Najnovšie - Literatúra strana 1 z 6

Versből született – és Erdélyről, Kolozsvárról, a kolozsvári Sétatérről, a sétatéri tóról, a tavon úszkáló hattyúkról, a költészetről szóló, több műfajú kötet lett belőle. „Ha az ember betéved a Sétatérre, vagy ha összeáll a hattyúkkal, nehéz dolog kikeverednie onnan” – írja a szerző, akit kimeríthetetlennek tűnő költői képzelete és impozáns kultúrtörténeti jártassága egyre-másra újabb utak bebarangolására csábít „Európa egyik legszebb városában” és „a magyar líra hattyúskertjében”.S nem kétséges, a költő sétapartneréül szegődő olvasó is hasonló élvezettel, fokozódó vággyal fordul az elé táruló, egymáshoz sokszínűen kapcsolódó, versekben, esszékben-előadásokban, interjúban megmutatkozó szöveg-mű-kincsek felé.Szőcs Géza tervezett, gondosan egyberendezett, ám csak posztumusz megjelenő kötete nem csupán a lezárult életmű fantasztikusan izgalmas és gazdag világába kalauzol el – de a költő szülőföldjéhez és az irodalomhoz fűződő szenvedélyes viszonyára is számos módon rávilágít.

Emberölésért nem, de később ártatlanul halálra ítélték az Akasztottak balladája költőjét, François Villont. Önhibáján kívül vált gyilkossá, menlevelet kapott a királytól, így elkerülte a kötelet. Másodszor is felmentették, de ekkor száműzték Párizsból. Hihető-e, amit Villon állít, hogy szerelmi csalódása miatt menekült el Párizsból, vagy azért tűnt el, mert társaival kirabolta a navarrai kollégiumot és nem várta meg a leleplezést? Miért vettette börtönbe Orléans püspöke? A költő elcsábította unokahúgát, vagy ellopott a templomból egy ereklyét? Tagja volt-e a Kagylósok elnevezésű bűnbandának, ahogyan azt több életrajzírója állítja? Kevéssel azután halt meg, hogy 1463. január 5-én kitiltották Párizsból, avagy higgyük el François Rabelais-nak, hogy Villon öreg napjait Saint-Maixent-­ben töltötte, ahol színjátékokat rendezett? Barátai közül, akik vele együtt kocsmák, bordélyházak törzsvendégei voltak, nem egy akasztófán végezte, és olyan is akadt, akit hamis pénz gyártása miatt a középkori törvények alapján elevenen megfőztek. Villon kortársai pontosan tudták, kik azok az örökösök, akiknek nem létező vagyonából hagyatékozott verseiben, ám nem árt, ha a mai olvasó számára ezek kilétét felfedjük. Csakúgy, mint azokat a hatásokat, amelyek a Rózsa­regény és Rutebeuf vagy Eustache Deschamps révén érték. Azok, akik Faludy György Villon-átköltéseiből ismerték és szerették meg François Villont, bizonyára meglepődve olvassák, hogy – ahogyan maga Faludy mondja – a Nagy Testamentumból mindössze két sor Villoné, a többit a fordító saját költeményeinek tekinti. De nem ez a legfőbb baj az átköltésekkel, hanem az, hogy Faludy meghamisítja az eredeti versek tartalmát és formáját, így torz képet ad Villon életéről és költészetéről. A kötet tanulmányai a fenti kérdések és problémák körüljárásával próbálják közelebb hozni az olvasóhoz a már életében legendává vált Villont.

Jean-Paul Sartre a huszadik század második felére az elkötelezett entellektüel szimbólumává vált. A tanulmánykötet első része az író-filozófus vargabetűkkel tűzdelt életútját mutatja be. Politikusként Sartre nem egyszer rosszul kötelezte el magát. Az 1950-ben kirobbant koreai háború után a Francia Kommunista Párt „útitársa” lett, a Szovjetunió feltétel nélküli dicsérője. 1956-ban ismét pálfordulás következett be Sartre politikai állásfoglalásaiban. Ezúttal nem tévedett, és egy igaz ügy mellé állt. Elítélte az 1956-os magyar forradalom vérbe fojtását, majd szakított a kommunistákkal. A könyv második részében máig legolvasottabb regénye, Az undor kerül górcső alá. A mű élményanyagát az író gimnáziumi tanárként gyűjtötte össze Le Havre-ban, ahol rendhagyó óráival megbotránkoztatta kollégáit és a szülőket. A regény tüzetes elemzése során az is kiderül, hogy az elhíresült gesztenyefa valójában juharfa volt, és az író két, valóban létező szereplőjét is összekeverte. A Sartre és a többiek című fejezet a címadó tanulmánnyal kezdődik, amelyben legtöbbet idézett és leginkább félreértett mondatát – A pokol a többiek – maga Sartre magyarázta meg. Ebben a részben olvashatunk az író és Charles de Gaulle kibékíthetetlen ellentétéről, idézve a tábornok elhíresült mondatát: „Voltaire-t nem börtönözzük be.” Sartre Marcel Proustot sem szerette, ugyanakkor művét felhasználta saját filozófiájának alátámasztása érdekében, még annak árán is, hogy meghamisította a prousti szándékot. A kötet utolsó része a legkevésbé ismert Sartre-ról szól. Arról, hogy a filozófus-író a festészethez is értett, sőt beható tanulmányokat írt olasz mesterekről. Arról is kevesen tudnak, hogy filmrendező akart lenni. A könyv utolsó tanulmányából megtudjuk, hogy Sartre nemcsak szerette a zenét, de maga is zongorázott, és hogy egyik legkedvesebb zeneszerzője Bartók Béla volt.

Ki a legnagyobb magyar költő? Sokak számára egyértelműen József Attila, de hogy szinte mindenki az első három között említi, az egészen biztos. Bennünk élnek és visszhangoznak nagy versei, újra meg újra átérezzük tragikus sorsát, magányát és kívülállóságát, felidézzük filozófiáját. De ismerjük-e igazából, vagy csupán az irodalomórák emlékének fényében látjuk? Prieger Zsolt ,,szubjektív-szerelmes" válogatása nemcsak árnyalja, de jócskán ki is tágítja József Attiláról alkotott képünket. Felfedezhetjük benne a költő kísérletező kedvét, játékos oldalát - a sokat idézettek mellett expresszionista, avantgárd költeményeit, rögtönzéseit, reklámverseit is olvashatjuk -, de levél-, cikk- és naplórészleteiből apróbb rezdüléseit, életeseményeit, legmélyebb érzéseit és gondolatait is megismerhetjük. A személyes, mégis átfogó összeállítás nyomán 365 lépésben, napról napra kerülhetünk közelebb irodalmunk egyik legmeghatározóbb alakjához.  

,,Korszakos jelentőségű mű." - Sunday Telegraph ,,Megváltoztatja az életed." - Daily Express ,,Az Ízek, imák, szerelmek nőről nőre száll, akár az élet titka." - Sunday Times Egy boldogságkereső fiatal nő útja Itálián, Indián és Indonézián keresztül A kiadásának 20. évfordulóját ünneplő Ízek, imák, szerelmek frissebb, mint valaha! A kérdés, amely nők millióit késztette a boldogságról alkotott képük újragondolására, még mindig érvényes: tényleg a saját vágyaim szerinti életet élem? Elizabeth Gilbert önéletrajzi regénye spirituális utazásra hívja olvasóit. A főszereplő Liznek - akit a regényből készült filmben Julia Roberts alakít - mindene megvan, amiről egy nő álmodhat: férj, álomház, szépen ívelő karrier. Ő mégis boldogtalan. Hirtelen elhatározásból elköltözik otthonról, és kilép a házasságából. Egyéves világkörüli útra indul, hogy végre rájöjjön, ki is ő valójában, és mit akar az élettől. Zarándoklata Itáliába, Indiába és Indonéziába vezet, ahol olasz dzsigolók, indiai guruk, indonéz gyógyítók között, varázslatos helyszíneken egészen új szemszögből tekinthet magára és az élet boldog pillanataira. És az utazásai közben talán a szerelem is rátalál... Az Ízek, imák, szerelmek egyszerre szórakoztató és felszabadítóan őszinte történet belénk kódolt félelmekről, bátor újrakezdésről és persze a szerelem érzéséről, ami az élet iránti rajongás egyenes folytatása. Arra inspirál, hogy merj kérdezni, merj változtatni, és merj boldog lenni - a saját szabályaid szerint!  

Az 1986-os év eseményei egy író naplójából. Sűrű év volt ez, nemcsak a szerző személyes történetében, hanem a világban is: a kádári szürkeségben ott ólálkodott - a 30. évforduló miatt még fenyegetőbbnek tetszőn -'56 emléke, miközben a történéseket átlengte a csernobili felhő, amelyben a szerző oda-vissza utazik Varsó és Budapest között. A formabontónak, sőt forradalminak számító kaposvári színház virágkorát éli, csakúgy, mint a szamizdat; készülődnek a rendszerváltó erők kívül és belül, miközben a budapesti Katona József Színházban folynak az író letiltás szélén billegő darabjának,a Csirkefejnek a próbái, és zajlik a lapok hasábjain egy vad nacionalista lengyeltörténész Spiró ellen indított hadjárata. A pár évvel korábban kiadott könyvét, Az Ikszeket lengyelellenesnek kikiáltó, a nagypolitikáig is felható cikksorozat súlyos következményekkel jár: az író ettől kezdve évekig nem teheti be a lábát Lengyelországba, ez pedig veszélyezteti A Jövevény (majd utóbb Messiások) címmel megjelent, épp készülő regényéhez létfontosságú varsói könyvtárazásokat. Az egykori naplószöveget jegyzetek és AzIkszek-,,vita" dokumentumai egészítik ki a szerző mai kommentárjaival.

Agatha Christie: Így éltünk Mezopotámiában 1930 tavaszán az akkor már befutott, frissen elvált Agatha Christie Irakban megismerkedett egy „sötét hajú, sovány, halk szavú” régészgyakornokkal, Max Mallowannel, akivel még abban az évben összekötötte az életét. Ez pedig azt jelentette, hogy a két világháború közt, különböző régészeti expedíciók tagjaként bejárta az ókori Mezopotámia számos lelőhelyét – európai szemnek olykor hihetetlen kalandjait pedig természetesen le is jegyezte. Az Így éltünk Mezopotámiában lapjain így egyszerre kelhetünk útra a (távolról sem mindig) mesés Keletre, és követhetjük végig egy angol Lady kendőzetlenül őszinte, öniróniában gazdag találkozását egy vonzó és ismeretlen új világgal. 

Jókai és Csáth Géza kutatója, Szajbély Mihály most új oldaláról mutatkozik be olvasóinak. Nagy láttató erővel, olvasmányosan megírt ,,önélettörténetei" keresztül-kasul visznek térben és időben: megelevenedik a közel- és a távolabbi múlt, és benne egy gazdag élet színhelyei - Újpest, Gyopáros, Zebegény és Szeged, a Gyálarét és Szabadka, Pilismarót és Bécs, Kolozsvár és Párizs, Berlin, Brüsszel, Újvidék... ,,Ahogyan írom, jönnek elő az emlékek, olyanok is, amikről nem is tudtam, hogy emlékszem még rájuk. Az ember létrehozza önmagát, vagy legalábbis önmaga egyik variánsát, igazán nem rossz." Közel kerülnek a távoli hatvanas-hetvenes évek: a szegedi Egyetemi Színpad nagy korszaka, az Új Symposion, a délvidéki és az erdélyi irodalmi kapcsolatok, és aztán, és azóta is - találkozások és tanulmányok, könyvek és kollégák, kertek és tájak, élet és irodalom: rácsodálkozások története.

Murakami Haruki 1982-ben az írói mesterséget választva eladta a dzsesszbárját, és hogy megőrizze kondícióját, futni kezdett. Egy évvel később már végigfutotta az Athén-Marathon távot, és ma, számtalan triatlonnal, versennyel, tucatnyi regénnyel a háta mögött, érzi, hogy a sport legalább olyan hatással van írói munkásságára, mint az erőnlétére. A feljegyzésekből, beszámolókból, elmélkedésekből és visszaemlékezésekből álló naplóból megtudhatjuk, hogyan készült négy hónapon át a világhírű japán író a 2005-ös New York City maratonra, hogyan került a tokiói Jingu Gaien parkból a bostoni Charles River partjára, ahol nem tudta felvenni a versenyt a fiatal lányokkal. A rendszeres sport ürügyén nincs hiány témában: felidézi, hogyan lett író, számba veszi legnagyobb sikereit és csalódásait, lemezgyűjtő szenvedélyét, örömeit, hogy ötvenen túl is javítható a fizikai teljesítmény, majd a szembesülést, hogy az emberi erő bizony fogy. Az egyszerre szellemes, humoros, komoly és bölcs memoár igazi meglepetéseket tartogat nem csak a szerző regényeiért rajongó olvasóknak, de még a hosszútávfutás profi bajnokainak is.

Může být autobiografie s prvky literární eseje stejně napínavá jako thriller? Bernard Minier dokazuje, že ano. Fenomenální francouzský spisovatel se ohlíží za svojí kariérou a s odzbrojující upřímností popisuje období, kdy se pohyboval na hranici života a smrti. V jeho vyprávění se zároveň zrcadlí obdiv k Hemingwayovi, Mailerovi, Rimbaudovi a dalším velikánům literatury. Výsledkem je nekompromisní text překypující napětím a emocemi, které jsou Minierovým thrillerům vlastní.

Stockholm, 1929.A fiatal Astrid végre újra a fiával, Lasséval töltheti az idejét. Leányanyaként nincs könnyű dolga, de eltökélten harcol Lasséért és önmagáért. Két évvel később Astrid feleségül megy nagy szerelméhez, Sturéhez. Sok minden megváltozik, de a történetek, melyeket a fiának és a lányának, Karinnak mesél, megmaradnak. A történetek egy bátor kislányról szólnak, akinek két copfja és egy majma van. Astrid elkezdi papírra vetni ezeket, és elküldi egy kiadónak.A szerzőként aratott hirtelen siker meglepetésként éri. Úgy tűnik, minden jól alakul, ám Astrid és Sture kapcsolata válságba jut, és a család felé tragikus csapás közeleg.A Harisnyás Pippi világhírű írónőjének érzelmes portréját tartja kezében az olvasó. Astrid Lindgren a történeteivel gyermekek egész nemzedékét tette boldoggá.

A svéd írónő kislánykorában, Magyarországon átélt különleges élményei az 1940-es, 50-es évekből. Hányatott sorsú család és hányatott sorsú ország – alulnézetből.

Több száz évvel ezelőtt élt, alkotott és komédiázott Moliere, a világirodalom klasszikus drámaírója.A francia király udvari kárpitosának fia, Jean Poquelin beáll színésznek, majd Moliere néven maga viszi színpadra azt a sok emberi gyengeséget, fonákságot és képmutatást, amivel a polgárosodó Franciaországban nap mint nap szembesülni kényszerül.Kifigurázza a Kényeskedők-et, gyilkos humorával leleplezi az álszent Tartuffe-öt, A fösvény-ben pedig kipellengérezi a pénzimádó polgárt.És sorolhatnánk tovább alkotásait, melyek évszázadokon át oly sok gyönyörűséget és mulatságot szereztek, és szereznek mind a mai napig is a nézőknek.Moliere korát, életét, műveinek létrejöttét és a kiváló drámaíró küzdelmeit mutatja be Rónaszegi Miklós Keserű komédia című életrajzi regénye.

Prága, 1916. A fiatal Milena öntudatos és kalandvágyó. A legszívesebben kávéházakban tölti a napjait, a bohémek találkahelyén. Itt találkozik a titokzatos íróval, Franz Kafkával. Rögtön világossá válik, hogy kettőjüket több köti össze, mint pusztán az irodalom szeretete.És ekkor apja kitagadja Milenát, aki feleségül megy Ernst Pollak irodalomkritikushoz, és Bécsbe költöznek. A házasság azonban tönkremegy, Milena pedig elszegényedik. Szükségében Franz Kafkához fordul, és felajánlja neki, hogy műveit lefordítja cseh nyelvre. Hamarosan páratlan szerelem szövődik köztük.Stephanie Schuster regénye egy emancipált újságíró, műfordító, Milena Jesenská megindító története, aki szembeszegült korának minden nehézségével.

Agatha Christie önéletrajzi könyve időutazásra hívja az olvasót. Az írónő könnyed stílusban, ugyanakkor mély őszinteséggel meséli el saját és családja életét. Az első történetek egészen a viktoriánus korig nyúlnak vissza, bemutatva az angliai közép- és felsőosztály életmódját és szokásait. A fiatal Agathával átélhetjük a táncestek kellemes hangulatát, a párválasztás korabeli nehézségeit, a társadalmi elvárásoknak való megfelelés kényszerét. Az ifjúkori kellemes élmények után megjelennek a háborús borzalmak is, hiszen Agatha ápolónőként közvetlen közelről tapasztalhatta meg a frontról a kórházba került sebesültek szenvedéseit. Az önéletrajz nem csak a korabeli Angliát mutatja be, hiszen az írónő élete során rengeteget utazott, szinte az egész világot bejárta. Első férjével tett világkörüli útját érdekes történetekkel és elragadó természeti leírásokkal eleveníti meg. Időről időre betekintést nyerhetünk egy-egy könyv vagy karakter születésének folyamatába, megismerhetjük a személyt vagy a helyszínt, amely az írónőt ihlette. A könyvben hangsúlyosan szerepelnek Agatha közel-keleti élményei, ezen belül a második férjével végzett régészeti munkássága. A közvetlen hangnemben elmesélt történetek sorozata egy egész világot nyit meg az olvasó számára, ugyanakkor átfogó képet, összegzést nyújt a krimi királynőjének gazdag munkásságáról. 

Lehetséges egy nő lelkét megmenteni, amit családja eladott a legjobb ajánlattevőnek? Giulia Farnese valódi története, egy időn túli nő. Giulia Farnese, egy  olyan nő, aki az időn keresztül halad hogy megtalálja a megváltó útját. Valódi története egy olyan nőről szól, aki messze túlmutat Sponsa Christi alakján, amelyet az egész világon ismernek. Az írónő egy erős nő portréját festi meg, aki hamvaiból és a damnatio memoria (felejtés ítélet) árnyékából feltámad, hogy a Carbognano birtok mesternőjévé váljon. Addiktív stílusával, valós történelmi eseményekre építve (az archívumok dokumentumaiból származók), az írónő visszaadja La Bella (a Szép) méltóságát, amit a történelmi krónikák mindig elhanyagoltak.

1936-ban csak úgy dagadtak a magyar keblek: Földes Jolán nemzetközi regénypályázatot nyert A halászó macska uccájával. Az írónő hirtelen híres lett, a nemzetközi sajtó és irodalmi körök csak úgy kapkodtak utána, Indiától Párizsig fellépésekre hívták. Még Eleanor Roosevelt, az amerikai First Lady is dicsérte a regényt „My Day” című rovatában. A magyar sajtó is ömlengett, és az éppen csak néhány éve fejét felvető női emancipáció is keblére ölelte. Nem úgy a hazai férfi szerzők...De hová lett Földes Jolán? Ezt a címet is kaphatta volna az életrajzi regény, hiszen az írónő ahogy berobbant, olyan hirtelen el is tűnt a magyar irodalmi porondról.Dézsi Ibolya éveken át kitartóan kutatott Földes Jolán élete, sorsa után. Egy olyan életutat igyekezett felderíteni, amely kis híján elveszett a múlt homályában, s amelyet a magyar írótársadalom nem akart felvállalni. Ám, Földes Jolán szelleme visszatér.

Faludy András (Andrew Faludy) – a népszerű magyar író, költő, műfordító Faludy György Angliában élő fia – fanyar humorral meséli el nem mindennapi gyermekkorát. Kötetünk számos aspektusból is érdekes. Az Apámat nem láttátok? első megközelítésben egy az édesanyját 1963-ban, 9 évesen elvesztő kisfiúból felnőtté váló férfi története. Másrészt egy olyan ember regényét olvashatjuk, aki a XX. század egyik legkalandosabb sorsú magyar írójának gyermekeként élte át a 60-as 70-es évek önmagában is regénybe illő időszakát. A kézenfekvően adódó harmadik réteg a páratlan sorsú apa és a kezdetben nehezen tájékozódó fiú kapcsolatának – pontosabban szólva az igazi kapcsolat hiányának – kevéssé szokványos története.

Edgar Allan Poe, a briliáns elméjű őrült, Agatha Christie, a kiszámíthatatlan zseni, az alkoholista olajmágnásból íróvá lett Raymond Chandler, a hidegháború krónikása, John le Carré és a saját hírszerzői tapasztalatait felhasználó Ian Fleming, a 007-es ügynök szellemi atyja... És még hosszan lehetne sorolni a híres krimiírókat, akiknek a nevét a kitalált figuráikról oly jól ismerjük. Ebből a könyvből végre megismerhetjük őket magukat is. Fondorlatos észjárás, műveltség és emberismeret kellett ahhoz, hogy Miss Marple, Poirot, Sherlock Holmes, Philip Marlowe, Auguste Dupin, James Bond és társaik lenyűgözzenek minket a legelképesztőbb bűnügyek felderítésével vagy éppen megtorlásával. Kik voltak ezek az emberek? Milyen életet éltek? Talán unalomból írtak? Vagy üldözte őket a szerencse? Láblógatva találták ki hőseiket vagy verejtékezve? És vajon gondoltak-e arra, hogy a valóságban is eltegyék valamely ismerősüket, ellenségüket láb alól?  Martin Edwards krimiírónak és jogásznak, az angol krimiírók társasága jelenlegi elnökének lebilincselő könyvéből ezekre a kérdésekre választ kapunk.