E-knihy - Literatúra strana 1 z 3

Lehetséges egy nő lelkét megmenteni, amit családja eladott a legjobb ajánlattevőnek? Giulia Farnese valódi története, egy időn túli nő. Giulia Farnese, egy  olyan nő, aki az időn keresztül halad hogy megtalálja a megváltó útját. Valódi története egy olyan nőről szól, aki messze túlmutat Sponsa Christi alakján, amelyet az egész világon ismernek. Az írónő egy erős nő portréját festi meg, aki hamvaiból és a damnatio memoria (felejtés ítélet) árnyékából feltámad, hogy a Carbognano birtok mesternőjévé váljon. Addiktív stílusával, valós történelmi eseményekre építve (az archívumok dokumentumaiból származók), az írónő visszaadja La Bella (a Szép) méltóságát, amit a történelmi krónikák mindig elhanyagoltak.

Edgar Allan Poe, a briliáns elméjű őrült, Agatha Christie, a kiszámíthatatlan zseni, az alkoholista olajmágnásból íróvá lett Raymond Chandler, a hidegháború krónikása, John le Carré és a saját hírszerzői tapasztalatait felhasználó Ian Fleming, a 007-es ügynök szellemi atyja... És még hosszan lehetne sorolni a híres krimiírókat, akiknek a nevét a kitalált figuráikról oly jól ismerjük. Ebből a könyvből végre megismerhetjük őket magukat is. Fondorlatos észjárás, műveltség és emberismeret kellett ahhoz, hogy Miss Marple, Poirot, Sherlock Holmes, Philip Marlowe, Auguste Dupin, James Bond és társaik lenyűgözzenek minket a legelképesztőbb bűnügyek felderítésével vagy éppen megtorlásával. Kik voltak ezek az emberek? Milyen életet éltek? Talán unalomból írtak? Vagy üldözte őket a szerencse? Láblógatva találták ki hőseiket vagy verejtékezve? És vajon gondoltak-e arra, hogy a valóságban is eltegyék valamely ismerősüket, ellenségüket láb alól?  Martin Edwards krimiírónak és jogásznak, az angol krimiírók társasága jelenlegi elnökének lebilincselő könyvéből ezekre a kérdésekre választ kapunk. 

Sokan írtak Jókairól, de mindig hitelesebb és érdekesebb efy kortárs életrajza, aki személyes jóbarátságban volt az íróval.

Egy ?ragyogóan megírt életrajzi regény Selma Lagerlöf mozgalmas életéről, aki Nils Holgerssont ajándékozta a világnak. Amikor Selma Lagerlöf elkezdi Stockholmban a tanárképző főiskolát, csomagjában boldog gyermekkorát viszi magával. Egy hajadonnak a diploma megszerzése az egyetlen lehetőség arra, hogy anyagilag függetlenné váljon. Selma soha nem akart férjhez menni, de az írói pálya egész más! Azonban az odavezető út hosszú és nehéz. Otthonát, a Marbackában fekvő paraszti birtokot – az adósságok miatt – el kell adni, de a legfontosabb dolgot soha nem veszíti el: az önmagába vetett hitét. Elbeszélései megtörik az irodalmi konvenciókat, a társadalmi szabályok határát feszegetik, amivel az írónő kihívja maga ellen a férfiak haragját. 1909-ben a nők közül elsőként kapja meg az irodalmi Nobel-díjat, és Nils Holgersson alakjával az egész világon felébreszti a Svédország iránti vágyakozást. Imád utazni, és szerelmi háromszögben él annak minden magasságával és mélységével. Charlotte von Feyerabend életrajzi regényében Selma Lagerlöf nyomait követi, aki egyenesen Svédország lelkéből írta történeteit.

... Én semmilyen titokkal nem tudok szolgálni. Nem alkottam maradandót semminő téren. Amit a földi lét során képességeimtől telhetően és igaz lelkesedéssel műveltem, annak már az emlékét is elmosta az idő. Valamikor szélté-ben-hosszában szavalgatták a verseimet, olvasták a regényeimet, kapkodták a könyveimet, tapsoltak színdarabjaimnak. Megálmodott figuráimat életre keltette a film, sugározta a rádió. Volt idő, hogy hetente megjelent az arcképem a tőlem közölt novellák élén, és egy előkelő napilap tárcarovatában vasárnaponként megpendítettem koboz elárvult lantját. Aztán huszonöt sorrá zsugorodtam egy elavult lexikonban, amelynek sárgult lapjait ma már senki sem pergeti… Epitáfiumom Ezt írjátok majd sírom fölébe: „Szeretett, de őt nem szerették. Mielőtt elment, megbánta tettét. Álmodta csak az életét. Vége.” Kozma Béla

Nemrég egy ügyetlen mozdulatom nyomán íróasztalom rozoga fiókja hirtelen kicsúszott, és belőle régi feljegyzéseim, rajzaim és egyéb titkaim sokasága szóródott a földre. Ültem a kupac fölött, amíg rá nem jöttem, hogy múltam nem csekély darabja fekszik előttem a szőnyegen. Ahogy átvizslattam a cetliket, noteszlapokat és más relikviákat, egészen meglepő dolgokat is találtam közöttük. Az általuk felidézett kalandokból, örömökből és csalódásokból kerekedett ki e könyv lazán összefűzött anyaga, amelyet megtűzdeltem egy pár időszerű megjegyzéssel is. Hogy a múltamban tett kirándulásnak van-e a jelen vagy a jövő számára bármiféle veretes üzenete, arról fogalmam sincs. Mert nincs mihez hasonlítsam, hiszen ennyire spontán és lemeztelenített irodalmi gyónásom még sosem volt. Abban viszont biztos vagyok, hogy életünk fecnijeinek – és velük együtt a legtitkosabb érzéseinknek, gondolatainknak is – joguk van lelkünk fiókjainak évtizedes rabságából egyszer a fény felé törni…

Tvorba Henryka Jasiczka, polsky píšícího spisovatele z českého Těšínska (1919–1976), má význam pro polskou literaturu nejen na Těšínském Slezsku. Její hodnota spočívá v průkopnictví jak tematickém, tak tvárném, ve vyrovnání se s moderní prózou i poezií, byť ovlivněnými prostředím, tedy regionem. Jasiczek měl zakázáno publikovat v Československu po roce 1968, přesto stále literárně tvořil a některé jeho práce vyšly během tzv. normalizace v Československu 70. – 80. let 20. století knižně v sousedním Polsku a pak zejména po roce 1989. Jasiczkova tvorba patří svým jazykem do polské literatury, ale zároveň spadá do literatury vytvářené na českém území (stejně tak jako kdysi třeba pražská židovská a německá literatura). Literatura vznikající na území České republiky byla ve svém celku ochuzena tím, že dosud nebyla oficiálně vydána žádná zásadní studie o Jasiczkovi, a to ani v českém překladu. Henryk Jasiczek svým celoživotním dílem výrazně obohatil polskou literaturu českého Těšínska a částečně i polskou národní literaturu, neboť jeho některá díla vyšla buď přímo v Polské republice, nebo tam byla distribuována ve významném počtu exemplářů. Kniha je opraveným a rozšířením vydáním dřívější autorské monografie Henryk Jasiczek (Opava, 2016).

Po stovkách príbehov ľudí, ktorí vstúpili do slovenského aj európskeho povedomia a viacerí z nich aj do jeho vlastného života, sa Ján Čomaj rozhodol rozpovedať svoj vlastný životný príbeh. V ňom dominujú tri základné skutočnosti, ktoré ho utvárali ako človeka a vytvorili jeho hodnotový systém: posuny historických hraníc na slovensko-maďarskom pohraničí po roku 1938 a 1945, pľúcne problémy, ktoré ho sprevádzali celý život a pripravili o život jeho matku a šesťdesiate roky uplynulého storočia – slovenské predjarie, ktoré umožnilo aj zrod modernej slovenskej reportáže a vznik Čomajových najlepších reportérských diel. Závan slobody, ktorý sme naplno zažili v roku 1968 bol drasticky ukončený okupáciou 21. augusta. Nasledujúcich dvadsať rokov prežival ako vydedenec s občasnými stretnutiami s rovnako postihnutými ľuďmi. Po novembri 1989 pôsobil po boku predsedu vlády národného porozumenia Milana Čiča, opäť bol reportérom a zažíval veľmi plodné roky pri písaní nových kníh. Odišiel v januári 2020, ale stihol zanechať svedectvo, ktoré svojou výpovednou hodnotou prekračuje aj horizont jeho storočia. Ján Čomaj (1935 - 2020), absolvent štúdia novinárstva na Filozofickej fakulte Univerzity Komenského v Bratislave, patril v šesťdesiatych rokoch uplynulého storočia k uznávaným reportérom mládežníckeho denníka Smena. Jeho knižný debut Počmáraný život bol učebnicou umeleckej reportáže. Ani reportérske umenie nezachránilo Čomaja pred nastupujúcimi normalizátormi: musel odísť zo Smeny aj z literatúry. K novinárskej práci sa vrátil až po novembri 1989. V knihe Veľký biliardový stôl predstavil výber zo svojej reportérskej tvorby zo 60. rokov a naplno sa začal venovať žánru literatúry faktu. Vytvoril viac ako dve desiatky príťažlivých knižných portrétov známych historických, umeleckých a popredných hereckých osobností. Temným stránkam našej histórie sa venoval v knihách Súboje s prekliatím či Zločin po slovensky. Tvoril do posledných dní a knihu pamätí Hovorí očitý svedok dokončil krátko pred smrťou. 

Madách ?Imrének, Az ember tragédiája szerzőjének élettörténetét írta meg Ember küzdj'… című regényében Harsányi Zsolt (1887-1943), a magyar szórakoztató irodalom neves művelője. Az Ember küzdj'… – mint alcíme mondja: „Madách életének regénye” – nem készült ismeretterjesztő, még kevésbé tudományos célzattal. A nagy magyar író életének legfontosabb eseményei peregnek le szemünk előtt, Harsányi azt emeli ki, ami izgalmas, ami egy életregényt vonzóvá és olvasmányossá tehet: Madách szerelmét Fráter Erzsi iránt, boldognak induló, de csakhamar összeomló házasságát, részvételét a negyvennyolcas eseményekben, a börtönben töltött hónapokat, későbbi szerelmeit, irodalmi műveinek, közöttük Az ember tragédiájának a keletkezését. A történet háttereként a XIX. század magyar életéről kapunk – ha nem is mindenben hiteles és nem mindig történelmileg hű, de mindenesetre vonzó – képet; a nógrádi nemesség, a magyar arisztokrácia, a megyei élet, az országgyűlés, a kor új, haladó eszméinek feltűnése, a szabadságharc, az utána következő abszolutizmus, majd a kiegyezés: ezekből a kockákból áll össze a múlt század valóságos filmje. Érdekesen rajzolja meg Harsányi Az ember tragédiája szerzőjének arcképét. Rendkívül plasztikus a többi szereplő alakja is: Fráter Erzsié, Madách Imre édesanyjáé, testvéreié, Szontágh Pálé, utolsó szerelméé, Borkáé stb. Képek, arcok, alakok hosszú sora vonul el előttünk ebben a regényben. Harsányinak ez a műve – akárcsak többi életrajzi regénye, mint a Magyar rapszódia, az Ecce homo, a Szegény János az Élni jó – a harmincas és negyvenes évek olvasóközönségének széles rétegeit hódította meg, elsősorban – annak is készült –, ez pedig eleve feleslegessé tette a komolyabb elmélyülést és szigorúbb esztétikai követelmények tiszteletben tartását. Tagadhatatlan azonban, hogy az Ember küzdj'… harmincnyolc évvel keletkezése után is frissen hat; az ügyes meseszövés, a szerző emberismerete, eleven, színes stílusa, párbeszédeinek természetessége, könnyed hangja ma is kedves olvasmánnyá teszi művét. Érdemes megemlíteni, hogy nyugati nyelveken újabban egymás után jelennek meg s nagy sikert aratnak Harsányi könyvei. Azzal, hogy Harsányinak ezt a regényét besoroltuk szórakoztató könyveink közé, Zilahy Lajos, Margaret Mitchell, Erdős Renée, Cronin művei mellé, kiegészítjük a sorozatot, mely eddig is szép sikereket ért el s vált népszerűvé idehaza és külföldön egyaránt. Reméljük, az olvasók ezt a művet is oly érdeklődéssel fogadják, mint a Halálos tavaszt, az Elfújta a szelet vagy a Réztábla a kapu alatt című regényt.

Hamvas Bélát, a Géniuszt, – nem kell bemutatni. Nincs is szándékomban, én, – Hamvas Bélát, a végtelenül egyszerű embert szeretném bemutatni Önöknek.   Hamvas Béla születésének 120.-ik évfordulója volt 2017 márc. 23.-án. Egyike vagyok a nagyon keveseknek, akik még személyesen ismerhették Őt.   Erről szól a történet, amelyet 15 évvel ezelőtt írtam le, Béla bácsi születésnapjára. 

Kinek adatik meg, hogy leüljön kedvenc írójával vagy előadójával beszélgetni? Az 5 szeretetnyelv szerzőjének közvetlen hangvételű visszaemlékezéseiből első kézből ismerhetjük meg a közkedvelt párterapeuta életének, lelkészi és tanácsadói pályájának meghatározó tapasztalatait – a vidéki kisiskolától a világ számos előadóterméig. Az Életem és a szeretetnyelvek című önéletrajzi könyvből megtudhatjuk, hogyan jutott el Gary Chapman a szeretetnyelvek felismeréséhez saját házasságának konfliktusai, illetve krízisben lévő párok meghallgatása és tanácsolása során.

Royd ?és Michael Tolkien dédapjuk, J. R. R. Tolkien varázslatos történetein nőttek fel, nem csoda hát, hogy már gyerekkorukban imádták a kalandokat, és szoros testvéri kötelékük felnövésük után is megmaradt. Amikor Mike-nál halálos idegrendszeri betegséget diagnosztizáltak, a testvérek úgy döntöttek, hogy a lehető legtöbb mindent húznak le Mike bakancslistájáról, legyen szó táborozásról Norvégia távoli vidékein, vagy a Royd által A király visszatér forgatása óta imádott Új-Zéland meglátogatásáról. Royd azonban csak öccse elvesztése után jön rá arra, hogy Mike titokban egy másik listát is írt: ötven dolgot, amelyeket Roydnak az ő halála után kell végrehajtania. Az első feladat: csináljon hülyét magából Mike temetési szertartásán. Majd: utazzon Gandalfnak öltözve Új-Zélandra. A kreatívnál kreatívabb feladatok valójában nem a polgárpukkasztásról szólnak, hanem kimozdítják az öccsénél mindig is visszahúzódóbb, félénkebb Roydot a komfortzónájából, hogy épp úgy élje az életét, mint Mike: szabadon, félelem nélkül. A lista Mike utolsó ajándéka szeretett bátyja számára. Royd Tolkien életrajzi könyve a testvéri szeretet és a gyász feldolgozásának katartikus története, egyben pedig figyelmeztetés: becsüljünk meg minden egyes pillanatot.

Dalo sa predvídať nacistické zlo? Sebastian Haffner zažil ako dieťa prvú svetovú vojnu, v mladosti bol svedkom turbulentnej inflácie z roku 1923, radikalizácie politických strán i nezadržateľného nástupu národného socializmu. Hoci nebol politicky ani rasovo prenasledovaný, z Nemecka emigroval. Spomienky na roky 1914 až 1933, ktoré spísal roku 1939 už v Anglicku, sa našli v jeho pozostalosti. Exil mu umožnil vnímať autentické zážitky s odstupom. Pohľad mladého Haffnera na blížiacu sa katastrofu je nesmierne jasnozrivý a zároveň veľmi triezvy. Dosah politiky na život jednotlivca, vlastný vývoj i vývoj nemeckého národa opisuje bez samoľúbeho pátosu, zato však s jemnou iróniou a kde tu aj so zábleskami hnevu a vzdoru. Jeho dielo svedčí o tom, že tí, čo náročky nezatvárali oči, videli skazu už pred rokom 1933!

Skvelá skúsenosť. Úžasná hodnota. Pohľad na výnimočný život.Kniha Moc faktov vzala rebríčky predajnosti útokom a z mena Hans Rosling sa stal celosvetový pojem. Vo svojich memoároch Rosling vymenil čísla za ľudí. Namiesto štatistík a grafov nám približuje svet medziľudskej interakcie - svet zážitkov, priateľstiev, skúseností, sklamaní aj radostí. V spolupráci so žunalistkou Fanny Härgestam nám autor sprostredkuje svoju inšpiratívnu cestu životom, ktorý ho z nemocnice v Afrike doviedol až na svetové rečnícke pódiá. Čitateľská verejnosť má tak možnosť dôverne spoznať jedného z najvýraznejších mysliteľov posledných rokov. Hlboko ľudské a objavné postrehy o živote na našej planéte bez akýchkoľvek predsudkov predstavujú len jeden aspekt knihy Ako som sa naučil rozumieť svetu. Popritom sledujeme celoživotnú púť lekára, vedca, humanistu a otca rodiny, ktorý aj v pokročilom veku neváhal skúmať príčiny rôznych epidémií priamo v centrách ich výskytu. Rosling si uvedomuje, že pokrok a blahobyt posledných desaťročí prichádzali len pozvoľna s každou novou generáciou a vyšším vzdelaním. Sám načrel aj do vlastného rodokmeňa a priznal sa, že jeho prastarí rodičia pri čítaní len slabikovali, babička prala v cementovej výlevke a otec sa ostýchal vkročiť do moderného hypermarketu. A to hovoríme o Švédsku dvadsiateho storočia. Boli to predovšetkým fakty, ktoré pomohli Roslingovi vysvetliť, ako funguje svet. A ešte zvedavosť a odhodlanie. Hans v knihe rozpráva, ako sa stal mysliteľom, a približuje svoju celoživotnú cestu z pohotovostnej kliniky v Mozambiku na Svetové ekonomické fórum v Davose. S hlbokou ľudskosťou a radosťou rozpráva príbehy, ktoré s rovnakou radosťou počúval celý svet.

„Itt-ott legendákban, szájról-szájra adott történetekben még sokáig felbukkan. Esküdtek is, hogy látták.Ha a csillag villámgyors útja végighasít az emberiség felett a mennybolton, a vakító fényesség után behunyt szem egy darabig még látja a csodálatos csillag vonalát." A magyar irodalom legnagyobb hatású költõjének lélekrajzát olvashatja ebben a regényben a kedves olvasó. Petõfi neve nem egyszerûen a népköltõ vagy a forradalmár neve a magyar kultúrában, hanem a reményé: lehetséges felemelkedni a legalacsonyabb sorból is, lehetséges átalakítani a világot. Harsányi Zsolt klasszikus regényének fõhõse a tehetségében bízó, és minden akadályt leküzdõ ember megtestesülése, aki heroikus küzdelmet folytat önmagával és az õt körülvevõ világgal. A regénybõl megismert Petõi mitikus alak ugyan, de nagyon is emberi, messze túlnõve az irodalomtörténetbõl ismert merev figurán. Szerelmein, családi kötõdésein keresztül megismerhetjük esendõ emberi arcát, ám a Sors nagyobb célokra szemelte ki: épp magánemberi esendõségeit levetkõzve volt képes megváltoztatni a hozzá nem túl kegyes Magyarországot.Petõfi legendája máig nem vesztett erejébõl. Olyan sikertörténet, amelynek még a korai vég sem szabhatott gátat, hanem a közösségi megváltás lehetõségét hozta a magyarok számára. Ez Harsányi Petõfijének titka, és ez adja a 90 esztendõ után újra kiadott könyvének újdonságát, amely a mai olvasók számára is árnyalhatja és új életre keltheti a nagy nemzeti költõrõl kialakult kultikus képet.

1999-ben ?bejárta a világsajtót a hír: Stephen Kinget elütötte egy kisteherautó, s a népszerű író súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. Szerencsére – és az olvasók nagy örömére – King felépült. Lábadozása idején írta meg, pontosabban fejezte be az 1997-ben elkezdett, majd félretett művét, Az írásról-t. King ezúttal nem borzongatni akarja kedves és hűséges olvasóit, hanem elmeséli, hogyan vált íróvá, és bevezeti őket a szakma rejtelmeibe. A tőle megszokott lendületes stílusban, humorral átszőve beszél finoman szólva is hányatott gyerekkoráról – hogyan vándoroltak városról városra, mennyit küszködött az édesanyja, hogy fenntartsa a családot, gyerekkori csínyekről –, kezdeti nehézségeiről, amikor rendre visszautasították az írásait, alkoholproblémáiról, majd a Carrie jelentette áttörésről 1974-ben. S innentől kezdve egyenesen ívelt felfelé a karrierje, mely mind a mai napig töretlen. Beavatja olvasóit műhelytitkaiba, és hol világirodalmi, hol saját elbeszéléséből vett példákon keresztül szemlélteti, hogyan zajlik nála az alkotás folyamata – az első, nyers változattól a végső formába öntött műig. Mindeközben arra is szakít időt, hogy írásra buzdítsa arra hajlamos olvasóit, ellátva őket jó tanácsokkal. Stephen King rajongói – új oldaláról ismerve meg kedvenc írójukat – ezúttal bepillantást nyerhetnek abba, hogyan is készülnek az általuk olyannyira kedvelt, izgalmas, annyi kellemes-borzongató percet szerző művek, de a kötet rendkívül szórakoztató lehet bárkinek, akit érdekel, hogyan születnek a sikerkönyvek.

Hogyan lett egy hányattatott sorsú kisfiúból, szeretetéhes kamaszból, később eminens oxfordi bölcsészhallgatóból a világ legnagyobb fantasyírója? Erre a kérdésre keresi a választ Az ifjú Tolkien. J. R. R. Tolkien jellemét szülei korai halála, az anyját ért igazságtalanságok, Birmingham szegény külvárosában töltött gyermekkora, a menyasszonyától, Edithtől való kényszerű elszakadás és mindenekelőtt az első világháború traumája formálta.  A szavak és nyelvek iránti szenvedélye, a nagy északi mitológiákkal való találkozása és megingathatatlan katolikus hite erőt adott neki a viszontagságok legyőzéséhez, a lövészárok poklának túléléséhez és a halál elfogadásához. Élményeiből és megpróbáltatásaiból új mitológia született a Nagy Háború idején, megteremtve A hobbit, A Gyűrűk Ura és A szilmarilok világát. Az ifjú Tolkien a legendás szerző korai, meghatározó éveire koncentrál, amelyekből kinőtt az egymást követő generációkat rabul ejtő Középfölde.

Život oblíbeného spisovatele v detailu a s důležitým odstupem Život Oty Pavla je ztělesněním osudu obyvatele střední Evropy ve dvacátém století, příkladem toho, jak velké události určují lidský osud, aniž by na ně člověk měl jakýkoli vliv. Otovi Pavlovi nejvíce záleželo na tom, aby se stal spisovatelem. To se mu podařilo. A přestože se nedočkal slávy ani bohatství, stal se pokračovatelem velké tradice středoevropské židovské literatury, jejímiž vrcholnými představiteli byli Franz Kafka, Egon Erwin Kisch nebo Max Brod. Přitom však zůstal spisovatelem navýsost českým. Polský publicista Aleksander Kaczorowski živým reportážním stylem zachytil košatý životní příběh Oty Pavla a jeho rodiny. Díky osobnímu nasazení se mu podařilo vypátrat některé dosud neznámé skutečnosti a souvislosti, získat nová svědectví pamětníků a zachytit atmosféru míst spjatých s Pavlovým životem i tvorbou (například slavnou Smrtí krásných srnců). Čtenáři nepochybně ocení svěží pohled na českou literaturu a kulturu zvenčí, z perspektivy našich severních sousedů, u nichž Češi dlouhodobě patří k nejoblíbenějším národům.

2012 végén, majd ez év januárjában öt alkalommal ültünk mikrofon elé Markó Bélával. Olyan könyvet akartam írni, amelyből kiderül, milyen út vezetett oda, ahol most éppen van, mi kellett ahhoz, hogy az legyen, aki lett – olyan költő, akit nem képes elnyomni, meghamisítani a politikus, és olyan politikus, akit élni hagy a költő, és lemondatja, amikor elég. A költő hallgat a politikusra? A politikus meghallja-e a költőt? Nagyszülők, szülők – székely atyafiság.Család. Amerikás magyarok.Magyarság, erdélyiség, nacionalizmus, kirekesztés.Trianon és nacionálkommunizmus.Autonómia.Igen, nem, szeret, nem szeret.Hogyan lehet Romániában – intoleráns románok és türelmetlen magyarok között – magyarnak, székelynek és európainak maradni? Hogyan lehet egyszerre mindezt íróként, családapaként és egy kisebbségi sorsra ítélt nemzeti közösség vezetőjeként megélni? Hogyan lehet egyszerre vállalni és lemondani, történelmi vállalásokkal és lemondásokkal együtt élni?Ha „a történelem” minden kérdésére nem is felel ez a könyv, a mindenkori válaszokhoz bizonyára közelebb vezeti az olvasót. (A szerző)