Najnovšie - Literatúra strana 3 z 6

Nemes Nagy Ágnes hagyatékában fennmaradt fényképei felvillantják életének főbb szakaszait nem éppen idilli gyerekkorától tündöklő fiatalságán és küzdelmes alkotóévein át irodalmi szerepének kiteljesedéséig. Minden fényképről ugyanaz a tiszta és áthatóan okos tekintet néz vissza. A fényképeket verseiből, prózai írásaiból, interjúiból válogatott szövegek kísérik, amelyek végigkövetik Nemes Nagy Ágnes életét, bemutatják nézeteit a világról és az irodalomról, és mint egy kis breviárium, válogatást nyújtanak életművéből. Nemes Nagy Ágnes születésének századik évfordulóján nemcsak írásainak vitathatatlan értékeivel, sugárzó szellemiségével, hanem aktualitásával is folyamatosan jelen van a magyar irodalomban. A kötet ezt a jelenlétet a fényképek személyességével hozza az olvasókhoz közelebb.

Péter Ágnes nagyszabású élet- és pályarajza az első feminista programnyilatkozat filozófus-írójáról, Mary Wollstonecraftról, és Mary Wollstonecraft Shelley-ről, a legismertebb modern mítosz írójáról. A függetlenség ára számos levél- és naplórészlettel, irodalmi műveik tükrében mutatja be, hogyan élték meg női sorsukat, szenvedélyes szerelmeiket, az anyaságot, a gyász okozta, öngyilkosságig fokozódó depressziót, valamint a férfielvű szellemi közegben frusztrációval, ellenséges kritikai fogadtatással és kirekesztettséggel terhelt pályájukat. A könyv bemutatja azt is, hogy a 19. század fordulóján tehetségének, független szellemiségének és bátorságának köszönhetően Wollstonecraft és Shelley hogyan teremtette meg azt a beszédmódot, amellyel meg lehetett fogalmazni a sajátságosan női élettapasztalatokat és a férfiakétól eltérő válaszokat a nagyrészt férfiak által felvetett és megvitatott társadalmi, politikai, erkölcsi kérdésekről. S végül elemzi, hogy az újfajta beszédmód miként kérdőjelezi meg a felvilágosodás és a romantika korának esztétikai értékrendjéről korábban kialakult kritikai konszenzust.Bár a Frankensteint a maga korában ellentmondásosan fogadták, azóta szinte minden generáció újraértelmezte saját kihívásai szerint; már maga a szerző is, amikor tizenhárom évvel az első kiadás után átdolgozva jelentette meg, új hangsúlyokat adott a regénynek. Egyre drasztikusabban változó világunkban éppen ezért érdemes megint feltenni a kérdést: mit mond nekünk a Frankenstein ma, az elidegenedés, elmagányosodás idején a gondoskodásról, az empátiáról, a szeretetről és a traumáról; a nukleáris fegyverek, a klónozás, a génsebészet és a mesterséges intelligencia korában a politikusok, az írástudók felelősségéről?,,Ó, Frankenstein, méltányos lennél mindenki iránt, s épp engem taposnál el, akinek leginkább tartozol méltányossággal, sőt könyörülettel és szeretettel? Ne feledd, hogy te teremtettél: Ádámod kéne hogy legyek, de sokkal inkább vagyok a bukott Angyal, akit bár bűntelen, kiűztél az örömök honából. Mindenfelé boldog teremtményeket látok, csak én vagyok kizárva örökre a körükből. Én jó voltam, tele jóakarattal, de a nyomorúság szörnyeteggé változtatott. Ha boldoggá teszel, újra erényes leszek."",,Szinte felfoghatatlan, honnan volt erejük írásaikban az utolsó leírt szóig megalkuvás nélkül folytatni a kísérleteket, melyeken keresztül megpróbálták megújítani a férfiirodalom műfajait, hogy ábrázolni tudják a társadalmi normákkal megalkuvó vagy az azokkal összeütközésbe került lányok, asszonyok tragikus sorsát."

Skvelá skúsenosť. Úžasná hodnota. Pohľad na výnimočný život.Kniha Moc faktov vzala rebríčky predajnosti útokom a z mena Hans Rosling sa stal celosvetový pojem. Vo svojich memoároch Rosling vymenil čísla za ľudí. Namiesto štatistík a grafov nám približuje svet medziľudskej interakcie - svet zážitkov, priateľstiev, skúseností, sklamaní aj radostí. V spolupráci so žunalistkou Fanny Härgestam nám autor sprostredkuje svoju inšpiratívnu cestu životom, ktorý ho z nemocnice v Afrike doviedol až na svetové rečnícke pódiá. Čitateľská verejnosť má tak možnosť dôverne spoznať jedného z najvýraznejších mysliteľov posledných rokov. Hlboko ľudské a objavné postrehy o živote na našej planéte bez akýchkoľvek predsudkov predstavujú len jeden aspekt knihy Ako som sa naučil rozumieť svetu. Popritom sledujeme celoživotnú púť lekára, vedca, humanistu a otca rodiny, ktorý aj v pokročilom veku neváhal skúmať príčiny rôznych epidémií priamo v centrách ich výskytu. Rosling si uvedomuje, že pokrok a blahobyt posledných desaťročí prichádzali len pozvoľna s každou novou generáciou a vyšším vzdelaním. Sám načrel aj do vlastného rodokmeňa a priznal sa, že jeho prastarí rodičia pri čítaní len slabikovali, babička prala v cementovej výlevke a otec sa ostýchal vkročiť do moderného hypermarketu. A to hovoríme o Švédsku dvadsiateho storočia. Boli to predovšetkým fakty, ktoré pomohli Roslingovi vysvetliť, ako funguje svet. A ešte zvedavosť a odhodlanie. Hans v knihe rozpráva, ako sa stal mysliteľom, a približuje svoju celoživotnú cestu z pohotovostnej kliniky v Mozambiku na Svetové ekonomické fórum v Davose. S hlbokou ľudskosťou a radosťou rozpráva príbehy, ktoré s rovnakou radosťou počúval celý svet.

Bodor Ádám kevés szavú ember hírében áll, a közvélekedés szerint a beszédes hallgatás jellemző rá. Erre a képre cáfol rá a mostani interjúkötet, amelyben Bodor Ádámot kérdezik, ő pedig válaszol, hosszabban is és rövidebben is, a maga stílusában, hiszen ha interjút ad, azt azzal a műgonddal teszi, ahogyan epikai mesterműveit is formálja. Az értelmezés útvesztői tizenöt beszélgetése az elmúlt évtizedekben készített Bodor Ádám-interjúk szerző által véglegesített sűrű válogatása. Míg a nagy sikerű életútinterjú, A börtön szaga vertikális síkban helyezkedik el, mivel az életrajzra összpontosít, addig ez a könyv horizontálisan a pályakép belső alakulásaival, poétikai összefüggéseivel és műhelytitkaival foglalkozik elsősorban. Így jutunk el a Sinistra körzet és a Verhovina madarai szellemi és tényleges forrásvidékeihez, az egykori és a mai Erdély különbségeihez, valóság és fikció termékenyen ellentmondásos viszonyához. 

„Itt-ott legendákban, szájról-szájra adott történetekben még sokáig felbukkan. Esküdtek is, hogy látták.Ha a csillag villámgyors útja végighasít az emberiség felett a mennybolton, a vakító fényesség után behunyt szem egy darabig még látja a csodálatos csillag vonalát." A magyar irodalom legnagyobb hatású költõjének lélekrajzát olvashatja ebben a regényben a kedves olvasó. Petõfi neve nem egyszerûen a népköltõ vagy a forradalmár neve a magyar kultúrában, hanem a reményé: lehetséges felemelkedni a legalacsonyabb sorból is, lehetséges átalakítani a világot. Harsányi Zsolt klasszikus regényének fõhõse a tehetségében bízó, és minden akadályt leküzdõ ember megtestesülése, aki heroikus küzdelmet folytat önmagával és az õt körülvevõ világgal. A regénybõl megismert Petõi mitikus alak ugyan, de nagyon is emberi, messze túlnõve az irodalomtörténetbõl ismert merev figurán. Szerelmein, családi kötõdésein keresztül megismerhetjük esendõ emberi arcát, ám a Sors nagyobb célokra szemelte ki: épp magánemberi esendõségeit levetkõzve volt képes megváltoztatni a hozzá nem túl kegyes Magyarországot.Petõfi legendája máig nem vesztett erejébõl. Olyan sikertörténet, amelynek még a korai vég sem szabhatott gátat, hanem a közösségi megváltás lehetõségét hozta a magyarok számára. Ez Harsányi Petõfijének titka, és ez adja a 90 esztendõ után újra kiadott könyvének újdonságát, amely a mai olvasók számára is árnyalhatja és új életre keltheti a nagy nemzeti költõrõl kialakult kultikus képet.

1999-ben ?bejárta a világsajtót a hír: Stephen Kinget elütötte egy kisteherautó, s a népszerű író súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. Szerencsére – és az olvasók nagy örömére – King felépült. Lábadozása idején írta meg, pontosabban fejezte be az 1997-ben elkezdett, majd félretett művét, Az írásról-t. King ezúttal nem borzongatni akarja kedves és hűséges olvasóit, hanem elmeséli, hogyan vált íróvá, és bevezeti őket a szakma rejtelmeibe. A tőle megszokott lendületes stílusban, humorral átszőve beszél finoman szólva is hányatott gyerekkoráról – hogyan vándoroltak városról városra, mennyit küszködött az édesanyja, hogy fenntartsa a családot, gyerekkori csínyekről –, kezdeti nehézségeiről, amikor rendre visszautasították az írásait, alkoholproblémáiról, majd a Carrie jelentette áttörésről 1974-ben. S innentől kezdve egyenesen ívelt felfelé a karrierje, mely mind a mai napig töretlen. Beavatja olvasóit műhelytitkaiba, és hol világirodalmi, hol saját elbeszéléséből vett példákon keresztül szemlélteti, hogyan zajlik nála az alkotás folyamata – az első, nyers változattól a végső formába öntött műig. Mindeközben arra is szakít időt, hogy írásra buzdítsa arra hajlamos olvasóit, ellátva őket jó tanácsokkal. Stephen King rajongói – új oldaláról ismerve meg kedvenc írójukat – ezúttal bepillantást nyerhetnek abba, hogyan is készülnek az általuk olyannyira kedvelt, izgalmas, annyi kellemes-borzongató percet szerző művek, de a kötet rendkívül szórakoztató lehet bárkinek, akit érdekel, hogyan születnek a sikerkönyvek.

Hogyan lett egy hányattatott sorsú kisfiúból, szeretetéhes kamaszból, később eminens oxfordi bölcsészhallgatóból a világ legnagyobb fantasyírója? Erre a kérdésre keresi a választ Az ifjú Tolkien. J. R. R. Tolkien jellemét szülei korai halála, az anyját ért igazságtalanságok, Birmingham szegény külvárosában töltött gyermekkora, a menyasszonyától, Edithtől való kényszerű elszakadás és mindenekelőtt az első világháború traumája formálta.  A szavak és nyelvek iránti szenvedélye, a nagy északi mitológiákkal való találkozása és megingathatatlan katolikus hite erőt adott neki a viszontagságok legyőzéséhez, a lövészárok poklának túléléséhez és a halál elfogadásához. Élményeiből és megpróbáltatásaiból új mitológia született a Nagy Háború idején, megteremtve A hobbit, A Gyűrűk Ura és A szilmarilok világát. Az ifjú Tolkien a legendás szerző korai, meghatározó éveire koncentrál, amelyekből kinőtt az egymást követő generációkat rabul ejtő Középfölde.

E visszaemlékezésben - kisgyerekkoromtól a harmadik évezred első évtizedéig - több mint hatvan év emlékképeit rögzítettem. Ezekből kirajzolódik, hogy osztályidegenként számontartott, ötgyermekes családból származó fiatalként mihez tudtam kezdeni a Kádár-rendszer barátságtalan viszonyai között, és milyen vargabetűket, kerülőket kellett tennem ahhoz, hogy grafikusként kereshessem a kenyerem. A rendszerváltás után szakítottam addigi mesterségemmel, mivel a lapszerkesztés és a közéleti újságírás nyújtott számomra új lehetőségeket. A (névmutatóval ellátott) kötet az általam átélt események kulisszatitkain kívül betekintést nyújt a jobboldali sajtó berkeiben lezajlott folyamatok sokak előtt ismeretlen részleteibe is. Többek között olyan ismert, közéleti személyekhez fűződő emlékeimről szólok, illetve adok közre részleteket a velük készített beszélgetésekből, mint Kónya Imre, Tőkés László, Lezsák Sándor, Csurka István, Orbán Viktor, Szokolay Sándor, Szörényi Levente, Makovecz Imre, Szervátiusz Tibor, Pozsgay Imre, Torgyán József. Rajtuk kívül feltűnik helyenként Pongrátz Gergely, Csengey Dénes, Chrudinák Alajos, Döbrentei Kornél, Friderikusz Sándor, Gyárfás Tamás és mások.

Nyolcéves koromig én voltam a legboldogabb kislány a világon... 1986 decemberének egy estéjén azonban minden megváltozott. Önfeledten játszottam a karácsonyi ajándékokkal, nem sejtve, hogy néhány órával később már csak egyetlen kívánságom lesz: hogy egy felnőtt rám találjon... A házunkat egyenruhások lepték el, és amikor az ajtóban megjelenő nagymamám szemébe néztem, tudtam, hogy többé nincsenek szüleim. A mesekönyvek, a fantázia és az álmok világába menekülve nőttem fel. Sok éven keresztül otthonom biztonságos magányában éltem kézművesként. Életem 2017-ben gyökeresen megváltozott, amikor egy felelőtlen autós vétlen áldozataként hosszú hónapokat töltöttem ágyhoz kötve, iszonyú fájdalmakkal, teljes anyagi kilátástalanságban. A bal kezem épségben maradt - és én balkezes vagyok. Ekkor írtam meg életem első regényét, amit további regények követtek.

Szolláth Dávid nagyszabású értelmezői munkája a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb írójának, Mészöly Miklósnak (1921-2001) gazdag rétegzettségű pályaképét rajzolja meg a ""hosszú pályakezdéstől"" a ""műformák felbontásán"" át a ""kései változatokig"". Bár a monográfia egységes történetet felépítő műfaja távol áll a változatos utakat bejáró mészölyi életműtől, a szerző Mészöly munkásságát éppen a poétikai sokszínűség alakulástörténeti fordulataira koncentrálva mutatja be. Szolláth nem csupán alapos elemzés tárgyává teszi az egyes műveket és irányváltó pályaszakaszokat, de körültekintően vizsgálja az adott történeti és világirodalmi kontextushoz való kapcsolódásukat, s nem utolsósorban a mészölyi hagyománynak a kortárs magyar irodalmi folyamatokra, szerzőkre gyakorolt közvetlen vagy közvetett hatását is számtalan példával igazolja. A kötet, melynek függelékében Mészöly Miklós életrajza is olvasható, a szerző születésének 100. évfordulójára jelenik meg. „A könyvnek egyetlen hőse lesz, a címszereplő, de viszonylag sok mellékszereplőt felvonultat, magyar és külföldi kortársakat, főként azért, hogy a pálya iránymódosításait eltérő nézőpontokból érzékeltesse. A kronológiai rend feladása is - legalábbis a gyakori eltérés a művek időrendjétől - ennek tudható be. Vannak ugyan fordulópontok Mészöly pályáján, amelyek segítik a tagolást, mégis az a jellemző az életműre, hogy az eltérő alkotóelvek párhuzamosan vannak benne jelen."

A népszerű Sissi-regények részben magyar származású szerzője új könyvében saját szívszorító történetét meséli el. Öthetes terhes volt, mikor férje, Dave egy repülőút során agyvérzést kapott. Miután visszanyerte eszméletét, súlyosan károsodott az emlékezete.  A könyv kettejüknek a gyógyulásért folytatott harcát meséli el. Allison leveleket kezdett írni a férjének: hogy megőrizze a múltjukat, védelmezze a jelenüket és küzdjön a jövőjükért - mindazért a szépségért, amit a szerelmük hozott létre az életükben, és amit még nyújthat nekik azután is, hogy ez az élet egy pillanat alatt összetörni látszott.  „Olyan könyv ez - írta Lee Woodruff -, amely emlékeztet minket, hogy lassítsunk, vegyük észre, hogy milyen szerencsések vagyunk, és próbáljuk meg élvezni azokat a mindennapos kis áldásokat, amiken az életünk során különben csak átrohanunk."

Ceterum censeo. Az én generációmban, hát még a régebbieknél, gyakran használt fordulat volt ez a latin mondatkezdet. Magyarul: egyébként javaslom (vagy az a véleményem).A mondást az antik Róma szenátora, az idősebb Cato (i.e. 243 - i.e. 149) honosította meg, aki minden beszéde végén következetesen hozzáfűzte: Ceterum censeo, Carthaginem esse delendam. Vagyis: Egyébként javaslom, Karthágót el kell pusztítani. Természetesen részemről csupán a ""ceterum censeo"" érvényes. Azaz írói életemben kitartóan mondom és mondom a magamét. Hátha igazam van. Catóval ellentétben nem lerombolni akarnám Karthágót. Sem az egykori valóságost, amelyben jártam, és megdöbbentettek maradék régi kövei, egyet haza is loptam belőlük. Sem azt a mindenkori szimbolikust, amelyben élünk. A diktatúrák városait sem lerombolni kell, hanem eltávolítani a diktátort. Ez a könyv töredék az életemből. Egy alaposan megkurtított életrajz. Egyébként javaslom (ceterum censeo): ne legyen az utolsó! Görgey Gábor

Wisinger István legújabb dokumentumregénye Pulitzer József, azaz Joseph Pulitzer, a sajtócézár életét dolgozza fel. Kevesen tudják, hogy Pulitzer nevéhez nemcsak az amerikai újságírás legrangosabb díja, hanem az úgynevezett "sárga sajtó" modellje is kötődik, amely William Randolph Hearst sajtómágnással vívott heves konkurenciaharcának eredménye. Ez a klasszikus, szenzációhajhász zsurnalisztika ugyanakkor ösztönözte az amerikai demokrácia és média fejlődését: jelentős korrupciós ügyek, politikai botrányok és gazdasági visszaélések tényeit tárta fel az amerikai nép előtt, és ez sok esetben új törvények elfogadásához is vezetett. Pulitzer 1904 májusában, egy újságíróiskola felállítását támogató írásában fogalmazta meg hitvallását: „Köztársaságunk és a sajtó együtt emelkedik fel, vagy bukik el. Az ügyes, érdek nélküli, közszolgálati szellemű sajtó, amely képzett intelligenciával tudja, mi a helyes, és bátor azt megcselekedni is, képes megőrizni azt a közerényt, amely nélkül a nép kormányzata hamisság és utánzás. A cinikus, zsoldoslelkű, demagóg sajtó idővel ugyanolyan alantas népet teremt, mint amilyen ő maga. A hatalom a Köztársaság jövőjének építésére az újságírók eljövendő nemzedékeinek kezében lesz."

Havasréti József monumentális munkája nagy műgonddal és lenyűgöző problémaérzékenységgel megírt olvasmányos pályakép és esszéisztikus életrajz. Részlet- és gondolatgazdag portré Szerb Antalról. Megismerhetjük Szerb életét és munkamódszerét, kedvenc olvasmányait és az őt foglalkoztató problémákat csakúgy, mint szerelmeit és házasságait, hétköznapi pénzgondjait és polgári foglalkozását. Havasréti a hátteret és a korszakot is bemutatja, így képet kapunk az akkori irodalmi szcénáról és szellemi közegről, valamint a század első felének társadalomtörténetéről. A könyv hőse egyszerre a szellemes regényíró (a halhatatlan Utas és holdvilág szerzője), a szenvedélyes irodalmár (esszéi, irodalomtörténetei nemzedékek számára jelentenek beavatást az olvasás delejező misztériumába) és a zsidó gyökereit sohasem tagadó, hívő katolikus magyar polgár, aki halála pillanatáig hitt a megértés elemi lehetőségében és a magyar kultúra csodálatos, megtartó erejében. Havasréti József 1964-ben született Pécsen. Ma is ott él; a pécsi bölcsészkar Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének oktatója. Díjai: Artisjus-díj 2014 (Szerb Antal című monográfiájáért) Déry Tibor-díj 2014 (irodalmi-irodalomtörténeti munkásságért)

Életútinterjújában Kolosi Tamás szociológus, üzletember sorra veszi életének fontosabb állomásait: elmeséli, hogyan lett a magyar-filozófia-esztétika szakos bölcsészhallgatóból elismert társadalomtudós, majd a könyves szakma meghatározó alakja. A személyes élmények és tapasztalatok egy polgárosodó zsidó család 1950-1960-as évekbeli mindennapjain túl a hazai szociológia újraindulásába és működésébe, a rendszerváltás és a szabad piacgazdaság útvesztőibe, valamint az 1980-1990-es évek budapesti kulturális és művészeti életébe engednek bepillantást. A sikeres életpálya mögött felsejlenek azok a korlátok és adottságok is, amelyekkel egy Magyarországon született és itt élő kutatónak számolnia kell. Betekinthetünk a könyvkiadás és a könyvpiac műhelytitkaiba, szó esik a világban a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetről, és ismert alkotók és közéleti szereplők is feltűnnek a könyv lapjain. A Ferenczi Borbálával 2018-2020-ban folytatott beszélgetések szerkesztett változata fényképekkel, annotált névmutatóval és Kolosi Tamás legfontosabb tudományos publikációinak listájával teszi teljessé az életútról kapott képet.

From drawing-room anti-Semitism to Auschwitz and beyond. Had I written an essay such might have been my title. But I've writtena novel, and the novelist embeds himself in history and life to tell a tale. A tale, even if it's a dreadful tale. A pitiless facing up to our history, free of self-exculpatory embroideries and lies, is not a Hungarian national virtue. Our nation has always been a hero or a victim. Much of the time, both. One of the greatest lies about our history is that we had nothing to do with Auschwitz, with genocide on an industrial scale. To our shame, this lie, in the shape of an atrocious bronze statue, stands today in Szabadság Square in Budapest, proclaiming that we were victims, we couldn't help it; on 19 March 1944 Hitler's forces subjugated Hungary and all that followed was their evil doing. In fact, the original sin is to be sought in Hungary under the regency of Miklós Horthy, which had led the way after the First World War with repeated anti-Semitic legislation from 1920 onwards. This novel is an attempt at discharging a debt, an agonising, self-reproaching confession. The confrontation, always so eagerly neglected, with the phases of that original sin. And beyond. Because Auschwitz was not enough. Along with the liberty that swept over us in 1990 we have also had to live to see the vile renaissance of unbridled anti-Semitism! That is what makes the hero of my novel prepared to take the fateful decision of bequeathing to me the story of his life. Gábor Görgey (1929), Hungarian playwright, poet and novelist, has published five collections of poetry, six novels, five collections of essays and some two dozen plays. His best known play Komámasszony, hol a stukker? - translated into English as Jumping the Gun - has had more than 50 productions all over the world. The Night of the Execution is his second book translated into English. The first was The Hunting Rug published in 2016 by Corvina.

1948 őszén Hemingway és negyedik felesége Velencébe látogatnak, hogy helyrehozzák megromlott kapcsolatukat. Az események azonban váratlan fordulatot vesznek: a jól ismert, csaknem ötvenéves író egy vadkacsavadászaton első látásra beleszeret a még középiskolás velencei lányba, Adriana Ivancichba. A kacér és elbűvölő fiatal lány lángra lobbantja Hemingwayben az évek óta már csak pislákoló alkotói energiát.  Andrea di Robilant ennek a különös és beteljesíthetetlen szerelemnek ered a nyomába. Bepillantást nyerhetünk Hemingway tépelődéseibe, és megtudhatjuk, milyen árat fizetett Adriana azért a néhány évért, amelyet a sikeres író közelében töltött. Mindeközben valódi műhelytitkok is feltárulnak, hiszen A folyón át a fák közé és Az öreg halász és a tenger világhírű kézirataiban egyaránt felsejlik Adriana alakja.  Hemingway utolsó szerelmének igaz története azt bizonyítja, hogy az élet gyakran jobb történeteket ír a képzeletnél.

A magyar ősökkel rendelkező, magyarul is beszélő francia irodalmár Clara Royer több ülésben készített életrajzi interjút Kertész Imrével 2013 és 2015 között, emellett pedig betekintést nyert a Nobel-díjas író évtizedekkel korábbi naplójegyzeteibe is, amelyek szerzőjük szándéka szerint a Berlini Művészeti Akadémián találhatók. Az eredetileg franciául megjelent életrajzi esszé gerincét ezek a zömmel kiadatlan források alkotják. Royer folyamatosan fürkészi az életmű és a korszak összefüggéseit, közben pedig feltárja Kertész Imre korabeli kapcsolati hálóját és olvasmányai révén szellemi hátországát is. A könyv olvasmányos és informatív esszé, a titkokban gazdag életmű érzékeny olvasata. Szöveg-közelből rajzolódik ki a pályakezdő író fiatalkori portréja, rálátunk a nagy regények keletkezési folyamataira és meghalljuk az idős Kertész jellegzetes fanyar-ironikus hangját is.

The son of a general in the pre-war Hungarian army, Ádám Topporczy had enjoyed a golden youth. Family estates, Transylvanian maids, a free-and-easy life among the chattering classes of Budapest, an affair with a famous actress, a career pursued without trying too hard to catch up - but all come to an end as war approaches. The general resigns in patriotic protest at the links with Nazi Germany, the family shelters a Jewish couple during the German occupation, but is not troubled by the Arrow-Cross. When the communists come to power, however, there is no escape from relocation; the villa in Buda is lost as is much of value, and there follow years of survival in primitive rural conditions. Returning to Budapest, Ádám finds the eponymous Hunting Rug in their old house; a gift from Jewish neighbours as they vanished in 1944, it becomes central to the narrative, acquiring a life of its own. The rug is eminently conducive to making love, and all those facets of modern Hungarian history are skilfully presented - sometimes illustrated by extracts from official documents -- and the immense intrinsic value of the rug revealed in flashbacks as Ádám engages in amorous dalliance with his new girlfriend. The book - written not long before the 1989 change of regime - ends with a prophetic ironic twist. Gábor Görgey (1929), Hungarian playwright, poet and novelist, has published five collections of poetry, six novels, five collections of essays and some two dozen plays. His best known play Komámasszony, hol a stukker? - translated into English as Jumping the Gun - has had more than 50 performances all over the world. The Hunting Rug (1988) is his first novel to be translated into English.  Born in 1937 in the English West Midlands, Bernard Adams was educated at King Edward's School, Birmingham, and at Pembroke College, Cambridge. In 1991 he retired from teaching to concentrate on translating Hungarian literature, and lives in Zánka, Hungary. Gábor Görgey is a crystal that stands out in the utterly multicoloured kaleidoscope of Hungarian literature. Among idiosyncratic style-artists, breakers of moulds and formal innovators he remains a narrator who - in the words of Camus - creates his own universe. Anyone that enters that universe is surrounded by a sparkling blueness and a sweet, languorous perfume, such as rises when we leaf through old photograph albums. Imre Kertész