Najnovšie - História, vojnová literatúra strana 25 z 82

Szinte mindenki ismeri a vikingek híres és hírhedt tetteit. Arról azonban már jóval kevesebben tudnak, hogyan váltak a vikingek leszármazottai hódítókból és pusztítókból építő erővé, és mekkora hatást gyakoroltak világunkra a mai napig. Óriási ívű, részletgazdag könyvében Arthur Herman, a skandináv felmenőktől származó elismert történész a viking szívet kutatja. Azokat a tulajdonságokat és erényeket, amelyek révén a Skandinávia kíméletlen, fagyos földjéről származó népek átalakították Európát a Brit-szigetektől az Urálig; felfedezték, majd saját képükre formálták Amerikát; megakadályozták a náci atombomba elkészülését; és ma is mintát szolgáltatnak a világ számára, miközben mítoszaik ott lüktetnek J. R. R. Tolkien műveiben és a populáris kultúra számos alkotásában. Kalandvágy és az ismeretlen megismerésének szenvedélye. Ez hajtotta Leif Eriksson hosszúhajóját Amerika partjaira, majd egy évezreddel később Charles Lindberghet az Atlanti-óceán átszelésére kezdetleges repülőgépével. A közösség iránti hűség és áldozatkészség. Ennek révén tették hazájukká a skandinávok és leszármazottaik a mai Anglia, Oroszország és Ukrajna, illetve az Egyesült Államok földjeit. Végül szabadságvágy és együttérzés. Ezeknek köszönhetően Izland a világ legrégebbi demokráciája, és ez vezette az északi népeket a rabszolgaság és a náci terror elleni kiállásuk során. A Viking szív elolvasása után máshogyan tekintünk majd a világra - és talán mi is inspirációt nyerünk az északiak legyűrhetetlen szelleméből.

Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a Magyar Honvédség egykori legfiatalabb parancsnoka, a Honvéd Vezérkar volt főnöke mögött példátlanul színes és fordulatos pályafutás áll. Katonai karrierjének három évtizede alatt a világ legdurvább konfliktuszónáiban szolgált, és aktív részese volt a magyar haderő szocialista néphadseregből modern, NATO-kompatibilis honvédséggé való átalakulásának. Novák András haditudósító, újságíró közreműködésével írt könyvében a kezdetektől, az edelényi gyerekkortól és az egri honvédkollégiumtól egészen a Honvéd Vezérkarig követhetjük végig életútját. Ez idő alatt megszűnik a Varsói Szerződés, a magyar hadsereg a NATO tagja lesz, lezajlik a délszláv háború, majd a Magyar Honvédség alakulatainak Irakban és Afganisztánban kell helytállniuk Ruszin-Szendi parancsoksága alatt. A szerző betekintést nyújt a különleges műveleti egységek kiképzésének kulisszatitkaiba, az iraki és afganisztáni kiküldetés mindennapjaiba, illetve különféle élet-halál szituációkba. Beszámol a magyar határvédelem újraszervezéséről és az orosz-ukrán fronton szerzett tapasztalatairól, ahol a Magyar Honvédség parancsnokaként tett látogatást. Ruszin-Szendi Romulusz személyes élményekkel és anekdotákkal teli könyve fontos olvasmány azoknak, akik nem csupán egy eseménydús katonai életpályára kíváncsiak, hanem hiteles forrásból szeretnék megismerni a magyar katonák szerepét az elmúlt évtizedek legnagyobb fegyveres konfliktusaiban.

A bombázó repülőgépek története az 1900-as évek elejéig nyúlik vissza. A technológia megjelenése örökre megváltoztatta a hadviselés természetét – támogatói azt állították, hogy a tömeges bombázások az ellenséges lakosság demoralizálása révén gyors győzelmet eredményeznek. Az elképzelés továbbra is él: ha a bombázók elég erősek, gyorsak és pontosak, a háborúkat gyorsan meg lehet nyerni.Az alapvetően pacifista Bjorn Berge vitatja, ám lenyűgözve szemléli ezt a megközelítést, és 30 különböző bombázó repülőgépen és az általuk végrehajtott rajtaütéseken keresztül – a London elleni Zeppelin-támadásoktól a szíriai bombázásokig – követi nyomon a 20. század történelmét. Az illusztrációkkal ellátott repülőgép-leírások mellett a szerző történelmi utazásra is hívja az olvasót: a vezérkarral tartott megbeszélésekre, a repülőgépek belsejébe és a botkormány mögé. És ami a legfontosabb: lebilincselő könyvében bemutatja az emberiség modern kori történetének sötét oldalát, Berge együttérzéssel szól a bombázó repülőgépek áldozatairól is.Bjorn Berge (1954) építész és kutató. Számos cikket és könyvet publikált az építészetről és az épületökológiáról. Előző kötete, az Eltűnt országok nyomában 2018-ban jelent meg a Cser Kiadónál.

Férfiakról és nőkről írok: honfoglalókról, földművesekről, mítoszteremtőkről, anyákról, tanítókról, világutazókról. Olyan emberekről, akik titkos reményeket táplálnak, akiknek szerető családjuk és törékeny szívük van.A lelkem mélyén mégis aggodalommal tölt el a tudat, hogy kultúrájuknak sötét aspektusai is léteznek: az erőszak, amely végigvonul az életükön (a csatatéren, de azon kívül is), a traumák, amelyeket más embereknek (ellenségeiknek, szomszédaiknak, rabszolgáiknak) okoznak, valamint az emberáldozatok.A brutalitás nem korlátozódik a férfiak világára, sok nő is kegyetlen, gyakran egyenesen ijesztően félelmetes, jóllehet ezzel egyidejűleg a viking világ nagyszerű vívmányairól és csodáiról csak áradozni tudok... Azok a történetmesélők, mint amilyen én is vagyok, mindig ezekből az ellentmondásokból és rejtélyekből táplálkoznak.

Sokkal több egy 1944-es pillanatfelvételnél. Ádám István Pál könyve mentalitástörténeti diagnózis. A mindennapokat kutatja, egy hétköznapi munkát tár fel a maga ellentmondásos mivoltában - a házmesterek motivációit vizsgálja.A házmesterekét, akik a második világháború kibontakozásáig szerény körülmények között élő szereplői voltak a fővárosi létnek. Pedig cselekedeteiket rengeteg tényező befolyásolta. Sokuk vidékről frissen költözött Budapestre, nagyobb társadalmi elismerésre és nagyobb vagyonra vágyott. Döntéseiket ennek megfelelően hozták, és lett belőlük szemlélő, elkövető vagy embermentő. Élethelyzetüknek és habitusuknak megfelelően éltek újsütetű, tragikus hatalmukkal.A könyv nem csak a háború előtti antiszemitizmusra összpontosít, a két világháború közötti időszak egyéb tényezőit is figyelembe veszi, például a borravaló kultúráját. Vagy az emberség próbáját, azt, amikor a házmester egy gettóépületért felelt. És nem hagyja a szálakat elvarratlanul: a háború után az elszámoltatás próbálkozásairól is számot ad.Ádám István Pál a holokauszt eseményeit kevésbé nyilvánvaló okok és okozatok hálójában tanulmányozza, ezáltal unikális nézőpontot érvényesít könyvében.Ádám István Pál (1974) társadalomtörténész. A Bristoli Egyetemen szerzett doktori fokozatot, majd Prágában kutatott és tanított, de dolgozott a washingtoni Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumában is, jelenleg a budapesti Holokauszt Emlékközpont történésze.

Volt-e szeretője Szent Gellértnek vagy sem? – ez maradjon ennek az izgalmas, szép regénynek a titka. Annyit mégis elárulhatunk, hogy írója különös kalandozásokra hív bennünket az elmúlt évezred első századába, Szent István királyunk korába. Vajon szó szerint kell-e értenünk a krónikákat és legendákat, vagy soraik között olvasva váratlanul új értelmet kap sok minden? A történetben így jutunk szinte emberközeli kapcsolatba Szent Istvánnal, Szent Imrével, Gizella királynéval és persze a regény címében szereplő különös vértanúságot szenvedő Szent Gellérttel. Életre kelnek a falvak emberei is, hogy hihető sejtéseket sugalljanak a még meg nem fejtett magyar ősvallás titkairól.https://ronaszegimiklos.com/

Néma hadsereg, ahol a képek életre kelnek.https://www.youtube.com/watch?v=pNcsoy5uJnshttps://www.youtube.com/watch?v=Agppzok4veUNéma Hadsereg Wágner Levente (1897-1977) I. világháborús veterán, tartalékos mérnök hadnagy hiteles doni naplója, aki SAS - behívóval a 205. munkavezető törzsével és kb. 400 fő zsidó munkaszolgálatossal utazik a hadszíntérre. A napló az 1942. szeptember 8-tól 1943. február 19-ig tartó időszakot tárja az olvasó elé. A 120 db - kiváló állapotban digitalizált, és retusált - eddig sehol nem publikált színes fénykép segítségével megelevenednek nemcsak a szenvedéssel teli mindennapok, hanem az élni akarás is.A napló 45 év lappangás után került elő. A könyv egy megrázó haditudósítás arról, hogyan tudja az ember a legnyomorúságosabb körülmények között is megtalálni a túléléshez szükséges hitet, és reményt.Az olvasók nagypapám izgalmas beszámolóiból megismerhetik azokat a doni eseményeket, és azt a földbe vájt világot, amelyek eddig kevéssé voltak ismertek. A színes fotókat nézve szinte megérinti az olvasókat a Don folyó felől érkező, csontig hatoló hideg szél. Vagy a kiégett épületeket látva megérezhetik a füst szagát.A naplót olvasva és a fényképeket látva szemünk elé tárul egy eddig még nem ismert világ. Hisz ez előtt a napló előtt nem volt olyan képes beszámoló, mely ennyire pontosan nyomon követhetővé tette volna azon katonák mindennapjait, akik az utak járhatóvá tételén, a haditechnika tárolásán és a téli szálláshelyek kialakításán fáradoztak.A haditudósítókat megszégyenítő precizitással megírt napló kézzelfogható közelségbe hozza a nyolcvankét évvel ezelőtti történéseket, és segít azokat megérteni. Wágner Levente , vagy ahogyan barátai hívták Lóci, mindenben megtalálta a szépet, ami feledtetni tudta a borzalmakat. A hazulról kapott egy kilogrammos csomagban, a "bennszülöttek" apró kedvességeiben, a táj szépségében, a cári időket idéző ortodox templomokban vagy a korabeli szovjet haditechnika újításaiban. Sose hagyta el magát, még ott kint is tanult.Lóci gyorsírással írt le mindent, és évekkel később itthon gépelte le a naplót, melyet mi változatlan formában adunk közre. Az eredeti napló színes fényképeket nem tartalmazott, sem hadtörténeti dokumentumokat, sem térképeket. Ezeket már mi készítettük el. Amivel még izgalmasabbá, és jobban érthetővé váltak a nyolcvankét évvel ezelőtti történések.A naplóban leírtak főbb adatai: 5390 megtett kilométer, ebből 4140 km vasúton, kb. 900 km teherautón, kb. 350 km gyalogosan. 76 helység, a 156 nap alatt számos életveszélyes helyzet. A leghidegebb napon -42 o C.Ajánlom ez a könyvet azoknak is, akiknek a családjában voltak ilyen névtelen hősök. Ők a doni borzalmakat túlélve évtizedekig senkivel sem beszélhettek azokról a traumatikus eseményekről, melyeket ott átéltek. Legyen ez a könyv egy főhajtás előttük - hiszen 1972-ig büntetendő cselekmény volt pusztán a "doni csata" megemlítése is.Jó olvasást kívánok ehhez a nem mindennapi könyvhöz, és tisztelet a hősöknek. Mert ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig lesznek újak!

Az 1526. évi mohácsi csata az egyik legismertebb esemény a magyar történelemben. Könyvünk bűnbakkeresés helyett igyekszik érthetővé tenni az előzményeket, a 16. század eleji Magyarország és az Oszmán Birodalom helyzetét, háborúságuk természetét, valamint I. Szülejmán szultán sokat vitatott szándékait is. A kötet számos, rég meggyökeresedett közkeletű tévedésre, félreértésre is felhívja a figyelmet, és az eddigieknél világosabb és izgalmasabb képet ad a több mint 300 évig tartó török-magyar háborúk történetének egyik legfontosabb időszakáról, a magyar nemzeti sorstragédiák szimbólumává vált mohácsi csata valós történetéről.A kötet szerzője, B. Szabó János történész, jelenleg a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának igazgatója. Számos hadtörténeti tárgyú ismeretterjesztő könyvet írt, többek között az Erdélyi Fejedelemség hadseregéről és az Árpád-kori magyar-bizánci háborúkról, valamint a tatárjárásról.Második, javított elektronikus kiadás.

Versenyfutás az idővel Két rab tanúvallomása életek ezreit mentette meg Adolf Eichmann több százezer magyar zsidót küldött gázkamrába – a budapesti zsidóság egy részét az Auschwitzból megszökött szemtanúk vallomása mentette meg. A nácik terve működésbe lépett: meg akarták semmisíteni a még megmaradt magyarországi zsidóságot. Cesłav Mordowicz és Arnošt Rosin rabok voltak Auschwitzban. Majdnem megfulladtak egy föld alatti bunkerben, de sikerült elmenekülniük, és elmondták a zsidó vezetőknek, mit láttak.  1944. június elején tett vallomásuk alátámasztotta, amiről korábban is hallani lehetett, de szinte senki nem hitte el: hogy Auschwitzban tömeggyilkosság zajlik, embereket gázosítanak el, és hogy a táborba nap mint nap ezrével érkező magyarokra ugyanez a sors vár.   Mordowicz és Rosin vallomása jelentette a szikrát, hogy a hónapokon át tétovázó magyar politikai vezetés végre cselekedni próbáljon – alig néhány órával azelőtt, hogy további több mint kétszázezer zsidót deportáltak volna Budapestről.  „Döbbenetes élettörténet az auschwitzi haláltáborból: Mordowicz ritka megmenekülésének története révén fogalmat alkothatunk a holokauszt felmérhetetlen, szörnyű tragédiájáról.” – David I. Kertzer, a Brown Egyetem antropológiaprofesszora, The Pope and Mussolini című Pulitzer-díjas könyv szerzője. „Fred Bleakley hosszas kutatások után leírja az igazságot ebben a mai napig igen megosztó történetben. Hihetetlenül érdekes munka.” – Dr. Tibori-Szabó Zoltán, holokausztkutató, a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem oktatója Fred R. Bleakley író, nyugalmazott újságíró, korábban a Business Weeknél, az Institutional Investornél, a New York Timesnál, és a Wall Street Journalnél dolgozott. Az Auschwitz-jegyzőkönyv témájába azután ásta bele magát, hogy a Wall Street Journal számára interjút kellett készítenie Cesłav Mordowiczcsal. Maine-ben él feleségével.

A 'Viking istennők és látóasszonyok' egy nagyon fontos szálat próbál követni az ó-skandináv világ ránk maradt emlékeiből: az asszonyokét, akik hallották az isteneket, értették az üzeneteiket, és akiknek hatalmában állt megváltoztatni, befolyásolni mások életét. A legendák istennőinek, papnőinek és látóasszonyainak történetei az elfelejtett asszonyi hagyományokból adnak ízelítőt. A szerzők a 'vízió örökségének' nevezik mindazt, amit ez a múltbéli világ hátrahagyott, ahol a mágia nemcsak természetes volt, de nélkülözhetetlenül hozzátartozott a normális hétköznapi élethez. Talán nem teljesen idegen ez a mai asszonyoknak sem, különösen azoknak lehet ismerős, akik álmodnak, megérzenek néha dolgokat vagy esetleg belül meghallanak olyasmiket, amik racionálisan megmagyarázhatatlannak tűnnek. Ezt az örökséget próbálja felkutatni a 'Viking istennők és látóasszonyok' az északi jeges vidék által megőrzött sagákból merítve.

Új könyvében Romsics Ignác azoknak a bölcselőknek a munkáit tekinti át az ókortól napjainkig, akik az emberiség történetének alapkérdéseiről alkotott véleményükkel meghatározták a történeti gondolkodást, és akik - noha gyakran eltérő válaszokat adtak közös dilemmáikra - mindannyian csiszolták látásmódunkat, gazdagították és finomították a múltunkra vonatkozó tudást. A kötet a szellemi tendenciák változását tudománytörténeti hátterükkel együtt segít megérteni, ezért a legszélesebb olvasóközönséget szólítja meg, de az egyetemi oktatásban is jól használható. "Mélyen vallásos (pietista) neveltetése ellenére kora legtöbb nagy gondolkodójához hasonlóan Kant is hitt az ész erejében és a gondolkodás minden korlátozás nélküli autonómiájában. "A felvilágosodás [...] az ember kilábolása a maga okozta kiskorúságból". Sajnos - tette hozzá rezignált bölcsességgel - az emberiség nagy része "szívesen kiskorú marad egész életében, mert kiskorúnak lenni kényelmes". Nem akar mások vezetése nélkül élni, ami lehetővé teszi a kevesek gyámkodását a többség fölött. Az igazi változáshoz szabadság kell, éspedig annak is a legártalmasabb fajtája: nevezetesen az ész minden kérdésben való nyilvános használatának szabadsága."

A Hagakure (jelentése: 'Levelek alatt') a Szamuráj útjára, a Busidóra vonatkozó rövid tanítások, történetek és feljegyzések gyűjteménye a XVIII. sz. elejéről, melyet a később zen szerzetessé lett szamuráj, Jamamoto Cunetomo diktált le ifjú tanítványának. Az eredeti szöveg másolatait a Nyugat-Japánban élő Nabesima-klán fiatal csatlósai tanulmányozták. A II. világháború után egyetlen könyvet sem ítéltek el olyan hevesen, mint a Hagakurét. A műből áradó töretlen harci szellem bátorította föl a kamikazékat, hogy a háború utolsó, elkeseredett szakaszában a „Rájöttem, hogy a Busidó a halálban gyökerezik” klasszikussá vált idézettel induljanak az önkéntes halálba. A kötetben a Hagakure mellett helyet kapott a Busidó-irodalom egy másik híres forrása, a Budó sosinsú (A Busidó alapjai) is, melyet a nagyhatalmú Taira-klánból származó Daidódzsi Júzan, az Edo-kor hadi stratégája fogalmazott meg. Jelen bővített kiadás a japán harci szellem esszenciája, amely korántsem csak a küzdelemben, hanem a mindennapokban is kiválóan alkalmazható, amikor bátor helytállásra, rendíthetetlen bajtársiasságra, belső tartásra és hűségre, lojalitásra van szükség. Fordította: Kárpáti Gábor Csaba, Tóth Andrea

Lea tizenkilenc éves, egy névtelen kis faluban él, aminek összesen négy utcája, egy temploma és egy csemegeboltja van. Sosem lépte még át a határát. Az itt lakók félnek az erdőtől, és várják a világvégét. A lány egy padon ülve, egy idegennek mesél az életéről, aki épp most veszítette el a kutyáját. A szinte monológnak mondható elbeszélésben megismerhetjük a barátait: a sánta Catalinát, a hallgatag Javiert, a cigarettázó Marcót, és családját: anyját, halott apját, nővérét, Norát. Gyomra jelzi időről időre, hogy mennie kell innen, ha nem akar élve eltemetődni. Saját bevallása szerint nem sok dologhoz ért, de van valamiféle mély, zsigeri tudása arról, hogy az igazi élet a kis település határán túl kezdődik, hogy az élet értelme egyrészt az, hogy szeressen, és szeressék, és hogy az az igazán szép nő, aki világot látott. És azt is megtudjuk, hogy miért jött el a világvége már tegnap… Elisa Levi második regénye egy olyan irodalmi hagyományra épít, amiben a szerzők egy isten háta mögötti faluba viszik az olvasót, és ebben a zárt, szűk mikrokörnyezetben mutatják meg az emberi lét árnyoldalait, visszásságait, az emberek korlátoltságát és a kilátástalanságot, de Levi zsenialitása, hogy mindezt könnyeden és derűsen képes

A hadseregek működése és a hadviselés módszertana mindig is magán viselte az adott kor társadalmának lenyomatát. Éppen ezért fontos elgondolkodnunk rajta, hogy a hidegháború vége óta napjainkig eltelt évtizedekben miként alakult át a hadviselés, és milyen jelenségekre lehetünk figyelmesek a közelmúltban, illetve a szemünk előtt jelenleg zajló konfliktusok kapcsán. Ha végigtekintünk e változásokon, azt láthatjuk, hogy egyre inkább az olyan hadviselési módok jutnak vezető szerephez, amelyek nem csupán a hagyományos katonai módszerekkel élnek, hanem a társadalom egészére hatással kívánnak lenni. Az új paradigmával kapcsolatban viszont egyelőre még zavaró fogalmi káosz uralkodik. Sokan „hibrid hadviselésről” beszélnek, holott ennek tényleges létezésére nincsen igazi bizonyíték. Ezzel szemben a negyedik generációs hadviselés megjelenését több tapasztalat is igazolja: ez az új módszer maga a korábbi korlátokat elvető nagystratégia, a modern érdekérvényesítésnek a globalizáció hatására átalakult, nemzetközi és belföldi szereplők által használt eszköztára. Egyaránt magába olvaszt civil és katonai módszereket, olcsó, hatékony és könnyen letagadható, így ez a megoldás mindinkább előtérbe kerül a költséges és hosszan elhúzódó hagyományos konfliktusokhoz képest, miközben nem biztos, hogy a Nyugat tradicionális katonai eszközei a jövőben működnek majd vele szemben. A szerző könyvében áttekinti ezen új módszertan elméleti hátterét, és esettanulmányokon keresztül felvázolja az aktuális trendeket, illetve a jövőben várható további változások körvonalait is, hogy minden érdeklődő számára világossá tegye, miként alakul át a hadtudomány napjainkban. 

Alighanem még sosem gyűlt össze annyi híres író és újságíró egy fedél alatt a világ minden részéről, mint 1946-ban Nürnbergben.John Dos Passos és Erika Mann, Erich Kästner és Martha Gellhorn, Willy Brandt és Markus Wolf: azért jöttek, hogy tudósítsanak - a háború és a holokauszt rémtetteiről, amiket a bíróság ott tárgyalt. A Faber-Castell-kastélyban laktak és írtak, vitatkoztak és táncoltak, ittak és keseregtek. Uwe Neumahr az ő történetüket meséli el izgalmas és megindító könyvében.

Dr. Jeffrey valós tényeket feldolgozó, krimiszerűen izgalmas könyve a nácik Nagy-Britanniában, Európában és az Amerikai Egyesült Államokban folytatott egy évtizedes kémtevékenységét mutatja be. Annak történetét meséli el első ízben, hogy miként vezetett egy német kém New Yorkban feladott és a skóciai Dundee-ban elfogott levele egy Európára és Észak-Amerikára kiterjedő kémhálózat leleplezéséhez, majd annak a titkosszolgálati és biztonságpolitikai szövetségnek a létrejöttéhez, amelynek ma is tagja az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland.

A Samudaripen jelentős kutatási eredmény. Már elődje, a 2004-ben megjelent Kali Trash is figyelemre méltó adatokat, tényeket tartalmazott, e kötetben azonban a szerző alapos munkával hiányokat pótló, új eredményekre jutott. A kézirat erőssége, hogy bizonyítja, a kutató kész új felismerések, új megközelítések feltárására, publikálására. Nem tartózkodik az ütközésektől a régi beidegződésekkel. Következtetései, érvelései megalapozottak, a nehéz, összetett témában a tudományos irodalom javára szolgálnak. Az új kutatási eredményből kibontakozik a legújabb kori cigány sors, a cigány nép kiszolgáltatottsága, a sokszor széles körű társadalmi közönyből fakadó magára utaltsága. Pedig számos történelmi adat, érv szól amellett, hogy a cigányok adott korokban a magyarok pártjára álltak, sorsuk és a magyar sors sokban egybefonódott, ahogy többször szét is vált. Mégis, Magyarország urainak többsége, a városok és falvak népe tevőlegesen elutasította a nem ritkán gyümölcsöző együttélést, megtörte a reményt, hogy együtt könnyebb. Utóbbi különösen a huszadik századra érvényes, sőt tragikus, máig szégyenletes.Bársony Jánosnak és segítő munkatársainak új munkája, a feltárt adatok halmazai bizonyítják, hogy a cigányság és a hazai, megvetni való anticiganizmus históriáját szünet nélkül, sok odaadással kutatni kell. Évtizedek múltán is szükség indokolja, érdemes. A sokszor tragikus történetben számos feltárni való lappang. A tényeket, tanulságokat meg kell örökíteni, nemzedékek emlékezetében, könyvtárakban, filmtárakban megőrizni, tanulóknak, tanároknak hivatással tanítani. Prof. emeritus dr. Szita Szabolcs, az MTA doktora 

A brazil újságíró, Betina Anton egy nap megtudta: szeretett óvónője, Liselotte Bossert évtizedekig bújtatta Josef Mengelét. A döbbenetből felocsúdva felkutatta a nőt, aki azonban csak ködösített, és óva intette a további nyomozástól. Betina Anton mégis beleásta magát az ügybe. "A halál angyala"-ként emlegetett háborús bűnös, Josef Mengele több mint harminc évet töltött Dél-Amerikában úgy, hogy sem az izraeli titkosszolgálat, sem a nácivadászok nem találtak rá. A kegyetlen orvos borzalmasabbnál borzalmasabb emberkísérleteket végzett az auschwitzi táborokban, mégsem bűnhődött meg tetteiért, sőt: a Bossert családon kívül számos ismerős és barát, köztük egy magyar házaspár is támogatta. Hogyan történhetett meg mindez? Ezt firtatja Betina Anton interjúkra, visszaemlékezésekre, soha nem közölt dokumentumokra és korabeli híradásokra épülő oknyomozó elbeszélése. Az immár tíz nyelvre lefordított Trópusi menedék betekintést nyújt Mengele mindennapjaiba, és feltárja, miképp úszta meg büntetlenül hűséges védelmezőivel együtt. „...míg az áldozatok egész hátralévő életükben testi-lelki bántalmaktól szenvedtek, Mengele a maga trópusi menedékében, barátok között élte le utolsó éveit, naplót és leveleket írt, könyveket olvasott, sétált a kutyáival, kertészkedett, jó grillhúsokat evett, vízesésben és tengerben fürdőzött.”

Už v 19. století představoval Tibet a jeho hlavní město Lhasa, ležící téměř tři kilometry nad mořem, pro mnohé cestovatele ten nejvytouženější cíl. Vábení tajemné země i její strategický význam vedly odhodlané cestovatele z viktoriánské Británie, carského Ruska, Ameriky a řady dalších zemí světa k tomu, aby se zas a znova a bez ohledu na neochotu, ba až odpor Tibeťanů pokoušeli do této izolované oblasti proniknout. Osudy oněch nejrůznějších dobrodruhů, mystiků, horolezců a misionářů líčí britský novinář, historik a spisovatel Peter Hopkirk poutavě a čtivě. Popisuje rovněž, jakými způsoby se Čína odjakživa snažila na "střeše světa" udržet a prosadit zde svůj vliv, což vyvrcholilo čínskou invazí v 50. letech 20. století. V krátkém doslovu Hopkirk aktualizuje text pojednáním o dnešním Tibetu - okupovaném dodnes Číňany.