Najnovšie - História, vojnová literatúra strana 54 z 82

Az I. világháborút lezáró 1920-as trianoni békeszerződés értelmében Magyarország elveszítette területének 67 és lakosságának 58 százalékát. Ha a Magyar Királyságon belül területi és politikai autonómiát élvező Horvátországot is beszámítjuk, akkor a területi veszteség 71 százalékra szökik, a népességé pedig 63 százalékra. Az elcsatolt területeken élő több mint 10 millió ember közül 3,2 millió volt magyar. Ezek mintegy fele közvetlenül az új határok túloldalán élt. A hatalmas veszteségek, a nemzetiségi elv tökéletlen alkalmazása és a kisebbségi sorba került magyarság helyzete miatt a trianoni békeszerződés a magyar történelmi tudat egyik legneuralgikusabb pontjává vált. A napjainkban is tapasztalható érzékenységek mellett erre utalnak a döntés okaival és körülményeivel foglalkozó, nagyszámban burjánzó tévhitek és legendák is.

„Briliáns történelmi tabló egy világról, melynek súlypontja épp most tolódik el Kelet felé." - The Economist.  A hírnév és a vagyon évszázadokon át Nyugaton, a két Amerika új világában várta a merészeket. A kalandra és meggazdagodásra vágyók ma a Keletre függesztik tekintetüket. A Közép-Ázsiában, majd Kína és India jókora részein át húzódó térség valaha uralkodó szerepet játszott a világ gazdasági, politikai, kereskedelmi és kulturális életében, s most hasonlóan meghatározó jelentőségre tesz szert.  A világtörténelem új szempontok alapján megfogalmazott nagy áttekintése, a Selyemutak szemkápráztató feltérképezése azoknak az erőknek, amelyek birodalmakat virágoztattak fel és taszítottak a mélybe, áruk és eszmék áramlását irányították, napjainkban pedig a nemzetközi viszonyok és folyamatok új fejezetének kezdetét ígérik.  „Manapság nagy körültekintéssel igyekszünk felbecsülni a gyors gazdasági növekedés valószínű hatásait Kínában, ahol a luxuscikkek iránti igény az előrejelzések szerint a következő évtizedben megnégyszereződik, és feszült figyelemmel kísérjük a társadalmi változásokat Indiában, ahol ma már több embernek van mobiltelefonja, mint ahányan vízöblítéses vécét használhatnak. Egyik ország sem jelenti azonban a legjobb nézőpontot a világ múltjának és jelenének szemléléséhez. Valójában egy évezreden át ez a Nyugat és Kelet, Európa és a Csendes-óceán között húzódó régió volt a világ tengelye.  Ez az a régió, ahol a világ nagy vallásai megszülettek. Itt emelkedtek fel és hanyatlottak le hatalmas birodalmak, s a küzdelem hatásai érzékelhetőek voltak sok ezer kilométernyi ávolságban is. Aki itt megáll, másképpen látja a múltat, és feltárul előtte egy bonyolult, szoros összefüggésekkel átszőtt világ, amelyben az egy-egy kontinensen végbemenő történések hatással vannak a másikra, ahol a közép-ázsiai események utórezgései Észak-Afrikában is érezhetők, ami Bagdadban végbemegy, az visszhangot ver Skandináviában.  A történelmi megrázkódtatások szétterjedtek a szélrózsa minden irányába futó hálózaton: az útvonalakon, amelyeken zarándokok, harcosok és kereskedők közlekedtek. A 19. század végén egy kiváló német geológus, Ferdinand von Richthofen (az első világháborúban legendává vált pilóta, »a vörös báró« nagybátyja) selyemutaknak - Seidenstraßen - nevezte el ezt a nagy jelentőségű, eleven hálózatot."

Bizánc. Fényűző pompa, sötét ármányok, vérre menő teológiai viták, kifinomult művészet - egy birodalom ezeréves története sűrűsödik össze ebben a szóban. Ám annak mára már elhalványult az emlékezete, hogy ez a birodalom évszázadokon át milyen fontos szerepet játszott északi szomszédja, a Magyar Királyság történetében. E könyv ennek a bonyolult és ellentmondásos viszonynak egy részletét, a 11-12. századi magyar-bizánci küzdelmek történetét idézi fel, méghozzá széles politikai és kultúrtörténeti keretbe ágyazva. Eközben betekintést nyerhetünk Európa két évszázadának hatalmi politikájába, végigkövethetjük Árpád-házi királyaink dinasztikus politikáját, családi viszályait - és erejük, tekintélyük lassú gyarapodását is. A kötet szerzője, B. Szabó János hadtörténész, a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa. A hadviselő felek fegyverzetét, viseletét, felszerelését bemutató tanulmányt Boldog Zoltán régész-fegyvertörténész írta és illusztrálta.

"Bulgária közel ötvenezres zsidósága a második világháború alatt kétszer is elkerülte a deportálást. Megmentésében a legfontosabb szerepet a bolgár pravoszláv egyház játszotta. A remélt revízió Bulgáriát is a hitleri Németország karjaiba taszította. A megvalósult területi gyarapodás kötelezvényeként a bolgár parlament 1940-ben a nürnbergi faji törvények mintájára súlyos jogfosztásokat és diszkriminációt vezetett be a zsidó lakossággal szemben. A bolgár pravoszláv egyház szinódusa ezt kezdettől fogva elítélte. Március 10–11-i céldátummal 1943 elejére elkészült a deportálások titkos forgatókönyve, de már a macedóniai és trákiai zsidók koncentrációs táborokba történő hurcolása is felrázta a bolgár zsidó közösséget és a bolgár közvéleményt, és kormányzó párti képviselők tiltakozására III. Borisz cár március 9-én leállíttatta a szerelvényeket. Ennek ellenére Plovdivban március 10-én reggel összeszedtek néhány száz zsidót bevagonírozásra. Kiril plovdivi metropolita kinyilvánította, hogy velük tart. Tiltakoztak a pravoszláv egyház képviselői Szlivenben, Sumenben, Pazardzsikben, Haszkovóban és Szamokovban is. Végül délig mindenhova eljutott a halasztó parancs. A bolgár társadalmat 500 évnyi török uralom után nem jellemezték polgári tradíciók és szilárd demokratikus értékrendszer, a holokauszt idején mégis képes volt a nagy cselekedetre. Doncsev Toso, akinek Magyarországi bolgárként egyformán van rálátása mindkét ország, mindkét nép történetére, ennek a páratlan történetnek a nyitját keresi hiánypótló tanulmányában, hitelesen."  – Klein András Magyarország szófiai nagykövete

„Ebben a könyvecskében írom meg dióhéjban a személyes történetemet a háború végéig. Naplót csak 1916-ban kezdtem írni, amikor másodszor indultam a harcztérre, és egészen 1919-ig vezettem, míg csak teljesen haza nem kerültem családom körébe…” A napló, ahogy szerzője maga utal rá, előbb rövid feljegyzések formájában született meg, majd a jegyzetekből az 1916–18 közötti időszakot részletesen kidolgozta – ahogy itt most, helyesírási és nyelvtani korszerűsítések után, de némely akkori írásmódbeli sajátosság megőrzésével, olvasható. A későbbi részek vagy el sem készültek, vagy elkallódtak. Megmaradt viszont a családi hagyatékban Kállay József levelezése (több mint félszáz megírt és célba érkezett levelezőlap), amely felöleli a háború teljes tartamát, és a hozzá írt sorokon túl tartalmazza a feleségéhez általa címzetteket is. Mivel ezek érdekes adalékokkal szolgálnak, és a naplóban kirajzolódó nézőponttól eltérőeket is felvillantanak, érdemesnek tartottuk néhányukat a kötetbe illeszteni.

Nemigen vitatja senki, hogy a magyarságba török ajkú közösségek különböző időszakokban beolvadtak. Gondoljunk csupán a honfoglalás korban a kabarokra, és az ezt követő évszázadokban például az úzokra, besenyőkre, majd a kunokra. A kunok esete korántsem elszigetelt jelenség, hasonló népességtörténeti folyamatok mindig is voltak, és ma is vannak. Ezzel párhuzamosan joggal merül fel a kérdés: vajon hova lettek a keleten maradt magyarok? A Julianus utazásáról szóló Ricardus-jelentés – és más középkori források – ugyanis tanúskodnak róla, hogy kisebb-nagyobb tömbökben maradtak magyarok Kelet-Európában, sőt akár Ázsiában (például a Kaukázusban) is. Tekintélyes részük a népvándorlás során a sztyeppeövezetet és az attól északra eső erdőövezet nagy térségeit benépesítő törökségben oldódhatott fel. Így tehát a kipcsakok között is méltán kereshetünk asszimilált magyar néprészeket. Az utóbbi időben heves tudományos vitát kavart a kazakisztáni madijarok és más, a magyarsággal összefüggésbe hozott közösségek kérdése. A vita ma is folyik, de még a turkológusok és a történészek sem képviselnek egységes álláspontot. A „keleti magyarok” kérdéskörének ered nyomába a szerző, aki a kipcsakok és a magyarok középkori etnokulturális kapcsolatait hangsúlyozza és elemzi. A magyar szakirodalomban sokszor máshogy interpretálunk problémákat és máshogy válaszolunk meg kérdéseket, mint az orosz nyelvű szakirodalom nagyjai. Ajbolat Kuskumbajev nemzetközi hírű kazak történész, aki főleg oroszul és kazakul publikál. Bár néhány kérdésben más véleményen van, mint sok magyarországi kollégája, de már csak az Audiatur et altera pars! elve alapján is meg kell ismerni az érintett másik fél, jelen esetben a kazakság tudományos vélekedését. Ott ugyanis tényként kezelik, hogy magyar csoportok tagozódtak be a kazak népbe, és ezt etnikus és kulturális kapcsolataink legfőbb alapjának tekintik. A kötethez Erdélyi István írt előszót a kérdés legújabb magyar szakirodalmát felvázolva

Vannak hősök – és vannak a görög héroszok Stephen Fry a görög mitológia kezdeteit elbeszélő Mítosz című könyve után a Héroszok történeteivel folytatja a mesélést. Az isteni származású hősök csodálatos kalandjai és halhatatlan hőstettei Fry könnyed, egyúttal lebilincselő stílusában hol humoros gellert kapnak, hol romantikusan szomorúak. Mindent megtudunk, amit tudnunk kell a héroszokról: mi volt Héraklész tizenkét munkája, miért változtat kővé Medusza pillantása, és hogyan fejtette meg Oidipusz a szfinx rejtélyét. Hogyan szerezte meg meg Jaszón és az Argó legénysége az aranygyapjút. Hogyan győzött le Atalanté minden férfit futóversenyben, és hogyan járt túl mégis az eszén egy fiú pár aranyalmával. Izgalmas csaták, félelmetes labirintusok és vérfagyasztó szörnyek várnak ránk. Megfejthetetlennek tűnő kérdésekre kereshetjük a választ ezekben az örökké aktuális legendákban, egyúttal megtudhatjuk, mire képes az ember.

Joseph R. Bident, Barack Obama alelnökét nevezték már a legszerencsésebb embernek – és a legszerencsétlenebbnek is. Szerencsés, mert ötven évnyi töretlen pályafutása a Fehér Házig vitte, és szerencsétlen, mert ezt a fél évszázadot fájdalmas személyes veszteségek és mély csalódások kísérték. Noha Joe Biden életét drámai események alakították, a hajtóerőt hozzá olyan eltökéltség adta, amely a politika legfelső köreiben is ritka: a szembenézés a tévedésekkel, az emberi fogyatékosságokkal és a sorsfordulatokkal. Saját próbatételei mély empátiát fejlesztettek ki benne a küszködő emberek iránt, és ez a tulajdonság nélkülözhetetlen akkor, amikor az amerikai nemzet évtizedek óta legnehezebb időszakát éli át. Evan Osnos, a The New Yorker újságírója hosszú interjúkat készített Bidennel és másokkal, köztük Barack Obamával és a Biden család tagjaival. A bennfentes, érdekes és hiteles könyv megjeleníti az elnökjelölt hosszú és eseménydús szenátusi pályafutását, nyolcéves alelnöki megbízatását, a mellőzöttség éveit, amikor 2016-ban a demokraták Hillary Clinton mögé álltak, és a döntést, hogy harcba száll az elnökségért Donald Trumppal.

A könyv a magyarság sokat vitatott kezdeteiről, származásáról, vándorlásairól és letelepedéséről szól. A szerző igyekszik leszámolni a hiteltelen, „tudományos” vagy annak látszó eredet-történetekkel és legendákkal. Hiteles krónikások, régészeti adatok és más kutatások fényében, röviden és élvezetes stílusban ismerteti őseink hosszú vándorlását.

Ki ne gondolkodott volna még el azon, vajon kik voltak az ősei, miért épp ott éltek, ahol, és hogy a kalandos, titokzatos múlt mennyire határozza meg az utódok életét? A Svábok történetét, mely a második sváb betelepítés idején játszódik és Lotaringia szomszédságából indul, egy ilyen időutazás ihlette. Hőseink porosz–német, francia–német ellentétek, csetepaték közepette élik dolgos hétköznapjaikat, amikor is toborzók járják a birodalmat, akik elsősorban Magyarországra szeretnék csábítani a jobbágycsaládokat. Ezzel veszi kezdetét az a kalandos utazás, melynek során a különböző tartományokból induló hőseink útjai kereszteződnek, hogy aztán a többek között Baranya megye falvait, a pécsváradi apátságot is benépesítő letelepedők sorsa végérvényesen összefonódjon.Az események során azok a hagyományok, szokások is megelevenednek, amelyek részben még ma is köztünk élnek. Megtudhatjuk, egy zárt közösség hogyan jut szorgalmának, kitartásának köszönhetően egyről a kettőre, mennyit változtat sorsukon egy rátermett, karizmatikus vezető, a szerelem mennyiben befolyásolja sorsukat.

Hannibalnak hatvan háborús elefántot kell szállítania az észak-afrikai Karthágóból, a Közép-tengeren át Ibériáig. Ki kell képeznie embereit e nehéz feladat végrehajtására. Ennek a projektnek az az első része, hogy egy elefántot be kell rakni egy hajóra, és tizennyolc napos úton kelet felé kell vitorlázni. Kiválasztotta legnagyobb elefántját, Obolust, amelyet emberei képzésében használ majd. Az állat Obolus hajóra felszállítás közben megölte hosszú távú gazdáját. Egy lány, Liada az egyetlen, aki képes irányítani a temperamentumos elefántot. Miután sikerül neki felvezetnie a rámpán és a hajó fedélzetén Obolust, Hannibal megkéri, hogy menjen el az elefánttal Ibériába. Liada nem szívesen hagyja el Karthágóban a barátait, de a hosszú út során aggódik Obolus biztonsága miatt is. Úgy dönt, hogy elhagyja barátait, és gondoskodik Obolusról.

Tizenkét hónap telt el férje halála után, mikor Vigdis Birgsdóttir végre megtöri önként választott magányát, és újra kilép az utcára, ahol egy sor különös történés fogadja. Ugyanekkor, Pécs városában felszínre kerülnek Vlad Tepes (Drakula) magyarországi lakhelyének romjai, falain pedig rejtélyes, vérrel írt feliratokra bukkannak. Szenes Miklós régészdoktor veszi kézbe a meglepő felfedezés kivizsgálását, és felveszi a kapcsolatot az izlandi Hanna Sigurdóttirral, a holt nyelvek szakértőjével. Kutatásaik során rájönnek, miért pont őket „választották” az évszázadokon át rejtve maradt titok megfejtésére, mely rávilágít egy Vlad Tepes és a magyar vámpírként ismert, szűzlányok vérében fürdő Báthory Erzsébet között köttetett egyezségre. Eközben Vigdis megismerkedik Süllős Lajossal, és az elbűvölő férfi apránként bevezeti a magyar kultúra és az ezotéria világába, majd úgy döntenek, beavatási útra indulnak Budapest felé. A Szerelmi szálak, vérkötelékek megindító utazás a múltba, mely során egyaránt jelen van élet és halál, szerelem és árulás, de főként az észrevétlenül mindent átjáró varázslat.

Az 1914-ben kezdődött és világméretűvé dagadt összecsapás felrobbantotta és megszüntette a régi világot, miközben utat nyitott egy új, minden korábbinál kegyetlenebb korszaknak, amelyet rövid huszadik századnak szokás nevezni. A Nagy Háborúról szóló első értelmezési kísérletek magából a háború logikájából sarjadtak, és a gonosz, illetve a jó közötti küzdelemként írták le az eseményeket. Ez az értelmezés máig sok hívet tudhat magáénak. Schmidt Mária történész nagyívű esszéje az egyik első szellemi próbálkozás, hogy túllépjünk az ellentétpárokkal operáló magyarázatokon. Csak száz év telt el azóta, így kijelenthető: ez a könyv igazi kezdet. Sokan fognak még hivatkozni rá.

Aligha van olyan esemény, amely inkább a tágabb értelemben vett „baloldali tábor” teljes egyetértésének tárgya lenne, mint Párizs városának felkelése, a párizsi kommün a vesztes porosz–francia háború után, és. ezzel azért többé-kevésbé mindenki egyetért. Ennek a jelenségnek persze az egyik oka, hogy talán ez az a fontos történelmi esemény, amelyről tán a legkevesebbet tudunk: a kommün története még hívei, rajongói, tisztelői számára is legtöbbször elég homályos. Ennek oka, hogy a kommün, ez a „tigrisugrás a történelem szabad ege alatt” (Walter Benjamin szavaival) már a kortársak számára is nagyon nehezen megfogható és elmesélhető történelmi eseménynek bizonyult. A könyv bőséges korabeli és modern forrást felhasználva tárja fel a párizsi kommün kiváltó okait, történelmi gyökereit, a városi forradalom természetét, a kortársak reakcióit, az események lefolyását, a kommün utáni megtorlást, valamint a forradalom utóéletét az emlékezetben és a történetírásban. Feldolgozásának módszere egyszerre klasszikus és formabontó, olvasmányos és elgondolkodtató.

Jeruzsálem 1244-ben elesett, s a szentföldi keresztesek kétszáz esztendei háborúskodás után egyetlen valamirevaló erősségben húzhatták meg magukat: Akkóban. A város impozáns bástyáit és vastag kőfalait mintegy tízezer harcos védte. Ám 1291 tavaszán Akkót ostrom alá vette az irdatlan mameluk sereg. Az Elátkozott toronyban Roger Crowley eleven mesélőkedvvel számol be a mamelukok bősz támadásáról, akik a dzsihád lázában égve képzett árkászok csapataival és óriási katapultokkal felszerelkezve indultak Akkó falai ellen, hogy minden korábbinál hevesebb lövedékzáport zúdítsanak rájuk. A szerző fennmaradt arab forrásokból és eleddig lefordítatlan latin okiratokból merítve eleveníti föl az összeomlóban lévő keresztes királyságok és a harcos iszlám konfliktusát. Az Elátkozott torony, középpontjában a drámai utolsó ütközettel, lebilincselően ábrázolja a keresztes hadjáratok korát, s merőben új szemszögből láttatja a világtörténelem e fordulópontját. „Az ádáz tusa végül egyetlen konkrét pontra összpontosult. Akkó középkori látogatói fantáziadús hasonlatokkal jellemezték a város alakját: hol csatabárd formájúnak írták le, hol egy keresztes pajzsához hasonlították, hol pedig - egyszerűbben, de nem kevésbé láttatón - olyan háromszögként festették le, amelynek alapját a tenger határolja. A háromszög másik két oldalát a város egyetlen falának északi és keleti része alkotta, melyek folytonosságát helyenként kapuk és bástyatornyok szakították meg. Előtte egy alacsonyabb külső fal és vizesárok húzódott. A két falszakasz a háromszög csúcsában találkozott, amely a vár legsebezhetőbb, egyben legjobban megerősített körzete volt - és persze itt tombolt a leghevesebben az Akkóért vívott küzdelem. Ezt a helyet egy félelmetes torony védte; a védelem talpköve, amelyet a keresztesek csak Turris maledicta, vagyis Elátkozott torony néven emlegettek."

A történet korunk egyik leglátványosabb és leginkább zavarba ejtő problémáját, a terrorizmust elemzi a múlt század második felében működő német terrorista csoportok - köztük a RAF, a Vörös Hadsereg Frakció - példáin keresztül. Hősei fiatalok, akik tele vannak erkölcsi felháborodással, bosszúvággyal, a változtatás radikális óhajával. Feltétlen szolidaritást hirdetnek az elhúzódó háborúba sodródott vietnámiakkal. Spangliznak, ideologizálnak, szabadon szeretkeznek, időnként bombát gyártanak, meg bankot rabolnak. A könyv a maga nemében egyedülálló vállalkozás: annak feltérképezése, hogyan indultak el a bosszúállás szomorú angyalai a szomszédból, a családból az illegális háború mezejére. Több mint érdekes, hogy a nemzetközi kapcsolódásokon túl még magyarországi szála is akad ennek a sokágú és sokszereplős történetnek. Sausic Attila legújabb könyve rendkívül alapos kutatómunka eredménye: tényirodalom finom lélekrajzokkal és színes korleírásokkal. Darvasi László ajánlásával. Sausic (Schauschitz) Attila 1952-ben született Budapesten. 1983-ban Nyugat-Berlinbe disszidált családjával, jelenleg is Berlinben él. Újságíróként először a Szabad Európa Rádiót, majd a Magyar Narancsot tudósította. Számos írása jelent meg az Élet és Irodalomban.

30 újabb meglepő történet a magyar történelem vérzivataros századaiból. Szó lesz itt többek között a francia koronára áhítozó, 14. századi posztókészítőről, a mohácsi csata után a királyi kincseket Pozsony felé menekítő Habsburg Máriáról, szó lesz a felkapaszkodott Ludovico Gritti drágakőkereskedőről, aki Szapolyai János mellett feszített és a trónjára akart törni, és szó lesz Eger hőséről, Bornemissza Gergelyről, valamint a hóhérjáról, Móré Lászlóról. Mindig az a legérdekesebb, ami a történelemkönyvekből ki szokott maradni, pláne ha olyan szerző forgatja szavait, mint Bánó Attila, neves újságíró, történelmünk aprólékos és lelkes kutatója. Bánó Attila kötetei: 55 meghökkentő eset a magyar történelemből, 44 meghökkentő eset a magyar történelemből, Újabb 33 meghökkentő eset a magyar történelemből, Kinizsi özvegyétől Horthy testőréig, Családban a nemzet

Sametová revoluce v roce 1989 představuje jednu z nejvýznamnějších událostí v našich novodobých dějinách. Unikátní publikace provází všemi jejími klíčovými momenty. Detailně představuje, jaká byla situace v Československu před rokem 1989, co předcházelo 17. listopadu i jak probíhala samotná revoluce. Na více než pěti stech dobových snímcích zachycuje tehdejší atmosféru i jednotlivé aktéry. Umožňuje tak znovu poznat události, které otevřely Československu dveře novým možnostem a výzvám.

Risk Američanů v Afghánistánu, který se nevyplatil.  V říjnu 2009 zaútočilo na americkou základnu Keating, nacházející se v těžce přístupném terénu afghánského Núristánu, přes 400 bojovníků Tálibánu. Obránců bylo několik desítek. Po celou dobu své existence byla základna kritizována za nevýhodnou pozici a rizika s ní spojená. Neústupnost stála řadu životů. Jake Tapper vykresluje v knize osudy vojáků i život jejich rodin v zázemí – ukazuje tak skutečnou tvář války v Afghánistánu.