Najnovšie - Literárna veda, jazykoveda, slovníky strana 11 z 14

A szellemidézés mindig izgalmakkal és meglepetésekkel teli művelet, s különösen az, ha irodalmunk közelmúltjának nagyjai jelennek meg előttünk. A szerző édesapja a hatvanas években indult legendás folyóirat, az Új Írás alapító szerkesztője volt, s a gyerekkor emlékei nyomán megelevenedik a lap  „törzsasztalának” kedves, bohém élete, találkozhatunk Illyés Gyulával, Nagy Lászlóval, Juhász Ferenccel, Veres Péterrel, Tamási Áronnal, Zelk Zoltánnal, Tersánszky Józsi Jenővel, Berda Józseffel, Moldova Györggyel… A későbbi, hetvenes-nyolcvanas évekből pedig felbukkan Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Karinthy Ferenc legendás alakja is.

Nem irodalomtörténet. De. Nem szakkönyv, regiszterek keverve, épp most vettem észre, hogy egyes írásoknak még a szopol ige, a György(i) tulajdonnév, a Bassa teremtetem! szintagma és a nagy pofa jelzős szerkezet is meg van engedve. Másnak más. Vicc, vers meg minden. Csaknem összes irodalmi vonatkozású szövegem gyűjteménye, az 1997-es Kedvenxc cirka négyszeresére nőtt változata-folytatása; utánanéz annak, amit eddig így-úgy nézegettem, nyelvet és formát keres ahhoz, amit gondolni-érteni-érezni vélek. Kukorelly Endre nem csak ír, de olvas. Majdnem mindent, ami érdekli, amibe belebotlik. Régieket és újakat, ezenközben papírra veti, hogyan gondolkodik elődök és kortársak műveiről, írásról, műfordításról, az irodalom oktatásáról, közvetítésének lehetőségeiről. Főként a szabálytalanságok izgatják. Az irodalom szabálytalan és izgalmas terepe, ahol földre szegezett tekintettel nem veszélytelen kóborolni. A szerző új kötetének esszéiből az is kiderül, hogy irodalom közügy, hisz mindannyian olvassuk és/vagy műveljük. Így és/vagy úgy.

A ?könyv nem csak tartalom, kultikus tárgy is. De mi legyen az e-bookkal, ahol nincs fizikális megfoghatóság? Hogyan kezeljük az olyan új műfajokat, mint a gépvers, a net-regény, a blog, a hipertext-sztory, az SMS-novella? Kap-e az olvasó segítséget a digitális irodalom menedzseléséhez? Van-e használati útmutató a képernyőn, kijelzőn cikázó szöveg elsajátítási technikáihoz? Az elektronikus művek nem úgy hatnak, mint a nyomtatott elődök – de akkor hogyan? A számítógépes text-matériák új kihívások elé állítják a betűk barátait. Szűts Zoltán könyve eligazítást nyújt abban, hogy a monitoron végtelen mennyiségben legördülő, utalásokkal és elágazásokkal (hipertext) szerelt kis- és nagy literatúra milyen eszközrendszerrel működik. A többkötetes, egyetemi oktató szerző bemutatja a hipertext olvasási stratégiáit, a webkettes médiaformákat, a blogkultúra gyarapodó gazdagságát. Külön fejezetben foglalkozik a könyv az online publikációs paradigmákkal, a hálózati irodalom konstrukcióival, a megéledő hazai és nemzetközi irodalmi közösségek világával. Polgárok, trollok és kerti törpék – Million Penguins könyvprojekt bemutatása és analízise képet ad egy hálózati irodalmi alkotás anatómiájáról. A Gutenberg-galaxis mellett jelen van korunkban a Neumann-galaxis művelődési horizontja is – adja meg a szerző az alaphangot. Nem komputer Parnasszusra kívánja vezetni az olvasót, hanem a szövegmegértés és feldolgozás alkotó magasságába. A könyv jól tagolt, tömbös, követhető lefolyású szerkezetben tárgyalja ezt a meglehetősen ismeretlen témát. A tartalomjegyzék alapos, témajegyzéknek is felfoghatóan tanulmányozható.

Praktická knížka se stane dobrým pomocníkem při učení a procvičování ukrajinských slovíček. Na veselých obrázcích, jež znázorňují běžné životní situace, najdete názvy věcí, se kterými se denně setkáváte. Každý tematický celek je pak doplněn jednoduchými frázemi ze života, které můžete potřebovat. V závěru se nachází souhrnný česko-ukrajinský slovník se všemi slovy z knížky a poznámky k ukrajinskému jazyku, původu a výslovnosti.

Mennyire süllyedt a múlt mélyére az államszocializmus korszaka? Mintha az egész akkori világ egyszerre veszne el Muhi és Mohács messzeségébe, közben reflexei, szokásai a mai napig meghatározóak, sokszor anélkül hogy ezzel egyáltalán tisztában lennénk. György Péter új könyvében az emlékezet antropológusaként ered a közelmúlt nyomába; az 1957 és 1980 közötti időszak kulturális közegeinek hatalomjátszmáit, attitűdjeit és mentalitásait vizsgálja textusok és kontextusok együttes elemzésével. Mit tudunk kezdeni a Kádár-korban ünnepelt, megbecsült, mára azonban antikváriumok mélyén porosodó életművekkel? Mit kezdenek velünk ezek a szövegek és festmények? Miképpen közvetítette a kor absztrakt-pragmatikus ideológiáját a film? Milyen máig ható következményei vannak az akkori építészeti vitáknak? Milyen volt a kulturális és mindennapi tér abban a világban, amelyben olybá tűnt, megáll az idő?

Trencsényi Lászlónak, a pesti egyetem tanárának, pedagógiai kutatónak a 2012-es ünnepi könyvhéten jelent meg Gyerekek színpadon, nézőtéren című gyűjteményes kötete. Ebben a kötetben a gyermekszínjáték, gyermekkoncert, gyermekek színháza, koncertterme körében lezajlott nevezetes történések szemléje, kritikája volt olvasható, melyet a szerző a hetvenes évek óta folyamatosan adott közre kulturális és pedagógiai szaklapokban.Jelen kötet akár folytatása is lehet az előzménynek. Ezúttal a gyermekirodalom áll a középpontban. A könyv szerkesztői elve hasonló. 1969 óta folyamatosan, azaz csaknem 45 esztendeje kíséri Trencsényi figyelemmel a gyermekekhez forduló, gyermekeknek szánt irodalom, könyvkiadás történéseit. A publikációk sora sajátos gyermekirodalom-történeti dokumentum a magyar gyermekkönyvkiadás közelmúltbeli történetéből. Nézőpontja sajátos, személyes: talán hangsúlyosabb a (manapság sokat vitatott) hetvenes-nyolcvanas évek bemutatása.

„Hol keresse méltóságát egy (…) kisebbségi sors? A kevesebb joga az élethez az, hogy különb” – szögezte le Németh László a kisebbségi kérdésben. „Az erdélyi magyar szellem arra van hivatva, hogy kicsiny lehetőségek között, nagy erőfeszítéssel egyetemesen emberi szellemmé legyen. Erdély legkiválóbb fiai mindig érezték, hogy olyan magaslatokra kell emelkedniök és emelniök népüket, honnan ők is megláthassák a nyugati kultúra palotáinak és bástyáinak ormait, de őket is megláthassák onnan azok, akik az emberi szellem haladásának határvonalát figyelik”; s „az lenne a kívánatos, ha erdélyi magyar szellemről csak azért lehetne és kellene külön beszélni az egyetemes magyar szellemiségen belül, hogy ezzel a névvel az egészséges, életrevaló és modern magyar szellem mintaképét jelölhessék meg” – hirdette Makkai Sándor is. Vagyis az ideált, amely a sajátos kisebbségiséget közvetlenül kapcsolja össze a modern európaisággal és az emberi szellem erkölcsi univerzalitásával, az alapjaiban, lényegében egységes és oszthatatlan nemzeti kultúra feltétlen lét- és értékközegében. S ez az eszmény nemcsak vezette, hanem kezdettől máig igen gyakran annak megvalósítására is képesítette a veszélyeztetettség ellenére kibontakozó kisebbségi magyar irodalmak – így a transzszilván literatúra – legjobbjait. Erdély felé fordulni tehát: tágas és megtartó önazonosságunk, minőségi önmagunk irányába való fordulást is jelenthet – jövőnyitó megmaradásakarattal, hites és éltető reménységgel.

Trencsényi ?László, a pedagógiai kutató, az ELTE tanára négy évtizede egészen közelről követi azokat a színpadi megnyilatkozásokat, legyen az zenés, drámai vagy táncos, melynek vagy nézői vagy fellépő szereplői, megszólalói gyerekek. Akár falusi kultúrház színpada, akár fényes rivaldafények, akár országos, nemzetközi hírű produkció, akár kísérleti próbálkozás. Akár profik, akár amatőrök. Akár csetlő-botló elbotló vállalkozások, akár fényes sikerek. Ezen előadások gyöngysorából valóságos színháztörténet, koncertterem-történet kerekedik, csaknem fél évszázad hosszú, a modern magyarországi gyermekkultúra igen jelentős évtizedeiből. A szerző kritikái annak idején rendre megjelentek szakmai folyóiratokban, hírlapokban. A kronológiát követve e kritikák idézik fel a történéseket.

" Öt, gimnazistakorú, fiatal tehetség írásait olvashatják ebben a kötetben. Mind az öten a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumba járnak.A 2011-2012-es tanévben, az iskolai könyvtárban szervezett Íróklubban az ő írásaikat vizsgáltuk meg különböző szempontok szerint, stílusgyakorlatokat, irodalmi ,,helyzetgyakorlatokat" végeztünk. Ez a kötet nagyrészt ezeknek a foglalkozásoknak a gyümölcse. Amikor elkezdtem szervezni az ,,Íróklubot", úgy gondoltam, bájos és gyermekded zsengéket fogok olvasni, és szép lassan, a szerkesztési és egyéb gyakorlatok után, talán lesz pár írás, amit el lehet küldeni különböző lapokba, hátha publikálhatók.Nem így történt. Megjelent ez az öt fiatal, határozott, egyéni stílussal, és a belépőként hozott írásaik elolvasásakor tudtam: kincset találtam. Olyan gyémántokat, amelyeket csak csiszolni kell. Csak ki kell bontani a csodát. Kedves Olvasó! Ritkán tarthat a kezében ilyen kötetet. 15 és 18 évesek a szerzők. Az írások többségénél úgy fogják érezni, érett, sokat megélt emberek, sokat publikált írók novelláit olvassák. De a szerzők gimnazisták, lányok, hatalmas ígéretek. Kívánom, hogy olyan örömmel, szeretettel és a tehetség felfedezésének katartikus élményével olvassák ezeket az írásokat, mint amilyen lelkesedéssel és írásszenvedéllyel készítették a szerzők. Olcsai Évaszerkesztő"

Mi is a műfordítás? Mesterség-e vagy művészet? Mi a szerepe, jelentősége egy nemzet irodalmában? Van-e tökéletes fordítás? Hány nyelven tudhat a műfordító és milyen fokon kell tudnia az idegen nyelvet? Mit és milyen határig képes befogadni, adekvált formába önteni az anyanyelv? Miféle bűvölet ejti rabul a fordítót, nem kerget-e csalóka délibábot, amikor azt hiszi, hogy magyarul megszólaló műve egyenértékű lehet Dante, Shakespeare, Tolsztoj eredeti remekével? Szükségszerű-e, hogy a fordítás – ahogy Kosztolányi szellemesen bizonygatta – „ferdítés” legyen? Folytathatnánk még: ezernyi a kérdés, és mindenre könyvünk sem válaszolhat. Mégis: tán vakmerőnek látszó vállalkozásunk nálunk először próbál meg a „műhelytitkokra” is kiterjedő képet adni a műfordítás izgalmasan szép, művészi mesterségéről. Reméljük: élvezhető formában és némi haszonnal, tanulsággal azok számára, akik nemcsak a remekműveket, de azok nyelvi varázsát is szeretik.

A neves író összegyűjtött műveinek harmadik kötetét „A fejedelmi bálvány” és „A pénz komédiája” című könyvek anyagából állítottuk össze „Hatalom és pénz” címen. Főképp a feudalizmus világának alakjai jelennek meg e mű lapjain. Saját isteni küldetésükben hívő uralkodók, kiváltságaikkal hivalkodó nemesek és főpapok életével ismerkedünk meg, akik mérhetetlenül lenézték a dolgozó, egyszerű embert. De megismerkedünk a pénz világával is. Elvonulnak elöttünk a millióikat könnyedén szóró arisztokraták, a kincses zsákjaikat féltve őrző zsugoriak, mindazok akik az arany éhségétől hajtva saját maguknak és másoknak is kárt okoztak. A gazdagon áradó tények, szellemes iróniával tálalva, egyszerre nyújtanak maradandó élményt, hasznos olvasmányt és üdítő szórakozást.

A ?szerző az előszóban kifejti, hogy mit is jelent a szó: „kuriózum”. Szerinte nincs rá megfelelő magyar szó, mert jelenti azt, hogy „ritka, érdekes, furcsa, különös, rendkívüli” és lényege a hitelesség. E könyvében csak olyan adatokat dolgozott fel, amelyeknek megtalálta az eredetét, forrásait. A kuriózumok irodalmát különféleképpen lehet feldolgozni: lehet tudományosan, lehet lexikonszerűen sorba szedni, legélvezetesebben a franciák tálalták, könnyű, olvasmányos formában. Ráth-Végh István tíz évig gyűjtötte anyagát és igyekezett olyan kuriózumokat közreadni, amiket az olvasók nem ismernek. A kultúrtörténeti adatokat témák szerint csoportosítja. Kezdi a Katonadolgokkal, fényt derít többek közt arra, hogy honnan származik a mondás: „keményfejű magyar”. Szerepelnek a könyvben Csodagyerekek (volt akit két és fél éves korában beírattak az iskolába). Csodagyereknek számított Bolyai János is, akinek villámgyors felfogása volt és 12 éves korában a hatodik gimnázium anyagából vizsgázott. Tünemények (a mai UFO-k elődei) már a 16. században is léteztek. Pl. 1525-ben három Napot láttak az égen megjelenni, ez jelképezte, hogy Magyarországnak három uralkodója lesz: János, Ferdinánd és a török. Kuriózumként említi a szerző a régi szerelmes leveleket a 16. századtól kezdve a 20. századi apróhirdetéseikig. A száműzött betű összefoglaló cím alatt azonos magánhangzóval írt verseket sorol fel a gyűjtemény, valamint egy ige nélküli regényt. Parnasszusi játékok közül különösen érdekes Werbőczy törvénykönyve és Magyarország földrajza versben. Szócsintani példatárat, vagyis szógyártási rendszert (szókat csinálni tanít rövidítésből származik) is bemutat, amelyre számos példát sorakoztat fel (a kaktusz huszúr, mert húsos és szúr; embrió lemb, leendő ember). A hónapnevek erőszakos magyarítására példa a 16. századból: főhó, fagyhó, fűhegy stb., vagy későbbi időkből január – zúzoros, február – enyheges, szeptember – gyümölcsönös stb. A Magyar kuriózumok 1934-ben jelent meg először – a ma olvasójának is szórakoztatást, „kuriózumot” jelent a könyv elolvasása.

Kalliopé az elbeszélő költészet, vagyis az epika múzsája. A hajdani görög képzelet szerint ő ihleti azokat a hősökről éneklő költőket, majd utódaikat, akik már olvasókra számítva írják a hősökről szóló verses történeteiket. Hőseiben ősidők óta minden kor saját magáról szól. Hőseiről ismerjük fel, hogy melyik időszakban milyennek tartották magukat az emberek, vagy milyenek szerettek volna lenni, vagy milyenek nem szerettek volna lenni. Az epika hőseinek története az embereszmények alakulásának története. Ezt igyekszik nyomon követni ez a könyv, rövid áttekintést adva arról a mintegy 4000 évről, amelyet végigtekinthetünk az európai kultúra történetéből. Ez az európai kultúra az előidőkben Európán kívül – Elő-Ázsiában, Kis-Ázsiában – kezdődik, s évezredekkel később nyugat felé is, kelet felé is túlterjed a földrajzi Európán. De így kap képet az olvasó a világtörténelemben oly döntő fontosságú európai ember arculatának változásairól és mégis maradandóságáról.

Dénes Zsófia – aki pár hónapon keresztül Ady menyasszonya volt – könyvében nemcsak a halhatatlan költőről, hanem az esendő emberről is ír, mégpedig olyan érzelmi közelségből fakadó őszinteséggel, ami csak egy egész életre szóló, eltéphetetlen belső kapcsolatból fakadhat.

Frigyes Ágost, másképpen Erős Ágost szász választó és utóbb lengyel király, mintaképe volt a versailles-i példa után loholó német választófejedelmeknek. Köteteket írtak ugyan össze róla, mégsem haladhatok el mellette, az ő alakja nélkül hiányos maradna az épületes arcképcsarnok. Ami a köteteket illeti, nem annyira kevéssé dicsőséges politikai szereplésével szolgált rájuk, mint inkább őrületszámba menő pazarlásai és a szeretőtartás körüli csúcsteljesítményei ihlették meg az életrajzírók tollát. Protestánsnak született és nevelkedett, de amikor kinyújtotta kezét a lengyel korona után, a katolikus vallást is hozzá kellett markolnia. Nem sokat habozott, otthagyta a protestáns istent, akinek kegyelméből eddig uralkodott, és hűséget esküdött a katolikusnak.

Első ?verseskötete, a Modern dalok a múlt század végén jelent meg, utolsó, búcsúverse 1957-es keltezésű. A két dátum között egy sokműfajú alkotó és jelentős kultúrpolitikus egymástól elválaszthatatlanul egységes, csaknem áttekinthetetlen méretű életműve teljesedett ki. „Ide-oda csapongó újságíró, szerkesztő, könyvkiadó, színházigazgató, író, drámaíró, kabaréköltő, francia, angol, olasz és német színdarabok és versek fordítója voltam, éltem Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Konstantinápolyban, itthon és külföldön is találkoztam kis és nagy emberekkel, becsületesekkel és csalókkal, szép és gonosz nőkkel, … s mindebből talán egy-egy figurát tudok csak megvilágítani…” – írja öregkori vallomásában, szerényen elhallgatva, hogy ő teremti meg a magyar kabaréköltészetet, hogy Kató-verseivel új korszak kezdődik irodalmunkban, hogy novelláinak legszebb darabjai a műfaj hazai legjobb remekei közé tartoznak, hogy regényeiben, a bohémvilág, a balkáni uralkodók kisszerű machiavellizmusának ábrázolásával utat mutat a magyar persziflázs-regénynek, hogy egyike legsikeresebb színpadi szerzőinknek, aki az újromantikus versesjátékokat új életerővel töltötte meg, s A néma leventé-vel ma is, most is telt házat teremt színházainkban. Az izgatottan úttörő, folytonosan kezdeményező Heltainak a költők között sajátos helyet jelöl ki az, hogy biztonságosan csevegő újságíró és novellista, a novellistának viszont bravúros hátteret ad, hogy gyakorlott drámaíró, és mindehhez az esztétikai erényhez járul egy ritka és fontos etikai erény: Heltai bármit írt, átsüt rajta az emberi jóság. A Heltai-életmű sokfélesége más-más műfajban más-más jelentőségű. Hogy művei végtelenjében mi az irodalomtörténeti jelentőségű és mi a kiemelkedő rangos írás, azt keresi -kutatja Hegedűs Géza e kötetben oknyomozó lendülettel, értő, irodalomtörténészi lélekkel és a hiátusokat is kitölteni tudó, a mögöttes világ sugárzását is fogékonyan érző írói szívvel.

A neves író összegyűjtött műveinek harmadik kötetét „A fejedelmi bálvány” és „A pénz komédiája” című könyvek anyagából állítottuk össze „Hatalom és pénz” címen. Főképp a feudalizmus világának alakjai jelennek meg e mű lapjain. Saját isteni küldetésükben hívő uralkodók, kiváltságaikkal hivalkodó nemesek és főpapok életével ismerkedünk meg, akik mérhetetlenül lenézték a dolgozó, egyszerű embert. De megismerkedünk a pénz világával is. Elvonulnak elöttünk a millióikat könnyedén szóró arisztokraták, a kincses zsákjaikat féltve őrző zsugoriak, mindazok akik az arany éhségétől hajtva saját maguknak és másoknak is kárt okoztak. A gazdagon áradó tények, szellemes iróniával tálalva, egyszerre nyújtanak maradandó élményt, hasznos olvasmányt és üdítő szórakozást.

Ez ?a könyv lehetne kétszer ilyen terjedelmes, lehetne akár négyszer ilyen terjedelmes is, hiszen jelentékeny prózaíró az utóbbi kétezer esztendőben sokszorosan több volt, mint ahányról a szerző ezeket a röpke arcképvázlatokat írta. A cél azonban nem valami irodalomtörténeti teljesség volt. A szerző feltette magának a kérdést, vajon kiket tartanak valóban a legfontosabb szépprózaíróknak. És itt a fontosság nem is mindig esett egybe a legnagyobb írók fogalmával. Mert például, ha megkérdenék tőlem, ki nagyobb regényíró, Defoe vagy Turgenyev, habozás nélkül Turgenyevre szavaznék, s lám, ő nincs a névsorban, Defoe pedig igen. Mert Turgenyev nagy realista volt és megragadó stiliszta, de már Gogol után, és egy időben Flaubert-ral, Dosztojevszkijjal, Tolsztojjal. Az irodalom további útja nélküle is ugyanaz lett volna, míg Defoe Robinson alakjával és történetével újfajta hős, újfajta kalandok felé mutatta az utat. Szaporíthatnám a példákat; Thackerayt is nagyobb regényírónak tartom, mint Dickenst. De a XIX. század nagy orosz és francia realistái mellett a Hiúság vásárának remekírója nem hozott a következendőket módosító újat, míg Dickens részvétteljes romantikája még a realizmusnak és naturalizmusnak is elébe sietett a nyomor mélységeinek feltárásában. És így folytathatnám az indoklást, hogy a következő kéttucatnyi arcvázlat mellé miért nem került még legalább kéttucatnyi.

"Ez a kis mű a művelt nagyközönség számára készült bevezetés a nyelvtudományba, a nyelvtudományi alapelvek, módszerek és eredmények egyszerű összefoglalása, amelyben a szakember semmi újat sem találhat. Szerzője az anyag kiválasztása, felosztása és feldolgozási módja tekintetében a legjobb népszerű művek után indult, csaknem mindig járt, mégpedig jól kijárt utakon jár, mert semmi egyebet sem akart, mint a nyelvtudomány mai állásáról mennél világosabban s tőle telhetőleg szórakoztató módon tájékoztatni. Schmidt József"