Najnovšie - Politológia strana 17 z 21

2015-ös, átdolgozott kiadás 2015. május elseje Magyarország uniós csatlakozásának tizenegyedik évfordulója. Ez alatt a tizenegy év alatt Magyarország egy gazdaságilag felívelő időszakot és egy súlyos gazdasági válságot is végigélt az Unió tagjaként, sőt hat hó­napig az Unió soros elnökségét is ellátta. Eközben az Unió maga sok más mellett a globális gazdasági leszakadás, a belső strukturális egyensúlytalanság és az euroövezet válságai, az Európában is megjelenő terrorfenyegetés, a bevándorlás kihívásai és az ukrajnai konfliktus ellen küzd. Az Európai Unió folyamatosan változik, de politikáinak alapvető, általános célja állandó; a közös szabályozást igénylő területek, illetve bizonyos támogatandó társadalmi rétegek érdek- és életviszonyainak európai szintű rendezése. Köte­tünk átfogó képet ad a fontosabb politikákról, rávilágítva keletkezési körülményeikre, perspektíváikra és alapvető jellegzetességeikre egyaránt. Sokszínű szer­zőgárda, neves egyetemi oktatók, ügyvédek és diplomaták biztosítják, hogy a szilárd elméleti háttér és a konkrét gyakorlati tapasztalatok mellett a könyv bepillantást nyújtson az uniós politikák működésének „kulisszatitkaiba” is. A kötet az uniós intézmény- és jogrendszer működésének ismeretét feltételezve a politikák elemzését állítja a középpontba. Nagyobb hangsúlyt helyezünk a koncepciókra a jogszabályoknál, mert a politikák időt állóbbak a végrehajtásukra irányuló jogszabályoknál. A fejezeteket egységes megközelítés és felépítés jellemzi és a történeti bevezetés után, áttekintve a szabályozási koncepciókat, a jogszabályokat és a jogszabálytervezeteket, az új fejleményeket is bemutatja. A könyv elsősorban az európai integrációs ügyekkel foglalkozó jogászok, közgazdászok, politológusok, joghallgatók és újságírók érdeklődésére tarthat számot. Ezzel egy időben azonban haszonnal forgathatják majd az üzleti szféra szereplői, illetve újdonság értékű lehet az Unió iránt fogékony szélesebb közönség számára is.

Hogyan tekintenek a kínaiak önmagukra, a világra és a jövő kihívásaira? Hol van Kína, és mi is valójában: hová lett a régi kínaiak hagyományos copfja, hová Mao kerékpárjai és egyenruhája? Hol vannak a nagycsaládok a sok ágyassal? Köddé vált minden, ami a kínaiak és a külföldiek által mesélt történetek révén évszázadokon át Kínává tette e hatalmas országot. Kína ma a felhőkarcolók, limuzinok, szupergyors vonatok és a sci-fi-be illő repülőterek országa, az éjszakánként a tűzijátékoknál is erősebben világító, vakító neonfényeké. A kínaiak változnak, és a felismerhetetlenségig megváltoztak. Tulajdonképpen annyira megváltoztak, hogy nem is igen látják magukat jelenlegi formájukban. E hatalmas átváltozás kellős közepén nem is tudjuk, mikor szilárdul meg az új forma, ha egyáltalán megszilárdul. Ahogy azt sem: milyen tudati változást hoz majd ez a folyamat a kínaiakban és mindazokban, akik a világ többi részén Kínát figyelemmel kísérik. Ez a könyv e forradalmi változást kutatja. Azt a változást, amely feltehetően az egész világra nézve a legnagyobb hatással lesz a Római Birodalom bukása óta.

A ?Tömpe család neve sok szálon kötődik a huszadik századi magyar politikatörténetet meghatározó eseményekhez. A család férfitagjai, a szerző apja és testvérei a köztársaságiak oldalán harcoltak a spanyol polgárháborúban, közülük később az egyik testvér titokzatos körülmények között tűnik el végleg. A családban az ő sorsát a mai napig titkos dél-amerikai küldetéshez kötik. A Rákosi-érát követő időszakban, még a puha diktatúra kezdetén a másik testvér – a szerzőre gyerekkorában nagy hatást gyakorló nagybátyja – kémkedés gyanújába keveredik, és a Vörösmarty téri irodaházban fegyverrel vet véget életének.A történelem során a család valamennyi tagja közéleti szerepet is vállalva ugyan megússza Rákosi diktatúráját, Kádár János, ha el is fogadja őket, különösebb bizalmi szerepet ő sem szán nekik a pártban. A szerzőnek, Tömpe Istvánnak sem. A több nyelvet beszélő, külföldön tapasztalatot szerző, nemzetközi szinten is jegyzet gazdasági szakembert, ám de reformer gondolkodású, kritikus szemléletű pártpolitikust mégsem engedheti túl közel magához a párt.A rendszerváltás azonban – kezdetben legalábbis úgy tűnik – meghozza Tömpe István számára a képességeinek megfelelő lehetőséget, és a gazdasági rendszerváltók egyik kulcsfigurája lehet. A külföldet, elsősorban a privatizációban érdekelt nyugati országokat bejáró-kijáró gazdaságpolitikus miniszterhelyettes, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő RT egyik első igazgatója lesz, akkor, amikor a közvélemény – akárcsak ma – a nemzeti vagyon széthordásáról, az ország kiárusításáról beszél. 1996 és 1998 között a MAV Rt elnöke, majd a MÁV Start igazgatósági tagja.

Amennyire jól működött az amerikai propagandagépezet a nácikkal szemben, úgy vallott sokáig csúfos kudarcot a hidegháború alatt. Ronald Reagan elnökségéig, azaz a ’70-es évek végéig az ideológiai párharc győztesei a „jó szándékú”, „békepárti” és „modernizáló” kommunisták voltak. Az amerikai egyetemekről kitóduló értelmiségiek közül sokan „tették a dolgukat”, igaz, a szovjet titkosszolgálat rendíthetetlen szorgalma és tengernyi pénze nyomán, dicsőítették a „gonosz birodalmát”.Kivételt képez az 1945-ben alapított Commentary folyóirat, amely eleinte az amerikai zsidó értelmiség fóruma volt, majd az antikommunista küzdelem és a neokonzervatív eszmék legfontosabb műhelyévé nőtte ki magát. Kötetünk Joshua Muravchik, a Commentary állandó szerzőjének válogatásában több fontos szöveget tesz elérhetővé a magyar olvasóközönség számára. A könyvet Békés Márton történész, az amerikai neokonzervativizmus legjobb hazai ismerője szerkesztette. Minden győzelem szavakkal kezdődik. A kommunizmus feletti győzelem sok fontos mondata a Commentaryben látott először napvilágot.

Az ukrán válság nem Oroszország egyoldalú és váratlan akciójával kezdődött. Moszkva még csak nemzetközi joggal ellentétes illegitim követelésekkel sem állt elő. Az ukrán konfliktus úgy kezdődött, hogy az Egyesült Államok, a NATO és az EU közös erőfeszítéssel kísérletet tett Ukrajna kiszakítására Oroszországgal fenntartott természetes kapcsolatrendszeréből, amely történelmi alapokon és mélyen gyökerező közös kultúrán és valláson alapult. A Nyugat felelőtlen vakmerőséggel tett kísérletet arra, hogy Ukrajnát a saját érdekszférájába kényszerítse. Moszkva már a 2000-es évek elejétől kezdve világossá tette, hogy Ukrajna integrációját a NATO-ba nem tudja elfogadni, mert azok alapvetően sértik nemzetbiztonsági érdekeit. A washingtoni neokon döntéshozók ignorálták ezeket a figyelmeztetéseket, amelyek nem Oroszország terjeszkedési igényeit, hanem alapvető biztonsági érdekeit fejezték ki. Azok az amerikai diplomaták, akik végül az ukrajnai válságot kiváltó intézkedéseket meghozták, súlyos szakmai hibát követtek el, amikor nem mérték fel helyesen, mi lesz az általuk kiváltott konfliktus következménye. Ukrajna felfegyverzése, továbbá az ukrán haderő kiképzése és modernizálása nem lesz képes kikényszeríteni, hogy Oroszország mondjon le alapvető biztonsági érdekeiről. A modern fegyverek tömeges megjelenése Ukrajnában csak tovább élezi a konfliktust, és még több szenvedést okoz az ukrán népnek. Ukrajna életbevágóan fontos Oroszország szempontjából, ugyanez Washington és az EU vonatkozásában nem mondható el. Több mint egy éve folyik a Washington–NATO–EU-trojka gazdasági háborúja Oroszország ellen, és a kibontakozott stratégiából egyértelműen az látható, hogy a Nyugat csak átmeneti fegyverszünetben érdekelt, hogy időhöz jusson a háború és a rombolás hatékonyabb folytatásához. A kudarcért azonban automatikusan Putyint és az orosz kormányt teszik felelőssé. A pénzhatalmi világelit ismét ahhoz a technikához nyúlt, amelyet az egy központú világrend létrehozását célzó stratégiájához eddig is használt. Azt kell vádolni a világuralomra való törekvéssel, aki a pénzhatalmi világelit ez irányú törekvésének ellenáll. A szükségtelen ukrán konfliktus véget vetett annak is, hogy Washington és Moszkva továbbra is szorosan együttműködjön az Oroszországban található, nem kellően őrzött és raktározott nukleáris anyagok védelmében. Mindebből az következik, hogy a Nyugat irányítóinak le kellene mondaniuk arról, hogy tovább folytatják a NATO veszélyes és szükségtelen terjeszkedését keleti irányban. Ukrajnának el nem kötelezett, tömbön kívüli, semleges államnak kell maradnia. Ekkor megnyílna a lehetőség arra, hogy Oroszország, az EU és az Egyesült Államok is közösen kidolgozzanak egy olyan gazdasági programot, amely nemcsak megmentené ezt a jobb sorsra érdemes országot az összeomlástól, de hosszú távú felemelkedését is lehetővé tenné.

Rendkívüli ?várokozás előzi meg Eleni Kounalakis, az Egyesült Államok volt budapesti nagykövete könyvének magyarországi megjelenését. A Nagykövet asszony jött, látott és megírta a 2010 és 2013 között szerzett tapasztalatait, élményeit, személyes véleményét, azt is, amit szolgálati ideje alatt nagykövetként nem tehetett meg. Beszámol a nagykövetté válásának folyamatáról, családi indíttatásáról, Budapestre érkezése utáni benyomásairól, a diplomáciai lét kulisszatitkairól, tárgyalásairól az ország vezetőivel, a díszvacsorákról, a sikeres küldetését elősegítő fortélyokról, és a kihívásokról, amelyekkel folyamatosan szembesülni kellett. Szolgálati idejének meghatározó része az az időszak volt, amit az emberek „Orbán Viktor kétharmados forradalmának” neveznek. Szerinte Magyarország olyan bonyolult ország, hogy ha az ember egyszer bensőséges kapcsolatot létesít vele, hajlamos kötődni hozzá. Úgy véli, egyetlen más ország sem nyújthatta volna számára a szépség, a különlegesség, az izgalom, a tehetetlen düh, a kihívások és az öröm ilyen keverékét. Exkluzív interjú Eleni Kounalakis-szal

Dr. Czóbel Ernő (1886–1953) irodalomtörténész, Marx-kutató, tanár. Öt testvére közül a legismertebb bátyja, Czóbel Béla festőművész volt. A Tanácsköztársaság idején annak bécsi követségét vezette. Bukása után hazai börtönökbe került, majd 1922-ben fogolycsere során a Szovjetunióba került. Felesége és lánya is követte őt az emigrációba. A sztálini rezsim koholt vádak alapján 1936-ban börtönbe, majd a gulagra száműzte, Szibériába. Családja igyekezett megkönnyíteni sorsát, levelekkel, időnként csomagokkal. A levelek tartották bennük a hitet, hogy újra találkozhatnak.Az első, fennmaradt levél 1939-ből származik, az utolsó 1947. szeptember 26-án íródott. 1941-ben csak néhány, míg az 1942-es esztendőbe egy levél sem keletkezett. Sok levél elkallódott, de a kilenc év „levél-termése” ennek ellenére bőségesnek nevezhető.Mi a levelek legfőbb értéke az utókor számára? A levelek bepillantást engednek egy szerelem, egy emigráns magyar család életébe, olyan korban és körülmények között, amelyről az interneten és nyomtatásban nem található személyes, megrázó és érdekfeszítő olvasmány.Czóbel Anna, akinek a hagyatékából a levelek előkerültek, mindössze 4 éves volt, amikor szüleivel a Szovjetunióba került. Ott végezte iskoláit, s szerzett diplomát filmoperatőrként. A leveleket a cenzúra miatt oroszul kellett írni. Ő fordította magyarra és gépelte le azokat, az 1970-es években.A gulagról a Czóbel-családban soha, senki nem beszélt. Czóbel Anna élete utolsó hónapjaiban említette meg, hogy semmi nem fontos abból, ami utána hátra marad, csak ez a levelezés.

Publikace formou map, grafů, tabulek a textu seznamuje čtenáře s průběhem voleb v USA za posledních více než sto let. Ve své úvodní části vysvětluje postavení amerického prezidenta a principy prezidentských voleb, včetně jejich historického vývoje, závěrečná část je věnována shrnujícímu pohledu na prezidentské volby. Formou medailonků charakterizuje jednotlivé prezidenty USA a hlavní události jejich funkčního období.

Česko-německé nacionální soupeření druhé poloviny 19. a první poloviny 20. století mělo celou řadu podob - jazykovou, kulturní, politickou a v neposlední řadě též hospodářskou. Předkládaná publikace vysvětluje obsah a podstatu hospodářského nacionalismu i způsob jeho uplatňování v multietnickém prostředí českých zemí. Na straně jedné dává výklad nahlédnout interpretaci českou, vnímanou jako proces nacionální emancipace - hospodářské národní obrození, na straně druhé interpretaci německou opírající se o tezi nezbytné existenciální obrany "národní hospodářské državy". Následně pak autoři vysvětlují přerod naznačeného výkladového paradigmatu 19. století v paradigma nové, vyjádřené budováním československého "národního" státu, v němž se německé obyvatelstvo ocitlo v pozici národnostní menšiny. Práce graduje zostřením nacionálních konfrontací ve 30. letech a nástinem instrumentalizace hospodářského nacionalismu jako jednoho z nástrojů k ovládnutí, exploataci a germanizaci českých zemí za nacistické okupace.

A tudatbefolyásolás jelenlegi gyakorlata A gyakorlati alkalmazás szempontjából tudatbefolyásoló agykontrollnak azokat a módszereket tekinthetjük, amelyeket a célszemély tudomása és hozzájárulása nélkül rejtve alkalmaznak azért, hogy magatartását megváltoztassák. Erre sor kerülhet olyan helyeken, mint a célszemély otthona, és eddig leginkább a sajátjának tartott észbeli, lelki tevékenysége, agyműködésének egésze. Mindez megkülönbözteti az agykontrollal végrehajtott bűnözést a szokásosnak és jogszerűnek tekinthető társadalmi behatástól. A normális szexuális kapcsolatot is bűncselekménnyé alakítja át az önkéntesség helyébe lépő erőszak. A tudatbefolyásolás egyik formája, amikor működtetői a nyilvánosság tereit használják a célszemély zaklatására. Ilyen lehet az utca, az internet, az elektronikus és a nyomtatott tömegtájékoztatás. Az irányítóknak a látókörébe kerülhet találomra is egy személy. Ez akkor alakul át agykontrollá, amikor megfigyelése rendszeressé válik, és zaklatását kombinálják a személyes információk megszerzésével. A cél tehát totális megfigyelés alá helyezni egy személyt, és az így szerzett információkat felhasználni tudatának és magatartásának befolyásolására. A megfigyelési eszközök a telefonlehallgatástól a lakásokba, valamint az autókba elhelyezett audiovizuális „poloskáktól” és az internet ellenőrzésétől egészen a legfejlettebb műbolygós megfigyelésig, a szuperérzékeny elektromágneses érzékelőrendszerek komputeres elemzéséig terjednek, beleértve az implantátumoknak az emberek testébe való – hozzájárulásuk nélkül történő – beültetéséig. A célszemély ingerléséhez felhasználják a zaklató telefonhívásokat, az utcai megfigyelést, híresztelések terjesztését, az elektromos megvilágítás manipulálását, az internetes üzenetek zavarását, a mikrohullámú eszközök és az akusztikus fegyverek bevetését, az elektronikus és nyomtatott tömegtájékoztatásban elhelyezett üzeneteket, hangok továbbítását, amit csak a célszemély hall, továbbá az agyműködés közvetlen stimulációját. Vannak olyan áldozatok, akiket gyermekkorukban kínzással kondicionáltak, rendszeresen hipnotizáltak és elektrosokkoltak, vegyszerekkel és kábítószerekkel, valamint beültetett szerkezetekkel zaklattak. Ezeket az agykontroll-technológiákat és -technikákat túlnyomórészt olyan polgárokon alkalmazták, akiknek erről nem volt tudomásuk, és akik

1956 magyar forradalma lépés volt a világ egész jövőjét érintő harmadik út irányába. Ez a korán jött forradalom akkor nem érhette el célját. Az állammonopolista diktatúrán alapuló kommunista reálszocializmus csődje nem jelenti azt, hogy a szervezett pénzhatalom diktatúráján alapuló pénzuralmi rendszer ne lenne maga is zsákutca. Mind az állammonopolista, mind a magánmonopolista uralkodó osztály azt hirdeti, hogy nincs harmadik út. Harmadik út valójában létezik, ez pedig a gazdasági és politikai monopóliumtól mentes önrendelkező társadalom, amelyben mindenki rendelkezik a személyes szabadság anyagi feltételével, az emberiség közös tevékenysége alapján létrejött vagyon ráeső részével, és a saját teljesítménye alapján létrejövő vagyonnal. 1956 magyar forradalma elindította azt a folyamatot, amely meggyőzte a világ népeit arról, hogy az egyes emberek és nemzetek szabadságjogait, önrendelkezését semmibe vevő önkényuralmi állammonopolista szocializmusnak – a kommunista típusú reálszocializmusnak – el kell pusztulnia. Ha vissza akarjuk állítani az egyes ember egyéni és közösségi szabadságjogait, akkor meg kell törni mind a szervezett magánhatalom, mind a szervezett közhatalom monopoluralmát. 1956-ban a magyar társadalom ebben az irányban tett nagy jelentőségű lépést. Ezért érezzük úgy, hogy amikor ismét válaszút elé került az emberiség, vissza kell nyúlnunk 1956-hoz, és Bibó Istvánnal egyetértésben mi is azt gondoljuk, hogy továbbra is feladatunk a magyar forradalom törekvéseinek ébrentartása, e forradalom nemes és előremutató céljainak a megőrzése mind a feledéstől, mind az elszürküléstől. 1956-ban nemcsak a magyar nép, de az egész emberiség jövőjéért is folyt a küzdelem. A magyar nép túlnyomó része 1956-ban arról volt meggyőződve, hogy forradalomnak a részese. Ez kezdettől fogva így élt a magyar társadalom tudatában, függetlenül attól, hogy milyen meghatározást kényszerítettek rá a pártállami politikusok, udvari történészek és megélhetési gondolkodók. A magyar nép a forradalom élményét adta tovább utódainak. Fentebb már kísérletet tettünk a forradalom különböző értelmezéseinek megfogalmazására. Forradalomra rendkívüli helyzetben kerül sor, amikor hirtelen kisülnek a felhalmozódott feszültségek, amikor az alul lévők egy rövid időre átveszik önmaguk sorsának alakítását. Az évek alatt összekuszálódott szálak hirtelen elvágásáról van szó. Ha a forradalom alatt a minden egyes ember nagyobb önrendelkezését, az emberiség közös erőfeszí

Ha kellő létszámú kortársunk értené a kamatszedő hitelpénzrendszer működését, hogy az milyen módszerekkel, mennyire aránytalanul gazdagít egy kis létszámú bankárkasztot, miközben egész népeket taszít adósságfüggésbe, továbbá hogy a pénzkartell nemcsak pénzügyeiket, gazdaságukat, de tömegtájékoztatási rendszerüket is ellenőrzi, akkor már hatékonyan lehetne fellépni a közpénzrendszer visszaállítása érdekében.Ha valaki azt is megérti, hogy a föléje nőtt pénzhatalom viszonylag egyszerűen megdönthető, hogy nincs másra szükség, mint a pénz kibocsátásának és forgalomba hozatalának a közösség – a társadalom egészét képviselő demokratikus állam, az Országgyűlés és a kormány – ellenőrzése alá való visszahelyezésére, a pénzkibocsátás magánmonopóliuma megszüntetésére, akkor megreped a tudatlanság kősziklája, az az alap, amelyre ez a pénzhatalom épült. Bármennyire hihetetlennek tűnik, de ily módon fel lehet számolni a pénzkartell világuralmát. Valódi rendszerváltás akkor lesz Magyarországon, ha a pénzrendszer irányításának életbevágóan fontos közügye ismét a köz – azaz a demokratikus állam és társadalom – ellenőrzése alá kerül, ha áttér az ország a magánpénzrendszerről a közpénzrendszerre. Földgolyónk, a levegő, a víz, a termőföld, úthálózatunk és a gazdasági élet útrendszere – a pénzrendszer – is csak köztulajdonban lehet, hogy működhessen az egyéni teljesítményt az azonos esélyek alapján kibontakoztató piacgazdaság és politikai megfelelője: a nem formális, hanem tartalmi demokrácia. Csak az uzsorajövedelmet biztosító magánpénzteremtés és kamatmechanizmus megszüntetésével lehet beindítani a tartós gazdasági növekedést, felszámolni a munkanélküliséget, az inflációt, és visszaállítani az értékteremtő munka és teljesítmény becsületét. Csak a pénzrendszer demokratizálásával lehet megszabadulni a ránk telepedett pénzmonopólium jelenlegi diktatúrájától, amely a demokratikus formák és látszatok mögé bújó arctalan uralom, de amely ugyanolyan könyörtelenül leigázza és megalázza az embereket, mint a nyílt – fizikai erőszakra – támaszkodó diktatúra. Csak a népszuverenitást helyreállító közpénzrendszer bevezetésével lehet kikerülni a jelenlegi morbid és dekadens uzsoracivilizációból és áttérni egy egészséges emberközpontú társadalomra Magyarországon is.

„Ha látni akarja a jövőt, akkor képzeljen el egy csizmát, amint az ember arcát tiporja – örökké.” – (Orwell) E kötetnek a címe – Orwellia – a George Orwell világsikerű könyveiben megismert utópikus társadalomra és világbirodalomra utal. A XXI. század utópikusnak tűnő állama, a pénzhatalom magánbirodalma – Orwellia – azonban nem utópia, hanem létező valóság. Ahogy a cukor eltűnik a pohár vízben, úgy létezik rejtőzködve ez a világbirodalom a látható államok nemzetközi rendszerében. A háttérhatalomnak ez a privatizált impériuma globális diktatúraként működik, s napjainkra a kibontakozó új világrend modern leviatánja lett. Orwelliában a hatalom a pénz- és korporációs oligarchia kezében van. Az tartja kézben a „piacnak” nevezett szervezett pénzügyi hatalmat. A korábban a társadalom és a közérdek szolgálatában álló nemzetállamot saját szolgáltató intézményévé alakította át. Ez a nemzetek feletti oligarchia gondosan felügyel arra, hogy a hatalom gyakorlása globálisan – valamint az egyes államokon belül is – mindig a saját emberei kezében legyen. Ma már e csatlós államok szervezik azokat a zsoldos seregeket, amelyek szükség szerint a föld bármely részén bevethetők. Ez a privatizált világbirodalom gondoskodik tisztségviselői kiképzéséről, akik a zsoldos hadseregek parancsnokaiként és kollaboráns helytartókként közreműködnek az önrendelkezésért és nemzeti érdekérvényesítésért küzdő mozgalmak féken tartásában, Orwellia tartományainak a működtetésében. A globális magánpénz-monopólium rendszerében működő kamatautomatizmus aránytalan előnyben részesíti a tulajdonos réteget: a pénz- és korporációs oligarchia tagjait. Ez a szűk érdekcsoport integrált elitet alkot, amelynek legfontosabb tagjai a nemzetközi beruházó bankárok, a szupergazdag bankárdinasztiák családi holdingokban és alapítványokban tartott kollektív magántulajdonukkal, tagjai továbbá a mamutkorporációkat működtető és aránytalanul megfizetett menedzserréteg, valamint a pénz- és korporációs oligarchiát kiszolgáló kormányzatok, pártok és politikusok. A háttérben működő globális elit hatalmának forrása az immáron világméretűvé növekedett és magántulajdonban lévő pénz-monopólium birtoklása. Ennek segítségével tudta elérni, hogy a világ leggazdagabb országai is eladósodjanak, s függő helyzetbe kerüljenek a nemzetközi pénzügyi közösséggel szemben. Ez a háttérben működő, nemzetek feletti pénzü

A szervezett magánhatalom által létrehozott Európai Unióba a viszonosságot megtagadó, igen hátrányos és igazságtalan feltételekkel kényszerítették be Magyarországot. 2003-ig 8866 milliárd forint nettó veszteséget okozott a magyaroknak az EU-tagságra való felkészülés. 2004 óta pedig évi mintegy 4500 milliárd forintba kerül a tagsággal járó terhek viselése. Kezdettől nettó befizetők vagyunk. Az úgynevezett „támogatás” nem egyéb, mint a már átadott összegek egy részének keserves visszapályázgatása. A magyar költségvetési hiány és külkereskedelmi deficit egyik legfőbb okozója tehát az, hogy az EU folyamatosan sarcolja Magyarországot, nem pedig támogatja. Az EU a szervezett magánhatalom intézménye a szuperbankárok útjában álló nemzetállamok olcsó és önkéntes felszámolására. Az EU fölösleges és elbürokratizálódott vízfejjé vált. Ami jót hozott – emberek és áruk szabadabb mozgása, vámok csökkentése, szorosabb együttműködés Európa államai között – azt olcsóbban és hatékonyabban el lehetett volna érni nélküle. Nem kellett volna feladni nemzeti szuverenitásunkat, önrendelkezésünket, az önálló magyar jogrendszert. Az EU természetellenes, mert nem olyan közösség, mint a biológiai és társadalmi reprodukcióhoz nélkülözhetetlen család és a nemzet. E két család az élet nélkülözhetetlen előfeltétele. Az EU viszont élősködő – funkciótlan – képződmény. Az elmúlt évszázad tragikus történetét a magyar nemzet sorsdrámájaként is felfoghatjuk. Ez a sorsdráma a végéhez közeledik. A nemzet sírját már megásták, de nem gyászolók, hanem pénz- és hataloméhes hódítók veszik körül. Szemükből nem gyász, hanem bosszúéhes győzelmi mámor, arrogancia és a bitorló rossz lelkiismerete sugárzik. Ez keveredik a mérhetetlen nyerészkedési vággyal és a zsákmány megtartása miatti páni félelemmel.

A világ lakóinak a fejlett ipari országaiban élő 20%-a fogyasztja el a világ erőforrásainak a 86%-át, míg a világ többi lakójának jut az erőforrások 14%-a. Ez az aránytalanság még növekszik is a kamatautomatizmus miatt. Világunk tehát krízishelyzetben van, küszöbön áll a pénzrendszer összeomlása, és új status quo kialakulása. Az új helyzetre fel kell készülnünk. Az együtt gondolkodást kívánja elősegíteni ez a könyv. A világ szupergazdag pénzdinasztiái által létrehozott, és több száz éves múltra visszatekintő HÁLÓZAT olyan sok rejtett szállal, sűrűn egybekapcsolódó hierarchia, amely a háttérből irányítja az időközben globálissá növekedett pénzhatalom széles körű intézményrendszerét. A pénzvagyon-tulajdonosoknak ez a magánkézben lévő világrendszere napjainkban már uralja a fejlett ipari államok politikai rendszerét, és csekély kivételtől eltekintve a világgazdaság egészét. A pénzügyi ellenőrzésnek ezt a globális rendszerét a HÁLÓZAT vezetői hierarchiája, elsősorban rejtett kapcsolathálója, az illuminátus szabadkőművesség, valamint az általa létrehozott központi bankok segítségével irányítja. A HÁLÓZAT felső és ismeretlenségbe burkolódzó vezetői a demokratikus államok ellenőrzése alatt nem álló központi bankok segítségével, feudális módon kontrollálják az egyes államok gazdaságát és politikai rendszerét, összhangban azokkal a titkos megállapodásokkal, amelyeket a rendszeresen tartott nemzetközi magántalálkozókon és konferenciákon fogadnak el. A HÁLÓZAT a nemzetközileg intézményesült magánpénzvagyon sűrű szövedékű globális rendszere és hatalmi apparátusa: egy háttérből központilag irányított, integrált, fegyelmezett és olajozott gépezet. Azért tudunk róla keveset, mert legfőbb működési elve a maximális titoktartás. Van ereje ahhoz, hogy ezt a titoktartást kikényszerítse. A HÁLÓZAT tehát nem egy maroknyi „összeesküvő” megmosolyogható csoportja, hanem a már korábban is létezett, a XVIII. században viszont nemzetközileg is megszerveződött pénzoligarchia több mint 230 éves múltra visszatekintő, nagy hagyományú és sok tapasztalattal rendelkező autonóm intézményrendszere, a világtörténelem önálló célokkal, stratégiával és taktikával rendelkező szereplője, saját külpolitikával, pénzügyi és gazdaságpolitikával. A HÁLÓZAT létezését nem etnikai alapon működő rendszerként kell felfogn

Orbán ?Viktor, Magyarország miniszterelnöke, legutóbbi tusványosi beszédében leszámolt a liberális demokráciával. De minek tekinthető a helyébe lépő rendszer, ha nem akarjuk elfogadni a hivatalos ideológia „centrális erőtér” – vagy „Nemzeti Együttműködés Rendszere” – típusú megnevezéseit? Az ideológiai tanácstalanságban, zűrzavarban a 2013 novemberében megjelent tanulmánykötet, a Magyar polip – A posztkommunista maffiaállam sietett az olvasók segítségére. A mai Magyarország hatalmitársadalmi viszonyait új fogalmi keretben, megvilágító erővel leíró mű nem véletlenül fogyott el több mint 12 ezer példányban. Az idén szintén Magyar Bálint és Vásárhelyi Júlia szerkesztésében megjelenő második kötet további két tucat tanulmánnyal, az első kötetben nem tárgyalt területek leírásával gazdagítja a magyar polipról, a maffiaállamról alkotott képet. A szerzők túlnyomó többsége most debütál „polipológusként” – közöttük nemcsak kiváló kutatókat, de egykori pénzügyminisztert, fővárosi főügyészt vagy éppen alkotmánybírót is találhatunk: Andor Mihályt, Békesi Lászlót, Bócz Endrét, Dessewffy Tibort, Rajk Lászlót, Ripp Zoltánt, Vörös Imrét. Vagy az ebben a kötetben már hangsúlyosan helyet kapó fiatal generáció tehetséges képviselőit, mint például: Deák Andrást, Jancsics Dávidot, Kácsor Zsoltot, Lakner Zoltánt, Szentpéteri Nagy Richárdot, Trencsényi Balázst vagy éppen Ungváry Krisztiánt.

A világgazdaságot uraló korporációk és pénzintézetek mindent megtesznek a protekcionizmus és a jóléti állam megsemmisítése érdekében. Ez azt jelenti, hogy a pénzuralmi rendszerben a globális gazdaság olyan függőleges futószalaggá vagy gépsorrá alakul át, amelynek az a funkciója, hogy a pénztőkét alulról felfelé a pénzimpérium tulajdonos-irányító szupergazdag érdekcsoportjaihoz áramoltassa. Ezt a műveletet a függőleges irányú jövedelemtovábbító futószalag a globális monetizálással, a privatizációval és a globalizációval, vagyis a határokat átlépő transznacionális piac létrehozásával biztosítja. E tényezők közül a legfontosabb a monetizálás, ami egyszerűbben kifejezve azt jelenti, hogy minden létező dolognak és emberi tevékenységnek valamiféle pénzben kifejezett árat adunk. Ebben az a trükk, vagyis a lényeg, hogy akiknek nincs ilyen közvetítő közege, pénze, azoknak semmi esélye sincs a talpon maradásra a pénzuralmi rendszerben. Az egyetlen választási lehetőségük, hogy csatlakoznak azokhoz, akik felszámolásra, megszüntetésre, megsemmisítésre, vagyis halálra vannak ítélve. Ezeknek a létszáma már meghaladja az egymilliárd főt. Mindennap meghalnak közülük 125 000-en, akik közül 25 000 éhen hal, 100 000 pedig megelőzhető és gyógyítható betegségekben pusztul el. E tragédia megakadályozásához rendelkezésre állnak az eszközök, de ezekhez pénzben kifejezett ár van hozzárendelve. Ha pedig nincs pénz, akkor nincs mód a túlélésre, a meglévő eszközök igénybevételére. Ha visszatekintünk az elmúlt kétezer év birodalmaira a nyugati féltekén, akkor azt láthatjuk, hogy a birodalmak létrejönnek és mintegy 622 éves ciklus után felbomlanak. Élettartamuk befutja a születés, a felnövekedés, a terjeszkedés és a teljes érettség csúcspontját, majd a konszolidációt követően gyorsan bekövetkezik a hanyatlás és a bukás. Sem a civilizációk, sem a birodalmak nem örök életűek. A jelenlegi – egyelőre rejtőzködő – pénzimpérium (a világtörténelem legnagyobb magánellenőrzés alatt álló birodalma) sem örök életű. A birodalmakat a komplexitás jellemzi, ebben van erejük, de ez törékenységük egyik oka is. Minél összetettebb és kiterjedtebb egy birodalom, annál sebezhetőbb. A globalizmussal nem az a baj, hogy világszintű pénzügyi, gazdasági és politikai rendszert alkot, hanem az, hogy privatizált transznacionalista birodalommá vált. A pénzimpérium új világrendje nem az emberiség közös érdekei, hanem elsősorban egy szűk érdekcsoport partikuláris érdekei szerint működik. Mivel a rejtőzköd

?„...Azon nézetben vagyok, hogy – ameddig befolyásom lesz Magyarország ügyeibe – a banknak (értsd: egy magántulajdonban lévő független központi banknak, D. J.) nem akarom azon hatalmat adni kezébe, hogy ő szabályozza Magyarország pénzügyeit. Őt csak eszközül, s mintegy tisztviselőül akarom használni bizonyos határok között. Ez okból nem ő bocsátja ki a pénzt, hanem csak kezeli bizonyos jutalomért...”KOSSUTH LAJOS „Képtelenség azt állítani, hogy országunk kibocsáthat 30 millió dollár értékű államkötvényt, de nem bocsáthat ki 30 millió dollár értékű állami pénzt. Mindkettő kötelezettségvállalás arra, hogy fizetünk. Az egyik azonban az uzsorásokat gazdagítja, a másik viszont a lakosságnak nyújt segítséget.”THOMAS EDISON Carroll Quigley a Georgetown Egyetem tanára, a „Tragédia és remény” című művének 324. oldalán írja a pénzvagyon-tulajdonosok nemzetközi hálózatának céljáról: „...ez nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi ellenőrzés olyan magánkézben lévő világrendszerét, amely képes uralni valamennyi ország politikai rendszerét és a világgazdaság egészét. Ezt a rendszert a világ központi bankjai feudális módon kontrollálnák, összhangban azokkal a titkos megállapodásokkal, amelyeket a rendszeresen tartott magántalálkozókon és konferenciákon elfogadnak...” A világ lakóinak a fejlett ipari országaiban élő 20%-a fogyasztja el a világ erőforrásainak a 86%-át, míg a világ többi lakójának jut az erőforrások 14%-a. Ez az aránytalanság még növekszik is a kamatautomatizmus miatt. Világunk tehát krízishelyzetben van, küszöbön áll a pénzrendszer összeomlása, és új status quo kialakulása. Az új helyzetre fel kell készülnünk. Az együtt gondolkodást kívánja elősegíteni ez a könyv. „A látható kormány mögött trónol egy láthatatlan kormány, amely nem tartozik hűséggel a népnek, és nem ismeri a felelősséget. Az államférfi feladata ennek a láthatatlan kormánynak a megsemmisítése, a korrupt üzlet és a korrupt politika közti szövetség széttörése.”THEODORE ROOSEVELT, az Egyesült Államok 26. elnöke A világ szupergazdag pénzdinasztiái által létrehozott, és több száz éves múltra visszatekintő HÁLÓZAT olyan sok rejtett szállal, sűrűn egybekapcsolódó hierarchia, amely a háttérből irányítja az időközben globálissá növekedett pénzhatalom széles körű intézményrendszerét. A pénzvagyon-tulajdonosoknak ez a mag&

A ?„kolléga és nagy rivális” Henry Kissinger munkásságáról könyvtárnyi irodalom jelent meg, de semmi sem indokolja, hogy mellőzzünk egy olyan életutat – Zbigniew Brzezinskiét – amely van annyira izgalmas, eredeti és hatékony, mint Kissingeré.Charles Gati könyve egymásra szervesen épülő négy részből áll.Az elsőben a tanulmányok azonosítják Brzezinski mára már állandósult helyét abban a befolyásos politikai és értelmiségi közegben, amelynek rálátása van az Egyesült Államok nagypolitikai döntéseire: itt születnek meg azok a koncepciók, amelyekre a döntések meghozatalakor a politikai szféra gyakran támaszkodik.A második rész tanulmányai történeti szempontból elemzik és értékelik a Nemzetbiztonsági Tanácsban eltöltött éveket.A harmadik az ezt követő időszakot mutatja be, amikor Brzezinski nem látványos, mégis a szó szoros értelmében sorsdöntő missziókat vállalt. Teljesen újszerűen, eddig ismeretlen tényeket felsorakoztatva mutatja be például II. János Pál pápa és Brzezinski „konspirációit”, melyek mintegy felgyorsították a lengyel rendszerváltást.Az utolsó fejezet egyfajta személyes számadás a professzorról, az amerikai értelmiségiről és a lengyel hazafiról.A bevezetőt Charles Gati írta, ő maga válogatta a tanulmányokat, és ő kérte fel a szerzőket, akik között olyan, világszerte jól ismert személységek vannak, mint Francis Fukuyama filozófus, Adam Garfinkle, a The American Interest alapító főszerkesztője, vagy David J. Rothkopf, a Foreign Policy folyóirat igazgatója. Az előszót Jimmy Carter jegyzi, akinek az elnöksége idején Brzezinski nemzetbiztonsági tanácsadóként élete legmagasabb közéleti pozícióját töltötte be.(Ara-Kovács Attila)