Najnovšie - Politológia strana 13 z 21

"Kicsit ellépett mellettem a csermelyléptű idő, most következik a 2019 című könyv, aminek semmi köze sincs a címben szereplő évhez, illetve csak annyi, hogy 2019-ben IS születtek olyan írások, amelyek belekerültek, de még az is lehet, hogy többségében 2020-ból származnak. A lényeg továbbra is annyi, hogy ezek a publicisztikák a Hócipőben jelentek meg, ami egy erősen underground réteglap, így nincs annyi olvasója, amennyit megérdemelne. De most javíthatják a statisztikát... ... Fontos változás még, hogy kutya helyett macskáim vannak, valamint megalapítottam a Csináltadmár Rabbival? nevű zenekart, de erről majd egy másik könyvben fogok beszámolni. Léptem, csók."

Prostredníctvom krátkych a výstižných aforizmov a komentárov je v knihe zachytená doba, ktorá navždy zmenila Slovensko. V knihe je tiež život odhalený v celej svojej paradoxnosti, ale aj poetickosti a tajomnosti.

A 2010-ben hatalomra került Fidesz politikájának egyik pillére a sport. Az ellenzék számára pedig a politikai konfliktusteremtésre alkalmas terület, elvégre a stadionépítések, a tao, az egyéb szakpolitikai befektetések száz-, ezermilliárdos tételt jelentenek a költségvetésből, miközben a korrupció gyanúja is kíséri a beruházásokat. A könyv arra vállalkozik, hogy áttekintse, Orbán Viktor rajongó szeretetén túl mire szolgál a sport a korszak uralkodó narratívájában, valójában mi a célja az intézkedéssorozatnak, milyen eszmei alapon építkezik a sportpolitika, és hogy létezhet-e ennek baloldali ellentörténete.

Amélie Poinssot ablakot nyit egy hatalmi rendszer mechanizmusaira. Pontos és értelmes módon bemutatja, hogyan konszolidálja és tartja meg a hatalmát Orbán, milyen típusú autoriter rendszert épített ki. A korrupció és a nepotizmus mellett a magyarok életét olyan identitásszövegekbe ágyazta, amelyek a két háború közötti ideológiákban gyökereznek. Ehhez széles körűen és sokféle eszközzel átírta a történelmet (emlékművek, múzeumok, ünnepségek, oktatás). A nemzetet a birodalmak és az EU áldozataként írja le, felidézi a nemzet kihalásának veszélyét (alacsony születési ráta, muzulmán fenyegetés), amellyel szembeállítja a keresztény Európa vízióját. Rendszerében az ellenségkép-gyártás a kormányzás egyik legfőbb eszköze, az EU pedig nem a nemzetek párbeszédének, a közös célokról szóló konszenzus megteremtésének helyszíne, hanem harci terep. Kilépni persze nem akar, annál sokkal fontosabbak számára az uniós pénzalapok. Amélie Poinssot nem lebbenti fel az összes fátylat az Orbán-rejtélyről, de lehetővé teszi számunkra, hogy árnyaltan lássuk Orbán rendszerét. Történelmi perspektívába helyezi, megmutatja belső feszültségeit és külső korlátait. Könyvével, amely nélkülözhetetlen mindazoknak, akik meg akarják érteni, mi történik velünk Európában, figyelmeztet arra is, hogy illúzió azt hinni, egy ilyen autoriter rendszer valamiféle helyi csodabogár. „Egy olyan tendenciába illeszkedik, amely megtalálható az egész kontinensen, és számos párt osztja az eszméit.”

Szájer József 2014. január és 2018. decembere között született gondolatait osztja meg az olvasóval a bevándorlásról, a Fideszről, Magyarországról, az Alaptörvényről és Európáról. Európa válságban van.Elveszítette az iránytűjét, és arra készül, hogy feladja azokat a hagyományait, amelyek évszázadokon át biztosították fennmaradását és sikereit.Európának politikai, gazdasági, demográfiai és lelki megújulásra van szüksége.Magyarország kész arra, hogy fontos, iránymutató szerepet játsszon az Európai Unió cselekvőképességének helyreállításában, versenyképességének megerősítésében.A régi, lejárt receptek nem működnek többé, azok éppenhogy akadályozzák az innovatív, új utakat kereső megoldásokat, tartósítják a pangást.Új utakra, új válaszokra, merész döntésekre van szükség!

Megadja Gábor (1985) a Századvég vezető kutatója, a 888.hu publicistája.Első könyve Az utópiahegemóniája címmel2014-ben jelent meg, jelen kötet pedig doktoriértekezésként született.Lehetséges, hogy a modern totalitárius rezsimek visszazuhanást jelentenek a sötét korokba, a modernitás előtti időkbe? A felvilágosodás előtti törzsi szellemiséget testesítik meg, főleg Közép és Kelet-Európában vagy a harmadik világban, ahol nem tudtak megszabadulni a barbarizmustól? Vagy pont ellenkezőleg, a nemzetiszocializmus és a kommunizmus épp a modernitásnak köszönhetik létüket? A könyvben tárgyalt szerzők a második álláspont mellett érvelnek.   Ez egy eretnek könyv. A haladás és a modernitás jelenségeinek értelmezésében az intézményesített és uralkodó felfogástól élesen eltér, tagadja az ezeket megalapozó dogmákat, kérdőre vonja a modern ortodoxia tételeit. A könyvben tárgyalt szerzők maguk is eretnekek, ám a könyv néhány szerzőt is olyan módon értelmez, ami követőik szemszögéből ugyancsak szentségtörő eljárásnak minősülhet.

Beláthatnánk végre, hogy a történelem nem játszótér. Nem engedelmes szolgálóleánya az emberiség önjelölt tervezőmérnökeinek, és nem is a jó tündér, aki a kívánságokat várja. A történelem nem kívánságműsor, hanem hatóság, az intelligens értelem legfelsőbb hatósága. A józan egyeztetések és finom, érzékeny illesztések pszichikai tere. Minden óvatlanságot kegyetlenül megtorol. Nem való mindenkinek.

Ha hinni lehet a statisztikának, Magyarországon minden a legnagyobb rendben volt a 2020-as koronavírus-járvány előtt: magas volt a gazdasági növekedés üteme, nőttek a keresetek, csökkent a munkanélküliség. Az Orbán-kormánytól sokan várták, hogy a történelmi jelentőségű program tavaszi meghirdetése után eredményesen kezeli majd a válságot, de nyár végére a történelmi nagyság már nem a csomagra, hanem éppen a gazdasági visszaesésre volt igaz. A járvány második, őszi hullámának idején hozott intézkedések sem adnak okot a megnyugvásra, miközben felszínre került a gazdaság több strukturális problémája is.   Mellár Tamás egyetemi oktatóként, kutatóként, ellenzéki országgyűlési képviselőként és a Gazdasági Bizottság alelnökeként, az eseményeket kívülállóként, mégis egészen közelről szemlélve készített gyorsjelentést a kormány válságkezelő programjáról. A járvány terjedése kiszámíthatatlan, és nem tudhatjuk, meddig tart és hogyan ér véget a nyomában kialakult gazdasági válság, a szerző markáns véleményét olvasva azonban könnyebben megérthetjük, mi is történik körülöttünk.  

Lebilincselő, személyes vallomás a történelemformáló pillanatokról – az elnöktől, aki arra inspirált, hogy higgyünk a demokrácia erejében Barack Obama izgalmas, várva várt elnöki memoárjának első kötetében elmeséli valószínűtlen útjának történetét, amely során az identitását kereső ifjúból a szabad világ vezetőjévé vált. Politikai tanulmányait és történelmi jelentőségű elnöksége első ciklusának ikonikus pillanatait – a drámai átalakulás és zűrzavar időszakát – bemutató könyvében megdöbbentően személyes részletekbe enged betekintést. Végigkalauzol a lenyűgöző pályán, amelyet a korai politikai törekvéseitől kezdve a választók aktivizálásának köszönhető, döntő jelentőségű iowai jelölőgyűlésen aratott győzelemig bejárt, majd a 2008. november 4-ei vízválasztó éjszakáig, amikor az Amerikai Egyesült Államok 44. elnökévé választották, és ezzel ő lett az első afroamerikai, aki az ország legmagasabb hivatalát betölthette. Páratlan őszinteséggel írja le az elnöki hatalomban rejlő bámulatos lehetőségeket és azok korlátait. Az Ovális Irodába és a Fehér Ház Válságtermébe valamint Moszkvába, Kairóba, Pekingbe és számos más helyszínre invitál, és egyedülálló betekintést nyújt az Egyesült Államok belpolitikájának és nemzetközi diplomáciájának dinamikájába is. Bizalmasan elmeséli, hogy mi járt a fejében, amikor kialakította a kabinetjét, a gazdasági világválságot kezelte, Vlagyimir Putyin befolyásának mértékét próbálta felmérni, vagy amikor leküzdhetetlennek látszó akadályokat elhárítva keresztülvitte az egészségügyi ellátás kiterjesztésére vonatkozó törvényét. Ahogy beszámol arról is, milyen szempontok vezették, amikor összeütközésbe került a tábornokaival az afganisztáni stratégia miatt, a Wall Street megreformálására tett lépéseket, a Deepwater Horizon katasztrófája utáni eseményekre reagált, és az Oszáma bin Láden halálához vezető Neptun Szigonya akciót jóváhagyta.   Az Egy ígéret földje hihetetlenül bensőséges és hiteles önelemzés – történet egy emberről, aki szerepet vállalt a történelem alakításában, egy közösségszervezőről, akinek a világpolitika porondjára kilépve kellett próbára tennie a hitét. Obama őszintén vall arról, milyen hajmeresztő mutatványt jelentett feketeként elindulni az amerikai elnökválasztáson, viselni a &bd

A 2016 nyarán rendezett népszavazáson a résztvevők több mint fele arra voksolt, hogy az Egyesült Királyság lépjen ki az Európai Unióból. Az eredmény nemcsak a nemzetközi közvéleményt, hanem magát David Cameron akkori miniszterelnököt is meglepte. Mi vezetett odáig, hogy egyáltalán felvetődjön a távozás lehetősége, és hogy a többség a kilépés mellett döntsön? Hogy kezelték a helyzetet a későbbi brit miniszterelnökök, Theresa May és Boris Johnson? Mik voltak az Európai Unióval folytatott tárgyalok főbb állomásai? Milyen hatással lesz a kilépés az Egyesült Királyság gazdaságára, társadalmára és területi integrációjára? Mi lesz Skócia és Észak-Írország sorsa? Losoncz Miklós könyve ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Rohamosan változik körülöttünk a világ, átalakulóban van az egész világrendszer, új szereplők, új kihívások, új ellentmondások jelentek meg. Az 1989-ben kialakult, viszonylag jól szabályozott és áttekinthető világrend összeomlott, kavargó „világrendetlenség” lépett a helyébe, a multilaterális szabályozás helyett bilaterális konfliktusok sorozatával. Különféle koncepciók bukkantak fel az új helyzet jellemzésére és korszakolására.  A szerzők bemutatják a globális rendszer régi és új főszereplőit, azok törekvéseit és erőviszonyait. Feltárják az új multilaterális világrend kialakulásának várható folyamatait, különös tekintettel Kínára, Oroszországra, az EU új globális szerepére, valamint ezeknek a változásoknak a magyar folyamatokra gyakorolt hatására.  

Tudta, hogy a kiborgok már köztünk járnak, sőt valószínűleg az ön családjában is él legalább egy? Hogy a tálib terroristák olykor magyarul beszélnek? Hogy az idegenek közelebb vannak, mint gondolnánk? (Vagy mégsem?) Hogy a jövő igenis megjósolható? (Vagy mégsem?) És azt, hogy mi köze a Pókembernek a fake newshoz, a sötét zsaruknak pedig a koronavírus-járványhoz? A sci-fi politológiája, a Fantasztikus világok, a Nevelj jedit! és a Párhuzamos univerzumok című ismeretterjesztő kötetek szerzői sokszorosan cáfolták azt a hiedelmet, hogy komoly tudós nem foglalkozik mesékkel. Az Egy galaxissal odébb tizenegy neves szerzője az asztrofizika, a robotika, a jövőkutatás, az irodalomtudomány, a politológia, a szociológia vagy éppen a neveléstudomány szemszögéből vizsgálja olyan közkedvelt sci-fik és fantasyk világát, mint a Star Wars, a Terminátor, a Men in Black, az Alapítvány-sorozat, a Warcraft, a Marvel-multiverzum vagy éppen a Különvélemény. A jó tudós tiszteli a tényeket, de nem hagyja, hogy azok a földhöz láncolják. Nemcsak a fantázia hat megtermékenyítően a valóság módszeres megismerésére, de a kívülről-belülről ismerősnek hitt képzeletbeli világok is egészen váratlan színben tűnhetnek fel, ha a tudomány eszközeivel közelítünk feléjük. A szerzők: Erőss Gábor szociológus, Hefter Estilla, robotikai mérnök, Kánai András kommunikációs szakember, jövőkutató, Keserű József irodalomtörténész, Kiss László fizikus-csillagász, Kunetz Zsombor orvos, Lőrincz Andrea irodalomtörténész, középiskolai tanár, Nagy Ádám neveléskutató, egyetemi oktató, Pál Gábor politológus, Polyák Gábor jogász, kommunikációs szakember, Scheirich Zsófia újságíró, blogger. A szerkesztők: Filippov Gábor történész-politológus, Nagy Ádám neveléskutató, egyetemi oktató, Tóth Csaba politológus

A ?magyar-francia kapcsolatok évszázadokra nyúlnak vissza, és ellentmondásoktól sem mentesek. Franciaország Szent Lajos, XIV. Lajos, Napóleon és De Gaulle országa. Mindezek a nevek magyarázzák azt, hogy a magamfajta, a frankofónia iránt elkötelezett jogász számára miért jelent kihívást és nagy élményt, hogy Franciaországban rendkívüli és meghatalmazott nagykövetként képviselhettem hazámat. A második Orbán-kormány (2010-2014) idején szemtanúja lehettem a francia politikai élet megrázkódtatásainak és rezzenéseinek, Nicolas Sarkozy elnöksége utolsó éveinek és François Hollande elnöki időszaka első esztendeinek. A két eltérő – és a francia társadalom által erősen kritizált – habitusú köztársasági elnök kül- és belpolitikai törekvéseinek figyelemmel kísérése mellett láthattam, hogy a hagyományos politikai pártok milyen belső válságokon mennek keresztül, s hogy mi tette lehetővé Emmanuel Macron köztársasági elnökké választását. Egyetemi tanári és korábbi alkotmánybírói megbízatásomra tekintettel nagykövetként szerepet kaphattam a magyar alkotmányos identitás védelmezésében, az alkotmányozás folyamatának bemutatásában. Ugyanakkor a magyar-francia gazdasági kapcsolatokban az úgynevezett vállalati viták rendezésében ügyvédi tapasztalataimat is hasznosítani tudtam. Párizsi nagyköveti éveim alatt naplót vezettem, rögzítettem mindazt, amit láttam és átélhettem. Mindamellett igyekeztem bemutatni a diplomáciai élet mindennapjait, egy nagykövetség küzdelmeit és örömeit.

Gene Sharp massachusettsi politológiaprofesszor 1993-ban felvázolt egy tervezetet az elnyomó rezsimekkel szembeni erőszakmentes ellenállásra. A világszerte szabadon publikálhatóvá tett írás fordításban, fénymásolatban bejárta az autokratikus rendszereket Irántól Venezueláig (mindkét országban az állam ellenségévé nyilvánították Sharpot), Szerbiától Afganisztánon és Kínán át Egyiptomig és Szíriáig, s mindenütt az ellenzék legfőbb útmutatója lett, és olyan mozgalmaknak adott ösztönzést, mint a Milosevics-ellenes Otpor, az Arab Tavasz, az ukrajnai narancsos forradalom, vagy az amerikai eredetű Occupy. Ez a tömör, inspiráló és rendkívül világos írás a diktatúrákkal szembeni erőszakmentes ellenállás 198 különféle módját sorolja fel - ilyen például a bojkott, az állampolgári engedetlenség, a munkabeszüntetés, az ülő-, éhség- és egyéb sztrájkok, a bankbetétek kivonása stb. A könyv az addig alig ismert Sharpot a világ legkeresettebb elemzőjévé tette a tekintélyelvű rendszerekkel szembeni ellenállás területén, és több alkalommal jelölték Nobel-békedíjra. 2012-ben elnyerte az "alternatív Nobel-díjként" emlegetett Right Livelihood Award-ot.

Pred piatimi rokmi Francis Fukuyama napísal, že americké inštitúcie upadajú, pretože ich stále viac ovládajú silné záujmové skupiny. O dva roky sa jeho predpoveď vyplnila, keď sa k moci dostali viacerí politickí outsideri, ktorých ekonomický nacionalizmus a autoritárske sklony ohrozujú celý svetový poriadok. Nacionalistickí populisti vsadili na charizmatické prepojenie s „ľudom“. Pracujú s úzkym chápaním identity, čo ľudí ženie do uzavretých skupín, ktoré vylučujú všetkých ostatných. Univerzálne uznanie rovnosti, ktoré je základom liberálnej demokracie, stále častejšie spochybňujú užšími podobami uznania, založenými napríklad na národe, náboženstve alebo rase. Vyústilo to do vlny protiimigrantského populizmu, spolitizovaného islamu či bieleho nacionalizmu. Fukuyama napísal aktuálnu a dôležitú knihu – vážne varovanie, že ak nevytvoríme univerzálne chápanie ľudskej dôstojnosti, odsúdime sa na nepretržitý konflikt.

Kniha současného amerického politického teoretika Iana Shapira je věnována zkoumání legitimity politické moci. Autor nejprve charakterizuje osvícenské pojetí politiky založené na vědě a následně podrobně rozebírá tři hlavní tradice, jež z tohoto pojetí vychází: utilitarismus, marxismus a tradici společenské smlouvy. Další kapitola je věnována kritikům osvícenského myšlení a celá kniha je zakončena úvahami o tom, jak v současnosti formulovat demokracii, jež by mohla dále rozvíjet osvícenský projekt. Shapirova čtivá a fundovaná kniha hledá odpovědi na otázky občanů, kteří se ptají, proč a do jaké míry je stát může nutit k nějakému jednání.

Autor si klade ze cíl analyzovat politiku Rakousko-Uherska vůči bolševickému Rusku. V prvé řadě se věnuje rozboru mírových jednání mezi centrálními mocnostmi a Ruskem, k nimž došlo na přelomu let 1917-1918, která vyvrcholila podpisem mírové smlouvy v březnu 1918. Horčička popisuje události, jež po říjnové revoluci v Rusku vedly k zahájení mírových jednání, detailně analyzuje odlišné postoje Rakousko-Uherska, Ruska a Německa k těmto jednáním, vzájemné diplomatické i vojenské konflikty a konečnou podobu mírové smlouvy, včetně následné východní politiky Rakousko-Uherska.

Autor sleduje vývoj vzájemných vztahů Československa a Velké Británie od vzniku Československa a mírových smluv, které rekonstruovaly Evropu po roce 1918, přes pokusy o mezinárodní bezpečnost ve 20. letech až po postupný odklon Velké Británie od podpory poválečné podoby střední Evropy ve druhé polovině 30. let. Detailně analyzuje zejména britskou politiku appeasementu, vrcholící podpisem ministerského předsedy Velké Britanie N. Chamberlaina pod Mnichovskou dohodou. Jindřich Dejmek využil pro svoji práci o diplomatických vztazích Československa a Velké Británie v letech 1918-1938 velké množství širší veřejnosti doposud neznámých úředních pramenů z československého MZV i britského Foreign Office.

Kniha je určena studentům a badatelům se zájmem o hlubší pochopení americké zahraniční politiky druhé poloviny 20. století a všem, kteří se zabývají historií procesu evropské integrace. Spojené státy byly vždy významným účastníkem debaty o podobě evropského sjednocení. Politika Washingtonu nicméně často vyznívala dvojznačně: na jedné straně lze pozorovat aktivní podporu sjednocení kontinentu, na straně druhé snahu o specifické směřování a zadržování některých evropských ambicí. Autor ve své knize představuje obecnější vysvětlení politiky USA vůči Evropě. Čtenáři předkládá teoretický koncept strategie regionální hegemonie, do něhož zasazuje podrobnou analýzu vývoje americké grand strategy včetně role evropského regionu v jejím rámci, i analýzu konkrétní politiky směřující k ovlivnění evropského integračního procesu.