Najnovšie - Politológia strana 14 z 21

Kniha představuje unikátní síť německých společenskovědních a humanitních ústavů v zahraničí, jak se utvářela a vyvíjela od osmdesátých let 19. století do poslední zásadní reformy v roce 2009. Předmětem zájmu je patnáct pracovišť působících v Evropě, USA nebo Asii, která provádějí výzkum především v oboru historie, ale i dějin umění, archeologie, ekonomie či orientalistiky. Analýza se soustředí jak na vývoj, publikační produkci a vůdčí osobnosti jednotlivých ústavů, tak na jejich kooperaci s vědci a institucemi hostitelských zemí. Badatelská pracoviště jsou zároveň sledována z perspektivy německé zahraniční kulturní politiky, v níž hrají sice nenápadnou, ale trvale velmi významnou roli.

České obce v současné době disponují širokými pravomocemi, ty jsou nicméně v kontrastu s omezenými finančními zdroji zejména malých municipalit. Předložená monografie analyzuje problematické aspekty financování měst a obcí České republiky (rozpočtové určení daní, systém dotací a transferů, resp. příspěvek na přenesenou působnost a místní daně) z hlediska postavení municipalit v politickém systému a čtenáře seznamuje s jejich principy, mechanismy a fungováním místních rozpočtů. Stranou zájmu nezůstala ani politická debata vedená o fungování, efektivitě a nezávislosti místních rozpočtů a důsledcích procesu vyjednávání od počátku devadesátých let. Analyzovány byly také otázky determinující finanční autonomii územních společenství, které ovlivňují v evropském kontextu netypický způsob prosazování obecních zájmů skrze fenomén regionálního patrona a vznik štěpných linií.

Vysvětlujeme-li své politické názory, nakonec se vždy dobereme ke slovu nebo představě, za nimiž nezbývá než mlčet. Tyto „poslední věci“ zakládají náš veřejný prostor a kniha Jana Jüptnera v nich spatřuje civilní náboženství: české, evropské nebo západní. Autor mapuje civilně náboženské úvahy vedoucí od antiky až k systémové teorii 20. století (Varro, Vico, Rousseau, Bellah, Luhmann). Civilní náboženství vzniká z jeho pohledu tehdy, když si společnost promítá do své rozlehlé reality to, co pokládá za skutečně podstatné, aby si od ní nechala vyprávět o tom, jak začala, jak skončí a jaký má smysl. Kniha šetří krizový diskurz v USA po 11. září, v české kapitole pak bilancuje tzv. českou otázku a předkládá původní studie o kázáních J. S. Trojana a „pravdě a lásce“ v médiích.

Kniha se zabývá bezpečnostní politikou Evropské unie a podrobněji také jednoho z jejích členských států, České republiky. Hledá odpověď na otázku, jestli v Evropské unii dochází ke splývání vnitřní a vnější bezpečnosti a zejména ke stírání rozdílů mezi dvěma nejdůležitějšími bezpečnostními institucemi – policií a armádou. Zda splývá role policie a armády na úrovni Evropské unie, zda evropská integrace takový proces povzbuzuje, nebo mu spíše brání, a konečně zda dochází ke stírání rozdílů mezi policií a armádou na úrovni členského státu. Autor dochází na základě případových studií evropské a národní úrovně k závěru, že ačkoli je možné na papíře pozorovat celou řadu změn, v praxi je jejich dopad jen velmi omezený. Viditelné změny jsou způsobeny zejména důrazem na otázky vnitřní bezpečnosti, kdy se předcházení vnitřním hrozbám podřizují i aktivity doposud považované za součást vnější bezpečnosti. V podstatě všechny viditelné změny lze ovšem velmi jednoduše zvrátit v okamžiku, kdy by se změnil bezpečnostní diskurs nebo politické preference. Policie a armáda stále zůstávají dvěma odlišnými složkami s různými úkoly a rozdílným způsobem práce.

Jaderné zbraně se řadí k nejnebezpečnějším zbraním hromadného ničení a jejich případné nasazení by se nejenom dotklo napadené země, nýbrž by mohlo znamenat i zánik veškeré civilizace na naší planetě. Jejich hrozivou sílu demonstruje fakt, že v polovině 80. let vytvářel světový jaderný arzenál 5000× ničivější sílu, než byla použita během 2. světové války. I přes konec studené války mají tento druh zbraní ve výzbroji především její bývalí aktéři - Rusko a USA: Rusko cca 5000 strategických hlavic, USA 8000 hlavic; zbývajících cca 1000 hlavic je rozděleno mezi Francii, Velkou Britá nii a Čínu. Oproti dobám studené války je jejich počet na základě bilaterálních dohod Rusko - USA neustále snižován, zbývající strategické hlavice však stále stačí k likvidaci veškeré civilizace. Demontované hlavice jsou navíc pouze zakonzervovány a v případě hrozby mohou být během několika dní opět aktivovány. Předkládaná práce se podrobně zabývá třemi oblastmi širšího pojetí jaderného odzbrojení: zákazu jaderných zkoušek, vytváření bezatomových pásem a bránění šíření atomových zbraní. Na rozdíl od dohod, jež vedly ke snížení počtu jaderných zbraní, sehrály u uzavírání smluv ostatních skupin klíčovou úlohu mezinárodní organizace, především pak OSN. Mezinárodněprávní analýza dohod, systémy kontroly jejich dodržování a role OSN v procesu regulace a úpravy jaderného zbrojení jsou tak těžištěm monografe.

Monografie Michala Švece zkoumá vybrané aspekty fungování komunálního politického systému v Praze v meziválečném období. Po institucionálním vymezení organizace Velké Prahy a volebního systému pro obecní volby jsou představeni hlavní političtí aktéři. Pražské komunální volby v letech 1923–1938 autor podrobuje jak analýze celkové, tak na úrovni obvodů; poté soustřeďuje pozornost k volebním kampaním, tvorbě volebních koalic i volební geografii. Kapitola, která je věnována volbám primátora a kolektivních obecních orgánů, vypovídá rovněž o kooperaci či soupeření stran zastoupených na Staroměstské radnici. Text doplňuje řada přehledových tabulek i map.

Autor si klade za cíl na základě primárních pramenů a dalších zdrojů popsat a zhodnotit vývoj Visegrádské skupiny na pozadí vnitropolitického vývoje členských zemí. Práce sumarizuje aktivity V4 především z hlediska praktické realizace zahraniční politiky, přináší ale také reflexi dosavadní spolupráce a alternativy budoucích aktivit V4 zejména ve strukturách EU, v oblasti energetické bezpečnosti, zahraničních zájmů regionu apod.

Český politolog a univerzitní profesor Miroslav Novák oslavil v roce 2013 své šedesátiny, a právě proto se v této knize sešli představitelé mladší a střední generace českých politologů, aby mu vyjádřili svou úctu. Někteří z nich byli přímými žáky Miroslava Nováka, jiní nikoli, všichni se však k Novákovi hlásí, někteří jako ke svému vzoru, jiní jako k vynikajícímu a podnětnému politologovi, který svým dílem výrazně ovlivnil současnou českou politologii. Jedná se o politologii nenormativní, empirickou, komparativní, aronovskou, duvergerovskou a sartoriánskou, politologii, která si zakládá na ověřitelnosti faktů, jejich logické a nestranné analýze, na nalézání příčin a následků věcí, politologii, která vychází z ujasněných teoretických pojmů a koncepcí, která stojí na zřetelných argumentech a správnosti myšlení. V neposlední řadě je to také politologie, která usiluje o sdělnost svých závěrů, tj. o tolik potřebnou a, bohužel, zdaleka ne vždy samozřejmou srozumitelnost výkladu.

Ez a kötet a Progress Alapítvány gondozásában jelenik meg, és szorosan illeszkedik a baloldali progresszív értékek és a közpolitikai kutatások támogatása iránt elkötelezett Alapítvány eddigi könyveinek és projektjeinek sorába. Olyan témával foglalkozik, amelynek célja a baloldali politika elméleti újraalapozása. Ugyanakkor ezzel a témával, a neoliberalizmus kritikájával a rendszerváltás utáni baloldal egészen sokáig nem tudott és nem is akart semmit sem kezdeni. Ezen kívánunk változtatni: a tanulmányok a legjelentősebb és legszélesebb körű nemzetközi szakirodalmat vonultatják fel annak érdekében, hogy behozzák Magyarországra azokat a kritikai hangokat, amelyek régóta a baloldali megújulás fő pillérének tekintik a neoliberalizmus és a neoliberális globalizáció alapvető kritikáját. A kötet részben a Progress Alapítvány 2018. október 11-i Neoliberalizmus és neopopulizmus magyar és kelet-európai kontextusban című konferenciáján elhangzott egyes előadások továbbgondolt változata, illetve a konferencián nem szereplő témák is helyet kaptak benne. A kötetet két szempontra tekintettel állítottuk össze: egyrészt meg akarjuk ismertetni a hazai közönséggel a neoliberalizmus kritikájával foglalkozó alapvető irodalmat, másrészt pedig a neoliberalizmus keretrendszerében szeretnénk bemutatni a késő Kádár-rendszertől kezdve egészen az Orbán-rendszerig a hazai politikai, gazdasági és társadalmi változásokat.

Képzeljünk el egy országot, egy olyan helyet, ahol szeretünk élni. Nem azért szeretjük, mert minden az ölünkbe hullik és nem azért, mert kevés munkával jól lehet keresni, vagy mert nem kell tanulni. Egy olyan hazára gondoljunk, ahol megbecsülik a munkánkat, ahol biztonságban tudjuk a családunkat, ahová szívesen várunk újabb gyermekeket és ahol nyugodt légkörben teremthetjük meg nekik azokat a feltételeket, amelyek között fel is tudjuk őket nevelni. Egy olyan országot képzeljünk el, ahol nem aggódunk azért, hogy mi lesz, ha a szüleik kiesnek a munkából és nem rettegnek, hogy hová mehetnek majd vissza dolgozni. Ahol természetes, hogy minden gyerek a neki megfelelő óvodába, iskolába, egyetemre járhat. Ahol a gyerek, ha buszsofőr lesz, boldog lesz, ha kutató, akkor is. Ahol nem aggódunk a sorsukért, mert ha akarjuk, mindent meg tudunk teremteni ahhoz, hogy ők biztonságban éljenek. Ehhez persze az kell, hogy a szülei és minden állampolgár érdemben beleszólhassanak a sorsuk alakulásába. Mindannyiunkéba. Ez egy álomország? Nem! Egy akaromország. Egy igazi szeretemország. Kálmán Olga új könyvében erről a hazáról beszélget Márki-Zay Péterrel. Beszélgetnek, vitatkoznak egészségügyről, gazdaságról, demokráciáról - és mindenről, ami azt veszélyezteti. Arról, hogy most hol élünk, és hogyan tehetjük mi magunk olyanná Magyarországot, amilyenné igazán szeretnénk.

„Orbán Viktor 2014-ben nem hirdetett új kormányprogramot. Programja egy szóból állt: Folytatás.” Sárközy Tamás legújabb könyvében kifejti, hogy az Orbán-kormány harmadik, 2014 és 2018 közötti ciklusát egy olyan kormányzás jellemzi, amely alapvetően nem a liberális társadalomszervezési elvekre épül, miközben nem tagadja a liberális alapértékeket, az emberi jogokat, a jogállamot, az elkülönült hatalmi ágak létét. Új vonása, a „kifelé fordulás”, azaz hogy a nemzeti identitás és a szuverenitás megőrzése érdekében vívott, már korábban is sokat emlegetett szabadságharcát nemzetközi színtérre, az Európai Unión belülre viszi. A szerző az Orbán-kormány működését elsősorban jogalkotási oldalról vizsgálja, célja, hogy ezt az időszakot – az előnyöket és hátrányokat, a sikereket és kudarcokat összevetve – tárgyilagosan elemezze. Munkájában objektivitásra és pártatlanságra törekszik.

Elpusztíthatja-e holnap egy aszteroida a Földet? Lehetünk-e fiatalabbak a saját gyermekünknél? Megjósolható-e a jövő a tudomány segítségével? Vannak-e jogaik a majmoknak? Hány neme lehet egy földönkívülinek? Hogyan építsünk életképes diktatúrát? Gazdasági hiba volt-e a Birodalom presztízsberuházása, a Halálcsillag megépítése? Cersei Lannister vagy Daenerys Targaryen kormányzott-e jobban? Na és mitől leszünk szerelmesek?Három éve jelent meg A sci-fi politológiája című ismeretterjesztő könyv. A tanítva szórakoztató kötet jól ismert tudományos-fantasztikus filmek, sorozatok és regények segítségével világított meg mindenkit érdeklő és érintő társadalmi, politikai problémákat. A szintén társadalmi kérdéseket vizsgáló Fantasztikus világok, majd a pedagógiai szempontokat megjelenítő Nevelj Jedit! a szerzők, a vizsgált műfajok és a felhasznált tudományos eszközök körét is kinyitotta. A Párhuzamos univerzumok tizenöt tanulmánya a Star Wars, a Star Trek, a Harry Potter-széria, a Deadpool, a Kapcsolat vagy a Trónok harca mellett számos további népszerű sci-fi, horror, fantasy és disztópia tudományos szempontú elemzésére vállalkozik. A műfaji sokféleség mellett a kötet fő újdonsága, hogy a társadalomtudományok mellett a természettudományok kiváló és elismert magyar képviselői is képviseltetik magukat benne. Az új kötetekben így nemcsak politológiai, pedagógiai, jogi, közgazdaságtani és viktimológiai, de pszichológiai, csillagászati, asztrofizikai vagy éppen geológiai szempontok is hangsúlyosan megjelennek. A kötet szerzői: Bokor Nándor, Filippov Gábor, Flach Richárd, Gáspár Attila, Hraskó Gábor, Miyazaki Jun, Lápossy Attila, Nagy Ádám, Orosz László, Pirkhoffer Ervin, Pongrácz Máté, Radó Péter, Torbó Annamária, Tóth Csaba, Vancsó Éva, Vinkó József, Zsótér Indi Dániel.

A 20. századot három nagy ideológia rendszer jellemezte: a fasizmus, a kommunizmus és a liberalizmus. Közölük mára csak az utóbbi maradt fenn.  E kivételezett helyzetben a liberalizmus képviselői hajlamosak elfelejteni, hogy a liberalizmus is csak egy ideológia, nem pedig a politikai fejlődés végpontja, a demokrácia valamiféle csúcsteljesítménye. Patrick J. Deneen provokatív könyvében amellett érvel, hogy a liberalizmus eleve ellentmondásos képződmény: egyenlő jogokat hirdet, miközben hihetetlen anyagi különbségeket teremt; legitimitását a kölcsönös anyagi hozzájárulásból nyeri, mégis az egyént és a privatizációt erősíti; a személyes autonómiát tekinti legfőbb értéknek, ennek ellenére a történelem legátfogóbb államapparátusát hozta létre. A szerző vitára ingerlő, gondolatébresztő kötete arra hívja fel a figyelmet, hogy a politikai kultúrában jelenleg megfigyelhető szélsőséges folyamatok nem csupán a rendszer felszíni repedései, hanem a liberalizmus alaptulajdonságai, amelynek globális sikere egyben a saját kudarcát is előrevetítette.  Patrick J. Deneen konzervatív nézeteket valló amerikai politológus, a Notre Dame Egyetem Politikatudomány Tanszékének professzora. Érdeklődési köre a politikai teológiától kezdve a gazdaságpolitikán át a demokráciaelméletekig széles spektrumot fog át.  Könyveiben és tanulmányaiban kritikus álláspontot fogalmaz meg a liberalizmussal szemben - főként az individualizmus dicsőítését, a hagyományokkal szembeni ellenségességet, valamint a vallási meggyőződés és a társadalmi szolidaritás hiányát kritizálja.  A szerzőnek ez az első kötete magyarul.

Milyen jövőt kínál a 21. század a baloldalnak? És mit kínál a baloldal a 21. századnak? A Szovjetunió utódállamaiban és a volt „szocialista tábor" országaiban vannak még ugyan baloldali pártok, de szinte lehetetlen megmondani, miért nevezik magukat baloldalinak és hogyan viszonyulnak a baloldali hagyományokhoz. Úgy fest, hogy ahol a kommunista elit hosszú évtizedeken át uralkodott, ott a baloldaliság eszméje kihalt. Nyugat-Európában ugyanakkor él még a baloldali hagyomány. Ha csekély is a pártok támogatottsága, és eltűntek a karizmatikus baloldali vezetők, Bécsben még ma is százezrek vonulnak fel a „munkásosztály nemzetközi seregszemléjén" az eszme nevében. Révai Gábor és filozófus beszélgetőtársai, Heller Ágnes és Tamás Gáspár Miklós áttekintik a baloldaliság történetét, megvilágítják a liberalizmushoz fűződő viszonyát, és elmagyarázzák, miért is válhatott a „baloldali" jelző már-már szitokszóvá egyik-másik országban. Mindeközben pedig saját, sokszor ambivalens viszonyukat is tisztázzák a baloldali ideológiákhoz. Révai Gábor Libri Kiadónál megjelent könyvei: Beszélgetések az elmúlásról (2015), Beszélgetések a függőségről (2016), Beszélgetések a szerelemről és a szeretetről (2018). HELLER ÁGNES: Széchenyi-díjas filozófus, esztéta, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS erdélyi születésű magyar filozófus, esszéíró, publicista, egyetemi oktató. Az utóbbi húsz évben a marxista elmélet világszerte ismert művelője.

A parlamentarizmus - az elnöki rendszerhez hasonlóan - az emberi szellem nagy találmánya, amely - szemben a prezidenciális modellel - nem tervezőasztalon, mérnöki precizitással született, hanem súlyos idők során, nemzedékek tapasztalatainak és bölcsességének egymásra rakódásával alakult működőképessé. Magyarországon egykoron sokat tudtak erről a rendszerről - az elmúlt évtizedek alatt azonban e tapasztalatok olyannyira kihalványultak a közösségi emlékezetből, hogy olykor még a tudományos tudatban is csak tompa visszfényük pislákol. Ez a könyv tíz tanulmányban igyekszik bevilágítani a modern parlamentarizmus oszlopai közé, hogy hozzájárulhasson a napjainkban szerencsésen újraindított kormányformaviták eredményeinek elmélyítéséhez.

Bibó István naiv álmodozó, ködszurkáló idealista lett volna, aki negyven éven át többször is közzétette közigazgatási reformjavaslatait, mert szerinte a megyerendszer súlyosan elavult? Vagy aki részletesen megvizsgálja a nemzetek világszintű együttműködésének lehetőségeit és előfeltételeit, miközben javában dúl a hidegháború? Inkább arról van szó, amit Petri György úgy fogalmazott meg, hogy ő a ""Lehetséges Történelem"" egyik legfontosabb képviselője. Ugyanis Magyarország valós és lehetséges történelme között egyre mélyül a szakadék: az ország makacsul nem akarja megismerni valóságos történelmi múltját, ábrándképekhez ragaszkodik, ebből lesz aztán az eltorzult alkat, a zsákutcás történelem. Bibó egész életművével heroikus küzdelmet folytatott azért, hogy ez megváltozzon. Tanulmányaiban a történelemtudomány, a pszichológia, a politológia és a filozófia területéről származó, imponáló tudását felhasználva írta meg kegyetlenül őszinte, mégis mélyen empatikus látleleteit Európáról, főleg Közép- és Kelet-Európáról, azon belül is leginkább Magyarországról. Egyik írásának végén Moltkét, a porosz hadvezért említi, aki azt tanácsolta egy fiatal katonának, hogy ókori történetírókat olvasson, mert ők még nem vesztették el azt az érzéküket, hogy a dolgokat a saját okaikra vezessék vissza. Bibó életművének ez a rövid mondás lehetne a leghívebb mottója.

Az első McDonald's 1988-as megnyitása szimbolikus eseménnyé vált. Az ""igazi"" - tehát már nem csalamádés - hamburgerért kígyózó Régiposta utcai sorok jelezték: ahogy a magyar nép készen állt arra, hogy az állampárti szocializmust demokráciára és piacgazdaságra cserélje, ugyanúgy éhezett a Big Macre a CityGrill után. De az Újvilágból nem csak az idealizált Amerika-kép kellékei érkeztek meg a rendszerváltással. E kötetben több mint 30 elismert Amerika-szakértő, illetve gyakorlati szakember foglalta össze, hogyan hatott az elmúlt évtizedekben az amerikai politika a magyar közéletre. Bemutatjuk, hogyan amerikanizálódtak a hazai ideológiai viták, a kampánytechnikák, valamint a magyar politikai intézményrendszer. Mindezekkel - pozitív vagy negatív értelemben, de - az amerikai politikai hatások a magyar mindennapok elválaszthatatlan részévé váltak. A kötet szerzői: B. Simon Krisztián, Bednárik Imre, Bíró-Nagy András, Böcskei Balázs, Braun Róbert, Dessewffy Tibor, Dorosz Dávid, Gavra Gábor, Győri Gábor, Győry Csaba, Gyulai Attila, Hajdu Nóra, Kis György Márk, Kováts Eszter, Lakatos Júlia, Mikecz Dániel, Németh S. Szilárd, Oross Dániel, Paár Ádám, Polyák Gábor, Rada Péter, Schlanger Márton, Sebők Miklós, Stumpf István, Stumpf Péter Bence, Szabados Péter, Szabó Andrea, Szabó Miklós, Szabó Palócz Orsolyą, Szigetvári Viktor, Szilágyi Emese, Tóth Csaba, Ugrósdy Márton, Vasali Zoltán

A kötet egy átfogó politikai gazdaságtani elemzést nyújt a rendszerváltás utáni magyar pénzügyi kapitalizmusról. Legfontosabb gondolata szerint a magyar társadalmi-gazdasági átalakulás paradigmák fogságában zajlott le: két egymással szemben álló elitcsoport, ideológiai tábor és politikai irányzat vetélkedése határozta meg a legfontosabb döntéseket. A pénzügyi szabályozás és a bankrendszer tulajdonosi szerkezetének főbb irányait a rendszerváltás utáni első húsz évben alapvetően a modernizációs konszenzusként leírható paradigma határozta meg.Ennek támogatói között megtalálhatók voltak piaci fundamentalisták (akiket gyakran neoliberálisnak is hívtak), és olyan mérsékelt, a szociális piacgazdaságban hívő modernizátorok, mint Horn Gyula egykori miniszterelnök. Ezen időszakban e két elitcsoport és ideológia koalíciója adott irányt a bankprivatizációnak vagy a pénzügyi szektor adóztatásának. A modernizációs konszenzus politikai támogatásának csökkenésével, valamint a 2000-es évek végi nemzetközi pénzügyi válsággal ugyanakkor egy új domináns paradigma emelkedett fel: a pénzügyi nacionalizmus. A könyv bemutatja, hogyan alakult ki a magyar pénzügyi kapitalizmus e két paradigma vetélkedéseként, elsősorban elit- és értelmiségi csoportoknak kedvezve – miközben a magyar állampolgárok érdekei háttérbe szorultak.A SZERZŐRŐLSebők Miklós (1979) közgazdász, politikatudós. Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa, az MTA TK Politikatudományi Intézetének igazgatója. Kutatási területei a politikai gazdaságtan, a közpolitikai döntéshozás és a kutatásmódszertan. Monográfiája jelent meg a pénzügyi válságra adott közpolitikai válaszok kapcsán (Hatalom szabályok nélkül, Új Mandátum, 2014) valamint Boda Zsolttal közösen A magyar közpolitikai napirenddel kapcsolatos tanulmánygyűjtemény szerkesztője (MTA TK, 2018).A SOROZATRÓLA Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhelye (PTI TEM) jelenlegi formájában 2015-ben jött létre 11 ösztöndíjas kutató bevonásával, akik azóta rendszeresen vitatják meg egymás és külsős szerzők kutatásait és írásait. 2017 folyamán a Politikatörténeti Alapítvány ismét ösztöndíjpályázatot írt ki, hogy lehetővé tegye új műhelytagok csatlakozását a közös munkához. A Társadalomelméleti Műhely célja, hogy hozzájáruljon a hazai társadalomelméleti, társadalomkritikai gondolkodáshoz, valamint a baloldali tudományos, közéleti diskurzushoz. A műhelyben nagyon sokféle témakör talált otthonra: ideológiák, a poszt-marxizmus, politikai gazdaságtan, demokráciaelmélet, populizmus, ökopolitika, a művészet és az emancipáció kapcsolata, társadalmi igazságosság és szolidaritás, nacionalizmus és így tovább. A tagokat az a társadalomelméleti keretrendszer köti össze, amely folytatni kívánja a valóság megértésének baloldali kritikai hagyományait.

Zavarja-e önt, ha Semjén Zsolt a tenyerébe hamuzik, miközben egy leskunyhóban tisztogatja a vadászpuskákat mínusz 32 fokban? Kibírja-e röhögés nélkül, ha Németh Szilárd előadást tart önnek a nemzeti kultúra témakörében? Rezzenéstelen arccal képes-e végigállni a Gyirmót-Mezőkövesd meccset, beleértve a hosszabbítást is gól nélküli döntetlen esetén? Hajlandó-e lekurvázni egy kamaszlányt, ha kiderül róla, hogy a haza ellensége? Ha akár egyetlen kérdésre is igennel válaszolt, ne olvasson tovább! (Az írások eredetileg a Hócipő Magazinban jelentek meg.)