Najnovšie - Politológia strana 15 z 21

A kötet 1999-es ismertetője: "A történet – amely nemcsak átrajzolta Magyarország politikai térképét, hanem tehetséges fiatal politikusok egész seregét is elővarázsolta az ország minden tájáról – 1988 őszén kezdődött. Főszereplői a reformkörök és azok szervezői, akik szövetkeztek a reformpolitikusokkal, a reformok iránt elkötelezett értelmiséggel, gazdasági szakemberekkel, a reformkörök sok tízezres tagságával, hogy az ország végre megszabaduljon az államszocializmus béklyóitól, kitörjön a modernizációs zsákutcából, és eközben erkölcsi forradalmat is vívtak a megcsúfolt baloldali gondolat és a demokratikus szocialista értékek rehabilitálásáért. Ez a mozgalom nem rekesztett ki senkit. Így születhetett meg a szocialista, liberális és keresztény-konzervatív erők kezdeményező lépései és a társadalom támogatásának eredményeként a modern, demokratikus Magyarország.  E folyamat történetét mondják el a könyv dokumentumai, amelyek bizonyára segítenek abban, hogy a rendszerváltás kezdetének bonyolult időszakáról pontosabb és sokszínűbb, az össznemzeti emlékezet számára is elfogadhatóbb kép alakuljon ki." Az 1999-ben megjelent dokumentumgyűjtemény a Magyar Szocialista Munkáspárton belül 1988–1989-ben alakult úgynevezett reformkörök működése kapcsán keletkezett számtalan dokumentum – például feljegyzések, újságcikkek, felhívások, tudósítások, jegyzőkönyvek, kongresszusi beszédek – közül válogat az 1988 szeptemberi első publikációktól az 1989 őszi pártkongresszusig. A kötet eredeti ismertetőjében használt jelzők és megfogalmazások némelyikét az olvasók egy része ma már talán erősen vitatná – a gyűjtemény azonban ezzel együtt is az akkori eseményeket az egyik oldalról szemlélők és átélők dokumentumainak hiánypótló összeállítása, amely 20 év után ismét hozzáférhető az érdeklődő, kutató közönség számára.

Antal Attila körüljárja azt az ellentmondást, amely a globális kapitalizmus kontroll nélküli státusza és a demokrácia nemzetállami „börtönbe való bezárása” között feszül, elemzi a problémákra adott jobboldali, sok esetben nacionalista választ, bemutatja, hogy lépett házasságra az autoriter állam és a kapitalizmus, és felteszi a kérdést, hogy lehet-e demokratikus a globalizáció.

A kötet egyfajta történelmi látleletként mutatja meg: mi történt velünk az elmúlt években, miként sodródtunk az európai közösség perifériájára, milyen változásokon ment át a narancsos rezsim és miként épült le a Magyar Köztársaság. Ujhelyi István európai parlamenti képviselő (S&D-frakció) Orbán Viktor kormányfő vízválasztó tusványosi beszéde után - amelyben meghirdette az illiberális állam kiépítését - fogadta meg, hogy minden vasárnap egy-egy nyílt levélben mutat rá a rendszer bűneire, az európai értékek tudatos leépítésére. Ezt néhány kivétellel (nemzeti ünnep- vagy gyásznap) minden vasárnap meg is tette, kongatta és kongatja most is a harangokat. Az alábbi kötetben ezekből a vasárnapi nyílt levelekből találnak egy kivételes válogatást: a mai Magyarország egy sajátos nézőpontú lenyomatát.

A demokrácia világszerte válságban van. 30 évvel a rendszerváltás után a méltányos politikai verseny feltételei drámaian beszűkültek Magyarországon is. Hogyan jutottunk ide? Vannak, akik szerint a jobbágymentalitás, a turáni átok vagy a gonosz és ostoba politikusok tehetnek mindenről. A létező magyarázatokat vitatva, illetve kiegészítve e könyv – a ’80-as évektől 2018-ig terjedő időszakot elemezve – annak bemutatására vállalkozik, hogy a magyar autoriter fordulat egy lehetséges politikai válasz a globalizáció feszültségeire, illeszkedve a hibrid államkapitalizmusok nemzetközi világába.Szociális fejlesztő állam hiányában a külső világgazdasági integráció belső dezintegrációhoz vezetett. E válságot kihasználva a Fidesz a nemzeti és transznacionális tőkével szövetkezve egy új rendszert épített, amely az autoriter politikákat a tőkefelhalmozás szélsőséges eszközeivel ötvözi. Ezt a fordulatot a munkásosztálynak a politikai baloldalból való gyökeres kiábrándulása tette lehetővé. Az új rezsim ugyanakkor a vagyon és a jövedelem soha nem látott újraelosztását hajtja végre, lentről felfelé, a nemzeti burzsoázia javára, konzerválva Magyarország alulfejlettségét. A kötet háromévnyi robusztus empirikus kutatómunkára alapozva, kiterjedt ismeretanyagot megmozgatva épít fel egy innovatív elméleti narratívát, elemzi az autoriter fordulat társadalmi főszereplőinek strukturális mozgásait és koalícióit, valamint bevezeti a felhalmozó állam fogalmát; Magyarország példáját felhasználva a társadalomelmélet és a politikai gazdaságtan alapvető kérdéseit feszegeti.A SZERZŐRŐLScheiring Gábor a milánói Bocconi Egyetem kutatója. A jelen könyv egyik alapjául is szolgáló, kvantitatív és kvalitatív módszereket ötvöző disszertációját a kelet-európai piaci átmenet emberi áráról írta a Cambridge-i Egyetemen, amivel nemzetközi politikai gazdaságtani díjat nyert. Doktoriját követően a washingtoni National Endowment for Democracy ösztöndíjasa, illetve a Cambridge-i Egyetem szociológia tanszékének kutatója volt. A 2000-es évek mozgalmaiban aktív szervező, majd 2010-2014 között országgyűlési képviselő volt. Fő kutatási területei a globalizáció, az egészség és a demokrácia empirikus politikai gazdaságtana.A SOROZATRÓLA Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhelye (PTI TEM) jelenlegi formájában 2015-ben jött létre 11 ösztöndíjas kutató bevonásával, akik azóta rendszeresen vitatják meg egymás és külsős szerzők kutatásait és írásait. 2017 folyamán a Politikatörténeti Alapítvány ismét ösztöndíjpályázatot írt ki, hogy lehetővé tegye új műhelytagok csatlakozását a közös munkához. A Társadalomelméleti Műhely célja, hogy hozzájáruljon a hazai társadalomelméleti, társadalomkritikai gondolkodáshoz, valamint a baloldali tudományos, közéleti diskurzushoz. A műhelyben nagyon sokféle témakör talált otthonra: ideológiák, a poszt-marxizmus, politikai gazdaságtan, demokráciaelmélet, populizmus, ökopolitika, a művészet és az emancipáció kapcsolata, társadalmi igazságosság és szolidaritás, nacionalizmus és így tovább. A tagokat az a társadalomelméleti keretrendszer köti össze, amely folytatni kívánja a valóság megértésének baloldali kritikai hagyományait.

A közkedvelt szerző figyelme a 20. századi Németország sorsára fókuszál, de felidézi azokat az eseményeket is 2018-2019-ből, amelyeket fontosnak tart Németországban és a világban, amelyből továbbra is hiányzik a béke és a nyugalom. Nyomon követhetjük a német pártok tevékenységét, koalícióikat, a kancellárokat Konrad Adenauertől Helmut Kohlon át Angela Merkelig. Tanui lehetünk a Bundeswehr létrehozásának, az NSZK biztonságpolitikája alakulásának, a NATO és Németország közötti kapcsolatok formálódásának. Részletes tájékoztatást kapunk a migránskérdés alakulásáról, a Willkommen-kultúrájától a kitoloncolásokig Rövid elemzéseket olvashatunk arról, hogyan alakul az Európai Unió és Nagy-Britannia viszonya a Brexit miatt, milyen dilemmákkal szembesül az orosz és ukrán politika, vagy milyen fejlődési utat követ Kína a 21. században. A válogatás természetesen szubjektív, de segít eligazodni ebben a megváltozott világban.

Co mají společného ruský postfašista, zapřisáhlý nepřítel západního světa a propagátor myšlenky Eurasie Alexandr Dugin a americký postanarchista a autor konceptu Dočasné autonomní zóny Hakim Bey (vlastním jménem Peter Lamborn Wilson)? Trojice autorů – politolog, básník a literární vědkyně – srovnávají dva na pohled velmi rozdílné myslitele a nacházejí v jejich pohledech na společnost a člověka i v jejich spirituálním základu vedle zásadních rozdílů i leccos společného. Oba dospívají k určité podobě radikalismu vlastní době po odeznění velkých sociálních utopií lidstva, zejména komunismu s jeho snem o beztřídní společnosti. Zatímco ruský autor hledá východisko v představách o mysticky pojímané eurasijské, „pevninské“ části světa, která je povolána porazit dekadentní a bezcharakterní „oceánský“ Západ, jeho americký protějšek hledá východisko v dočasném úniku do svobodného alternativního prostoru nepodléhajícího tlakům kapitalistického systému. Prostoru, který je svobodný právě a jen tehdy, když je časově omezený. Politologická část knihy z pera Ondřeje Slačálka zařazuje Duginovo myšlení do kontextu radikálně pravicových hnutí dneška a Beyovu koncepci do rámce vývoje anarchismu. Adam Borzič se ve svém oddíle věnuje mnohdy překvapujícím inspiracím, které oba autoři načerpali z mystické náboženské tradice. V závěrečné literárněvědné části se díky Olze Pavlově dostanou ke slovu natolik zajímaví autoři, jako je Rus Vladimir Sorokin (Den opričníka) či Američan Chuck Palahniuk (Klub rváčů). Adam Borzič (1978) je český básník, terapeut a šéfredaktor literárního obtýdeníku Tvar. Spoluzaložil básnickou skupinu Fantasía (spolu s Kamilem Bouškou a Petrem Řehákem), s níž vydal společnou knihu Fantasía (Dauphin, 2008). Dále publikoval básnické sbírky Rozevírání (Dauphin, 2011), Počasí v Evropě (Malvern, 2013), za kterou byl v roce 2014 nominován na Magnesii Literu, a Orfické linie (Malvern, 2015). Ukázky z jeho poezie byly přeloženy do řady evropských jazyků. Vedle literatury se zabývá psychoterapií a spiritualitou. Tento rok chystá k vydání básnicko-esejistickou knihu Západo-východní zrcadla. Olga Pavlova (*1984) je doktorandka literární vědy na Ústavu české literatury a komparatistiky Filozofické fakulty Univerzity Karlovy, působí též jako publicistka a překladatelka. Pochází z Ruska, od svých 21 let žije v Praze. V dizertační práci se věnuje světové dystopické literatuře. V současné době vyučuje dějiny české literatury v Akcent College. Ondřej Slačálek (1982) vyučuje na Ústavu politologie Filozofické fakulty Univerzity Karlovy v Praze, zejména předměty věnované teoriím mezinárodních vztahů, proměnám nacionalismu a sociálním hnutím. Působí také jako novinář, v minulosti zejména v A-kontra, A2 a v Novém Prostoru, v současnosti především v Salonu Práva a A2larmu. Společně s Václavem Tomkem je spoluautorem knihy Anarchismus. Svoboda proti moci (Praha: Vyšehrad 2006).

Už nemusíte složitě studovat zákoník práce, komentáře nebo jinou odbornou literaturu. Přinášíme vám přehledného rádce, v němž každý zaměstnanec najde jednoduše popsanou odpověď na otázku, která jej v jeho pracovním životě zrovna zajímá. V této publikaci se dozvíte ty nejpodstatnější informace, které jako zaměstnanec potřebujete vědět. Text je psán srozumitelným jazykem a je prokládán praktickými doporučeními a poznatky autorů – profesionálních právníků. Je také doplněn o praktické příklady, které vám pomohou porozumět rozebírané problematice. Kniha zahrnuje všechny stěžejní oblasti pracovního práva: • vznik a změny pracovního poměru • skončení pracovního poměru, • pracovní doba, přesčasy a dovolená • mzda a plat • náhrady, cestovné a náhrada škody. Autoři se zaměřili na témata, která jsou podle jejich zkušeností pro zaměstnance nejvíce užitečná.

Medzinárodná skupinka politikov, lobistov, bankárov a manažérov plieni svet verejnosti za chrbtom. Vzniká globálny feudalizmus: Bohatstvo sveta putuje k malej skupinke, ktorá sa nachádza v centre finančného systému. Vlády sa chcú zaradiť k prospechárom a nútia svojich občanov prinášať obete. Vlády podporované silnými a diskrétnymi organizáciami ako Svetová banka, MMF, Banka pre medzinárodné zúčtovanie a Centrálne banky, plienia osobné vlastníctvo a odmietajú solidárnosť s núdznymi. Oceány falošných peňazí zaplavujú celý svet, zatiaľ čo sa globálny finančný tok vyhýba demokratickej kontrole. Právo sa porušuje podľa ich ľubovôle. Novou ideológiou je svojvôľa. Slušnosť je cudzím slovom. Vlády a finančný priemysel bezohľadne plienia svet, len aby si zachránili vlastnú kožu. Aký to má dopad na jednotlivca? Je možné sa nejako brániť? Existuje možnosť revolúcie? Michael Maier je editorom Nemeckých hospodárskych novín. Po ukončení právnického štúdia na vysokej škole v Grazi bol finančným riaditeľom Afroázijského inštitútu v Grazi, potom šéfredaktorom viedenského denníka Presse a kolumnista vo viedenskom denníku Standard, ako aj šéfredaktor Berlínkych novín a internetových novín Stern a Netzeitung. Bol spolupracovníkom v Shorenstein Centre v Harvard Kennedy School for Government (vedecká téma: Ochrana životného prostredia a občiansky žurnalizmus), ako aj hosťom v Koebnerovom inštitúte Novej nemeckej histórie Hebrejskej univerzity v Jeruzaleme (profesor Mose Zimmerman), kde skúmal antisemitizmus v bývalej NDR.

Popredný americký historik prichádza s kronikou nástupu autoritárstva od Ruska cez Európu po Ameriku. Po skončení studenej vojny sa zdalo, že víťazstvo liberálnej demokracie je definitívne. Pozorovatelia ohlásili koniec dejín, uverili v mierovú, globalizovanú budúcnosť. Ich viera bola hlbokým omylom. Autoritárstvo sa najprv vrátilo do Ruska – Putin zistil, že fašistické myšlienky možno využiť na ospravedlnenie vlády oligarchov. V druhom desaťročí 21. storočia sa rozšírilo z východu na západ, pričom mu v tom pomáhala reálna vojna rozpútaná Ruskom proti Ukrajine a kybernetická vojna rozpútaná Ruskom proti Európe a Spojeným štátom. Rusko si všade, kde potrebovalo, medzi nacionalistami, oligarchami a radikálmi našlo spojencov a jeho tlak na zničenie západných inštitúcií, štátov a hodnôt sa stretol s podporou aj na samotnom Západe. Nárast populizmu, britské hlasovanie proti Európskej únii, zvolenie Donalda Trumpa – to všetko predstavovalo ruské ciele; ich dosiahnutie však odhalilo aj zraniteľnosť západných spoločností. Snyder v tomto impozantnom a nikoho nešetriacom diele odhaľuje skutočnú povahu hrozieb pre demokraciu a vládu zákona.

Přední český ekonom Tomáš Sedláček si společně s publicistou a konzultantem Romanem Chlupatým přizvali k debatě Jorise Luyendijka. Tento nizozemský antropolog a spisovatel zkoumal v londýnské City bankéře coby specifický druh, který´ je podepsán pod nejhlubší krizí globální ekonomiky od Velké deprese ve 30. letech 20. století. KAFKONOMIE: Z BOŽÍ VŮLE BANKÉŘ přináší ve formě živého rozhovoru unikátní vhled do světa lidí, kteří rozhodují o vzniku a toku peněz. Od pádu investiční banky Lehman Brothers v roce 2008, největšího korporátního krachu v historii USA, uplynulo deset let. Mnohé se od té doby změnilo, ale samotné základy včetně přesvědčení o výjimečnosti bankéřů odolaly. Kniha je volným pokračováním úspěšných rozhovorů Tomáše Sedláčka a Romana Chlupatého s kanadským matematikem Davidem Orrellem a americkým antropologem Davidem Graeberem. Vychází jako třetí závěrečný´ díl (post)krizové trilogie.

Spoločná kniha priateľov - Miroslava Kusého a Milana Šimečku, v ktorej sa pokúsili o analýzu socializmu a priblíženie atmosféry doby, v ktorej žili. Knihu začali písať koncom 70. rokov, kedy boli už obaja zamestnaní ako robotníci. Dali si záväzok napísať po jednej kapitole za mesiac a následne ich „verejne“ prečítať na pravidelných spoločných večierkoch, kde ich prvými čitateľmi a kritikmi boli blízki priatelia a rodina a práve preto je z textov cítiť aj istý humor. Napriek tomu, že sa obaja autori od seba vzdialili žánrovo a písali vo svojom rodnom jazyku, obsah pôsobí celistvo a vydáva jednoznačné stanovisko, že reálny socializmus bol ako teória nekonzistentný a ako režim neudržateľný. Kniha dostala pomenovanie podľa výstižnej eseje - metaforickej sociologickej štúdie Miroslava Kusého „Veľký Brat a Veľká Sestra“.

Dvadsiate storočie je zrejme možné charakterizovať ako storočie revolúcií a vojen a to aj napriek tomu, že druhá polovica predchádzajúceho storočia bola obdobím mieru a vízie úspešného a kľudného života. Oba tieto extrémy však vzišli z prehnaných ambícií štátov i jednotlivcov v prospech imperiálneho rozširovania alebo pri obrane proti nemu. Prehnaný optimizmus politických vodcov bez rešpektovania či vytvárania spoločenských súvislostí spojených s výraznými ekonomickými, sociálnymi a štrukturálnymi zmenami, vygeneroval extrémne riešenia. Ani naša ľudská podstata sa nevymyká prírode, teda jej fyzike a preto extrémna akcia vyvolá extrémnu reakciu. Takéto postupy devastovali nie len ľudí a ich vzťahy ale aj prírodu s jej tzv. biodiverzitou a pôvodnú reprodukčnú schopnosť, teda udržateľnosť biotopu prívetivého pre človeka.

Prvá publikácia o komunálnej politike u nás, venujúca sa tejto téme z hľadiska jej filozofických, právnych, sociologických, ekonomických a politologických východísk, ako aj z hľadiska praxe v jej priestorovej, sociálnej a ekonomickej dimenzii. Osobitná pozornosť je venovaná špecifike komunálnej politiky v malých obciach i v mestách. Vhodná do knižnice každého starostu, primátora či poslanca mestského alebo obecného zastupiteľstva, ale aj ako učebnica pre štúdium verejnej správy. Po mimoriadne úspešnom knižnom vydaní sa na základe veľkého dopytu verejnosti teraz dostáva do jej rúk aj v elektronickej podobe.

Mesék? Sima hazugságok! Hamis állítások? Megtévesztések! Hülyítések? Ócska duma! A Hazugság Kft. árukatalógusa! Orbán Viktor és hű fegyverhordozói napról napra gyártják a politikai céljaiknak megfelelő termékeket a fogyasztók, vagyis a választók számára, méghozzá olyan magától értetődő természetességgel, hogy közben a szemük se rebben. Az árut többnyire sikerül eladniuk, mi több, a vásárlók jelentős része elégedett is vele. Én nem, sőt évek óta döbbenten figyelem, hogy mindez lehetséges, bár ahogy nyomon követem a hazug hírek gyors terjedését a világban, látom, hogy egyre nehezebb az igazságot megtalálni. Ez a könyv nem történelmi krónika, de az elmúlt nyolc év méretes hazugságainak gyűjteménye, amelyben Orbán és társai állításait a tényekkel, a valósággal szembesítem. Annál rosszabb a tényeknek, válaszolná erre Orbán, aki továbbra is magabiztosan mondja a magáét. A magam részéről mégis abban bízom, hogy aki ezt a könyvet elolvassa, nem dől be a szédítésnek, hanem elképedve és felháborodva, vagy az egészet kinevetve fogadja a fentről érkező szózatokat. Hogy annál rosszabb legyen a hazugságoknak.

TRUMP: BENNFENTES TÖRTÉNET AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK ELNÖKÉRŐL, AHOGYAN CSAKIS BOB WOODWARD TUDTA MEGÍRNI Bob Woodward, aki leginkább a hivatalban lévő amerikai elnökökről írt könyveivel betonozta be a nevét szerzőként – Nixontól Obamáig nyolc államfő kormányzását mutatta be –, ezúttal a Donald Trump igazgatta Fehér Ház zűrzavaros életét tárja fel példátlan alapossággal, és leleplezi, hogyan hozza meg döntéseit az elnök fontos bel- és külpolitikai ügyekben. Soha korábban nem jelent meg ilyen aprólékos portré hivatalban lévő elnökről úgy, hogy a szóban forgó vezető az első évét töltötte a pozícióban. Woodward könyve elsősorban az Ovális Irodában, az Air Force One fedélzetén és a Fehér Házban zajló parázs viták és döntéshozatali folyamatok bemutatására koncentrál. A szerző belsős forrásokkal készített több száz órányi interjú, tárgyalások során rögzített feljegyzések, valamint személyes naplók, hivatalos akták és dokumentumok alapján írta meg a könyvét. Az egészen apró részleteket, hiteles párbeszédeket és adatokat felvonultató Félelem áttekinti az Egyesült Államok Észak-Koreával, Afganisztánnal, Iránnal, a Közel-Kelettel, a NATO-val, Kínával és Oroszországgal kapcsolatos külpolitikáját. Egyúttal feltárja Trump meghatározó belpolitikai lépéseit is, különös tekintettel a védővámokat illető vitáira, a bevándorlás és az adótörvények kérdéseire, a párizsi klímaegyezményből való kilépésre és a charlottesville-i rasszista erőszakhullámra. Woodward azt is elsőként mutatja be részletesen, hogyan tárgyaltak Trump ügyvédjei Robert Muellerrel, az oroszok feltételezett választási beavatkozásával kapcsolatos vizsgálat különleges ügyészével, és miről esett szó a találkozókon. A Félelemből továbbá az is kiderül, Trump magas rangú beosztottjai hogyan tüntettek el az Ovális Irodában lévő íróasztaláról különböző dokumentumokat, hogy az elnök ne adhasson ki olyan utasításokat, amelyek kulcsfontosságú hírszerzési műveleteket veszélyeztethetnének. „Nem más volt ez, mint hivatali államcsíny” – írja Woodward. „A világ legerősebb országának végrehajtó hatalma idegösszeomlást kapott.”

A posztmarxizmus mint elméleti irányzat a hatvanas évek végén alakult ki, képviselői egyszerre kívántak túllépni az osztályharc és a történelmi materializmus horizontján és eközben hűek maradni Marx örökségéhez. Úgy érzékelték, hogy a kapitalizmus gyökeres átalakulása nyomán már használhatatlanná vált a marxizmus merev tudományos apparátusa. Az osztályharc, a világtörténelem, a forradalom, a szocializmus, a kizsákmányolás fogalmaira épülő beszédmódnak nemcsak mozgósító ereje csökkent, de érvényessége is megkérdőjeleződött.E könyv elsőként teszi fel azt a kérdést, hogy miért éppen az ideológia lett az irányzat képviselőinek egyik központi témája. A szerző értelmezésében az ideológiakritika vonzereje abban rejlik, hogy a radikális-forradalmi politika újraalapozásának esélyét kínálja, lehetővé téve a marxista baloldal önkritikáját. Segítségével olyan eszközrendszerhez jutott a kritikai társadalomelmélet, amely alkalmasnak bizonyul a posztmodern kapitalizmus társadalmi és politikai folyamatainak elemzésére.A szerző az ideológia problematikáján keresztül többek között olyan gondolkodók munkásságát mutatja be, mint Ernesto Laclau, Slavoj Žižek, Jean Baudrillard, Guy Debord, Michel Foucault, Gilles Deleuze és Antonio Negri. Mindezt azzal a céllal teszi, hogy végül felvázolhassa azt az “ideológiakritikai szituációt”, amely véleménye szerint felelős a baloldali gondolkodás és cselekvés mai, egyre mélyülő válságáért. A könyv azzal, hogy közérthető módon segít eligazodni a különféle kortárs elméletek sokaságában, hasznos és hiánypótló olvasmány lehet a politológus, filozófus, szociológus hallgatók, illetve az érdeklődő laikusok számára is.A SZERZŐRŐLKiss Viktor (1976) politológus, ideológiakutató. Az ELTE BTK-n politikaelmélet, a Szegedi Egyetemen kommunikáció szakos bölcsész diplomát szerzett, majd a Budapesti Corvinus Egyetemen védte meg PhD disszertációját. 2014 óta az MTA köztestületi tagja, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója. Jelenleg a Politikatörténeti Intézet kutatója. Többek közt a Marx&Ideológia című könyv szerzője. Kutatási területe: ideológia, poszt-marxizmus, globalizáció, fogyatékospolitika.A SOROZATRÓLA Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhelye (PTI TEM) jelenlegi formájában 2015-ben jött létre 11 ösztöndíjas kutató bevonásával, akik azóta rendszeresen vitatják meg egymás és külsős szerzők kutatásait és írásait. 2017 folyamán a Politikatörténeti Alapítvány ismét ösztöndíjpályázatot írt ki, hogy lehetővé tegye új műhelytagok csatlakozását a közös munkához. A Társadalomelméleti Műhely célja, hogy hozzájáruljon a hazai társadalomelméleti, társadalomkritikai gondolkodáshoz, valamint a baloldali tudományos, közéleti diskurzushoz. A műhelyben nagyon sokféle témakör talált otthonra: ideológiák, a poszt-marxizmus, politikai gazdaságtan, demokráciaelmélet, populizmus, ökopolitika, a művészet és az emancipáció kapcsolata, társadalmi igazságosság és szolidaritás, nacionalizmus és így tovább. A tagokat az a társadalomelméleti keretrendszer köti össze, amely folytatni kívánja a valóság megértésének baloldali kritikai hagyományait.

Mindszenty József életéről, munkásságáról, egyházi küldetéséről kisebb könyvtárnyi irodalom született. A közforgalomban, illetve a szabadon hozzáférhető források között azonban ma sem találni olyan összefoglaló kiadványt, amely a történelmi tudományos ismeretterjesztés színvonalán, tömör magyarázó tanulmány kíséretében tartalmazná a Mindszenty-per legfontosabb dokumentumait. Ez az elektronikus könyv a témában hiánypótló szerepet tölt be. A Magyar Kommunista Párt hatalmi harca, majd annak totálissá tétele, berendezkedése során kezdettől ellenségként szerepelt a katolikus egyház, és 1947–1948 folyamán vált a "főellenséggé". Így az egyházüldözés története, beleértve a Mindszenty-pert is, nem csak, vagy nem is elsősorban az egyháztörténet, hanem a köztörténet szerves része.   Aligha kétséges, hogy az 1945 utáni koncepciós perek közül a Mindszenty-per váltotta ki a legnagyobb nemzetközi visszhangot. Az is tény, hogy annak következményei igencsak messzehatóak lettek, nemcsak a Rákosi-korszakra vetült rá az árnyéka, hanem Kádár János regnálásának idején is állandóan kísértett. Hiába távozott a bíboros 1971-ben Nyugatra, sőt még 1975-ben bekövetkezett halála után is "kényelmetlen" volt a hatalom számára az a lehetőség, hogy az üldözött főpapot az egyház oltárra emeli: azaz boldoggá avatják.   A Mindszenty-per igen terjedelmes dokumentációjából (csak a Történeti Hivatalban található 58 dosszié, dossziénként átlag 350–400 folióval) a kötetben közreadott legfontosabb dokumentumok kapcsán írt tanulmány célja, hogy bemutassa egy "klasszikusnak" mondható koncepciós per előkészítését (ide értve a vizsgálati stádiumot is), a kivitelezését (a koncepció alakulását, a pert és az ítéletet) és a mögöttes politikai, egyházpolitikai célokat. A könyv a műfaj jellegéből adódóan csak a forrásokkal alátámasztott tényeknek, illetve maguknak a forrásoknak a közlésére vállalkozik. A bevezető tanulmány két részre oszlik: részint Mindszenty bíboros életpályáját vázolja fel, részint bemutatja azt a folyamatot, amely a perhez vezetett. Utóbbi kapcsán pedig annak konkrét előkészítését és kivitelezését. Mindebből következik, hogy miután a koncepciós perben nem a lelkipásztor Mindszentyt, nem az imádságos lelkű főpapot, nem a szigorú egyházi férfiút ítélték el, hanem az egyoldalúan kihangsúlyozott közszerepet betöltő, közéleti funkciót (is) gyakorló hercegprímást, az "első közjogi méltóságot", bármennyire is kétértelműen, de

Az Elvesztegetett évek a második és harmadik Orbán-kormány gazdaságpolitikáját és gazdaságirányítását elemzi és értékeli, a megelőző időszakokokkal összevetésben. 2010-ben, amikor a Fidesz kétharmados győzelmet aratott a választásokon, a politikai vezetői azt ígérték, hogy a rendszerváltást végigviszik, korrigálják annak korábbi hibáit, és felzárkózási pályára állítják a magyar gazdaságot. Az elmúlt nyolc esztendő történései, gazdasági eredményei azonban azt mutatják, hogy ezek a célkitűzések nem valósultak meg. A piacgazdasági rendszer teljes kiépítése helyett egy központosított államkapitalista, sok elemében inkább feudális berendezkedés valósult meg. A modernizáció és felzárkózás helyett pedig stagnálás és visszaesés történt, a volt szocialista országok nagy többsége lényegesen jobb teljesítmény nyújtott a mögöttünk hagyott időszakban. A Fidesz által kidolgozott NER értékes éveket vesztegetett el azzal, hogy a hatalmi céloknak és rövid távú politikai stabilitásnak rendelte alá a gazdaságot. Az Orbán-kormány történelmi bűne, hogy a kedvező világgazdasági és nemzetközi helyzet, valamint a jelentős európai uniós támogatások révén kialakult páratlan lehetőséget nem a magyar gazdaság modernizálására és a nemzet felemelkedésének elősegítésére használta, hanem a saját hatalmának bebetonozására.

Kim Dzsongil ­ mielőtt a világ leghírhedtebb diktátora lett ­ az észak-koreai Propaganda- és Agitációs Minisztériumot és annak filmstúdióit irányította. Mivel ambiciózus tervei megvalósításához nem volt elég tehetséges szakembere, elraboltatta Dél-Korea leghíresebb színésznőjét és férjét, az ország legnépszerűbb rendezőjét és producerét. Az álompáros sorra készítette Észak-Korea legjobb filmjeit, ám közben olyan szökési tervet dolgoztak ki, amelyet bármelyik hollywoodi forgatókönyvíró megirigyelhetne. A Szöultól Phenjanon, Hongkongon és Bécsen át Budapestig ívelő történet Szin Szangok és Cshö Unhi elrablását, az általuk készített filmeket és izgalmas menekülésüket mutatja be. Paul Fischer filmproducer több mint ötven, a történet szereplőivel és más dezertőrökkel készített interjú alapján írta meg könyvét, amely ritka bepillantást enged egy rejtélyes nemzet abszurd mindennapjaiba.