Najnovšie - Politológia strana 19 z 21

Itt és most elnézést kérek mindenekelőtt Tőkés Lászlótól, a családjától, Joó Edithtől, legfőképpen a gyerekeitől és persze mindazoktól, akik ugyanúgy hittek abban, hogy Tőkés egy karizmatikus hős, mint ahogy én is hittem. Sokáig vívódtam magamban, mielőtt nekiláttam ennek a munkának. Küzdött bennem a jó ízlés és a kötelességtudat. Van-e jogom rettenetes dolgokat napvilágra segíteni, a világhálón szerteszét terjedő dokumentumokból egységes, elszomorító képet összeállítani valakiről, van-e jogom azokat szembesíteni a valósággal, akik őt ma is mélységesen tisztelik? Végül is Tőkés László egyetlen mondata miatt döntöttem úgy, hogy megírom ezt a könyvet. Feleségéről, Joó Edithről a következőket írja egy, a gyerekeinek is címzett levelében: Egyházi tekintélyemet sötét alakokkal és erőkkel összefogva, tudatosan és szántszándékkal Ő maga rombolja a (volt) Szekuritáté módjára és kedvére. Hogy miért éppen ez a mondat győzött meg, az majd kiderül. Előre szólok, hogy nem foglalkozom Tőkés László politikai pályájával, egyházi viaskodásaival ezeket csak akkor érintem, ha föltétlenül szükséges. Nem foglalkozom a jelenlegi politikai küzdelmeivel sem legföljebb annyiban, hogy megpróbálom kideríteni: a tettei, a szavai, a viselkedése mennyiben következnek a jelleméből. Előre szólok, hogy megrázó, ami az elém került dokumentumokból Tőkés Lászlóról kiderül. Engem is megrázott. Bárha sok-sok emberi élettel és tulajdonsággal szembesültem, nem hittem volna, hogy egy olyan méltóságú ember, mint ő, ugyanolyan kiszolgáltatott a saját jellemével szemben, mint bárki más. Olyan, mintha a forradalom hőse, a magyarság köztársasági elnöke – ahogy Orbán fogalmazott –, a lelkész, a püspök, az Európai Parlament alelnöke folyamatosan valami ördögfélével küzdene, és ezt a lelke körül ólálkodó lényt nem tudná legyőzni, legyűrni, elzavarni. Főleg akkor, ha a neki legjobban kiszolgáltatottakkal kellene emberségesen bánni. Elemi emberségesen. Tőkés László ördöge számos mutatkozási formát választ: hatalom, hiúság, pénz, asszony és a meglepő módon a szinte állandóan, mindenütt fölbukkanó Securitate. Megkísérlem, hogy megértsem. Talán Tőkés László is megért engem. Ahogy ő legjobb napjaiban lelkészként, püspökként és politikusként valamiféle igazsággal tartozott és tartozik a népének, a híveinek, úgy tartozom én is a birtokomba jutott igazsággal azoknak, akik őt lelkészüknek, püspöküknek, képviselőjüknek választják.

The European Union at the crossroads

Messziről ?indult. A becsvágya tette alkalmassá arra, hogy nagy ívű pályát fusson be. Akik felnőttként élték meg a rendszerváltást, ismerik Horn Gyula nevét. Tudják, hogy Magyarország külügyminisztere, majd miniszterelnöke volt. Tudják, hogy fontos szerepet játszott abban, hogy 1989 szeptemberében a magyar kormány kiengedte Nyugat-Németországba a Magyarországra menekült keletnémetek tízezreit. Személyiségét és fiatalkori tetteit ellentmondásosan ítéli meg az a közvélemény, amely csak a hírmorzsákat rakja össze. Akik közelebbről ismerik, állítják: politikusnak született. Elszánt volt, szívós, tájékozott, csavaros észjárású, ütésálló, jó csapatépítő, és mert nemet mondani. Nagy sakkjátékos volt a szó valódi és átvitt értelmében. A józan meggondolásokra alapozva makacsul és következetesen hozta meg a döntéseit, de hogy közben volt-e magánélete, csak sejteni lehetett. Emberi vívódásairól, családjáról, feleségéről, lányáról, fiáról, unokájáról, akivel szívesen sakkozott, még ennyit sem. Ez a könyv többet és mást mutat meg arról az emberről, politikusról, aki kitörölhetetlenül beírta magát a magyar történelembe. A könyv különlegessége, hogy egyes részein elhelyezett QR-kódok használatával az olvasó az okostelefonján tizenegy, egykori film- és híradófelvétel részletét nézheti meg.

A könyv az 1920-as numerus clausus törvény történetének részletesen dokumentált, meghatározó feldolgozása. A törvény az I. világháború utáni Európa első antiszemita törvénye volt. Visszatekintve, Magyarországon a numerus clausus mintegy előzménye és bevezetője volt annak a folyamatnak, amely az 1930-as években számos zsidóellenes intézkedéshez, végül 1944-ben a Holokauszthoz vezetett. Kovács M. Mária professzor nélkülözhetetlen alapművet ad mindazok kezébe, akik a Horthy-korszak története és a magyar zsidóság sorsa iránt érdeklődnek. (Randolph L. Braham)Kovács M. Mária a Közép-európai Egyetem professzora. Korábban az ELTE, a University of Maryland és a University of Wisconsin-Madison tanára volt. A zsidótörvényekről írott könyve (Liberal Professions, Illiberal Politics) angolul 1994-ben jelent meg az Oxford University Press, 2001-ben pedig magyarul (Liberalizmus, radikalizmus, antiszemitizmus) a Helikon Kiadó kiadásában.

Kelemen Attila Ármin interjúkötete nem a hagyományos értelemben vett beszélgetőkönyv, hosszabb lélegzetű portréinterjú. A kérdező és interjúalanya, Markó Béla, nem hátradőlve beszélgetnek, Kelemen Attila nem hagyja szabadon csapongani a beszélgetést, egy pillanatra sem engedi ki kezéből a gyeplőt. A politikus–olvasó–író–költő–színházbarát interjúalanyról így talán többet megtudunk, ha nem si törnek elő minduntalan elfejtettnek hitt gyerekkori emlékek a párbeszéd során. A gondolatmenet szándékos, és sokszori megszakítása hasznosnak bizonyult: meglepetésszerűen záporozik a következő kérdés, és a válaszadó éppolyan hirtelen, és őszintén válaszol. A kötet egyik kulcsszava éppen ez, az őszinteség, egy olyan ember szavait olvashatjuk, aki két világ határán, a közéleti szereplésből való kivonulást követő, intenzívebb alkotói munka kezdete után vall gondolatairól, emberekről, könyvekről, művészetről.

A monográfia elsőként ad képet a magyar szociáldemokrata pártról és képviselőiről egy olyan időszakban, amikor hivatalosan nem létezett Magyarországon önálló szociáldemokrata párt. Az SZDP megszüntetése, képviselőinek üldöztetése ellenére tovább éltek azok a szellemi gyökerek, amelyek legitimációs bázisként még napjainkban sem elhanyagolhatók a politika porondján. Ez a vonulat már az emigráció 1948 utáni történetébe vezet.A szerző fontos feladatának tekinti, hogy eddig még nem publikált iratanyagok alapján feltárja az emigráció belső életét és hazai kapcsolatait. Bemutatja egyfelől, hogyan próbálták lerombolni Magyarországon a szociáldemokrata látásmódot, ideológiát, s hogyan szakították ki konzekvens képviselőit a társadalomból, másfelől a szociáldemokrata párt tagjait ért jogtiprások – a hazai koncepciós perek történetének fontos része – részletező feltárására is vállalkozik.MELLÉKLETAz alábbiakban egy, a perekben érintettekkel foglalkozó adatbázis is elérhetővé válik a könyv olvasói számára, amely az elítélteket és internáltakat egyaránt tartalmazza:A “szociáldemokrata ügyekben” elítéltek és internáltak adatbázisaEz egy még sehol nem publikált adatbázis, amelyet a szerző gyűjtött, többszörösen ellenőrzött levéltári források alapján. Egyetlen táblát, a tábla pedig 483 rekordot tartalmaz: egyfelől az igazságszolgáltatás elé állított szociáldemokratákról (192 rekord), másrészt az internált szociáldemokratákról (291 rekord). E két típushoz külön-külön beviteli űrlap tartozik.(Az adatbázist Tasnádi Ákos, Budapest Főváros Levéltára főlevéltárosa az OpenOffice.org 2.2.0-s változatán, OpenOffice Base-ben készítette el.)

A Napvilág Kiadó 2002-ben jelentette meg „Szovjet nagyköveti iratok Magyarországról 1953–1956.” címmel azt a dokumentumválogatást, amely a Budapesten diplomáciai szolgálatot teljesítő szovjet nagykövetek – Jevgenyij Kiszeljov és Jurij Andropov – feljegyzéseit tartalmazta a magyar politikusokkal folytatott beszélgetéseikről. Ez a kiadvány ennek a kötetnek egyfajta folytatását kínálja az olvasók számára.Az itt publikált első dokumentumok 1956. november elején, a második szovjet intervenciót követően keletkeztek, a kötetet lezáró feljegyzéseket pedig Ny. Sz. Hruscsov első titkári posztról történt leváltását követően, 1964. november végén vetették papírra. A könyvben közölt dokumentumokat a szerző ez alkalommal is a budapesti szovjet nagykövet, illetve kisebb részben a nagykövetség beosztott diplomatáinak a magyar politikusokkal, párt- és állami funkcionáriusokkal, a kulturális élet irányítóival folytatott beszélgetéseikről készített és ún. szolgálati naplójukba lejegyzett feljegyzésekből válogatta.

"Nem titok: valaha sokat vártam Orbán Viktortól. A leendő államférfit láttam benne; Antall József politikai örökösét, a liberális konzervativizmus megújítóját. Máig hiszem: megvolt erre az esély – ám úgy látom, elveszett. Véglegesen és visszavonhatatlanul. Hol, mikor, hogyan és miért siklott félre Orbán pályája – először, másodszor, végleg? Vagy eleve arra a szerepre determinálták őt a hajlamai, az alkata, a neveltetése, a tapasztalatai, a körülményei? A közeg: Magyarország, ahol működött, amihez alkalmazkodott, amit maga is formált? A rendszerváltozással született Magyar Köztársaság egyik építőjében kezdettől ott szunnyadt annak majdani lerombolója is? Törvényszerű volt, hogy – őt idézve – „a benne lakó jó és a benne lakó rossz harcából” végül az utóbbi kerekedjék fölül? Efféle kérdésekre keresek válaszokat ebben a könyvben. Jórészt azért fogtam bele, hogy magam is tisztábban lássam: mi történt; hogyan és miért. Mindebből már sejthető, hogy ez a munkám kevésbé lesz elfogulatlan. De őszintén hiszem: nem lesz kevésbé becsületes. Mert bár jót már alig tudok, hamisat semmiképp sem akarok írni Orbán Viktorról. Változatlanul érvényes számomra a Kemény Zsigmondtól származó mottó, amelyhez az előző három alkalommal is tartani próbáltam magam: Nem léphetek nagy ígéretekkel olvasóim elébe. Valószínűleg többször fogok tévedni – de szándékosan nem ferdítek el semmit." – Írja Debreczeni József az Arcmás című új könyvének előszavában.

"Ez a könyv az európaiak kötelező olvasmánya kellene hogy legyen." – Michael Frank, Süddeutsche ZeitungMi is történt 1990 és 2010 között Magyarországon? Hogyan és miért lett ez az ország, amelyre a hetvenes–nyolcvanas években mindenki mint a kommunista világ úttörő reformerére, a gazdaságátalakítók példaképére és a szabadságjogok oázisára tekintett, Közép-Európa beteg embere? Hogyan és miért lett Magyarország a gazdasági élet válsággóca s egyszersmind egy erős jobboldali radikális párt melegágya? – ezekre a kérdésekre keresi a választ ez a könyv."A szerzőnek egy jó szava sincs a választási győztesekről, de a vesztesekről sem. Keserű leszámolás ez egykori hazájának a '89-es fordulat óta eltelt két évtizedével." – Georg-Paul Hefty, Frankfurter Allgemeine Zeitung

"Akit nem elégítenek ki az állam szerepérol szóló hangzatos frázisok, hanem meg akarja ismerni a tényeket - számszeru adatok impozáns tömegét találhatja meg Muraközy László könyvében, jól áttekintheto táblázatokba és ábrákba rendezve. Aki viszolyog az eloítéletek által sugalmazott retorikák közötti süket vitáktól - tárgyilagos és pártatlan eligazítást kaphat az eszmei áramlatokról ebben a muben. Aki nem elégszik meg egy kis ország problémáinak befelé forduló, provinciális vizsgálatával, vegye kézbe az Államok korát, amely a nagy történelmi folyamatokba, az egész világra ható tendenciákba beleágyazva világítja meg az állam szerepének változásait. A könyv a legjobb pillanatban jelent meg. Kornai János, a Harvard és a Corvinus egyetem emeritus professzora Muraközy László távolságtartó, tudományos igényességgel bizonyítja, hogy a fenntartható fiskális fejlodési pálya az állam szerepfelfogásában, s e szerep betöltése minoségében, a kormányzás valós teljesítményében ragadható meg. A könyv megérteti, hogy a tartalom harmóniájának a célok megválasztásában és az elérésüket szolgáló eszközök alkalmazásában is érvényesülnie kell. Nem lehetséges jó célokat megvalósítani úgy, hogy az eszközök egymásnak ellentmondóak, az adott társadalmi-gazdasági közegben teljesíthetetlenek. A könyvet jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik érteni akarják, hogy mi és miért történik ma körülöttünk és velünk, s éppen úgy, ahogy." Kovács Árpád, a Szegedi Tudományegyetem professzora, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke

Horn Gyula (1932–2013), a Magyar Köztársaság miniszterelnöke (1994–1998)."Így láttam én" – ez lehetne ennek a könyvnek a mottója, amelyben a korszak hiteles tanúja, a "Cölöpök" szerzője vall politikáról, emberekről, saját töprengéseiről, küzdelmeiről, amelyeket a parlamentben, a pártjában és a nemzetközi színtéren folytatott; ír azokról az eseményekről, tanácskozásokról, amelyeken személyesen részt vett, nyilatkozik az évtized azon szereplőiről, akikkel közvetlenül kapcsolatba került. Az újságolvasó állampolgár számtalan, eddig ismeretlen hazai és nemzetközi eseménnyel és történéssel találkozik ebben a rendkívül érdekes és olvasmányos visszaemlékezésben, amely 1999-ben heteken keresztül vezette a sikerlistát.

The ‘definition’ of Europe is a social construction that has been transformed historically several times and nowadays it has been in the midst of hot debates. The ESPON 2007 publication ‘Europe in the World’ when it provides a vision about the future of the EU in a global overview, it raises also the question about the definition of Europe in the following way: ‘The division of the World into continents is not an objective scientific reality but a social and historical production, established by Europe and for Europe when it was a dominating power in the World. (…) The analysis of ‘continentality’ does not provide a clear delineation of the Europe continent (…) Objective scientific methods can therefore support different definitions of ‘Europe’ (…) But they can not decide which one is the best from a political point of view.’ (ESPON, 2007:4). Similarly, the ‘definition’ of the EU has been even more a social construction that has changed radically after each wave of enlargement. After the Eastern enlargement from the EU15 to the EU27, however, this definition has changed beyond recognition. At the earlier enlargements the subsequent redefinitions of the EU were present-oriented as conceptual frameworks for the existing Union. With the Eastern enlargement the EU seems to have reached its internal and external limits for a long time, neither widening nor deepening cannot continue as before. Nowadays the EU needs a new, future oriented definition. The EU is not ‘given’, it has be ‘reinvented’ or redefined, and this new definition as a social construct depends on our decision or on our vision where to go.

A könyvben szereplő írások együttesen megadhatják a tanulni vágyó fiatalságnak a filozófiai elmélkedés tárgyává tett politika elemeit. "Ez írások közül az első, amely hónapokkal ezelőtt jelent meg a Critica című folyóiratban, kísérlet volt (és abból az aggodalomból fakadt, amelyre az értekezés végén utalok) arra, hogy a lehető legrövidebben összefoglaljam a politika filozófiájának legnagyobb problémáit, abból a célból, hogy újra alkalmat adjak a végiggondolásukra ebben a rövidre fogott alakban, amely rendszerint eredményes szokott lenni, éppen azért, mert az olvasótól bizonyos megerőltetést követel. Azután, az itt második helyen újra lenyomtatott cikkben hozzácsatoltam ezekhez néhány vázlatos történeti adatot bizonyos pontokra vonatkozólag, amelyek véleményem szerint megvilágításra szorulnak, mintegy mintául arra, hogy hogyan kell újra végiggondolni a politika filozófiájának történetét. Ezek után a harmadik cikk, amelyet már jó néhány évvel ezelőtt írtam, amely azonban itt jelenik meg első ízben, mivel éppen az úgynevezett "polgári történelemnek" vagy magasabb értelemben vett politikai történelemnek, vagy amint én nevezni szeretném, "etikaipolitikai" történelemnek fogalmát vizsgálja, alkalmas módon csatlakozik az előző kettőhöz. És végül a függelékül idecsatolt kis beszéd, amellyel egy, a politikai művelődés céljait szolgáló kört avattam fel, az ilyen irányú tanulmányokkal foglalkozó tanfolyamnak mintegy tanítási programját adja."

Izsák Lajos több évtizedes történetírói munkásságának eredményeit összegzi e kötetben. A tanulmányok egységes művé állnak össze, sokoldalú képet adva Magyarország politikatörténetéről a 20. század második felében.A szerző szűkebb szakterülete a magyarországi polgári pártok története. A könyv első részében a Polgári Demokrata Párt, a kereszténydemokraták, a liberális és konzervatív irányzatok pártalakításáról, programjukról és első lépéseikről olvashatunk bővebben az 1945/46-os időszakban. A kötet lényegében időrendben követi a fejleményeket: egy-egy fontos problémát (a köztársaság kikiáltása, a békeszerződés aláírása, a választási pártok stb.) alaposabban is megvilágít. Ezeken a pontokon természetesen kibővül a témakör: a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt, a Magyar Kommunista Párt politikájáról és politikusairól is részletesebben ír a szerző – végeredményben komplex politikatörténetet kapunk. Az 1956-tól 1989-ig terjedő időszakról és a rendszerváltozásról szóló írások pedig a 20. század politikatörténetéhez nyújtanak hasznos adalékot. A tanulmányokat a fontosabb politikusok életrajza egészíti ki.A kötetet mindenki haszonnal forgathatja, aki közelmúltunk eseményei iránt érdeklődik, különösen ajánlható az egyetemek diákjai részére.

A biztonság immár nem csak statikus, a politikai-gazdasági territóriumhoz kötődő védelmi képességet jelent, hanem egy olyan, gyakorlatilag mindenre kiterjedő dinamikus tényező, amely abszolút értelmében nem is teremthető meg. A globalizáció folyamata megrendítette a régi rendszer tartópilléreit. Relativizálta a földrajzi távolságot. A nemzetközi gazdasági és politikai kapcsolatok mai „rendszerét” a kölcsönös függőség, az egymásba kapcsolódó érdekhálózatok és a kölcsönös egymásrautaltság jellemzi a maga sajátos – önmagában is súlyos kihívást jelentő – aszimmetriáival. A kihívások ma már meglehetősen nehezen lokalizálhatók. Az ökológiai kihívások az emberiség fennmaradását teszik kérdésessé. Az egyén biztonságát továbbá olyan veszélyek is fenyegetik, mint a génmódosított termékek piacra kerülése.

Horn Gyula (1932-2013), a Magyar Köztársaság miniszterelnöke (1994-1998).1988 májusa és 1990 májusa között szinte hihetetlen változások mentek végbe hazánkban, de tágabb környezetünkben, Közép-Kelet Európában is. Két esztendő, amely "megrengette a világot". E korszak egyik koronatanúja (nemegyszer közvetlen alakítója) az a magyar politikus, aki államtitkárként, majd külügyminiszterként része a magyar-koreai kapcsolatok rendezésének, aláírója a szovjet csapatok Magyarországról való kivonulását megvalósító szerződésnek, főszereplője annak a drámának, amelynek szerencsés végkifejleteként elhagyhatják hazánkat a keletnémet menekültek, majd ledőlhet a berlini fal, sőt megtörténhet az, amire pár hónappal korábban senki sem számított: egyesül a két Németország.E szédítő történelmi vágta hiteles tanúja, a későbbi miniszterelnök vall ebben a könyvben politikáról, emberekről, saját küzdelmeiről. Könyve mottója lehetne: így láttam én. Horn Gyula ugyanis ügyel arra, hogy csak azokról az eseményekről, tanácskozásokról írjon, melyeken személyesen részt vett, a két sorsfordító esztendő olyan szereplőiről nyilatkozzék, akikkel közvetlen kapcsolatba került. Az újságolvasó állampolgár így is számtalan, eddig ismeretlen információhoz jut, bár nem ún. „szenzációhajhász” könyvet kap a kezébe. Mértéktartó a stílusa, akár önmaga és családja sorsáról szól a szerző, akár az évtized legjelentősebb magyar és európai politikusait jellemzi.

A volt kisgazdapárti politikus önéletírása a XX. század érdekes kordokumentuma. Az író 1922-ben született Jászberényben paraszti családban, a szegedi egyetem jogtudományi karán szerzett diplomát, majd 1943-tól ügyvédként dolgozott Jászberényben. A második világháborúban a gyalogságnál szolgált, 1945-ben a Kisgazdapárt szónoka, képviselőjelöltje volt. Kilépett a politikai arénából 1948-ban, „mielőtt becstelen, megalkuvó vagy mártír” lett volna. 1949-től törvényszéki aljegyzőként, majd 1954-től ügyvédként dolgozott. Az 56-os forradalom idején is aktívan kiállt meggyőződése mellett, emiatt letartóztatták, halálra ítélték, majd büntetését életfogytiglanra enyhítették. 1963-ban kapott amnesztiát, s szabadult a börtönből, de csak kertészként dolgozhatott. 1988-ban részt vett a Kisgazdapárt újjászervezésében. Mizsei olvasmányos stílusban tárja elénk élete eseményeit. Megismerhetjük belőle a mindenkor elvhű, igaz embert, aki egyenes derékkal, bátran küzdött Magyarország, s a földművelők jogaiért, még a legnehezebb időkben is.