Najnovšie - Politológia strana 9 z 21

A racionalitás nem a végkifejletről szól. A racionális cselekvők gyakran nem érik el céljaikat, nem azért, mert rosszul gondolkodnak, hanem olyan tényezők miatt, amelyeket vagy nem láthatnak előre, vagy nem befolyásolhatnak. A racionalitás erkölcsösséggel való azonosítása is erőteljes tendenciát mutat, mivel mindkét tulajdonságot a felvilágosult gondolkodás jellemzőjének tekintjük. Ám ez is tévedés. Racionális politikák meg tudnak sérteni széles körben elfogadott magatartási szabályokat, sőt gyilkosan igazságtalanok is lehetnek. Mi tehát a „racionalitás” a nemzetközi politikában? (…) Számunkra a racionalitás a világ megértéséről szól – azaz arról, hogy rájöjjünk, hogyan működik és miért –, hogy el tudjuk dönteni, hogyan érjünk el bizonyos célokat. Egyéni és kollektív dimenzióval is rendelkezik. A racionális politikacsinálókat az elméletek vezérlik; ők a homo theoreticusok. John J. Mearsheimer (1947) amerikai politológus. Fő területe a nemzetközi viszonyok. Első magyarra is lefordított könyve 2022-ben jelent meg A nagy téveszme – Liberális álmok és nemzetközi realitások címmel. Korábbi nagy sikerű könyvei: The Tragedy of Great Power Politics (2001), The Israel Lobby and U.S. Foreign Policy (2007), Why Leaders Lie (2011). Sebastian Rosato (1972) politológus, a Notre Dame Egyetem professzora. Elsődleges kutatási területe a nemzetközi kapcsolatok. Korábban megjelent kötetei: Europe United: Power Politics and the Making of the European Community (2011), Intentions in Great Power Politics (2021).

1830-ban jelent meg Széchenyi rendkívül jelentős könyve, ami utat mutatott a reformkori haladó politikának.

A Hitel és egyéb művek összefoglalása, toivábbgondolása. Rendkívüli jelentőségű mű volt a reformkorban.

Mező Gábor (1980) történész kutató, újságíró. Fő kutatási területe a posztkommunista hatalomátmentés, a rendszerváltás, illetve Magyarország 1945 utáni története. Eddig megjelent művei: A média lenyúlásának titkos története (2021) és Ellopni a lelket, megtörni a testet (2021). Ez a könyv egy hosszabb kutatás első terméke, amely részben a tömegkultúra kommunista megszállását célozza bemutatni, részben e rezsim végrehajtóinak tovább élését a tömegkultúra területén. A politikai és gazdasági rendszerváltást Magyarországon nem kísérte a kulturális.A kötet három területről mutat meg szereplőket; a könyvkiadás, a politikai humor és a popzene világából. E szereplők egy részét kevésbé ismeri a közönség, mert a háttérben maradtak, de voltak közöttük jól ismertek is, mint Hofi, Komlós, Bródy, Koncz Zsuzsa.A szerző a tőle megszokott olvasmányos stílusban, részletgazdagon mutat be arcokat, mesél el történeteket. Gyakran megrázó, máskor meghökkentő történeteket. Azt látjuk, hogy az "emberarcú kádárizmus" vagy a "legvidámabb barakk" képének kialakítói sok esetben kötődtek valamiképpen az erőszakszervezetekhez.Ezt a könyvet a közeljövőben újabb kötetek követik majd a Századvég gondozásában, amelyek a tömegkultúra egy-egy területét mutatják be részletesebben. 

„Jelen könyv célja, hogy a liberalizmus ikszedik bírálata mellett megfesse a posztliberális jövő pozitív és reményteljes vízióját. A […] liberalizmus nem csupán megbukott, de a »kevesek« és »sokak« közötti ősi szakadék egy különösen széles és mély változatát hozta létre. A következő oldalakon amellett érvelek, hogy a válasz nem a liberális – legyen szó annak »jobbos« vagy »balos« válfajáról – »megoldások« ismételt felmelegítésében, hanem a »vegyes alkotmány« ókori hagyományának újrafelfedezésében és aktualizálásában keresendő.Bemutatom továbbá, hogy a »közjó konzervativizmusa«, amely ennek a »vegyes alkotmánynak« a megvalósítására törekszik, miként utasítja el a progresszió ideológiáját, miként tagadja meg azt a politikai rendet, amely az emberek haladást elutasító ösztöneinek elit általi korlátozására épül, és hogy ezzel szemben a »többség bölcsességét« figyelembe véve halad előre. Végül bemutatom a gyakorlati módjait annak, hogy miként lehet megvalósítani az elit és a nép »vegyítését«.”Az amerikai Notre Dame Egyetem professzora, A liberalizmus kudarca című könyv szerzője legújabb, provokatív kötetében az önző liberális elit zsarnokságának leváltására szólít fel, hogy jövőnket a munkásosztály érdekeit szem előtt tartó, valódi konzervatív vezetők kezébe helyezzük.A klasszikus liberalizmus azt ígérte, hogy a régi arisztokrácia hatalmának megdöntésével olyan rendet hoz létre, amelyben mindenki saját identitásának és jövőjének kovácsává válhat. Ez bizonyos mértékig így is történt – ám a liberalizmus közben módszeresen lerombolta azokat a hagyományokat és intézményeket, amelyekből a hétköznapi ember táplálkozott, majd ennek romjain egy új, és kizsákmányoló uralkodó osztály emelkedett fel. Ezt az osztályt a maga gazdasági libertarianizmusa, a progresszió és a technokrácia iránti elkötelezettsége arra késztette, hogy mindinkább a „kevesek” érdekeit szolgálva és a „sokak” kárára uralkodjék, miközben színleg az egyenlőséget hirdette, megalapozva napjaink egymást váltó válságait.Rezsimváltás című könyvében Patrick Deneen vakmerő tervvel rukkol elő a liberális elit és az azt létrehozó és felhatalmazó ideológia leváltására. A napjaink elitjének elpusztítására törő, alulról szerveződő populista mozgalmak naivak; helyettük egy új elit stratégiai megteremtésére van szükség, amely a „posztmodern előtti konzervativizmus” eredeti értékeit vallja, és amely igazodik a „sokak” érdekéhez.

  Létezik-e még demokrácia a 21. század Németországában?  Erre a kérdésre keresi a választ Klaus-Rüdiger Mai, aki könyve első felében nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy teljeskörűen áttekintse Németország társadalompolitikai viszonyait. Aprólékosan megvizsgálja az elmúlt évek valós és vélt válságainak hatását a gazdaságra, a társadalomra és a politikai gondolkodásra, olyan területeket érintve, mint a történelem, a kultúra, az oktatás, valamint a külső és belső biztonság. Mindeközben egyértelmű kritikával illeti a hatalmi elit tevékenységét, amely igyekszik a saját javára fordítani ezeket a válságokat – akár az állampolgárok fizikai és szellemi szabadságának árán is.  A történész-újságíró szerző írása azonban nem pesszimista, és könyve második felében megmutatja a kiutat abból az útvesztőből, amelybe a német társadalom az utóbbi évtizedekben került, részletezve azokat a jövőt alakító lehetőségeket, amelyeket minden polgárnak meg kell ragadnia. „Nem szabad búcsút mondanunk a haladásnak, nekünk kell alakítanunk azt, különben mások fogják alakítani helyettünk.”

Jókor ?lenni jó helyen vagy rosszkor lenni rossz helyen – melyik vezet ahhoz, hogy az ember a történelem részese legyen? A 20. században sokan voltak, akik hirtelen ott találták magukat a forgatag közepén, holott nem tettek mást – és nem tettek kevesebbet –, mint kiálltak az elveik, a hitük, a meggyőződésük, az embertársaik vagy éppen a nemzetük mellett. Nem állt szándékukban történelmet írni, de a helyzet úgy kívánta, hogy cselekedjenek. Átok vagy áldás, ha olyan szerepet oszt ránk a sors, amelyet az utódok is számottevőnek tartanak majd? Egyáltalán a személy alakítja a történelmet, vagy a történelem alakítja a jellemet? A történész szerző ebből a perspektívából vizsgálja Orbán Viktor szerepét a visegrádi országok és Európa közelmúltjában, karakterét és indíttatásait pedig történelmünkből, annak fordulataiból, tanulságaiból és tradíciójából vezeti le. Thibaud Gibelin egészen messziről indít, végigtekint Közép-Európa és a magyarság történetén, hogy eljusson ahhoz a fiatalemberhez, aki 1989. június 16-án alig 26 évesen beszédet mond Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén. De „Orbán Viktor nem csupán a megfelelő helyen volt a megfelelő időben” – állítja Gibelin, és kellő alapossággal bemutatja, miként következik a ma ismert kormányzati irány az akkor indult életútból. A francia szerző példaként állítja a Nyugat elé azt a karakán – az uniós bürokráciában megütközést keltő –, a nemzeti érdekeket és a hagyományos európai értékeket előtérbe helyező politikát, amely meglátása szerint Európa túlélésének záloga.

Angela Merkel 2017-ben hatalma csúcsán állt. Ekkor már tizenkét éve irányította az Európai Unió meghatározó államát, Németországot, a nyugati média a szabad világ vezetőjeként, a nemzetközi politika legbefolyásosabb női politikusaként ünnepelte. Ha ekkor visszavonul, vagyis nem pályázik negyedszer is a kancellárságra, fényes betűkkel írja be nevét a történelemkönyvekbe, Bismarck és Kohl méltó utódjaként. Ő azonban másként döntött, és ez a lépése fatálisnak bizonyult.Mi állhatott Merkel sorsdöntő elhatározásának hátterében? Cserben hagyta volna legendás politikai ösztöne? Nem tudta elengedni a hatalmat és a dicsőséget? Vagy tudatosan, erkölcsi megfontolásokból hozott áldozatot magasabb eszményekért? És ha már vállalta a kockázatot, miért nem sikerült impozáns politikusi karrierje záróakkordjaként ugyanolyan eredményesen kezelnie a koronavírus-járvány okozta rendkívüli helyzetet, mint előző kormányzati ciklusainak válságait?Ezekre a kérdésekre keresi a választ az oknyomozó újságírás eszközeivel Robin Alexander. Alaposan dokumentált, mégsem száraz könyvében megelevenedik a közelmúlt német politikája több ma is aktív szereplőjével, bepillantást nyerhetünk a média „diszkrét” támogatásával folyó hatalmi harcok, ideológiai kampányok és gazdasági érdekérvényesítések hátterébe. A politikusok gondosan álcázott személyi ambícióit megvilágító apró adalékok, színes kulisszatitkok még inkább gördülékeny, élvezetes olvasmánnyá teszik a komoly problémákat, fontos eseményeket tárgyaló művet.

Erik Maria Ritter von Kuehnelt-Leddihn katolikus politikai gondolkodó az Osztrák–Magyar Monarchiában, I. Ferenc József császár és király alattvalójaként látta meg a napvilágot 1909-ben. Egészen 1999-ben bekövetkezett haláláig hű próbált maradni az egykori kettős monarchiát jellemző eszmékhez: a régi vágású klasszikus liberalizmushoz, a királyság intézményéhez.Egy 1943-as írásában így foglalta össze politikai krédóját:„Nem habozok magamat reakciósnak nevezni. Nagyon is büszke vagyok erre a tényre. Nem látok több erényt az ismeretlen jövő iránti vágyakozásban, mint az ismert és kipróbált értékekre való nosztalgikus visszatekintésben. […] Mint reakciós, elvetem és opponálom annak a korszaknak a szellemét és irányulásait, amelyben élni vagyok kénytelen, és azt a szellemet szeretném magamban helyreállítani, amely legtökéletesebb kifejeződését a régmúlt korokban nyerte el…”

Budapest fuldoklik a szmogtól, mi pedig hiába várjuk, hogy a városvezetés meghallgassa a panaszainkat. A politikusok gyávák és megalkuvók, s képtelenek nagy horderejű döntéseket meghozni anélkül, hogy ez milliónyi lájkot ne kapna a közösségi médiában. Egy maroknyi polgár azonban néhány hónap alatt a közbeszéd részévé tette az ügyét, az elit pedig többé nem teheti meg, hogy ne foglalkozzon velük – ez az ő történetük. Hogyan és miért alakultak, miben hibáztak és mit vittek véghez? A könyv emléket állít annak az izgalmas időszaknak, amikor a pesti légkör szabadabb lehetett pusztán attól, hogy néhány civil a sarkára állt.

Stát nás ochrání. Dokud nás nezačne ohrožovat. Když se v roce 2016 stal vítězem amerických prezidentských voleb Donald Trump, spousta Američanů i lidí po celém světě se uklidňovala odolností amerického systému a stabilitou jeho institucí. Do čela světové velmoci se možná dostal narcistní psychopat, demokracie však nestojí na osobnostech, nýbrž na pevném systému vah a protivah, nezávislých úřadů a institucí s dlouhou a váženou tradicí, tradovalo se mezi západními novináři a komentátory. Jako jedna z mála kritizovala tento přístup Masha Gessen — léta strávená v Rusku i psaním o vládě Vladimira Putina jí napovídala, že přerod demokracie v autokracii může být snazší a rychlejší, než by se mohlo zdát. Z jejího eseje „Autocracy: Rules for Survival“ (Autokracie: pravidla přežití) se proto krátce po Trumpově vítězství stal jeden z nejsdílenějších a nejcitovanějších článků. Kniha Přežít autokracii však není pouhým knižním rozpracováním původního eseje či další položkou v dlouhém výčtu Trumpových skandálů a překračování demokratických mantinelů. Gessen zasazuje zkušenosti s vládou a kroky Donalda Trumpa z posledních čtyř let do širšího politického rámce a srovnává je s podobným vývojem v Rusku či Maďarsku. Demokracie je křehčí, než se může zdát.

Tato monografie skládající se ze šesti historických analýz a tří příspěvků memoárového a přehledového charakteru poskytuje celkový pohled na stoletou historii česko(slovensko)-albánských vztahů – nejen těch diplomatických a ekonomických, ale i vztahů kulturních, mezilidských či v oblasti vzdělávání. Tato kniha dokazuje, že Češi a Albánci, navzdory své geografické vzdálenosti a ne vždy silným politickým vazbám, v minulosti rozvíjeli a stále rozvíjejí jak silné obchodní vztahy, tak i oboustranné sympatie. Ty vycházejí z vazeb v minulosti, ale i z nárůstu přímých vzájemných kontaktů. Dnes, sto let od navázání diplomatických vztahů, se sympatie a kontakty mezi Čechy a Albánci zdají být ještě silnější.

Proč by měla Evropská unie získat vlastní politickou moc a jak by se něco takového mohlo uskutečnit? To jsou základní otázky, na které se prostřednictvím někdy vášnivého, ale vždy konstruktivního dialogu pokouší najít odpověď oba fiktivní protagonisté Polemiky s euroskeptikem. Proevropsky naladěná Petra tvrdí, že evropské národy musí spojit síly, aby byly schopné se ubránit a prosazovat své zájmy v rychle se měnícím světě. Domnívá se také, že je potřeba nově definovat a posílit transatlantickou vazbu se Spojenými státy v rámci Severoatlantické aliance. Skeptik Václav je přesvědčený, že nic takového není možné. V Evropě podle něj nejsou podmínky pro vznik celoevropské politické moci a národní stát i nadále představuje ničím nenahraditelnou politickou formu. Spojenectví s USA musí zůstat v nezměněné podobě, jinak by se evropské národní státy nedokázaly ochránit před mimoevropskými nepřáteli (Rusko) a možná ani před tím, aby znovu nezačaly válčit mezi sebou. Které argumenty převáží? A může se vůbec přesvědčená zastánkyně evropské integrace s jejím nesmiřitelným odpůrcem na něčem shodnout?

Nové vydání doplňuje předmluva rusisty a novináře Libora Dvořáka. Začátek 90. let 20. století, rozpad Sovětského svazu, éra prezidenta Borise Jelcina, čečenské války a 15 let Vladimira Putina ve funkci prezidenta nebo premiéra Ruska. Všechny tyto události jsou ve větší či menší míře reflektovány v knize Garryho Kasparova Zima přichází. Popis prvních deseti let po pádu železné opony otevírá hlavní téma, kterým je autorův pohled na Vladimira Putina. Jeho vzestup z pozice někdejšího důstojníka KGB až na prezidentský post chápal Kasparov jako jeden z prvních jako signál, že se Rusko začíná odklánět od demokracie. Jako čelný představitel ruské opozice označuje autor současného prezidenta za diktátora, který má díky obřím zdrojům a nukleárním zbraním velkou moc po celém světě, a kritizuje vstřícný postoj Spojených států a dalších západních zemí k Rusku. Garry Kasparov napsal tuto knihu již v roce 2015 a je zřejmé, že se bohužel v mnohém nemýlil. Hrozba Putinova Ruska je nyní mimořádně aktuální a svět se k ní musí postavit čelem.

Kniha zřejmě nejvýznamnějšího současného autora z oboru geopolitiky, která je jedním z hlavních děl na téma globálního vývoje světa, která v poslední době vyšla. Autor se snaží popsat základní předurčení historického vývoje jednotlivých oblastí světa tím, v jaké geografické poloze se nacházejí a jak tato ovlivňuje jejich osudy a další možný vývoj. Jde o jednu z nejdiskutovanějších knih z oblasti mezinárodní politiky a vztahů minulého roku.

Publikace je dílem studentů a kolegů Jana P. Kučery, který třicet let působil na katedře politologie FSV UK. Kniha proto zahrnuje texty věnující se problematice, s níž docent Kučera spojil svou přednáškovou i výzkumnou činnost. K nim patří studie M. Skovajsy a J. Dopierally věnované Richardu Wagnerovi a analýzy vztahující se k českým dějinám, jako jsou práce o českém údělu od D. Brabce a o politickém stranictví v českých zemích před rokem 1918 od J. Staubera.Zájemci o české dějiny 20. století zde najdou i text týkající se kontaktů T. G. Masaryka s Willou Catherovou z pera P. Justa či obsáhlou studii V. Smetany přibližující přítomnost Rudé armády v Československu v roce 1945. Své místo zde našla i analýza formování středoevropské identity od L. Cabady a studie současné ruské inteligence M. Romancova. Nechybí ani zamyšlení nad konceptem svobodné společnosti, jejímž autorem je K. B. Müller, či úvahy o ideologickém zakotvení fašismu J. Charváta, které doplňuje „filozoficko-marsologická“ literárně zacílená úvaha J. Mlejnka. Stranou zájmu nezůstala ani témata vztahující se k Francii (příspěvek věnovaný národní identitě Nice z pera M. Perottina) či studie o „světovém vlivu“ Velšanů B. Říchové. Publikaci uzavírá politicko- geografická analýza globálně nejoblíbenějšího sportu – fotbalu – spoluautorů M. Riegla a B. Doboše.

Zasahovanie do amerických volieb. Podporovanie extrémistickej politiky v Európe. Vojna na Ukrajine. Putinovo Rusko v uplynulých rokoch vynakladá veľké úsilie, aby rozšírilo svoj vplyv a podkopalo západné inštitúcie. Ako k tomu však došlo a kto to zosnoval? Investigatívna novinárka a bývalá moskovská spravodajkyňa Catherine Belton v Putinových ľuďoch odhaľuje dosiaľ nevypovedaný príbeh, ako sa Vladimir Putin a skupina bývalých príslušníkov KGB v jeho bezprostrednom okolí dostali k moci a vyrabovali vlastnú krajinu. Belton sa ponára hlboko do vnútorných procesov v Kremli a vďaka výpovediam kľúčových aktérov odhaľuje, ako Putin nahradil svojvoľných oligarchov z jeľcinovských čias novou generáciou lojálnych oligarchov, ktorí ovládli ruské hospodárstvo, justíciu a rozšírili vplyv Kremľa do Spojených štátov a do Európy. Výsledkom je mrazivý pohľad na pomstu KGB – príbeh, ktorý sa začína kolapsom Sovietskeho zväzu, keď celé siete agentov dokázali vyviezť zo štátnych podnikov na Západ miliardy dolárov a s nimi aj svoj vplyv. Putin so spojencami svoje dielo dovŕšili, keď obnovili moc Ruska, zmocnili sa hospodárstva, potlačili nezávislé hlasy a v zahraničí rozpútali tajné operácie. Martinus.sk · Čítanie z knihy PUTINOVI ĽUDIA (Catherine Beltonová)

Deník politika, právníka a vysokoškolského učitele v oboru práva Evropské unie Pavla Svobody vznikal během autorova pětiletého působení v Evropském parlamentu a posléze byl doplněn o úryvky ze soudobých blogů a článků a o fotografický materiál. Pohled do pestré každodenní reality fungování Evropského parlamentu, střípky z jeho zákulisí, trefné glosování dění, průhledy do dilemat, kterým je evropský politik ve svém rozhodování vystaven, ale i do osobního života – to všechno činí tento text autentickým, otevřeným a přitom čtivým a vtipným. Hudbymilovného čtenáře možná překvapí, že tento celoevropsky uznávaný český politik je zapáleným muzikantem a mimo jiné i tvůrcem největší sbírky českých a moravských koled.

Kikből áll korunk globális elitje? Miből szerezték vagyonukat, és milyen úton? Hol élnek és hogyan? Ahhoz a nemzethez kötődnek, amelynek tagjaként meggazdagodtak, vagy igazi kozmopoliták? Üzletelnek és házasodnak-e országhatárokon át? Hogyan ejtik foglyul az államokat? Hogyan rejtik adóparadicsomokba a pénzüket? Őszinte-e a jótékonykodásuk? Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ Pogátsa Zoltán közgazdász-társadalomkutató könyve.