E-knihy - Politológia strana 9 z 17

Korunk az autokrata vezetők új fénykora. Oroszországtól Indiáig, Törökországtól Amerikáig olyan férfiak kormányoznak, akik a populista csáberőt és az önkényuralmi politikát elegyítik. A maguk illiberális képére formálták országukat, személyi kultuszt teremtettek, és milliók lojalitását szerezték meg maguknak. Mindezt abból a kottából játsszák, amelynek ütemeit olyan figurák komponálták, mint Benito Mussolini, Adolf Hitler és Moammer el-Kadhafi. De akkor – a történelem minden tanulsága ellenére – miért hatnak ránk mégis ilyen csáberővel? Ruth Ben-Ghiat történész elemzésében minden tényezőt számba vesz a társadalmi nemektől a korrupción át a propagandáig. Megmagyarázza, kik ezek a politikusok, hogyan manipulálják történelmünket, félelmeinket és vágyainkat, hogy minden áron megszerezzék és megtartsák hatalmukat. A szerző éles szemmel és éles szavakkal mutatja meg, hogyan vehetjük fel a harcot azokkal az erőkkel, amelyek ki akarják siklatni a demokráciát, és el akarják ragadni jogainkat.

Nyugtalanító jelenséggel kell szembenéznünk. A Nyugat nem érti a kommunizmus szorításából magukat több mint harminc éve kiszabadító országoknak a szuverenitásért és a szellemi önállóságért folytatott küzdelmét, az egykori Vasfüggöny mögötti népek pedig értetlenül állnak a Nyugat érzéketlensége és az általa képviselt, magának kizárólagosságot követelő neomarxista történelemszemlélet előtt. Schmidt Mária ebben a könyvében fejezetről fejezetre teszi mérlegre az elmúlt három évtizedet. Olvasva egymásra épülő, elemző és értelmező esszéit, hamar kibontakoznak azok a törésvonalak, amelyek ezeket a nyugtalanító jelenségeket okozzák. Érdemes leszögeznünk: ez a könyv csak itt, Közép-Európában születhetett meg. 2020-ban ez a régió a világ legszabadabb térsége, ahol a múlt századi totális eszmerendszerek tapasztalatával, valamint a nemzeti függetlenségért, a hazáért vívott szabadságharcok hatalmas örökségével felvértezve lehet felvenni a küzdelmet a Nyugat által képviselt és a diktatúrákat jellemző egyneműsítő szándékkal.

"Kicsit ellépett mellettem a csermelyléptű idő, most következik a 2019 című könyv, aminek semmi köze sincs a címben szereplő évhez, illetve csak annyi, hogy 2019-ben IS születtek olyan írások, amelyek belekerültek, de még az is lehet, hogy többségében 2020-ból származnak. A lényeg továbbra is annyi, hogy ezek a publicisztikák a Hócipőben jelentek meg, ami egy erősen underground réteglap, így nincs annyi olvasója, amennyit megérdemelne. De most javíthatják a statisztikát... ... Fontos változás még, hogy kutya helyett macskáim vannak, valamint megalapítottam a Csináltadmár Rabbival? nevű zenekart, de erről majd egy másik könyvben fogok beszámolni. Léptem, csók."

Hogyan ?lőtte le Kázmért, a medvét, Horthy Miklós? Miképp vitte be Brezsnyev elvtársat a susnyásba egy sebzett vadkan? Kikkel vadászott Horthy Miklós, Rákosi Mátyás és Kádár János? Kik cserkeltek József főherceg egykori vadászterületén a szocializmusban, és ki birtokolja a rezervátumot ma? Az elmúlt száz évben melyik magyar politikus lőtte a legnagyobb bakot? Kádár János vagy Semjén Zsolt rendezett-e jobb vadászati kiállítást? Az elmúlt száz év során Magyarország megannyi politikai, történelmi változáson esett át. Rendszerek, korszakok, ideológiák és vezetők jöttek-mentek, cserélődtek. Mégis létezik valami, ami összeköti egymással a Horthy-korszakot, a szocializmust és a rendszerváltás utáni időszakot: a hatalmi elit öröknek tetsző vadászszenvedélye. Hazánkban a vadászat nem csupán úri passzió, hanem több annál. Magyarországon számos erdő és tisztás vált fontos döntések és bizalmas megbeszélések színterévé sorsfordító történelmi pillanatokban. Miért vadásznak minden korban a politikusok? Miként alakította a politikai döntéseket az elit vadászszenvedélye? Hogyan befolyásolta mindez az emberek sorsát Magyarország elmúlt száz évében?Majtényi György könyve a hatalmasok vadászatainak legrejtettebb titkait tárja elénk történészi alapossággal, ám mégis olvasmányos formában. Korábban ismeretlen és izgalmas történetekkel találkozunk vadászokról, hajtókról, medvékről, őzekről és szarvasokról. Az olvasó Magyarország elmúlt száz évének történelmét egy vadászpuska távcsövén keresztül is megismerheti a kötet lapjain – úgy, ahogy azt politikus-vadászaink látták. A szerző ugyanakkor nem hallgatja el az áldozatok szempontjait sem.

Napjainkban egyszerre folyik harc a politika formája és tartalmának meghatározásáért és a figyelem megragadásáért. Mindez nem új a politikai közösségek történetében, de a küzdelem hevessége igen. A politika, a nyilvánosság és a médiafogyasztás digitális fordulatának következtében oly mértékig diverzifikálódott a politika jelentése és a politikai témák priorizálása az egyének szintjén, hogy nem elégséges úszni az adatok tengerében: szigeteket is kell rajta létesíteni. Csomópontokat, adatokat és tudásokat, állomásokat – politikai értelemben álláspontokat –, amelyek köré embereket (választókat, állampolgárokat, fogyasztókat) csoportosítani lehet. Hogy a politikának lehetséges szigeteket építenie, mindezt a könyv számos Big Data-alapú gyakorlat és kampány bemutatásával szemlélteti, ahogyan azt is, hogyan képes a politikai kampánytervezés átvenni olyan digitális tartalomfejlesztői (képi) gyakorlatokat, amelyek korábban egy szűk online szubkultúra vagy törzs sajátosságai voltak. Magyarországon ilyen részletességgel még nem mutatták be kortárs mémkultúrát, de az amerikai politikában átmeneti, de annál zajosabb sikert arató alt-right mozgalmat sem, amelynek megerősödése nem ment volna a technológia és az internet demokratizálódása nélkül. Ugyanakkor a hangsúly mégsem ott van, hogy ki használ bizonyos eszközöket, hanem abban, ahogyan használják. Hogyan válnak online mikrofelületek makrotényezőkké, hogyan lesz a szembenállás zajcsökkentésére létrehozott platformokból bevett kampányeszköz,hogyan gyakorol hatást a politikára a videójáték-kultúra és -szocializáció? Amerikai kampányok mentén módszereket mutatunk, hogyan követnek végig kampánystábok digitális lábnyomokat, és lesznek érzelmi alapú megnyilvánulásokból értelmi kimenetek. Beszélni kell a hagyományos közvélemény- és társadalomkutatás megismerési válságáról is, soha nem merült fel még ennyire szembeötlő módon, mint az online aktivitások és életszervezés fordulata után, hogy a „mit kutatunk” kérdésében elbizonytalanodás van. Tudnunk kell mekkora a hatás egy-egy választói döntés mögött, és milyen tényezők váltják ki, ahhoz folyamatos mérésekre és elemzésekre van szükség a Big Datától kezdve a kísérleti kutatásokig. Ezek hiányában egy olyan bonyolult médiaökoszisztémában, mint a digitális tér, csak ideológiai vagy óvatos következtetésekkel élhetünk. Az álhírek veszélyt jelentenek, de az álhír-veszélyre szakosodott iparág nem kevésbé takarja el szemünk elől az emberi döntések komplex jellegét. A könyvben tárgyalt internet rossz és jó arcainak küzdelme a figyelemgazdaságban, az érzelemszabályozásban és az adatmonopólium-megszerzésében egyelőre döntetlenre áll.  

A ?világ legfiatalabb női politikai vezetője, akinél valóban megfér egymás mellett a család és a karrier. Egy politikus, aki világszerte százmillióknak ad reményt a terrorizmus, a szélsőségek és a klímaváltozás elleni harcban. Jacinda Ardern 37 évesen lett Új-Zéland legfiatalabb miniszterelnöke. A politikus igencsak feladta a leckét a konzervatív felfogásúaknak: hivatali idejében gyermeket szült, majd hat hét után visszatért a parlamentbe, kislányával az élettársa maradt otthon. Legalább ennyire fontos Ardern politikai progresszivitása és válsághelyzetben mutatott személyes kiállása. A mormon családban nevelkedett lány már a középiskolában szembesült a társadalmi egyenlőtlenségekkel, az őslakosok elnyomásával. 2017-ben lett az Új-zélandi Munkáspárt elnöke, és még abban az évben a második legnagyobb pártként kerültek a parlamentbe. A miniszterelnöki posztra Ardernt választották meg. A 2019-es christchurchi merénylet utáni bátor és határozott kiállása tovább növelte népszerűségét. 2020-ban vezetésével Új-Zéland sikeresen védekezett a koronavírus-járvány ellen, és Ardern magabizosan nyerte meg a választást. Az új-zélandi újságíró, Madeleine Chapman a szalagcímek mögé néz, felfedi a miniszterelnökségig vezető utat, és összeveti Jacinda Ardern imázsát a valósággal. Vajon a politikusnő képes beteljesíteni a benne lévő ígéretet, és valóban az új kor meghatározó vezetője és példaképe lehet – nem csupán Új-Zéland, hanem az egész világ számára?

Új kötetében Mérő László négy témával foglalkozik: a Facebook működésével, a gazdaság néhány furcsa új jelenségével, saját tévedéseivel és Orbán Viktor személyiségének alakulásával. A négy témát a szerző egyéni látásmódja és szórakoztató, humoros stílusa fogja össze.  Mérő Lászlónak két lehetőség kínálkozott: megvárja, amíg valamelyik téma kinövi magát egy teljes könyvvé, vagy közread egy olyan könyvet, mint ez itt. Az utóbbit választotta, hiszen a négy témából legalább három éppen most aktuális, és ezért érdekesebb most egy negyed könyvként, mint esetleg valamikor majd egy teljesként. Ez a könyv nem arra való, hogy jó tanuló módjára az elejétől a végéig elolvassák. Az egyes írások önállóan, a többitől függetlenül is olvashatók, és így is összeállhat belőlük egy érdekes összkép.

Prostredníctvom krátkych a výstižných aforizmov a komentárov je v knihe zachytená doba, ktorá navždy zmenila Slovensko. V knihe je tiež život odhalený v celej svojej paradoxnosti, ale aj poetickosti a tajomnosti.

A 2010-ben hatalomra került Fidesz politikájának egyik pillére a sport. Az ellenzék számára pedig a politikai konfliktusteremtésre alkalmas terület, elvégre a stadionépítések, a tao, az egyéb szakpolitikai befektetések száz-, ezermilliárdos tételt jelentenek a költségvetésből, miközben a korrupció gyanúja is kíséri a beruházásokat. A könyv arra vállalkozik, hogy áttekintse, Orbán Viktor rajongó szeretetén túl mire szolgál a sport a korszak uralkodó narratívájában, valójában mi a célja az intézkedéssorozatnak, milyen eszmei alapon építkezik a sportpolitika, és hogy létezhet-e ennek baloldali ellentörténete.

Amélie Poinssot ablakot nyit egy hatalmi rendszer mechanizmusaira. Pontos és értelmes módon bemutatja, hogyan konszolidálja és tartja meg a hatalmát Orbán, milyen típusú autoriter rendszert épített ki. A korrupció és a nepotizmus mellett a magyarok életét olyan identitásszövegekbe ágyazta, amelyek a két háború közötti ideológiákban gyökereznek. Ehhez széles körűen és sokféle eszközzel átírta a történelmet (emlékművek, múzeumok, ünnepségek, oktatás). A nemzetet a birodalmak és az EU áldozataként írja le, felidézi a nemzet kihalásának veszélyét (alacsony születési ráta, muzulmán fenyegetés), amellyel szembeállítja a keresztény Európa vízióját. Rendszerében az ellenségkép-gyártás a kormányzás egyik legfőbb eszköze, az EU pedig nem a nemzetek párbeszédének, a közös célokról szóló konszenzus megteremtésének helyszíne, hanem harci terep. Kilépni persze nem akar, annál sokkal fontosabbak számára az uniós pénzalapok. Amélie Poinssot nem lebbenti fel az összes fátylat az Orbán-rejtélyről, de lehetővé teszi számunkra, hogy árnyaltan lássuk Orbán rendszerét. Történelmi perspektívába helyezi, megmutatja belső feszültségeit és külső korlátait. Könyvével, amely nélkülözhetetlen mindazoknak, akik meg akarják érteni, mi történik velünk Európában, figyelmeztet arra is, hogy illúzió azt hinni, egy ilyen autoriter rendszer valamiféle helyi csodabogár. „Egy olyan tendenciába illeszkedik, amely megtalálható az egész kontinensen, és számos párt osztja az eszméit.”

Szájer József 2014. január és 2018. decembere között született gondolatait osztja meg az olvasóval a bevándorlásról, a Fideszről, Magyarországról, az Alaptörvényről és Európáról. Európa válságban van.Elveszítette az iránytűjét, és arra készül, hogy feladja azokat a hagyományait, amelyek évszázadokon át biztosították fennmaradását és sikereit.Európának politikai, gazdasági, demográfiai és lelki megújulásra van szüksége.Magyarország kész arra, hogy fontos, iránymutató szerepet játsszon az Európai Unió cselekvőképességének helyreállításában, versenyképességének megerősítésében.A régi, lejárt receptek nem működnek többé, azok éppenhogy akadályozzák az innovatív, új utakat kereső megoldásokat, tartósítják a pangást.Új utakra, új válaszokra, merész döntésekre van szükség!

Megadja Gábor (1985) a Századvég vezető kutatója, a 888.hu publicistája.Első könyve Az utópiahegemóniája címmel2014-ben jelent meg, jelen kötet pedig doktoriértekezésként született.Lehetséges, hogy a modern totalitárius rezsimek visszazuhanást jelentenek a sötét korokba, a modernitás előtti időkbe? A felvilágosodás előtti törzsi szellemiséget testesítik meg, főleg Közép és Kelet-Európában vagy a harmadik világban, ahol nem tudtak megszabadulni a barbarizmustól? Vagy pont ellenkezőleg, a nemzetiszocializmus és a kommunizmus épp a modernitásnak köszönhetik létüket? A könyvben tárgyalt szerzők a második álláspont mellett érvelnek.   Ez egy eretnek könyv. A haladás és a modernitás jelenségeinek értelmezésében az intézményesített és uralkodó felfogástól élesen eltér, tagadja az ezeket megalapozó dogmákat, kérdőre vonja a modern ortodoxia tételeit. A könyvben tárgyalt szerzők maguk is eretnekek, ám a könyv néhány szerzőt is olyan módon értelmez, ami követőik szemszögéből ugyancsak szentségtörő eljárásnak minősülhet.

Ha hinni lehet a statisztikának, Magyarországon minden a legnagyobb rendben volt a 2020-as koronavírus-járvány előtt: magas volt a gazdasági növekedés üteme, nőttek a keresetek, csökkent a munkanélküliség. Az Orbán-kormánytól sokan várták, hogy a történelmi jelentőségű program tavaszi meghirdetése után eredményesen kezeli majd a válságot, de nyár végére a történelmi nagyság már nem a csomagra, hanem éppen a gazdasági visszaesésre volt igaz. A járvány második, őszi hullámának idején hozott intézkedések sem adnak okot a megnyugvásra, miközben felszínre került a gazdaság több strukturális problémája is.   Mellár Tamás egyetemi oktatóként, kutatóként, ellenzéki országgyűlési képviselőként és a Gazdasági Bizottság alelnökeként, az eseményeket kívülállóként, mégis egészen közelről szemlélve készített gyorsjelentést a kormány válságkezelő programjáról. A járvány terjedése kiszámíthatatlan, és nem tudhatjuk, meddig tart és hogyan ér véget a nyomában kialakult gazdasági válság, a szerző markáns véleményét olvasva azonban könnyebben megérthetjük, mi is történik körülöttünk.  

Lebilincselő, személyes vallomás a történelemformáló pillanatokról – az elnöktől, aki arra inspirált, hogy higgyünk a demokrácia erejében Barack Obama izgalmas, várva várt elnöki memoárjának első kötetében elmeséli valószínűtlen útjának történetét, amely során az identitását kereső ifjúból a szabad világ vezetőjévé vált. Politikai tanulmányait és történelmi jelentőségű elnöksége első ciklusának ikonikus pillanatait – a drámai átalakulás és zűrzavar időszakát – bemutató könyvében megdöbbentően személyes részletekbe enged betekintést. Végigkalauzol a lenyűgöző pályán, amelyet a korai politikai törekvéseitől kezdve a választók aktivizálásának köszönhető, döntő jelentőségű iowai jelölőgyűlésen aratott győzelemig bejárt, majd a 2008. november 4-ei vízválasztó éjszakáig, amikor az Amerikai Egyesült Államok 44. elnökévé választották, és ezzel ő lett az első afroamerikai, aki az ország legmagasabb hivatalát betölthette. Páratlan őszinteséggel írja le az elnöki hatalomban rejlő bámulatos lehetőségeket és azok korlátait. Az Ovális Irodába és a Fehér Ház Válságtermébe valamint Moszkvába, Kairóba, Pekingbe és számos más helyszínre invitál, és egyedülálló betekintést nyújt az Egyesült Államok belpolitikájának és nemzetközi diplomáciájának dinamikájába is. Bizalmasan elmeséli, hogy mi járt a fejében, amikor kialakította a kabinetjét, a gazdasági világválságot kezelte, Vlagyimir Putyin befolyásának mértékét próbálta felmérni, vagy amikor leküzdhetetlennek látszó akadályokat elhárítva keresztülvitte az egészségügyi ellátás kiterjesztésére vonatkozó törvényét. Ahogy beszámol arról is, milyen szempontok vezették, amikor összeütközésbe került a tábornokaival az afganisztáni stratégia miatt, a Wall Street megreformálására tett lépéseket, a Deepwater Horizon katasztrófája utáni eseményekre reagált, és az Oszáma bin Láden halálához vezető Neptun Szigonya akciót jóváhagyta.   Az Egy ígéret földje hihetetlenül bensőséges és hiteles önelemzés – történet egy emberről, aki szerepet vállalt a történelem alakításában, egy közösségszervezőről, akinek a világpolitika porondjára kilépve kellett próbára tennie a hitét. Obama őszintén vall arról, milyen hajmeresztő mutatványt jelentett feketeként elindulni az amerikai elnökválasztáson, viselni a &bd

A 2016 nyarán rendezett népszavazáson a résztvevők több mint fele arra voksolt, hogy az Egyesült Királyság lépjen ki az Európai Unióból. Az eredmény nemcsak a nemzetközi közvéleményt, hanem magát David Cameron akkori miniszterelnököt is meglepte. Mi vezetett odáig, hogy egyáltalán felvetődjön a távozás lehetősége, és hogy a többség a kilépés mellett döntsön? Hogy kezelték a helyzetet a későbbi brit miniszterelnökök, Theresa May és Boris Johnson? Mik voltak az Európai Unióval folytatott tárgyalok főbb állomásai? Milyen hatással lesz a kilépés az Egyesült Királyság gazdaságára, társadalmára és területi integrációjára? Mi lesz Skócia és Észak-Írország sorsa? Losoncz Miklós könyve ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Rohamosan változik körülöttünk a világ, átalakulóban van az egész világrendszer, új szereplők, új kihívások, új ellentmondások jelentek meg. Az 1989-ben kialakult, viszonylag jól szabályozott és áttekinthető világrend összeomlott, kavargó „világrendetlenség” lépett a helyébe, a multilaterális szabályozás helyett bilaterális konfliktusok sorozatával. Különféle koncepciók bukkantak fel az új helyzet jellemzésére és korszakolására.  A szerzők bemutatják a globális rendszer régi és új főszereplőit, azok törekvéseit és erőviszonyait. Feltárják az új multilaterális világrend kialakulásának várható folyamatait, különös tekintettel Kínára, Oroszországra, az EU új globális szerepére, valamint ezeknek a változásoknak a magyar folyamatokra gyakorolt hatására.  

A ?magyar-francia kapcsolatok évszázadokra nyúlnak vissza, és ellentmondásoktól sem mentesek. Franciaország Szent Lajos, XIV. Lajos, Napóleon és De Gaulle országa. Mindezek a nevek magyarázzák azt, hogy a magamfajta, a frankofónia iránt elkötelezett jogász számára miért jelent kihívást és nagy élményt, hogy Franciaországban rendkívüli és meghatalmazott nagykövetként képviselhettem hazámat. A második Orbán-kormány (2010-2014) idején szemtanúja lehettem a francia politikai élet megrázkódtatásainak és rezzenéseinek, Nicolas Sarkozy elnöksége utolsó éveinek és François Hollande elnöki időszaka első esztendeinek. A két eltérő – és a francia társadalom által erősen kritizált – habitusú köztársasági elnök kül- és belpolitikai törekvéseinek figyelemmel kísérése mellett láthattam, hogy a hagyományos politikai pártok milyen belső válságokon mennek keresztül, s hogy mi tette lehetővé Emmanuel Macron köztársasági elnökké választását. Egyetemi tanári és korábbi alkotmánybírói megbízatásomra tekintettel nagykövetként szerepet kaphattam a magyar alkotmányos identitás védelmezésében, az alkotmányozás folyamatának bemutatásában. Ugyanakkor a magyar-francia gazdasági kapcsolatokban az úgynevezett vállalati viták rendezésében ügyvédi tapasztalataimat is hasznosítani tudtam. Párizsi nagyköveti éveim alatt naplót vezettem, rögzítettem mindazt, amit láttam és átélhettem. Mindamellett igyekeztem bemutatni a diplomáciai élet mindennapjait, egy nagykövetség küzdelmeit és örömeit.

Gene Sharp massachusettsi politológiaprofesszor 1993-ban felvázolt egy tervezetet az elnyomó rezsimekkel szembeni erőszakmentes ellenállásra. A világszerte szabadon publikálhatóvá tett írás fordításban, fénymásolatban bejárta az autokratikus rendszereket Irántól Venezueláig (mindkét országban az állam ellenségévé nyilvánították Sharpot), Szerbiától Afganisztánon és Kínán át Egyiptomig és Szíriáig, s mindenütt az ellenzék legfőbb útmutatója lett, és olyan mozgalmaknak adott ösztönzést, mint a Milosevics-ellenes Otpor, az Arab Tavasz, az ukrajnai narancsos forradalom, vagy az amerikai eredetű Occupy. Ez a tömör, inspiráló és rendkívül világos írás a diktatúrákkal szembeni erőszakmentes ellenállás 198 különféle módját sorolja fel - ilyen például a bojkott, az állampolgári engedetlenség, a munkabeszüntetés, az ülő-, éhség- és egyéb sztrájkok, a bankbetétek kivonása stb. A könyv az addig alig ismert Sharpot a világ legkeresettebb elemzőjévé tette a tekintélyelvű rendszerekkel szembeni ellenállás területén, és több alkalommal jelölték Nobel-békedíjra. 2012-ben elnyerte az "alternatív Nobel-díjként" emlegetett Right Livelihood Award-ot.

Pred piatimi rokmi Francis Fukuyama napísal, že americké inštitúcie upadajú, pretože ich stále viac ovládajú silné záujmové skupiny. O dva roky sa jeho predpoveď vyplnila, keď sa k moci dostali viacerí politickí outsideri, ktorých ekonomický nacionalizmus a autoritárske sklony ohrozujú celý svetový poriadok. Nacionalistickí populisti vsadili na charizmatické prepojenie s „ľudom“. Pracujú s úzkym chápaním identity, čo ľudí ženie do uzavretých skupín, ktoré vylučujú všetkých ostatných. Univerzálne uznanie rovnosti, ktoré je základom liberálnej demokracie, stále častejšie spochybňujú užšími podobami uznania, založenými napríklad na národe, náboženstve alebo rase. Vyústilo to do vlny protiimigrantského populizmu, spolitizovaného islamu či bieleho nacionalizmu. Fukuyama napísal aktuálnu a dôležitú knihu – vážne varovanie, že ak nevytvoríme univerzálne chápanie ľudskej dôstojnosti, odsúdime sa na nepretržitý konflikt.