E-knihy - Politológia strana 8 z 17

Na Slovenský štát, ľudácky nacionalizmus, politický katolicizmus a domáce variácie fašizmu sa kniha usiluje pozerať z európskej perspektívy. Jej cieľom je pochopiť, čo vlastne bol slovenský fašizmus (resp. fašizmus na Slovensku), aké mal v medzivojnovom a vojnovom období podoby a kto bol jeho nositeľom. Zaoberá sa otázkami, aké boli jeho kultúrne, spoločensko-politické a sociálne korene, ako sa vyvíjal pod vplyvom domácich a medzinárodných faktorov a aké dôsledky, tiahnuce sa až do našej súčasnosti, jeho pôsobnosť zanechala v slovenskej politickej kultúre a spoločnosti.

V létě 2020 se v Bělorusku konaly prezidentské volby, ve kterých pošesté zvítězil Alexandr Lukašenko. Výsledky zpochybnila tamní opozice i většina demokratických států, což spustilo sérii protestů žádajících změnu vlády. V rozhovorech promlouvají zástupci několika generací běloruských kritiků režimu, z nichž mnozí zažili represe a vězení. Jejich osudy spolu s pohledem českých novinářů živě vykreslují moderní dějiny této „poslední evropské diktatury“. „Jednoho dne uprostřed předvolební kampaně mi zavolali a řekli, že když se svými aktivitami nepřestanu, zavřou mě a děti pošlou do sirotčince. To mě hodně zasáhlo. V tu chvíli jsem byla opravdu připravená všechno vzdát. Režim ví, jakým způsobem na ženu zatlačit. Tehdy jsem se rozhodla poslat děti do ciziny, ale já se ještě vzdát nechtěla. Říkala jsem si, že se o ně určitě někdo postará, když mě uvězní. Nakonec se i to ve mně zlomilo a opustila jsem zemi právě kvůli dětem. Kdybych je neměla, možná bych se rozhodla jinak.“ Svjatlana Cichanouská „Bělorusové přesně vědí, že cesta do Evropy vede přes revoluci – a tu oni nechtějí. Jejich požadavky nejsou revoluční, ale evoluční: chtějí hlavně nové volby, to je pro ně zásadní. Na povolebních demonstracích neznělo, ať z běloruských základen odjedou ruské tanky a ať se země od Ruska odpojí, osvobodí. Řekla bych, že většina obyčejných lidí by byla nejraději, aby Bělorusko plnilo roli neutrální země, která se bude přátelit jak s Ruskem, tak s Evropou. S oběma bude mít obchodní vztahy a s nikým nebude mít konflikt. To je jejich ideální představa.“ Petra Procházková

Co když jsou noční můry vykreslené Georgem Orwellem v románu 1984 skutečné? Co kdybyste museli žít v zemi, kde by šlo naladit pouze jedinou vládní stanici? V zemi, kde by všechno bylo černobílé kromě rudých písmen propagandistických transparentů? V zemi, kde byste ve svém obývacím pokoji museli mít pověšený velký portrét prezidenta, abyste se mu na státní svátky mohli klanět? V zemi, kde by jiná než reprodukční sexualita byla zapovězena? V zemi, kde by špioni podobní Orwellově ideopolicii zkoumali na politických shromážděních vaši tvář, aby zjistili, jestli opravdu prožíváte to, co říkáte? Korejská lidově demokratická republika neboli Severní Korea je skutečná. Komunistický režim, který od roku 1945 ovládá severní polovinu Korejského poloostrova, je pravděpodobně nejhorší totalitní systém v moderních dějinách. Novinářka Barbara Demicková odhaluje v knize Není co závidět: Obyčejné životy v Severní Koreji nevídaná fakta o zemi a společnosti, o nichž toho zbytek světa mnoho neví. Sleduje osudy šestice lidí: tajně se scházejícího mladého páru, idealistické lékařky, malého bezdomovce, vzorné pracovnice továrny, která miluje Kim Ir-sena víc než svou rodinu, a její vzdorovité dcery. Demicková věnovala pečlivé rekonstrukci života v Čchongdžinu, městě zapovězeném cizincům, šest let. Jako zdroj informací jí sloužily rozhovory s uprchlíky, propašované fotografie a videonahrávky. Kniha popisuje chaos, který nastal po smrti Kim Ir-sena, suverénní nástup jeho syna Kim Čong-ila, zničující hladomor, v jehož důsledku zemřela odhadem desetina populace, i vlnu následných ilegálních útěků ze země. Kritika přirovnala knihu Barbary Demickové k Hirošimě Johna Herseyho a k Cestě Cormaca McCarthyho. Není co závidět znamená přelom v pomyslné sbírce publikací na téma totalitarismus.

Kniha přináší na příkladu „pracovní služby“ jako celosvětově rozšířeného prostředku řešení nezaměstnanosti mladých lidí během hospodářských krizí nové poznatky o ideovém prostředí a nacionální praxi německé menšiny v meziválečném Československu. Umožňuje lépe porozumět jednání a stereotypům chování té části německé menšiny, která se definovala nacionálně a která ve třicátých letech 20. století nabývala na četnosti. Práce přibližuje na základě analýzy sociálního fenoménu, jak bývá také pracovní služba označována, postupné akreditování a implementaci projevů autoritativního myšlení vycházející z domácích zdrojů přizpůsobovaných formám říšského nacionálního socialismu v městských a venkovských podmínkách na sklonku existence republiky. Nabízí nové vhledy do vývoje německé menšiny v kontextu vývoje v Německu, které se ve sledovaném období dostávalo pod sílící tlak nacionálního socialismu. Publikace je koncipována převážně na základě výzkumu primárních pramenů rozličné povahy a je vedena úmyslem nabídnout širší odborné i laické veřejnosti pohled na dosud v české historiografii opomíjený historický jev, který svou povahou přispíval k zostřující se nacionální situaci meziválečného Československa a spoluutvářel militantní postoje části jeho německých obyvatel.

O nacismu a fašismu ročně vychází desítky publikací, ale kniha, jež by se věnovala teorii fašismu v diachronní perspektivě a kritické analýze jednotlivých historiografických proudů fascist studies dosud česky nebyla vydána. Rozbor fenoménu fašismu je veden v komparativní a širší kulturní perspektivě a vůči tradičním interpretacím politických, hospodářských a sociálních dějin se vymezuje kriticky. Autor ukazuje původ a definice utopické ideologie založené na myšlence znovuzrození národa/rasy a sleduje její vývoj od počátků v Itálii 20. let až do současných neonacistických a post-fašistických podob.

Monografie kolektivu autorů z České republiky a Slovenské republiky komplexně pojednává o institucionálních a činnostních aspektech zpravodajství – o zpravodajských službách a o zpravodajské činnosti. Autoři v jednotlivých kapitolách podrobně rozebírají postavení, funkce a právní úpravu zpravodajských služeb a zpravodajské činnosti zejména v České republice a Slovenské republice. Zároveň na problematiku právní úpravy postavení a činnosti zpravodajských služeb nahlížejí i z mezinárodního a srovnávacího pohledu. V publikaci lze nalézt také základní teoretický rozbor zpravodajské činnosti, její historické ukotvení a popis jednotlivých zpravodajských oborů, včetně v současnosti velmi diskutované a aktuální oblasti kriminálního zpravodajství.

Měli bychom texty Platóna, Machiavelliho, Rousseaua a dalších klasiků chápat nadčasově, nebo vždy na základě jejich kontextu? Do jaké míry je takový myslitel originální autor a do jaké obraz své doby? Mezioborová kolektivní monografie Jak číst politické myslitele? srozumitelně, ale do hloubky a ve vzájemných souvislostech představuje hlavní myšlenkové proudy, které se rozvíjely na poli interpretace textů politického myšlení a při práci s politickými pojmy. Ve dvanácti kapitolách zpracovaných širokým autorským kolektivem složeným z filosofů, politologů a historiků seznamuje s přístupy osobností jako L. Strauss, L. Althusser nebo Q. Skinner a jejich odpověďmi na titulní otázku. Kniha je určena jak studentům sociálních a humanitních věd, tak i všem zájemcům z řad širší veřejnosti, kteří se chtějí zorientovat v nejvlivnějších pojetích studia politických textů: proniknout do vybraných interpretačních přístupů, seznámit se s jejich metodologiemi a získat podněty k další četbě a svému vlastnímu uvažování o politických a filosofických otázkách.

Během více než deseti let, které uplynuly od přípravy prvního vydání, se objevila řada nových teorií, konceptů a přístupů, které se snaží nabídnout vysvětlení současného dynamicky se měnícího globálního prostředí a nastínit implikace pro regionální rozvoj. V tomto vydání jsou zcela přepracovány a podstatně rozšířeny kapitoly věnované oběma směrům, které v oblasti teorií regionálního rozvoje v současnosti dominují, tedy institucionální teorii regionálního rozvoje a škole nové ekonomické geografie. Jsou analyzovány následující nové nebo relativně nové teorie a koncepty: globální hodnotové řetězce a globální produkční sítě, trojitá šroubovice (triple helix), regionální inovační systémy, znalostní základny, příbuzná rozmanitost (related variety), klastry, koncept "local buzz - global pipelines", odvětvová a geografická krátkozrakost aj.

Eltöprengett ?már azon, hogy a gondolatok is lehetnek olyanok, mint az élővilág élősködői, amelyek a gazdatestet akár önmaga elpusztítására is késztethetik? Gad Saad, a libanoni születésű, kanadai matematikus és evolúciósmagatartás- kutató pszichológus barátjához, Jordan Petersonhoz hasonlóan arra törekszik, hogy a gondolkodásunkban tetten érhető tévedésekre és hibás gondolkodásra hívja fel a figyelmünket, mielőtt túl késő lesz. Dr. Saad szerint az öngyűlölet társadalma, amely a „diverzitás”, a „befogadás” és a „méltányosság” hármas jelszavát hirdeti, legalább annyira hamis, mint amennyire életveszélyes. A valóság tagadásán alapuló, a logikus gondolkodást figyelmen kívül hagyó álláspontok dogmaként használják ezeket a jelszavakat, és elutasítják a másfajta nézőpontokkal való vita gondolatát is. Az áldozati kultúra felsőbbrendűségét hirdető progresszió értelmetlensége azonban nemcsak önmaga ellen fordul, de fals állításaival a társadalmat is tönkreteszi – ha hagyjuk. A nyilvánvaló dolgok elfogadása és kimondása ellen érveket kellene felsorakoztatni, mivel azonban ez a szélsőséges haladároknak nem sikerül, érzelmi problémát csinálnak a dologból, és „safe space”-eket követelnek maguknak, ahol a valósággal vagy ellenvéleményekkel nem kell találkozniuk. Ám dr. Saad szerint a vita elutasítása a legalapvetőbb szabadságjogainkat sérti, és nem hagyhatjuk, hogy ilyen módon eluralkodjon rajtunk a racionalitáson túllépő, „haladó” gondolkodás parazitája.

Az ?európai civilizáció hanyatlásáról Oswald Spengler könyve óta vitatkozik az értelmiség. Napjainkra ez a téma már túl is nőtt az elit diskurzusainak keretein, és alapvető identitáspolitikai kérdéssé vált. David Engels, a fiatal konzervatív író, történész, filozófus a szemünk láttára meghasonló európai identitás szemlélőjeként vázolja fel az európai civilizáció realista-pesszimista forgatókönyvét. Eredetileg saját szorongásainak leküzdése céljából lejegyzett, de végül a széles nyilvánosság elé tárt könyvében arra tesz kísérletet, hogy meghatározza a konzervatívok feladatait: a jobboldali gondolkodású emberek ragaszkodjanak az európai szabadság hagyományaihoz, az antik örökséghez, őrizzék az idejétmúltnak tűnő tevékenységeket, olvassanak, beszélgessenek, alakítsanak közösségeket, maradjanak erényesek és hűségesek, legyenek jó szakemberek, megbízható munkatársak, tartsanak ki a párjuk mellett, neveljék fel szeretetben és hitben gyermekeiket – és mindenekelőtt ne pusztán értékként kezeljék a keresztény hagyományokat, de éljenek is a hitben. Az európai civilizáció értékeinek megőrzése így személyes feladattá válik, és mindannyiunk egyéni felelőssége, hogy ehhez miképpen járul hozzá.

Élet-halál harccá fajult politikai küzdelem, erőszakos tüntetések, fegyveres összecsapások, a más véleményen lévők vérére szomjazó Twitter-csőcselék - a valaha a demokratikus országok mintaállamának kikiáltott Amerikai Egyesült Államok mintha a szétesés szélén állna.

Joseph ?Fouché, a hatalom bűvöletében élő egykori szatócsfiú, a francia forradalom után egymást váltó rezsimek örökös rendőrminisztere minden idők legnagyobb politikai túlélőművészei közé tartozik. Ifjan felszentelt pap és matematikatanár lett, de hamarosan elhagyta mindkét pályát. Bár magával vitte az önfegyelmet, a logikai éleslátást és a kivételes munkabírást, később az erőviszonyokat felmérő ügyes helyezkedés és a köpönyegforgatás, hűségeskük és árulások határozta meg politikai pályáját. A forradalom kitörése után már alkotmánypárti nézeteket hirdetett, majd a Konvent – előbb mérsékelt, girondista, majd radikális, hegypárti – képviselője lett. Robespierre diktatúrája idején a legradikálisabb „veszettekhez” állt. Miután kis híján maga is a guillotine alatt végezte, végül azok közé került, akik Robespierre-t juttatták a nyaktiló alá. A jakobinusok bukása után ismét a diktatúrát megdöntő hegypártiakhoz csatlakozott, majd a megfelelő pillanatban Bonaparte Napóleon mögé állt. Egy időre szembefordult Napóleon hatalmi törekvéseivel, de a titkosrendőrség megszervezőjeként és vezetőjeként, a császár tanácsadójaként addigra már nélkülözhetetlenné tette magát. Mivel világosan látta Napóleon háborús terjeszkedő politikájának közelgő kudarcát, szolgálatait felajánlotta Wellington hercegnek és a Bourbonoknak is. Ennek ellenére 1814-ben a száműzött Napóleon visszatérését szervezők között jelent meg, ám a Wellingtonnal és Metternichhel ápolt jó kapcsolata megóvta őt a waterlooi bukás következményeitől. Részt vett a Bourbon-restauráció előkészítésében, de mivel annak idején szerepe volt XVI. Lajos vérpadra küldésében, a visszatérő dinasztia száműzte Franciaországból. Az időszak minden híres és hírhedt személyiségeiről vezetett kartotékjaitól még bukása után is rettegtek kortársai. Az Osztrák Császárságban kapott menedéket, utolsó éveit Linzben és Triesztben élte le, itt írta meg emlékiratait, amelyek halála után jelentek meg. A mű ez idáig egyetlen magyar fordítása – Salgó Ernő munkája – 1943-ban jelent meg.

Az 1980-as évekig Magyarországon mindenki egyetlen emberre figyelt, Kádár Jánosra. Közös tudás volt, hogy tőle függ, merrefelé mennek a dolgok az országban. A rendszerváltás ígérete az volt, hogy ilyen többé nem lesz. Aztán 2010-től ismét mindenki egyetlen emberre figyel, Orbán Viktorra. Ismét közös tudás, hogy végső soron minden úgy fog eldőlni, ahogy ő jónak gondolja. Ez a könyv arról szól, hogyan jutottunk csöbörből vödörbe. Az egyszemélyes kormányzás visszatérése ugyanis nem csak úgy megtörtént velünk. A térség többi országában nincs is ilyen. Mi történt Magyarországon 1989 és 2010 között, ami megalapozta az Orbán-rendszert? A Kádártól Orbánig című kötet írásai ezt az utat mutatják be. Az írások többségében az Új Egyenlőség online társadalomelméleti magazin első öt évében jelentek meg a szerkesztőktől és felkért szerzőktől. A folyóirat egyértelmű világképet képvisel: a szolidaritás, az empátia, az igazságosság, a szabadság, a fenntarthatóság és a gazdasági demokrácia értékeit.

Nógrádi György, az ismert biztonság- és védelempolitikai szakértő – a 40 év alatt a Föld körül, a Szerencsénk volt, túléltük, a Városligettől Zanzibárig és az Érdemes érdekes korban élni című sikerkönyvek szerzője – legújabb művében tovább sorolja azokat a sokszor humoros történeteket, amelyek vele vagy barátaival és ismerőseivel estek meg.  2020-ban a koronavírus-járvány következtében sok minden megváltozott az életünkben. Hiányoznak a megszokott beszélgetések, a rokonok, a barátok, a társas összejövetelek, a külföldi utazások – de itt maradtak velünk hűséges társaink, az emlékek. Az otthonmaradás idején különösen jólesik visszagondolni az átélt kalandokra, a kellemes nyaralásokra a homokos tengerparton vagy a magas hegyekben, a hosszú hajóutakra vagy a rövid városnézésekre, és álmodozni arról, mi lesz majd a következő úti cél, ha újra kinyílik a világ. A szerző nemcsak sztorizik, hanem áttekinti azokat az esményeket is 2020-ból, amelyek formálták a nemzetközi politikát. Emlékezetünkbe idézi a koronavírus-járvány néhány hatását, többek között az elnapolt CDU-kongresszust, a zűrös amerikai elnökválasztás fordulatait. A válogatás természetesen szubjektív, de segít eligazodni ebben a sokismeretlenes, kifordult világban.

A fiatal olasz történész és közíró, Francesco Giubilei rámutat arra, hogy a környezet megóvásának kérdése az 1960-as évekig hangsúlyos volt az európai jobboldal politikai vitáiban, ám az 1968 után kibontakozó új baloldal egyre inkább kisajátította ezt a témát – a jobboldal hallgatólagos beleegyezésével. Ez azonban nemcsak politikai értelemben helytelen, de erkölcsileg is kifogásolható magatartás volt, mert a környezettudatos gondolkodás nem pártfüggő. A környezetért érzett felelősség kérdése a jobboldal számára éppannyira fontos, mint a gazdasági növekedés. Acqui Ambiente díjjal elismert könyvében Giubilei nemcsak a keresztény civilizáció gazdag örökségét, de a 20. század és napjaink konzervatív „zöld” gondolatait tárja elénk mint az ökológia mainstream, gyakran poszthumán jövőt vizionáló politikai vallásának alternatíváját.

Világszerte ?egyre több nő kerül kulcspozícióba, a sikeres nők újabb és újabb üvegplafonokat törnek át az üzleti életben és a politikában. Akár azt is gondolhatnánk, hogy a feminista mozgalom több évszázados küzdelem után lassan célba ér, ám Mikki Kendall, a neves amerikai író és aktivista szerint ez a legkevésbé sincs így. Úgy véli, a modern feminizmus minden sikere ellenére elfeledkezett egy fontos tényezőről: magukról a nőkről. A meghatározó feministák ritkán beszélnek az alapvető létszükségletekről, holott számos nőnek elérhetetlenek olyan, sokak számára magától értetődő dolgok, mint a megfelelő táplálkozás, minőségi oktatás, biztonságos lakókörnyezet és tisztességes fizetés. A sokak szükségletei helyett legtöbbször mégis a kevesek privilégiumainak növelése áll a középpontban. Az óriási visszhangot kiváltó Szemellenzős feminizmus számot vet a modern feminizmus önigazoló mítoszaival, feltárja a kortárs nőjogi mozgalmat szétfeszítő ellentéteket, a faji, társadalmi és nemi különbségeket, és felteszi a kérdést: hogyan lehetnek a nők szolidárisak egymással, ha a köztük lévő kapcsolat is sokszor az elnyomásra épül? Mikki Kendall sodró lendületű, szenvedélyes írása a polgárjogi mozgalom alapértékeihez való visszatérésre sürget, gondolkodásra és cselekvésre ösztönöz.

Hogyan lett bevándorlók gyermekéből az USA első afroamerikai, női alelnöke? Kamala Harrisszel kapcsolatban kevés dolog számít hétköznapinak, személyes története azonban egyben Amerika legjobb oldalának reprezentációja is. Az Amerikai Egyesült Államok leendő alelnökéről Dan Morain veterán újságíró írt életrajzi könyvet, mely kiadónk gondozásában jelenik meg. A Kamala útja – Egy amerikai életcímű mű érdekes és inspiráló olvasmány lehet mindenki számára arról, hogyan lehet egy hátrányos helyzetű családból is a magasba törni. 

Mi történik, amikor a politikatudós nem vaskos könyvvel vagy tanulmánnyal, hanem rövidebb írásokkal áll a közönség elé? Semmi. Megszokott dolog, meg is van a neve: politikai publicisztika. De mi történik, ha a politológus se nem tanulmányt, se nem publicisztikát ír, hanem nagyon szubjektívre veszi a figurát, s rövid szösszeneteket ír? Csupán egy csöpp határátlépés.Csizmadia Ervin új kötete 135 kisebb-nagyobb elmélkedést tartalmaz politikáról, történelemről, társadalomtudományról, irodalomról, zenéről, filmekről és - egyáltalán nem utolsósorban - mindennapi életünkről. Az 1688-as angol dicsőséges forradalomtól hétköznapi unalmainkig terjed a skála. A kis írásokat összefűzi a nagy és kicsi jelenségek iránti egyforma érdeklődés.Csizmadia Ervin (1958) a Társadalomkutató Központ Politikatudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója és a Miskolci Egyetem Alkalmazott Társadalomtudományok Intézetének docense. A szerzőnek eddig tizenkét kötete jelent meg. Fontosabb könyvei: A magyar demokratikus ellenzék I-II-III. (1995); A Medgyessy-talány; „Elképzeltek maguknak egy miniszterelnököt" (2004); Politikai változáselmélet (2007); Miért „alaptalan" a magyar demokrácia (2014); A magyar politikai fejlődés logikája. Összehasonlítható-e a jelen a múlttal, és ha igen, hogyan? (2017). A kötethez Dalos György író írt méltató utószót.

Although the Islamic State in Syria and Iraq suffered serious setbacks in the last years, it does not mean that the fight against Jihadist groups was won. Affiliates of ISIS from Afghanistan to Nigeria are still strong, controlling territories and launching devastating attacks. Regional allies of al-Qaeda are conducting assassinations in Somalia and Kenya and have the capacity to destabilise whole subregions in the Sahel and the Horn. Furthermore, new bridgeheads of Jihadism were established in Mozambique and the DRC. Though the number of large-scale terrorist attacks declined in Europe, smaller actions are regular. The aim of this volume is to provide a better understanding of the current status, trends and the future prospects of terrorism around the world and to contribute to the academic discussion about violent extremism through seven relevant publications in the topic of Terrorism 3.0 – the state of terrorism after the fall of the ISIS. Reading these papers, it will become evident that after the domination of al-Qaeda (Terrorism 1.0) and the Islamic State (Terrorism 2.0) a new nature of Jihadist terrorism will emerge, and its more divided and fragmented character will make it much more complicated to cope with.