Najnovšie - Politológia strana 5 z 21

Lendvai könyve áttekinti a mai Putyin- és Orbán-barátok elődeit, és rámutat, mennyire végzetesnek bizonyult hozzászoknunk a politikai képmutatáshoz. Azokat a híres értelmiségieket mutatja be, akik íróként és önkéntes tudósítóként, naivitásból vagy anyagi érdekből, ""politikai zarándokokként"" dicsőítették a diktátorokat Sztálintól Castróig, és elbagatellizálták a zsarnokságukat. Két fejezet pedig azon német politikusok, főként Gerhard Schröder egykori kancellár felelősségéről szól, akik legitimálták és közvetett módon pénzelték Putyin rendszerét.„Lendvai rendelkezik egy ritka adottsággal: tud analizálni és ugyanakkor mesélni is. Évtizedek óta számol be külpolitikai újságíróként ragyogó cikkekben lebilincselően a történésekről - és ezek távlati jelentőségéről. Új könyvének címe lehetne akár: A nyugati politikusok keleti zsarnokokkal szembeni vakságáról is.” - Der Standard.„Minden sorában érezhető Lendvai felháborodása és aggodalma, hogy Nyugaton nem látták: a nacionalisták és autokraták az értékeiket fenyegetik. Schröder, Putyin és Orbán elítélése mellett azonban a szerző megmutatja hőseit is: az ellenállókat, a tisztánlátókat, az elvekhez és az alkotmányhoz hű politikusokat.” - Süddeutsche Zeitung.„Miért mérte fel a német politika olyan sokáig teljesen tévesen az orosz elnököt? Kétkulacsosság, álszenteskedés, képmutatás: Paul Lendvai nevén nevezi a gyengeségeket, melyek a nyugati államokat évtizedeken keresztül távol tartották a reális Oroszország-politikától.” - Neue Zürcher Zeitung.

A suttogók nem Sztálinról szól, hanem szovjet emberek százairól és szovjet családok tucatjairól - bolsevikokról, kulákokról, írókról, tudósokról -, akik egy, az életükre nehezedő totális diktatúrában próbáltak élni, de legalább túlélni. Megtudjuk, hogyan dolgoztak és pihentek, szerettek és gyűlöltek, milyen stratégiákkal próbálták átvészelni a szörnyűségeket. Nem mindegyiküknek sikerült. Hamar meg kellett tanulniuk, hogy észrevétlennek kell maradni, a sötétbe kell húzódni, és lehetőleg mindig csak suttogni szabad. Amikor pedig a honvédő háború után egy pillanatra felcsillant a szabadabb élet reménye, az eredmény ismét csalódás, reménytelenség, bezártság, Gulag lett. A Sztálin halála utáni olvadás hazahozta a foglyok maradékát, akikre immár a múlt feldolgozásának súlyos feladata várt. 

„Változásokkal teli világunkban egyedül a jövőt meghatározó gazdasági és politikai ciklusok körforgása állandó” – vallja a szerző, aki szerint minden, a jelenben megfigyelhető gazdasági trend közös vonása az átmenetiség, és a normát az állandó változás, a folyamatosan újra meg újra bekövetkező válságok jelentik.Éppen ezért Sharma szerint egy gazdasági elemző, illetve egy gazdasági elemzés akkor igazán jó, ha mentes az éppen uralkodó korhangulat hatásaitól, és nem próbálja a jelen trendjeit kritikátlanul a jövőre is kiterjeszteni, hanem mindig szem előtt tartja, hogy a gazdaságban minden bizonytalan és változékony. Könyvében erre az ars poeticára alapozva próbál olvasóinak tíz olyan szempontot nyújtani, amelyek alkalmasak lehetnek az egyes országok gazdasági jövőjének elemzésére és megjósolására.Ezt a fellendülések és a visszaesések mintázatait leíró tíz szabályszerűséget a saját kutatásaira alapozva dolgozta ki, és a valóság próbájának is alávetette, hiszen maga is több évtizede dolgozik a feltörekvő piaci befektetések irányításával.Közérthető stílusban és nyelvezettel megírt, plasztikus példákkal alátámasztott, élvezetes művét haszonnal forgathatja bárki, akit érdekelnek a tágabb gazdasági összefüggések, és szeretné megérteni azok hátterét, illetve túl kíván tekinteni a sajtó sokszor bombasztikus, de felületes főcímei által sugallt féligazságokon.

Amerika az első világháború óta igyekszik kiterjeszteni befolyási övezetét Eurázsiára, összhangban McKinder Magterület-elméletével, amely mindmáig Amerika külpolitikájának meghatározó eleme. A cél elérésének útjában két nagyhatalom, Oroszország és Kína áll.A II. világháború után létrejött, a Szovjetunió és Amerika által meghatározott kétpólusú világrend mintegy fél évszázadon át gátat szabott ennek a törekvésnek, és Amerika csak Nyugat-Európában tudta érvényesíteni akaratát az 1949-ben létrehozott NATO-n keresztül. Kelet-Európa szovjet befolyási övezet lett, pufferzóna a két nagyhatalom között. Ebbe a zónába tartozott Ukrajna is, amelynek destabilizálásán Amerika már 1953 óta dolgozott.A Szovjetunió 1991-es megszűnése után a helyébe lépett Oroszország a következő két évtizedben nem volt elég erős, hogy megakadályozza a NATO keleti kibővítését Kelet-Európára és a Balkán nagy részére. Ha az Amerika-vezette Nyugat Ukrajnát is szövetségesévé tudja tenni, ezzel a NATO egészen Oroszország határáig nyomulna előre. Ez volt a célja az ukrán kormány Amerika által szervezett 2014-es megbuktatásának és egy Amerika-barát kormány hatalomba ültetésének. Oroszország ezt a nyomulást közvetlen és súlyos fenyegetésnek tartja.Ez a háttér határozta és határozza meg a két világhatalom közötti egyre intenzívebb szembenállást az európai térségben. A 2014 óta egyre gyorsuló és élesedő fejleményekről a tömegmédia erősen pártos tudósításokban számol be, figyelmen kívül hagyva akár alapvető tényeket is, ha azok kényelmetlenek. Az így festett hiányos kép nem alkalmas az elfogulatlan és tényeken alapuló tájékozódásra. Ezt a hiányos képet próbálja kiegészíteni a jelen írás.

„Új űrverseny kezdődött. A zsákmány a győzteseké. A kihívást az jelenti, hogy az egész emberiség legyen a győztes.” A világűr: az új határvidék, vad és törvények nélküli hely. Már most is központi szerepet tölt be gazdaságunkban, kommunikációnkban, katonai stratégiánkban és földi nemzetközi kapcsolatainkban. Most ez az emberi felfedezések, a kizsákmányolás - és talán a hódítások - legújabb színtere. Felfelé és kifelé tartunk, és magunkkal visszük a hatalmi harcainkat. Kína, az Egyesült Államok és Oroszország jár az élen. A fizikai területektől és a műholdakhoz szükséges erőforrásoktól a fegyverekig és a stratégiai csomópontokig a geopolitika ugyanolyan fontos odafent az égbolton, mint idelent a Földön. Aki kíváncsi arra, hogyan jutottunk idáig és merre tartunk, hogy visszatérünk-e a Holdra vagy milyenek lesznek az űrháborúk, a választ ebben a könyvben megtalálja. „Egy ideje gyűlnek az arra utaló jelek, hogy a 21. század meghatározó geopolitikai története a világűrben íródik. Az elmúlt években ritka fémeket és vizet találtak a Holdon; egyesmagáncégek pedig, mint például Elon Musk SpaceX-e, jelentősen csökkentették a világűr elérésének költségét; miközben a nagyhatalmak rakétákat indítottak a Földről, hogy új fegyvereiket tesztelve megsemmisítsék saját műholdjaikat. Mindezek az események egy kibontakozó nagyobb történet részei.”

Sanyikám, miről szól ez a könyv? Ez a könyv a felelősségről szól. Sokan azt hiszik, hogy a demokrácia olyan csodaszer, amitől hirtelen szabadság, jólét és jó hangulat lesz körülöttünk. A demokráciát azonban nem lehet „csak úgy” élvezni: mindennap csinálni kell. Minél többen csináljuk, annál többen élvezhetjük. De ha nem csináljuk, akkor eljön a pont, amikor már nem lesz demokrácia, és ezzel együtt szabadság, jólét és jó hangulat sem. Felelősséggel tartozunk a saját életünkért, a hazánk sorsáért és közös ügyeinkért is. A felelősség felvállalásának első lépése pedig a gondolkodás. Gondolkodás mindarról, ami körülvesz bennünket. Gondolkodás arról, mit lehetne másként, jobban csinálni, hogy aztán a gondolatokat tettek is kövessék. Itthon a „politizálás” szitokszó, pedig politizálni valójában annyit jelent, hogy foglalkozunk a közös ügyeinkkel. Mint ahogy azt ebben a könyvben Ésik Sándor, a Diétás Magyar Múzsa facebook oldal főszerkesztője is teszi: a közélet, az állam, a politika alapfogalmairól gondolkodik, az olvasó pedig egyetértően bólogathat vagy éppen ellenkezőleg: elküldheti őt a fenébe. Mindegy, mert tetszik vagy sem, mindkettő „politizálás”. Politizálni pedig igenis fontos, mert ha te nem politizálsz, akkor mások fognak helyetted. 

Vivek Ramaswamy, az indiai származású üzletember és cégvezető, 2024 elejéig republikánus elnökjelölt-aspiráns kötete bepillantást enged abba, hogy milyen cinikus módon működik az amerikai cégvilág, a woke kapitalizmus, azaz milyen üzleti megfontolások szerint vállalják fel a nagy cégek a folyamatosan frissülő baloldali agendát. A kötet alapvető állítása, hogy a kapitalisták „bevörösödése” pusztán számító érdekkövetés, még akkor is, amikor úgy tűnik, hogy a cégvezetők a legifjabb munkavállalói réteg vagy valamilyen jobbító szándékú mozgalom nyomásgyakorlásának engednek. Ramaswamy belülről látta, miként működik a Woke Rt., és számos példával szemléltetve az olvasó elé tárja a kiábrándító valóságot.  Aki pedig azt gondolja, hogy ez csupán a távoli Amerikában probléma, azt ki kell ábrándítsuk: lehet, hogy nem ilyen nyilvánvalóan, de a woke kapitalizmus egyre nagyobb teret nyer hazánkban is. Ramaswamy az amerikai jelent, a közép-európai jövőt írja le – már ha tanulva a tengerentúli hibákból nem sikerül valamiképp a határokon kívül tartani az identitáspolitikára építő üzleti modelleket.

Létezik kapcsolat aközött, hogy 1989-ben Magyarország lebontotta a szögesdrótkerítést az osztrák határon, s hogy 2002-ben hogyan tevékenykedtek a civil szervezetek Észak-Koreában?Greenhill kutatása, amelyet még a migrációs válság előtt folytatott,  úttörő módon kapcsolja össze a migrációkutatás területét a biztonsági tanulmányokéval. A szerző történelmi eseményeken keresztül vizsgálja, hogyan befolyásolható egy másik ország politikája a kikényszerített és felé irányított migráció révén. Elsőként Kuba, Haiti, Koszovó és Észak-Korea stratégiáját, illetve annak eredményességét elemezi, majd az 1951-es genfi menekültügyi egyezmény óta azonosított összes eset rövid leírásával világítja meg, hogy a szándékosan előidézett népességmozgás egy olyan eszköz, amelyet igazolhatóan nyomásgyakorlásra használtak az elemzett helyzetekben. Ennek a széles körben alkalmazott, ám jobbára fel nem ismert eljárásnak az első rendszerszerű és tárgyilagos vizsgálatát tarthatja kezében az olvasó, amely számos nemzetközi szakmai elismerésben részesült.

Az Eszmék zsebkönyve nagy testvérénél, az Eszmék könyvénél rövidebb és velősebb. A bemutatott ideológiák – liberalizmusok, konzervativizmusok, szocializmusok, anarchizmusok, nacionalizmusok, fasizmusok és ökologizmusok – lényegére fókuszál, kiemeli az eszmei hátteret, és minimalizálja a történelmi áttekintést. Mindazok, akiket kevésbé hoz lázba a történeti kontextus, sokkal inkább a tartalmi, logikai megismerést kedvelik, ebben megtalálják a nekik valót. Rövidsége és lényegre törő volta ellenére részletes és kimerítő. Ideális olvasmány lelkes önképzők, középiskolás diákok, egyetemi hallgatók számára, és általában mindenkinek, aki számot tart politikai, ideológiai jártasságra, ám nem kíván mélyreható, szakirodalmi kutatást végezni. Jóllehet az Eszmék könyve is „könnyen felcsaphatóra” készült, terjedelme miatt ez mégsem egyszerű. A gyors, praktikus művelődés itt nyeri el végső formáját.

Megjegyzés: a táblázatokat tartalmazó III. fejezet pdf-formátumban érhető el. A 2023 januárjában elhunyt Gerő András történészprofesszornak volt egy régóta dédelgetett álma: A magyarországi zsidó holokauszt kisenciklopédiájának megjelentetése.  Gerő Andrásnak szívügye volt ez a könyv. Fontosnak tartotta, hogy létrejöjjön egy, az eddigi kutatásokat, adatokat, információkat összegző, azokat szükség esetén korrigáló és megannyi újdonságot is szolgáltató kisenciklopédia a magyarországi zsidó holokausztról. Bosszantotta a sok félreértés, pontatlanság és a témával kapcsolatos elfogultság. Mind személyes, mind szakmai indíttatásból „tiszta vizet akart önteni a pohárba”. Azt szerette volna, hogy a magyarországi holokauszt iránt érdeklődőknek legyen egy biztos kapaszkodója, ahova bizalommal fordulhatnak, ami eligazítást nyújt számukra. Egy olyan maradandó munkát akart alkotni, amely évtizedek múltán is megbízható alapját képezheti a témáról szóló vitáknak, kutatásoknak. Tudta, hogy műfajából fakadóan ez nem egy olyan könyv lesz, amit az olvasó az első betűtől az utolsóig, fejezetről fejezetre végigolvas, sokkal inkább olyan, amit időről időre felüt majd egy őt érdeklő szócikknél, térképnél, esetleg elkezdi tanulmányozni a számára érdekes statisztikát. A kötetből a magyarországi zsidó holokauszt részletkérdéseit ismerjük meg, azonban, ha figyelmesek vagyunk, akkor a mozaikokból összeáll előttünk a teljes kép is.  Gerő András életműve jelen kötettel válik teljessé. A koncepciót kialakította, szerkesztette és az előszót írta: Gerő AndrásA fejezetek szerzői: Ökrös Fruzsina és Bolgár Dániel

A köny­ves­bol­tok­ban kap­ha­tó Ko­rán nem a Mo­ha­med tör­té­nel­mi Ko­rán­ja.A ko­rai Ko­rán szövege úgy bon­ta­ko­zott ki, aho­gyan Mo­ha­med élet­tör­té­ne­te is alakult. Viszont, a tőrténelem során a Ko­rán fe­je­ze­te­it ter­je­del­mük alap­ján ren­dez­ték sor­ba, így felbomlott az időrendisége.Ko­rán egy­sze­rű­en a ko­ráb­bi Két­órás Ko­rán bő­ví­tett, át­dol­go­zott ki­adá­sa. Ezt a köny­vet ol­vas­va meg­ért­he­ted a Ko­ránt. Ho­gyan le­het­sé­ges ez? Hi­szen a Ko­rán ar­ról hí­res, hogy ne­he­zen ér­tel­mez­he­tő és ne­he­zen ol­vas­ha­tó.Köny­vünk­ben a ver­sek időrendbe és meg­fe­le­lő szö­veg­kör­nye­zet­be ke­rül­nek és így ér­tel­met nyer­nek és kibontakozik az ere­de­ti tör­té­net.Így, a ká­fi­rok­nak (nem musz­li­mok­nak) meg­mu­tat­ja az isz­lám iga­zi ar­cát. Mi­u­tán el­ol­vas­tad, már bát­ran kézbe veheted a ha­gyo­má­nyos Ko­ránt is, és vég­re meg­ért­he­ted a szö­ve­gét.

Lord Denning, korának legnagyobb tekintélyű brit jogásza 1963-ban azt a feladatot kapta a királynőtől, hogy a Profumo hadügyminiszter lemondásához vezető körülmények tükrében értékelje a biztonsági szolgálat (MI5) és a rendőrség tevékenységét, együttműködését, és állapítsa meg, hogy a nemzetbiztonságot fenyegette-e bármilyen veszély az ügy kapcsán. Mintegy 60 évvel később a szerző a minden állampolgárt megillető tájékozódási, információhozzáférési és szabad véleménynyilvánítási jogával élve elkészítette, és önjelölt Civil Nemzetbiztonsági Főszemlélőként most közzé teszi a jelentését, amiben feltárja a magyar Árnyéktitkosszolgálat (ÁSZ) 1974-2024 közötti tevékenységének nemzetbiztonsági kockázatait, különös tekintettel az eurázsiai orosz geopolitikai törekvések nemzeti és szövetséges érdekeinkkel ellentétes hírszerző támogatására, és a már kész tényként kezelhető "lebukás" várható belpolitikai és nemzetközi következményeire. Ez lesz „a magyar Denning-jelentés”

2022. február 24. Vladimir Putyin megkezdi Ukrajna átfogó invázióját. Mihail Zigar független orosz újságíró petíciót tesz közzé a Facebookon, amelyet több száz újságíró, majd további ezrek írnak alá. Ennek hatására Oroszországban törvényt hoznak a háborút kritizálók büntethetőségéről, és Zigarnak el kell hagynia a hazáját. Németországban, Berlinben telepedik le, ahol újraolvassa azt a több száz interjút, amelyet az elmúlt tizennyolc évben Oroszországban és Ukrajnában készített, és amely feltárja, mi vezetett a háború kirobbanásáig. Ezekből az interjúkból született meg a könyv. Zigar nem csupán a jelenről, hanem a múltról és mindazokról a történelmi mítoszokról is mesél, amelyekben a jelen orosz politikája gyökerezik és amelyekhez a saját legitimációját köti. Zigar részrehajlás nélkül tárja fel a történeti forrásokat, és követi nyomon az Orosz Birodalom eredetének és felemelkedésének történetét. A kötet annak krónikája, hogy Oroszország miként nyomta el Ukrajnát az elmúlt öt évszázad alatt, miképp próbált kinevelni egy hozzá lojális elitet, és arról, hogy végül mégsem tudta leigázni az ukrán társadalmat. Mihail Zigar a háborúhoz vezető hosszú útról mesél. Idézet: „Ezt a könyvet tudatos elhatározásból modern nyelvezettel és jelen időben írtam, megpróbálva minél érthetőbben közvetíteni és tisztázni a történelmi fogalmakat, és igyekezve felhívni a figyelmet a jelenkori párhuzamokra, hogy az olvasó ne csak a felszínhez, de a mélyben rejlő szellemiséghez is közelebb kerülhessen. Szeretném, ha ez a könyv egy évszázad múlva is érthető lenne az akkori olvasók számára, és bepillantást engedne a mi gondolkodásunkba. Ennek érdekében minden szereplőt élő, hús-vér emberként, nem pedig elhagyatott szoborparkok lakóiként igyekeztem ábrázolni. Le akartam számolni a régi mítoszokkal, és nem kíméltem a tegnap bálványait, ahogyan az sem tartott vissza, hogy esetleg megsérthetem orosz honfitársaim érzéseit. Ez a könyv nem teheti semmissé a múltat és a jelent, de talán megváltoztathatja a jövőt. A nacionalista történetírás egyfajta betegség, amely sok népet megmérgez. Az orosz népnek még mindig van arra lehetősége, hogy megszabaduljon azoktól a mítoszoktól, amelyek megfertőzték a lelkét; az ukrán népnek pedig egyedül kell majd szembenéznie a sajátjaival.”

Mire Mohamed meghalt, az arab keresztényeket és zsidókat teljesen leigázták. Mohamed zsidókkal és keresztényekkel való kapcsolatának története meghatározta, hogyan bántak velük az iszlám alatt az elmúlt 1400 évben.Minden tett és szó, ami ma az iszlámból származik, Mohamed tökéletes példájára alapul. Mohamed eleinte Mekkában azt mondta, hogy prófétai kinyilatkoztatásai Gábriel arkangyal útján érkeztek. Ugyanattól, aki annó Mózeshez beszélt. Ezért Mekkában a zsidó próféták sorából származó prófétaként mutatta be magát. A Korán azonban az Ítélet Napjáról is beszél, ami egy keresztény gondolat. Az iszlám ezért keresztény és zsidó eretnekség is egyben.Később, Medinában Mohamed üldözte egyaránt a zsidókat és a keresztényeket is. A dzsihád elpusztította a többistenhívőket, és leigázta mind a zsidókat, mind a keresztényeket. Az iszlámra a kettősség jellemző a zsidókkal és a keresztényekkel való viszonyát tekintve. Ők „testvérek” a vallásban, illetve halálos ellenségek is, akiket el kell pusztítani. Nem lehet megérteni az Izraellel folytatott dzsihádot anélkül, hogy ismernénk az iszlám tanítását a keresztényekről és a zsidókról.

Az iszlám egy olyan politikai rendszer, amely önálló jogrenddel bír, ezt nevezik saríának. A saría törvények teljesen más alapelveken nyugszanak, mint a mi törvényeink. Közülük számos törvény a nem-muszlimokat is érinti. Mit jelent a saría jog államunk polgárai számára? Hogyan fog ez érinteni minket? Milyen hosszú távú következményekre számíthatunk, ha megengedjük a muszlimoknak, hogy a saría jog szerint éljenek az államunk törvényei helyett? Minden egyes követelés, melyet a muszlimok támasztanak, azon az elgondoláson alapszik, hogy bevezessék nálunk a saría jogot. Engedélyezzük egyáltalán a saríát? Miért? Miért ne? Hogyan tud bármely politikai vagy jogi szereplő döntéseket hozni a saría törvényről anélkül, hogy ismerné azt? Etikus ez? A fenti kérdésekre adott válaszok megtalálhatók a Saría törvény nem muszlimoknak című könyvben.

A Korán többször is arra utasítja a muszlimokat, hogy kövessék Mohamed életének tökéletes példáját. A tetteit és a szavait együttesen szunnának hívják. A szunnát Mohamed hagyományaiban lelhetjük fel, amelyet hadíszoknak neveznek. Egy muszlim számára sokkal inkább iránymutatás a hadísz, semmint a Korán. A hadísz átfogó leírást ad nekünk Mohamedről. Tudjuk, hogyan nézett ki, ismerjük a humorát, a hiedelmeit, és hogy hogyan evett. Részletesen feljegyezték a szexuális és családi életét, vezetői tevékenységét. Ha csak a Korán létezne, nem beszélhetnénk iszlámról. A Korán nem ad elég információt az iszlám gyakorlásához, de a hadíszban megtalálható minden, ami szükséges Mohamed példájának követéséhez: apaként, vezérként vagy tökéletes férjként. A hadísz a legjobb ahhoz, hogy elkezdjünk Mohamedről és az iszlám doktrínáról tanulni.

„Akár ókori agyagtábláról, akár korszerű műholdképről van szó, a térkép mint olyan alapvető fontosságú emberi célokat és igényeket szolgál – a valóság térképészeti leképezését. Készüljön bármilyen adatrögzítési és ábrázolási eljárással, a térkép világunk adott állapotáról és változásainak mikéntjéről mesél.” Daniel Yergin gazdaságtörténész, energiaszakértő jelen kötetében nem vállal kevesebbet: a geopolitikában és az energetikában jelenleg zajló, világunkat átformáló változásokat tárja az olvasó elé. A Pulitzer-díjas szerző rendkívüli tudását úgy adja át olvasóinak, mint ahogy a régi korok világlátott felfedezői: egy térképet kiterítve, régiónként veszi sorra a nagyhatalmi szereplőket. Az Egyesült Államokra, Oroszországra, Kínára, valamint a Közel-Keletre új perspektívából tekint, s kiváló lényeglátással közelít rá egy-egy állam történelmében bizonyos fordulópontokra, kritikus döntésekre vagy elszalasztott lehetőségekre, melyek a mai geopolitikai viszonyok kialakulásához vezettek, s segítenek megérteni az adott szereplő jelenkori politikai tettei mögött rejlő motivációkat. Egy olyan korban, amikor a megalapozott érvek fogyóban vannak, szemléletes statisztikákkal világítja meg az átalakuló nemzetközi trendeket, realista módon értelmezi az energiaátmenet körüli tényeket és tévhiteket, ezáltal segít az olvasónak eligazodni egy új, dinamikusan változó globális térképen. 

Oroszország támadása Ukrajna ellen sok nyugati vezetőt váratlanul ért. Frank Füredi a jelenség egyik lehetséges magyarázataként azt állítja, hogy a Nyugat egyáltalán nem képes megérteni Oroszország motivációit, ahogyan azt sem, mi hajtja az ukrán embereket országuk és népük megvédésére. Mindennek gyökereit abban látja, hogy a Nyugat megfeledkezett történelmi örökségéről és múltbeli tapasztalatairól. Értékrendje teljesen kifordult, kiüresedtek számára az olyan fogalmak, mint a hazaszeretet, a hűség, a kötelességtudat, a hősiesség és a bátorság, s az elit bizonyos tagjai csak mosolyognak a nemzeti szuverenitás és a határok fontossága hallatán. A szerző egyik következtetése, hogy a nyugati országok csak látszólag támogatják Ukrajnát, és tetteiket nem az ukránok megsegítése, hanem saját önös céljaik mozgatják.Frank Füredi – könyvében részletesen elemezve a 20–21. századi nyugati politikai, gazdasági és ideológiai trendeket – azt kutatja, a Nyugat hogyan vesztette el az erkölcsileg helyes irányt, és tanácsot ad, miképpen állítható vissza a globális szolidaritás és stabilitás.

Az Eszmék könyve közérthető és objektív áttekintést nyújt a politikai ideológiák – liberalizmusok, konzervativizmusok, szocializmusok, anarchizmusok, nacionalizmusok, fasizmusok és ökologizmusok – komplex világáról. Az egyes ideológiákat a kapcsolódó történelmi események, valamint főbb eszméik kimerítő ismertetésével dolgozza fel. A politikai gondolkodás sokszínűségét értékítéletektől mentesen mutatja be, ennél fogva ideális olvasmány lelkes önképzők, középiskolás diákok és egyetemi hallgatók számára, de mindazoknak is, akik számot tartanak politikai, ideológiai jártasságra, ám nem kívánnak mélyreható, szakirodalmi kutatást végezni. A szerzők az ideológiai spektrum egészének bemutatását célozzák, munkájuk mégis áttekinthető és könnyen kereshető. A kötetet forgatva bárki megszerezheti azt az alapvető műveltséget, mely az aktuális közéleti, politikai, ideológiai diskurzusban való részvételhez, illetve annak megértéséhez szükséges.