Najnovšie - Odborná a populárno-náučná literatúra strana 145 z 500

Lehet-e a halál a spirituális ébredés kapuja?A halál, mint a spirituális ébredés kapuja, egy mélyen átalakító erejű fogalom, amelyet számos spirituális tanító hangsúlyoz. Ebben az értelemben a halál nem csupán a fizikai test megszűnésére utal, hanem az ego, a személyes én és a kötődések “halálára” is, amelyek akadályozzák valódi természetünk felismerését. Ez a folyamat gyakran fordulópontként szolgálhat a spirituális ébredés útján.A Halál mint Tükör megmutatja az élet törékenységét és illuzórikus természetét, megnyitva az utat annak felismerése előtt, ami az élet és halál dualitásán túl található. Így a halál nem egy végpont, hanem egy kapu, amelyen keresztül beléphetünk az ébredés és a belső szabadság állapotába

A matematika hosszú utat tett meg azóta, hogy az emberiség először kezdett matematikai gondolatokat karcolni csontokra, agyagra és papírra. Történetünk Hüpatiától, az első nagy matematikusnőtől vezet el bennünket Karen Uhlenbeckig, az első nőig, aki elnyerte az Abel-díjat, a "matematikusok Nobel-díját". Útközben persze bejárjuk a világot, hogy találkozzunk zseniális tudósokkal, csillagászokkal és matematikusokkal, olyan emberekkel, akik jelentős szerepet játszottak a számok világa rejtett igazságainak feltárásában. A több ezer évre és szinte minden matematikai tudományágra kiterjedő kötet maga a rendkívül lenyűgöző narratív történelem. A matematika történetét úgy meséli el, amilyen valójában - gyönyörűen kaotikus együttműködés.

A Tejútrendszer szívében egy szupernagy tömegű fekete lyuk található, amely négymilliószor nagyobb, mint a mi Napunk. A közelében a tér és az idő annyira torzult, hogy még a fény is csapdába esik, ha tizenkét millió kilométeren belülre merészkedik. Einstein szerint odabent rejtőzik az idők vége. A huszonegyedik századi fizika szerint a valóság sokkal bizarrabb lehet.A fekete lyukak ott vannak, ahol egykor a legnagyobb tömegű csillagok ragyogtak, mai tudásunk peremén. A természetben előforduló objektumok, a gravitáció elkerülhetetlen szüleményei, amikor túl sok anyag túl kis helyre omlik össze. Bár a természet törvényei megjósolják létezésüket, mégsem tudják pontosan leírni őket. A fekete lyukak olyan helyek a térben és az időben, ahol a gravitáció, a kvantumfizika és a termodinamika törvényei egymásnak feszülnek. Kezdetben olyan szellemi kivívásnak tekintették őket, hogy egyszerűen el sem hitték a létezésüket, de az elmúlt néhány évben kezdett elénk tárulni egy új szintézis; egy mély kapcsolat a gravitáció és a kvantum-információelmélet között, amely olyan holografikus univerzumot ír le, ahol a tér és az idő kvantumbitek hálózatából bukkan elő, a teret pedig féreglyukak ívelik át. A maga nemében páratlan könyvükben Brian Cox és Jeff Forshaw professzorok a fekete lyukakról alkotott ismereteink végső határáig kalauzolnak el. A fizika egy évszázadot átívelő, Einsteintől Hawkingig és rajtuk túlra, a kutatások élvonalába vezető tudományos kalandozásunk azzal a megdöbbentő következtetéssel zárul, hogy világunk talán óriási kvantumszámítógépként működhet.

Mi az, ami értelmet ad az életünknek? Kultúránk azt sugallja, hogy keressük a gazdagságot, a hatalmat, a presztízst, de hová forduljunk, ha ezek az utak nem töltenek el megelégedéssel? A világhírű pszichoanalitikus szerint az a feladatunk, hogy hozzáférjünk a belső iránytűnkhöz, azokhoz a késztetésekhez, amelyek segítenek eligazodni a választás bonyolult sűrűjében. Könyve ahhoz nyújt fogódzókat, hogy ezeket a megérzéseket tudatosítva felismerjük, ezt senki más nem teheti meg helyettünk. Bátorságra, kitartásra ösztönöz, hogy tartalmas életet élhessünk. ,,Időnként lehetetlennek tűnik elhinni, de attól még igaz: ami velünk történt, kint történt. Ami kint történt, nem határoz meg minket. Ami történt, az csak ritkán szólt rólunk. Valaki más problémáiból adódott, más korlátai jelentek meg benne. A mi életünk mindig is külön utazás volt. Nehéz, de életbevágóan fontos elkülöníteni a saját utunkat az élettörténetünktől, ha szabad és teljesebb életet szeretnénk." James Hollis amerikai pszichoanalitikus számos sikerkönyv szerzője. Huszonhat évig volt egyetemi oktató, majd 1977-1982 között a zürichi Jung Intézetben szerzett tudományos fokozatot. Ezután a houstoni Jung Intézetben és egy San Franciscó-i doktori iskolában dolgozott. Jelenleg Washingtonban él, ahol magánpraxist is folytat. Könyveit szakemberek és a pszichológia iránt érdeklődők egyaránt szívesen olvassák.

AjánlóVegyes műfajú, igen hasznos, és hiánypótló munka Tercsák Tamás könyve. A vegyes műfajú minősítés azt jelenti, hogy egyszerre kommentárként, kézikönyvként, tananyagként és kismonográfiaként is olvasható, és az olvasó számára hasznosítható a kötet.Kommentár akként, hogy az üzleti titok védelméről szóló törvény lényeges, anyagi jogi rendelkezésein végig haladva azok logikai, nyelvtani, rendszertani értelmezését, magyarázatát kínálja, és hozzá az olvasó bírói gyakorlati alátámasztást is kap.Kézikönyv akként, hogy mind a gyakorló jogász, mind a vállalatvezető eligazítást talál a könyvben szinte minden, a gyakorlatában felvetődhető, üzleti titokkal kapcsolatos magánjogi és munkajogi kérdésről.Tankönyvnek /tananyagnak akként lehet a művet tekinteni, hogy a mellékletei jól áttekinthető rendszerbe foglalják azt, amit az az üzleti titok jogi védelméről – összefoglalóan – tudni kell és lehet.Monografikus jellegű azonban az üzleti titok témakörének a feldolgozási módszere. Ezt tanúsítja a bő és pontos történeti bevezetés, a gondolatok nemzetközi és uniós jogi háttér előtti kifejtése, az elfoglalt álláspontok szakirodalmi alátámasztása vagy éppen megvitatása. A monografikus szemlélet a döntő, ezt cáfolhatatlanul bizonyítja, ahogy a szerző az üzleti titok magánjogi védelmének nyitott vagy eredetileg nem nyitottnak szánt, de mégis bizonyos fokig nyitottnak bizonyuló fogalmait a polgári jog általános fogalmai alá rendezi, vagy azokkal összeveti. Az is sokkal inkább tudományos szakmunkára, nem pedig magyarázatra jellemző, ahogy a szerző – kellő érzékenységgel, és ebből adódó pontossággal - leírja azt az egyedülálló szabályozási/dogmatikai vándorutat, amelyet az üzleti titok és a védett ismeret (volt know-how) jogi szabályozása bejárt.A történetből és jelen jogi valóságából a munka révén kitűnik, hogy noha a jogalkotó az üzletititok-irányelv átültetésével - többek között - meg kívánta szüntetni az üzleti titok polgári jogi és versenyjogi szabályozásának a kettősségét, nem észlelte – legalábbis az üzleti titok védelméről szóló törvény indokolásában erre nem utalt - hogy a sui generis üzleti titok szabályozással, a sajátos vagyoni jogok, e jogok alá tartozó jogsértőnek minősíthető magatartások és kivételek rendszerének bevezetésével megerősödik egy új, igen nehezen kezelhető kettősség, a polgári jogi és munkajogi szabályozás párhuzamossága. A munka egyik legnagyobb érdeme, hogy egy kötetben magas színvonalon értékelve tárgyalja a hol párhuzamosan futó, hol egymástól eltérő szabályozási és jogalkalmazási utakat, amelyek világos elválasztását - ahogy ezt a munka is jelzi - sajnos a Kúria megközelítése sem segíti.Azt a jogalkotó az üzleti titok védelméről szóló törvény megalkotásakor nem tudhatta, hogy még egy – több szempontból zavaró – kettősség ugyancsak létrejön a jogi szabályozásban, ezt pedig a bejelentővédelmi törvény váltja ki. A szerző nem riad vissza a feladattól, és - noha egyáltalán nem volt könnyű dolga – összeveti az üzleti titok jogi védelmét és a bejelentővédelem releváns jogintézményeit.Hasonlóan kemény dió a véleményszabadság üzleti titokvédelem alóli kivételének érvényre juttatása. Itt a szerző azzal a jól megoldott feladattal szembesült, hogy nevesített belső (a törvényben szabályozott) kivétel híján, az Alaptörvényből, az Alapjogi Chartából, és az Emberi Jogok és az Alapvető Szabadságok Védelméről szóló Egyezményből adódó külső korlátként elemezze a véleményszabadság gyakorlását az üzleti titokjogosult védelmével szemben.A munka e jellemzői átvezetnek a hiánypótló jelleg értékeléséhez. Az üzleti titok védelméről szóló törvényhez eddig nem született kommentár. Ezt a törvény jelentős részére nézve helyettesíti Tercsák Tamás könyve. Ugyancsak hiányzik a tagállami magán/polgári jogok szempontjából dogmatikailag semleges üzletititok-irányelv magyarázata is. Ezt a munkából a hazai rendelkezések értelmezésén keresztül k

Bestseller ?azoknak, akik hatalmat akarnak szerezni, megfigyelik a hatalmat vagy fel akarják magukat vértezni a hatalom ellen…Amorális, dörzsölt, kíméletlen és tanulságos mű, amely a hatalom történetének háromezer évét sűríti negyvennyolc, részletesen kifejtett törvénybe.Merész könyv, ami kendőzetlen mivoltukban írja le a hatalom törvényeit, összegezve Machiavelli, Szun Ce, Carl von Clausewitz és más nagy gondolkodók filozófiáját.Egyes törvények az óvatosság szükségességét hirdetik (1. törvény: "Soha ne homályosítsd el az Uradat"), titkolódzásra intenek (3.törvény: "Titkold el a szándékaidat"), megint mások a könyörület teljes hiányára hívják fel a figyelmet (15.törvény: "Tipord el teljesen az ellenségedet"), de akár tetszik, akár sem, mindegyik alkalmazható a való életben előforduló helyzetekre.I. Erzsébet, Henry Kissinger, P.T. Barnum és más hírességek taktikájával illusztrálva, akik hatalmat gyakoroltak, vagy akik a hatalom áldozataivá váltak, ezek a törvények magukkal ragadnak minden olvasót, akit érdekel az abszolút hatalom megszerzése, megfigyelése vagy a vele szembeni védekezés.

„Életbe vágóan fontos szembenéznünk környezetünk pusztulásával. Flyn óvatos optimizmussal töpreng a Föld sorsán.” - The Washington Post. A tanzániai hegyvidék, a vulkanikus Karib-tenger, Franciaország tiltott zónái, Skócia bányavidékei, Detroit szétporladó kerületei, Csernobil. Szellemvárosok, tilalmi zónák, erődítményszigetek, megannyi senki földje. Az elhagyatottság szigetei rendhagyó útikönyv. Cal Flyn kalauzolásával olyan egyedülálló helyekre jutunk el, amelyekre egyébként a lábunkat sem tehetnénk be. A világ legeldugottabb, leghátborzongatóbb, legszennyezettebb területeinek története kísérteties, ugyanakkor reményteli, mert arról is szól, hogy mi történik, ha a természet visszafoglalja azt, ami egykor az övé volt. Flyn remekül megírt könyve új ökológiai felfedezésekkel kiegészítve ad választ az égető kérdésre: Mennyire visszafordíthatók a természetet pusztító folyamatok, és mi történik majd, ha mi már nem leszünk? „Az erdő egy levelekből és mikrobákból álló memoár, saját "ökológiai emlékezetének" őrzője. Ha akarjuk, megtanulhatjuk olvasni, és végigkövethetjük a minket körülvevő világ kialakulásának történetét.” Cal Flyn skót író, újságíró. Első könyvével, a Thicker Than Waterrel 2016-ban debütált. Cikkei, tanulmányai többek közt a National Geographicban, a The Wall Street Journalban, a The Sunday Timesban és a The Economistban jelennek meg. 2022-ben a The Sunday Times Az év fiatal írójának választotta. 

Érdekes időket élünk.Sigfús, a költő élete kicsúszik a kezéből, amikor rátalál Istenre. Ísabella, a kamaszlány nagy és bonyolult érzelmekkel küzd, de nincsenek szavai, amelyekkel kifejezhetné őket. Andri Már, az újságíró munkanélküli lett, és egy új és idegen területen kell megvetnie a lábát.Sorsuk összefonódik a DEUS Technologies nevű innovatív vállalkozás azon tervével, hogy a vallásból mesterséges intelligenciát fejlesszen, ami beláthatatlan következményekkel jár.A DEUS a szépségről, a hitről, a reményről és az algoritmusokról szól: karácsonyi történet az új világban.

Találd meg a hiteles belső világodat ezzel a munkafüzettel!Az elismert klinikai pszichológus, dr. Christine Yarosh a kognitív viselkedésterápiával segít javítani az önértékeléseden.Az érzés, hogy rendben vagyunk, ugyanolyan készség, mint a többi: tanulható. A kognitív viselkedésterápia széles körben elterjedt és bizonyítottan működő módszer az önbizalom növelésére. Megtanít arra, hogyan azonosítsuk és vonjuk kétségbe a fejlődésünket hátráltató gondolatokat. A segítségével szakíthatunk a sajnálatosan jól bejáratott rossz szokásainkkal. Ez a könyv nemcsak elmagyarázza a kognitív viselkedésterápiát, hanem célratörően és gyakorlatiasan segít abban, hogy higgyünk a saját képességeinkben és kihozzuk magunkból a legjobbat.Azonosítsd! A kérdések és feladatok megmutatják az önértékelésed jelenlegi állapotát és segítenek az ezzel kapcsolatos céljaid megfogalmazásában.Kérdőjelezd meg! Fedezd fel az egyszerű stratégiákat, amelyekkel eltávolíthatod az önértékelésedet visszafogó hiteket és viselkedéseket az utadból.Változtasd meg! Megtanulod, hogyan építheted be az életedbe a tudatos jelenlétet (mindfulness), az öngondoskodást és a rugalmasságot, amelyekkel tartóssá teheted a sikereidet az önbizalmad megerősítésében.

Életkezdőként jobb, ha megbarátkozol azzal, hogy a mesterséges intelligencia mindent felforgat. Méghozzá nagyon.De vajon hogyan tudod kihozni a legtöbbet ebből a szép, új világból, hogy élni tudj a lehetőségekkel és soha ne legyél kiszolgáltatott? És mi köze ehhez John Wick tetkójának?Sodró sztorikon, beszédes példákon keresztül mutatja be mindezt ez a sallangmentes útravaló, amely tudatos életkezdőknek kötelező olvasmány. És szüleiknek is.Szóval mondom, mi van.

A century and a half ago, prominent developments took place in the field of Hungarian museum affairs. Partly on home soil, partly far from the country. At that time, Ferenc Pulszky was appointed head of the Hungárián National Museum. During the 1869-1872 parliamentary term, he was not only an influential personality within the ruling party and a member of parliament, but also the speaker of the finance committee of the House of Representatives. Partly as museum director, partly due to his political weight, he worked hand in hand with his childhood friend, the Minister of Religion and Education József Eötvös, to bring the National Museum under the supervision of the Hungarian Parliament, both legally and financially. In the budget debate about this, Eötvös (1976a: 93) gave a speech in which he basically set a new direction fór the future operations of the National Museum. During the following years, Pulszky created a modern museum structure divided into departments which nőt only determined the internál structure of the National Museum, but also the nature of other museums developing from its departments. In parallel, events that significantly impacted Hungárián museums were taking place in distant parts of the world, in Ceylon [Sri Lanka], China, Japan and Southeast Asia. At that time, the frigate Donau of the navy of the Austro-Hungarian Monarchy sailed around the world so that the delegation it was earrying could conclude diplomatic and trade agreements with three East Asian and four South American countries on behalf of Emperor and King, Franz Joseph. Collecting scientific objects and knowledge was integral to such trips for centuries. Until that time, however, Hungary had not had an opportunity to participate insuch expeditions alone due to its political position. This situation changed thanks to the dualistic political system created in 1867 as a result of the Austro-Hungarian Compromise, i.e. the establishment of the Austro-Hungarian Empire. It was then that the Mathematics and Natural Sciences Department of the Hungárián Academy of Sciences and the president of the academy, József Eötvös, seized the first opportunity that presented itself. As minister of religion and education, i.e. culture of the first Hungarian government after the Compromise, he arranged for Hungarian scientists to participate in and possibly collect during the expedition. Eötvös not only won the right for Hungarian scientific participation in the face of the government in Vienna. His role was also outstanding because, aside from the traditional focus on natural history, he initiated collection of “ethnological” objects and Information as part of the agenda. Although the acquisition scope of the Hungárián National Museum, founded in 1802, was basically limited to Hungary, the natural Sciences already began to stretch this framework by the 1830s due to their universal nature.1 Thus, even though only occasionally, cultural goods from outside Europe came into the museum’s collections, mainly as gifts. They primarily consisted of coins, bút alsó, from time to time, included Egyptian antiquities. The dividing line between the acceptance of such assemblages was basically determined by whether the ereators of the objeets in question were classified as “natural” or “cultural” peoples or from past civilizations, and whether the objeets were offered as gifts or as items for purchase. Following such antecedents, József Eötvös’ instructions to János Xántus were delivered in November 1868. According to him, Xántus should “increase the natural history, ethnographic and bibliographic collections of the Hungarian National Museum, the Hungarian Academy of Sciences, and the Royal Hungarian University of Science”.2 This was a clear sign of the change in the way cultural policy leaders envisioned the future of Hungarian public collections following the Compromise. In this request addressed to Xántus, a government off icer for the f irst time issued instructions to co

Az amerikai társadalomra máig hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, hogy abban – bár tagjai kemény versenyre vannak kényszerítve – ki-ki érdemei szerint juthat előre, s a társadalmi mobilitásnak nincsenek korlátai. A neves amerikai filozófus, Michael J. Sandel könyve viszont jelentősen árnyalja ezt a képet. Érvelése szerint noha Amerika krédóját a meritokráciára adja, valójában az ország elitje folyamatosan újratermeli magát, s emiatt egyre inkább lezárulnak a társadalmi felemelkedés csatornái. A folyamat az elit tagjaiban gőgöt, a leszakadókban viszont dühöt és elkeseredést szül, s így a társadalom szövetét megbontva a populizmus napjainkban megfigyelhető előretörésének melegágyává válik. A jelenség mélyen meghúzódó okait és eszmetörténeti gyökereit is feltáró Sandel éppen ezért arra buzdít, hogy értékeljük újra a sikerhez és a kudarchoz fűződő viszonyunkat, mert csak így tudjuk elejét venni a világunkra leselkedő katasztrófának. Ehhez azonban szolidaritásra és alázatra van szükségünk, hogy belássuk: sikereinkben és kudarcainkban sokkal kisebb szerepe van tehetségünknek és egyéni teljesítményünknek, mint a tőlünk független szerencsés körülményeknek, munkánk értéke pedig nem mindig esik egybe az érte kapott fizetséggel. Csakis ezen igazságok közös felismerése révén érhető el az a végső cél, hogy a társadalom minden tagja méltó és tisztes életet élhessen. 

„Egy háború elvesztésének legbiztosabb módja az, ha nem ismerjük fel, hogy háborúban állunk” – mondja Michael E. Mann nemzetközi hírű klímatudós. Márpedig harcban állunk: a frontvonal egyik oldalán a fosszilistüzelőanyag-ipar és a hozzá kapcsolódó érdekcsoportok sorakoznak, a másikon pedig mindenki más, aki tenni akar a katasztrofális kimenetelű globális klímaváltozás ellen. Ez a könyv a nagyvállalatok és a lobbistáik által indított, több évtizede zajló kommunikációs háború frontvonalai mögé vezeti az olvasót, és bemutatja azt a kifinomult, változatos fegyvertárat, mellyel ezek az érdekcsoportok igyekeznek megakadályozni a számukra kedvezőtlen környezetvédelmi szabályozások bevezetését. A klímaválság tagadásának hamis narratívája és a tudósok ellehetetlenítése után új eszközökhöz nyúlnak: elsődleges stratégiájuk a figyelemelterelés és a probléma bagatellizálása. Ám amikor arról igyekeznek meggyőzni minket, hogy ha a műanyag palackokat újrahasznosítjuk és a villanyt lekapcsoljuk, egy csapásra megoldódik minden, az legalább ennyire veszélyes. Mann szerint a globális felmelegedés túlságosan égető probléma ahhoz, hogy az egyén szintjén tudjuk kezelni, és óvatosságra int mind az egyéni felelősség túlzott hangsúlyozásával, mind pedig a küzdelem feladása felé terelő pánikkeltéssel kapcsolatban. A szerző úgy látja, van remény, és a legrosszabb elkerülhető. Közérthetően elmagyarázza a globális felmelegedés bonyolult dinamikáját, és reális útmutatást ad azzal kapcsolatban, hogy miként lépjünk fel kollektíven, és kényszerítsük rá a kormányokat, illetve a vállalatokat, hogy valódi megoldásokat találjanak. Csakis így nyerhetjük meg azt a háborút, melynek a tétje nem kevesebb, mint az emberiség és a bolygó túlélése. 

„Az ősi világvallások hagyományai, tanításai és hittételei a mai kor emberének is hatékony üzenettel szolgálhatnak a Teremtőről és a természetfölöttiről; a teremtésről, a teremtett világról és a természetről.Illetve arról is hírt adnak, mi is az ember föladata és legbelsőbb lényege, valamint, hogy miként képes összekapcsolni a természetfölöttit a teremtett világgal és önmagával.A kapcsolatot a természetfölöttivel a különböző korokban az Éggel hozták összefüggésbe, a fölfelé tekintő ember képével; a természetet, a teremtett világot pedig a Földdel, amelyet az ember művelhet, de sajnos akár tönkre is tehet.Manapság azt látjuk, hogy az ember lelki nehézségeinek megoldása talán éppen az lehet, hogy megtalálja magában a természetességet, a kapcsolatot az Éggel, és felelősséget tud vállalni a saját szűkebb és tágabb környezetéért, mindvégig kapcsolatot tartva természetesen a Földdel is. A világvallások szempontjából e kérdéskör kiválasztása nagyszerű lehetőséget kínál a közös pontok fölismerésére és a vallásközi párbeszédre.Könyvünk nyolc tanulmányában hat világvallás képviselői fejtik ki vallási hagyományuk tanítását a három alapfogalomról (Ég, Föld, ember); a kereszténységet római katolikus és protestáns szerző is bemutatja az adott kérdéskör tekintetében.”A kötet szerzői: Banyár Magdolna (Mahárání Déví Dászí), Cser Zoltán, Gömböcz Elvira, Koczóh Péter, Nagypál Szabolcs, Radvánszki Gábor, Sulok Zoltán 

Vivek Ramaswamy, az indiai származású üzletember és cégvezető, 2024 elejéig republikánus elnökjelölt-aspiráns kötete bepillantást enged abba, hogy milyen cinikus módon működik az amerikai cégvilág, a woke kapitalizmus, azaz milyen üzleti megfontolások szerint vállalják fel a nagy cégek a folyamatosan frissülő baloldali agendát. A kötet alapvető állítása, hogy a kapitalisták „bevörösödése” pusztán számító érdekkövetés, még akkor is, amikor úgy tűnik, hogy a cégvezetők a legifjabb munkavállalói réteg vagy valamilyen jobbító szándékú mozgalom nyomásgyakorlásának engednek. Ramaswamy belülről látta, miként működik a Woke Rt., és számos példával szemléltetve az olvasó elé tárja a kiábrándító valóságot.  Aki pedig azt gondolja, hogy ez csupán a távoli Amerikában probléma, azt ki kell ábrándítsuk: lehet, hogy nem ilyen nyilvánvalóan, de a woke kapitalizmus egyre nagyobb teret nyer hazánkban is. Ramaswamy az amerikai jelent, a közép-európai jövőt írja le – már ha tanulva a tengerentúli hibákból nem sikerül valamiképp a határokon kívül tartani az identitáspolitikára építő üzleti modelleket.

Magyarországtól délre van hat kisebb-nagyobb európai ország, amelyet számtalan különbség, valamint sok meglepő hasonlóság jellemez, ráadásul még egyikük sem tagja az Európai Uniónak. E hat ország – Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Albánia, Észak-Macedónia, Koszovó és Montenegró – együtt alkotja a Nyugat-Balkánnak nevezett és mintegy 17 millió embernek otthont adó régiót. A kötet átfogó képet ad arról, milyen történelmi előzményekre alapozva alakultak ki ezek az államok, hogyan orientálódnak a nagy nemzetközi integrációs lehetőségek – elsősorban természetesen az Európai Unió – felé, és milyen gazdasági teljesítményre voltak képesek a 21. század eddig eltelt bő két évtizedében. A Nyugat-Balkán alapvető tényeinek és adatainak összegyűjtése, ellenőrzése és bemutatása már önmagában hiánypótló gazdasági szakkönyvet eredményezne. Ám a szerző, Bernáth Tamás nemcsak ezt teszi meg, hanem épít a térség országaihoz kötődő két évtizedes munkatapasztalatára is, így a régió gazdasági eredményeinek, illetve üzleti életének első, alapos és átfogó bemutatását személyes, helyszíni beszélgetéseken, valamint megfigyeléseken alapuló megjegyzései teszik még színesebbé. 

Miért ?nem tudjuk előre jelezni a technológiai jövőt? Az új születésének valóban mindig szükségszerű velejárója a régi elpusztítása? Jogosak-e az új technológiákkal szembeni fenntartásaink? Miként alakítja át a mesterséges intelligencia a nemzetek gazdasági versenyét? Lehet-e egyáltalán valamilyen aktív szerepe az államnak az innovációban? Miért maradt le Európa az innovációs versenyben? És miért létezik ma is egy láthatatlan vasfüggöny, amely mögött Kelet-Közép-Európa képtelen új startupokkal versenyre kelni az innovációkért? Mit tanulhatunk a Szilícium-völgy, Észtország, Izrael vagy Szingapúr sikereiből?Ezek a kérdések azért is foglalkoztatják töretlenül a közgazdászokat, a döntéshozókat és a széles nagyközönséget egyaránt, mert az elmúlt kétszázötven év tapasztalata szerint azok az országok kerültek be a gazdagok klubjába, amelyek a technológiai innováció élvonalába tartoztak, míg a többiek rendre megrekedtek az alacsony vagy a közepes jövedelem csapdájában. A szerző a témát alaposan körbejárva, szemléletes példákon keresztül vizsgálja a szabad verseny, a digitális gazdaság, a technikai haladás és az innováció összefüggéseit, s hogy ezek bonyolult dinamikái miként vezetnek el a sikerhez a nemzetek közötti versenyben.

2023 was the 50th anniversary of the death of Leo Strauss (1899–1973). Strauss was an extraordinary scholar whose books and essays covered a wide range of figures in the history of political philosophy, from Thucydides, Aristophanes, Plato, Aristotle, and Xenophon in the ancient world, to Alfarabi, Averroes, Judah Halevi, Maimonides, and Marsilius of Padua in the medieval world, to Machiavelli, Hobbes, Spinoza, Locke, Rousseau, Nietzsche, and Heidegger in the modern world. Strauss transformed our understanding of the transition from the medieval period to the modern era, offering novel, insightful, and often unsettling perspectives on the history of political philosophy. Both reviled and celebrated as a conservative thinker, but difficult to understand by means of conventional categories, Strauss is a polarising figure. This volume compiles essays by leading scholars and thinkers that evaluate his achievements. Most of these essays were presented at a conference to mark the anniversary of his death, which was held at the Mathias Corvinus Collegium in Budapest, Hungary on 12th October 2023. Strauss said that positivism is a mode of thought that “is reminiscent of death but utterly lacks the majesty of death.” Although Strauss is no longer with us, his legacy is very much alive.CONTRIBUTORS: Iraj Azafazar, Timothy W. Burns, Andreas Kinneging, Laurence Lampert, András Lánczi, Zbigniew Janowski, Jakub Jinek, Till Kinzel, Mark Shiffman, William Wood

Létezik kapcsolat aközött, hogy 1989-ben Magyarország lebontotta a szögesdrótkerítést az osztrák határon, s hogy 2002-ben hogyan tevékenykedtek a civil szervezetek Észak-Koreában?Greenhill kutatása, amelyet még a migrációs válság előtt folytatott,  úttörő módon kapcsolja össze a migrációkutatás területét a biztonsági tanulmányokéval. A szerző történelmi eseményeken keresztül vizsgálja, hogyan befolyásolható egy másik ország politikája a kikényszerített és felé irányított migráció révén. Elsőként Kuba, Haiti, Koszovó és Észak-Korea stratégiáját, illetve annak eredményességét elemezi, majd az 1951-es genfi menekültügyi egyezmény óta azonosított összes eset rövid leírásával világítja meg, hogy a szándékosan előidézett népességmozgás egy olyan eszköz, amelyet igazolhatóan nyomásgyakorlásra használtak az elemzett helyzetekben. Ennek a széles körben alkalmazott, ám jobbára fel nem ismert eljárásnak az első rendszerszerű és tárgyilagos vizsgálatát tarthatja kezében az olvasó, amely számos nemzetközi szakmai elismerésben részesült.