Najnovšie - Odborná a populárno-náučná literatúra strana 484 z 500

Jelen könyv az Excel azon képességeit ismerteti, amelyek használatára kevesebben vállalkoznak, pedig egyáltalán nem olyan bonyolult, mint amilyennek tunik. A könyv segítségével megismerhetjük az Excel haladóbb lehetoségeit, megoldhatjuk például az adatok védelmét, a kontrollált adatbevitelt, a szurést, az adatelemzéseket, az optimalizálást, stb. Megbarátkozhatunk a solverrel, az adattáblákkal, a vezérlokkel és megismerhetjük a kimutatások készítésének lehetoségeit is. A könyv második felében részletesen ismertetjük a makrók használatának módjait is, így segítségükkel az Excelbol olyan programot varázsolhatunk, amely a saját igényeinkhez a leginkább alkalmazkodik. Ettol kezdve tehát nem kell megijedni, ha egy nagy adathalmazból gyorsan kell használható információkat kibányászni, hiszen az eszközök a kezünkben lesznek. A lehetoségek kombinálásával, az adatérvényesítések, a védelmek, a táblázatok, a kimutatások, és a makrók együttes használatával pedig szinte nem is fog létezni lehetetlen feladat.

„Hol keresse méltóságát egy (…) kisebbségi sors? A kevesebb joga az élethez az, hogy különb” – szögezte le Németh László a kisebbségi kérdésben. „Az erdélyi magyar szellem arra van hivatva, hogy kicsiny lehetőségek között, nagy erőfeszítéssel egyetemesen emberi szellemmé legyen. Erdély legkiválóbb fiai mindig érezték, hogy olyan magaslatokra kell emelkedniök és emelniök népüket, honnan ők is megláthassák a nyugati kultúra palotáinak és bástyáinak ormait, de őket is megláthassák onnan azok, akik az emberi szellem haladásának határvonalát figyelik”; s „az lenne a kívánatos, ha erdélyi magyar szellemről csak azért lehetne és kellene külön beszélni az egyetemes magyar szellemiségen belül, hogy ezzel a névvel az egészséges, életrevaló és modern magyar szellem mintaképét jelölhessék meg” – hirdette Makkai Sándor is. Vagyis az ideált, amely a sajátos kisebbségiséget közvetlenül kapcsolja össze a modern európaisággal és az emberi szellem erkölcsi univerzalitásával, az alapjaiban, lényegében egységes és oszthatatlan nemzeti kultúra feltétlen lét- és értékközegében. S ez az eszmény nemcsak vezette, hanem kezdettől máig igen gyakran annak megvalósítására is képesítette a veszélyeztetettség ellenére kibontakozó kisebbségi magyar irodalmak – így a transzszilván literatúra – legjobbjait. Erdély felé fordulni tehát: tágas és megtartó önazonosságunk, minőségi önmagunk irányába való fordulást is jelenthet – jövőnyitó megmaradásakarattal, hites és éltető reménységgel.

Az ?olvasó gyakran rácsodálkozik egy-egy műalkotásra: regényre, festményre, filmre, versre, bármire, amit az alkotó létrehoz, aki a mindenségből merít, kiemeli a lényeget. Ahogyan Michelangelo mondta: a remekmű minden kőben benne van, csak a felesleget kell lefaragni róla. A műalkotás nagy próbatétele, hogy eljut-e a befogadókhoz, azokhoz, akiknek az alkotó szánta, s azt értik-e ki belőle, amit elmondani szeretett volna. A szóra bírt mindenség című tanulmánykötet huszadik századi alkotók: József Attila, Ratkó József, Kurucz Gyula, Osztojkán Béla, Ratkó József és mások életművét elemzi. Az Óda értelmezésében feloldja azt az ellentmondást, ami a vers Mellékdalig tartó része és a Mellékdal világa között feszül. A szóra bírt mindenség műfaját tekintve műelemző kötet. Az Óda értelmezése mellett érdemes kiemelni egy motívum vizsgálatát. A „csillag” József Attila életművében a konkrét jelentésen kívül számtalan tartalommal telítődik. Megjelenik a szerelmes versekben és a filozofikus művekben is. A vizsgálat arra mutat rá, hogy egyetlen motívum vizsgálata is segítheti az életmű teljesebb megértését. Ugyanígy érdekes lehet A férfiszemléletű magyar irodalom című tanulmány, amely arra mutat rá, hogy a magyar irodalomban az írói mesterség sokáig a férfiak privilégiuma volt, másrészt a női írók is nagyon gyakran „férfias” szemlélettel figyelték, figyelik a világot. A könyv segíti a magyartanárokat és az érdeklődő diákokat abban, hogy jól, helyesen értsék az alkotók szavát. Az érettségi vizsgára való felkészülésben is nagy segítségükre lehet a diákoknak. Nem nyújt kizárólagos megoldásokat, nem kényszeríti az olvasókat a megállapítások elfogadására. Inkább közös gondolkodásra csábít, hiszen ennek eredményeképpen maguk is szóra bírhatják a mindenséget. A szerző irodalmi tanulmányai évtizedek óta olvashatók különböző folyóiratokban.

„Hosszú időn keresztül – Széchenyitől és Kossuth-tól Adyn és Jászin át Hajnal Istvánig és Bibóig, sőt 1990-ig – a magyar szellemi útkeresés egyik központi gondolata volt a feudalizmus elleni harc. […] Az utána következő két évtizedben kikerült az érdeklődés homlokteréből. Most az új körülmények között, új módon kell előtérbe állítani.” "A feudalizmusról […] nemigen esett szó az elmúlt két évtized közéletében. Még a kifejezést is alig hallottuk – legfeljebb szaktörténészek belső köreiben használták.Azzal senki sem foglalkozott – legalábbis nyilvánosan –, hogy mi a szerepe a feudalizmus továbbélő hagyományainak a mai társadalom életében és fejlődésében. Nem vizsgálták, hogy milyen szerkezetei és mechanizmusai működnek ma is, milyen formában tudtak-tudnak fennmaradni, és hogy ebben a vonatkozásban a mai magyar élet valósága miben tér el Európa tőlünk nyugatra és keletre eső országainak életétől."

A kötetben található muvek: A demokratikus Magyarország államformája ?...írói - közírói - jelentkezéséig Bibó István pályafutása azokéhoz a 16-17. századi magyar prédikátorjelöltekéhez hasonlított, akik az iszonyú dúlások után a tájilag és szellemileg visszamocsaraso-dott országból Utrechtbe és Montpel-lier-be vergodtek ki igét tanulni. Akiket ott a muveltség mellett ezer lehetoség is várt: könnyebb élet, sikeresebb szolgálat. S akik rendre visszatértek a maláriás falvakba, a sárkunyhók közt templomot építeni. Bibó István Genfben járta meg ezt a felso iskolát. Nagy muveltségu család gyermekeként került oda - a Szegedi Egyetem fokönyvtárosának nagy tehetségu fiaként -, hogy jogi tanulmányait tökéletesítse. Másban is tökéletesítette magát. Huséget és bátorságot tanult: klasszikus európaiságot. Abba az enciklopédis-ta filozófiába hatolt bele, amely az erkölcsi jó és rossz meghatározó jegyeit a gyakorlati tevékenységbol meríti. A hazájába visszatért Bibó István gyorsan megtalálta az utat mindazokhoz, akik hasonló ítélorendszerrel kerestek olyan végezni-valót az életben, amely hivatás is lehet. Bibó István édesapja etnográfus is volt, mint akkoriban ott Szegeden csaknem minden betuérto: tanár, pap, színész, régész, történész, festo, költo, orvos, foleg a fiatalok közt. Ez volt a jogász ifjú Bibó második nagyiskolája. így alakult ki az o sajátos tudományága és hivatása. Jó nyitányként a politikatudomány egyetemi tanára lett. Ennek gyakorlati  ,tartozékaként közölte elso nagy tanulmányát már 1945 oszén. A magyar demokrácia válságáról, méltán keltett iránta rögtön közfigyelmet és köztiszteletet. Ezt követte 1946-ban a kelet-európai kisállamok nyomorúságáról szóló. Ezzel egyidejuleg készített tervezetet (már mint a Belügyminisztérium fotisztviseloje) a magyar közigazgatási rendszer megújítására. A gondolat, hogy »városmegyék« lépjenek a hajdani várközpontokat idézo vármegyék helyébe, évtizedek múlva lett a helyesen decent-ralizálódó államok eszméje. Történelmi és alkotmánytani írásai szinte folytatólagos közleményei lettek a Válasznak és építo ereju vitatárgyai annak a tragikus helyzetben is járható utat kereso, nagyrészt paraszt- és munkásgyökeru értelmiségnek, melytol méltán volt várható a szellemi élet, az írástudói erkölcs megújulása. Mindaddig, amíg el nem következett a folyóirat elnémítása, a népi kollégiumoknak és egyéb népmuvelési vállalkozásoknak kultúránk fejlodésére oly végzetes föloszlatása. Bibó Istvánnak ekkor már jó híre volt az ország határain túl is. Tudósi és közírói tekintélye vetekedett azokéval, akiknek egykor Genfben és másutt tanítványa volt. Tanulmányai halála napjáig messze földön figyelmet és teret kaptak. S még többet kaphattak volna, ha azt a tevékenységi területet választja. Választhatta volna késobb, s itt maradt..." Illyés Gyula  ,

„Író és művész elvtársak!Most, amikor koreai népünk szent honvédő háborút visel az emberi mivoltukból kivetkőzött amerikai imperialista agresszorok ellen hazánk szabadságáért és függetlenségéért, rendkívül nagy jelentősége van az íróinkra és művészeinkre háruló feladatoknak és kötelezettségeknek. Íróinknak és művészeinknek – az emberi lélek mérnökeinek – nemcsak az a feladatuk, hogy kidomborítsák műveikben a koreai nép izzó hazafi asságát, elszántságát és a győzelembe vetett hitét, hanem alkotásaiknak erős és éles fegyverré kell válniuk harcoló népünk kezében, az ellenség legyőzésére, a végső győzelem kivívására kell lelkesíteniük az egész népet. (…) Íróinknak és művészeinknek a hazafisággal egyidejűleg azt is kifejezésre kell juttatniuk alkotásaikban, hogy büszkék nemzetükre, büszkék népükre. Az, hogy büszkék vagyunk népünkre, csak akkor lesz olyan büszkeség, amely megérdemli ezt a nevet, ha kiirtjuk belőle az idejétmúlt sovinizmus rothadt csökevényeit és szokásait.”

Trencsényi ?László, a pedagógiai kutató, az ELTE tanára négy évtizede egészen közelről követi azokat a színpadi megnyilatkozásokat, legyen az zenés, drámai vagy táncos, melynek vagy nézői vagy fellépő szereplői, megszólalói gyerekek. Akár falusi kultúrház színpada, akár fényes rivaldafények, akár országos, nemzetközi hírű produkció, akár kísérleti próbálkozás. Akár profik, akár amatőrök. Akár csetlő-botló elbotló vállalkozások, akár fényes sikerek. Ezen előadások gyöngysorából valóságos színháztörténet, koncertterem-történet kerekedik, csaknem fél évszázad hosszú, a modern magyarországi gyermekkultúra igen jelentős évtizedeiből. A szerző kritikái annak idején rendre megjelentek szakmai folyóiratokban, hírlapokban. A kronológiát követve e kritikák idézik fel a történéseket.

A szülő-gyermek kapcsolat életünk alapvető, meghatározó viszonya, néha mégis fényévnyi távolságra érezzük magunkat egymástól, és reménytelennek tűnik, hogy akár a legapróbb dolgokban is egyetértésre jussunk. Vajon miért nem beszélünk közös nyelvet azzal, akit annyira szeretünk, vagy legalábbis annyira szeretnénk szeretni? Jól tudjuk, hogy a gyermek felnövekedése során van – legalább – két olyan érzékeny időszak, amikor különösen sok ütközésre, konfliktusra számíthatunk. De mely esetek tartoznak a fejlődéssel együtt járó, természetes problémák körébe, és mi az, ami már aggodalomra adhat okot? Mikor érdemes a szülőnek türelmesnek, toleránsnak lennie, s mikor határozottan föllépnie? Hogyan értessük meg és fogadtassuk el gyermekünkkel azt, amiben nem vagyunk készek a kompromisszumra? Miként érjük el, hogy kamaszként is a bizalmába avasson bennünket? Rendbe hozhatjuk-e még – akár szülőként, akár „felnőtt gyermekként” – a kapcsolatot, ha már eldurvultak a konfliktusok, és tele vagyunk sebekkel? A nehéz, sok szülő számára napi problémát jelentő kérdésekre négy kiváló szakember igyekszik választ adni. A kötetben olvasható Ranschburg Jenő élete utolsó előadásának szerkesztett anyaga, amely a tőle megszokott emberséggel, humorral és eleganciával idézi emlékezetünkbe a nagy formátumú, szeretetre méltó tudós alakját.

A könyv az 1920-as numerus clausus törvény történetének részletesen dokumentált, meghatározó feldolgozása. A törvény az I. világháború utáni Európa első antiszemita törvénye volt. Visszatekintve, Magyarországon a numerus clausus mintegy előzménye és bevezetője volt annak a folyamatnak, amely az 1930-as években számos zsidóellenes intézkedéshez, végül 1944-ben a Holokauszthoz vezetett. Kovács M. Mária professzor nélkülözhetetlen alapművet ad mindazok kezébe, akik a Horthy-korszak története és a magyar zsidóság sorsa iránt érdeklődnek. (Randolph L. Braham)Kovács M. Mária a Közép-európai Egyetem professzora. Korábban az ELTE, a University of Maryland és a University of Wisconsin-Madison tanára volt. A zsidótörvényekről írott könyve (Liberal Professions, Illiberal Politics) angolul 1994-ben jelent meg az Oxford University Press, 2001-ben pedig magyarul (Liberalizmus, radikalizmus, antiszemitizmus) a Helikon Kiadó kiadásában.

A kötet szerzője, Strassenreiter Erzsébet évtizedek óta kutatja a magyar szociáldemokrácia történetét, amit számos tanulmány, cikk, dokumentumkötet is bizonyít. Mindig is izgatta, hogy a sok férfi között hogyan tudott egy nő a mozgalom első számú vezetői közé kerülni, akit barát és ellenség egyaránt elismert. „Főhősének” elismertségét az is jelzi, hogy bekerült azok közé, akit Rákosi börtönbe záratott. A szerző a készülő Kéthly-monográfia megelőlegezéseként most Kéthly Anna levelezésének válogatását tárja az olvasó elé. A kötet kényszerűleg torzó, amiről maga az élet tehet, hiszen a levelek egy részét a Gestapo, másik részét pedig az ÁVO tüntette el. Ebből következően a kötet dokumentumai elsősorban az emigrációs lét küzdelmeire világítanak rá, s azt mutatják be plasztikusan, hogy mivé válik egy emigrációba kényszerített, mind kisebbé váló párt még akkor is, ha legtekintélyesebb vezetője a kompromisszumok és a békülés híve. E levelek azt is tükrözik, hogy mennyire más egy ország belülről, és mennyire más a határ túloldaláról, ahová a hírek törvényszerűen torzítva jutnak el.Strassenreiter Erzsébet a sok ismeretlen adatot is feltáró életrajzi tanulmányában a magyar szociáldemokrácia talán a szó valódi értelmében legtisztességesebb vezetőjét mutatja be, s azokat a hatásokat, amelyek révén Kéthly Anna megértette a szociáldemokrácia feladatát. „Meggyőződése állította az üldözöttek oldalára, az igazságtalanság, az elnyomás megszüntetéséért küzdők élére. Jól tudta, csakis szervezett erővel lehetséges gyökeres változást elérni, ezért vállalt aktív szerepet a béke- és nőmozgalomban, a szakszervezeti és politikai életben.”

"Ez a tizenhárom tanulmány illetve interjú rendezőket, írókat, színészeket, korszakokat mutat be, akik, illetve amik valamiért felhívták magukra a szerző figyelmét. Bara Margit, az erkölcsiségében megalázott ember sorsa döbbenetes látlelete a kommunizmus évtizedeinek. Psota Irén, az ezerarcú színésznő portréja arra példa, hogyan lehet függetlenedni a külső viszonyoktól. A hazajáró emigránsok, a nemrég elhunyt Herskó János és a nemzetközi hírű filmtudós, Bíró Yvette tanulságos életútja jelzi, hogy miért nem lehetett nyugton megülni ebben az országban. Sándor Pál itthon hozott létre egy megkerülhetetlen életművet, de pályája jelentős szakaszában mégsem rendezett filmet. Talán egyedül Szomjas György a boldogító kivétel, mintha ő lenne az a macska, aki egyszerre kinn is, benn is fog egeret: népszerű a közönségnél és a szakma is sokra tartja.A szerző, Kelecsényi László az elmúlt évtized során írott tanulmányaiból válogatta össze az elektronikus kiadás számára kötete anyagát. Cseppet sem babonás, nem érdekli, hogy a 13 állítólag szerencsétlen szám. Maga is a lehetetlent akarja: legyenek olvasói, értsék meg a szándékait, becsüljék a magyar filmet és alkotóit az emberek." (részlet az Előszóból)

A ?"Fedezd fel a Föld kincseit!" című e-könyvsorozatunk célja, hogy érdekes, olvasmányos szövegével, látványos, színes képeivel felkeltse tizenéves olvasója érdeklődését a földrajz, az élővilág, a környezet- és természetvédelem kérdései iránt. A sorozat különlegessége, hogy kizárólag e-könyvben jelent meg – ez talán az egyetlen, az általános és középiskolás korosztály számára kiadott, e-könyv-olvasón használható ilyen témájú elektronikus kiadvány. Az e-könyvek színes képeket, ábrákat tartalmaznak, ezért bátran ajánljuk a tablet-tulajdonosoknak is. A második kötet a trópusi tájak izgalmas világát mutatja be. A szerző, Vojnits András zoológus, geográfus rövid, könnyen érhető fejezetekben, a tájak iránti érezhető szeretettel vezet végig a szárazföldeken. A sok színes képet alapos és tartalmas képaláírások magyarázzák. Fontos fogalmakról, eseményekről, és további érdekes adalékokról olvashatunk a dőlt betűkkel jelölt „keretes” szövegekben. Néhány fontos kifejezés, név, fogalom mellett lábjegyzet-hivatkozást lát az olvasó – ezekre „kattintva” a kislexikon odavágó szócikke jelenik meg. (A Kislexikon egyébként a tartalomjegyzékből is elérhető.) Tekintse meg a sorozat másik három kötetét is. Az első a lemeztektonikával, a földfelszín és a hegységek kialakulásával, valamint a légkör minőségét az emberi élet szempontjából leginkább meghatározó erdőségekkel, azok születésével és az esőerdőkkel foglalkozik. A harmadik a számunkra ismerős mérsékelt éghajlati öv nagy hegyeit és vadregényes erdőségeit, a negyedik a hó és fagy uralta tajgát, tundrát és magashegységeket mutatja be érdekesen, sok képpel, és a természet elkötelezett szeretetével.

A monográfia elsőként ad képet a magyar szociáldemokrata pártról és képviselőiről egy olyan időszakban, amikor hivatalosan nem létezett Magyarországon önálló szociáldemokrata párt. Az SZDP megszüntetése, képviselőinek üldöztetése ellenére tovább éltek azok a szellemi gyökerek, amelyek legitimációs bázisként még napjainkban sem elhanyagolhatók a politika porondján. Ez a vonulat már az emigráció 1948 utáni történetébe vezet.A szerző fontos feladatának tekinti, hogy eddig még nem publikált iratanyagok alapján feltárja az emigráció belső életét és hazai kapcsolatait. Bemutatja egyfelől, hogyan próbálták lerombolni Magyarországon a szociáldemokrata látásmódot, ideológiát, s hogyan szakították ki konzekvens képviselőit a társadalomból, másfelől a szociáldemokrata párt tagjait ért jogtiprások – a hazai koncepciós perek történetének fontos része – részletező feltárására is vállalkozik.MELLÉKLETAz alábbiakban egy, a perekben érintettekkel foglalkozó adatbázis is elérhetővé válik a könyv olvasói számára, amely az elítélteket és internáltakat egyaránt tartalmazza:A “szociáldemokrata ügyekben” elítéltek és internáltak adatbázisaEz egy még sehol nem publikált adatbázis, amelyet a szerző gyűjtött, többszörösen ellenőrzött levéltári források alapján. Egyetlen táblát, a tábla pedig 483 rekordot tartalmaz: egyfelől az igazságszolgáltatás elé állított szociáldemokratákról (192 rekord), másrészt az internált szociáldemokratákról (291 rekord). E két típushoz külön-külön beviteli űrlap tartozik.(Az adatbázist Tasnádi Ákos, Budapest Főváros Levéltára főlevéltárosa az OpenOffice.org 2.2.0-s változatán, OpenOffice Base-ben készítette el.)

Miért él még mindig nosztalgia a Kádár-korszak iránt? Hogyan gondoskodott a főváros lakóiról a hatalom a mindennapokban? Miként lehetett lakást szerezni az élmunkásházakban vagy a lakótelepeken? Hogy kezdődött a lakásprivatizáció? Kik voltak hajléktalanok és szegények a szocialista korszakban, és miért nem látták őket az utcákon? Milyen kompromisszumokat kötöttek az emberek azért, hogy jogosulttá váljanak az állami juttatásokra? Mit várt cserébe az állam? Miként vált a segély a mindennapok részévé? Mitől vált a rendszer „reményteljesebbé” 1956 után, és hogyan foszlottak szét a jólétbe vetett illúziók?Horváth Sándor könyve azzal foglalkozik, hogyan változtatta meg az emberek mindennapjait a Kádár-kor szociálpolitikája Budapesten. Azért a fővárosi közigazgatás szintjén keresztül igyekszik a fenti kérdésekre választ találni, mert itt került legközelebbi kapcsolatba a „kérvényező állampolgár” és a „gondoskodó állam” hivatalnoka.

A Napvilág Kiadó 2002-ben jelentette meg „Szovjet nagyköveti iratok Magyarországról 1953–1956.” címmel azt a dokumentumválogatást, amely a Budapesten diplomáciai szolgálatot teljesítő szovjet nagykövetek – Jevgenyij Kiszeljov és Jurij Andropov – feljegyzéseit tartalmazta a magyar politikusokkal folytatott beszélgetéseikről. Ez a kiadvány ennek a kötetnek egyfajta folytatását kínálja az olvasók számára.Az itt publikált első dokumentumok 1956. november elején, a második szovjet intervenciót követően keletkeztek, a kötetet lezáró feljegyzéseket pedig Ny. Sz. Hruscsov első titkári posztról történt leváltását követően, 1964. november végén vetették papírra. A könyvben közölt dokumentumokat a szerző ez alkalommal is a budapesti szovjet nagykövet, illetve kisebb részben a nagykövetség beosztott diplomatáinak a magyar politikusokkal, párt- és állami funkcionáriusokkal, a kulturális élet irányítóival folytatott beszélgetéseikről készített és ún. szolgálati naplójukba lejegyzett feljegyzésekből válogatta.

"Nem titok: valaha sokat vártam Orbán Viktortól. A leendő államférfit láttam benne; Antall József politikai örökösét, a liberális konzervativizmus megújítóját. Máig hiszem: megvolt erre az esély – ám úgy látom, elveszett. Véglegesen és visszavonhatatlanul. Hol, mikor, hogyan és miért siklott félre Orbán pályája – először, másodszor, végleg? Vagy eleve arra a szerepre determinálták őt a hajlamai, az alkata, a neveltetése, a tapasztalatai, a körülményei? A közeg: Magyarország, ahol működött, amihez alkalmazkodott, amit maga is formált? A rendszerváltozással született Magyar Köztársaság egyik építőjében kezdettől ott szunnyadt annak majdani lerombolója is? Törvényszerű volt, hogy – őt idézve – „a benne lakó jó és a benne lakó rossz harcából” végül az utóbbi kerekedjék fölül? Efféle kérdésekre keresek válaszokat ebben a könyvben. Jórészt azért fogtam bele, hogy magam is tisztábban lássam: mi történt; hogyan és miért. Mindebből már sejthető, hogy ez a munkám kevésbé lesz elfogulatlan. De őszintén hiszem: nem lesz kevésbé becsületes. Mert bár jót már alig tudok, hamisat semmiképp sem akarok írni Orbán Viktorról. Változatlanul érvényes számomra a Kemény Zsigmondtól származó mottó, amelyhez az előző három alkalommal is tartani próbáltam magam: Nem léphetek nagy ígéretekkel olvasóim elébe. Valószínűleg többször fogok tévedni – de szándékosan nem ferdítek el semmit." – Írja Debreczeni József az Arcmás című új könyvének előszavában.

Gánti Bence szakpszichológus átfogó és hiánypótló könyve bemutatja a buddhizmus lélektanát és spiritualitását, utolsó harmada pedig beavat a meditációs gyakorlatokba is. Nemcsak kultúrtörténeti áttekintést ad, hanem fogódzót is az útkeresők számára.

A BBC History-könyvek első kötete! A második világháború legnagyobb sikerű kémtörténetét, a háború menetét legjelentősebben befolyásoló titkosszolgálati akció feltárását ígéri a könyv beharangozója, s a kedvcsináláshoz a BBC History Magazin a szakmai hitelét is adja: a felsőfokú minősítés kiállja a történészi próbát. Korántsem lebecsülve Sorge és társainak bravúrját, amelyet a szocialista korszak az igaz világháborús kémtörténetek élére helyezett, Juan Pujol García – nevezzük valódi nevén – nagyban hozzájárult az egész háború legnagyobb szabású és fölöttébb kockázatos hadműveletéhez, a szövetségesek normandiai partraszállásának, a D-napnak a sikeréhez. A fiatalembert a szövetségesek Garbóként ismerték, a németek Arabel néven – mindkét fél a világháború legsikeresebb ügynökének tartotta, természetes, hogy munkáját London is és Berlin is magas kitüntetéssel ismerte el. A németeket huszonnégy emberből álló hálózatának jelentéseivel látta el – egy kisebb hadsereg élén állt tehát –, s a hadvezetés és az Abwehr, a hírszerzés és a kémelhárítás csúcsszerve a legnagyobb csodálattal nézte, hogyan építi föl és kezeli szervezetét. A nácik mesterkémei soha nem fedezték fel, még csak nem is gyanították, hogy kettős ügyök, és két tucat ügynöke kizárólag az ő képzeletében létezett: valamennyiük kitalált személy volt. El kell hinnünk a szuperlatívuszt: ez volt minden idők egyik legmerészebb megtévesztési művelete. Garbo meggyőzte a németeket, hogy tartsák vissza a csapataikat, amelyek meghiúsíthatták volna a partraszállást a D-napon; elhitette a németekkel, hogy az angol–amerikai csapatok 1944. június 6-án Normandiában csak elterelő hadműveletet hajtottak végre, s az igazi partraszállás színhelye Calais lesz. Garbo játszmájának sikere egészen biztos, hogy megszámlálhatatlan szövetséges katona életét kímélte meg, s az sem a realitásoktól elrugaszkodó feltételezés, hogy nélküle másképp zajlott volna a második világháború. Kiléte évtizedekig szigorúan őrzött titok maradt. A háború után eltűnt, majd 1959-ben megrendezte a saját halálát. 1984-ben, május vége felé egy csoport nyugalomba vonult titkosszolgálati tiszt gyülekezett a Különleges Erők Klubjának társalgójában, Londonban, hogy egy olyan hírszerzővel találkozzanak, aki a jelentések szerint 1959-ben már meghalt. Egyikük sem volt benne bizonyos, hogy az az ember, akivel találkozni kívánnak, tényleg az a kettős ügynö

„Író és művész elvtársak!Most, amikor koreai népünk szent honvédő háborút visel az emberi mivoltukból kivetkőzött amerikai imperialista agresszorok ellen hazánk szabadságáért és függetlenségéért, rendkívül nagy jelentősége van az íróinkra és művészeinkre háruló feladatoknak és kötelezettségeknek. Íróinknak és művészeinknek – az emberi lélek mérnökeinek – nemcsak az a feladatuk, hogy kidomborítsák műveikben a koreai nép izzó hazafi asságát, elszántságát és a győzelembe vetett hitét, hanem alkotásaiknak erős és éles fegyverré kell válniuk harcoló népünk kezében, az ellenség legyőzésére, a végső győzelem kivívására kell lelkesíteniük az egész népet. (…) Íróinknak és művészeinknek a hazafisággal egyidejűleg azt is kifejezésre kell juttatniuk alkotásaikban, hogy büszkék nemzetükre, büszkék népükre. Az, hogy büszkék vagyunk népünkre, csak akkor lesz olyan büszkeség, amely megérdemli ezt a nevet, ha kiirtjuk belőle az idejétmúlt sovinizmus rothadt csökevényeit és szokásait.”