Najnovšie - Novely, poviedky, antológie strana 38 z 100

A napugrók szektája kozmikus sötétségbe taszítja a világot; egy fiatal bioinformatikus önmaga százezer valóját látja fraktálokba zárva; Hísz szarvasa visszaköveteli ellopott lábát; a testvalóság rítusa a világmindenség zenéjére válaszol; a fekete éter kultistái ébredeznek... A The Black Aether novellapályázatának válogatott írásai megidézik a weird- és horrorirodalom évszázados múltjának és jelenének sokszínűségét. Az antológia tizennégy novellájában a műfaj ismert és feltörekvő hazai szerzői tárják fel előttünk a létezés hiábavalóságának titkait. Valóságon túli utazásra hívják az olvasót téren és időn át az emberiség mélyén gyökerező rettenet forrásához.

"Legerősebben erre emlékszem vissza: erre a mámorra, ami elfogott lassan. Hogy beszélhetek. Senki nem látja az arcomat. Mindent elmondhatok. Ismeretlen, félig elfeledett szavak, fogalmak, nevek jutottak az eszembe. Mint aki börtönből jön, ahol egy életen át hallgatott. S berúg attól, hogy beszélhet. S valaki hallgatja. Soha nem tudtam, hogy ilyen csodálatos dolog a beszéd." (Bébi vagy az első szerelem) "A tudós az idegbaj egyik megnyilvánulásának véli a szerelmet, egyfajta heveny idegrohamnak, amely lezajlik; az irodalom minden korban más és más értelmet ad ez indulatnak, megnemesíti, az ember legfelsőbb vagy legalacsonyabb rangú érzelmi megnyilvánulásának minősíti. De mi a valóság?" (A nővér) "Eltévelyedett hősökkel, eltévelyedett párokkal találkozhatunk. De hát amúgy is a középszertől való rettegés uralja a két regényvilág hangulatát. Valaki legyél, valami legyél - sugallja az író -, különben mi a csudát keresnél ebben a nagy kavalkádban, amit életnek hívnak. Ez persze nem sikerülhet mindenkinek - jól is néznénk ki, ha csupa-csupa szabályszegő egyéniség dúlná szét a nyugalomra áhítozó, abban még élvezkedő polgárok rutinját. A különbözni vágyás aztán különleges sorsokat teremt. Vagy isten, vagy a szerelem? A megmenekülésnek ez a két lehetséges útja kínálkozik a Márai-hősök számára." - Kelecsényi László

Zalai Károly a több kiadást megért Minden hétre macska után most a "kutyások"-hoz szól, de könyvét azoknak is ajánljuk, akiknek még nincs négylábú barátjuk. Az 52 novella szereplői híres vagy éppen "névtelen" ebek, kiknek sorsa nemcsak egybeforrt gazdájuk sorsával, hanem tükörképét is adják jelenünknek és múltunknak egyaránt. Mindegyik kutyasors bővelkedik mulatságos, szívfacsaró vagy éppen tragikus mozzanatokban. Megismerhetjük például a hűséges Shepet, aki évekig várta elhunyt gazdáját egy vasútállomáson. Churchill fekete kutyája új megvilágításba helyezi a huszadik század egyik legkiemelkedőbb történelmi személyiségét. A kutyáknak köszönhetően betekintést nyerünk a hatszor nősült VIII. Henrik udvarába, Napóleon első felesége, Josephine hálószobájába, és ott leszünk az első világháború lövészárkaiban, sőt Adolf Hitler dolgozószobájában is. Vagy például megismerhetjük a "sztárkutyák" - Rin Tin Tin és Audrey Hepburn ölebe - nem is olyan irigylésre méltó életét. A Minden hétre kutya elolvasása után garantáltan más szemmel nézünk majd a négylábúakra, és még az is megtörténhet, hogy "mindenki kutyája" egy napon a mi kutyánk lesz... "Sétálok az erdőben, az utcán, ülök a buszon, vonaton, és nézem őket. Jönnek velem szemben, a busz, a villamos vagy a vonat padlóján fekszenek, szunyókálnak, maguk elé merednek, rám emelik tekintetüket vagy észre sem vesznek. Én meg folyton, immáron majdnem hetven éve, figyelem őket, lesem reakcióikat, hogy mit csinálnak, hogyan szimatolnak, hogyan ismerkednek a világgal. Pár ezer éve itt vannak velünk, egyre többen, és szinte mindenütt, ahol ember él. Társunk ő, sőt az egyik legjobb barátunk, és bár igen sok tudományos cikket lehet róluk olvasni, meg hát rengeteg irodalmi alkotás is született a kutyákról, úgy érzem, csak keveset tudunk róluk. Valami hiányzik. Legalább is nekem. Ezt a hiányt próbálom most bepótolni a Minden hétre kutya című írásommal."

Mi fűzi egy kötetbe 52 novella erejéig a kultúrtörténet híres vagy akár hírhedt alakjait? A szomorú, megmosolyogtató, erotikus vagy tragikus hangvételű novellák ugyanis egy ponton mindenképp összekapcsolódnak. Mégis, mi lehet közös Petrarca, Freud, Einstein, Hrabal, Picasso, Hitler, Cocteau, Verne, Mohamed, Darwin, Cortázar, Gorkij vagy akár Szerb Antal életében? Eláruljuk, a kulcs a macska. Mindegyik szereplő sorsfordító pillanatait a szerző egyetlen tibeti mondásra vezeti vissza: "Ha szürke macska ugrik eléd, megváltozik az életed." Hogy hogyan és milyen fordulatot vesz hőseink története, az kiderül a kötetből, amit ajánlunk macskarajongóknak és a macskákat nem kedvelőknek is! A szerző eddig megjelent kötetei: Mesék Könyve, 1993, Japán a kávéházban, 2006, Huszonegy nagyapám története, 2007, Végtelen végzet, 2008, Túr dö fransz, 2010 "Gyerekkorom óta szeretem a macskákat. Különös, rejtélyes karakterük, szépségük mindig izgatott. Gimnáziumi magyartanárom, Kovács Endre, gyakorta azzal zárta a feleltetést, hogy megkérdezte, melyik állatot szeretjük jobban, a kutyát vagy a macskát. Akkor furcsállottam a kérdést, most már értem. Egyetemista lehettem, amikor egy nyári délután az volt az érzésem, hogy az úton föltűnik majd egy macska, aki egyedül a megjelenésével megmutatja, miként tehetem tartalmasabbá, jobbá az életem. De akkor hiába várakoztam. Azóta eltelt jó néhány évtized, pár éve aztán beköltözött hozzánk egy szürke macska, aki ennek a könyvnek az ötletét sugallta. Köszönöm neki."

Hana Hrabáková v předchozích letech úspěšně publikovala již osm dílů cyklu „Povídky ke kávě“ a letos přichází s další částí této povídkové série. Autorka oslovuje čtenáře uceleným souborem humorných textů doslova „ze života“. Podtitul aktuální povídkové knihy „Jak přežít střední věk“ napovídá, že děj jednotlivých příběhů se bude točit okolo zádrhelů a škobrtanců s vážnými i méně vážnými důsledky, které se mohou dostavit, když nedobrovolně překročíme hranici dělící „mládí“ od „stáří“ a pokoušíme se srovnat s novou a definitivní životní perspektivou… Nutno dodat, že vzpomínky opět hýří humorem, nadsázkou a ironií. Hana Hrabáková dobře ví, o čem píše - vždyť jen literárně vypointovala to, co čtenářky a čtenáři také zažívali a na co s jistou dávkou shovívavé nostalgie vzpomínají i dnes. Ukázka: Vzpomněla jsem si na oslavu svých čtyřicátin, kdy jsem si opravdu připadala jako ani kočka ani pes, mládí v tahu, dítě dospělé, manžel stále stejný, žádné vyhlídky, prostě stará - a nevěděla jsem, co se sebou. „Tak kočičko,“ přerušila tok mých myšlenek Bohunka: „To já jsem právě teď ve středním věku a na stáří si ještě počkám!“ „Vždyť už máš vyměřený důchod,“ upozornila jsem ji. „Ten s tím nemá vůbec nic společného,“ odbyla mě ségra a vylíčila mi, že se cítí mladá, akorát že si nic nepamatuje a nic nemůže najít… Nakonec jsme se shodly, že my dvě jsme stále ve středním věku. Už pěkně dlouho...

Antológia 11 poviedok od 11 významných slovenských spisovateľov sa volá Mastný muž. Všetky texty sa volajú rovnako – Mastný muž – odlišujú iba podtitulom a unikátnym poňatím témy. Poznáme síce mená tvorcov, ale autorstvo nie je pripísané k jednotlivým poviedkam, takže čitateľ môže iba tipovať, kto ktorú poviedku napísal – Balla, Darovec, Erdélyi, Gibová, Hochholczerová, Janáč, Medeši, Micenková, Pupala, Štefánik, alebo Vadas? „Žiadnej z poviedok nechýba humor a nadhľad, vedia byť ironické a sarkastické a tnú do živého. Mastný muž je jednoducho na smiech, keď sa berie príliš vážne. Veď preto aj vznikol, aby nabúral prílišnú vážnosť literárnej scény. To však vôbec neznamená, že Mastný muž nie je vážny... Za vráskami od smiechu sa skrýva ustarostený pohľad 11 párov očí, ktorými autori jednotlivých príbehov hľadia na náš svet. Sú to majstri slova, ich pohľad je uhrančivý a znepokojivý, hoci sa tvári naoko nevinne. Poviedková nie len literárnou hrou. Je to kniha, čo určite stojí za prečítanie.“ (Z recenzie v denníku Pravda)

"Marie Aubert új regényében egy család egy hétvégéjének eseményeit követhetjük nyomon több különböző nézőpontból. Egy átlagosnak gondolt, boldognak mondott, középosztálybeli család - nyugodt jólét, békés hétköznapok, biztonságos rutinok. A családját elhagyni készülő apa, egy önazonosságát éppen elvesztő nővér vagy a barátnője ghostingolása miatt egyre jobban frusztrálódó kamasz lány azonban mintha nem passzolnának bele a klasszikus képbe. Amint a korábbi viszonyítási pontok kezdenek elmosódni, és a komfortzónáktól távol kerül, amit a szereplők tettek, tesznek vagy tenni készülnek, jogosan teszik fel maguknak a kérdést, hogy ha igazából nem ilyenek, akkor milyenek vagyunk? "Lezuhanyozom, lerázom magamról ezt az ügyet, és megdöngetem a mellkasomat, shit happens. Holnap felkelek, felveszem az öltönyömet, atyavilág, beszédet kell mondanom Linnea tiszteletére, szép dolgokat kell mondanom róla, miközben ő izgatottan ott ül, mind ott ülnek majd ünneplőben, mindenki ott lesz, én előadom a házigazdát az öltönyömben, és mosolygunk és ragyogunk a boldogságtól. Vasárnap este bebújok Ellen mellé az ágyba, hétfőn reggel felkelek, és uzsonnát készítek a gyerekeknek. Bemegyek dolgozni ... munka után bevásárolok, hazamegyek, rendet teszek Eirik és Sivert után és tésztát főzök vacsorára. És újra meg újra meg újra.""

Kornel Földvári varuje: „Opakovanie je matkou múdrosti – ale zároveň aj macochou originality.“ Z podobných múdrych viet je akýmsi zázrakom zostavená celá kniha. Prichádzajú s takou ohurujúcou ľahkosťou, presnosťou a hravým pôvabom, že jej čítanie sa mení na láskavú školu radosti. (Dušan Dušek) Knihu O čase i nečase začal autor zostavovať krátko pred smrťou. Obsahuje fejtóny, komentáre a stĺpčeky, ktoré publikoval v denníkoch SME a Pravda v rokoch 2005 až 2014. „Humor, ešte aj ten najdrsnejší, je plachý. Prichádza ticho a zaiskrí až oveľa hlbšie – keď sa dotkne našich predstáv. Ak máte kohosi rozosmiať, dávkujte svoje úsilie striebornou lyžičkou, a nie lopatou.“ (Kornel Földvári) Počasie v našich zemepisných dĺžkach a šírkach nemalo a nemá lepšieho literárneho meteorológa, ako bol a je Kornel Földvári. My zase máme šťastie, že sa stále znovu môžeme tešiť z jeho presných komentárov. A ešte presnejších predpovedí. (Dušan Dušek) „Dobrá kniha v akomkoľvek jazyku totiž nikdy nie je nepriateľská. Svoj jazyk neznášanlivo nevnucuje, pokorne ho dáva do služieb autorovho posolstva a pomáha mu preniknúť k čitateľovi. Zlý môže byť iba človek: keď sa pokúša knihu použiť ako zbraň.“ (Kornel Földvári) O AUTOROVI Legenda slovenskej kultúry Kornel Földvári sa narodil pred 90 rokmi Vynikal rozhľadom, tvorivosťou aj humorom. Spisovateľ a prekladateľ Kornel Földvári, teoretik humoru, legenda slovenskej kultúry, literatúry a divadelníctva mohol počas totalitného režimu pre kádrový profil publikovať iba pod rôznymi pseudonymami (Miroslav Kostka, Peter Horňák, Pavol Miškovič). Pod vlastným menom debutoval až v roku 1999. Kornel Földvári sa narodil 13. februára 1932 v Trenčíne. Pochádzal z hodinárskej a zlatníckej rodiny, to poznačilo jeho ďalšiu kariéru. Na tri roky narukoval k čiernym barónom v pomocných technických práporoch (PTP), ktoré boli v rokoch 1950-1954 určené pre nespoľahlivých občanov. Využívali ich na ťažké a nebezpečné práce. Po vyhadzove z vysokej školy tak prežil mladé roky v šachtách baní v českom Kladne a neskôr vo fabrike Prema Stará Turá. Odmäk po stalinskom období umožnil, že sa na 13 rokov stal redaktorom Kultúrneho života a súbežne Mladej tvorby. Po prelomovom roku 1968 sa uchytil vďaka protagonistom Divadla na Korze v Bratislave ako jeho riaditeľ. Miesto musel po 18 mesiacoch opustiť rovnako ako Milan Lasica a Július Satinský i mnohí ďalší jeho členovia. Roky normalizácie prečkal bez možnosti prekladať a publikovať, pracoval aj ako obchodný referent. Slovenskej čitateľskej verejnosti sa Földvári predstavoval dlhé roky svojou záľubou komentovať detektívky i humoristické romány či poviedky od Breta Harta cez Karla Maya až po Agathu Christie a Raymonda Chandlera. „Bol tak dobroprajný, že dokonca aj keď čítal knihu od niekoho, koho nemusel, aj tak povedal, že dotyčný napísal dobrú knihu,“ povedala o autorovi spisovateľka Daniela Kapitáňová. Po roku 1989 vstúpil Földvári do vysokej politiky, v rokoch 1990-1992 bol prvým námestníkom ministra kultúry. Potom sa venoval už iba písaniu, krstu nových kníh a doslovom k umeleckým prejavom súčasníkov. Pod vlastným menom debutoval až v roku 1999. Svoj knižný debut Netypické príbehy, ocenený na festivale Jaroslava Haška v českej Lipnici v roku 1963, skryl pod pseudonymom Miroslav Kostka. Po súbore humoresiek opäť pod pseudonymom vydal malú monografiu o grafikovi Dušanovi Polakovičovi. Pod vlastným menom debutoval Kornel Földvári v roku 1999 knihou O stručnosti, zloženú z jeho publicistických a literárnokritických príspevkov. Až v roku 2003 vydal svoj dlho odkladaný rukopis Príbehy z naftalínu s podtitulom Humoresky 1963-1977. Ako milovník divadla stál pri zrode festivalu České divadlo. Je autorom histórie Divadla na Korze s titulom Svet pre dvoch a podtitulom O Lasicovi a Satinskom. Malý prierez dejinami slovenskej karikatúry zachytáva jeho Päťadvadsať vydaných v roku 2005. V roku 2006 vyšla aj kniha O karikatúre. Földvári bol držiteľom Ceny Dominika Tatarku za rok 2006. Spisov

Nechte se zlákat výběrem tajuplných japonských příběhů z pera slavného autora Lafcadia Hearna, které pro vás převyprávěl oceňovaný komiksový spisovatel Sean Michael Wilson! Ať vás baví duchařinky, nebo se chcete vzdělat japonskými pověstmi, které nezřídka přináší poučení na závěr, je tento komiks přímo pro vás. Najdete v něm šest povídek: Diplomacie: Jaká by byla vaše poslední myšlenka před rozsudkem smrti? A mohla by později něco ovlivnit? Sněžná žena: Setkání s tajemnou postavou uprostřed sněhové bouře se může změnit v něco víc. Otázka ovšem je, jestli vás ta změna nebude stát život. O zrcadle a zvonu: Darovat věc, která je vám drahá, s sebou může přinést neštěstí, nehledě na to, zda jste ji darovali pro vyšší dobro. Bezuchý Hoiči: Kdo by nechtěl umět vyprávět tak poutavě, že svými příběhy zaujme i mrtvé? Hoiči se pyšní různorodým publikem, nicméně velký talent může znamenat velké nepříjemnosti. Duch bez tváře: Dávejte si pozor během svých toulek na stezce! Brzy zjistíte, že je to velmi pochmurné a osamělé místo, kde se může ledacos stát. Samebitův vděk: Přátelství, které se zrodí mezi dvěma zcela odlišnými bytostmi, může vyústit v něco nečekaného. Dobrý přítel je ten, jenž pro vás neváhá uronit slzy.

A look at 100 inspiring novels that have left a significant mark on the world of literature and popular culture. Before the novel, the world of books was dominated by scientific tomes, religious tracts and histories of the victorious in war. There had been stories and epic poems from ancient times – Homer’s Iliad and Odyssey recounted ancient Greece, and Sir Gawain and the Green Knight was a chivalric romance in Middle English, but it was not until the seventeenth century, when the European middle classes had money and leisure, that anything so frivolous as a novel could be sold for entertainment. Colin Salter traces the evolution of the novel from the earliest examples through to the postmodernist best-sellers of the 21st century. Rather than dwelling too long on the technical nuances of innovative writing style he has amassed 100 of the greatest novel writers and chosen their most significant work. For writers such as Herman Melville, James Joyce or Harper Lee the decision is not a difficult one. For Charles Dickens, Salman Rushdie and Margaret Atwood, the choice is perhaps more difficult. Following the style set with previous books in the 100 series, most notably 100 Children’s Books and 100 Science Discoveries, each author is given a concise biography and their major novel analysed and then set in context with their other published work. Readers can become ridiculously well-read in 224 pages. Authors included: Alexandre Dumas, Daniel Defoe, Victor Hugo, Mary Shelly, Charles Dickens, Mark Twain, Charlotte Brontë, Emily Brontë, Gabriel Garcia Marquez, Hilary Mantel, Jane Austen, Robert Louis Stevenson, Walter Scott, Lewis Carroll, JRR Tolkien, Gustave Flaubert, Marcel Proust, Henry James, Harper Lee, James Joyce, Ernest Hemingway, Margaret Atwood, Alice Walker, Jules Verne, HG Wells, Virginia Woolf, Leo Tolstoy, Louisa M. Alcott, Arthur Conan Doyle, Bram Stoker, John Steinbeck, CS Lewis, Chinua Achebe, Jack Kerouac, John Le Carre, Arundhati Roy, Mila Kundera, Joseph Heller, JD Salinger, Alexandr Solzhenitsyn, Fyodor Dostoevsky, Miguel Cervantes, Graham Greene, F. Scott Fitzgerald, George Orwell, John Steinbeck, Evelyn Waugh, Robert Graves, Daphne du Maurier, Agatha Christie, PG Wodehouse, Raymond Chandler, Hunter S. Thompson, Khaled Hosseini.

Mistr slova Ivan Kraus přichází s knihou povídek, kterou ilustracemi doplnil brněnský výtvarník Pavel Čech. "Všichni jsme autory nenapsaných románů. Nosíme v sobě příběhy, které nesvěříme papíru. V tom se podobáme věcem, které svůj příběh sdělit nemohou. Za to nám ho ale dovedou připomenout, abychom mohli znovu zalistovat v paměti .,, Ivan Kraus

Jaro nepřišlo a v červnu je pořád ještě zima. A stejně jako stresující události reálného světa v posledních pár letech i v téhle novele nastalý problém hýbe společností, ničí vztahy a dává vzniknout novým. Vytahuje na pódia na náměstích nové lídry, kteří se upsali temnější straně, a tvoří z obyčejných lidí hrdiny. S řadou nečekaných situací si musí poradit meteorolog František, televizní rosnička Sabrina, poslanec Oskar, premiér téhle země i malý Mikuláš.

Az étel nem puszta táplálék, jóval több, mint az összetevői, a fűszerek, húsok, zöldségek, szószok, amelyeket egy fazékban összerotyogtatunk. Étellel gondoskodhatunk egy másik emberről, de érzelmileg zsarolhatjuk is vele. Étellel udvarolhatunk és étellel kapcsolódhatunk egymáshoz. Étellel jutalmazhatjuk magunkat és étellel büntethetünk. Ételek révén emlékezhetünk régvolt szerelmekre, elmúlt nyarakra, nagymamákra, akik már nincsenek közöttünk, és családi karácsonyokra, amelyeket pedig megpróbáltunk örökre elfelejteni. Minden ételnek, amely fontos szerepet tölt be az életünkben, van története. Az adja a különleges ízét, a pluszzamatot, amelyet egyedül mi fogunk kiérezni belőle. Ezért hát ez a könyv is ételek sora, amelyeknek mind van egy-egy története. Hogy mi áll az első, és mi a második helyen, a gasztroegyperces a fontosabb, vagy az örömfőzés? Azt döntse el mindenki maga. Ha elölről nézed: novelláskötet. Ha hátulról: recepteskönyv. Én mégis azt javasolnám, ne válaszd szét őket, fedjék csak hézagmentesen le egymást az ételek és a mögöttük felsejlő életek.

Vítěz literární soutěže Velká cena Talent Pro ART 2022 Zdislav Wegner předkládá autorům soubor povídek ze života, někdy veselých, jindy trochu vážnějších, ve kterých se dokáže empaticky vcítit do záležitostí týkající se žen. Příjemné tempo vyprávění a autorův osobitý styl Vám zaručuje příjemný čtenářský zážitek.

V raných osmdesátých letech 20. století dostal mladičký student chicagské univerzity Jan Novák nečekaně dopis od Josefa Škvoreckého; věhlasný spisovatel a exilový nakladatel mu v něm sděloval, že četl jeho povídku, a že pokud má takových víc, rád by mu vydal knihu. „Myslím, že bych spočítal na prstech okamžiky, kdy jsem měl v životě větší radost,“ vzpomíná na ten okamžik Novák a pokračuje: „Obratem jsem Škvoreckému odepsal a hned se vrhl na Striptease Chicago. První povídku své první knihy jsem už měl, a tak stačilo jen ještě něco ukrást Jamesi Joyceovi, podle jehož Dubliňanů jsem črtal ten svůj divně rozpolcený svět, a něco Balzacovi, který propojoval různé příběhy stejnými postavami, aby se mu za nimi lehounce rýsoval román.“ Ačkoli je Striptease Chicago Novákovým literárním debutem, autor se už zde představuje v suverénní vypravěčské formě, bez začátečnických lapsů, jež často prvotiny provázejí. V několika tematicky propojených povídkách Novák líčí život českých exulantů v Chicagu; činí tak s až hrabalovskou vervou a citem pro jazyk i groteskní detail a jeho příhody jsou stejně zábavné jako mrazivé, stejně kritické jako empatické. Podobně zásadní jako jednotliví protagonisté je přitom pro Nováka prostředí jeho příběhů. Jak sám říká: „Chicago je tvrdé město s tropickými léty a arktickými zimami,“ a jeho próza „je zprávou o tom, co se stane sedmnáctiletému klukovi, když se tam ocitne shodou existenčních náhod, připadá si jako na jiné planetě a má jasno jen v jedné jediné věci – že svůj život zasvětí psaní. Nakonec se v Chicagu zasekne a to nemilosrdné město se mu zažere pod kůži.“ Naše reedice jedné z nejlepších českých próz osmdesátých let vychází v rámci spisů Jana Nováka a oproti torontskému vydání ze Sixty-Eight Publishers nabízí i doslov, v němž autor líčí okolnosti vzniku knihy a jejího vydání.

A romantikus lelkületűnek született, kiábrándult, ám továbbra is idealista szerző realistán részletező, olykor krimi-hangütésű novelláit tartja kezében az olvasó. Iróniája egyetemes, életmód és irodalmi forma egyaránt megkapja a magáét. A rendszerváltást megelőző néhány évtől a közeljövőig tartó időszak groteszkül végződő történeteiről nem mindig lehet eldönteni, megtörténtek-e valóban - netalán a szerzővel - , vagy csak a mesélő tréfálkozik velünk. Ha megtörténtek, jó szeme volt, és kiváló a memóriája (szorgalmasan jegyzetelt); ha nem történtek meg, vagy nem így, akkor a fantáziája eleven és dicséretesen valósághű. Az előre kalkulálhatatlan és utólag elképesztő élethelyzetek adta lehetőségeket élvezettel variálja és toldja meg, ha egyáltalán megtoldja. Egyik remeklésében egy koreai származású idős magyar nő és egy erdélyi magyar ex-párttitkár ül egy hanton, két idegen, történetüket a szerző meséli el, és úgy távoznak, hogy még csak nem is szóltak egymáshoz. Írásainak némelyik szereplőjét és kalandjait felismerni vélem. Az Európáról, Észak-Amerikáról és Kelet-Európáról szóló novellák tárgyi világa hiteles, szinte önmaga paródiája, a szerző az Eörsi Istvánon átszűrt brechti és gombrowiczi szemléletet adja hozzá. A kötet a mesterséges (un)intelligencia jövője felé tart lemondóan, és a végén oda is ér. Nemzedékének vágyait, ábrándjait, olvasmány-, zenei és filmélményeit az élettörténetekkel együtt adja elő, a tudatot és a létet nagyvonalúan fogja egybe. Spiró György

Noha életében elkerülték a jelentősebb sikerek, Howard Phillips Lovecraftot (1890-1937) napjainkban már a modern horror műfajának egyik legnagyobb hatású alkotójaként tartja számon a tágabb irodalmi köztudat, műveit világszerte kultikus rajongás övezi. Neve elválaszthatatlanul összefonódott az általa megálmodott „Cthulhu-mítosz”-szal - ezzel a megannyi rémtörténetből felépülő, visszatérő elemekkel („Necronomicon”, „Cthulhu”, „Arkham” - ezek ma már a popkultúra bejáratott hívószavai) megszilárdított sötét szöveguniverzummal, amelynek alapzatát az ismeretlentől való ősi félelem szolgáltatja; annak iszonytató gyanúja, hogy az emberiség csupán jelentéktelen mellékszerepet játszik a modern világ díszletei mögött rejtőző kozmikus entitások mellett. A Helikon Zsebkönyvek második Lovecraft-válogatásában három hosszabb novellán (Cthulhu hívása, Árnyék Innsmouth fölött, A dolog a küszöbön) keresztül kaphatunk betekintést a „Cthulhu-mítosz” lebilincselő izgalmaiba

Harag Anita történetei mindennapi mániák és álmodozások labirintusába vezetnek. Szakítások után képzeljük el, mi történhet épp most a másikkal, vagy még valódi találkozások előtt találgatjuk, hogy mi fog történni. A nyelv nem leírja a valóságot, hanem megteremti: mondatok segítségével teszünk úgy, mintha egy családi nyaralásra mennénk, vagy példamondatok kapcsolnak össze két embert, akik amúgy csak egy közös nyelvórán kerülnek egymás mellé. A novellák szereplői szelíd rögeszméken keresztül próbálnak eligazodni a társas magány keserédes mindennapjaiban.