Knihy - Umenie s. 1 z 12

Rukopis Dušana Mikolaja Urob niečo, čo sme ťa neučili , tematicky a žánrovo nadväzuje na jeho predchádzajúce diela literatúry faktu, venované životu a tvorbe slovenských výtvarníkov. Aj v tejto knihe, tak ako v predošlej knihe Šťastné okolnosti Jána Zoričáka, sa opäť venuje práci umeleckého sklára, tentoraz Stanislava Meliša (1947), ktorý po štúdiách v Lednických Rovniach a v Novom Bore roku 1968 emigroval do Austrálie a usadil sa v Adelaide, hlavnom meste štátu Južná Austrália. Životný príbeh rodáka z obce Divina sa odvíja na dvoch odlišných kontinentoch a s pribúdajúcimi rokmi sa intenzívnejšie prepája cez návraty na Slovensko a hľadaním dôstojného miesta cez rodinné, príbuzenské a priateľské vzťahy. Významným prínosom Dušana Mikolaja do žánru literatúry faktu v tejto próze je tlmočenie posolstva umeleckého sklára, ktorý celú výtvarnú tvorbu (obsahuje okolo päťtisíc sklených plastík) postavil na inšpiráciách v rozľahlom prostredí Veľkej korálovej bariéry na severovýchodnom území austrálskeho kontinentu. A svoju tvorivosť povyšuje do nadčasových odkazov inštalovať plastiky priamo v tomto vzácnom prírodnom prostredí a tým sprievodne upozorniť na závažnú ekologickú situáciu, ktorá ohrozuje aj čírosť oceánskeho územia zaradeného do svetového prírodného dedičstva UNESCO.

A nyolcvanas évek hajnalán Basildonból, ebből a II. világháború után létrehozott új városból emelkedett fel és indult világhódító útjára a Depeche Mode, melyet négy futurista srác, a brit elektropop úttörői alapítottak. Fő dalszerzőjük, Vince Clarke korai távozását túlélve a banda hamarosan komoly kultuszt épített maga köré. Dave Gahan, Martin Gore, Andrew Fletcher és Alan Wilder szexről, vallásról, megszállottságról és halálról szóló, sötét árnyalatú dalai Berlintől Montevideóig hatalmas arénákat és stadionokat töltöttek meg, lemezeik milliós eladásokat produkáltak, és a világ számos listájára felkerültek. A külső szemmel fényes diadalmenetnek tűnő negyven év azonban életveszélyes kitérőket is tartogatott: az út során megjelent a bénító önbizalomhiány, a zenekaron belüli verekedés, a családi-magánéleti probléma, a depresszió és a súlyos alkoholizmus... ráadásnak pedig a katasztrofális heroinfüggőség, amely majdnem megölte Gahant, a karizmatikus, mégis sebezhető énekest. Jelen könyv az együttes legkorábbi, essexi fellépésétől a 40. évforduló előestéjéig mutatja be ennek az utánozhatatlan, globális szintipopjelenségnek az egyedülálló történetét. Ez a Depeche Mode sztorija.

"Csak egyetlen embert nyúznak meg elevenen ebben a könyvben, és az én leszek. Nem szadizmusból vagy mazochizmusból teszem, hanem narcizmusból" - jelenti ki Salvador Dalí e könyv egyik fejezetében, és hinnünk kell neki, mert a XX. század egyik meghatározó művésze e zavarba ejtően őszinte önéletrajzi művének szinte minden lapján lényének és művészetének egyediségét és fontosságát hangsúlyozza. A szürrealizmust nem is annyira betetőző, mint inkább bevégző, illetve meghaladó Dalí maga is úgy látta, hogy két legfőbb tulajdonsága - őrültsége és zsenialitása - egy tőről fakad, ezért gondolta azt, hogy muszáj "mindennap kicsivel őrültebbnek lennie", zsenialitását - és szerénységét - pedig legjobban az a kijelentése érzékelteti, mely szerint egyetlen képe többet ér, mint Picasso egész életműve. Ha ezzel nem is ért egyet mindenki, az vitathatatlan, hogy a festészeten és szobrászaton kívül filmezéssel, ékszerkészítéssel, irodalommal - ráadásul paranoia-kritikával is - foglalkozó Dalí nemcsak a képzőművészetet, hanem az önreklámozás művészetét is forradalmasította.

Nincs olyan kezdő zongorista, aki a hangszerrel való ismerkedése során ne találkozott volna az Anna Magdalena Bach 1725-ös kottafüzetéből származó G-dúr menüettel.A nagy zeneszerző, Johann Sebastian Bach második feleségének neve főként kottafüzeteinek, valamint annak köszönhetően maradt fenn, hogy kulcsfigurája volt a zeneszerző népes családjának – négy mostohagyereket és tizenhárom saját gyereket nevelt. A szerző, David Yearsley azonban most új nézőpontból tekint hősnőjére, Anna Magdalenára: életét immár nem csupán a gondos családanya és a férjének mindig biztos családi hátteret nyújtó szerető feleség pozíciójából szemléli.A Cornell Egyetem zenészprofesszora igyekszik bemutatni a 18. századi női szerepet – sok kordokumentummal és gondolatkísérlettel. A kötetből megismerhetjük a puritán lutheránus elvek szerint szerveződő családokat, betekintést kapunk a korszak etikájába, megtudjuk, mi volt az az ars moriendi (a meghalás művészete), de a szerző elviszi olvasóját a korabeli lagzikba is, ahol a násznagyok pajzán, sikamlós rigmusokkal szórakoztatják a nagyérdeműt. Yearsley három évszázad távlatából próbálja végiggondolni, milyen sorsa lehetett volna Anna Magdalenának sikeres énekesnőként egy másik korban, de arra is fény derül, milyen mostoha sors jutott akkoriban a pártában maradt lányoknak és az özvegyasszonyoknak – miként Anna Magdalenának is férje halála után.A számos kép és kottapélda gazdagon illusztrálja a leírtakat. A zenészprofesszor egyszerre írt tudományos művet annak minden elvárásával együtt, valamint a közönség számára szóló szórakoztató olvasmányt egy nőről, akinek az életét bár számos regényből, színdarabból ismerhetjük már, itt a világ egyik legnagyobb zeneszerzőjének egyenlő partnereként találkozhatunk vele.

„Egyre gyakrabban zaklattak az utcán. Természetesen nem minden férfi ismerte fel bennem Zarifát, a karmesternőt, de a megjelenésem irritálta őket: a ruhám, a nadrágom, a tornacipőm, a lazán a hajamra vetett kendőm. A fővárosban voltunk ugyan, de a háború, meg a falujukból elüldözött vidékiek beözönlése Kabulba azzal járt együtt, hogy beszabadult ide egyre több maradi felfogás is. Harminc-negyven éve készült fényképeken még látni lányokat hajadonfőtt, térdig érő szoknyában, de ma már ilyesmi elképzelhetetlen lenne. Mintha a mi társadalmunk nem nyitottabbá válna, hanem éppen hogy bezárkózna, a gondolkodás beszűkülésével párhuzamosan. Minél mostohább az ország helyzete, annál merevebbé válnak az emberek nézetei.”

Még nem ismeri őket senki, még éhesek és fiatalok. Patti Smith visszaemlékezésében nem a punk leendő keresztanyja és a majdani világhírű fotóművész – Robert Mapplethorpe – kapcsolata elevenedik meg, hanem két kölyöké, akik a kölcsönös bizalom és kiszolgáltatottság által ismerik meg egymást és keresik helyüket a világban.Történetük mögött ott lüktet a hatvanas és hetvenes évek Amerikája, New York excentrikus művészvilága, feltűnik Allen Ginsberg, Andy Warhol, Janis Joplin és Jimi Hendrix is. Patti Smith énekes, dalszerző, író és költő.Kölykök című könyve 2010-ben elnyerte az amerikai National Book Awardot.

„Tüdős Klára olyan női ikon, akinek embersége, egyénisége, alkotóereje és tettei túlnőttek a huszadik századon. Az ő szobrát a történelem és az emberi nem drámája faragta, de valahogy úgy, ahogy tengervíz töri, pusztítja el a sziklákat. Én ezt a láthatatlan emlékművet most életre keltem. Jó volna hozzájárulni Tüdős Klára reneszánszához, alkotásai, munkája, élete újrafelfedezéséhez.Tragikus, hogy azok a művek, amiket nem hozhatott létre – vagy azért, mert nőnek született, vagy azért, mert egy bizonyos társadalmi réteghez tartozott –, már soha nem fognak megszületni. Nem tudok lehetőséget adni, hogy teljes virágában kibontakoztathassa a tehetségét, amit életében nem ismertek el és nem ismertek fel, de talán fel tudom mutatni. Elveszett álmait nem tudom beteljesíteni, de tovább álmodni igen. Azt remélem, hogy Tüdős Klára erős személyisége, ideológiák fölötti békességre törekvése, Isten-keresése, mélyülő, tettre kész hite, életének példája rezonanciára talál az olvasó lelkében.”Bódis Kriszta

Městečko Auvers-sur-Oise, dnešní okrajová čtvrť Paříže, 27. července 1890 navečer. Klopýtající Vincent van Gogh se vrací z pole, kam obvykle chodívá malovat. Ale tentokrát je něco špatně. Potácí se a drží se za břicho, smrtelně zraněný. Vrací se do svého pokoje v hostinci pana Ravouxe, kde o dva dny později před zraky svého bratra Thea umírá.Vincentovými slovy „Zranil jsem se v polích…“ všichni rozumí, že se pokusil o sebevraždu, a tak to zůstalo zaznamenáno i pro další generace. Ale bylo tomu skutečně tak? Marianne Jaeglé nabízí překvapivě jiný pohled: Co když se známý malíř nepokusil zabít? Co když ho postřelili?Životopisný román Vincentův poslední obraz na základě studií uznávaných historiků Stevena Naifeha a Gregoryho Whitea Smithe rekonstruuje poslední dva roky van Goghova života a podobně jako film S láskou Vincent z roku 2017 zpochybňuje zažité teorie o jeho tragickém konci.Marianne Jaeglé ale ve své knize nepodává suchý výčet událostí, naopak čtenáři zprostředkovává jak vnější okolnosti Vincentova života, tak i niterný vhled do jeho duše. Čtenář se ocitá ve Vincentově kůži, pociťuje jeho křivdy a nepochopení, zažívá jeho extázi, ať už z barev nebe, pole, květin či jižního slunce, nebo z autentických drobností všedního života. Autorce se podařilo jakoby mimoděk popsat stěžejní van Goghova díla, jen pár slovy dokáže zhmotnit slavné obrazy včetně jejich předlohy.Stejně tak jednoduše zachycuje třeba i Vincentův komplikovaný vztah s Paulem Gauguinem, který s ním několik týdnů pobývá v jeho žlutém domku v Arles, ale nakonec narychlo odjíždí a zklame všechny Vincentovy naděje ohledně kolegiálního partnerství a vybudování malířské školy.Nový pohled na univerzálně známý příběh tak přináší průlom ve vnímání osobnosti slavného malíře. Bortí představu šílence s uříznutým uchem a přibližuje Vincenta van Gogha jako citlivého, plachého, asociálního člověka, výjimečného génia, umělce nepochopeného dobou a osamoceného uprostřed společnosti plné předsudků.

Všetko o mojom otcovi (2014) je úspešná kniha rodinne ladených rozhovorov Milana Lasicu s dcérou Hanou. Po ôsmich rokoch prichádza jej druhé vydanie, upravené a obohatené o nové, dosiaľ nezverejnené odpovede, fotografie, jedinečné dokumenty a ukážky scenárov či literárnej tvorby. Dcéra spomína na svojho milovaného otca a jej dojímavá zbierka ponúka intímny portrét známej osobnosti aj verejnosti.

Extravagantní zpěvačka a tanečnice, majitelka nočního klubu, válečná hrdinka, zámecká paní, matka dvanácti dětí, a nakonec bojovnice za práva černochů po boku Martina Luthera Kinga – to všechno byla jedna žena. Josephine Bakerová.Její život byl pestrý a bohatý a nebyla v něm nouze o překvapivé zvraty. I když jí okolnosti nebyly vždy nakloněny, nikdy se nevzdávala. Naopak si vždy šla tvrdohlavě za svým, nepřestávala usilovat o zrušení segregace a zapáleně bojovala za práva obyčejných Afroameričanů. Role, v níž byla stejně významnou a úspěšnou jako v roli okouzlující hvězdy varietních pódií.Poutavé inspirativní vyprávění mapuje téměř celý život slavné Pařížanky původem z chudinské černošské čtvrti v St. Louis. Dozvíte se, jak se z obyčejné tanečnice stala miláčkem Města světel, za co získala vyznamenání od slavného generála Charlese de Gaulla, jaké prožívala milostné peripetie i jak dopadl její sen o „duhové rodině“ adoptivních dětí různých barev pleti.

Szántó Piroska (1913–1998) Kossuth-díjas festő és grafikusművész volt, Vas István költő felesége. Tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán kezdte, a Képzőművészetin folytatta. Első önálló kiállítását 1946-ban rendezte. Az ötvenes években nem állíthatott ki, könyvillusztrációkból élt. Prózaíróként a nyolcvanas években jelentkezett.Nem pályázik írói babérokra, mondta, de élete során olyan élményekben volt része, amelyeket csak úgy bírt ki, hogy megírta őket. Szántó Piroska nagyon érzékletesen ír, jelenít meg helyzeteket, figurákat, eseményeket. Szinte filmszerűen pereg le előttünk a mozgalmas múlt század hatvan évtizede. Hogy Déry Tiborról, Vas Istvánról, esetleg egy nagykövetről, egy erdélyi menyecskéről, Aczél György lemezgyűjteményéről, „Vasnéni” sóletjéről vagy a család valamelyik macskájáról, netán egy útszéli feszületről van szó, majdnem mindegy: mindent és mindenkit illő figyelemmel ábrázol. Nagy László, Kormos István, Jékely Zoltán, Juhász Ferenc…Aztán a helyszínek: a Buda és Pest, Szigliget, a szentendrei kert…A nagyszerű korrajzok közül pedig kiemelkedő a Forradalmi szvit – az 1956-os események krónikája –, amint a szerelmek közül is kiragyog a címadó írás, az Akt. Így látta ő.

Kresby malířky Zdenky Krejčové (1944) doplněné jejím vyprávěním o letech, které strávila jako dítě v Jižní Číně nedaleko tibetských hranic. Jedinečné svědectví iniciace a celoživotního spojení s Tibetem. Textovou část připravila Božena Správcová, autorem grafické úpravy je Tomáš Nedoma. Barevný tisk, bibliofilská úprava.

Miloslav Moucha Obrazy grafiky - objekty Miloslav Moucha je světově uznávaný malíř, grafik a spisovatel. V této publikaci najdete jeho cestu od začátků v Litvínově přes emigraci do Paříže v roce 1968 a návrat do Čech po sametové revoluci až po nedávné lockdowny. Zároveň s tím mapuje cestu jeho tvorby, otázky, jimiž se jako umělec zabýval, a jeho inspirace: filozofii, geometrii a Bibli.

Presser könyve 1. és 2. díszdobozban, limitált példányszámban!"Hát itt a mű - remek, szórakoztató, tele szarkasztikus humorral, és ami kicsit meglepett: nagy szívre valló, mély szeretettel. Még az ismerős történeteket is izgalmas olvasni. Méltó a szerzőhöz és az eddigi életműhöz. Jó, hogy nyomtatásban is megvan, mert a történet folytatódik..." - Koncz Zsuzsa"Szeretek filmzenét, színházi kísérőzenét írni, de balettet is (...) de a dalírástól sehogy sem lehet engem eltéríteni, a végén mindig oda lyukadok ki." Ez az a Presser Gábor, akit jól ismerünk. Aki nekünk írja a dalt és nekünk énekel. De most itt ez a könyv, több száz oldalnyi sajátkezű Presser-szöveg: emlékek, jegyzetek, meglátások, tévedések, megtörtént - vagy a szerző szerint megtörtént - valós események, hallomások, látomások, dokumentumok és áldokumentumok, dalszövegek, filmnovellák, fotók, lábjegyzetek, netán még kották is. Presser barátja és zenész olvasója, Sztevanovity Zorán szerint: "ez egy időgéppel való száguldozás, melynek állomásai hol könnyed, anekdotázó humorral megfűszerezve bukkantak elő, hol meg haláli komolysággal szigorodtak le a tényszerűségre".

A Presser könyve 2. a tavalyi év egyik nagy bestsellerének, Presser Gábor - remek illusztrációkkal színesített - memoárjának folytatása és befejezése. Amikor megjelent a Presser könyve 2020-ban, Presser Gábor, az elsőkötetes szerző rögtön folytatást is ígért. A páratlanul gazdag életút történetei még messzebbre viszik az olvasót egy gondolkodó művész emlékeinek világába. Barátságok, anekdoták, korrajzok, világhírű zenészek, szakmai kulisszatitkok, minden, ami az első kötetben már nem fért el. A Presser könyve és a Presser könyve 2 így együtt lesz igazán - Parti Nagy Lajos szavaival élve - "Presser-kész, memoárpróza a javából".

Latinovits, Ruttkai, Törőcsik, Sinkovits, Garas, Psota... sokáig sorolhatnánk a huszadik századi magyar színjátszás felejthetetlen alakjait. Könnyedén fel tudjuk idézni csodálatos alakításaikat, még mindig fülünkbe cseng a hangjuk. De kik voltak ők valójában a színfalakon kívül? Mit éltek meg ezek a tehetséggel és érzékenységgel megáldott emberek mielőtt felgördült volna a függöny? Mennyit tettek hozzá a személyes kudarcok, örömök, bánatok a művészi teljesítményükhöz? Sal Endre, a népszerű Mi, magyarok könyvek szerzője ezúttal a színművész mögött rejlő emberre irányítja olvasói figyelmét. Az esendő, olykor hibázó, küzdő, szeretetre, elismerésre éhes hétköznapi emberre, aki a tapasztalataiból és az őt ért hatásokból olyan kimagasló művészi teljesítményt tudott felépíteni, ami generációk számára nyújtott és nyújt a mai napig maradandó élményt.

2010-ben három hónap leforgása alatt több mint 750 ezer látogatót regisztráltak a New York-i Museum of Modern Artban. A még helyi viszonylatban is kiemelkedően magas látogatottság Marina Abramović retrospektív kiállításának volt köszönhető. Abramović eddigi, négy évtizedes munkássága alatt előadott már híres, megbotránkoztató, provokatív, a művészetet magát megkérdőjelező performanszt, világhírét azonban művészetfelfogása és különleges élete, spirituális élményei és kalandjai alapozták meg. A Belgrádban született művész önéletrajza kordokumentuma is a hetvenes-nyolcvanas évek performansz világának, de története bepillantást enged az egykori jugoszláv szocialista rendszer működésébe is. Megtudhatjuk belőle, hogyan gondolkodik egy igaz anyai szeretetben soha nem részesülő, hiperérzékeny művész, és hogy Marina szerint mit jelent elhivatottsággal dolgozni. Az 1997-es Velencei Biennálé fődíját, az Arany Oroszlánt elnyert Marina Abramović önéletírása sodró lendületű, megrázó, döbbenetes történet a sztárról, aki öt évig egy rozoga furgonban járta az európai fesztiválokat akkori szerelmével, a fotóművész Ulayjal. Marináról, aki fél évet töltött ausztrál őslakosok között és aki Brazíliában tanult a sámánoktól; aki Ulayjal együtt első európaiként mehetett végig a kínai nagy falon; akinek bizalmas barátja volt Susan Sontag, Lou Reed és Lady Gaga; aki úgy tud egy ismeretlen szemébe nézni hosszú percekig, hogy az meghatottan elsírja magát;s aki még a hetedik X-en túl is energikus és erotikus személyiség. Marina élete példa arra, hogy a legnagyobb bukás után is van felemelkedés. A fotókkal illusztrált könyvet nemcsak azoknak ajánljuk, akiket érdekel a performansz világa, hanem mindenkinek, aki nem szokott elmenni a kérdés mellett, hogy vajon mi végre is született a földre.

To je on! – Tři slova, ze kterých možná vzniklo umělecké jméno surrealistické malířky Toyen. Jméno stejně záhadné, jako byla sama. Jako by za sebou stále zametala stopy. Svá svědectví tak o ní podali jiní. Malíř Jindřich Štyrský, se kterým vytvořila celoživotní uměleckou dvojici. Židovský básník Jindřich Heisler, kterého až do konce války skrývala ve své žižkovské garsonce, protože odmítl nastoupit do transportu. Její přátelé z Devětsilu Vítězslav Nezval, Jaroslav Seifert nebo Karel Teige. Nebo francouzští surrealisté, když v r. 1947 odešla do pařížského exilu. Díky těmto svědectvím, ale i na základě pátrání v archivech v Česku a ve Francii, napsala Milena Štráfeldová její beletrizovaný životopis. Příběh Marie Čermínové, rodačky z pražského Smíchova, kterou sám André Breton zařadil mezi deset nejvýznamnějších světových umělců 20. století.

Beszélgetés - Kovács nagyapa mozijáról és a Nagykert rózsafáiról, a pélyi templom oltáráról és a velemi diófáról, a cannes-i életműdíjról és a szomszéd Margitkáról, az angolkisasszonyokról és a főiskolai felvételiről, mesterekről és pályatársakról. "Majorelvtárs" és Zsótér Sándor, Grigorij Konszkij és Anatolij Vasziljev, Alföldi Róbert és Vidnyánszky Attila itt ugyanolyan súllyal esik latba. Beszélgetés - Törőcsik Mari szüleiről, testvéreiről, gyermekeiről, szerelmeiről, férjeiről és az örök társról, Maár Gyuláról, akivel egyszer majd a Fekete-tengerben fognak találkozni... Beszélgetnek, sört pattintanak, és örülnek, hogy süt a nap. Törőcsik Mari fesztelenül mesél, és mindketten tudják, mi is tudjuk, hogy az emlékezet néha botlik, szalajt. Nem is az itt a lényeg, hogy napra pontosan mi történt ennek a rendkívüli művésznek az életében, hanem - ahogy Bérczes László mondja - "azt keressük, ki az az ember, akit Törőcsik Marinak hívnak. Hogyan él, hogyan közlekedik az emberek között, hogyan gondolkodik. Hogyan tekint a világra. Sőt, bármilyen önző szándék, arra hívom az olvasót, hogy Mari tekintetével nézzen a világra, amikor ezzel a könyvvel találkozik. Azért akarom ezt, mert szerintem jó dolog így nézni a világra. Az az egyszerű mondat jut eszembe, amit Zsótér mondott a Brand kapcsán. Megmutatni egy embert. Ezt akarom. Egy embert, akit érdemes megmutatni." "Tudni kell szeretni." (Törőcsik Mari)