Knihy - História, vojnová literatúra strana 54 z 500

Santiniketan-Sriniketan in India, Dartington Hall in England, Atarashiki Mura in Japan, the Institute for the Harmonious Development of Man in France, the Bruderhof in Germany and Trabuco College in America: six experimental communities established in the aftermath of the First World War, each aiming to change the world. The Utopians is an absorbing and vivid account of these collectives and their charismatic leaders and reveals them to be full of eccentric characters, outlandish lifestyles and unchecked idealism. Dismissed and even mocked in their time, yet, a century later, their influence still resonates in progressive education, environmentalism, medical research and mindfulness training. Without such inspirational experiments in how to live, post-war society would have been a poorer place.

Fifteen years before the commercialization of the internet, millions of amateurs across North America created more than 100,000 small-scale computer networks. The people who built and maintained these dial-up bulletin board systems (BBSs) in the 1980s laid the groundwork for millions of others who would bring their lives online in the 1990s and beyond. From ham radio operators to HIV/AIDS activists, these modem enthusiasts developed novel forms of community moderation, governance, and commercialization. The Modem World tells an alternative origin story for social media, centered not in the office parks of Silicon Valley or the meeting rooms of military contractors, but rather on the online communities of hobbyists, activists, and entrepreneurs. Over time, countless social media platforms have appropriated the social and technical innovations of the BBS community. How can these untold stories from the internet's past inspire more inclusive visions of its future?

A concise history of France from prehistory to the present, recounting the great events and personalities and exploring France's cultural and political influence today. Artists, martyrs, kings, revolutionaries: France's sense of national identity is inextricably linked to its dramatic history, which fascinates the world and attracts millions each year to visit its chateaux and cathedrals, boulevards and vineyards. Ancient roots allied to a social, political and military history that has witnessed revolution, conflict and occupation mean that France holds a unique position in the modern world. In this short, easy-to-digest history of a vast subject, Jeremy Black succinctly narrates how France's past has created its distinct character. Country and destination, nation and idea, France has an incomparable cultural legacy, and exerts a powerful artistic, intellectual and political influence across the globe. Black's vivid take on history emphasizes the unexpected nature of events and unpredictable outcomes on a fragmented country, from the prehistoric cave paintings of Lascaux to the origins of Gothic architecture, from Monet and Degas to the Lumiere brothers, and from the cataclysm of the 1789 Revolution through the countercultural student protests of 1968 to today's gilets jaunes. Black's concise, insightful tour of the key historical moments and vibrant personalities that shaped France provides an indispensable guide to understanding the country today.

"Lenyűgöző bemutatása annak a földrajzi zónának, ahol Hitler és Sztálin gyilkos politikája egymást átfedve tombolt." - Christopher R. Browning Még ki se tört a második világháború, de Sztálin már tömegesen lövette agyon és éheztette halálra saját állampolgárait, és ezzel a háború alatt se hagyott fel. Az amerikai katonák, noha 1945-ben több koncentrációs tábort is felszabadítottak, nem jutottak el azokhoz a haláltáborokhoz, kivégzőhelyekhez és kiéheztetésre létesült táborokhoz, ahol Lengyelországtól Ukrajnáig, Litvániától Belorussziáig a polgári lakosságot milliószám éheztették halálra, verték agyon, lőtték le és gázosították el a Szovjetunió és a náci Németország hatóságai és katonái. Tizenkét év alatt egy olyan gyilkolási politikával, amelynek a harci cselekményekhez semmi köze nem volt, a két rezsim 14 millió embert gyilkolt meg ebben a halálzónában - a véres övezetben. A háború után a véres övezet a vasfüggöny mögé került, történetére homály borult. Timothy Snyder könyvében úttörő nyomozás eredményeként mutatja be azokat a helyszíneket, ahol európai polgárok milliói lelték halálukat. A bőséges szakirodalmon túl kiemelt figyelmet szentel az áldozatoktól ránk maradt írásos anyagoknak: leveleknek, vonatból kidobott üzeneteknek, holttesteknél talált naplóknak. "A Véres övezet impozáns történészi munka, egyike a 20. századi Európa történelmét bemutató alapműveknek.1Snyder úttörő jelentőségű és bátor könyve új szemmel láttatja a közelmúlt tömeggyilkosságait. Évtizedek óta a legfontosabb könyv, amely a témáról megjelent." - Tony Judt történész, A háború után szerzője

Mi is volt a fehér terror? Ösztönös válasz a vörös terrora, a Tanácsköztársaság alatt elkövetett állami erőszakra, vagy jóval több annál? Kik voltak a fehérgárdisták és mit akartak? Hogyan szerveződtek, és mi volt a céljuk és szerepük a tiszti különítményeknek és a szabadcsapatoknak az első világháború utáni eseményekben és magyar politikai életben? Milyen szerepet játszott Horthy és a magyar katonai és politikai elit az állami és félállami erőszakban? Mikor, hol, hogyan, miért és ki ellen követték el a vörös- és fehérgárdisták borzalmas tetteiket? Honnan, mely régiókból és társadalmi csoportokból szedte a vörös- és fehérterror az áldozatait? Volt, és ha igen, hol húzódott a határ a politikai erőszak és a közönséges bűntett között? Voltak e pogromok a háború utáni Magyarországon? Alulról jött-e, vagy felülről gerjesztették az erőszakos antiszemitizmust? Milyen volt a kapcsolat a rend és rendellenesség, a rend őrei és annak megbontói, a törvény és az erőszak, a zsidóellenes numerus clausus törvény és a diáklázadások között? Mi történt a lányokkal és asszonyokkal a börtönökben, az internálótáborokban és a pogrom által sújtott településeken? Hogyan emlékezzünk - bűnözőknek tekintsük, vagy hősként tiszteljük a tiszti különítmények és szabadcsapatok tagjait és vezéreit? Van tanulság, vagy egyszerűen csak felejtsük el, seperjük a szőnyeg alá a nekünk nem tetsző múltat?

Hidasnémeti Ferdinandy Gejza (Kassa, 1864. június 10. - Budapest, Ferencváros, 1924. március 15.) jogtudós, egyetemi tanár, a hidasnémeti Ferdinandy család sarja. Neve több alakban is előfordul: egyes források vezetékneveként a Ferdinándy, keresztneveként pedig a Geyza változatot is használják. A szerző jelen munkájában a királyi méltóság és hatalom közjogi értelmezését vizsgálja, mely nem csak történelmi, de komoly jogtörténeti jelentőséggel is bír. Olyan közjogi problémákat értelmez, mint például a királyi méltóság lényege a magyar alkotmány szerint, a trónbetöltés módja, a koronázás intézménye, a király jogai és számtalan egyéb felmerülő kérdésre is választ ad. A mű 1895 óta nem jelent meg, így ez a reprint kiadás igazi kuriózum lesz a téma iránt érdeklődő Olvasók számára.

Esztergom a magyar államiság bölcsője, az Árpádkori Magyarország, politikai, kormányzati, gazdasági, kulturális, szellemi, egyházi központja. A magyar Sion. A szerző felmenői, három évszázada a város polgárai, belvárosi háza 177 éve, családja tulajdona. A polgárházával szomszédos telken 4 szer végeztek alapos régészeti ásatást. A régészeti leletek bemutatják a telek lakóit Kr. e 3500-tól a XVIII. század végéig. Az írott forrásokból pedig név szerint ismerjük a terület lakót 1777-től napjainkig. A kötet sajátos formájú, igazi helytörténet, hiszen az 1400 nm históriáján keresztül kinyílik az időkapu és megismerhetjük az itt lakókat, a polgárváros történetét, amit félkaréjként vett körbe ekkor a Kis-Duna és egyik ága. Valamint tágabb helyi, országos, nemzeti és nemzetközi összefüggéseket állít fel. A rendkívül alaposan, gazdag soknyelvű bibliográfiával, eredeti oklevelekkel alátámasztott munkában, olvasmányos formában számos rejtélyes történelmi kérdésre kaphatunk választ, például: hogy kik alapították a várost, hogyan nézett ki a kelta kori Esztergom, milyen volt az Árpádkori magyar főváros, hogy zajlott a tatár betörés, hogyan alakult ki a középkorban a kereskedő és iparos polgárság, kik a latinusok, mi köze Velencének és a velencei kalmároknak, vagy VIII. Kelemen pápának Esztergomhoz, honnan indult Juliánusz barát, hol lehet IV. Béla király sírja, hogyan épült fel újra többször Esztergom és a Bazilika. A mű mivel olyan terület históriáját mutatja be, ahol egy kapavágás után visszaköszön a magyar történelem, érdekes lehet mindenkinek, akit érdekel a múlt. Stílusa ismeretterjesztő, forrásai tudományos igényűek, így sokak érdekes olvasmánya lehet. A könyv külön aktualitása, hogy Esztergomot 2022 májusában a Bazilikában megyei jogú várossá avatták, és nemsokára feltárhatják IV. Béla második honalapító király és családja, Esztergomi síremlékét.

Čím více se o neandertálcích dozvídáme, tím více vyvstává otázek a záhad. Archeologická naleziště Abric Romaní ve Španělsku, Denisova jeskyně na Sibiři nebo skalní přístřešek Le Moustier v srdci francouzského Périgordu nám přibližují jedinečné objevy jednadvacátého století a nabízejí základní stavební kameny příběhu tajemných souputníků moderního člověka. Neandertálci nejsou slepou vývojovou uličkou a jevem z dávné minulosti, jak se dříve předpokládalo, nýbrž jejich osud je mnohdy nečekaným způsobem vetkán i do osudu současného lidstva.

Orava bola vždy trocha iná. Po lesoch sa potulovali iné zvieratá, zbojníci zbíjali podľa inej taktiky, ľudia sa tu presúvali viac po vode, ako po súši, no a v krčmách sa pilo tiež inak - po oravsky. Skrátka a dobre, keďže Oravu oddeľujú od zvyšku krajiny divé hory, história sa tu často uberala iným smerom. O tom, akým, rozpráva vážne, ale aj menej vážne táto knižka.

Autoři publikace se věnují různým podobám moderního českého (československého) státu od roku 1848 do současnosti. Vedle základních charakteristik státu se zamýšlejí nad tím, jaké společenské a národní skupiny určité státní formy přijímaly a které je naopak problematizovaly, nebo dokonce odmítaly. Dospívají přitom k mnohdy překvapivým závěrům. Kniha dokládá mezioborovou spolupráci historika a politologa.

Autor Marián Tkáč vo svojom spise uvažuje o historickom postavení mesta Nitry a jej veľkom význame pre dejiny slovenského národa. Považuje ju za kontinuálne trvalé centrum slovenského duchovného, hospodárskeho, politického a štátneho života. Úryvok z prvej kapitoly Kontinuita dejín [...] Chýba nám vlastná, nespochybniteľná niť našich dejín. Pevný bod, miesto, okolo ktorého či v ktorom sa odohrávali. Je taký bod? Je ním zrejme Nitra... Nekriticky zotrvávame predovšetkým pri anachronizme „Veľká Morava“, ktorým nám iní pomenovali obdobie rokov 833 – 907, teda len zhruba tri štvrtiny inak veľmi úspešného storočia, v ktorom sa Sloveni/Slováci na čele so svojimi panovníkmi správali ako suveréni strednej Európy. Zavedenie tohto pomenovania Čechmi, pričom na českej strane v poslednom čase už bez prívlastku „Veľká“ (Morava), treba zo slovenského hľadiska považovať za exonymum, ktoré sme nekriticky prebrali, zotrvávame pri ňom, dali sme si ho dokonca do preambuly ústavy. Toto pomenovanie sa stalo mýtom takým zažitým, že žiadať o jeho zanechanie a nahradenie výstižnejším pomenovaním, bližším k pravde, môže sa zdať „bláznovstvom“. Veď celý svet doteraz hovorí – alebo, pravdaže, skôr nehovorí nič alebo len okrajovo – o približne sedemdesiatich štyroch rokoch ako o „Veľkej Morave“ či „Veľkomoravskej ríši“. A naši západní susedia ponúkajú svetu aj takýto opis dejov, ktoré sa vtedy diali: „Moravský princ Rostislav požiadal Byzanciu o misionárov, aby jeho ľud učili kresťanstvo. Dvaja misionári, Cyril a Metod, priniesli ľudu do Česka a na Moravu abecedu zvanú cyrilika.“5 Pravdu má Pavel Dvořák: „Dejiny... stoja na tenkom ľade, sú plné dohadov a domnienok, v mnohých prípadoch podobných onej stokrát opakovanej lži, ktorá sa časom stáva pravdou.“ Dokážeme toto „bláznovstvo“, ktoré je však základným východiskom pre poslovenčenie našich dejín, a teda aj prítomnosti a budúcnosti – zniesť zo sveta? Dokážeme v záujme pravdy prepísať, zrekonštruovať naše dejiny, vymeniť učebnice dejepisu, nakrútiť dokumentárne filmy, dať do povedomia sebe i svetu skutočne slovenský pohľad na slovenské dejiny? Dokážeme kriticky hodnotiť, ale apriori neodhadzovať všetky závery vzácnych slovenských prvohistorikov tak, ako to robia všetci okolo nás? „Dotýkať sa ustálených pojmov, revidovať už všeobecne prijaté tézy znamená vystaviť sa riziku tvrdej, dakedy až nepríčetnej reakcie zo strany určitej časti vedeckej obce.“7 Je po tom a pri tom všetkom (učebnice, už dosť zakorenená tradícia, dokonca aj preambula ústavy s „Veľkou Moravou“) vôbec možný radikálny obrat vo výklade našich dejín? Nuž, je priam nevyhnutný, ak sa chceme vymaniť z vyslovene českého výkladu našich dejín. „Kým české dejiny sú viac-menej jeden nepretržitý príbeh, naše dejiny, to je niekoľko príbehov dokopy.“8 Keďže pre mnohých sú už všetky cudzie pomenovania našich historických reálií – exonymá – raz a navždy dané, prebrané a akceptované, bude to vyžadovať odvahu oprášiť či nanovo zaviesť a používať endonymá, názvy vlastné, ktoré si dáme my. Bude nám chýbať, ako obyčajne, odvaha? Alebo sa nezľakneme a pustíme sa do zápasu o vlastný výklad našich dejín? O poriadok v našej historickej terminológii? Úryvok zo záveru knihy Ak Slovensko a Slováci sú subjektom dejín, ak sú subjektom dejín Uhorska, ak majú právo na vlastný výklad dejín, treba začať poriadkom v terminológii. Pomenujme Pribinovu dŕžavu na oboch stranách rieky Moravy napríklad ako Nitravu a dŕžavu z čias kráľa Svätopluka napríklad ako Veľkú Nitravu (jeho ríša bola veľká a vládol jej z Nitry). Lebo tu, v tomto bode, je východisko všetkých ostatných slovensko-českých diskusií či sporov, lebo tu je „gruntovný“ – ako by povedal Vladimír Mináč – uzol čechoslovakizmu: v samom názve „Veľká Morava“. Nie, nenárokujem si, nemám ambíciu niečo určovať. Nanajvýš navrhovať a o návrhoch diskutovať.

Az 1809. július 10-11-én Znaimnál, ennél a mai osztrák határhoz közeli csehországi kisvárosnál zajlott csata a napóleoni háborúk egyik kiemelkedő jelentőségű eseménye volt a maga 100 ezer résztvevőjével és a fontos diplomáciai következményeivel. Az emlékét azonban mára szinte teljesen elhomályosította a közvetlen előzménye, a mindössze pár nappal korábbi wagrami csata (július 5-6.), az 1809-es háború legnagyobb összecsapása. Ebben a háborúban az Osztrák Császárság egyedül vette fel a harcot az európai hegemóniára törő Napóleonnal és szövetségeseivel. Két katonai és politikai kultúra küzdött meg egymással életre-halálra, mert a lehetőségek között az is ott szerepelt, hogy az Osztrák Császárság (amelynek része volt a Magyar Királyság is) korábbi formájában megszűnik létezni. Wagramnál, ahol vagy 300 ezer katona csapott össze, Napóleon végül nem tudott megsemmisítő győzelmet aratni, az osztrák erők rendezetten vonultak vissza, és négy nappal később Znaim környékén kisebb csatározásokból egy kétnapos, nagy csata alakult ki. Eközben, a katonai történésekkel párhuzamosan, szinte versenyt futva azokkal, intenzív diplomáciai tárgyalások is folytak a két fél között, amelyek végül a második napon váratlanul a csata, sőt az egész háború végét eredményezték a Znaimban megkötött fegyverszünet formájában. Znaim izgalmasságát pont ez, a diplomáciai és katonai szál egymásba fonódása adja, amit tovább fokoztak a váratlan fordulatok és a kommunikáció esetlegessége. John H. Gill könyvének nagy erőssége, hogy a rendelkezésre álló nagyszámú forrás alapján egyedülálló részletességgel rekonstruálja ezeket a nagyon gyorsan zajló történéseket. Eközben az olvasó részletesen megismerheti a napóleoni korszak harcászatát, az egyes résztvevő felek alakulatait, az osztrák katonai reformokat, az 1809-es háború előzményeit különös tekintettel a wagrami csatára, az európai diplomáciai hátteret, de soha sem érzi magát elveszettnek a részletekben, mert a szerző történetmesélése végig koherens és izgalmas marad. Szintén erőssége a könyvnek az egyes főszereplők személyiségének bemutatása, különösen igaz ez a teljesen megosztott osztrák udvar vezető alakjaira. A könyv egyedülálló mélyfúrás a napóleoni kor hadtörténetébe, amelyből jobban megérthetjük magát az egész korszakot. Az eseményekben való eligazodást 22 térkép és 70 illusztráció segíti.

První díl unikátní trilogie Jaroslava Čvančary Někomu život, někomu smrt mapuje historii československého státu v letech 1939-1941, od plánování německé invaze až po období tuhého heydrichovského režimu, kdy všechna naděje na svobodu zdánlivě pohasla. V knize najdete na 1 800 dobových snímků, z nichž mnohé bude moci veřejnost spatřit vůbec poprvé. Fotografie, pohlednice, vyhlášky nebo novinové výstřižky doprovází erudovaný autorský výklad, který v sobě spojuje výsledky až mravenčí badatelské práce při získávání dosud neznámých informací s vlasteneckým obdivem k hrdinům naší národní minulosti. Chronologicky uspořádaná výpravná publikace Vám nabídne komplexní a přehledné pojednání o politicích, odbojářích a legionářích, ale i o kolaborantech a nacistických vrazích, kteří měrou větší či menší ovlivnili průběh války a život v Protektorátu. Autorem snímku na obálce je Heinz Heydrich, bratr Reinharda Heydricha. Ottovo nakladatelství nyní představuje druhé, výrazně rozšířené vydání tohoto úspěšného díla.

Slovenský časopis historický 1/2022

Devátý svazek projektu Bitvy a osudy válečníků je věnován konfliktu Velké Británie s americkými osadníky ve třinácti koloniích, z nichž se v průběhu války a americké revoluce zrodily Spojené státy americké. Vypráví příběh od počátečních sporů o daně a politické zastoupení, z nichž nejznámější, ne však jediný, je Bostonský čajový dýchánek, věnuje se ale hlavně válečnému měření sil od prvních šarvátek u Lexingtonu a Concordu až po americko-francouzské vítězství u Yorktownu. Jsou zde popsány desítky bitev od Bunker’s Hill u Bostonu přes dobytí New Yorku, první obrat u Princetownu a americké vítězství u Saratogy, britská ofenziva k Philadelphii s následnou bitvou u Monmouth Courthouse, bitvy svedené v Georgii i obou Karolínách (Savannah, Camden, Cowpens, Guilford Courthouse) i námořní bitva v Chesapeake Bay, která předznamenala americké vítězství u Yorktownu. Z osudů protagonistů tady najdete příběh „zrádce všech zrádců“ Benedicta Arnolda a britského spymastera Johna Andrého, který jej ke zradě svedl. Jedná se o první souhrnnou knihu o válce za americkou nezávislost v češtině a zdánlivě nepřehledné, územně velice roztříštěné operace obou soupeřů tu na sebe navazují jasně a s přehledem.

Druhý svazek Salv pod plachtami pokrývá období Francouzské revoluce a napoleonského císařství, tedy roky 1789–1815. Na souši sice Francie vítězila nad celou Evropou, na mořích a oceánech ale byla situace naprosto odlišná. Revoluce vnesla do francouzského loďstva rozvrat, v jehož důsledku rostla britská převaha a z Velké Británie se stala vládkyně nad všemi vodami. Napoleonova chybná strategická rozhodnutí pak dovedla francouzské eskadry k porážkám, z nichž se už navzdory usilovné snaze o jejich obnovu nevzpamatovaly a v závěru napoleonských válek byly odsouzeny ke zcela pasivní roli. Byl to ovšem čas velkých námořních bitev 13. prai-rialu, kterému Britové říkají Slavný 1. červen, u Aboukiru, mysu Svatého Vincenta, Camperduinu, Trafalgaru a mnoha dalších, v nichž si Francouzi i jejich španělští a nizozemští spojenci statečností nezadali s britskými námořníky.

Mnohé africké země mají potenciál hrát v 21. století významnou roli na mezinárodní scéně. Budoucnost Afriky spočívá v překonání dědictví minulosti, v úsilí o budování společnosti, která nebude postavena na vládě úzké elity a která bude schopna diverzifikovat svoji ekonomiku. Stabilita a ekonomický vzestup tohoto kontinentu, o nějž se v současnosti již vede tichý zápas, se dřív či později musí stát i nutnou prioritou Evropy. Vyhlídkami afrického kontinentu se v knize zabývá tým českých i afrických odborníků.

V druhém svazku publikace Skály a lidé se autor věnuje především lidem, kteří svůj život nějakým způsobem spojili s Adršpašsko-teplickými skalami. Nejprve jsou to ti, kteří ve skalách nalezli zaměstnání. Vedle tradičních profesí, jako jsou skalní průvodci a převozníci, svůj prostor dostávají i profese, které již patří k minulosti skal: střelmistři a trubači na ozvěnách, flašinetáři, harfenistky či hráčky na lyru, šenkýři ve skalní hospůdce a další. Kapitola věnovaná dobám válečným ukazuje místa ve skalách, která v případě potřeby sloužila jako úkryty. V souvislosti s druhou světovou válkou jsou připomínány i zajatecké tábory a váleční zajatci, kteří ve skalách nebo v blízkém okolí nuceně pracovali. Připomenuty jsou také filmy a filmoví tvůrci, jimž skalní partie poskytly jedinečné exteriéry. Nezapomíná se ale ani na celou plejádu herců, kteří si v těchto filmech zahráli. Druhá část knihy nabízí poměrně ucelený pohled na činnost mnoha lidí, kteří již po několik století pro návštěvníky skal připravují památky z cest – suvenýry.

KRÁSNÁ, EXTRAVAGANTNÍ A V NEPOSLEDNÍ ŘADĚ VÁŠNIVÁ CESTOVATELKA. TAKOVÁ BYLA SISI. Navštivte oblíbená místa císařovny Alžběty v jejím rodném Bavorsku, kde trávila své dětství. Procestujte i její novou vlast Rakousko, od Ischlu v Solné komoře, kde se zasnoubila, až po Vídeň. Následujte ji na jejích reprezentačních cestách, z nichž hned ta první vedla do Českých zemí. Zavítejte do Sisina milovaného Uherska, které se jí stalo „novým domovem“, i do vyhlášených lázní na území dnešního Slovenska. Alžbětiny pobyty dokumentují četné dopisy císařovny a jejích nejbližších, paměti současníků i tehdejší tisk. Informace o jednotlivých lokalitách jsou ověřené archivními dokumenty. Publikace obsahuje řadu dosud nezveřejněných detailů ze života legendární císařovny a bohatou obrazovou dokumentaci, zahrnující jak snímky ze Sisina „rodinného alba“, z nichž některé jsou zveřejněny vůbec poprvé, tak aktuální fotografie míst, která tato mimořádná žena navštívila. KNIHA JE UNIKÁTNÍM PRŮVODCEM PRO MILOVNÍKY HISTORIE I ATRAKTIVNÍCH DESTINACÍ.