Akkord Kiadó strana 7 z 13

Az Utazás az idők végezetéig Brian Greene lélegzetelállító, felfedező útja a kozmoszban és kutatásának történetében. Az univerzum térben és időben egyaránt elképesztően hatalmas kiterjedésű, mégis úgy tűnik, mintha egyszerű és elegáns matematikai törvények irányítanák. Greene ezeket a törvényeket követve olyan utazásra hívja az olvasót, amely a Világegyetem kezdetétől a történet legvégső pillanatáig vezet. Áttekinti, hogyan emelkedett ki az ősi káoszból az élet és az értelem, majd az emberi tudat milyen különböző módokon próbálta jelentéssel felruházni tapasztalatait: történetek, mítoszok, vallások, kreatív kifejező eszközök és a tudomány segítségével, valamint az igazság keresésével és az időtlenség utáni vágyódással. A könyv egymásba ágyazott történetek sorozatán keresztül világítja meg a valóság összefüggő szövedékének rétegeit – a részecskéktől a bolygókig, a tudatosságtól a kreativitásig és az anyagtól az értelemig – , világos és megalapozott képet adva arról, hogyan jöttünk létre, hol vagyunk most, és merre tartunk. Az univerzum kezdetétől a végéig tett nagy utazással Brian Greene segít megérteni és átérezni, milyen tünékeny, mégis végsőkig kifinomult az a pillanat, ameddig a kozmoszban létezhetünk.

Amikor Newton felismerte a gravitáció törvényét, egyesítette az égi és földi jelenségeket irányító szabályokat. Azóta a fizikusok az újabb kölcsönhatásokat egyre nagyobb szabású elméletekbe illesztették. Mégis, talán a legkomolyabb kihívást a két megmaradt elmélet – a relativitáselmélet és a kvantumelmélet – monumentális szintézisének elérése jelenti. Ez lenne a tudomány eddigi eredményeinek megkoronázása, a természetben működő összes kölcsönhatás mélyreható egyesítése egyetlen szép és varázslatos egyenletben, amelynek segítségével választ adhatunk a tudomány legtitokzatosabb rejtélyeire. Mi történt az ősrobbanás előtt? Mit találnánk egy fekete lyuk mögött? Léteznek-e más univerzumok és más dimenziók? Lehetséges-e az időutazás? Miért vagyunk mi itt? Kaku rávilágít az elméletet övező súlyos ellentmondásokra, amihez több – ebben az alapvető kérdésben egymással ellentétes nézeteket valló – Nobel-díjas tudóst is megszólaltat. A történet magával ragadó és izgalmas, a tét pedig nem kisebb, mint az univerzumról alkotott felfogásunk. MICHIO KAKU az elméleti fizika professzora a New York Városi Egyetemen; a húrmezőelmélet társalapítója; számos, széles körben elismert tudományos ismeretterjesztő sikerkönyv szerzője. Ő írta Az elme jövője, a Hipertér, A jövő fizikája és A lehetetlen fizikája című könyveket is. Michio Kaku a CBS This Morning című műsorának tudományos szerkesztője, valamint a BBC TV és a Discovery Science Channel számos tévésorozatának, valamint két rádióműsor-sorozat, az Explorations és a Science Fantastic házigazdája.

Amikor Edwin Hubble az 1920-as években belenézett a teleszkópjába, döbbenten állapította meg, hogy gyakorlatilag az összes általa látott galaxis távolodik egymástól. Ha ezek a galaxisok mindig is így mozogtak, gondolta, akkor kellett lennie egy olyan pillanatnak, amikor mind egy helyen voltak. Ez a felfedezés teljesen átformálta a vitát az emberi létezés egyik legalapvetőbb kérdéséről: hogyan kezdődött a világegyetem? Minden társadalomnak megvannak a maga eredettörténetei a mindenségről és annak lakóiról, de most, hogy képesek vagyunk bepillantani a korai világegyetembe, s felhasználhatjuk a geológia, a régészet, az evolúcióbiológia és a kozmológia révén szerzett tudásunkat, minden eddiginél közelebb kerültünk annak megértéséhez, honnan is származik mindez. Az összetett földi élet kialakulásától kezdve az első írott nyelven át a világűr emberi meghódításáig az Így kezdődött (majdnem) minden egyedülálló módon mutatja be világegyetemünk múltját, jelenét és jövőjét. A New Scientist 1956 óta világszerte arról ismert, hogy igyekszik mindenki másnál érthetőbben bemutatni és elmagyarázni a tudomány és a technológia legújabb felfedezéseit és találmányait, megfelelő kontextusba helyezi azokat, és megvizsgálja, mit jelenthetnek a jövő számára. A New Scientist a különböző csatornáin keresztül hétről hétre több mint ötmillió lelkes és hűséges olvasót ér el szerte a világon.

Közel hetven éve már, hogy először (1928-ban) vehették kézbe a német olvasók az Emil és a detektívek című regényt. Azóta sok-sok kiadásban és tucatnyi nyelven forgathatták gyermekek és felnőttek milliói. Talán nem véletlen, hogy a gyermek Kästner vonzódott a detektívesdihez, de az sem, hogy író lett belőle. A két mesterség ugyanis furcsamód sok rokon vonást mutat. Mert mit is jelent a mostanság ritkábban használt idegen szó? Annyit tesz, mint nyomozó, titkosrendőr. Ám ha az angol, detect ige magyar jelentését vesszük, akkor ezt olvashatjuk: "felfed(ez), kiderít, kinyomoz, kipuhatol, leleplez". Az igealak jóval többet mond. Ám aki detektívregényeket olvas, nyilván tudja, hogy a detektív mást is tesz: válogat a feltárt tények között, s csak a fontos, az összefüggésekre utaló, azokat feltáró ismereteket őrzi meg, majd illeszti össze őket a tények s gyakran képzelete segítségével, hogy kerek, kikezdhetetlen történet kerekedjen belőle. És mit tesz az író? Erich Kästner ezt is elárulja: "Bizonyára veletek is megesett már az ilyesmi. Feküdtem a padlón, gyűjtögettem az emlékeket, amelyek jobbról-balról, minden oldalról a fejembe gyűltek, ahogy az jóravaló emlékekhez illik. Végül is minden együtt volt, a Mese összeállt. Most már semmi egyéb dolgom nem volt, mint hogy leüljek és sorjában mindent leírjak. Ezt tettem. Ha nem tettem volna, most nem tartanátok a kezetekben ezt az Emilről szóló könyvet." Simon László

Vörösmarty a tündéries drámára a hazai színpadokon bemutatott német fordítások közt is talált példát s inspirálta őt a Szentivánéji álom. A Csongor és Tünde mégis eredeti és mélyen nemzeti alkotás. Alapszövetét Gergei (Gyergyai) Albert 16. századi Árgirus históriája, e népivé idomult ponyvahistória adta. Az első felvonás, az aranyalmafával, boszorkánnyal, tündérszerelemmel, még csak a különös mesevilágnak a Tündérvölgyből ismert hangulatát nyújtja, s ugyanaddig jut, ameddig a Délsziget: a szerelmes pár elszakad egymástól. De már a második felvonásban kitűnik, hogy a dráma nem pusztán dramatizált népmese, hogy hőse nemcsak szerelmesét, nemcsak a maga boldogságát, de az emberekét is keresi. A hármas út vidéke az emberiség fóruma, Csongor töprengése, hogy merre induljon, az emberi boldogságvágy iránykeresése. A három vándor felléptetésével a költő közvetlenül szól a műveit eddig is átható aggodalomról: a világ, a társadalom boldogságellenes. A három vándor az ábrándok és a szerelem iránt érzéketlen, önző, a boldogságot pénztől, hatalomtól váró, kíméletlen ember-világ megtestesítője. Mesei ürügy kapcsán kerülnek elő: a tündérországot kereső Csongor tőlük kér útbaigazítást. De válaszuk már filozófiai érdekű: az utat ugyan nem mutatják meg, de kiábrándítják Csongort a földig a valóságos világból, s a hős most már csak a szerelem vezércsillagának útmutatása szerint indul tovább.

Az Anyegin lenyűgöző remekmű. A Puskin által is "legszebb munkának" tartott elbeszélő költemény kompozíciója alapján regénynek is tekinthető. A költő - Dosztojevszkijt idézve - "olyan tapinthatóan valószerűen, olyan hatalmas erővel és teljességgel jeleníti meg benne az igazi orosz életet, ahogy Puskin előtt senki". Az Anyeginben fölvonul a húszas évek nemesi társadalmának minden jellegzetes típusa. Sorsuk fölmutatásával, érzéseik ábrázolásával Puskin az emberi élet alapkérdéseire is keresi a választ. Ezek a kérdések gyűrűznek tovább és tűnnek föl a 19. századi klasszikus orosz irodalomban.

Bill Bryson nagy fába vágta a fejszéjét. Olyan dolgokról mesél, amelyek a legtöbb embert általában halálra untatjá k: geológiáról, kémiáról és részecskefizikáról. Megtalálja a módját, hogy felkeltse még az olyan olvasó érdeklődését is, akit soha nem érdekeltek a természettudományok. A könyv elsősorban nem is arról szól, hogy mi az, amit tudunk, hanem, hogy honnan szere ztük tudásunkat. Honnan tudjuk, mi van a Föld közepében, mi az a fekete lyuk és hogy hol voltak a földrészek 600 millió éve? Hogyan jöhetett rá valaki ezekre a dolgokra?

Az ókori görög drámát tekintve Szophoklész a minta, sok esetben a mérce is. Két legismertebb művének titka a bennük felvetett kérdések megválaszolhatatlansága. Hősei tragikus hősök: eszményeik, céljaik minden esetben világosak, bukásuk oka az, hogy egy náluk hatalmasabb erő (a király vagy a Sors) velük ellenkező célra törekszik. Cselekedeteiket objektíven megítélni azonban szinte lehetetlen; a történetek megírása óta állandó vitaalapul szolgálnak.

A „Miért Alszunk”? az alvással foglalkozó első könyv, melyet a téma egyik tudományos szakértője - a berkeley-i Kaliforniai Egyetem alváskutatással és agyi képalkotással foglalkozó laboratóriumának vezetője - írt, s mely úttörő módon tárja fel az alvás titkait, elmagyarázva, hogyan javíthatunk általa életminőségünkön. Az alvás életünk és egészségünk egyik legfontosabb, mégis legkevésbé ismert alkotóeleme. A tudománynak egészen a legutóbbi időkig nem volt válasza az olyan kérdésekre, hogy miért is alszunk, hogyan segíti az alvás testünk és agyunk megfelelő működését, vagy miért jár a hiánya olyan súlyos következményekkel. Valódi funkciója, különösen életünk három további alapvető tevékenységével - evés, ivás, szaporodás - összehasonlítva hosszú-hosszú ideig ismeretlen maradt. Az utóbbi két évtized tudományos felfedezései azonban új megvilágításba helyezték a kérdést. A kitűnő agykutató és alvásszakértő Matthew Walker ezen új eredmények alapján ismerteti meg az olvasót az alvás és az álmodás létfontosságú szerepével. Az alvás számtalan egyéb funkciója mellett javítja a tanulási képességünket, a memóriánkat, és hozzájárul a logikus döntések meghozatalához. Segít kordában tartani az érzelmeinket, erősíti immunrendszerünket, javítja anyagcserénket és szabályozza az étvágyat. Az álmodás eloszlatja a fájdalmas emlékeket, s egyfajta virtuális valóságot teremt, melyen belül agyunk múltbeli és jelenlegi ismereteinket elegyítve kreatív új gondolatok megszületését teszi lehetővé. Walker választ ad az alvással kapcsolatos legfontosabb kérdésekre is: • Hogyan befolyásolja az alkohol és a koffein az alvást? • Mi történik pontosan a REM-fázis során? • Miért változik alvási mintázatunk a kor előrehaladtával? • Milyen hatása van a népszerű altatótablettáknak? • Okozhatnak-e hosszú távú károsodást? Walker a legfrissebb tudományos vívmányok, valamint több évtizednyi kutatói és orvosi tapasztalat alapján magyarázza el, hogyan képes az alvás javítani a tanulási képességet, a hangulatot; szabályozni hormonháztartásunkat, védelmet nyújtani a rák, az Alzheimer-kór vagy a diabétesz ellen; lassítani az öregedés folyamatát, ezáltal növelni a várható élettartamot; segíteni gyermekeink iskolai tanulmányait, továbbá fokozni hatékonyságunkat, produktivitásunkat és sikerességünket az életben. * A „Miért Alszunk?” című ezen világos, magával ragadó, tudományosan megalapozott és rendkívül olvasmányos mű teljes egészében megváltoztatja az olvasó alvással, álmodással kapcsolatos korábbi elképzeléseit. * Matthew Walker az idegtudományok és a pszichológia professzora, és az alváskutatással, valamint agyi képalkotással foglalkozó laboratórium vezetője a berkeley-i Kaliforniai Egyetemen, de korábban dolgozott a Harvard Egyetem pszichiátria tanszékén is. Több mint 100 tudományos cikk fűződik a nevéhez, s olyan tévéműsoroknak volt a vendége, mint a 60 Minutes, a Nova, a BBC News vagy a Science Friday az NPR-en. A Miért alszunk?

A felújított kiadás illusztrált változata Stephen Hawking Az idő rövid története című könyvének 1988-as megjelenése új korszakot nyitott a tudományos ismeretterjesztő írások történetében: hatalmas nemzetközi szenzációt keltett, negyven nyelvre fordították le, és több mint kilencmillió példányban kelt el. Ez a könyv a XX. században klasszikussá vált, rengeteg meglepetéssel szolgáló tudományos ismeretterjesztő mű felújított és átdolgozott kiadásának illusztrált változata. Több mint 240 színes fotó, rajz és számítógépes grafika segíti az olvasót a szöveg még jobb megértéséhez. A kötet az ősrobbanástól az általános relativitáselméletig sok helyen próbára teszi a fantáziánkat, miközben kiszélesíti a világegyetemről alkotott elképzeléseinket. A végső elmélet keresésének történetéről, a tér és idő rejtelmeit feltáró kutatásokról olvashatunk Hawking tolmácsolásában, aki maga is rengeteget tett hozzá az emberiség tudásához. Az idő rövid története Hawking klasszikussá vált bevezetője a kozmosszal kapcsolatos legfontosabb kérdésekbe.

O. Nagy Gábor mintegy húszezer magyar szólást és közmondást felölelő gyűjteménye az eddigi legteljesebb ilyen jellegű munka. Tarka változatosságban tárja az olvasó elé anyanyelvünk legszínesebb, legjellemzőbb ékességeit. E gyűjtemény az élő stílus elemeinek szinte kimeríthetetlen kincsesbányája, de egyben a múltat idéző és inkább csak történeti értékük miatt becses adatoknak gazdag tárháza is. Százával, sőt ezrével akadnak benne rendkívül találó megfigyelésekből és költői erejű, gazdag képzeletből született nyelvi képek, merész és szemléletes hasonlatok, az embereket és a világ dolgait lényegükben megragadó jellemzések, szellemes ötletek, bölcs tanácsok, intelmek és évszázados vagy olykor évezredes múltjuk ellenére is igaz életelvek. Ezeken kívül azonban találhatunk benne a mai ember számára már homályos célzásokat, naiv, olykor gyerekes nyelvi tréfákat, túlságosan is szókimondó gúnyolódásokat, egy ideig divatos, majd elfelejtett bemondásszerű fordulatokat és a társadalmi fejlődés során túlhaladott, időszerűtlenné vált nézeteket, tévesnek bizonyult megállapításokat is.

Ha úgy keresünk valamit, hogy átkutatjuk érte minden holminkat, azt mondjuk: tűvé tesszük érte a lakást. Ha egész városrészeket bejárt valaki, mondhatjuk rá: nyakába vette a várost. Mind olyan kifejezések, amelyeket lépten-nyomon használunk, és amelyeknek pontosan tudjuk a jelentését, de arra a kérdésre már nemigen tudnánk felelni, hogyan jutottak ezek a szókapcsolatok közkeletű, átvitt jelentésükhöz. Mindezek megismerésében nyújt segítséget O. Nagy Gábor könyve.

A regény hőse Lassie, a gyönyörű skót juhászkutya, témája pedig e kivételes állat sorsa: az otthontól való elkerüléstől a kalandos hazatérésig. De a könyv igazi és fő témája: a hűség és a becsület. A jellegzetes yorkshire-i környezetben és a skót hegyvidéken a cselekmény folyamán örök emberi értékek fogalmazódnak meg. Becsületes emberek harcolnak a rosszal.

"Azt tartják, a tények néha furcsábbak a fantázia szüleményeinél, és ez sehol másutt nem igaz annyira, mint a fekete lyukak esetében. A fekete lyukak különösebbek, mint bármi, amit csak a tudományos-fantasztikus írók megálmodtak." Stephen Hawking professzor 2016-ban két előadást tartott a BBC Reith-előadássorozatában, arról a témáról, amelyik már évtizedek óta foglalkoztatja őt – a fekete lyukakról. A legendás fizikus ebben a két, maradandó élményt adó előadásában kifejti, hogy csak akkor juthatunk közelebb az univerzum titkainak feltárásához, ha megértjük a fekete lyukakat és azt a kihívást, amelyet ezek az objektumok a tér és az idő természetére vonatkozóan jelentenek.

Balzac maga nevezte regényének hősét, Goriot apót "az apaság krisztusának". A mű ma is úgy él a köztudatban, mint egy szenvedő, kiszolgáltatott, mártírumot vállalt apa története, a lányai által kisemmizett, őket mégis az utolsó pillanatig szerető öregember regénye. A regény megértéséhez tudni kell, hogy a magára hagyott Goriot apót egyedül szánó, temetésén egyedül részt vevő Rastignac más Balzac-regényekben nagy karrieristaként szerepel, szalonok hőse, a legszebb nők kegyeltje, az élet igazi császára. Itt azok a vonásai állnak előtérben, amelyek megmagyarázhatják, hogy e talán legfontosabb balzaci hős miért egyúttal a leginkább komplex, jóból és rosszból legbonyolultabban "kikevert" alakja a szerző embergalériájának. Rastignac ugyanazon penzió lakója mint Goriot apó, éles szemmel hamar észreveszi azt is, hogy miért nem viszonozzák, miért nem viszonozhatják lányai apjuk szeretetét, milyen társadalmi - kötelező érvényű - mozgások irányítják még a legkisebb, legmeghittebb sejt, a család belvilágát is. Ugyancsak a penzió minuciózus leírásából kapunk először képet arról a Párizsról, amely a további darabok legfőbb színhelye, a "nagy" társadalomnak mintegy szimbóluma lesz. A regény vége, utolsó jelenete a világ regényirodalmának legtávlatosabb, legsejtelmesebb zárásai közé tartozik: Goriot apót eltemetve egy egész világ temetődik el. Rastignac híres szavai a temető hegyéről látható esti Párizshoz: "Most mirajtunk a sor!" - nemcsak saját pályája további küzdelmeit jelzik, nemcsak kihívást jelentenek, de új világok születésének próféciáját is. A világirodalom e halhatatlan remekműve most új fordításban jelent meg.

Balzac maga nevezte regényének hősét, Goriot apót "az apaság krisztusának". A mű ma is úgy él a köztudatban, mint egy szenvedő, kiszolgáltatott, mártírumot vállalt apa története, a lányai által kisemmizett, őket mégis az utolsó pillanatig szerető öregember regénye. A regény megértéséhez tudni kell, hogy a magára hagyott Goriot apót egyedül szánó, temetésén egyedül részt vevő Rastignac más Balzac-regényekben nagy karrieristaként szerepel, szalonok hőse, a legszebb nők kegyeltje, az élet igazi császára. Itt azok a vonásai állnak előtérben, amelyek megmagyarázhatják, hogy e talán legfontosabb balzaci hős miért egyúttal a leginkább komplex, jóból és rosszból legbonyolultabban "kikevert" alakja a szerző embergalériájának. Rastignac ugyanazon penzió lakója mint Goriot apó, éles szemmel hamar észreveszi azt is, hogy miért nem viszonozzák, miért nem viszonozhatják lányai apjuk szeretetét, milyen társadalmi - kötelező érvényű - mozgások irányítják még a legkisebb, legmeghittebb sejt, a család belvilágát is. Ugyancsak a penzió minuciózus leírásából kapunk először képet arról a Párizsról, amely a további darabok legfőbb színhelye, a "nagy" társadalomnak mintegy szimbóluma lesz. A regény vége, utolsó jelenete a világ regényirodalmának legtávlatosabb, legsejtelmesebb zárásai közé tartozik: Goriot apót eltemetve egy egész világ temetődik el. Rastignac híres szavai a temető hegyéről látható esti Párizshoz: "Most mirajtunk a sor!" - nemcsak saját pályája további küzdelmeit jelzik, nemcsak kihívást jelentenek, de új világok születésének próféciáját is. A világirodalom e halhatatlan remekműve most új fordításban jelent meg.