Akkord Kiadó strana 6 z 11

Leonard Mlodinow, a Részeg bolyongás című sikerkönyv szerzője és A nagy terv társszerzője (Stephen Hawkinggal) meghökkentő és meglepő módon vizsgálja meg, miként alakítja tudatalatti elménk a világról szerzett tapasztalatainkat és például hogyan vezet félre a családtagjainkkal, barátainkkal és üzletfeleinkkel való kapcsolatban, hogyan érti félre befektetési döntéseinket és milyen pontatlanul emlékszik fontos eseményekre. A politikusok népszerűségétől a pincérnek adott borravaló összegéig minden ítéletünk és érzékelésünk elménk kétszintű működését tükrözi: a tudatosat, amelyet ismerünk, és a tudattalant, amely rejtve marad előlünk. Az utóbbi már hosszú ideje találgatások tárgya, de az elmúlt két évtizedben a tudósok olyan figyelemre méltó, új eszközöket fejlesztettek ki, amelyekkel az elme rejtett, tudatalatti működése is megvizsgálható. A kutatás területén ennek nyomán végbement robbanásszerű fejlődés eredményeképpen megszületett a tudattalan új tudománya és tengernyi változás következett be felfogásunkban arról, miként befolyásolja a tudatalatti a mindennapi életünket. A rá jellemző éleslátással és a legelvontabb tudományos kérdések világos, közérthető magyarázataival Leonard Mlodinow körbevezeti az olvasót ezeknek a kutatásoknak a világában. Fellebbenti a fátylat a tudattalan én bonyolultságáról, és elmélyíti az agy működésére vonatkozó ismereteinket. Elmagyarázza, milyen kölcsönhatásban állunk barátainkkal, az idegenekkel, a házastársunkkal és a munkatársainkkal. Eközben megváltoztatja a magunkról és a bennünket körülvevő világról alkotott képünket.

O. Nagy Gábor mintegy húszezer magyar szólást és közmondást felölelő gyűjteménye az eddigi legteljesebb ilyen jellegű munka. Tarka változatosságban tárja az olvasó elé anyanyelvünk legszínesebb, legjellemzőbb ékességeit. E gyűjtemény az élő stílus elemeinek szinte kimeríthetetlen kincsesbányája, de egyben a múltat idéző és inkább csak történeti értékük miatt becses adatoknak gazdag tárháza is. Százával, sőt ezrével akadnak benne rendkívül találó megfigyelésekből és költői erejű, gazdag képzeletből született nyelvi képek, merész és szemléletes hasonlatok, az embereket és a világ dolgait lényegükben megragadó jellemzések, szellemes ötletek, bölcs tanácsok, intelmek és évszázados vagy olykor évezredes múltjuk ellenére is igaz életelvek. Ezeken kívül azonban találhatunk benne a mai ember számára már homályos célzásokat, naiv, olykor gyerekes nyelvi tréfákat, túlságosan is szókimondó gúnyolódásokat, egy ideig divatos, majd elfelejtett bemondásszerű fordulatokat és a társadalmi fejlődés során túlhaladott, időszerűtlenné vált nézeteket, tévesnek bizonyult megállapításokat is.

Már pályája kezdetén tehetséges, érdekes költő volt, s eszközeinek tisztulásával, élményanyagának gazdagodásával kötetről kötetre nőtt művészi hitele, jelentősége. De naggyá akkor vált, a magyar költészet kivételes személyiségei közé akkor emelkedett, amikor a kor iszonyú szorítása, amely annyi tehetséget összetört, belőle erőinek hallatlan koncentrálását váltotta ki, amikor eszményei: az európai műveltség, a humanista elkötelezettség, a szociális lelkiismeretesség, az írói felelősségérzés sokak által elkoptatott és gyakran üresnek bizonyuló fogalmai a halál árnyékában igazi életre keltek benne, s mélységesen átérzett, kristálytiszta és szárnyalóan nemes tartalommal teltek meg, amikor megszülettek utolsó korszakának versei, a kultúra, az emberség, a közösségi érzés és a személyes helytállás művészi dokumentumai.

Az Anyegin lenyűgöző remekmű. A Puskin által is "legszebb munkának" tartott elbeszélő költemény kompozíciója alapján regénynek is tekinthető. A költő - Dosztojevszkijt idézve - "olyan tapinthatóan valószerűen, olyan hatalmas erővel és teljességgel jeleníti meg benne az igazi orosz életet, ahogy Puskin előtt senki". Az Anyeginben fölvonul a húszas évek nemesi társadalmának minden jellegzetes típusa. Sorsuk fölmutatásával, érzéseik ábrázolásával Puskin az emberi élet alapkérdéseire is keresi a választ. Ezek a kérdések gyűrűznek tovább és tűnnek föl a 19. századi klasszikus orosz irodalomban.

A kötet Karinthy Frigyes írói pályájának utolsó korszakából származó elbeszéléseit, tárcanovelláit tartalmazza. Törzsanyag az 1933-ban megjelent Hasműtét és az 1936-os Nevető betegek. Karinthy már pályakezdőként is szívesen írt elbeszélést, rövid pró zát. Ha valaki első novellájától az e kötetben megjelent utolsókig áttekinti az író pályaívét, elámulhat azon, mennyi kezdeményező erő, ötlet, formai újítás és nem utolsósorban tematikai gazdagság és gazdagodás jellemzi rövid prózáját.