Akkord Kiadó strana 4 z 13

Bill Bryson húsz évig élt Nagy-Britanniában. Mielőtt angol feleségével és négy gyerekével visszaköltözött volna az Amerikai Egyesült Államokba, úgy döntött, hogy gyalog, buszon és vonattal még egyszer végigjárja a szigetországot. Szívében elnéző szeretettel az őslakosok iránt, kezében térképpel és jegyzetfüzettel hét héten át barangolt, míg végignézte, mi minden fog neki hiányozni a korlátlan lehetőségek hazájában. Például a Blaenau Ffestiniog Vasúttársaság, amely egy lelkes amatőrök által fenntartott és működtetett magánvasútvonal – csak utazni nehéz rajta, mert a vonat mindig öt perccel azelőtt indul, hogy az utasokat szállító busz befutna, és a következő négy óra múlva megy csak. Vagy ott van Morecambe, a híres tengerparti üdülőhely, amelynek tíz kilométer széles öblében a nap tíz órájában csak sűrű, fekete sár van, mert erős az apály, mégis, még néhány évtizede is tízezrek töltötték itt szabadságukat. Vagy Ashington, a tizenötezres bányászváros, ahol a napi tíz–tizenkét óra munka után a bányászok olvasókörbe, hangversenyre, színházba jártak, sőt néhányan a helyi festők klubjába (szigorúan öltönybe felöltözve minden alkalommal), és műveik a mai napig láthatók a helyi múzeumban, noha a bánya húsz éve bezárt.

Húsz évvel ezelőtt Bill Bryson körutazást tett Angliában, ezen a kedves és nedves szigeten, amely új hazája lett. Az élményekből született könyv, a Jegyzetek egy kisszigetről minden idők legsikeresebb útleírása lett. Az immár klasszikus könyv megjelenésének huszadik évfordulóján Bryson újra körbejárja Angliát, hogy felmérje, mi változott azóta. A (szerényen) önmagáról elnevezett Bryson-vonalat követve eljut Bognor Regisből egész Cape Wrathig olyan helyek érintésével, amelyekről sokan nem is hallottak (érthető módon). Időt és pénzt nagyon is kímélve újra felfedezi ezt a káprázatosan gyönyörű, lenyűgözően különc, megejtően egyedi országot, amelyre szinte rá sem ismert. Bill Bryson páratlan érzékkel találja meg a legviccesebb és legfurább dolgokat, csalhatatlanul észreveszi azt, ami bárgyú, nevetséges vagy botrányos, ugyanakkor részletes betekintést nyújt abba, hogy mi a legjobb és a legrosszabb a mai Angliában.

A tudós kelet-római Priszkosz rétor fiaként neveli fel Zétát, akit a rabszolgasorból emel ki, majd felszabadít. A fiú a császári követség tagjaként Atilla udvarába kerül, és beleszeret a hun Csáth leányába, Emőkébe. Zéta, hogy szerelméhez közel legyen, hűtlenné válik nevelőjéhez, és Csáth szolgálatába szegődik; újra rabszolgasorba kerül. Amikor Csáth értesül hűtlenségéről, félholtra veri a fiút. Hónapok múlva gyógyul fel, és csatlakozik a hunok seregéhez, harci sikere révén remélve, hogy magasabb rangra kerülhet, s így elnyerheti Emőke kezét. Reményeiben azonban csalatkozik, súlyosan megsebesül, és amikor Atilla győztes csatáiból visszatér, Zétát a szolgák közt ugyan elsővé teszi, de fel nem szabadítja. Atilla váratlanul meghal, s temetésén - Zéta helyett - a csuklyás halottkísérők közé kéredzkedett Emőkét is lenyilazzák. Kiderül, hogy Emőke olthatatlan, reménytelen szerelme Atilla volt. Végül Zéta is megbékél, s elfogadja az őt régóta szerető görög leány, Dzsidzsia szerelmét. Gárdonyi e nagy ívű, mozgalmas történeti regényében a hun-magyar rokonságot szándékszik bizonyítani, s a hunok romlatlanságát, becsületességét, szerénységét erkölcsi példaként állítja elénk.

Az ókori görög drámát tekintve Szophoklész a minta, sok esetben a mérce is. Két legismertebb művének titka a bennük felvetett kérdések megválaszolhatatlansága. Hősei tragikus hősök: eszményeik, céljaik minden esetben világosak, bukásuk oka az, hogy egy náluk hatalmasabb erő (a király vagy a Sors) velük ellenkező célra törekszik. Cselekedeteiket objektíven megítélni azonban szinte lehetetlen; a történetek megírása óta állandó vitaalapul szolgálnak.

A legtöbb történész az idő apró szeletét vizsgálja. Milyen lenne, ha áttekintenénk a mindenség egész történetét az ősrobbanástól napjainkig - sőt azon túl is? Miként módosulna az univerzumról, a Földről és a világban elfoglalt helyünkről alkotott képünk, ha az idő egészében tekintenénk rá? Ezekre a kérdésekre kereste a választ David Christian, amikor megalkotta a Nagy Történelem fogalmát, a múlt és a jövő szemléletének merőben új megközelítését. Ebben a könyvben nyomon követi az elmúlt 13,8 milliárd év történetét, és feltárja, miként tették lehetővé a megfelelő körülmények, nyolc küszöb átlépésével a komplexitás új formáinak felbukkanását a Földtől a Homo sapiensig és a földműveléstől a fosszilis tüzelőanyagokig. Ez utóbbi, óriási horderejű innováció hatalmas energiabőséget nyújtott, amely rendkívül előnyösnek bizonyult az emberiség számára, miközben azzal fenyeget, hogy szétzilál mindent, amit eddig létrehoztunk. Christian világossá teszi, hogy ezek a rejtett szálak, amelyek mindent mindennel összekötnek, a Föld létrejöttétől a kollektív értelem megjelenéséig és az atomháború kitöréséig. A tárgyát tekintve átfogó, előadásmódjában pedig borzongató könyv bemutatja, mi mindent tudhatunk meg, ha az életet egyetemes léptékben szemléljük.

Ez a történet rólunk szól. Arról, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk. Mindannyiunk története teljesen egyedi, mint ahogy a valaha élt mintegy 100 milliárd ember a története is az. Egyedi, mégis közös, mert génjeinkben ott hordozzuk fajunk történetét – a születését és a halálét, a betegségekét, az éhínségekét, a vándorlásokét és sok-sok szexét. Amióta a tudósok 2001-ben először olvasták el a teljes emberi genomot, nagyon sok mindent állítottak azzal kapcsolatban, és persze sok mindennek az ellenkezőjét is, sőt egy sor mítosz is született a témában. De ahogy Adam Rutherford elmagyarázza, a genomjainkat nem használati útmutatókként kellene olvasnunk, hanem epikus költeményekként. A DNS sokkal kevesebb dolgot határoz meg, mint azt eddig sejtették velünk – sokkal kevesebbet rólunk, egyénekről, viszont összehasonlíthatatlanul többet fajunk egészéről. A genetika egyre terjeszkedő tájain tett utazása során Adam Rutherford megmutatja, mit árulnak el ma a génjeink a múltunkról. A neandervölgyiektől a gyilkosságokig, a vörös hajúaktól a rasszokig, halott királyoktól a pestisjárványokig, az evolúciótól az epigenetikáig – ez egy mítoszromboló és felvilágosító új portré arról, kik vagyunk, és hogyan lettünk.

NÉHÁNY MILLIÓ ÉVVEL EZELŐTT őseink lejöttek a fáról, és felegyenesedve kezdtek járni. Szabaddá vált kezükkel szerszámokat készítettek, elméjükkel pedig felfogták az őket körülvevő világot. Leonard Mlodinow szenvedélyes és gondolatébresztő utazásra viszi magával olvasóit az emberi előrehaladás és a tudomány fejlődésének kulcsfontosságú állomásain keresztül. Eközben lebilincselően újszerű képet rajzol fajunk egyedi tulajdonságairól és társadalmunkról, amelynek köszönhetően eljutottunk a kőszerszámoktól az írott nyelvig, a kémia, a biológia és a modern fizika megszületésének köszönhetően pedig napjaink technikai civilizációjáig. Útközben koronként bemutatja a tudományos gondolkodást befolyásoló kulturális környezetet, valamint a neves filozófusok, természettudósok és gondolkodók színes személyiségét; Galileit, aki jobban kedvelte a festészetet és a költészetet az orvostudománynál, ezért kimaradt az egyetemről; Isaac Newtont, aki egy hegyes szerszámmal nyomta a saját szemét, hogy jobban megértse a fény és a színek változásait; és Antoine Lavoisier-t, aki két hétig csak tejet ivott, hogy megvizsgálja annak szervezetére gyakorolt hatását. Charles Darwin, Albert Einstein, Werner Heisenberg és sok kevésbé ismert, de éppoly zseniális elme bukkan fel a könyv lapjain. Ezekből az élettörténetekből kiederül, mennyire tudható be az emberi fejlődés annak, hogy makacsul keresték a válaszokat a helyesen megfogalmazott egyszerű kérdésekre, a miértekre és a hogyanokra. Az emberi gondolkodás rövid története nemcsak a természettudományok kedvelőinek szól, hanem mindenkinek, akit érdekel az alkotó gondolkodás és a világ megértéséért folytatott szakadatlan küzdelem. A könyvet áthatja a szerzőre jellemző intelligencia, éleslátás, tájékozottság és hitelesség, így válik a mű az emberiség szellemi kíváncsisága előtti nagyszerű tisztelgéssé.

1968 egy történelmi viharokkal és viszályokkal terhes év volt – végrehajtották a Tet-offenzívát, meggyilkolták Martin Luther Kinget és Robert Kennedyt, Chicagóban a Demokrata Párt országos konvenciója idején zavargások törtek ki. Ilyen nyomás alatt kellett végrehajtani az Apollo–8 küldetését, Amerika nagyságának legmerészebb és legkockázatosabb próbáját. Magával ragadó és szakavatott beszámolójában Robert Kurson a három űrhajóst és családjaikat állítja a történet középpontjába: a parancsnok Frank Bormant, az utolsó küldetésére induló, küzdő típusú embert, az álmodozó Jim Lovellt, aki gyermekkora óta arra vágyott, hogy egy rakétával elrepüljön a Holdra, és Bill Anderst, a fiatal nukleáris mérnököt és vadászpilótát, aki első űrrepülésére indult. Robert Kurson több száz óra időtartamban készített interjúkat az űrhajósokkal, szeretteikkel, a NASA munkatársaival és szakértők sokaságával, életszerűen felelevenítve a felejthetetlen részleteket Amerika történetének legnagyszerűbb óráiról. Megtörtént eseményeket feldolgozó thrillerjében Kurson feltárja az űrhajósokra leselkedő veszélyeket és bemutatja rendkívüli bátorságukat, amelynek köszönhetően az emberiség először távolodott el a Földtől – és érkezett meg egy idegen világ közelébe.

Mi okozta 13,7 milliárd évvel ezelőtt az ősrobbanást? Fogas kérdés-jóllehet a Világegyetem azóta eltelt történetét sokan kimerítő alapossággal tanulmányozták. Most azonban Stephen Hawking és munkatársai megkísérelték az emberi tudás végső határát is legyőzni. Volt-e a térnek, ... Folytatás ›› az időnek, az anyagnak és az energiának valamilyen kezdete, vagy öröktől fogva léteznek? Értelmes-e egyáltalán az a kérdés, hogy mi történt az ősrobbanás előtt? És milyen szerepe van az embernek a kozmoszban? Rüdiger Vaas német tudományos újságíró évek óta figyelemmel kíséri Stephen Hawking kutatásait, többször személyesen is találkozott a tudóssal. Könyvében érdekfeszítően, ugyanakkor közérthetően számol be korunk leghíresebb kozmológusának legújabb elméleteiről és kutatási témáiról. A(z) Hawking új univerzuma (Könyv) szerzője Rüdiger Vaas.

A regényben Móricz egy város élete kapcsán forradalmi bátorsággal ábrázolja az ellenforradalom uralkodó osztályainak legtipikusabb alakjait, a polgármestertől a miniszterelnökig. Jó szava nincs már róluk; valamennyien felelőtlenek, egy nagy korrupció részesei, "rokonok".Az ellenforradalmi rendszer élvonalába tartozók mezítelen bemutatásánál is nagyobb jelentőségű a Rokonokban az úri világon belül maradó, "vívódó" értelmiség útjával való számvetés. Mi lehet a kultúrtanácsosból városi főügyésszé lett, reformokról ábrándozó Kopjáss István sorsa? Szociális vonzalmai, reformtervei hova vezethetnek az úri világon belül? Lehet-e a "kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon" bölcsességéhez igazodva tisztán maradni? Matolcsynak és Szakhmáry Zoltánnak Móricz ábrázolása szerint emberségük felőrlődése nélkül lehetett valamelyest, Kopjásst az alkuvások emberként is megrontják. Mire feleszmél, már bele is keveredett a panamákba, bírálatra nincs több erkölcsi alapja. Öngyilkossági kísérlete sem tűnteti el az arcára került foltokat. Az ő sorsa nem azt hirdeti, amit a Matolcsyé, hogy "elvégeztetett, de semmi sem tisztáztatott", nem azt mondja, amit az Úri muri Szakhmáry Zoltánjának az alakja, hogy "kár volt mindenért". A Rokonok azt hirdeti, hogy aki harmadik úton jár és sorozatosan megalkuszik, annak értékes vonásai elkopnak s a "nyilvános gazemberek", a "született gazok közé"kerül. Móricz még Kopjáss öngyilkosságának a kérdését is "nyitva" hagyja. Egy szóval sem beszél arról, hogy meghal. Azzal fejeződik be a regény, hogy a városi hatalmasok mozgósítják a kórházat a "szegény ember" megmentésére.

A "Talentum diákkönyvtár" sorozat e kötetében Shaakespeare klasszikus művét a Lear királyt olvashatjuk.

Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak -Dorottya, vagyis a dámák diadalma a Fársángon A(z) Az özvegy Karnyóné - Dorottya (Könyv) szerzője Csokonai Vitéz Mihály.

Kosztolányi Dezső regényének középpontjában Nero, a dilettáns költő-császár áll, aki jó szándékú ifjúként kerül a trónra, hogy sokak reménye szerint a birodalom kiegyensúlyozott, nyugalmat hozó uralkodója legyen. A szelíd, fiatal Nerót azonban vágya, hogy művészetéért ismerjék, szeressék, eltéríti eredeti célkitűzéseitől. Mindenkit irigyel, aki tehetséges, ezért a hatalom erejével kísérli meg kicsikarni a művészi sikert. Meggyilkolja féltestvérét, szembeszegül nevelőjével, Senecával, s mert bölcsebbnek érzi önmagánál - üldözi. Környezete retteg tőle, mert egyetlen nem tetsző mozdulat vagy szó miatt halál vár mindazokra, akik a zsarnokká vált császárnak tapssal, dicsérettel nem hódolnak.

A magyar és világirodalmi örökség híres alkotásainak elemzését, értelmezését kínálja a gimnazisták, az érettségire készülők, a főiskolások, a tanárok s az irodalom iránt általában érdeklődők számára a TALENTUM MŰELEMZÉSEK sorozat. A kötelező és az ajánlott olvasmányok új szempontú olvasatát, tömör, lényegre törő összefoglalását olvashatjuk továbbgondolásra ösztönző kérdések kíséretében a sorozat köteteiben. A Mikszáth-szövegeket lehet könnyedén csevegő mesélésnek olvasni, miközben nagy figyelmet igénylő, nehéz olvasmányok is. A Nosztyban a két felkínált olvasásmód, úgy látszik, konfliktusba kerül egymással.

Leonardo da Vinci úttörő jellegű tudományos munkásságát élete során alig értékelték. Most az ismert tudós és író Fritjof Capra tárja fel, hogy Leonardo több szempontból is "a modern tudomány atyja" volt. Leonardo fennmaradt írásait áttanulmányozva Capra megállapította, hogy Leonardo a tudományos ismeretekhez a művész szemével közelített. Az élő és életen formák tanulmányozása során az építészettől és a humán anatómiától a víz turbulenciájáig és a fűfélék növekedési mintájáig, elsőként alkalmazta a természet megfigyelésére azt az empirikus, szisztematikus szemléletmódot, amely ma a tudományos módszertan alapja.