Corvina Kiadó strana 11 z 63

A KGB sikere után Bernard Lecomte új könyvvel jelentkezik, a szovjet titkosszolgálatok után most a szovjet (és orosz) politika legbelsőbb köreit mutatja be. A címben szereplő Kreml vörös téglafalainak látványa ugyanis mindenkinek magát a szovjet-orosz Birodalmat juttatja eszébe. Szerzőnk bepillantást enged e falak mögé; Raszputyintól Putyinig, a forradalomtól az ukrajnai háborúig a történelem legsötétebb titkait osztja meg az olvasóval. A tizenhét fejezet mindegyike meglepetésekkel szolgál: kiderül, hogy semmi sem egészen úgy volt, ahogy eddig gondoltuk. 1920. február 17-én 21 órakor a berlini rendőrség kiment a Lanwehr-csatornából egy húsz év körüli fiatal nőt, aki a jelek szerint öngyilkosságot akart elkövetni. A trauma hatása alatt álló, azonosíthatatlan nő hat hétig nem hajlandó megszólalni. A dalldorfi elmegyógyintézetbe szállítják, ahol két évet tölt, többnyire ágyban fekve, miközben elzárkózik a kihallgatások elől. Egészen addig, ameddig egyik betegtársa, aki korábban élt Oroszországban, szét nem kürtöli, hogy valójában a meggyilkolt cár egyik lánya...

A dinoszauruszok jó ideje foglalkoztatják az emberiséget. Évmilliókon át ők uralták a történelem előtti világot, és most, több millió évvel tömeges kihalásuk után, a mi képzeletünket uralják. Ezeket a furcsa hüllőket azóta csodáljuk, amióta a kutatók felfedezték megkövült maradványaikat, és ezek nyomán rekonstruálták sokszor félelmetes, mindenkit elképesztő külsejüket. Bár sokféle fajuk élt a 235 és 66 millió évvel ezelőtti korszakban, fantáziánkat mégis a tüskés, szarvakat viselő, éles fogú, hatalmas méretű dinoszauruszok mozgatják meg a leginkább. Kötetünkben az egyes példányok portréján keresztül Riley Black, a téma kiváló szakértője - a legfrissebb kutatási eredmények alapján - felvázolja a dinoszauruszok és néhány rokonuk nagyszabású történetét. Többek között arra keresi a választ, hogyan éltek, mit ettek, miképp mozogtak, mi a különbség a különféle családjaik között. Riccardo Frapiccini pedig egyesítette fényképészeti, mérnöki és rajztudását, hogy minél "élethűbb" képeket készítsen az elveszett fajokról. A könyv azoknak - kicsiknek és nagyoknak egyaránt - szól, akiket ezek a különleges őskori lények lenyűgöznek. Vagyis mindnyájunknak.

A gondosan megépített, klasszikus formákat viselő vitorlás jachtok igazi látványosságszámba mennek, és nem csupán a tengerészek, de a "szárazföldi emberek" csodálatát is kivívják. Ez a könyv ennek a szépségnek az ünnepe: miközben a legszebb vitorlás hajók seregszemléjét nyújtja, egyben szakszerű elemzéssel is szolgál, a klasszikus jacht pontos meghatározásától kezdve az egyes tényezők - tervezés, anyagok, évjárat, méret, építő stb. - szerepének magyarázatáig. A fejezetek egy-egy hajót tárgyalnak, és részletes információkat közölnek azok eredetéről, történetéről, felépítéséről és az egyéb típusokkal való kapcsolatáról. Az olvasó tökéletes képet kaphat arról, hogy ezeknél a gyönyörű tengerjáró járműveknél a különböző országok hajóépítő szakemberei hogyan fejlesztették ki egyedi megoldásaikat, és milyen válaszokat találtak a sebességgel és manőverezőképességgel kapcsolatos kihívásokra. A kötetben szereplő klasszikus vitorlás jachtok története több mint 120 évet ölel fel. Jill Bobrow - csodálatos fotók segítségével - a 19. század végétől napjainkig kíséri végig fordulatos és izgalmas históriájukat, és olyan régi és modern típusok sorsát követi nyomon, mint a Britannia, az Astra, az Enterprise, az Endeavour, a Rainbow, a Ranger, a Meteor, az Atlantic és még sorolhatnánk. A szerző a zárófejezetben azt is bemutatja, hogy a mostani klasszikusok - a különféle regattákon egymással versengve - miként hasítják most is a vizeket, egyben igazolva azt a tényt, hogy a jachtvitorlázás iránti szenvedély a mai napig nem csitul.

Boris Cyrulnik megmenekült a halál torkából, nem lett a bűnös náci ideológia áldozata. A gyerek, akit meg akartak ölni, később egész életében azt kutatta, hogyan hódíthatott teret egy ilyen ideológia. Hogyan lehetséges, hogy egyesek szomjazzák az üres frázisokat, és hajlandók elmenni egészen a deportálásig, a gyilkosságig, a népirtásig? Miért van, hogy eközben mások felszabadulnak, és a saját fejükkel kezdenek gondolkozni? Az önkéntes szolgaság megbénítja a gondolkozást. Aki együtt üvölt a farkasokkal, a végén maga is farkassá lesz. Az önálló gondolkodás viszont gyakran elszigetelődést is jelent. Csak azok vállalják az autonómia kalandját, akik kellőképp megtanultak bízni magukban. Boris Cyrulnik tragikus élettapasztalattal, a kitaposott utakról letérve mutatja meg nekünk, hogyan tehetünk szert erőre a független gondolkozáshoz. Mélyen felkavaró és megindító könyv. "Hétéves koromban halálra ítéltek egy általam nem ismert bűnért. Tudtam, hogy ez nem gyermeki fantáziálás, a képzelet játéka, hanem nagyon is valóságos halálos ítélet."

Néhány igazán szerencsés embertársunktól eltekintve valamennyien szenvedtünk már pokoli főnöktől. Vagy éppen mi vagyunk azok... Modla Zsuzsanna kulturális antropológus könyve a rémes főnökről részben szórakoztatni szeretne. A különböző, főnöknek tökéletesen alkalmatlan karakterek alapjául valós élmények szolgálnak: a könyvhöz mintegy 50 interjút rögzített olyan munkavállalókkal, akik munkahelyi traumákat szenvedtek el. Iszonyatos és iszonyatosan vicces történetek ezek emberekről, akik hiszik, hogy vezetésre születtek. (Pedig nem.) A könyv másrészt segíteni is igyekszik: nyolc szakértővel a legkülönbözőbb megközelítésekkel járja körül a rossz vezetés és munkahely világát - Orvos-Tóth Noémitől például megtudhatjuk, hogy családi mintáink mennyire határozzák meg karrierünket, Bánki György a munkahelyi nárcisztikusokról mesél, Steve Tadelis, a Berkeley közgazdász professzora pedig arról, miért lenne érdemes a "számok" helyett a fluktuációval is foglalkoznia egy-egy vállalatnak. A könyv mélyen empatikus - a poklokat megjártakkal legalábbis - szellemes és okos írás, amely reméli, hogy cselekvésre is sarkall majd. "A bántalmazó, ellenséges vagy egyszerűen alkalmatlan főnökök nem pusztán megkeserítik a mindennapjainkat, de mentális egészségünket is veszélyeztetik. Egy mérgező munkahelyi környezet negatív hatásaival akár hosszútávon számolnunk kell. Ez a könyv segít felismerni a jelenséget, miközben praktikus ötletekkel is szolgál az érintettek számára." (Orvos-Tóth Noémi)

Hogyan és miért segíthet az "észszerűtlen viselkedés" az életünkön? Mik a józan észre hivatkozó szabályaink előnyei és hátrányai? Lehet-e, szabad-e észszerű célok elérése érdekében néha észszerűtlenül viselkednünk? A brit társadalomtudós új könyve fontos és égetően időszerű kérdéseket jár körül.

Gyűjteményes kötetünk Szent-Györgyi Albert C-vitaminjától Pavlics Ferenc holdjáró autójáig 50 zseniális találmányt és felfedezést mutat be. Az egész világon ismerik a gyógyítás, a repülés, a csillagászat, a közlekedés és az energiafelhasználás területén született magyar újításokat. Persze nem minden úgy történt, ahogy eddig gondoltuk; ámulva olvassuk a felfedezések néhol krimibe illően izgalmas, de mindig szigorú tényeken alapuló történetét. "Verancsics Faustus ejtőernyőjének repülő emberét (Homo volans) egy merev rúdhoz rögzített, négyszögletes vászonra erősített kötelek tartották. A feltaláló különösen fontosnak tartotta, hogy az ejtőernyő szerkezetének felületét az ember súlyának megfelelően méretezzék. Többek szerint 1617-ben, Velence egyik tornyáról leugorva Verancsics maga próbálta ki ejtőernyőjét... Nem tudjuk, hogy valójában mi valósult meg abból a majdnem félszáz technikai ötletből és tervből, amit a Machina novae-ban ismertetett, de kétségtelen, hogy nagyformátumú gondolkodó és műszaki alkotó volt."

Tévedés ne essék, figyelmezteti az olvasót a szerző: itt a gengszterek a "jó fiúk". A harmincas évek végén az amerikai zsidó maffia - a maga sajátos módján - hadba lépett az amerikai náci Bund ellen, méghozzá egy bíró felkérésére, aki kikötötte: csontok törhetnek, orrok vérezhetnek, de gyilkolni nem szabad. Ha Rejtő Jenő történelmi regényt írt volna, valami ilyesmi került volna ki a keze alól. Sziporkázóan szellemes, szórakoztató, ráadásul az elsőtől az utolsó betűig igaz. "A hadtörténészek feljegyzései szerint a Third Ward Polgárőrei méltónak bizonyultak történelmi elődeikhez. Az amerikai függetlenségi háborúban a brit katonák alakzatban vonultak fel, és általában is ragaszkodtak a hadviselés szabályaihoz, az amerikaiak viszont gerilla-hadviselést folytattak ellenük. Hasonló történt itt is. Meglehet, hogy a nácik összehangoltabban harcoltak, viszont a zsidók serege profi bokszolókból és pénzbehajtókból állt. Úgy is mondhatnánk, hogy profi menetelők szálltak szembe profi verekedőkkel. Egy zsidó a kalapácsával akkorát ütött egy náci felkarjára, hogy utána könnyedén letéphette onnan a horogkeresztes karszalagot, de úgy, hogy jött vele némi hús is a csontról. A Robert Michelis nevű áldozat ordítva rogyott össze." "Meg kell értetni velük, hogy nácinak lenni veszélyes." (Nathan Perlman bíró, a náciverés szellemi atyja) "A színpadot horogkereszttel és Hitler-képpel díszítették. Mi nem voltunk valami sokan, de keményen odatettük magunkat. Némelyiket egyszerűen kidobtuk az ablakon. Meg akartuk mutatni nekik, hogy a zsidók nem mindig tűrik tétlenül a sértegetést." (Meyer Lansky, gengszter)

Egy testben két szív -- két lélek és test egymásra találásának gyümölcse. Felfoghatatlan csoda. Életünk legkülönösebb, legérzelmesebb kalandja, ami mindent megváltoztat. Ami addig fontosnak tűnt, lényegtelenné válik, és amivel addig nem törődtünk, hirtelen jelentőséget kap. Pontosan milyen érzés is az, hogy a testünkben egy másik test, egy új élet növekszik? Hogyan fogalmazható meg a várandósság hónapjainak lelki és fizikai hullámvasútja, aztán a szülés fájdalmai, majd az első napok kétségei, bizonytalanságai? És az öröm, a boldogság, hogy felsír, hogy mozog, hogy szuszog? És az, amikor ránk néz, és anyává, apává, szülővé változtat minket? Ezekre a kérdésekre is keresi a választ az Egy testben két szív Szabó T. Anna költő, író és Csóka Judit szakpszichológus, meseterapeuta vers- és meseválogatásával, mialatt a várandósság, a szülés és a szülőség egyszerre misztikus és valóságos világába varázsolja az olvasót.

Csehországnak a természet a legnagyobb kincse, csodás természetvédelmi parkok és egyéb védett területek alkotják mindenfelé. Ezt a szépséget csak még jobban kihangsúlyozzák a történelmi kisvárosok és a régi nemesi kúriák. Az ország "kristályosodási pontja" kétségkívül Prága, az egykori királyi és császári székhely, ahol a világi és egyházi hatalom mindig is összpontosult. Ugyancsak vonzó célpont a Karlovy Vary, Mariánské Lázně és Františkovy Lázně alkotta "gyógyfürdő-háromszög" az ország nyugati részében: az elmúlt évszázadokban költők és uralkodók érkeztek ide üdülni és kúrálni magukat. Vagy Český Krumlov, Dél-Csehország gótikus gyöngyszeme, amin keresztül a Moldva kanyarog. Ebbe a vonzó országba kalauzol el bennünket a Marco Polo-sorozat - naprakész információkat tartalmazó és színes képekkel, illetve térképekkel illusztrált - új kötete.

A Yellowstone Nemzeti Park az 1920-as évekig a vadon élő farkasok menedéke volt, amíg a park vadőrei ki nem pusztították őket, így az Egyesült Államokban élő farkasok felkerültek a veszélyeztetett állatfajok listájára. Rick McIntyre biológus lankadatlan figyelemmel kísérte az 1994 és 1996 között betelepített állatok sorsát, köztük a szívének legkedvesebb kölyök, a jelentéktelen külsejű, gyenge, de bátor és hűséges 8-asét, aki vérre menő küzdelmek árán végül falkájának vezére lett. Ő és fogadott fia, a 21-es a hősei ennek a rendkívüli történetnek. "Valószínűleg a medve vadászta le a borjút a fák között. Az első fekete nyilván elcsente tőle a prédát, miközben a másik kettő elvonta a figyelmét. A grizzly most viszont már ott volt a kis szürke nyomában - szinte láttam magam előtt, ahogy a mancsával egyszerűen lecsapja, aztán széttépi a kölyköt. Ideges lettem, hiszen ismertem a 8-as történetét, tudtam, hogy még a testvérei is könnyűszerrel legyőzik bármikor - úgyhogy egészen megdöbbentett, aminek ezután a szemtanúja voltam. A 8-as megállt, megfordult, és lecövekelt szemtől szemben a grizzlyvel. A medve ettől ugyancsak meglepődött, hirtelen ő is megtorpant. Ott álltak szemben egymással néhány lépésnyire - mintha csak Dávidot és Góliátot néztem volna. Úgy tűnt, a medve tétovázik. A farkas dacosan rászegezte a tekintetét."

Mallorca, a Baleár-szigetek legnagyobbja, mágnesként vonz mindenkit: királyokat, művészeket, popsztárokat és egyéb hírességeket, valamint főleg turistákat. Talán egyetlen más hely sem ilyen sokarcú és változékony a Földközi-tenger körül. A turisztikai gyermekéveiben tömegnyaralóhelynek kikiáltott sziget az azóta eltelt időben olyan multikulturális mikrokozmosszá fejlődött, amelynek kiváló infrastruktúrája és elsőrangú gasztronómiája van, miközben legfőbb vonzerejét: a lenyűgözően szép természetet sem veszítette el. A nagyon barátságos helyi lakosok a családokat, a sportolni vágyókat, a kultúra rajongóit és a természetbarátokat egyaránt mindig szívesen látják itt. Erre a vonzó szigetre kalauzol bennünket a Marco Polo-sorozat - naprakész információkat tartalmazó és színes képekkel, illetve térképekkel illusztrált - új kötete.

Repülővel bő egy órára Budapesttől valóságos turistaparadicsom várja a nyaralókat, sokféle természeti szépséggel és változatos történelmi emlékekkel. A montenegrói tengerpart 300 kilométer hosszú, és mintegy 70 kilométernyi strand várja a fürdeni vágyókat. Az ország másik felét hegyek uralják, amelyek több mint kétezer méter magasra nyúlnak a tenger szintje fölé. Az ország a "vad szépség" mottóval csalogatja a turistákat, és valóban, nem egy helyen találkozhatunk érintetlen természettel. A sok kulturális emléket fölvonultató kis országot csak az 1960-as években fedezték föl mint turisztikai úti célt. Azóta Montenegró egyre erőteljesebben fejlődik, háta mögött hagyva a múltat, amikor gazdasági tekintetben mindig csak sereghajtó volt a hat jugoszláv tagköztársaság között. Ebbe a vonzó országba kalauzol bennünket a Marco Polo-sorozat - naprakész információkat tartalmazó és színes képekkel, illetve térképekkel illusztrált - új kötete.

Az egész világot bejárta a hír, amikor a sporttörténelmet írt tornásznő, Nadia Comaneci 1989 novemberében a zöldhatáron át megszökött Romániából. Felfedezése, elképesztő karrierje nem csak az edzőként befutó Károlyi házaspárral fonódott össze, vagy az Ónfalván (Onesti) szinte a semmiből megszülető versenytornával, de a kommunista terror eszközének számító Securitatéval is. Dédelgetett sztár volt ő, vagy aranykalitkába zárt, szabadságától megfosztott nemzeti kincs? Veszélyben forgott az élete a szökés után? A titkos iratokat, jelentéseket átnéző Stejarel Olaru alaposan dokumentált könyve izgalmas látleletet ad egy korszakról, a hol derékbatörő, hol határokat nem ismerő álmokról.

Paul Lendvai magyar származását soha egy percre sem feledte el, mégis a legjelentősebb osztrák újságíróvá tudott válni. Legújabb könyvében Ausztria II. világháború utáni történetét vázolja fel, a politikai élet meghatározó alakjainak kritikus elemzésén keresztül. "Ebben a könyvben a politikai pártok és a meghatározó politikusok kritikus mérlegét vontam meg, nemcsak az életrajzok és a szakirodalom felhasználásával, hanem saját tapasztalataim és korábbi, illetve jelenleg is aktív politikusokkal folytatott háttérbeszélgetéseim alapján." "Nem azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy "Mi jön most?", hanem tanulságokat igyekszem levonni a múltból, hogy rámutassak: mi az, amit el kell kerülnünk, és mi az, amit meg kell tennünk. Ebben az értelemben könyvem figyelmeztetésnek is tekinthető."

"Egy felmérésben egymillió középiskolás diák értékelte a vezetői képességét: 70 százalék átlagon felülinek tartotta magát, 60 százalék pedig úgy gondolta, olyan jól boldogul másokkal, hogy ennek alapján a legjobb 10 százalékba tartozik. Amikor egyetemi oktatók értékelték a tanítási képességüket, kétharmaduk a legjobb 25 százalékba sorolta magát. A túlzott magabiztosság újabb példái után megkérdezem a hallgatókat: Mit gondolnak, az amerikaiak hány százaléka tartotta magát az átlagosnál jobb autóvezetőnek? A diákok az összes eddiginél nagyobb számokat kiabálnak be, például 80 vagy 85 százalékot, és jókat kuncognak, mert annyira durvának tartják ezeket az értékeket. De mint kiderül, még mindig alábecsülik az arányt: a helyes válasz 93 százalék."