Corvina Kiadó strana 13 z 63

Hogyan és miért segíthet az "észszerűtlen viselkedés" az életünkön? Mik a józan észre hivatkozó szabályaink előnyei és hátrányai? Lehet-e, szabad-e észszerű célok elérése érdekében néha észszerűtlenül viselkednünk? A brit társadalomtudós új könyve fontos és égetően időszerű kérdéseket jár körül.

Megölhetjük-e Khronoszt, azaz megállíthatjuk-e valaha is az idő feltartóztathatatlan sodrását? Khronosz, a megszemélyesített Idő nem csak a fizikusok számára rejtély. Az volt már elődeink számára is, és nincs ez másként napjainkban sem. Az idő nem elvont fogalom, hanem anyagi szubsztancia: elfoglalja az egész világegyetemet, deformálódik, rezeg, hullámzik. Viharos volt a születése, nem szokványos a fejlődése. De akkor most halad előre vagy áll? Létezik vagy sem? Hogyan mérhető? Hogyan lassítja le a gravitáció? Hogyan állítják meg a fekete lyukak? És mi, emberek, megvagyunk-e nélküle? Az idő kiváló eszköz a környezetünkben való túléléshez, de amint megpróbáljuk megérteni, hogyan működik a mi bolygónkon kívüli világ, máris a feje tetejére áll minden. Ott a mi időnk szabályos ritmusa átadja helyét a turbulenciának, a kaotikus jelenségeknek és a felfoghatatlan méretű katasztrófáknak. Ha a távolságok nagyok, vagy ha a végtelenül kis léptékek világában járunk, a kronológia fogalma, az idő egymásutánisága értelmét veszti. Ezekre az örök és sokszor felfoghatatlanul rejtélyes kérdésekre keresi a választ Guido Tonelli olasz fizikus a tudomány mai állásával alátámasztott, ugyanakkor rendkívül szórakoztatóan megírt könyvében. „A szerző nem csupán teoretikus, hanem kísérleti fizikus is, aki hozzájárult a Higgs-bozon felfedezéséhez a genfi CERN-ben. Ennek köszönhetően új kötetének minden sorát áthatja az empirikus és az elméleti felkészültség.” (Riccardo Manzotti) „Tonelli nagy érdeme, hogy szenvedélyes érdeklődést kelt egy mindig is nehéznek látszó téma iránt, a kötet végén szembesítve az olvasót: akárhogy is igyekszünk, az időt sem megállítani, sem visszafordítani nem tudjuk, hacsak nem döntünk úgy, hogy azon kívül élünk.” (Maria Teresa Olivieri) „Tonelli, mint igazi kísérleti fizikus, eredményesen megbirkózik az egyik legbonyolultabb és legmegoldatlanabb kérdéssel, amellyel nekünk, sapienseknek valaha is szembe kellett néznünk: mi az idő? Világosan és - nemcsak a tudományból, hanem a mítoszokból, a művészetből, az irodalomból is példákat merítve - meggyőzően megkérdőjelezi azt, amit mi >>normálisan<< időként érzékelünk.” (Bruno Arpaia)

A KGB sikere után Bernard Lecomte új könyvvel jelentkezik, a szovjet titkosszolgálatok után most a szovjet (és orosz) politika legbelsőbb köreit mutatja be. A címben szereplő Kreml vörös téglafalainak látványa ugyanis mindenkinek magát a szovjet-orosz Birodalmat juttatja eszébe. Szerzőnk bepillantást enged e falak mögé; Raszputyintól Putyinig, a forradalomtól az ukrajnai háborúig a történelem legsötétebb titkait osztja meg az olvasóval. A tizenhét fejezet mindegyike meglepetésekkel szolgál: kiderül, hogy semmi sem egészen úgy volt, ahogy eddig gondoltuk. 1920. február 17-én 21 órakor a berlini rendőrség kiment a Lanwehr-csatornából egy húsz év körüli fiatal nőt, aki a jelek szerint öngyilkosságot akart elkövetni. A trauma hatása alatt álló, azonosíthatatlan nő hat hétig nem hajlandó megszólalni. A dalldorfi elmegyógyintézetbe szállítják, ahol két évet tölt, többnyire ágyban fekve, miközben elzárkózik a kihallgatások elől. Egészen addig, ameddig egyik betegtársa, aki korábban élt Oroszországban, szét nem kürtöli, hogy valójában a meggyilkolt cár egyik lánya...

„Az Örökös és a Tartalék – nem értékítélet, mégsem lehet félreérteni. Én voltam az árnyék, a támasz, a B terv… Akkor hívtak, ha helyettesítésre vagy figyelemelterelésre volt szükség. Ezt életem kezdetén tudatták velem, majd rendszeresen meg is erősítették.”  Édesanyja elvesztése előtt Harry herceget úgy ismerték, mint a komoly Örökös (bátyja, Vilmos herceg) gondtalan, jókedvű Tartalékát. A gyász azonban mindent megváltoztatott. Nehézségei akadtak az iskolában, dühös volt és magányos. Mivel a sajtót tartotta felelősnek anyja haláláért, nehezen fogadta el, hogy neki is a reflektorfényben kell élnie az életét.  21 éves korában csatlakozott a brit hadsereghez, ahol a fegyelem rendszert vitt az életébe. Két bevetés után hősként kezelték otthon, mégis elveszettebbnek érezte magát, mint valaha. Poszttraumás stressztől szenvedett, pánikrohamokkal küzdött. És ami a legfontosabb: nem találta az igaz szerelmet.  Aztán találkozott Meghannal. A világot magával ragadta a pár filmbeillő szerelme, és örömmel követték a meseszerű esküvőt. A sajtó azonban a kezdetektől fogva bántó, rasszista megjegyzésekkel, illetve különféle hazugságok terjesztésével támadta Harryt és Meghant. Látva felesége szenvedését, biztonságuk és mentális egészségük romlását, Harry nem látott más kiutat, mint hogy elhagyja szülőföldjét, még mielőtt a történelem megismételné önmagát. Az évszázadok során nem sokan merték otthagyni a királyi családot… az utolsó, aki ezt megpróbálta, épp Harry édesanyja volt.  A könyv keresetlen és tántoríthatatlan őszinteséggel mutatja be az önvizsgálat és a küzdelmes megértés fájdalmas folyamatát, a gyászt is legyőző szeretet örök hatalmát.  A szerző a Tartalék bevételeiből brit segélyszervezeteket kíván támogatni. Sussex hercege 1,5 millió dollárt adományozott a Sentebale nevű szervezetnek, melyet együtt alapított Seeiso herceggel, édesanyáik örökségének megfelelően, és amely HIV-fertőzött gyermekeket és fiatalokat támogat Lesothóban és Botswanában. Harry herceg a WellChild nevű non-profit szervezetet is támogatja, 300 ezer brit fonttal, melynek tizenöt éve királyi patrónusa. A WellChild komoly orvosi kezelést igénylő gyerekeknek és fiataloknak nyújt támogatást, hogy ne kórházban, hanem otthon gyógyulhassanak, amennyiben lehetséges.  A TARTALÉK angol nyelven Észak-Amerikában a Random House U.S. és a Random House Canada kiadásában jelenik meg, az Egyesült Királyságban, Írországban, Ausztráliában, Új-Zélandon, Indiában és Dél-Afrikában a Transworld, a Penguin Random House UK és a Random House Canada kiadói csoport tagja adja ki. A könyv fordításban a következő nyelveken jelenik meg: SPANYOL (Plaza & Janés/Penguin Random House Grupo Editorial), NÉMET (Penguin Verlag/Penguin Random House Verlagsgruppe GmbH), BRAZIL PORTUGÁL (Objetiva/Grupo Companhia das Letras), PORTUGÁLIAI PORTUGÁL (Objectiva/Penguin Random House Grupo Editorial), EGYSZERŰSÍTETT KÍNAI (Penguin Random House China), DÁN (Politikens Forlag), HOLLAND (Hollands Diep, an imprint of Overamstel), FINN (Otava Publishing Company Ltd.), FRANCIA (Éditions Fayard), GÖRÖG (Pedio Books), MAGYAR (Corvina Kiadó), OLASZ (Mondadori), LENGYEL (Wydawnictwo Marginesy), ROMÁN (Nemira Publishing House), és SVÉD (Albert Bonniers Förlag). 

„Mert már az maga vallás, ahogy a magyar ember a szép fehér abrosszal leterített asztalhoz ül, és áhítattal megeszi azt a jó sárga tyúklevest.” (Móricz Zsigmond)Nyáry Krisztián legújabb könyvében találkozik otthonunk két legőszintébb pontja: a kamránk és a könyvespolcunk.Az irodalomnak épp olyan ősi témája a gasztronómia, mint a szerelem. A legjobb magyar írók egy tál étel történetén keresztül mindent el tudtak mesélni szegénységről és gazdagságról, örömről és boldogtalanságról. Krúdy és Mikszáth nagyevő hősei, Móricz szegényember-portréi, Kosztolányi habos süteményt faló nőalakjai vagy éppen József Attila sosem volt libasültje nem alapanyagokról és főzéstechnikákról, hanem az ember leglényegéről szólnak. Ez a könyv olyan magyar írókat mutat be, akik az evés, az étkezési szokások vagy a főzés ábrázolásán keresztül mondtak el valami érvényeset a világról, Magyarországról vagy az emberi viszonyokról. És persze többségük a magánéletben is szeretett enni, vagy legalábbis jó ételekről álmodozni.30 író, 30 történet és kétszer annyi recept - Nyáry Krisztián megszokott stílusában.„Szeretőmet, a franciákat, a túrós tésztát és a rónaságot fülem hallatára ne gyalázza senki.” (Petőfi Sándor)„Minden tál étel egy szerelmi vallomás, vagy ellenkezője: egy csöndes válóper.” (Jókai Mór)„Ha az asszonyokról firkáltam, míg azokat szerettem jobban, mért ne írhassak most a konyha produktumairól, mikor ezekre gondolok szívesebben?” (Mikszáth Kálmán)„Az étkezés kultusza nemegyszer felülmúlja a nő és a szerelem jelentőségét.” (Krúdy Gyula)

„Nehezen besorolható műfajú írást tart kézben az olvasó: a visszaemlékezésként és izgalmas esszéként egyaránt érvényes szövegben korunk egyik példaadó művészettörténésze indul majd hat évtizedes "érzékeny utazásra" személyes és szakmai múltjába, érzékeltetve egyúttal a korszak mindegyre változó művészeti és társadalmi folyamatait is. A saját szavaival élve egész életében "paplanon lépkedő", a világban és a művészetben óvatos, de tudatos kíváncsisággal tájékozódó muzeológus finom megfigyelésekben gazdag - s irodalmi, zenei párhuzamokkal jócskán megerősített - képeket rajzol a 60-as évek közepétől elementáris erővel feltörő művészeti törekvésekről, az egymást követő generációk laza "örömzenéből" fokozatosan baljós előjelekkel telítődő fellépéséről, majd a rendszerváltás utáni évtizedek megváltozott képkultúrájáról tér- és időszemléletéről. Mindeközben anekdotikus részletekben is bővelkedő módon mutatja be a (kisvárosi) polgári értékek, hálózatok átalakulását, elillanását, az új, globális korszakba való beilleszkedését. Az utóbbi fél évszázad művészeti, társadalmi, emberi problémái iránti érdeklődését a könyvben Kovalovszky Márta LeSage nyomán a háztetőkön át bekukucskáló ördöghöz hasonlítja. De kíváncsisága valójában inkább az értékeket őrző és minden új iránt nyitott "ősz művészettörténész" gyengéd, de felelősségteljes figyelme.” (Pataki Gábor)„Aztán nem unalmas itt nektek?" - kérdezte egyszer valaki. A múzeumra gondolt és ásított, persze, képek, szobrok, valami kiállítások. "Micsoda? - kérdezett vissza. - De hiszen...” De hiszen a kezeik között fordultak meg azok a művek, amelyekben a kortárs művészet újabb változásának első jelei feltűntek, hogy aztán békésen növekedjenek a megelőző évek árnyékában, majd felnőve, megerősödve, játékos kergetőzés közepette átvegyék a "régi idők" helyét.

A kutya az ember legjobb barátja, szoktuk mondani, pedig még annál is több. Viszonyunk, sőt kapcsolatunk azért annyira szoros, mert amikor együtt vagyunk, a kötődés, a szeretet és a boldogság kémiája csúcsra jár mindkettőnkben, az emberben és a kutyában is. Például ha a kutyánkra nézünk, ugyanazok a hormonok termelődnek, mint amikor a csecsemő szemébe nézünk. Nem véletlen tehát, hogy ha van kutyánk, azzal lehetőséget kapunk arra, hogy sokkal jobb emberek legyünk. Stefan Gates Kutyológiája ebben segít nekünk - érzelmesen és humorosan.

Ezúttal a kelet-magyarországi Nyárligetre érkezik az angol magándetektív, hogy helybéli kollégájával, Schiffer Árpáddal felderítsék egy potentát meggyilkolásának körülményeit.1931-ben járunk, a gazdasági válság mélypontján, a regény azonban a legkevésbé sem sötét árnyalatú. A helyi szokásokkal szembesülő Holmes pedig nem győz csodálkozni.

E könyv elolvasása során az olvasó megtanulja, hogyan válhat az időben történő kilépés, bizonyos dolgok megfelelő pillanatban való feladása igazi erénnyé. Rengeteg olyasmi akad az életünkben, amihez feltétlenül érdemes ragaszkodni, de jócskán vannak olyanok is, amelyek nem érik meg, hogy mindenáron kitartsunk mellettük. A trükk abban rejlik, hogy rájöjjünk, mikor jön el az ideje odébbállnunk. Az ehhez szükséges eszközök kifejlesztésében nyújt segítséget ez a kötet. „Ez a nagyszerű és szórakoztató könyv az ember cselekedeteinek és döntéseinek egyik fő hibáját: a feladásként értelmezett kilépéssel szembeni előítéletet dokumentálja. Jómagam sokat tanultam a kudarcokról szóló, lenyűgöző történeteiből és megalapozott következtetéseiből.” (Daniel Kahneman pszichológus)

Több mint fél évszázaddal a halála után Marilyn Monroe még mindig a világ egyik leghíresebb embere. Tragikusan rövid élete során szinte mindenki össze-vissza hazudozott róla, és ő maga is kivette a részét a ködösítésből. Anthony Summers a pletykák, hazugságok és mítoszok mögé nézett, minden elérhető dokumentumot alaposan megvizsgált, elkészített több mint hatszáz interjút, hogy végül megmutassa nekünk: milyen is volt valójában a Norma Jeane néven született későbbi filmsztár. "Még soha semmi nem vitt közelebb a rejtély megoldásához, mint ez a könyv." (The Guardian) "A legpontosabb beszámoló Monroe életéről és haláláról." (Evening Standard) "Fantasztikus olvasmány! Marilyn Monroe szelleme végig ott kísért a lapokon."

Ferenc Molnár (1878-1952) is perhaps best known in the world for his brilliant drawing room comedies such as The Swan and The Guardsman. But in Hungary it was his novel for young people, The Paul Street Boys (1907), which insured his lasting popularity. Translated into English in 1927 and here updated, the novel about two gangs of boys fighting a war for a piece of land, a derelict building site which to them is a cherished symbol of freedom, is still the same fascinating story it was nearly a century ago. "At the time Ferenc Molnár wrote The Paul Street Boys, Cooper's Indian war-stories were extremely popular in Hungary and there is the flavour of their morality in this book," writes Mátyás Sárközi, Molnár's grandson, in his Preface to the present edition. "There are examples of good camaraderie, loyalty, idealism, but Molnár always manages to save himself from being just a shade too sentimental. Like Mark Twain he has the wit and the good writer's sense to mix the grotesque with the pathetic." A true world classic of its kind, The Paul Street Boys, which has been out of print for decades, is a juvenile classic that has lost none of its magic.

Amikor Truman elnök elrendelte Hirosima és Nagaszaki bombázását, senki sem tudta pontosan, milyen pusztító erő rejlik az atommaghasadásban. A nukleáris katasztrófák kapcsán rögtön eszünkbe jutnak a csernobili és a fukusimai reaktorokban bekövetkezett végzetes balesetek, de a könyvben tárgyalt esetek túlnyomó része sokak számára teljesen ismeretlen. A felsorakoztatott tények, amelyek közül nem egyet még mindig titkolni igyekeznek az érintett államok, aggasztó igazságra mutatnak rá: sokkal többször kerültünk az Armageddon szélére, mint azt a közvélemény gondolná. Az 1945-ös első és utolsó atomháború óta ijesztően sok nukleáris baleset történt: véletlen folytán bekövetkezett vagy akár szándékosan előidézett, az utolsó pillanatban elhárított katasztrófa. Annak ellenére, hogy az emberiség tisztában van a nukleáris konfliktusok pusztító természetével, az 1960-as évek óta nyolc alkalommal is eljutottunk a katasztrófahelyzet szélére. A katasztrófa küszöbén történeti megközelítésű figyelmeztetés a jelen számára. Felhívás, hogy kapjuk fel a fejünk, figyeljünk oda, és tudatosítsuk magunkban: a nukleáris katasztrófa nagyon is valós veszély. Aktuális és fontos könyv, hiszen a bolygónk jövője mindannyiunk ügye.

Miért döntött Isten egyszer csak úgy, hogy teremteni fog? Volt-e valami a "kezdet" előtt? Honnan vannak angyalok? Mit is jelent a "bűnbeesés"? A kígyó valóban csak egy az állatok közül, vagy valami gonosz erő hat rajta keresztül? De hogyan jöhetett létre egy ilyen gonosz lény? Milyen volt az ember a bukás előtt és milyen lett utána? Hogyan rendezkedtek be Ádámék itt, ebben a földi létben? Hogyan hozza helyre Krisztus mindazt, amit Ádám elrontott, és hogyan jut el a történelem, illetve az üdvtörténet Ádámtól Krisztusig? És milyen szerep jut ebben Melkicedeknek, a rejtélyes papkirálynak? Ezekre, és sok más hasonló kérdésre keresték a választ a zsidó és keresztény gondolkodók már nagyon korai időktől kezdve, létrehozva ezáltal a Biblia körül kialakuló sokrétű, tarka irodalmat. Ennek két különleges, viszonylag kevéssé ismert gyöngyszemét tesszük most közzé, Pszeudo-Epiphaniosz Hexaémeronját és az Ádám és Éva harca a Sátánnal című apokrifet, mindkettőt ge'ezből, klasszikus etióp nyelvből fordítva. A két egymásra épülő írás a világ teremtésétől Krisztusig beszéli el az eseményeket, felhasználva ősi hagyományokat is, miközben színes leírásaival és népmesei elemeivel remek szórakozást kínál az olvasónak. 

Ez a könyv nem a költő Petőfivel foglalkozik, hanem a levélíró, az útinaplót jegyző és a nyilvánossághoz forduló közírót mutatja be. Aki a pesti polgári közeg számára is szokatlanul szabadszájú volt: igen cifrán káromkodott, sőt még leveleiben is leír olyan szavakat, amelyeket az illemtudó kiadások rendre kipontoztak. Aki olyan mesterien tudott pénzt kunyerálni, hogy a kölcsönadó azt érezhette, ő van megtisztelve, hogy kisegítheti Sándor büdzséjét. Aki aztán ezeket a kölcsönöket nem mindig fizette vissza, de igen kreatívan meg tudta magyarázni, miért van nála jobb helyen a pénz. Akinek fergeteges humora volt, tessék csak elolvasni az úti jegyzeteit (mindkettő csorbítatlanul szerepel e könyvben) vagy az Arany Jánossal folytatott levelezését (néhány Petőfi-levél olvasható itt is). Aki ugyanis azt gondolná, a magyar romantika két állócsillaga sótlan figurák, afféle karót nyelt félistenek voltak, a levelekből láthatja majd: mint két viháncoló kamasz ugratták egymást, bolondoztak, és közben elképesztően kreatívan használták a magyar (és a latin, az angol, a német, a francia) nyelvet. Mindezekről mások is írtak és beszéltek már hosszan, de most, újra olvasva Petőfi életművét az egyik legfontosabb tanulságnak ez tűnt, és erről talán ritkán esik szó: de hiszen ez az ember olyan fiatal! Benne van minden sorában a fiatalság ereje, magabiztossága, bája és szépsége, fésületlensége és igazságkeresése. Mert hiába tapasztaltabb, bölcsebb az idősebb ember: az újítást, a változást mindig a fiatalok hozzák el. És éppen azért érhette el Petőfi a kor szellemi csúcsteljesítményét, mert a magyar nemzet is fiatal volt még akkor, ezért is érezzük azt, mennyire összenőttek. Egy fiatal nemzet fiatal zsenije volt. Azóta tapasztaltabbak lettünk, egy kicsit tán bölcsebbek, de sokkal-sokkal cinikusabbak, megkeseredettebbek és szomorúbbak is. Ki tudja, leszünk-e még valaha is olyan frissek, életerősek, vidámak és boldogok, mint Petőfi Sándor 1848 kitüntetett pillanataiban? Titkon talán mind ezt reméljük, legalább egy kicsit.

Honnan érkeztek az első földművelők a Kárpát-medencébe, és hogyan festettek a modern várostervezés kezdetei Magyarországon? Mikor szerepelt Magyarországon kiadott világtérképen először az amerikai kontinens, miként terjedt el az Újvilágból származó paprika? Kik szürcsöltek elsőként kávét kínai porcelánból Budán, és milyen szerepet játszott az Amerika leigázásából származó ezüst a magyarországi törökellenes háborúkban? Miért csókolta meg Szapolyai János Szulejmán szultán kezét? Miért okozta egy indonéz vulkánkitörés a nyár elmaradását Magyarországon, és miként lett az ország "akácnagyhatalom"?E könyv - a Magyarország globális története, 1869-2022 idősebb testvére - nagyszabású kísérlet Magyarország történetének újragondolására. Szerzői - történészek, geológusok, régészek, nyelvészek, irodalmárok, a könyv-, a művészet- és építészettörténet, illetve a vallástudomány képviselői - az ország és lakosainak határokon átívelő kapcsolataiból és globális beágyazódottságaiból indulnak ki.Évezredek meghatározó jelentőségű, de mégis csak kevésbé ismert vagy nem kellően tudatosított történeteit elemzik tudományos színvonalon, ugyanakkor közérthető stílusban. Érdemben bemutatják, hogy - a változó kiterjedésű és formájú - Magyarország az elmúlt évezred során milyen módokon volt a globális történelem némileg sajátos, de nagyon is integráns része, és kapcsolatai idővel miként hálózták be bolygónkat.Szerzők:Ács Pál, Ágoston Gábor, Baár Mónika, Bácsatyai Dániel, Balogh Piroska, Balogh Róbert, Bárány Attila, Benda Borbála, Berecz Ágoston, Bodrogi Ferenc, Cieger András, Csákó Judit, F. Romhányi Beatrix, Fata Márta, Fedeles Tamás, Gál Judit, Lumini?a Gatejel, G. Etényi Nóra, Halmos Károly, Hőnich Henrik, Jakab Gusztáv, Kármán Gábor, Kázmér Miklós, Klaniczay Gábor, Klein Rudolf, Klement Judit, Koloh Gábor, Komori Tünde, Konrád Miklós, Kontler László, Kovács Bálint, Kovács Janka, Kovács Péter, Kovács Szilvia, Kökényesi Zsolt, Kuzder Rita, Laczó Ferenc, Láng Benedek, Langó Péter, Lévai Csaba, Mészáros Ágnes, Mézes Ádám, Mihalik Béla, Mikó Árpád, Monostori Tibor, Nagy Balázs, Nagy Levente, Nagy Pál, Robert Nemes, Németh Ágnes, Pálffy Géza, Papp Adrienn, Rácz Zsófia, Rétfalvi Zsófia, Sándor Klára, Siklósi Zsuzsanna, Simon Melinda, Skorka Renáta, Sz. Kristóf Ildikó, Szabados János, Szabó András, Szabó Dániel, Szakács Béla Zsolt, Szende Katalin, Thoroczkay Gábor, Tóth Ferenc, Tóth G. Péter, Tóth Hajnalka, Tóth Heléna, Tózsa-Rigó Attila, Török Zsolt, Ugry Bálint, Uhrin Dorottya, V. Szabó Gábor, Vadas András, Varga Bálint, Vásáry István, Végsheő Tamás, Velladics Márta, Veszprémy László, Vida Tivadar, Zászkaliczky Márton

Tévedés ne essék, figyelmezteti az olvasót a szerző: itt a gengszterek a "jó fiúk". A harmincas évek végén az amerikai zsidó maffia -- a maga sajátos módján -- hadba lépett az amerikai náci Bund ellen, méghozzá egy bíró felkérésére, aki kikötötte: csontok törhetnek, orrok vérezhetnek, de gyilkolni nem szabad. Ha Rejtő Jenő történelmi regényt írt volna, valami ilyesmi került volna ki a keze alól. Sziporkázóan szellemes, szórakoztató, ráadásul az elsőtől az utolsó betűig igaz. „A hadtörténészek feljegyzései szerint a Third Ward Polgárőrei méltónak bizonyultak történelmi elődeikhez. Az amerikai függetlenségi háborúban a brit katonák alakzatban vonultak fel, és általában is ragaszkodtak a hadviselés szabályaihoz, az amerikaiak viszont gerilla-hadviselést folytattak ellenük. Hasonló történt itt is. Meglehet, hogy a nácik összehangoltabban harcoltak, viszont a zsidók serege profi bokszolókból és pénzbehajtókból állt. Úgy is mondhatnánk, hogy profi menetelők szálltak szembe profi verekedőkkel. Egy zsidó a kalapácsával akkorát ütött egy náci felkarjára, hogy utána könnyedén letéphette onnan a horogkeresztes karszalagot, de úgy, hogy jött vele némi hús is a csontról. A Robert Michelis nevű áldozat ordítva rogyott össze.” „Meg kell értetni velük, hogy nácinak lenni veszélyes.” - (Nathan Perlman bíró, a náciverés szellemi atyja). „A színpadot horogkereszttel és Hitler-képpel díszítették. Mi nem voltunk valami sokan, de keményen odatettük magunkat. Némelyiket egyszerűen kidobtuk az ablakon. Meg akartuk mutatni nekik, hogy a zsidók nem mindig tűrik tétlenül a sértegetést.” - (Meyer Lansky, gengszter).