Corvina Kiadó strana 9 z 63

Lendvai könyve áttekinti a mai Putyin- és Orbán-barátok elődeit, és rámutat, mennyire végzetesnek bizonyult hozzászoknunk a politikai képmutatáshoz. Azokat a híres értelmiségieket mutatja be, akik íróként és önkéntes tudósítóként, naivitásból vagy anyagi érdekből, ""politikai zarándokokként"" dicsőítették a diktátorokat Sztálintól Castróig, és elbagatellizálták a zsarnokságukat. Két fejezet pedig azon német politikusok, főként Gerhard Schröder egykori kancellár felelősségéről szól, akik legitimálták és közvetett módon pénzelték Putyin rendszerét.„Lendvai rendelkezik egy ritka adottsággal: tud analizálni és ugyanakkor mesélni is. Évtizedek óta számol be külpolitikai újságíróként ragyogó cikkekben lebilincselően a történésekről - és ezek távlati jelentőségéről. Új könyvének címe lehetne akár: A nyugati politikusok keleti zsarnokokkal szembeni vakságáról is.” - Der Standard.„Minden sorában érezhető Lendvai felháborodása és aggodalma, hogy Nyugaton nem látták: a nacionalisták és autokraták az értékeiket fenyegetik. Schröder, Putyin és Orbán elítélése mellett azonban a szerző megmutatja hőseit is: az ellenállókat, a tisztánlátókat, az elvekhez és az alkotmányhoz hű politikusokat.” - Süddeutsche Zeitung.„Miért mérte fel a német politika olyan sokáig teljesen tévesen az orosz elnököt? Kétkulacsosság, álszenteskedés, képmutatás: Paul Lendvai nevén nevezi a gyengeségeket, melyek a nyugati államokat évtizedeken keresztül távol tartották a reális Oroszország-politikától.” - Neue Zürcher Zeitung.

Öntörvényű kívülálló, aki a megannyi jelölés és egyéb elismerés mellett többször is megkapta az Oscar-díjat, a Golden Globe-ot, az Arany Pálmát. A keresztapa, az Apokalipszis most és a Drakula rendezője, aki már pályája elején saját filmbirodalmat épít, hogy senki, még Hollywood se szólhasson bele abba, amit csinál, hogy mindig a maga útját járhassa, még ha az nemcsak sikerekről, hanem kudarcokról is szól. Coppola mindent felemésztő szenvedélye sokszor a színészek és a filmes munkatársak mellett családja tagjait is megviselte – mert ha forog a kamera, semmi más nem számít. Sam Wasson szövege pont olyan energikus, mint Coppola művészete. Beszélgetések, visszaemlékezések és interjúk kavalkádjából áll össze a könyv, amiből a főszereplő mellett többek között George Lucasról, Martin Scorseséről vagy Steven Spielbergről, vagyis az amerikai filmkészítés elmúlt közel hatvan évéről is megtudunk sok mindent. Filmrajongóknak kötelező olvasmány!

Huszonöt évnyi régészeti kutatás után LudovicSlimak 2015 augusztusában, egy dél-franciaországi barlangban egy test maradványaira bukkan. A világ minden tájáról érkező kutatócsoportok vizsgálják a fontos felfedezést: az egyik utolsó Neander-völgyi emberé lehet, de a legkorszerűbb tudományos elemzések eredményei ellentmondanak egymásnak. A hihetetlen lelet fokozatosan tárja fel titkait,arra késztetve a kutatókat, hogy gyökeresen átírják az utolsó európai Neander-völgyiek történetét.Slimak lenyűgöző tájakra repíti az olvasót, szövegében váltakoznak a tudományos barangolásokról szóló részletek, az útleírások és a létünkről szóló filozófiai töprengések. A könyv egyben időutazás tudásunk határain túlra, az emberiség legnagyobb kihalásával szembesítve bennünket.

„Piketty az egyenlőség fogalmát tágabban kezeli: nemcsak a jövedelem és a tulajdon, hanem a nemek és rasszok szempontjából is vizsgálja. Azzal, hogy az egyenlőtlenségről az egyenlőségre helyezi a hangsúlyt, azt sugallja, nemcsak kíméletlen kritikára van szükség, hanem hatékony gyógymódra is.” (The New York Times) A világhírű francia közgazdász új könyvében a 18. századtól kezdve vizsgálja a kapitalizmus kialakulását és különböző korszakait. A világ működésének fenntarthatóságát egyértelműen a vagyoni-tulajdoni egyenlőtlenségek csökkentésében és az arányos teherviselésben látja, mint amilyen a progresszív adózás vagy a túl nagy vagyonok öröklési rendjének módosítása.

„Kávéház nélkül nincs irodalom” - írta Márai Sándor, és nem túlzott. A kávéház közel kétszáz évig nemcsak második lakhelye volt a magyar művészeknek, hanem az egymást formáló eszmék és a polgári szabadság iskolája is. Nélküle irodalmunk, sőt, a teljes magyar kultúra is alapvetően másmilyen lenne. Ez a Kármán Józseftől Kertész Imréig, Csokonaitól Csoóri Sándorig tartó két évszázad legalább harminc éve lezárult. A kávéházak korszaka lejárt, de egykori művész vendégeik öröksége ma is velünk él. Az ő törzskávéházaikról, mindennapjaikról, komoly vitáikról és komolytalan mulatságaikról szól ez a könyv - a Nyáry Krisztiántól megszokott, információkban gazdag, szórakoztató stílusban.

Mindaz, ami körülvesz bennünket: a sziklákat és a bolygókat, a virágokat és a csillagokat, de beleértve a mi magunkat is alkotó anyag különleges tulajdonságokkal rendelkezik, és számos rejtéllyel szolgál. Egyáltalán: miből vagyunk? Mi tartja össze az anyagi testeket? Van különbség a földi anyag, illetve és a Napot és a többi csillagot alkotó égi anyag között? Milyen értelemben anyagállapot a vákuum? Milyen formát ölt az anyag a nagy fekete lyukak belsejében? Ezekre az örök és sokszor felfoghatatlanul rejtélyes kérdésekre keresi a választ Guido Tonelli olasz fizikus. A Genezis és az Idő című könyve után ismét meglepő utazásra kísér el bennünket a kortárs tudomány világában, a tőle megszokott magával ragadó nyelven kalauzolva bennünket. Mindez lehetővé teszi az olvasó számára, hogy új szemmel tekintsen a világmindenségre, sőt talán önmagára is. 

Homok, só, vas, réz, olaj és lítium: az emberiség történetének legfontosabb anyagai. Birodalmakat hoztak létre, civilizációkat romboltak le - évezredeken át táplálták a fantáziánkat és kapzsiságunkat. Mai világunk nem létezne nélkülük, jövőnket pedig a kereskedelmük fölötti ellenőrzésért folyó küzdelem határozza meg. 2019-ben több anyagot bányásztunk, mint az emberiség 1950 előtti egész történelme során! Minden tonna fosszilis tüzelőanyagra hat tonna más anyag - homok, fa, ásványok sokasága - jutott. Conway kontinenseken, kultúrákon és korszakokon átívelő utazásokon tárja fel mai életünk alapjait -Európa legmélyebb bányájának forróságot árasztó mélységeitől a makulátlanul tiszta tajvani chipgyárakon át a lítiumsókat rejtő, kísértetiesen zöld medencékig. Az Anyagi világ azokat az embereket, azokat a lélegzetelállító gyártási folyamatokat és szinte ismeretlen vállalatokat ismerteti, amelyek csodát tesznek a nyersanyagokkal. A kötet eredeti megvilágításban meséli el az emberi civilizáció történetét és villantja fel lehetséges jövőjét. 

Mi lehet a közös nevező egy zöldfülű CIA-ügynökben, egyrégimotoros NASA-pszichológusban, a Netflix kommunikációs igazgatójában és az Agymenők íróiban? Charles Duhiggnál összekapcsolódnak: a Pulitzer-díjas újságíró és New York Times-bestsellerszerző ugyanis arra vállalkozik, hogy számos tanulmányt és esetetgondosanmegvizsgálva megfejtse a sikeres társas kommunikáció titkát. Talán Ön is eltűnődött már azon, miért siklik félre a beszélgetés házastársával, barátaival vagy munkatársaival.Megesik, hogy nehéz kapcsolódnunk embertársainkhoz, megtalálnunk velük a közös hangot. Hiszen mindannyian különbözőek vagyunk. Ilyenkor felmerülhet bennünk a kérdés: vajon szuperképességekre kell-e szert tennünk ahhoz, hogy megértessük magunkat, és megértsünk másokat? Duhigg a választ keresve felfedezőútra indul, mely során megannyi tanulságos és szórakoztató !esetet vesz számba, és három alapkérdésen keresztül levezeti, hogyan válhat bárki szuperkommunikátorrá. 

Jókai varázslatos világok teremtője, Magyarország legolvasottabb írója, nemzedékek kedvence volt. Manapság leginkább kötelező olvasmányként találkozunk vele, valószínűleg kevesen veszik le a polcról egy-egy regényét csak úgy, a maguk szórakoztatására. Pedig érdemes, mert kivételes tehetségű író volt, a magyar kultúra egyik legkiemelkedőbb korszakának zsenije. Rengeteget írt, természetesen karácsonyi tematikájú novellákat is, hiszen az a típusú ünneplés (feldíszített fenyőfával, ajándékozással, jellegzetes menüsorral), amit mindannyian ismerünk, éppen az ő életében terjedt el és vált hagyománnyá. E könyvben tizenkét karácsonyi története szerepel (plusz egy szilveszteri ráadás), a kisprózákon kívül néhány, a témába vágó regényfejezettel kiegészítve, így az olvasó újra fölfedezheti magának a magyar romantika legfontosabb alkotóját, s nem mellesleg újra és újra elámulhat sziporkázó humorán és fantáziáján, nyelvi és érzelmi gazdagságán - ez utóbbira talán még sosem volt annyira szükségünk, mint manapság. 

A matematika hosszú utat tett meg azóta, hogy az emberiség először kezdett matematikai gondolatokat karcolni csontokra, agyagra és papírra. Történetünk Hüpatiától, az első nagy matematikusnőtől vezet el bennünket Karen Uhlenbeckig, az első nőig, aki elnyerte az Abel-díjat, a "matematikusok Nobel-díját". Útközben persze bejárjuk a világot, hogy találkozzunk zseniális tudósokkal, csillagászokkal és matematikusokkal, olyan emberekkel, akik jelentős szerepet játszottak a számok világa rejtett igazságainak feltárásában. A több ezer évre és szinte minden matematikai tudományágra kiterjedő kötet maga a rendkívül lenyűgöző narratív történelem. A matematika történetét úgy meséli el, amilyen valójában - gyönyörűen kaotikus együttműködés.

Bolgár Dániel történész amellett érvel nagy anyagot feldolgozva, egyszerű szavakkal és merész humorral, hogy mindenki azt kapta, amit nem érdemelt.A teljesítmények elbírálását ugyanis elfogulttá tette az az ősrégi fantázia, hogy a zsidók esze éles, ám testük csúnya, karjuk gyenge, jellemük megbízhatatlan, és épp ennek az ellenkezője a keresztényeké, ami miatt a szellemi versengésekben felül-, a testiekben alulértékelték a zsidókat. A valóságos zsidó, e mindannyiunkhoz igen hasonló, meglehetősen szürke alak életét eluralta a képzeletbeli zsidó vérbő figurája. Az egyenlőtlenségek hátterében az erősebb fél önmegvetése, a gyengébb fél felsőbbrendű képességeibe vetett rögeszmés hite állt.

A Samudaripen jelentős kutatási eredmény. Már elődje, a 2004-ben megjelent Kali Trash is figyelemre méltó adatokat, tényeket tartalmazott, e kötetben azonban a szerző alapos munkával hiányokat pótló, új eredményekre jutott. A kézirat erőssége, hogy bizonyítja, a kutató kész új felismerések, új megközelítések feltárására, publikálására. Nem tartózkodik az ütközésektől a régi beidegződésekkel. Következtetései, érvelései megalapozottak, a nehéz, összetett témában a tudományos irodalom javára szolgálnak. Az új kutatási eredményből kibontakozik a legújabb kori cigány sors, a cigány nép kiszolgáltatottsága, a sokszor széles körű társadalmi közönyből fakadó magára utaltsága. Pedig számos történelmi adat, érv szól amellett, hogy a cigányok adott korokban a magyarok pártjára álltak, sorsuk és a magyar sors sokban egybefonódott, ahogy többször szét is vált. Mégis, Magyarország urainak többsége, a városok és falvak népe tevőlegesen elutasította a nem ritkán gyümölcsöző együttélést, megtörte a reményt, hogy együtt könnyebb. Utóbbi különösen a huszadik századra érvényes, sőt tragikus, máig szégyenletes.Bársony Jánosnak és segítő munkatársainak új munkája, a feltárt adatok halmazai bizonyítják, hogy a cigányság és a hazai, megvetni való anticiganizmus históriáját szünet nélkül, sok odaadással kutatni kell. Évtizedek múltán is szükség indokolja, érdemes. A sokszor tragikus történetben számos feltárni való lappang. A tényeket, tanulságokat meg kell örökíteni, nemzedékek emlékezetében, könyvtárakban, filmtárakban megőrizni, tanulóknak, tanároknak hivatással tanítani. Prof. emeritus dr. Szita Szabolcs, az MTA doktora 

„1942 nyár közepére elterjedt az SS-nél a hír, hogy Zippi tehetséges: ért a tervezéshez és kifogástalanul ügyel a részletekre, hogy jó szervező és megbízhatóan dolgozik. Alkalmi munkákkal keresték meg: táblákat és számokat festett szekrényekre, feliratozta a szekrényeket. Valahányszor berendelték az adminisztrációs irodába Zippit, Langefeld, a tábor legmagasabb rangú vezetője elé került. A 2286-os fogoly engedélyt kér a belépésre, mondta Zippi ilyenkor Langefeld ajtaja előtt. Miután a megkapta az engedélyt, úgy három méterre állt Langefeldtől: a foglyoknak mindig pontosan ekkora távolságot kellett tartaniuk minden SS-es férfitól és nőtől, hogy ne fertőzzék meg őket bármilyen betegséggel, amit esetleg hordozhatnak. Miután megkapta a parancsot, Zippinek még egyszer meg kellett alázkodnia. A 2286-os fogoly engedélyt kér a távozásra, kiáltotta. Miután elbocsátották, elindult, hogy elvégezze a rá bízott feladatot.” Igaz történet fájdalomról, szerelemről, veszteségről, áldozatvállalásról – két holokauszt-túlélőről, akik egymásba szerettek a történelem leghírhedtebb haláltáborában. Mindketten „kiváltságos” foglyok voltak. David Wisniát, a varsói gettóból származó lengyel fiút náci fogvatartói a szórakoztatásukra választották ki, amikor megtudták, hogy tehetséges énekes. Zippi Spitzer Szlovákiából az elsők között érkezett Auschwitzba, nyelvtudása és grafikai képzettsége révén irodai beosztást kapott: ő volt a tábor „grafikusa”, ő festette a rabok hátára a vörös csíkokat, ő lett a statisztikák készítője. Növekvő befolyását arra használta fel, hogy minél több nőt és férfit megmentsen. És közben szerelmes lett Davidba. Közös jövőt terveztek, miközben találkozásaikat fekete-fehér egyenruhás rabok rejtegették az őrök szeme elől. Utolsó együttlétük alkalmával megígérték egymásnak, hogy Varsóban találkoznak, ha mindketten túlélik a poklok poklát. Keren Blankfeld író, újságíró, cikkei többek között a The New York Timesban, a Forbesban és Reutersnél jelentek meg. Nagyszülei kivétel nélkül 2. világháborús menekültek Európából, ő maga Brazíliában született, családjával tizenkét éves korában költöztek az Egyesült Államokba. Ez az első könyve.

Alighanem még sosem gyűlt össze annyi híres író és újságíró egy fedél alatt a világ minden részéről, mint 1946-ban Nürnbergben.John Dos Passos és Erika Mann, Erich Kästner és Martha Gellhorn, Willy Brandt és Markus Wolf: azért jöttek, hogy tudósítsanak - a háború és a holokauszt rémtetteiről, amiket a bíróság ott tárgyalt. A Faber-Castell-kastélyban laktak és írtak, vitatkoztak és táncoltak, ittak és keseregtek. Uwe Neumahr az ő történetüket meséli el izgalmas és megindító könyvében.

„Korhű részleteivel és finom, költői prózájával egy különös pár hétköznapi történetét ötvözi A cápa filmek adrenalinlöketével... Rendkívüli portré egy házasságról, amely az egyre romló esélyek ellenére is a felszínen marad.” - Financial Times. Maurice és Maralyn Bailey 1972-ben hónapokat töltött mentőcsónakjukban a Csendes-óceánon, miután egy bálna elsüllyesztette a hajójukat. Maurice leveleit és Maralyn naplóbejegyzéseit olvasva azonban nyilvánvalóvá válik: Maurice személyisége is ugyanolyan viharos, akár az óceán. A házaspár viszontagságos túlélése egyben egy megrendítő szerelmi történet is. Mert vajon szavakban vagy tettekben nyilvánul meg a szerelem? Számít-e mindez, amikor a túlélés a tét? „Sosem válik szentimentálissá, tökéletes a tempója. A legjobb fajta történet: igaz.” – Economist. 

Dr. Karikó Katalin, Szegedi Tudományegyetem professzorának ajánlója: „Ez a könyv egy merész kiáltvány, amely leleplezi az orvosbiológiai kutatás jelenlegi, elkeserítő állapotát - minden becsületes és elkötelezett tudós nevében. Szabó professzor alapos elemzést ad az észszerűtlen kutatási ösztöndíj-odaítélési rendszerekről és a korrupt publikációs gyakorlatokról, és átfogó reformokat sürget.” Részlet a műből: „Az már önmagában is elég nagy baj, hogy kutatók nem tudják reprodukálni más kutatók eredményeit. De a gond ennél sokkal nagyobb. Kiderült ugyanis, hogy a legtöbb kutató gyakran még a saját adatait sem tudja reprodukálni. 2016-ban a tekintélyes tudományos folyóirat, a Nature közzétette saját anonim felmérésének eredményét. A biológia és az orvostudomány területén dolgozó válaszadók 65-75%-a nyilatkozta azt, hogy képtelen reprodukálni mások által közzétett adatokat, és 50-60% azt is elismerte, hogy saját korábbi kutatási eredményeinek reprodukálásával is gondjaik vannak.” Dr. Szabó Csaba professzor Budapesten szerezte meg orvosdoktori és PhD-fokozatát, majd a 90-es évek elején posztdoktori ösztöndíjasként dolgozott a Nobel-díjas Sir John Vane-nél a londoni William Harvey Kutatóintézetben. 1994 és 2018 között a gyógyszertan, a kísérletes sebészet és az aneszteziológia professzoraként különböző kutatócsoportokat vezetett az USA-ban Ohióban, Massachusettsben, New Jerseyben és Texasban. Emellett több biotechnológiai vállalat tudományos vezetőjeként is tevékenykedett. 2018-ban visszatért Európába, ahol a svájci Fribourgi Egyetem farmakológiai szekcióját vezeti. Mintegy 90 000 szakirodalmi hivatkozással a világ egyik legtöbbet idézett gyógyszerkutatója. Tudományos munkájáért számos díjat kapott, többek között a Brit és az Amerikai Gyógyszerkutatási Társaságok nagydíjait, a Gábor Dénes Innovációs Díjat, a Texas Star-díjat, a John Vane-érmet és a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.