Fapadoskonyv.hu strana 15 z 82

Babits Mihály #a #Jónás könyvét #súlyos operációja után a betegágyon vetette papírra, amikor némaságra ítélve csak beszélgeto füzeteivel tartotta kapcsolatát, a külvilággal. A Nyugat 1938 szeptemberi számában jelent meg eloször. Elbeszélo költemény, mely egyben a bibliai történet mögé rejtett szellemi önéletrajz, lírai önvallomás is. A költo kívülrol szemléli önmagát. Önarcképét Jónás személyében festette meg, de nem mindenben azonosította önmagát.

Eugénie spanyol nemes kisasszony 1826-ban született és házassága révén lett III. Napóleon felesége és Franciaország császárnéja. Művelt és intelligens asszony volt – neki köszönheti a Louis Vuitton márka a felemelkedését – szépsége és egyénisége nagyban hozzájárult a császárság csillogásához. A második császárság bukását követően Angliába menekült. Hosszú életében végig megőrizte politikai tisztánlátását. 92 éve korában, a Versailles-i békeszerződés aláírását követően megjegyezte: ez nem béke, hanem egy új háború magvainak elvetése… Csillogó elméje és a nagypolitikában játszott szerepe és tapasztalata miatt manapság is igen érdekes és elsődleges forrás véleménye, visszaemlékezése, amit az ugyancsak kiváló francia diplomata, író és történész, Maurice Paléologue jegyzett le. A kötetet Szini Gyula fordította, és kiadónk számos friss jegyzettel látott el.

- Michael, jó társaságban hal meg - mondta olyan természetes hangon, hogy első pillanatra senki se fogta fel, mit mondott -, már ha engem jó társaságnak tart. - Mit mondasz? - kapkodott levegő után az ezredes. - Hát azt gondolom, hogy engem is megölnek - mondta Kate derűsen, ami érthetetlen volt Michaelnek -, mert elárultam az egész társaságot. E pillanatban Garon valósággal ajtóstól rontott be hozzájuk. - Még nem jártak a dokknál! - ordította. -Elmentek másfelé. - Másfelé! - riadt fel Gregori. - Hová? - Éppen most telefonáltam nekik - lihegett a doktor. - Lord Flanboroughoz mentek. Minden az övé."

Teljességre törekedve, időrendben tekinti át a Kulisszák nélkül két kötete Illés Endre színműírói munkásságát a Törtetőktől az 1976-ban bemutatott Spanyol Izabelláig. A drámákban az élet minden területére beférkőző hazugságot, a tisztának maradás esélyeit, az erkölcs nehezen értelmezhetőségét és buktatóit, a szerelem engedményt nem ismerő igényességét vizsgálja Illés Endre a múltban és napjaink valóságában egyaránt. Megtalálhatjuk a könyvben a Stendhal regényéből készült Vörös és feketét, valamint a Vas Istvánnal közösen alkotott Trisztánt és a Rendetlen bűnbánatot is. Illés Endre ezúttal új műfajok, általa még nem próbált dramaturgiai lehetőségek meghódításával lepi meg olvasóit. Kísérletező kedvének bizonyítéka egy hang-komédia, a Félelem, és egy forgatókönyv, melynek Utójáték a címe. Az író összegyűjtött színpadi műveinek kiadásában helyet kapott Camus Caligulájának mesteri fordítása is.

A ?tengerésznek minden kikötőben van menyasszonya – tartja a mondás. Node felesége?… Márpedig Pierre Lotinak, ahogy Japán partjainál horgonyt vet hadihajójuk, első dolga házasságot kötni egy helybeli leányzóval. A különös esküvő után lakást bérel, s addig a néhány hónapig, amíg a nemzetközi kikötőből tovább nem vezénylik, Krizantém asszony lesz a társa. A szigetország csak nemrég, a 19. század közepe táján lépett ki a teljes elzártságból, épp ezért egzotikuma mágnesként vonzza az európai, amerikai utazókat, s ezt az őslakosok alaposan ki is használják. Nagaszaki igyekszik mindenben kiszolgálni az idelátogatókat: emléktárgyárusok, riksakulik, teaházak tömkelege csábítja pénzköltésre az idegent. Az író mindvégig távolságtartással figyeli porcelánbaba kinézetű, sárga asszonyát és ferde szemű, folyton mosolygó és hajbókoló új „családját”. Mélyebb nyomokat hagy benne a táj, a növényzet varázslatos szépsége, a színpompás ünnepségek hangulata, a belső kertek bája. Mint bármely útjáról, innen sem tér haza üres kézzel. Buddhák, szörnyek, vázák töltik meg poggyászát, mikor elhajózik. S ezek a kincsek máig a rochefortbeli házában berendezett múzeum japán szobáját díszítik.

Kara ?ben Nemzi – a német –, aki Karl May regényeiben Észak-Afrikát, az Arab-félszigetet, Közel-Keletet, Törökországot járja keresztül barátaival, akiket már a Kurdisztánon át tett utazásuk alkalmával is megismertünk. Az arab törzsfő, Mohammed Emin, fia, Amad el Ghandur, Hadzsi Halef szolga és a brit David Lindsay újból feltűnik a könyv lapjain, akárcsak a derék Doján kutya és a remek fekete mén.Karl May történeteiben – bármily sok harc, gyilkolás, vérbosszú, ármány is vonja keretbe ezeket – a főhős, a keresztény fehér ember nem ontja indokolatlanul embertársa vérét, hacsak nem önvédelemből! A bennszülöttekkel feltétel nélküli, lovagias, jó baráti viszonyban van; ellenkező esetben: a csalárd, hamis, alattomos hazugok az ellenségei. Ezekre rátámad ugyan, de lelkére köti embereinek, hogy csak a lovaikat lőjék ki, amúgy megelégszik a leütéssel, lasszózással, pofozással, megkötözéssel, bebörtönzéssel – aminek később persze szörnyű következményei lesznek…S a könyv utolsó mondatai megint izgalmas folytatást sejtetnek.

?Az ódon, súlyos tölgyfakapu alján két arasznyi rácsozat volt. Tudtam, mért van ott ez a rácsozat. Néhány éve nyár idején híre futott a családban, hogy rettenetes felhoszakadás volt itt Egerben, a dombokról lezúduló víz hátulról, a kerteken keresztül betört a ház udvarába, a félig kinyílt kaput behajtotta, iszappal eltömte az alját, és hihetetlen gyorsasággal emelkedett az U alakú épület gátjában. Felszaladt a folyosóra, beáradt a földszinti lakásokba, és hátára kapta a bútorokat. Márta nénémet, aki akkor majdnem bénán feküdt, felemelte az ágybetéttel együtt. Mivel az idos hölgy délutáni álmát betett spaletták mögött aludta, ebben a  szobában legjobban megrekedt a víz. Különös tutajával a megrémült asszony már-már a mennyezetet közelítette, midon a szomszéd szobában, ahol is a spaletták nem voltak betéve, végre átszakította a víznyomás az ablaktáblákat, s akkor az ágybetét ismét süllyedni kezdett, olyan törvények szerint, ahogy vízi lépcsokön a hajókat emelik át bizonyos csatornákból a nyílt vizekre. Késobb természetesen megérkeztek a tuzoltók, betörték a nehéz kapu alsó részét, a vizet kirekesztették az udvarból, aztán a  nyitott konyhaablakon, ahol tulajdonképpen a víz is behatolt, bemásztak Márta lakásába, még mielott egyetlen leánya, a jóságos  Vali hazaérkezett volna hivatalából??

Étienne Gérard a napoleoni háborúk egyik tündöklő karriert befutott katonája volt. A győzelmes francia nagy ármádia vérzivataros küzdelmeiben sorsa ide-oda vetette. Bárhol is megfordult Gérard brigadéros, mindenütt tisztelték benne a nagy hőst, a vívóbajnokok elsőjét, a gyengék, elesettek védelmezőjét. Lovagiasságáért és szeretetreméltóságáért ellenségei is tisztelték. Gérard brigadéros a csatákban sokszor került súlyos, szinte megoldhatatlannak látszó helyzetekbe, de egyetlen alkalommal sem fordult elő, hogy azokból esze, találékonysága, kardja vagy gyorslábú lova segítségével ki ne tudott volna lábalni. Gérard brigadéros, a bátor katona, a leleményes hadvezér, az ideális férfi a hőse ennek a fordulatokban és eseményekben gazdag regényben.

?A suru és különös köd, vagy goz, mely az indián nyarat jellemzi, s mely súlyosan csüggött minden földi dolog fölött, kétségkívül még mélyítette a határozatlan benyomást, amit ezek a földi dolgok keltettek. Oly suru volt ez a kellemes köd, hogy sose láttam az útból egyszerre több, mint egy tucat yardnyit magam elott. Az út rendkívül kanyargós volt, s minthogy a nap elrejtozött, hamarosan elvesztettem minden fogalmamat arról, hogy mely irányból indultam. Közben a morfium is megtette szokásos hatását - az egész külso világot megragadó érdekességgel ruházta föl. Egy levél rezdülésében - egy fuszál színárnyalatában - egy lóhere formájában - egy méh zsongásában - egy harmatcsöpp csillanásában - a szél lélegzetében - a bágyadt illatokban, melyek az erdobol jöttek - ösztönzések egész mindensége áradt, vidám és tarka raja a rapszodikus és rendszertelen gondolatoknak.? (Részlet)

Zágoni Mikes Kelemen, Körösi Csoma Sándor, Kölcsey Ferenc, Wesselényi Miklós és Széchenyi István életrajzai kaptak helyet ebben a kötetben, nagy mese- és mondaírónk, Benedek Elek tolmácsolásában.

Yves valójában nem igazi testvére az elsõ személyben megnyilatkozó szerzõnek. Inkább lelki társa, aki fölött atyai jóindulattal õrködik. Bár alig néhány év köztük a korkülönbség, a fiatal, fékezhetetlen breton matróz igencsak rá van utalva felettese jóindulatára. A regény a tengerészélet világába vezet, s ha semmit sem tudnánk írója, Pierre Loti életrajzáról, akkor is, az elsõ oldalak olvasásába belemerülve világossá válna elõttünk, hogy mélyen, belülrõl ismeri a hajósok mindennapjait, otthon van a világ óceánjainak különös, viszontagságos életében. Julien Viaud ? ez az alkotó eredeti neve ? Rochefort-ban született, 1850-ben, évtizedekig a haditengerészet kötelékében járta a tengereket, s legtöbb mûve ehhez az élményhez kapcsolódik. Bár a mai olvasó kevésbé találkozhat írásaival, a 20. sz. elsõ évtizedeiben elsõsorban az egzotikus tájak és erotikus szerelmi kalandok leírása alapozta meg népszerûségét. (Jellemzõ módon Isztambulban, ahová elsõ ilyen élményei fûzõdnek, park és szálloda is viseli a nevét.) Érdeklõdésének másik csomópontja a kegyetlen természettel mindennapos harcot vívó, tengeren járó emberek sorsa. Akárcsak másik híres regényét, Az izlandi halászok-at, a végtelen, zord szépségû természet képeinek leírása teszi Yves testvérem sorait is feledhetetlen élménnyé. &nbsp#

A Vörös kör rettegésben tartja az egész Angliát. A hidegvérű bűnöző banda még a kormányt is megfenyegeti, s mindenki tudja, hogy a halálos fenyegetéseket eddig mindig beváltották. Az ügy egyre szövevényesebb, a rendőrség tehetetlen s ekkor színre lép Yale, a zseniális magándetektív.

A magyar szellem egyik halhatatlan alkotása szárnyal fel ebben a könyvben az olvasó előtt. Dráma – megrázó jelenetekkel; filozófia – mély gondolatokkal; költészet – az emberszemlélet és társadalombírálat fenséges hangfutamaival.A kérdés az: mi az emberiség életének végső célja? A felelet: az ember vagy önmagának él vagy embertársainak, de boldog nem lesz egyik esetben sem, mert saját érdekeinek önző hajszolása éppen úgy nem elégíti ki, mint ahogyan elbukik akkor, ha embertársai javának szenteli életét. Elbukik vagy boldogtalan lesz; be kell látnia, hogy minden küzdelme hiábavaló; végtére mégis megsemmisül az emberiség. Még arra a kérdésre sem kap feleletet, miért él a földön és lesz-e vergődéseinek jutalma a túlvilágon? Vigasztalan a mult, kétségbeejtő a jövő.

A Zápor a harmincas évek magyar falujába vezeti az olvasót. Ide, a dunántúli faluba különös házaspár érkezik: Bárány, a bé-listás számvevotiszt, aki miniszteri tanácsosnak adja ki magát, és felesége, huséges társa, cinkosa, Cica. Lakást keresnek, mondván, hogy itt a kis faluban, a világ zajától elzárkózva akarnak élni ezután. Ám valódi céljuk egészen más: Bárány azzal a tervvel jött ide, hogy a legközelebbi fordulóban országgyulési képviseloje lesz a kerületnek. S célja elérése érdekében nincs olyan eszköz, amelytol visszariadna. Nagy hatalmú, befolyásos embernek adja ki magát, s a kívülrol jöttek lelkiismeretlenségével avatkozik a falu életébe?

A ?nagy esőzés veszteglésre kényszerít egy francia nemes urakból és úri hölgyekből álló társaságot egy dél-franciaországi apátságban. Hogy unalmukat elűzzék, elhatározzák: amíg el nem készül a megáradt folyón átvezető híd, igaz történetekkel mulattatják majd önmagukat s egymást. – A tíz napra tervezett pihenő napi tíz történetében megelevenedik a színes francia reneszánsz, I. Ferenc király uralkodásának mozgalmas kora. Erőszakos és kegyetlen hercegek, jámbor és bölcs fejedelmek, sima szavú udvaroncok, csalafinta udvarhölgyek, felszarvazott férjek és kikapós menyecskék, kéjre és pénzre sóvárgó csuhás barátok, furfangos kereskedők, ármányos ügyvédek, együgyű parasztok mulatságos vagy drámai alakját kelti életre Margit királyasszony tolla. S ami különös pikantériával fűszerezi a történeteket: a szereplők többnyire valóságos személyek, a királyi család és közvetlen környezete. – Mese és valóság, szelídség és kegyetlenség, bosszú és megbocsátás, vidám érzékiség és komor önsanyargatás, derűs istentagadás és mély vallásosság keveredik a Heptameron lapjain, a szerző szándékosan naiv, elbájolóan suta, meg-megtorpanó, neki-nekiiramodó előadásában. – Margit navarrai királyasszony korának egyik legműveltebb, legokosabb asszonya volt: a mai olvasót is elbűvöli szellemével és bájával, üde érzelmességével és szenvedélyes igazságszeretetével.

Midőn ?ez új kiadásban bocsátom az Apai örökség czímű elbeszélést a közönség elé, nem akarom elhallgatni, hogy néhány jelentősebb módosítást tettem rajta. nevezetesen kihagytam a hős kamaszkori szerelmeinek aprólékos leirását, továbbá megsziveltem egyik birálóm (Milkó Izidor) amaz észrevételét, hogy Fejérházy anyjáról is jó volna valamit tudni. Bár most is csak futólagosan, néhány vonásban mégis megrajzoltam úgy ahogy emlékét. A főmódosítás azonban az, hogy a minden tettől irtózó Fejérházy Tibort nem hagytam meg öngyilkosnak, hanem az olvasóra biztam annak az elképzelését, meddig fog a lejtőn lefelé gurulni és lesz-e képes valamikor megállni. A főkifogásról, hogy a hős nem rokonszenves, nem birtam tenni. Inkább a tárgyilagosság lebegvén szemeim előtt, be akartam mutatni egy semmi tetthez erővel nem biró, a munkától elszoktatott, tétlenül szemlélődő jellemet, a nélkül, hogy idegen lelki vonások becsempészése, nem az adott tényezőkből folyó helyzetek teremtése által pszikológiátlan szánalmat ébresszek iránta. Igy kérem Fejérházy Tibort értelmezni. Nem kér ő részvétet, csak igazságot, – s azt kap is. Budapest, 1886. julius 22. Reviczky Gyula