Fapadoskonyv.hu strana 15 z 82

Emberekről, tájakról, állatokról, múló hangulatokról, a jelenbe szivárgó múltról és a családról szólnak a szerző tárcanovellái. Ezek a rövid, tűnődésre késztető vagy épp hangos kacagásra fakasztó írások akkor is rólunk, közép-kelet-európai emberről mesélnek, ha éppen nem Erdélyben vagy a poros Alföldön, hanem Krétán vagy Andalúziában játszódnak.

?Ott állt, elore hajló vállaival, a kis, igénytelen alak, vörös galléros köpönyegében, fehér, szuk nadrágjában, aranyozott markolatú teknosbéka-tokos kardjával. A feje födetlen volt, s látni lehetett ritka, világosbarna haját# összehajtott, vörös kokárdás kalapját a bal hóna alá csapta, jobb kezében pedig vékony, suhogó lovaglóvesszot tartott. Lassan jött# arcán egyetlen izom sem mozdult, szemeit maga elé meresztette a semmibe és egyforma léptekkel, kérlelhetetlenül egyre közeledett, mint maga a Végzet valóságos megtestesülése? - így írja le Napóleont a könyv másik foszereploje, Louis de Laval, az ifjú arisztokrata, az egyik legrégibb francia nemesi család sarja, aki a császár szolgálatába szegodött. Doyle lényegében ismeretlen romantikus, kalandos történelmi regénye -, amely magyar nyelven utoljára hetven évvel ezelott látott napvilágot - lenyugözoen eredeti és részletes képet fest a világhódítóról és környezetérol, az Anglia lerohanására készülo francia sereg életérol.

 Még éppen csend honolt a Tűzföld jeges poklától a Baktérítő forró dzsungelvidékéig terjedő ország-góliátban, Argentínában, mikor 1968-69 folyamán ott éltem fél esztendeig.Az Andok kőkolosszusaival szegett pampán át eljuthattam a patagón meseta ezüst homokhegyeit harapdáló tengeröblökhöz, ahol elefánt nagyságú fókacsordák élik meglepően fegyelmezett társadalmi életüket. Tanulhattam a nagy múltú Argentína viharos, s mintegy újabb, eljövendő viharokat jósoló rég és közelmúltjának történelmét. Legjobban a felejthetetlenül szép Paraná deltában éreztem magamat, a babér és fűzfák szegélyezte sok-sok kis folyón száguldó csónakunkban, fejemen az elmaradhatatlan szalmakalappal.

A két világháború közti időszakot méltán tarthatjuk a magyar ponyva aranykorának, amikor is több tucat kiadó százával, ezrével jelentette meg azon műveket, melyeknek az egyszerű szórakoztatáson túl nem igen voltak magasabb rangú célkitűzései. A zömében nyugati mintára íródott kalandregények között azonban időről-időre felbukkant jó néhány gyöngyszem, akik nélkül valljuk be, a magyar nyelvű irodalom szegényebb volna. A műfajt vitathatatlanul legnagyobb zsenije természetesen Rejtő Jenő volt, azonban az ő kortársai között nem kevesen vannak olyanok, akik e műfaj keretein belül a legmagasabb szakértelemmel „termelték” a western, idegenlégiós, detektív vagy épp szerelmes történeteket. E mindig is népszerű műfaj, mára klasszikussá vált darabjaiból állítottuk össze sorozatunkat.

?Több mint hatszáz esztendeje történt, hogy egy gazdag firenzei kereskedo Párizsba lovagolt, ahol akárcsak mai, kései utódai, jól értett ahhoz, hogy a szürke üzleti elfoglaltságot esténként vidám mulatozással cserélje fel. A krónikák feljegyezték Chellino Boccaccio uramról, hogy szemrevaló, ügyes szavú férfiú volt, nem csoda tehát, ha a férfiasság, kedvesség és gazdagság hármas kulcsával megnyitotta egy Jeanne nevu elokelo özvegy hálószobáját is. Ennek a szerelemnek lett gyümölcse Giovanni Boccaccio, aki tehát könnyed és elmés novelláihoz illoen, Párizsban pillantja meg a napvilágot 1313-ban. És abban is van valamelyes regényesség, hogy a szerelem írója maga is a szerelem gyermeke, mert atyja soha nem vette feleségül Jeannet, és a kis Giovannit négyéves korában anyja nélkül vitte Párizsból Firenzébe?? (részlet a könyv eloszavából)

A két világháború közti időszakot méltán tarthatjuk a magyar ponyva aranykorának, amikor is több tucat kiadó százával, ezrével jelentette meg azon műveket, melyeknek az egyszerű szórakoztatáson túl nem igen voltak magasabb rangú célkitűzései. A zömében nyugati mintára íródott kalandregények között azonban időről-időre felbukkant jó néhány gyöngyszem, akik nélkül valljuk be, a magyar nyelvű irodalom szegényebb volna. A műfaj vitathatatlanul legnagyobb zsenije természetesen Rejtő Jenő volt, azonban az ő kortársai között nem kevesen vannak olyanok, akik e műfaj keretein belül a legmagasabb szakértelemmel „termelték” a western, idegenlégiós, detektív vagy épp szerelmes történeteket. E mindig is népszerű műfaj, mára klasszikussá vált darabjaiból állítottuk össze sorozatunkat.

Az Egy homályos eset Napóleon császársága idején követi nyomon egy francia nemesi család életét, két ifjú családtag emigrációjától az amnesztia utáni visszatérésükig. A hátrahagyott szerelmes és a rokonok köré szövõdõ történet azonban egy szenátor rejtélyes elrablásával kapcsolódik össze, a bûnténytõl pedig magasabb körökhöz vezetnek a szálak? Megvédheti-e magát az egyén a hatalommal szemben? Milyen árat kell fizetnie annak, aki államérdekek útjában áll, vagy aki éppen felhasználható a beteljesítésükhöz? Ilyen és hasonló kérdésekre kaphatunk választ a regénybõl.

?Az õshorda állapotában a szabad és kötetlen szexuális élet lehetett a domináns vágy, ezt a vezérhím korlátozó hatalma gátolta, amíg ezt a hatalmat le nem lehetett küzdeni, az õsapát meg nem ölték fiai. Ezzel azonban el is vesztették azt, bûntudatuk támadt, és a szeretett-gyûlölt apa megölésének kényszerét elhárítandó kialakították az incesztus tilalmát. Ez viszont nagy terhet ró a vágyakra, ösztönökre, ezt a tilalmat nagyon nehéz betartani, ezért is kell a tilalmat határokkal messze kihelyezni, megtiltani az endogámiát, tiltani mindenféle lázadást a paternális hatalom ellen. Ezt szolgálja a tabu, egyes viszonylatokban a totem. A totem és a tabu tehát a védekezõ mechanizmusok projektív, rituális megnyilvánulása.?

?Az igazi poézis nem egyes színeit, hanem egészét mutatja a világnak? Inkább írom nevemet egy jó rend (sor) alá, mint üres foliántok homlokára? Aki a virtust, a férfiúi okosságot, az emberi nem javát kívánja terjeszteni, azt nevezd isteninek s szentnek.? , ?A poétat, ki többnyire mint egy álomjáró lebeg a tetokön, hamar lehull onnat, hová tudta nélkül emelkedett, s vagy elnémul, vagy más utat választ, melyen korántsem tehet annyi jót, mint geniusa elso intése szerint tehetett volna. ? ?Végtelen lenne a nép ereje, ha egyítve s mindenkor cél szerint használtatnék? Vadság szaggatta külön az embereket, s a culturának legfobb célja: azokat egyesíteni.? (Berzsenyi Dániel)

Az emberiség már rég benépesítette a galaxist, amikor az egyik központi bolygón, a Virán, Ren csillagjáró különös üzenetet fog. A Föld segítséget kér. A Nap hamarosan novává változik, amin elmenekülhetnek. Az emberek egykor a Földön laktak, de jó előre kiszámítva a katasztrófát, kiáramlottak a világűrbe, és benépesítették a környező rendszereket. A bolygón – fegyenctelep létezett. És most a fegyencek leszármazottai rimánkodnak segítségért.A Viráról kilenc csillaghajó indul a Föld felé önkéntesekkel telten, és bár sejtik, hogy útjuk veszélyes, mivel a nap bármikor novává változhat; meg sem fordul a fejükben, hogy a mentőexpedíciót belülről sokkal nagyobb veszély fenyegeti.A szerző a két világháború között népszerű kalandregényíró volt. Az utolsó csillaghajó című műve most jelenik meg először, az író hagyatékából való.

Az ?USA bírói és közigazgatási rendszere tipikusan angolszász jellegű, és innen származtak át az egykori észak-amerikai angol gyarmatokba. Kisregényünkben „békebíróval” és „seriffel” találkozunk.A békebíró választott vagy kinevezett tisztviselő a bírói szervezet legalacsonyabb fokán. Kisebb polgári és büntetőügyekben mondhat ki ítéletet, elmaradottabb mezőgazdasági vidékeken rendőri és közigazgatási teendőket, is bégezhet. Némelyik államban az anyakönyvvezetői funkciót is ellátja.A seriff az angol igazságszolgáltatásban ősrégi intézmény: a megyék és a grófságok fő végrehajtó közigazgatási tisztviselője. Az első seriffeket régen a király nevezte ki, hogy a megyei közigazgatást irányítsák. Az Egyesült Államokban a városokban és vidéken egyaránt a seriff ügyelt a törvények betartására, végrehajtotta a bírói ítéleteket, rendelkezéseket és általában ügyelt a közrendre. Vidéken, különösképpen a nyugat felé előrenyomuló pionírok által épített új településeken, ahol nem volt békebíró, korlátozott bírói teendőket is végezhetett. A falvak lakói a közbizalmat élvező bátor és becsületes férfiak közül választották meg. A banditák és a marhatolvajok esküdt ellenségei voltak, de szép számmal akadtak közöttük olyanok is, akik aljas érdekből összejátszottak velük.

Aznap egész délután takarított a kisasszony. Az egyházhoz csak késő délután ment be, rövid időre. Mikor este hazatért, kulccsal a kezében sokáig tétovázott az ajtó előtt. Úgy érezte, mintha idegenek telepedtek volna a lakásába. Ahogy benyitott, forralt bor szagot érzett. Ez a merőben szokatlan illat annyira meglepte, hogy egy pillanatra visszalépett a küszöbről. Aztán mégis bement. Ahogy rátette kezét a villanykapcsolóra, megpillantotta, hogy a két tégla közül s mellettük világosság szűrődik fel odalentről. Az ajtót, mely a folyosóra nyílt, nyitva hagyta egy kicsit, bár hideg volt odakünn. Mintha ez védelmet nyújtott volna neki szörnyű védtelenségében.

„Észrevettem, ?hogy a lázadók új bátorságot merítettek… Tennem kellett valamit… Előre szaladtam… és az öreget a kardommal levágtam. Ezzel egy időben egy tüzér golyót röpített a fejébe. Mikor a lázadók látták, hogy elesett, félelmükben, zavarukban vad ordításban törtek ki. A már-már hátráló katonáim is összeszedték magukat és így kihasználhattuk győzelmünket. Az ellenség közül alig hagyta el egy is élve a szorost…” Ez a véres esemény – a buddhista lázadó egyik legfőbb papjának lekaszabolása – az elindítója és okozója az 5. bengáliai angol ezred tisztje, John Berthier Heatherstone sok évtizeddel későbbi rejtélyes eltünésének, halálának. A Sherlock Holmes-történetek világhírű szezője (sic!), A. Conan Doyle, 1907-ben írta ezt az izgalmas, misztikus bünyügyi történetet, amely igazi csemege a színvonalas krimiket kedvelő Olvasó számára. Megj.: Megjelent közös díszdobozban a „Bernac Nagybácsi” és „Az örög lába” c. művekkel együtt. A közös dobozon sorozati címként: Doyle válogatott írásai

Erato a szerelmes és erotikus költészet múzsája. Számtalan poéta hódolt az istenasszonynak, s még több olvasó kutatta nála a megfejthetetlen titkot és keresett nála kellemes borzongást. Ez a mufordítás-gyujtemény, mely már elso megjelenésekor, 1921-ben is önálló egészként látott napvilágot, merész költoi vállalkozás eredménye. A vágyakozás elementáris lírai megfogalmazásainak s a profán kívánságok himnuszainak gazdag világirodalmi örökségébol válogatta és fordította Babits Mihály a neki leginkább tetszo verseket ? melyek idovel klasszikussá nemesültek, valódi gyöngyszemek, vers- és lélekkultúránk alapköveivé váltak ?, s ebbol a nálunk mindmáig páratlan vállalkozásból izgalmasan eredeti, a különbözo korok szerelmi kultúráját ragyogóan érzékelteto antológia született.

A kötetben található muvek: A magyarságtudomány problémája Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem Zsidókérdés Magyarországon 1944 után Néhány kiegészíto megjegyzés a zsidókérdésrol ?...írói - közírói - jelentkezéséig Bibó István pályafutása azokéhoz a 16-17. századi magyar prédikátorjelöltekéhez hasonlított, akik az iszonyú dúlások után a tájilag és szellemileg visszamocsaraso-dott országból Utrechtbe és Montpel-lier-be vergodtek ki igét tanulni. Akiket ott a muveltség mellett ezer lehetoség is várt: könnyebb élet, sikeresebb szolgálat. S akik rendre visszatértek a maláriás falvakba, a sárkunyhók közt templomot építeni. Bibó István Genfben járta meg ezt a felso iskolát. Nagy muveltségu család gyermekeként került oda - a Szegedi Egyetem fokönyvtárosának nagy tehetségu fiaként -, hogy jogi tanulmányait tökéletesítse. Másban is tökéletesítette magát. Huséget és bátorságot tanult: klasszikus európaiságot. Abba az enciklopédis-ta filozófiába hatolt bele, amely az erkölcsi jó és rossz meghatározó jegyeit a gyakorlati tevékenységbol meríti. A hazájába visszatért Bibó István gyorsan megtalálta az utat mindazokhoz, akik hasonló ítélorendszerrel kerestek olyan végezni-valót az életben, amely hivatás is lehet. Bibó István édesapja etnográfus is volt, mint akkoriban ott Szegeden csaknem minden betuérto: tanár, pap, színész, régész, történész, festo, költo, orvos, foleg a fiatalok közt. Ez volt a jogász ifjú Bibó második nagyiskolája. így alakult ki az o sajátos tudományága és hivatása. Jó nyitányként a politikatudomány egyetemi tanára lett. Ennek gyakorlati  ,tartozékaként közölte elso nagy tanulmányát már 1945 oszén. A magyar demokrácia válságáról, méltán keltett iránta rögtön közfigyelmet és köztiszteletet. Ezt követte 1946-ban a kelet-európai kisállamok nyomorúságáról szóló. Ezzel egyidejuleg készített tervezetet (már mint a Belügyminisztérium fotisztviseloje) a magyar közigazgatási rendszer megújítására. A gondolat, hogy »városmegyék« lépjenek a hajdani várközpontokat idézo vármegyék helyébe, évtizedek múlva lett a helyesen decent-ralizálódó államok eszméje. Történelmi és alkotmánytani írásai szinte folytatólagos közleményei lettek a Válasznak és építo ereju vitatárgyai annak a tragikus helyzetben is járható utat kereso, nagyrészt paraszt- és munkásgyökeru értelmiségnek, melytol méltán volt várható a szellemi élet, az írástudói erkölcs megújulása. Mindaddig, amíg el nem következett a folyóirat elnémítása, a népi kollégiumoknak és egyéb népmuvelési vállalkozásoknak kultúránk fejlodésére oly végzetes föloszlatása. Bibó Istvánnak ekkor már jó híre volt az ország határain túl is. Tudósi és közírói tekintélye vetekedett azokéval, akiknek egykor Genfben és másutt tanítványa volt. Tanulmányai halála napjáig messze földön figyelmet és teret kaptak. S még többet kaphattak volna, ha azt a tevékenységi területet választja. Választhatta volna késobb, s itt maradt..." Illyés Gyula  ,

Babits Mihály novellái még prózai munkáinak sorában is háttérbe szorulnak, regényei és tanulmányai mögött a szinte teljes ismeretlenség árnyékában létezve, mivel e műveit az általános, bár nem kizárólagos szakmai közmegegyezés – a költői teljesítményt joggal állítva az élre – sokadrangú alkotásoknak értékeli. E megállapításnak nincs jogosultsága.Babits Mihálynak életében 46 rövid elbeszélése jelent meg, – elsi novellája 1908-ban, az utolsó pedig 1935-ban. Mindenestre a kötetbeli közléseket tekintve négyszeri előfordulással kiemelkedik közülük a Karácsonyi Madonna, a Mese a Decameronból, az Odysseus és a szirének, valamint a Szerelem című elbeszélések. Noha Babits nem tartozott a saját munkáit gyűjteményes kötetekben többször is közreadó szerzők közé, inkább váltogatta a korábban megjelenteket, nem túl hosszú regényei mellé. Ilyen ez a kötet is.