Fapadoskonyv.hu strana 63 z 80

A kínai kommunizmus, a maoizmus szent könyve először 1964 áprilisában látott napvilágot. A kínai Nagy Kulturális Forradalom alatt, 1966 és 1976 között a Vörös Könyvecske mintegy 500 kiadásban és 50 nyelven jelent meg, összesen 5 milliárd példányban. Ezzel a mennyiséggel minden idők második legnépszerűbb bestsellerének számít a Biblia után. S bár majd négy évtizede magyar fordítása is létezik, magyar kiadása mindezidáig nem jelent meg. A mű igazi kultúrtörténeti kuriózumnak és hiánypótló kordokumentumnak számít.

Prométheusz ?isten, látván az Embert, ezt a minden teremtmények között a legvédtelenebbet, számára a tüzet az égből lelopta, s egyben megtanította őt minden mesterségek ismeretére. S ekként nemcsak a fennmaradását biztosította, de megnyitotta előtte a tökéletesedés felé vezető utat. Zeusz, a féltékeny főisten, Prométheuszt ezért a Kaukázus sziklájához láncoltatta: egy sassal, naponta megújuló, változatos kínzások között, a máját szétmarcangoltatta, mígnem Héráklész, győztes csapatával arra vonulva, lelövi a sast és megszabadítja Prométheuszt. Eddig szól a „mese”. De hogyan élt ezután ez a legjobb isten, az emberiség e legfőbb jótevője? – teszi föl a jogos kérdést az író, játékos iróniával és mégis komolyan. Hogyhogy a mitológia a továbbiakban semmilyen emléket nem őriz róla? Nem emeltek számára templomot, nem állítottak oltárt, emlékéről elnevezett forrás vagy liget nincsen, s még csak egy csillagkép sem viseli nevét? Holott ki mindenki hozzájutott ezekhez a megtisztelő jelképekhez. Mesterházi szellemes oknyomozó története sokszor meghökkent, és mulattatva int arra: az emberiségnek sok talmi és vérgőzös törekvése helyett meg kellene találni és becsülni végre a valódi értékeket.

Muammar al-Kaddáfi gondolkodóban az a sajátos, hogy eszméit nem a szórakoztatás kedvéért tárja az olvasó elé, s nem is a szalonok látogatóinak szánja,hanem azoknak akiknek a gondolkozás csak rejtvény

Részlet a könyvből:"Első fejezet, melyben Gaston d'Aubigny levelet ír haza az édesanyjának, Párisba.Az "Arany békához" címzett jóhírű vendégfogadó emeleti szobájában - finoman megrajzolt ablaka idegennek furcsa zegzugos térre nyílik - gyertyavilág mellett az asztalnál ült, pergámen-lap fölé hajolva, ujjai között a fehér lúdtollal, a levél írója; gyors szeme végigsietett e most készült sorokon:Drága jó Anyám!Magam is meglepve látom, hogy itt vagyok. Ez úgy történt, hogy tegnapelőtt diáktársaim közül nehányan beszélni kezdtek a velencei karneválról, s amit mondottak, bizony nem hatott másképpen, mint zsibbasztó mese, mellyel felnőtt bódít hiszékeny gyermeket. S amint ezt hallgattam, mindenféle indulatok kezdtek dolgozni bennem, és mert Páduából ide könnyű az út, este hajóra ültem, hogy eljőjjek magam és megnézzem, mi igaz mindebből a most hallott, bosszantóan tarka meséből." 

A két világháború közti időszakot méltán tarthatjuk a magyar ponyva aranykorának, amikor is több tucat kiadó százával, ezrével jelentette meg azon műveket, melyeknek az egyszerű szórakoztatáson túl nem igen voltak magasabb rangú célkitűzései. A zömében nyugati mintára íródott kalandregények között azonban időről-időre felbukkant jó néhány gyöngyszem, akik nélkül valljuk be, a magyar nyelvű irodalom szegényebb volna. A műfajt vitathatatlanul legnagyobb zsenije természetesen Rejtő Jenő volt, azonban az ő kortársai között nem kevesen vannak olyanok, akik e műfaj keretein belül a legmagasabb szakértelemmel ,,termelték" a western, idegenlégiós, detektív vagy épp szerelmes történeteket. E mindig is népszerű műfaj, mára klasszikussá vált darabjaiból állítottuk össze sorozatunkat.

A két világháború közti időszakot méltán tarthatjuk a magyar ponyva aranykorának, amikor is több tucat kiadó százával, ezrével jelentette meg azon műveket, melyeknek az egyszerű szórakoztatáson túl nem igen voltak magasabb rangú célkitűzései. A zömében nyugati mintára íródott kalandregények között azonban időről-időre felbukkant jó néhány gyöngyszem, akik nélkül valljuk be, a magyar nyelvű irodalom szegényebb volna. A műfajt vitathatatlanul legnagyobb zsenije természetesen Rejtő Jenő volt, azonban az ő kortársai között nem kevesen vannak olyanok, akik e műfaj keretein belül a legmagasabb szakértelemmel "termelték" a western, idegenlégiós, detektív vagy épp szerelmes történeteket. E mindig is népszerű műfaj, mára klasszikussá vált darabjaiból állítottuk össze sorozatunkat.

A két világháború közti időszakot méltán tarthatjuk a magyar ponyva aranykorának, amikor is több tucat kiadó százával, ezrével jelentette meg azon műveket, melyeknek az egyszerű szórakoztatáson túl nem igen voltak magasabb rangú célkitűzései. A zömében nyugati mintára íródott kalandregények között azonban időről-időre felbukkant jó néhány gyöngyszem, akik nélkül valljuk be, a magyar nyelvű irodalom szegényebb volna. A műfajt vitathatatlanul legnagyobb zsenije természetesen Rejtő Jenő volt, azonban az ő kortársai között nem kevesen vannak olyanok, akik e műfaj keretein belül a legmagasabb szakértelemmel ,,termelték" a western, idegenlégiós, detektív vagy épp szerelmes történeteket. E mindig is népszerű műfaj, mára klasszikussá vált darabjaiból állítottuk össze sorozatunkat.

140 éve született Nagy Emil, ügyvéd, tárcaíró, képviselő, igazságügy-miniszter. Császárok, királyok, hercegek köreiben forgott, sőt, tevékenykedett, mindig az igaz ügy érdekében. Élete teljes a maga természetes tragédiáival és örömeivel: kétszer megözvegyült, harmadik házassága után már 10 gyermeke viselhette nevét, unokái több ország polgárai lettek legalább három kontinensen. Kissvábhegyi házának egy részét az első magyarországi Waldorf-elvű iskola nebulóinak fejlődése számára biztosította. Élete tipikus magyar sors. A boldog békeidők után megszenvedte a náci, a nyilas, a bolsevik diktatúrát, végül 80 éves korában kitelepítették. Szabadulása után még három évet kapott a Sorstól.„Kisapa” – ahogy a család szólította – memoárja rendkívül jól megírt, élvezetes olvasmány, érdekes kortörténeti dokumentum, melyet a szerkesztő kiegészített Nagy Emilné dr. Göllner Mária, Vámosi Nagy István, Nagy Sándor és néhány sorstársa gondolataival.

Göllner ?Mária 1894. november 13-án, Budapesten született, polgári családba. Érettségije után bölcsészhallgató lett, földrajzból, történelemből, filozófiából doktorált. Az ókor szellemi művelődésének geográfiai alapjai című disszertációja volt első, nyomtatásban megjelent munkája. A háború éveiben ismerkedett meg leendő férjével, a kétszer megözvegyült, hétgyermekes dr. Nagy Emillel (1871-1956), aki rangos ügyvéd, képviselő, igazságügy-miniszter és ismert tárcaíró volt. Házasságukból három fiúgyermekük született.Nagy Emilné dr. Göllner Mária legjelentősebb hazai tevékenysége az első magyarországi Rudolf Steiner-iskola létrehozása volt 1926-ban, családi házukban, a Kis-Svábhegyen. Börtönmissziós munkájaként megalapította a Bizalom c. lapot, és megírta szellemtörténeti trilógiáját: Népszokások, mondák és az ember; A magyar ősvallás és a kereszténység a magyar népmese tükrében; A Kalevala titkáról. Emellett szellemi töltésű ifjúsági regényeket is írt.1946 novemberében a Vöröskereszt segítségével, legkisebb fiával emigrációba vonult. A svájci Dornachban lévő Goetheanum lett munkájának központja. Maria von Nagy néven számos kultúrtörténeti munkával gazdagította a német nyelvű antropozófiai irodalmat. Élete utolsó éveiben már vakon tartotta szellemtudományos előadásait. 1982. január 19-én Baselban halt meg.Munkáinak java magyarul a Michaeliták könyvében jelent meg. A „Küzdelem a Nagysárkány-rend ellen”, a regény első teljes és könyv alakban megjelent kiadása.

"Gyűjteményes kötet NICOLAE CEAUŞESCU lelkesítőbeszédeiből, amelyekben az ifjúság számárafogalmaz meg gondolatokat, elvárásokat, követendőmagatartásmintákat a demokratikus Románia felépítésébenvaló részvételükhöz.A könyv külön fejezetekben tartalmazza a pártszervezetekfiatal aktivistáinak (KISZ, pionírok), a falusi,a munkásfiatalok, az iparban dolgozók, a tanulók, ifjúkutatók és katonák számára szóló gondolatsorokat." 

Nils Fredrik Constedt egy kivételes kutya történetét írja le, akit Gaal Mózes meséje alapján ismerhetünk meg. Gripp, vagy ahogy a bennszülöttek hívják, Eladje Saboko, kalandos úton kerül Londonból Afrikába. Az eseményeken keresztül megismerhetjük kapcsolatát az emberekkel és gazdájával, ki az egyetlen lesz életében, aki megismeri és megérti Gripp belső világát, és tetteit.

,,A választás nagyon meghatott, megköszöntem a fiúk bizalmát, de kijelentettem, hogy megkoronázásomat akkorra halasztom, ha majd ellenfeleimet legyőztem. Kijelentettem továbbá, hogy uralkodói nevem első György Tibor lesz. Felálltam egy sziklára s éljent kiáltottam a Sasokra. Ezzel aztán véget is ért a nevezetes gyűlés és hazamentünk. Ezt a rettentő nagy eseményt a 4/a osztálynak a Sas ünnepi száma adta hírül; hogy engem elnöknek választottak, nagy forrongást keltett az egylet tagjai között. Megint mindenki kiabált, én meg a katedrára léptem s ezt hirdettem ki: - Az uralkodó elnök én vagyok, mert többen vagyunk, ha nem tetszik, szavazzunk.- Ne hallgassatok rá! - kiabált Kosár. - Kaaly egy hencegő fráter, és majd mindjárt megmutatom neki, hogy én vagyok az elnök.Kosár verekedni akart, hanem mikor látta, hogy sok hívem van, még se mert.- Nem félek tőled - mondtam, s ezzel odafutottam a szekrényhez, s fejemre tettem a nagy kúppalástot s megkoronáztam magamat."

A Babits-szexregény szerzője, Onagy Zoltán tudatában van annak, hogy az a vád érheti: „igazságtalan Babitscsal”, hiszen ez a könyv nem „a költő nagyságát, életművét” tárgyalja. A prózaíró Onagy Zoltánt a Babits Mihály és felesége, Török Sophie közötti viszony érdekli: „hisz a korszak irodalmának fontos párosáról van szó, mindannyiunk érdeke, hogy egy-egy bővebben árnyalt epizód közelebb vigye a valósághoz az utópiateremtésben kiváló kedves olvasót”. Az foglalkoztatja „hogy Babits miképpen húzott le húsz évet akár boldogan, akár boldogtalanul egy ennyire mélyen (…) intellektualizált nővel, mi lehet ennek az oka”; „milyen szerződést köt Tanner Ilona, hírnévre vágyó költőcske és Babits, a mindenható szerkesztő, a kor egyik irodalmi etalonja”; „Tanner Ilonkának kiszolgáltatott Babits életén átok az akarnok, becsvágyó Török Sophie?”

"Egy érõben lévő, pergamenszerűvé lett kukoricaföld arra jó, hogy különösebb indiánkövetelmények nélkül követhető a csörgő szél között osonó ellenség, merthogy ő maga zajos. Így halad. Hangosan. A vadász sötétben is lát. Mutatja, mindig a nyomaiba lépjek. Így teszek. Ha eltalálom, ha nem a sarkára. Meg-megállunk. Hallható, a fazon előttünk morog, énekel, káromkodik. El kell tűnődnöm azon, ugyan miért erre. Jobbra, hatvan méterre, balra meg száz, ott a kitaposott út. Aki a kukoricaföldön vág át az vagy nagyon részeg, vagy kajla úton jár. De ha részeg, már eldőlhetne, alhatna, hazakísérnénk"

A két világháború közti időszakot méltán tarthatjuk a magyar ponyva aranykorának, amikor is több tucat kiadó százával, ezrével jelentette meg azon műveket, melyeknek az egyszerű szórakoztatáson túl nem igen voltak magasabb rangú célkitűzései. A zömében nyugati mintára íródott kalandregények között azonban időről-időre felbukkant jó néhány gyöngyszem, amelyek nélkül, valljuk be, a magyar nyelvű irodalom szegényebb volna. A műfaj vitathatatlanul legnagyobb zsenije természetesen Rejtő Jenő volt, azonban az ő kortársai között nem kevesen vannak olyanok, akik e műfaj keretein belül a legmagasabb szakértelemmel "termelték" a western, idegenlégiós, detektív vagy épp szerelmes történeteket. E mindig is népszerű műfaj mára klasszikussá vált darabjaiból állítottuk össze sorozatunkat.

Harmadik napja voltak úton, de még egyszer sem sikerült a kapitány mellé ülnie. A London-Sydney légi út négy napig tartott és Humprey kisasszonynak már fel kellett adnia a reményt, hogy a kapitány mellé jusson. A fiatal színésznő bosszúságának okát az A. W. A. egy régi kedves szokásában kell keresnünk. Az Associated World Airways Co. utasszállító repülőgépein azt a szokást honosították meg, hogy a reggelinél mindig az került a kapitány melletti főhelyre, aki az esti bálon a háziasszonyi tisztséget viselte. A kapitány joga és feladata volt kiszemelni az utasok közül ezt a négy hölgyet, akik az út négy napján ezt a megtisztelő feladatot kapták. Az Associated légjárói az angol statisztikai hivatal számadatai szerint nyolcezerszer tették meg az utat London és Sydney között. Arról hallgatnak a statisztikusok, de más forrásból meg lehetett állapítani, hogy a légjáró kapitányai oly körültekintéssel, olyan tapintattal választották ki a háziasszonyi tisztségre érdemeseket, hogy a nyolcezer légi út folyamán egyetlen egyszer sem elégedetlenkedett senki azért, amiért őreneki nem jutott hely a kapitány jobbján."