Fapadoskonyv.hu strana 61 z 82

A magyar irodalom Nagy Mesemondója, Benedek Elek meséi a legkisebbek számára nyújtanak várhatóan felejthetetlen élményeket. A magyar ifjúsági irodalom egyik legnevesebb, de idehaza kissé elfelejtett alkotójának életműve most teljes egészében elérhető lesz, kéthetente kínálva valódi és hiteles, a székely néplélekben gyökerező tündérvilágot az esti mesék hallgatóinak és olvasóinak egyaránt. A magyar népmese-irodalom ismert alakjai és motívumai mellett Elek apó ízes nyelvezetű meséi a csodaszarvas-mondától kezdve a magyar királyok legendáin át a szabadságharcig a magyar történelem legismertebb alakjait is felelevenítik.

Sanyi manó egy erdõszéli kis házban lakik. Szomszédaival jó barátságban él, bár megtörténik, hogy elveszi az üstfoltozó hat szem szilváját és a sárga sündisznó almáját, megzavarja darázs néni álmát, kérdezés nélkül elviszi Huhu varázsló létráját, fellöki a vargainast, aki egy hosszú deszkán a megjavított cipõket viszi, egyszóval számtalan csintalanságot követ el az erdõ lakóinak kárára. De ne gondoljátok ám, hogy Sanyi manó rosszindulatú! Csak vidám tréfacsináló õ, aki nem számol tette következményeivel, így hát a saját kárán tanulja meg, mi a jó és mi a rossz.Sanyi manót mindenki kedveli, már a nagymamáitok is az õ csínytevésevel szórakoztatták azokat a gyerekeket, akik a ti szüleitek voltak hajdanában.

A két világháború közti időszakot méltán tarthatjuk a magyar ponyva aranykorának, amikor is több tucat kiadó százával, ezrével jelentette meg azon műveket, melyeknek az egyszerű szórakoztatáson túl nem igen voltak magasabb rangú célkitűzései. A zömében nyugati mintára íródott kalandregények között azonban időről-időre felbukkant jó néhány gyöngyszem, akik nélkül valljuk be, a magyar nyelvű irodalom szegényebb volna. A műfaj vitathatatlanul legnagyobb zsenije természetesen Rejtő Jenő volt, azonban az ő kortársai között nem kevesen vannak olyanok, akik e műfaj keretein belül a legmagasabb szakértelemmel „termelték” a western, idegenlégiós, detektív vagy épp szerelmes történeteket. E mindig is népszerű műfaj, mára klasszikussá vált darabjaiból állítottuk össze sorozatunkat.

Bessenyei György (1747-1811) A XVII. századi magyar reformkorszak elindítójának, az európaiság tudatos, lankadatlan harcosának, Akadémiánk első nagy megálmodójának magánéletéről alig említhetnénk valami rendkívülit. Mintha lüktetőbb napjai is mind irodalmi tervezgetésbe, munkálkodásba olvadtak volna. Magányos lélek, hiúság nélkül való - még hiteles arckép sem maradt fenn róla. Öregkorában Kazinczy kér tőle képet, hogy rézbe vésesse, de kurtán-furcsán hangzik a válasz: "Én a képemet elevenen hordom."

Perlaky Lajos ebben a köny­vében a francia múlt egyik legragyogóbb diplomatájának, Mazarinnek portréját festi meg, a kolostorinasból Franciaor­szág szuverénjéé lett bíboros diktátorét, aki római simulékonysággal és nápolyi ravasz­sággal hajtja végre XIV. Lajos napkirályságának kiépítését. Mazarin kardinális élettör­ténete (aki nem volt pap, csak Róma bíborával díszített államférfiú) magában véve is kész és kerek regény. Perlaky drámai képekben bontakoz­tatja ki a kor és a környezet hatalmas gobelinné szítt hátterébõl a nagy barokk bíboros alakját, izgalmas feszültségû jelenetekben mutatva be a Fronde harcait, a párizsi barikádok napját, a nápolyi láza­dást, az angol forradalmat, az egész mazarini kor lényegét, mely elbûvölõ korkompozícióvá bõvül mesteri tolla alatt. Mazarinen, a politikuson kí­vül azonban van egy másik Mazarin is: a mûgyûjtõ, a színházi és társasági élet szerelmese, a hangsúlyozott ba­rokk pompa élvezõje, az olasz opera meghonosítója: Mazarin az életmûvészet francia Petroniusa. Perlaky a mélylélektan mo­dern módszereivel izgalmas dokumentum sorozatban mu­tatja be Mazarint, hogy végig­kísérve e páratlanul színes életzuhatag fordulóin elénk tárja ennek az élethez gör­csösen ragaszkodó nagy em­bernek végnapjait, legendaszerûvé vált halálát. Az esszéíró éleslátása, a ri­porteri leírókészség és a bio­gráfus kortörténeti felkészült­sége jellemzi könyvét.

Egy titokzatos fantom, akinek arcát még soha senki nem látta, rettegésben tartja London leggazdagabb embereit. Megzsarolja őket, s megöli azt, aki nem fizet. A Scotland Yard tehetetlen a Skorpióval szemben, mert az mindig kicsúszik a kezeik közül, és sorra szedi az áldozatait. De Craig főfelügyelő makacs ember, ráadásul a személyes bosszú is vezeti.

Más szóval NEM MATSKA UGRÁS IDE AMERIKA SE Ebbe a könyvbe van mögirva mitsoda sok veszödelöm környéközött bennünket mikor Durbints sógorral, Börtsökkel mög Kátsa tzigánynyal szárazon és vizön Amerikába igyeköztünk oszt a puszta szigetöt is möglaktuk.

Gaál Mózes, a kiváló író erdélyi származású (1836-1936), a Hun és Magyar mondákat a következő szavakkal vezeti be: „Avatag írások, nagy-régi időkből, melyek krónikás szárazsággal elmondják a hun-magyar hőskor történeteit… Megfesteni képét nagy-régi időknek, melyekre világot a históriának fáklyája ingyen sem vet, összerakosgatni a töredékeket igazságos kézzel és becsületes hűséggel: íme ez volt a szándékom.” A közel ötven történet a krónikák és gesták megtartásával, de az írói szabadság szárnyaival ismerteti a magyar mitológiát. A teremtésmondáktól a hun adomákon keresztül elvezet egészen a honfoglalás koráig. Olyan mondák kerülnek a tisztelt Olvasó elé, mint:– az Isten kardja– a Hadúr végzése– Etele bosszút áll– Csaba útja– Emese álma– Árpád a fővezér– A Hadúr szent madara stb.

Az első regény, amelynek István a címe, az államalapításról szól, ifjúságának néhány hónapjáról, amikor kénytelen tudomásul venni történelmi feladatát. A feladat tudata formálja azzá a kemény lelkű, tenni tudó emberré, akire szüksége van a történelemnek. A második regény, Az egyetlen út az István halála utáni nagy zűrzavar története, amelyben az emigrációból hazatérő Endre felismeri a kibontakozás egyetlen lehetőségét. Ez a Vata féle pogány lázadás kora. A harmadik regény, a Lovagok a Körös-parton pedig arról szól, hogy több évtizedes belső harcok után hogyan is születik meg végre a rend, hogyan szilárdul meg az az épület, amelyet István és társai építettek. A regény hősei: a kalandos életű és tragikus sorsú Salamon és a lovagi eszményt megtestesítő, legendás hírű László.

  Krúdy Gyula (Nyíregyháza, 1878. október 21. ? Budapest, 1933. május 12.) író, hírlapíró.

E ?könyv különös szellemi kaland, megjelenése óta a házikönyvtárak féltett kincse, antikváriumokban reménytelenül előjegyzett tétel. Eredeti, s valószínű mai sikerét egyaránt az elfogulatlan megközelítéssel párosuló fölényes anyagismeret eredményezi.Szerzője Schmidt József (1868-1933) egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, aki tudományos, írói és műfordítói munkásságának jelentős részét szentelte a klasszikus indiai irodalom, filozófia és vallás bemutatásának. Könyvet írt többek között az ó-ind epikáról, a szankszrit irodalomról, önálló kötetben foglalta össze az indiai filozófia irányzatait, és egyebek mellet máig az ő fordításában olvasható a Pancsatantra.E kiváló művek sorába illeszkedik az 1920-ban megjelent Ázsia világossága című tanulmánya, amelyben közérhető és jól áttekinthető összefoglalását adja a buddhista vallásnak. Ír benne a vallásalapító életéről és tevékenységéről, ismerteti a buddhizmus tantételeit, fő parancsolatait, fontosabb irányzatait, és külön fejezetben mutatja be a buddhista egyház kialakulását és működését, a papi és szerzetesi élet kereteit, valamint a világi hívek vallási kötelmeit és szokásait.

Életrajzom e külön egészet jelento része betuhuséggel úgy jelenik meg, amint jobblétre szenderült füzeteim adták. Teljességgel nem tudom megérteni, ha egy író egyszer már megjelent muvén újabb kiadásnál változtat, javítgat, foltozgat. Mikor valamit megírok: azt az akaratom fölötti akaratom diktálja, logikai és ösztönös énem teljessége, és inkább belenyugodnék abba, hogy valamelyik muvem örökre feledésbe menjen, mintsem hogy csak egy betu változtatás is történjék rajta. Kiadó és közönség nem létezo tényezok a szellemi alkotás szuverenitása elott. A kiadónak, mint a színházi rendezonek is, vak huséggel kell követnie az alkotó Géniusz parancsát, s még csak gondolnia sem szabad arra, hogy közbeformáló véleménye legyen. Ami pedig a közönséget illeti: a Géniusz parancsolja meg muvével, hogy mi tessék neki, a Géniusz irányítja ot. Nem szellemi alkotó, hanem betuhetéra az, aki lesi, hogy mi tetszik a közönségnek és a szerint pojácáskodik ki mondatokat magából. Az viszont természetes, hogy mikor írtam ezt az életrajzot: engedelmeskedtem a mai idok fegyelmének, és nem vétettem a mindenkire kötelezo egyetemes tilalmak ellen. Meg is volt az az elégtételem, hogy az illetékes ügyészség soha egy betut sem kifogásolt életrajzomban. Enneka munek nem adhatnám franciául sem a Mémoires, sem a Souvenirs címet. Abszolút lélektani tévedés volna ezt az életrajzot visszaemlékezéseknek minosíteni. Kevés túlzással azt mondhatnám: hogy ez az életrajz egyáltalán nem visszabarangolás a múltba.

Vörösmarty Mihály 1830-ban játszódó, öt felvonásos színjátékának fo alakjai Csongor és Tünde. Számukra a szerelem a kincs, a hatalom, a tudás. El nem veszítheto kincs, örökre erot adó hatalom, bölcsességgé párlódott tudás. Így lesznek halandók halhatatlanok...

Tormay Cécile (Budapest, 1876. október 8. ? Mátraháza, 1937. április 2.) íróno, mufordító. Középnemesi családba született. Tanulmányai magántanulóként végezte. Német, olasz, francia, angol és latin nyelven eredetiben tanulmányozta a világirodalmat.  1900?-1914 közötti külföldi utazásai nemzetközi ismertségét elosegítették. 1899-ben írta az Apródszerelem, 1905-ben az Apró bunök címu muveit. Elso sikeres regénye az Emberek a kövek közt (1911), melyben a kisemberek életét ábrázolta.  1914-ben írt A Régi ház címu családregényében, a biedermeier kori Pestet jeleníti meg. Ezzel a regényével a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi díját nyerte el. 1918. október 31-étol 1919. augusztus 8-áig terjedo idoszakról szól a Bujdosó könyv (1921?22) regénye.  1923-tól haláláig szerkesztette a Napkelet címu folyóiratot. Az 1918?-19 évek fordulóján létrehozta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevu szervezetet.  1930-ban a Corvin-koszorú tulajdonosa lett.  1935-ben a Népszövetség Szellemi Együttmuködés Nemzetközi Bizottságába választották.  1936-ban, 1937-ben Nobel-díjra jelölték. Több nyelvre lefordítva világsikert arattak regényei, elbeszélései. További muvei: A virágok városa (1935), Szirének hazája (1935), a Csallóközi hattyú (1933), a A túlsó parton (1934), A fehér barát (1939). A két világháború  közötti idoszak magyar irodalmának kiemelkedo írónoje, akit a Bujdosó könyv címet viselo naplója tett híressé majd hírhedtté, valódi irodalmi erényeket és értékeket leginkább a novelláiban mutatott fel. A Viaszfigurák címu elbeszélés-gyujteménye eloször a Singer és Wolfner kiadó gondozásában, nem sokkal az I. Világháború után jelent meg. Érdekes, hogy az elmúlt két évtizedben újra felfedezett íróno eme értékes novelláskötete máig nem olvasható modern kiadásban. A gyujtemény értékét növeli az eros kritikával végzett kiválasztás. Hosszú, termékeny alkotói éveknek csak a legértékesebb termése került bele a kis kötetbe: az itáliai reneszánsz korából származó mitológiai mesék, a lélek fájdalmas mélységeibol felbuggyanó sötét fantáziák és rapszódiák, háborús történelmi novellák, merész vonalú lélektani vázlatok. Tormay Cécile-nek ezekben a novellákban lehetosége volt arra, hogy A régi ház címu, legnívósabb regényében már megtalált és megcsodált erényeit tovább fejlessze, buján kivirágoztassa. Szerb Antal a következo szavakkal méltatta a Viaszfigurák darabjait: ?Novellái közt kis remekmuvek akadnak. Tormay Cecile muvészete akkor érte el teljes magasságát, amikor távoli dolgokat rajzolt, skandinávos, távolságos, kék és jég-fehér, hó-piros színekben. Ezért mesébe veszo novellái a legbiztosabb értékek.?

Egy nő a férfi számára lehet maga az élet, vagy akár a rontás. Ugyanez három nővel háromszoros öröm – vagy netán háromszoros kín? Artúr magabiztos és sármos férfi, egy latin zenekar gitárosaként bohém életet él. Konformizmust és hétköznapokat nem ismer, szokva van a zűrzavarhoz. Azt mégsem gondolja, hogy a nők által sosem látott kavalkádba keveredik.

BBajkó ?Andris szerszámkészítő lakatost váratlanul őrizetbe veszi a rendőrség, s ő súlyos kövekezményekkel járó beismerő vallomást tesz. Vádolja önmagát, még csak meg sem keresi a módját, hogy a bíróság majdan enyhítő körülményeket találjon számára.Bajkóék régi barátja, az író, nem nyugszik bele ebbe a fájdalmas fordulatba. Jól ismeri a családtagokat, szereti, becsüli a fiút, és nem tudja elhinni róla azt a sok rosszat, amivel befeketítette magát a kihallgatások során. Nem nyugszik: vajon mi rejtőzhet e különös bűnügy hátterében? Nyomozni kezd, megkeresi a fiút, hogy tőle talán megtudja az igazat, Andris azonban barátságtalan és zárkózott, meglátogatja az idős nagyanyját, akit Andris eltart, Bajkó Béla egyetemi tanárt és másokat, akik együtt éltek, kapcsolatban voltak vele, mielőtt ez a szörnyűséges esemény bekövetkezett volna az életében.És a hétköznapinak látszó bűnügy hátterében kirajzolódik egy családi és történelmi dráma, mondhatni, tragédia, amelynek kései megszenvedője a fiatalember.