Fapadoskonyv.hu strana 54 z 82

„A Doktor Kubb, a világjáró” sorozattal is egy immár klasszikusnak számító „világvárosi ponyvasorozatot” nyújtunk át olvasóinknak, amely több szempontból is egyedülálló ebben a műfajban (s tegyük hozzá, hogy szinte hozzáférhetetlen volt az olvasónak, hiszen fehér hollóként feltűnő füzeteit horribilis árakon forgalmazták az antikváriumok pultjai alól. – Miért ne repüljön a gépkocsibalesetet szenvedett űrhajós?–Hogyan menekülhetünk meg a Vénusz pókszörnyetegeinek karmaiból?–Miként válhat csodafegyverré a sárga anyag?–Mi köze van az agyműtétnek a bolygóközi navigációhoz:–Melyik fejével csahol a kétfejű kutya?–Hogyan ragyoghat sok-sok Nap a föld alól? Választ kaphat a feltett kérdésekre, ha elolvassa Doktor Kubb, a világjáró kalandjait!

A fekete zsinór - A londoni rendőrségnek nem sikerül felszámolni a 'Fojtogatók' kémszervezetét, bár a társaság székhelyérõl pontos információt sikerül szerezni. A titokzatos főnök kézre kerítéséhez cselhez kell folyamodni. Ebben kap szerepet Smith kapitány, az Intelligence Service Secret kapitánya. Feladata teljesítéséhez segítőtársai is akadnak, a "három testőr", szintén a titkosszolgálat kötelékéből. De lehet, köztük kell keresni a vezért? Fény derül-e a zseniális álcázó kilétére? A Sátán bábszínháza - A görög fegyvergyáros háttérből mozgatja a szálakat, mint egy bábszínész. Terrorakciókkal háborúkat robbant ki, feszült helyzetekben beavatkozásokat kényszerít ki. Központja a londoni Centrale, ahonnan orosz helyettese közvetítésével irányítja ügynökeit, a világ minden részén. A tokiói és londoni titkosszolgálat összefog, de az akció emberéleteket követel. Beépített ember működik a rendőrségen? Ki az áruló? Sikerül-e megakadályozni az olasz katonákat szállító gőzös elsüllyesztését? Hughes detektívfelügyelő ismét megmutatja képességeit.

„Nyolc ?év rövid szakasznak tűnik, ha az ember élete nyolcadik évtizedéből néz vissza rá. De nyolc év sokszínű és sokmozzanatú körképet adhat egy korról, amely feltartóztathatatlanul világégésbe torkollott. Ez a könyv tartalma szerint önéletrajzi részlet: ezt éltem át én 1932 és 1940 között. A benne felsorakoztatott tények szerint azonban kerek történelmi regény, amelyben a vallomásokat tevő egyes szám első személy csupán tanú – ha tetszik, narrátor – a magyar polgári értelmiség út- és tévútlehetőségeinek felidézésében. Szó esik itt a magánélet különböző formáiról, törekvéseiről és színházi próbálkozásairól, egyetemi tanulnivalókról és értelmetlenül kötelező párbajszabályokról, ügyvédi irodák hol bűnközeli, hol mulatságos, hol lélekfásítóan unalmas ügyeiről… És mindennek cselekménybeli középpontjában egy történettudósnak készülő fiatal jogászdoktorról, aki egyenes irányban tart afelé, hogy író legyen. Persze ez vagyok én, aki saját élményeim által vallok az átélt történelemről.- a magyar polgárság egyik jellemző rétegének – társadalomtörténete. Majd írtam fejlődéslélektani regényt saját serdülőkori éveim emlékei alapján. Ez A tegnap alkonya megint más, ezt minden kalandosságával együtt a háború előtti évek dokumentumregényének érzem, amelynek legalábbis alanyi hitelességet ad, hogy én így éltem át. Ez a személyes szempont némiképp lírává teszi, de amit láthattam, az a történelem epikája, és ahogy beletántorogtunk a háborúba, az a nagy közös dráma volt. – Nos hát komorságaival is, vidámságaival is erről szól ez a könyvem.”

Szindbád Krúdy szívéhez nott s nagyon úgy tudja csinálni, hogy mi is kedveljük. Vele tartsunk, mikor tengerentúli útjairól megérkezik, s a szárazföldön tovább álmodja álmait. ?Semmit nem írtam csak színhazugságot?, vallja egy helyütt. De hát ki keresi az o írásaiban a színigazságot, vagy akár valamely befejezett kikerekített történetet? Azt az elandalító hangulatot kapja meg, melyet az íróban a múltak ólomöntésszeruen elovarázsolt eseményei keltenek. Fenyo Miksa

Egy ?futballmeccs történetéről szól Mándy Iván új regénye, egy futballmeccsről, amelyen a Dohánygyári Lendület a Hálókocsi csapatával játszott – 1927-ben. „A pálya szélén” és a pályán régi meccsek és játékosok elevenednek meg, legendás karrierek és szédítően gyors bukások, nagy „vetődések”, „cornerek” és „offside”-ok – balsikeres és győzelmes teljesítmények, árulások, focista-rablások. Szurkolók, rámenős és naiv játékosok, durvák és hősiesen célratörők; kikopottak, akik már csak nézni akarják az egészet, kikopottak, akik még játszanának; fontoskodók, fezőrök, csalók, svihákok, akik a küzdő focisták bőrére üzletelnek; kölykök, akik ócska grundokon, gumilabdákkal készülődnek a nagy játékra, s akiket erről a felnőttek minden kiábrándultsága sem beszélhet le; nők, akik maguk is játszanának, és nők, akik a játéktól féltik a férfiakat.A groteszkül óriásira növesztett játékszenvedély egy síkon valahol, tragikus értelmet nyer: a pálya életté tágul: a mérkőzések, tréningek, az élet küzdelmét, áramlását jelképezik. A sokáig szinte ráérősen kanyarodó történet egyre feszültebb drámaisággal halad a tragikum felé.

Történik Olivér házában, Frigyes herceg udvarában, valamint az Ardeni-erdőben – vélhetőleg Franciaországban. Egy nagy erejű vitéz, miként nálunk majd Toldi, legyőz egy bajnokot. Bár testvére ármánya miatt meg kellett volna halnia a párviadalban, mégis az ő homlokára kerül a győztesnek kijáró koszorú. És ezzel kezdetét veszi vesszőfutása. Előbb csak bátyja, majd uralkodója haragja elől, utóbb egyenest a száműzetésbe. Vigaszul csupán egy mosoly, egy fehér lánykézből kapott amulett és öreg szolgája sírig hű ragaszkodása szolgál. Ám az ardeni erdő mélyén további barátokra, igaz szerelemre, és elűzött hercegének birodalmára talál.

Különben ki tudja biztosan, ki magyarázhatja meg, honnan eredt, honnan való ez a világ? Az istenek a teremtésen innen vannak! Ki tudhatja hát, hogy honnan eredt? Hogy honnan való ez a teremtés, azt - már akár ő hozta létre, akár nem - csak az tudja, aki a legmagasabb égben őrködik felette, vagy - az sem tudja?

Életrajzom e külön egészet jelento része betuhuséggel úgy jelenik meg, amint jobblétre szenderült füzeteim adták. Teljességgel nem tudom megérteni, ha egy író egyszer már megjelent muvén újabb kiadásnál változtat, javítgat, foltozgat. Mikor valamit megírok: azt az akaratom fölötti akaratom diktálja, logikai és ösztönös énem teljessége, és inkább belenyugodnék abba, hogy valamelyik muvem örökre feledésbe menjen, mintsem hogy csak egy betu változtatás is történjék rajta. Kiadó és közönség nem létezo tényezok a szellemi alkotás szuverenitása elott. A kiadónak, mint a színházi rendezonek is, vak huséggel kell követnie az alkotó Géniusz parancsát, s még csak gondolnia sem szabad arra, hogy közbeformáló véleménye legyen. Ami pedig a közönséget illeti: a Géniusz parancsolja meg muvével, hogy mi tessék neki, a Géniusz irányítja ot. Nem szellemi alkotó, hanem betuhetéra az, aki lesi, hogy mi tetszik a közönségnek és a szerint pojácáskodik ki mondatokat magából. Az viszont természetes, hogy mikor írtam ezt az életrajzot: engedelmeskedtem a mai idok fegyelmének, és nem vétettem a mindenkire kötelezo egyetemes tilalmak ellen. Meg is volt az az elégtételem, hogy az illetékes ügyészség soha egy betut sem kifogásolt életrajzomban. Ennek a munek nem adhatnám franciául sem a Mémoires, sem a Souvenirs címet. Abszolút lélektani tévedés volna ezt az életrajzot visszaemlékezéseknek minosíteni. Kevés túlzással azt mondhatnám: hogy ez az életrajz egyáltalán nem visszabarangolás a múltba.

Torquato Tasso A megszabadított Jeruzsáleme a világirodalom klasszikus alkotásai közé tartozik, az európai eposzköltészet egyik remekműve, az olasz késő reneszánsz - prebarokk irodalom legmagasabb csúcsa. E hőseposz - noha témáját a történelmi múltból veszi, az első keresztes háború történetét beszéli el - hőseinek magánya, ellentmondásos lelkivilága, vívódása már a modern kor felé mutat, költészete pedig örök fényben ragyog, mint minden klasszikus művészet.Nagy hatással volt a világirodalomra és a magyar irodalomra is: Zrínyi Miklós Szigeti veszedelmének költői modellje volt, Arany János pedig Zrínyi és Tasso címmel írta meg akadémiai székfoglalóját, a magyar összehasonlító irodalomtudomány alapművét, és A megszabadított Jeruzsálem fordításába is belekezdett.

Újabb tíz esztendo telt el a Húsz év múlva eseményei óta: 1660-ban járunk, s a négy daliának, bizony deresedik már a haja. A történelem változatlanul fantasztikus kalandokba sodorja oket, kivált az örökifjú D'Artagnant, a fiatal, tapasztalatlan XIV. Lajos testorkapitányát és bizalmi emberét. Mi mindent nem tesz! Trónra segít egy királyt, megment egy jólszervezett puccstól egy másik királyt ? csak azokat nem tudja megmenteni, akiket legjobban szeret: Porthost és Bragelonne vicomte-ot. Ki ez a Bragelonne? A négyek kedvence: Athos fia, a hajdani vitézség méltó örököse. Az o története rövid és fájdalmas: a király szemet vet szerelmére ? s ki tudna ellenállni a Napkirálynak? Raoul belehal bánatába. A regény igazi hose, D'Artagnan pedig megöregedve is fáradhatatlanul folytatja bátor és fortélyos kalandjainak sorát, közben itt-ott bizony borsot törve a magasra jutott és a király elleni cselszövényt bonyolító Aramis orra alá. A regény végére és élete végére pedig elnyeri méltó jutalmát: a marsallbotot.

Igazi, vérbeli politikai kriminek indul Berkesi András új regénye. 1942 karácsonyán a kémelhárítók letartóztatnak egy csendes, istenfélő, szorgalmas könyvkötőmestert, és brutálisan megkínozzák. Eközben tűnik el értékes gyűrűje és később maga az iparos is, akiről elterjed a hír, hogy agyonlőtték. No, de ne vágjunk az események elébe, ne rontsuk meg a krimikedvelők örömét. A politikainak induló történet szinte észrevétlenül alakul át, és a rendőrségen belül kibontakozó bűnügyi kalandregénnyé válik – aminek izgalmát és feszültségét ezúttal az szolgálja, hogy nem kopók és bűnözők, hanem becsületes és becstelen rendőrök küzdenek egymással.

Karel Èapek regénytrilógiája: Hordubal, Meteor, Egy mindennapi élet Hordubal, a kárpátaljai parasztember nyolc évig dolgozott egy amerikai bányában, aztán hazatért falujába. Felesége és kislánya elidegenedtek tõle, és egy napon az asszony meg a szeretõje meggyilkolják. A rendõri nyomozás mindent kiderít és elítélik a bûnösöket. Capeknek ez a regénye nem bûnügyi regény a szó szoros értelmében. Nem a gyilkosság momentuma és a nyomozás leírása a lényeges benne, inkább a falu légkörét, tragikus emberi sorsokat, az emberek lelkivilágát akarta ábrázolni az író ennek a történetnek a keretében. A Meteor a képzelet és a valóság regénye. A realitáshoz az a vékonyka, laza kapocs fûzi, amit a lezuhanó repülõgép egyetlen utasa zsebében találnak, s amire az orvosok csak a halott testi felépítettségébõl következtethetnek. A képzeletbõl, a mesébõl feltörõ valószerûségnek diadalát maga az író igazolja, amikor a lezuhant pilóta halála után érkezõ sürgöny tudatja, hogy a regényhõs, akinek életregényét a vad Antillákra, cukornádplantázsok rabszolgatelepeire álmodta, valóban kubai volt. Sorsa, egyénisége útjai elõl menekült az ismeretlen utas. Az Egy mindennapi élet hivatalnokának sima évei, szabályosan kiépülõ pályafutása azt bizonyítja, hogy nincs hétköznapi élet, és nincsenek nyugalmas napok. A napok látszólagos egyhangúságát a pillanatok szenzációinak gazdag sorozata zavarja, s az élet megszokott zajlása mögött a tudat alatti ösztönökbõl érõ, ismeretlen lelket megdöbbentésekkel, lidércfényekkel rejtelmes világ veszi körül. Egy rendes és rendszeresnek ismert ember halála elõtt megírja élettörténetét, annak az életnek valóságát, amelyet külsõleg egy szép hivatalnoki karrier, boldog házasság és hû honpolgárság jellemeznek. A nyugodt hivatal, a példás házasság látszata mögött a korán ébredt gyermeki ösztönöknek azok az õsi nyomai kerülnek felszínre, amelyek idõvel a valóságos és a tudat alatti élet közötti szakadékot okozzák. Karel Èapek regénytriológiája az új európai regényirodalom nagy értéke. Világsikere bizonyítja, hogy a kis népek irodalma rést ütött a nyugati nagy irodalmak falán.

Ennek ?a regénynek a hősnője, Christa, vagy ahogy osztálytársai becézik, Krischan, rendhagyó ember. Mindig kilóg a sorból, alkalmazkodásra képtelen, sose azt teszi, amit várnak tőle. Korai halála után barátnőjét nem hagyja nyugodni Christa sorsa. Ki is volt tulajdonképpen? – teszi fel magának a kérdést. Ki volt ez a frucsa lány, aki az egyetemen sem azzal foglalkozott, amivel kellett volna, aki pedagógusként szüntelenül – szükségtelenül? – megnehezítette a maga dolgát, aki zűrzavaros szerelmi ügyei közepette egy hivatásos jóst is meglátogat, akit néha öngyilkossági gondolatok foglalkoztatnak, s egyszer csak barátai megdöbbenésére, a legszokványosabb módon férjhez megy, boldog lesz. De boldog volt-e valóban? S hiába rajzolódik ki előttünk naplójegyzetekből, töredékekből, valódi vagy elképzelt beszélgetésekből egyre tisztábban Christa életútja, újra és újra fel kell tennünk a kérdést: kicsoda volt hát? Gyönge, neurotikus lélek, aki nem tud eleget tenni a reális élet követelményeinek, vagy csak túlságosan is tisztességes, képtelen minden megalkuvásra? A kérdésre nincs egyenes válasz, hiszen a valóság sosem egyértelmű, egy élet egészére nem mondható ki kategorikus, rideg ítélet, csak az emberséges figyelem és a megértés közelítheti meg az igazságot.A bravúros, modern prózai technikával felépített regény alkotóját, a kitűnő német írónőt eddig 1964-ben megjelent regényéből, a „Kettészegelt ég”-ből ismerhette meg az olvasó.

Fitzgerald egyetlen darabja (melyet novellából bõvített vígjátékká), amit még az író élete során bemutattak, 1923. november 19-én a Nixon?s Apollo Theatre-ben, Atlantic Cityben vitték színre, azonban óriási bukás lett. Zelda Fitzgerald azt írta róla egy levelében, hogy a közönség láthatólag unta magát, többen el is hagyták a nézõteret. Maga Fitzgerald is elégedetlen volt, szíve szerint állítólag saját maga állíttatta volna le az elõadást az elsõ pár jelenet után. Azonban napjainkban olvasva a darabot szinte érthetetlen, miért is lehetett ez bukás akkor. A darab fõhõse, Jerry és felesége, Charlotte olyan házasságban élnek, melyben mindketten boldogtalanok. Talán már nem is szeretik egymást. Charlotte elégedetlen férjével, annak motiválatlanságával, modorával: õ különbet érdemelne. Jerry pedig úgy érzi, minden ambíciót kiölt belõle felesége és a férj-lét. A házaspárral él még Jerry apja, a kissé már szenilis Papa, aki szívesen jár könyvtárba, amikor épp nem Bibliáját olvassa. Charlotte húga, a 19 éves, nagyon modern, a kor divatját a másodvonalból majmoló Doris is többször megfordul a házaspárnál. Semmitmondó hétköznapjaikat azonban egyszer csak megváltoztatja egy szeszcsempész, Snooks, aki 18 dollárért olyan gint kevert Jerry kérésére, amitõl hirtelen minden megváltozik? Így lesz a vasutas-tisztviselõbõl Elnök, az Elnökbõl pedig a világ legjobb postása. Az abszurd történetvezetés szórakoztató voltán túl azonban érdemes odafigyelni a szereplõk ?sorskönyveire?, hogy miként változtatják vagy változtathatják azokat, s hogy a változások fényében hogy értékelõdik át ? minden.

?A zaklató, szipolyozó, zsugori, kapzsi vén bunös? Scrooge úr a foszereploje Dickens történetének. Neki a karácsony pontosan olyan nap, mint a többi. Szánalmasnak tartja az emberek ünnepi készülodést, és mindent megtesz, hogy másoknak se legyen tökéletesen boldog a karácsonya. Magányosan üldögél otthonában, amikor furcsa hangokat hall. Megjelenik elotte Marley, volt üzlettársának szelleme. Késobb még további három szellem látogatja meg. Az elso a régi karácsonyok szelleme, aki végigvezeti hajdani életén. Majd megjelenik a második szellem, aki az új karácsonyokat idézi meg. Az o feladata, hogy felnyissa Scrooge szemét a körülötte élok sorsára, nyomorúságára. Végül eljön hozzá a jövo szelleme, aki megmutatja a férfi ijeszto és magányos halálát. S hogy ezek után megváltozik-e Scrooge? Kiderül Dickens izgalmas és mindig aktuális regényébol.