Fapadoskonyv.hu strana 52 z 82

Az ?írót a francia háború kitörése Franciaországban érte, s ellenséges állam honpolgáraként társaival együtt öt évig gyötrődött különböző francia internálótáborokban. Nagy regényekre emlékeztető ellenállhatatlan sodrású „feljegyzéseiben” rendkívüli egyszerűséggel és erővel idézi fel a nacionalista gyűlölködésnek kiszolgáltatott internáltak szenvedéseit, a rabok erőszakosan beszűkített elveszejtő és félelmetes infenóvá torzuló világát. Egyedüli iránytűje, mentsége és menedéke a megértő humanizmus az óvja meg őt minden durva elfogultságtól, általánosítástól, s ez teszi lehetővé hogy rabtartóinak egyik-másikában meglássa az embert, s hogy ne a francia népből, kultúrából ábránduljon ki, hanem a polgári demokráciának álcázott imperializmusból. Rabságának második felében egyre világosabban látja, hogy a háború céltalan vérontása kizárólag imperialista érdekeket szolgál, s bár emberileg érthető, szubjektív sértettsége miatt nem tud teljesen kivülálló józansággal, határozottan állást foglalni a háborús felek igazságának, igazságtalanságának kérdésében, magát a vérontást embertelennek, jogosulatlannak tartja.

Az Othello a megcsalt bizalom, a torbe ejtett nemes gyanútlanság halhatatlan tragédiája. A gonosz Jago ármánykodása azért tudja végzetes féltékenységbe sodorni a színes boru hadvezért, mert Othello Desdemona szerelmében a világba s az emberi tisztaságba vetett bizalmának zálogát látta. Husége azért volt fontosabb számára mindennél.Desdemona ezen az estén szomorúan és balsejtelmekkel tele készül lepihenni. Féltékeny férjének durva viselkedése elszomorította, de iránta való feltétlen odaadását nem csökkentette. Elszenderül már, amikor a mór gyilkos szándékkal hálótermébe ér. És Othello nem hisz a rémülten védekezo, ártatlanságát bizonygató Desdemónának: könyörtelenül megfojtja imádott, gyönyöru hitvesét.Emília fedezi fel úrnoje halálát, és fellármázza az egész erodöt, vádolva a mórt, bár Desdemona utolsó szavával is szeretett urát védte: tagadta, hogy o a gyilkos. Emilia most már látja, milyen jóvátehetetlen vétket követett el, amikor férjének átadta asszonya kendojét. Leleplezi Jago ármányait# az vak dühében leszúrja.Othello ráébredt tragikus tévedésére: emberfeletti fájdalmában megtisztulva visszanyeri az orjöngo féltékenységtol mostanáig eltorzított eredeti emberi nagyságát. Örömkönnyeket sír, hogy Desdemonát ismét ártatlannak tudja, nem várja meg Velence ítéletét, hanem összefoglalva tragédiáját: nem okosan de nagyon szeretett - egy torszúrással bevégzi életét. A gonosz Jago kínpadon bunhodik iszonyú vétkeiért.

"Aki kézbe veszi Szini Gyula Jókai életéről szóló munkáját, ne számítson szigorú irodalomtörténeti és kritikai értekezésre a regények keletkezéséről. Író ír íróról - szinte romantikába hajló életrajzot, ami, a Nagy Mesemondóról lévén szó, igencsak indokolt.Szó szerint bölcsőtől a sírig követhetjük Jókay Móric (eredetileg erre a névre keresztelték) tanulmányait, pályakezdését, sikereit és tévedéseit, egyszóval: életútját. Természetesen megtaláljuk benne az azóta legendaként közismert, történészek által többször megkérdőjelezett, sőt cáfolt motívumokat: kokárdatűzés, a Múzeum lépcsői, a szigorú és határozott Róza asszony helytállása férje mellett. S a jó barát, Petőfi alakja és a vele való konfliktus is kirajzolódik. (Na de kivel nem volt összetűzése Petőfinek?!) Bár Nagy Endre a Nyugatban úgy fogalmazott: „Szini Gyulának Szini Gyula a legméltóbb olvasója" - azért a mai érdeklődő számára sem mindennapi élmény végigtekinteni a 19. századnak ezen a széles freskóján."

Báró Inokay-családnak a gazdatisztje volt Borly Gáspár, ütött-kopott öregúr, ezer ránccal az arcán. Mikor én gyerek voltam, még élt, s minthogy az én édesatyám tartotta keresztvízre a gyerekeit, Jancsit meg Gézát, per 'koma' szólították egymást szemtől-szembe, hanem a háta mögött sohase nevezte másképp apámuram, mint 'az a vén tolvaj', vagy 'a vén gazember'. Maga a földesúri familia, Inokayék, akik a nagy kastélyban laktak, hasonlóképpen vén gazembernek nevezték tisztjüket, mert ismeretes volt, a vak is láthatta, hogy legalább a fele jövedelmet ellopja. Nincs az a helyzet, amiből ő hasznot ne húzott volna, még talán a tehénből is kilopta a borjút. (részlet)

Újabb tíz esztendo telt el a Húsz év múlva eseményei óta: 1660-ban járunk, s a négy daliának, bizony deresedik már a haja. A történelem változatlanul fantasztikus kalandokba sodorja oket, kivált az örökifjú D'Artagnant, a fiatal, tapasztalatlan XIV. Lajos testorkapitányát és bizalmi emberét. Mi mindent nem tesz! Trónra segít egy királyt, megment egy jólszervezett puccstól egy másik királyt ? csak azokat nem tudja megmenteni, akiket legjobban szeret: Porthost és Bragelonne vicomte-ot. Ki ez a Bragelonne? A négyek kedvence: Athos fia, a hajdani vitézség méltó örököse. Az o története rövid és fájdalmas: a király szemet vet szerelmére ? s ki tudna ellenállni a Napkirálynak? Raoul belehal bánatába. A regény igazi hose, D'Artagnan pedig megöregedve is fáradhatatlanul folytatja bátor és fortélyos kalandjainak sorát, közben itt-ott bizony borsot törve a magasra jutott és a király elleni cselszövényt bonyolító Aramis orra alá. A regény végére és élete végére pedig elnyeri méltó jutalmát: a marsallbotot.

Bíró Lajos, családi nevén Blau (Bécs, 1880. augusztus 22. – London, 1948. szeptember 9.): író, újságíró. 1898-ban hírlapíró lett. 1900 és 1904 között a nagyváradi Szabadság munkatársa. 1904-től a Budapesti Naplónál dolgozott. 1907–1914 között Az Újság munkatársa volt. A Károlyi-kormány idején külügyminisztériumi államtitkár volt. 1919-ben emigrált. Több országban élt (Ausztria, Franciaország, Németország). 1925-ben egy rövid időre visszament Budapestre, majd az Egyesült Államokba költözött. 1928-ban Berlinben élt, 1932-ben pedig Londonban. 1932-ben egyik alapítója és dramaturgja volt a London Films-nek. 1948-ban Londonban hunyt el. "Új vízözön. A világnak sokszor megjósolt pusztulásáról ismét szól egy jóslat. Ezúttal komoly ember hirdeti veszendőnek szegény földünket. Franklin Henrik, a greenwichi csillagvizsgáló-intézet igazgatója cikket írt a londoni Daily Newsba a fenyegető kataklizmáról. Szerinte egy hónap múlva következik be a nagy világpusztulás, amelynek egyik részlete lesz a vízözön. A katasztrófát az okozza, hogy a naprendszer külső bolygói felől egy eddig ismeretlen sötét égitest közeledik felénk, amelyet látni éppen sötétsége miatt eddig nem lehet ugyan, de amelynek a hatása a Neptunuszon és Uránuszon látszik már." (részlet) 

"Ransom ?aludni szeretne. Ez kétségtelen. Szemei leragadnak, fájnak. Szíve bódultan, kergén dobog. Hét napja nem aludt ágyban. Csak ülve vagy állva aludt.Ha valakinek elkezdenek lefelé menni a dolgai, akkor mennek lefelé. Ez olyan igaz, mint a szentírás. Az is bizonyos, hogy balszerencsének vannak változatai, mint ahogy egy vörös hajú nőnek szeszélyei vannak. Némelyik embert a bűnbe kergeti, másikat az éhhalálba.Ezek azonban nem a legborzalmasabbak. Az álmatlanság mindennél kínosabb. És Ransom Cherryre ezt rótta ki a balszerencse.Pénzt csak egy helyről várhatott: a Saint Louis Tribune riportázs-szerkesztőjétől. Mr. Wellings Collate volt ez az úr. Hajlandó volt pénzt adni Ransom Cherrynek egy szenzációért, ami pénzt ér. De a szenzációk természetüknél fogva elkerülik a peches embert, és elkerülték így Ransom Cherryt is. Már akkor látnia kellett, hogy a közeljövő nem sok jót tartogat a számára. De várakozását felülmúlta az a gyorsaság, amellyel ügyei tragikus fordulatot vettek."A harmincas években más, neves írókhoz hasonlóan Aszlányi Károly is írt bűnügyi regényeket, nyugatias hangzású álnév leple alatt. Így született Az álmos riporter is, amelynek sziporkázó szövege, nyelvi leleményei előbb-utóbb szállóigékké válnak.

Az Utazás a Balaton körül és A balatoni utazás végének több mint hatvan írása a Balaton körüli történelmi eseményeket, neves vagy hétköznapi emberek világát mutatja be. A hat férfi utazásainak felelevenítése adja az apropót ahhoz, hogy kötetté, gyûjteménnyé állhasson össze a szépirodalmi formát öltött visszaemlékezés. A történetek szépsége a szövege hangulatán túl, többek közt abban rejlik, hogy mintegy teljes panorámát nyújt a kor Balaton körüli világáról: helyt kapnak benne olyan, a magyar történelemben fontos szerepet játszó alakok, mint Széchenyi István, Ranolder János püspök, Kisfaludy Sándor, Sobri Jóska# de a mindennapi élet képviselõi és eseményei is. Megismerhetjük az elsõ balatonfüredi kõszínház létrehozását, a korabeli vendégszeretetet, az akkor még csak az ide érkezõ vendégek által élvezett fürdõéletet, a borospincék világát, a gyönyörû tájat, a gõzhajózás megindításának nem ismert körülményeit, és azt is, miféle jelentõsége volt valaha a balatonalmádi Határ csárda mestergerendájának. Kultúr-olvasókönyv lehet ez mindenki számára, aki kicsit is érdeklõdik a 19. századi utazók élményei iránt.

Nagyméretu vállalkozás Berkesi András regénytrilógiája, a Siratófal, a Huség és a Különös osz. A korábbi, nagy sikeru Siratófal-ból megismert hosök a két utóbbi regényben az ötvenes évek közepének jelentos emberi, társadalmi sorsfordulóján új, nehezebb, mélyebb konfliktusokkal kerülnek szembe.Különösen igaz ez a regény kommunista hoseinek sorsára: hiszen az igazsághoz hunek maradni a rendszer börtönében, a legnehezebb megpróbáltatások ellenére is különbséget tenni az eszme és az eszmét a gyakorlatban megtagadók között: hihetetlenül kemény próbatétel.Ezt a nehéz próbát kétszeresen is kiállják a regény hosei: a koncepciós perek üldözötteiként, a börtönökben, majd az ellenforradalom elszabadult indulatainak poklában? Ez az a kettos próbatétel, amely szorosabb egységbe fuzi a trilógia jelen két részét.A szerzo hu önmagához. Méltán népszeru fordulatos, izgalmas cselekményszövése, egymással élethalálharcot vívó hoseinek összecsapásai lebilincselik olvasóját. A hiteles történelmi eseményekre épülo cselekmény során oszinte rokonszenvvel kísérhetjük hozzánk is közel kerülo hoseit, Terézt, Iványi Pétert, Keserut, Miticset és a többieket azon a nehéz úton, amely a számvetéstol a belso tisztázáson keresztül a huség újravállalásáig vezet?

Attila hirtelen halála, mely után a hun birodalom felbomlása következik, csakis politikai okkal magyarázható. Harsányi Kálmán is így látja ezt. És politikai drámát ír, melyet két alakjában tömörít, Attilában és Ellákban, az Apában és Fiúban, kik összeütköznek egymással. Attila az építő, a hatalmas egyeduralkodó, nem törődik a fajta gondolatával. Maga köré gyűjti népeit, az osztrogótokat, gepidákat, alánokat, akacirokat, a hunokat is, kik azonban csak egy népet tesznek ebben az együttesben. Egységes világbirodalmat kovácsolt össze. Ellák, a családi és nemzeti lázadó, csak a fajtát akarja menteni, a szent vért s ezért kész feláldozni a hatalmi ábrándot is. Egyik oldalon a jelszó: hadsereg. Másik oldalon: nemzeti egység.

Gazdag földbirtokos család gyermeke volt I. Sz. Turgenyev. Gyermekkora rideg: csak a cselédek segítségével sajátíthatta el az orosz nyelvet is. A berlini egyetemen tanult, 1852-ben bebörtönözték, majd birtokára száműzték, haladó gondolkodása miatt. 1854-től a külföldet járta; párizsi letelepedése után Flaubert, Zola, Maupassant barátságát élvezte.Hazájában a „világfi” gunyoros jelzőjével illették, de elismerték „túlfinomult érzékenységét”, becsülték lírai kedélyét, szellemiségét. Mélyen átélte korát, s közvetlen tapasztalatai révén leplezte le az arisztokrácia tartalmatlan életét. Szenvedő és bűnbánó nemes, oly elragadó a jobbágyfelszabadítás ügyében kiálló írásával.Legmarkánsabb alakja az őrlődő és ábrándozó orosz ember típusa, aki érzi, hogy más módon kellene élnie, de erőtlen erre; boldogságkeresése valamin mindig megbukik.A Füst ennek a nyugtalan, kereső világnak a tükörképe.

A kötet a következo novellákat tartalmazza:Az ütközet# Esik a hó# A dárda# Ballada a néma férfiakról# Géniusz# Találkozás egy fiatalemberrel# Barabbás# A cirkusz# Két hajó# Az ellenség# Beszélgetés egy jó emberrel# Északi szél# A lift feljebb megy# Példázat a halálról# Az égo ház# Novella a delejes halálról# A halál és a favágó# Erzsébet színházba megy# Akták# Reménytelen szerelem# Dódi# A magány# Február# Én és énke# Kacsapecsenye# Festék# A gyémánt# Szemét# Férfibecsület# Az inkarnátor# Röntgenország# Hasmutét# Új Iliász# Tibor# Skarlát# Hajdusek

William Makepeace Thackeray (1811-1863) A világirodalom egyik legjelentősebb írója. Dickens mellett az angol társadalmi regénynek a legnagyobb klasszikus művelője. A maga korában roppant népszerű művei a kapitalizmus életformájának, erkölcseinek kegyetlen szatírái. ,,Lelenc volt-e Thomas Newcome, ama falu menhelyén nevelt gyermek, mely nagy ipari várossá fejlődött, és jelenleg az ő nevét viseli? Ezt híresztelték róla a legutóbbi választás alkalmával, mikor Sir Brian a konzervatív oldalon indult harcba a kerületért; Mr. Yapp, az ízig-vérig liberális jelölt, városszerte plakátokat ragasztatott ki, melyeken a menhely képe szerepelt, s azt hirdette a Newcome család pályafutásának kiindulási pontjaként, továbbá ironikusan arra szólította fel a szabad polgárokat, szavazzanak Newcome-ra a céh.továbbá szavazzanak Newcome-ra az egyházkerület érdekében etcetera. De ugyan ki törődik az efféle helyi botrányokkal? Nagyon keveset számít ama szerencsések szemében, akik a meghívottak listáján szerepelnek Lady Ann Newcome estélyei alkalmával, hogy szépséges leányai csak nagyapjukig tudják-e visszavezetni a családfájukat, vagy legendás ősük, a borbélysebész révén hitvalló Edward király állához kapcsolódnak..."

Gárdonyi két kisregényét tartalmazza a kötet. A még 1915-ben íródott, de csak az író halála után megjelent A kürt a világháború alatt játszódik. Főhőse Palcsó Zsuzsi, aki ugyan tanítóné szeretne lenni, de beleszeret Ipacs Attilába, a tanulatlan toronyőrbe, és hozzáköltözik. A nélkülözést azonban nem bírja, ezért hozzámegy egy szabómesterhez. Amikor azonban Attila - egyik kezét elveszítve - hazatér a frontról, követi a szegénységbe. A regény jól tükrözi az író humanizmusát, lélektanilag azonban kevéssé megalapozott. Az először 1916-ban napvilátott látott Szunyoghy miatyánkja című detektívregénynek induló történetben a számos csalódást megélt, de mindig bizakodóan újrakezdésre vállalkozó címszereplő két házasságának történetét meséli el az író. A fordulatos, néha meseszerű történet az egyik legjobban szerkesztett Gárdonyi-regény. A jelen kiadás sajnos könyvészetileg nem különösebben igényes, a két művet azonban érdemes ajánlani - a tanulóifjúságnak.

Szerelmes regényt tart kezében az olvasó, amely emellett mindazokat a történelem teremtette izgalmakat, fordulatokat is kínálja, amelyek meghatározták az 1940-tol 1950-ig terjedo évtizedet. Több nagy sikeru Berkesi-regény foglalkozott már az ellenállás hoseinek kalandjaival, a Horthy-börtönök és Gestapo-akciók, a hírszerzés bemutatásával. De szólt már a szerzo a felszabadulás utáni Magyarország problémáiról, a kommunisták és ellenfeleik küzdelmérol, a koncepciós perek idejének buneirol, a tisztességes emberek belso meghasonlásáról. Ez a regény is beszél minderrol, de ez az izgalmas, feszültségekkel teli történelmi korszak csak a keretét, hiteles hátterét adja egy tragikusan szép szerelem történetének. Szerelem ? három tételben. Háromszor szakítja el egymástól Gábort és Szulitát a vonzalmuknál erosebbnek látszó külso ero. Eloször a leleplezett hazugság ? a társadalmi különbség. Másodszor a Gestapo, harmadszor a törvénysérto perek. De ez már maga a történet, amelyet érdemes elolvasni.