Fapadoskonyv.hu strana 51 z 82

Kötetünkbe a magyar tudományos-fantasztikus irodalom kezdeteit reprezentáló elbeszéléseket gyűjtöttük egybe 1890-től 1940-ig. A szerzők között olyan, gyakorta más irodalmi műfajokból ismert klasszikus szerzőkkel találkozhat az olvasó, mint például Herczeg Ferenc, Szomaházy István, Csáth Géza, Szini Gyula, Nagy Endre vagy Aszlányi Károly.

Hogy szabadság, egyenlőség, testvériség forrasztotta egybe a honfoglaló magyart: ezt már nemcsak a hagyomány őrizte meg. Följegyezték a régi krónikások; a jelenkor tudós történetírói is ezt vallják, ezt bizonyítják. S a 48-iki törvényhozás, midőn a föld népét bevette az alkotmány sánczai közé; midőn egységes nemzetté tette ennek az országnak mindenrendű és nyelvű lakosságát: valóképpen visszaadta azt a Szentháromságot, melynek zászlaja alatt indúlt honszerző útjára a magyar, amely zászló azonban - alig száz esztendővel a honfoglalás után - sárba hullott. Csaknem ezer esztendő véres küzdelme s csöndes munkálkodása tudta fölemelni e zászlót a sárból s a honfoglalás ezer éves ünnepe mellett a legnagyobb s legszebb ünnepünk most következik: ünnepelvén a népszabadság, a szegény, elnyomott nép fölszabadulásának ötven éves fordulóját.

„A Doktor Kubb, a világjáró” sorozattal is egy immár klasszikusnak számító „világvárosi ponyvasorozatot” nyújtunk át olvasóinknak, amely több szempontból is egyedülálló ebben a műfajban (s tegyük hozzá, hogy szinte hozzáférhetetlen volt az olvasónak, hiszen fehér hollóként feltűnő füzeteit horribilis árakon forgalmazták az antikváriumok pultjai alól. – Miért ne repüljön a gépkocsibalesetet szenvedett űrhajós?–Hogyan menekülhetünk meg a Vénusz pókszörnyetegeinek karmaiból?–Miként válhat csodafegyverré a sárga anyag?–Mi köze van az agyműtétnek a bolygóközi navigációhoz:–Melyik fejével csahol a kétfejű kutya?–Hogyan ragyoghat sok-sok Nap a föld alól? Választ kaphat a feltett kérdésekre, ha elolvassa Doktor Kubb, a világjáró kalandjait!

A fekete zsinór - A londoni rendőrségnek nem sikerül felszámolni a 'Fojtogatók' kémszervezetét, bár a társaság székhelyérõl pontos információt sikerül szerezni. A titokzatos főnök kézre kerítéséhez cselhez kell folyamodni. Ebben kap szerepet Smith kapitány, az Intelligence Service Secret kapitánya. Feladata teljesítéséhez segítőtársai is akadnak, a "három testőr", szintén a titkosszolgálat kötelékéből. De lehet, köztük kell keresni a vezért? Fény derül-e a zseniális álcázó kilétére? A Sátán bábszínháza - A görög fegyvergyáros háttérből mozgatja a szálakat, mint egy bábszínész. Terrorakciókkal háborúkat robbant ki, feszült helyzetekben beavatkozásokat kényszerít ki. Központja a londoni Centrale, ahonnan orosz helyettese közvetítésével irányítja ügynökeit, a világ minden részén. A tokiói és londoni titkosszolgálat összefog, de az akció emberéleteket követel. Beépített ember működik a rendőrségen? Ki az áruló? Sikerül-e megakadályozni az olasz katonákat szállító gőzös elsüllyesztését? Hughes detektívfelügyelő ismét megmutatja képességeit.

„Nyolc ?év rövid szakasznak tűnik, ha az ember élete nyolcadik évtizedéből néz vissza rá. De nyolc év sokszínű és sokmozzanatú körképet adhat egy korról, amely feltartóztathatatlanul világégésbe torkollott. Ez a könyv tartalma szerint önéletrajzi részlet: ezt éltem át én 1932 és 1940 között. A benne felsorakoztatott tények szerint azonban kerek történelmi regény, amelyben a vallomásokat tevő egyes szám első személy csupán tanú – ha tetszik, narrátor – a magyar polgári értelmiség út- és tévútlehetőségeinek felidézésében. Szó esik itt a magánélet különböző formáiról, törekvéseiről és színházi próbálkozásairól, egyetemi tanulnivalókról és értelmetlenül kötelező párbajszabályokról, ügyvédi irodák hol bűnközeli, hol mulatságos, hol lélekfásítóan unalmas ügyeiről… És mindennek cselekménybeli középpontjában egy történettudósnak készülő fiatal jogászdoktorról, aki egyenes irányban tart afelé, hogy író legyen. Persze ez vagyok én, aki saját élményeim által vallok az átélt történelemről.- a magyar polgárság egyik jellemző rétegének – társadalomtörténete. Majd írtam fejlődéslélektani regényt saját serdülőkori éveim emlékei alapján. Ez A tegnap alkonya megint más, ezt minden kalandosságával együtt a háború előtti évek dokumentumregényének érzem, amelynek legalábbis alanyi hitelességet ad, hogy én így éltem át. Ez a személyes szempont némiképp lírává teszi, de amit láthattam, az a történelem epikája, és ahogy beletántorogtunk a háborúba, az a nagy közös dráma volt. – Nos hát komorságaival is, vidámságaival is erről szól ez a könyvem.”

Szindbád Krúdy szívéhez nott s nagyon úgy tudja csinálni, hogy mi is kedveljük. Vele tartsunk, mikor tengerentúli útjairól megérkezik, s a szárazföldön tovább álmodja álmait. ?Semmit nem írtam csak színhazugságot?, vallja egy helyütt. De hát ki keresi az o írásaiban a színigazságot, vagy akár valamely befejezett kikerekített történetet? Azt az elandalító hangulatot kapja meg, melyet az íróban a múltak ólomöntésszeruen elovarázsolt eseményei keltenek. Fenyo Miksa

Egy ?futballmeccs történetéről szól Mándy Iván új regénye, egy futballmeccsről, amelyen a Dohánygyári Lendület a Hálókocsi csapatával játszott – 1927-ben. „A pálya szélén” és a pályán régi meccsek és játékosok elevenednek meg, legendás karrierek és szédítően gyors bukások, nagy „vetődések”, „cornerek” és „offside”-ok – balsikeres és győzelmes teljesítmények, árulások, focista-rablások. Szurkolók, rámenős és naiv játékosok, durvák és hősiesen célratörők; kikopottak, akik már csak nézni akarják az egészet, kikopottak, akik még játszanának; fontoskodók, fezőrök, csalók, svihákok, akik a küzdő focisták bőrére üzletelnek; kölykök, akik ócska grundokon, gumilabdákkal készülődnek a nagy játékra, s akiket erről a felnőttek minden kiábrándultsága sem beszélhet le; nők, akik maguk is játszanának, és nők, akik a játéktól féltik a férfiakat.A groteszkül óriásira növesztett játékszenvedély egy síkon valahol, tragikus értelmet nyer: a pálya életté tágul: a mérkőzések, tréningek, az élet küzdelmét, áramlását jelképezik. A sokáig szinte ráérősen kanyarodó történet egyre feszültebb drámaisággal halad a tragikum felé.

Történik Olivér házában, Frigyes herceg udvarában, valamint az Ardeni-erdőben – vélhetőleg Franciaországban. Egy nagy erejű vitéz, miként nálunk majd Toldi, legyőz egy bajnokot. Bár testvére ármánya miatt meg kellett volna halnia a párviadalban, mégis az ő homlokára kerül a győztesnek kijáró koszorú. És ezzel kezdetét veszi vesszőfutása. Előbb csak bátyja, majd uralkodója haragja elől, utóbb egyenest a száműzetésbe. Vigaszul csupán egy mosoly, egy fehér lánykézből kapott amulett és öreg szolgája sírig hű ragaszkodása szolgál. Ám az ardeni erdő mélyén további barátokra, igaz szerelemre, és elűzött hercegének birodalmára talál.

Különben ki tudja biztosan, ki magyarázhatja meg, honnan eredt, honnan való ez a világ? Az istenek a teremtésen innen vannak! Ki tudhatja hát, hogy honnan eredt? Hogy honnan való ez a teremtés, azt - már akár ő hozta létre, akár nem - csak az tudja, aki a legmagasabb égben őrködik felette, vagy - az sem tudja?

Életrajzom e külön egészet jelento része betuhuséggel úgy jelenik meg, amint jobblétre szenderült füzeteim adták. Teljességgel nem tudom megérteni, ha egy író egyszer már megjelent muvén újabb kiadásnál változtat, javítgat, foltozgat. Mikor valamit megírok: azt az akaratom fölötti akaratom diktálja, logikai és ösztönös énem teljessége, és inkább belenyugodnék abba, hogy valamelyik muvem örökre feledésbe menjen, mintsem hogy csak egy betu változtatás is történjék rajta. Kiadó és közönség nem létezo tényezok a szellemi alkotás szuverenitása elott. A kiadónak, mint a színházi rendezonek is, vak huséggel kell követnie az alkotó Géniusz parancsát, s még csak gondolnia sem szabad arra, hogy közbeformáló véleménye legyen. Ami pedig a közönséget illeti: a Géniusz parancsolja meg muvével, hogy mi tessék neki, a Géniusz irányítja ot. Nem szellemi alkotó, hanem betuhetéra az, aki lesi, hogy mi tetszik a közönségnek és a szerint pojácáskodik ki mondatokat magából. Az viszont természetes, hogy mikor írtam ezt az életrajzot: engedelmeskedtem a mai idok fegyelmének, és nem vétettem a mindenkire kötelezo egyetemes tilalmak ellen. Meg is volt az az elégtételem, hogy az illetékes ügyészség soha egy betut sem kifogásolt életrajzomban. Ennek a munek nem adhatnám franciául sem a Mémoires, sem a Souvenirs címet. Abszolút lélektani tévedés volna ezt az életrajzot visszaemlékezéseknek minosíteni. Kevés túlzással azt mondhatnám: hogy ez az életrajz egyáltalán nem visszabarangolás a múltba.

Torquato Tasso A megszabadított Jeruzsáleme a világirodalom klasszikus alkotásai közé tartozik, az európai eposzköltészet egyik remekműve, az olasz késő reneszánsz - prebarokk irodalom legmagasabb csúcsa. E hőseposz - noha témáját a történelmi múltból veszi, az első keresztes háború történetét beszéli el - hőseinek magánya, ellentmondásos lelkivilága, vívódása már a modern kor felé mutat, költészete pedig örök fényben ragyog, mint minden klasszikus művészet.Nagy hatással volt a világirodalomra és a magyar irodalomra is: Zrínyi Miklós Szigeti veszedelmének költői modellje volt, Arany János pedig Zrínyi és Tasso címmel írta meg akadémiai székfoglalóját, a magyar összehasonlító irodalomtudomány alapművét, és A megszabadított Jeruzsálem fordításába is belekezdett.

Újabb tíz esztendő telt el a Húsz év múlva eseményei óta: 1660-ban járunk, s a négy daliának, bizony deresedik már a haja. A történelem változatlanul fantasztikus kalandokba sodorja őket, kivált az örökifjú D'Artagnant, a fiatal, tapasztalatlan XIV. Lajos testőrkapitányát és bizalmi emberét. Mi mindent nem tesz! Trónra segít egy királyt, megment egy jólszervezett puccstól egy másik királyt - csak azokat nem tudja megmenteni, akiket legjobban szeret: Porthost és Bragelonne vicomte-ot. Ki ez a Bragelonne? A négyek kedvence: Athos fia, a hajdani vitézség méltó örököse. Az ő története rövid és fájdalmas: a király szemet vet szerelmére - s ki tudna ellenállni a Napkirálynak? Raoul belehal bánatába. A regény igazi hőse, D'Artagnan pedig megöregedve is fáradhatatlanul folytatja bátor és fortélyos kalandjainak sorát, közben itt-ott bizony borsot törve a magasra jutott és a király elleni cselszövényt bonyolító Aramis orra alá. A regény végére és élete végére pedig elnyeri méltó jutalmát: a marsallbotot.

„Boldogan és vidáman éltek. Jókedvűek voltak, sokat nevettek, szerették egymást, örültek egymásnak, és ha kellett, türelmesek voltak egymáshoz. A szerelmük változatlanul megmaradt tüzesnek, és a vágyódásuk és a barátságuk egyre biztosabb és komolyabb lett. Az asszony minden héten egyszer hazament a szüleihez, ott volt másfél óra hosszat, azután sietett vissza a férjéhez, és együtt nevettek azon, hogyan várják az öregek még mindig, boldogtalan lesz-e a házasságuk. Szeptember végén Ádámnak megint fájni kezdett a szeme. Egy este, írás közben, fájdalmas nyilallást érzett a jobb szemében, le kellett tennie a tollat, és rászorítania a kezét a szemére, hogy föl ne szisszenjen. Amikor a nyilallás elmúlt, és lassan levette a kezét, még mindig visszamaradt a szeme golyóiban valami tompa, nagyon érezhető, szinte megfogható fájdalom. A papírra hajolt, és írni kezdett, de az írás nem ment jól. Megrövidítette a munkáját, egy részét átadta másnak, azután otthagyta a szerkesztőséget, és hazament…”

A két világháború közti időszakot méltán tarthatjuk a magyar ponyva aranykorának, amikor is több tucat kiadó százával, ezrével jelentette meg azon műveket, melyeknek az egyszerű szórakoztatáson túl nem igen voltak magasabb rangú célkitűzései. A zömében nyugati mintára íródott kalandregények között azonban időről-időre felbukkant jó néhány gyöngyszem, akik nélkül valljuk be, a magyar nyelvű irodalom szegényebb volna. A műfajt vitathatatlanul legnagyobb zsenije természetesen Rejtő Jenő volt, azonban az ő kortársai között nem kevesen vannak olyanok, akik e műfaj keretein belül a legmagasabb szakértelemmel „termelték” a western, idegenlégiós, detektív vagy épp szerelmes történeteket. E mindig is népszerű műfaj, mára klasszikussá vált darabjaiból állítottuk össze sorozatunkat.

„Nagyon sok nő beöltözik a szeretkezéshez, kikalkulálják a hatásokat. Szexis pongyolában teszi magát, csipkés francokat villogtat, harisnyatartós kurvaanyjában meztelenkedik, ezzel izgatja a férfit. Én már úgy érek föl a lakásba, hogy a férfinak áll a fasza, mint a cövek, én izzadok, reszketek. Mit mutogassak magamon? Majd az ágyban! Vagy az előszobafogas alatt, vagy a hűtőszekrény tetején, tök mindegy! Szerintem a férfiak jobban ragaszkodnak az ágyhoz, mint a nők. Lefeküdni valakivel. Lehet, hogy ez a lefekvés guggolás, térdeplés, állva baszás, féllábon kúrás, mit számít az ágy, ha nincs kedvem odáig elmenni!”