Fapadoskonyv.hu strana 44 z 82

Az 1888-ban megjelent regény igazi különlegességnek számít a magyar utópisztikus regények sorában. A jövőbeni (2300-ban) társadalom részletes leírásával, egy utópisztikus világ teremtés színes és lenyűgöző részletei bontakoznak ki az olvasó előtt. S talán elcsodálkozunk azon, hogy a megvalósult szocializmus és kommunizmus vagy a nemzetek felett álló európai-uniós társadalom eszménye jóval régebbi, mintsem gondoltuk volna.

Az Egy fedél alatt ismét mélyebbre hatol a valóság áb­rázolásában. Itt már az ellentétek nem csupán magánélet pólusai, hanem a társadalom rohamosan meginduló átala­kulásának sarokpontjai között feszülnek.A felszabadulás évében játszódik a regény, és a hősnőjében a faluról felkerült félénk és buzgó kis munkás-feleségből öntudatos munkásasszonnyá emelkedő Pálfi Vincénében mindenekelőtt a történelem-adta legnagyobb élményt, az emberi felszabadulást ábrázolja Thury Zsuzsa.

Berkesi András irodalmi riportokkal, novellákkal eloször 1957 után jelentkezett. A hatvanas években sorra jelentek meg Berkesi újabb regényei: kémtörténetek, illetoleg a huszadik századi magyar történelmet megeleveníto muvek. Ezekben az években lesz rendkívül népszeru, regényei nem egy esetben százezren fölüli példányszámban látnak napvilágot. Igen termékeny író, az 1956 utáni idoszak egyik legterjedelmesebb életmuvét alkotta meg. A kritika általában a szórakoztató irodalom közelebbrol meg nem határozott kategóriájába sorolta muveit. A 20. századi magyar történelem az író átírásában számos vonatkozásban más, mint a valóságos, különösen az egykori uralkodó osztályok viselkedését, gondolkodásmódját ismeri kevéssé, ezeket a figurákat démonikusra torzított vonásaikkal ábrázolja. A regények világképe a gonosz és a jó polarizáltan szembeállított értékei szerint épül fel: valaki vagy gazember, vagy pedig öntudatos szocialista hos, illetoleg az igaz út felé haladó tévelygo. Poétikai szempontból Berkesi regényei az elbeszélés múlt századi konvencióját követik, valóságfelfogása a klasszikus realizmussal rokon. Az elbeszélésmód megszokottsága, áttekinthetosége, a krimiszeruség és világképének egyszerusége feltehetoen nagymértékben hozzájárulnak népszeruségéhez.  ,Egy elbeszélést, egy kisregényt és egy regényt fuz össze ebben a kötetben a mufaji hasonlóság: mindhárom az ?izgalmas olvasmány? kategóriájába tartozik, amelynek a ?60-as, ?70-es évek Magyarországán Berkesi András volt az egyik legjobb muveloje. Minden írásában politizál, a szereplok politikai tevékenységének konspiratív, illegális jellege, a szükségképpen rejtvényszeru cselekmény adja természetes módon az izgalom ?keretét?. A ?Hídavatás? , ? egy cattarói matróz rövid története ? mintegy intonálja a kötet élén mindazt a szemléletbeli újdonságot, amit a két utána következo Berkesi-történet tartogat az olvasó számára?

Várkonyi báró Amade László (Bős, 1703. március 12. – Felbár, 1764. december 22.) magyar költő. A jezsuita rend nagyszombati egyetemén tanult.1725-ben bölcsészdoktorrá avatták Grazban.1734-ben belépett a Hávor János-féle magyar lovasezredbe.1742-től a nemesi felkelő seregben szolgált.1750-ben elhagyta a katonai pályát, ekkor kinevezték a Pozsonyban levő magyar királyi udvari kamarához tanácsosnak.Egy évvel később, 1751-ben császári és királyi kamarás lett, mely tisztséget haláláig viselte.

Egy Milánó környéki faluban, a 17. század elsõ felében egy fiatal mátkapár készül boldogan az esküvõre: kihirdették már õket, elkészült a kelengye is, már csak a papi áldás van hátra. Miért kezd hát egyszerre homályos magyarázkodásba, miért húzza-halasztja a szertartást don Abbondio tisztelendõ úr? Renzo és Lucia nem tudják még, hogy a környék mindenható urának brávói fenyegették meg a papot, hogy õ áll boldogságuk útjába, mert szemet vetett a szép Luciára. S nem sejtik azt se, mikor szülõfalujukból éjen éjjel elmenekülnek, hogy mennyi hányattatás vár még rájuk, hogy egyszerû sorsukba beleavatkoznak egy számukra ismeretlen világ hatalmai, jók és gonoszak, nagyurak és egyházi méltóságok, mindenre kész haramiák, lelketlen poroszlók - és hõsünket egyszer csak sodorni kezdi a történelem: tanúja a nevezetes milánói éhség-tüntetésnek, az 1630-as nagy pestis-járványnak, az olasz fejedelemségek, a spanyol és osztrák hódítók fel-fellobbanó marakodásának. S milyen színesen, milyen drámai erõvel jeleníti meg Manzoni a történelem és a személyes sors megsûrûsödõ pillanatait! Milyen éles szemmel néz az emberi lélek mélyeire, milyen nagyszerûen festi hõseit, nemes indulatok, apró gyarlóságok, gonosz szenvedélyek hordozóit! S mennyi mindent tud mondani Alessandro Manzoni (1785-1873) korról, erkölcsrõl, szokásokról, a történelemrõl és az emberrõl, mennyi ma is eleven fénnyel ragyogó igazságot! A jegyesek azok közé a nagy regények közé tartozik, amelyek nélkül szegényebb volna egy nép szellemi vagyona, szegényebb az egész emberiség.

Czillich Anna neve és életműve talán kevéssé ismert széles körben. Ennek az lehet az oka, hogy fiatalon, huszonnégy évesen hunyt el tüdőbajban, csupán néhány festmény, pár tucat rajz maradt utána. Művészeti tanulmányait a nagybányai művésztelepen kezdte Réti István keze alatt, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta Glatz Oszkárnál és Pilch Dezsőnél.Naplóját festőkollégája Kiss Vilma jelentette meg 1925-ben, amely nagy feltűnést keltett. A bejegyzések életének utolsó időszakát, az I. világháború éveit ölelik fel, amelyek megrázó őszinteséggel mutatják be az alkotással és a halálos betegséggel folytatott küzdelmét. A tépelődések, az éles megfigyelések és a fiatalság ellenére is mély, érett gondolatok között átszűrődnek az őszirózsás forradalom, a Tanácsköztársaság, a proletárdiktatúra és a fehérterror utcahangjai.

A ?XX. századi magyar esszé great old man-jének új tanulmányai változatlan intellektuális szenvedéllyel folytatják a magyar, de főképpen a világirodalom, az egyetemes, humanista kultúra értékeinek közvetítését a szélesebb olvasóközönséghez, éppúgy, mint fél századon át, korábbi tanulmányaiban. 1962-ben a „Klasszikusok”, 1965-ben a „Kortársak” nyitott ablakot a világirodalom legjelentősebb életműveire, s 1968-ban „A Nyugat árnyékában” a század magyar irodalmát megteremtő mozgalmat idézte fel. E gyűjtemény közvetlenül azokhoz csatlakozik, s akár Sévignéről, akár a G. Kellerről, Baudelaire-ről, Gide-ről, Colette-ről írt tanulmányt tekintjük, újabb és újabb bizonyságát látjuk annak, hogy világirodalmi stúdiumainkhoz immár nélkülözhetetlenek Gyergyai Albert útmutató szavai.A kötet a tanulmányokon kívül néhány rövidebb, egy-egy lényeges részletre koncentráló arcképet, esszét is tartalmaz, Georges Sandról, Moliere-ről, Rousseau-ról, Superville-ről például, de a kötet e fejezete legfőképpen Gyergyai Albertről rajzol portrét, az ő ízléséről, személyes vonzalmairól, emelkedett műelemzési modoráról, melyet a kötet végén szereplő versmagyarázatai a lírikus intuíció adámányával egészítenek ki.

A közel hatvanéves Achab kapitány a Pequod nevu hajón indul el útjára, melynek valódi célját a hajó tulajdonosai és a személyzet elott is eltitkolja: meg akarja ölni Moby Dicket, a Japán-tenger híres fehér bálnáját, "aki" elozo útján leszakította a kapitány lábát. Szerzodött kötelességeit elhanyagolva útján mindent alárendel a Moby Dick elleni rögeszmés harcnak. Tisztjei már az út elején fölfedezik a kapitány orült rögeszméjét, Starbuck meg is akarja ölni, mivel azonban a bálnavadászat Moby Dick keresése közben is folyik, mind a tisztek és szigonyosok, mind a hindu legénység elnyomja félelmét, s bár lelkük mélyén tudják, hogy kapitányuk halálba kormányozza hajóját, az utolsó pillanatig teljesítik parancsait. A fehér bálnával vívott harc leírása végül a világirodalom nagy csatajeleneteihez hasonló szenvedélyes vadsággal idézi fel az ámbrás cet alakjában megtestesült pusztító természeti erok hatalmát. A hajó elsüllyed és a szinte hihetetlenül megmenekülo elbeszélo kivételével mindenki a tengerbe vész.

A Hét 1893-as számában bukkan föl először egy érdekes levélíró egyéniség, Emma asszony aláírással, hogy aztán többé-kevésbé rendszeresen tanúja legyen – női szemmel – egy színes, izgalmas, ellentmondásos korszaknak.Ignotust irodalomszervezőként, kritikusként tartottuk számon elsősorban, szépírói, költői próbálkozásait kevéssé becsültük. Ez a levélsorozat azonban mesteri szépírói munka. Úgy tűnik, hogy műveltsége, sziporkázó szellemessége, eleganciája ezekben a levelekben bontakozhatott ki a legteljesebben. Nemcsak azzal ragadtatja el az olvasót, hogy széles körképet fest a képzeletbeli Emma asszony koráról, hanem azzal is, hogy valóban karakterisztikus, sokoldalúan ábrázolt nőalak bontakozik ki előttünk a levelek nyomán.

Joseph Conrad ezen művét egyik legjobb korai regényének tartják. A címszereplő, James Wait, egy Nyugat-Indiai néger matróz, utolsó pillanatba kerül fel egy Bombaybõl Londonba tartó kereskedelmi hajóra, a Narcisszusra. A hajón derül ki, hogy Wait beteg, tüdőbajos és haldoklik, így társai elkülönítik őt. A beteg sorsa azonban felkelti a legénység jó pár tagjában az emberbaráti érzéseket. A történet tekinthető az elszigeteltség és a szolidaritás allegóriájának is, a hajó legénységében pedig megfigyelhető a társadalom működésének modellje. Conrad maga így írt regényéről: "egy csoport lélektanát és a természet arcának néhány változását rajzoltam meg. De az a probléma, amellyel szembe kell nézniük, nem a tenger problémája, egyszerűen csak probléma, amely ezen a hajón a szárazföldi kapcsolatok, viszonyok szövevényétől való elszigeteltség következtében különleges erővel és színnel ugorhatott ki."

Lovik Károly Európa szerte ismert lótenyésztő, a magyar lovassport első, nemzetközi tekintélyű szakírója, aki angliai szaklapokban is publikált. Író, újságíró, versenylovak és vadászkutyák avatott szakembere volt. A tizenkilencedik, huszadik század fordulóján nem igen akadt angol lord, aki Mr. Charles Lovik nevét ne hallotta volna. Mindezek mellett Lovik Károly Puskin, Turgenyev és Csehov első magyar szakavatott értelmezője, Oscar Wilde fordítója, a magyar novella egyik legnagyobb formaművésze volt, nem mellesleg szólva kifogástalan úriember.

– Ma kaptam édesapámtól az első lapot – újságolja Feri –, pedig már elég régen odavan. – Nem volt szabad írniok. Nehogy idehaza megtudják hol, merre járnak. – A család csak tudhatja! – Senki sem! Az hadititok! A hadititok szóra elhallgat Feri, a titkot tisztelni kell, nekik is mindig volt, amíg katonásdit játszottak. Amióta kinőttek a katonásdiból, cserkésztitkuk van, az meg éppenséggel komoly dolog! – Azt írja édesapám, hogy lötyög rajta a nadrág. Alig kapnak valami ennivalót. Úgy lefogyott szegény, hogy ha ráül egy egykoronásra, húsz fillér kilátszik alóla… Mindhárman nevetnek, de nincs a nevetésüknek zamatja, mint az árnyékban ért gyümölcsnek. – A te édesapád legalább tiszt. Tisztek mégis jobb falathoz jutnak. – Csakhogy a volt magyar tisztek nem kapták vissza a rangjukat. Aki magyar, az csak közlegény lehet! (részlet a regényből)

Kedves olvasónk Oscar Wilde, a századforduló nagy ír?angol írójának hat varázslatos novelláját kapja kézhez ebben a kötetben. Ezek közül az elso négy (Az ifjú király, Az infánsno születésnapja, A halászlegény és a lelke, A csillagok fia) mese, a szó klasszikus értelmében, Wilde az egzotikumhoz, a Kelethez, az allegóriához való vonzódásának bájos és érto kézzel megrajzolt gyönyöru lenyomata. A W. H. arcképe izgalmas irodalmi nyomozásba enged bepillantást, amely talán megoldja Shakespeare szonettjeinek legnagyobb rejtélyét. A záró Savile Arthur lord bune pedig immár a Wilde-tól megszokott humoros, csipkelodo szatíra az angol arisztokráciáról: fohose olyan komolyan veszi a tenyerébol megjósolt gyilkosságot, hogy puszta kötelességtudatból igyekszik azt elkövetni.

Hédervári Kont, a Zsigmond király korában lefejezett nemesúr föltámad poraiból 1911-ben. A történet több pontján erősen érződik Mikszáth Kálmán Új Zrínyiászának hatása.

– Nem megyek többé iskolába!– Nem? Miért? – lepődött meg Nancy asszony.– A tanító bácsi mondta, hogy kár iskolába járnom, mert úgysem ragad rám semmi. Még tönkre is tehetek valamit, és csak elrablom az időt. – Így panaszkodott édesanyjának Thomas Alva Edison, akit háromhónapi tanulás után ki is vettek az iskolából. Otthon is nehezen boldogultak ezzel a látszólag figyelmetlen, szeles, különös kisfiúval, akiből mégis tudós, több száz találmány szerzője, az elektromosság alkalmazásának és továbbfejlesztésének zászlóvívője lett, és akinek a nevét világszerte ismerik. Száva István regénye a kis Alva első botladozásaitól kezdve mutatja be az ünnepelt tudós kalandos, gazdag életét.

A kínai taoizmus legfontosabb tanítása harmóniát találni a természet erõit mozgató teremtõ õserõvel, elérni a ?nem-cselekvés? (wu-wei) állapotát, és ezáltal megvalósítani a tökéletességet és a halhatatlanságot, vagyis a teljes megvilágosodást. A világegyetem mozgató erõje, a taoizmus szerint, maga a Tao, mint teremtõ õserõ. A Tao mindenekelõtt az öröké mozgó, változó világ végsõ egységének. A taoizmus legnagyobbnak tartott mestere, Laozi (Lao-ce), a hagyomány szerint megvalósította ezt az állapotot, s miután a Dao De jing tanításait lediktálta egy õt kérlelõ határõrnek, elhagyta a civilizált világot, és halhatatlan remeteként élt tovább egy ismeretlen helyen. Laozi (Lao-ce) Az Út és Erény könyve kétségkívül a klasszikus kínai irodalom és filozófia legtöbb fordításban és a legtöbb kiadásban megjelent mûve magyar nyelven. A kínai taoizmus legmeghatározóbb mûvét Ágner Lajos elsõként tolmácsolta magyar nyelven tudományos igénnyel, az eredeti klasszikus kínai szöveg ismeretében. Éppen ezért jelen kiadványt legalább annyira tekintjük a Dao De jing egy újabb, sokadik kiadásának, mint tisztelgésnek Ágner Lajos emlékének.