Fapadoskonyv.hu strana 43 z 82

Legendás ?könyv a Kelet titkai, megdöbbentő nyomozás az emberi múlt mélyrétegeiben, s felkavaró, izgalmas olvasmány az első sorától az utolsóig. Mereskovszkij, akinek nevét negyven éven át csak fanyalogva említette -ha említette- a marxista irodalomtörténet, nem kevesebbre vállalkozik ebben a könyvében, mint hogy a sumer és az egyiptomi irodalom, művészet és építészet ránk maradt emlékeiből megpróbálja rekonstruálni a vízözön utáni emberiség tudását és útját Krisztus megszületéséig. Mit tudtak a sumerek, mit tudtak az egyiptomiak, akiknek művészetét máig is felfoghatatlan titokként csodáljuk -mint tudtak a világról, a teremtésről, Istenről és halálról? És miért kellett óhatatlanul elpusztulniuk e civilizációknak minden fenséges művükkel, minden élet- és békeszeretetükkel együtt is? Megdöbbentő az a lénylátó erő, ahogyan Mereskovskij piramisokból, templomokból, freskókból, pásztorénekekből és halottaskönyvekből kihámozza a felszín alatti üzenetet, meg-meglebbentve élet és halál nagy rejtélyének fátylát. Lehet vele vitatkozni, lehet a történelmet másképp szemlélni -de nehéz ellenállni a lenyűgöző varázsnak, amely évezredeket repül át, hogy rég kihalt kultúrákat eleven kortársként láttasson. A nagy sikert aratott mű végre visszahelyezi Mereskovszkijt megvont jogaiba, és egy hozzáférhetetlen könyvet juttat el az olvasóhoz.

A félelmetes ereju magyar vitéz dicso tetteirol szóló történet évszázadokon keresztül szállott szájról szájra, apáról fiúra, vagy énekmondók sora vitte hírét Lajos király hu alattvalójának. Az igazáért, szerelméért, hazájáért lovagi becsülettel küzdo Toldi Miklós alakja elsok között Arany Jánost ihlette meg, Benedek Elek a trilógia nyomán kapott kedvet a legendás hos történetének feldolgozásához. #Ez az alig ismert könyv egyaránt érdekes lehet annak is, aki már olvasta Arany Toldiját, és annak is, aki még tanulmányai során most ismerkedik vele.

Az évszázad gonosztevője, a titokzatos Skorpió pánikot kelt London milliomosai körében. Aki nem adja „önként” a pénzét, az az életével fizet, a Scotland Yard minden erőfeszítése ellenére. Mikor a Skorpió és bandája elrabolja egy amerikai milliomos leányát, a rendőrség már-már beismeri vereségét. Ám Bowle felügyelő kitartó, és az utolsó pillanatban a véletlen is a kezére játszik: felbukkan egy halvány nyom…

A zutósó könyvem mer a kutya is mögbánnya ha 9-tzet kölykezik de a guminizmust meg köll - elött irnom.

Aki elolvasta a D'Artagnan fia című regényt, az nyilván kiváncsi a történet folytatására.Sikerül-e egymásra találniuk a szerelmeseknek? Megbűnhődik-e a cselszövő báró, vagy sikerül megszöknie az igazságszolgáltatás és az ifjú D'Artagnan kardja elől? Vagy talán a korosodó Athos kényszerül feladni megérdemelt nyugalmát, hogy igazság szolgáltassék? Sikerül-e leleplezni a király, XIV. Lajos elleni összeesküvést?Az ármány, cselszövés vagy a tisztesség győzedelmeskedik? Mindezekre a kérdésekre megtalálható a válasz az Athos öregkora című könyvben.

"Ábrahám ?vezér, akit Isten barátjának neveztek, az özönvíz látta Sém atya ivadéka volt. A bölcs pásztor-családfő hosszú és felettébb kalandos életében, ha kellett, harcias vitéz volt, ha lehetett, akkor békesség-teremtő.Valamikor négyezer évvel ezelőtt élhetett: a Tigris és Eufrátesz közötti ősvárosok világából indult, és Kánaán pusztaságain vezérelte népét. Évezredek emlékezete szerint ővele kezdődik az Egy-Isten-hit, amelyet szakadatlanul őriz a zsidó, a keresztény és a mohamedán vallás. A zsidó nép és az arab nép egyként őt, Ábrahámot tudta ősapjának. Csodákkal teljes történetét az Ó- Testamentum legelső részében Mózes Első könyvének XII-XXV. fejezete örökítette nemzedékről nemzedékre. – Ebből a bibliai regéből a legrégebbi, pásztorkorszaki hőstörténet bontakozik ki az olvasó előtt. Ábrahám hőstetteit hajdanán bizonyára ugyanúgy vándorénekesek vitték pásztortüzektől pásztortüzekhez, mint a sok mindenben hasonló sumér és akkád eposzokat az asszír és babiloni dalnokok, és a homéroszi énekeket a görög rapszodoszok. – A mai költő megpróbálta elképzelni azt a nagyon régi hőskölteményt, amelynek hősét és kalandjait az Ó- Testamentum őrizte meg és örökíthette miránk. És ahogy elképzelte mai tudással, mai nyelvezettel, de híven az emberiség e nagy közös örökségéhez, fogalmazta krónikás énekké Ábrahám regéjét. – A költő úgy érzi és véli, hogy csupán alázatosan újramondja a mostani olvasónak az immár négy évezredes közös örökséget."

Krúdy Gyuláról sokszor és sokat írtam. Új kötetét új szavakkal jellemezni nem lehet, de nem is szükséges. Elbeszélései mögött gyönyöru és boldog monotonitással vonul a lírája, hegedukkel, színes zászlókkal, egy ünnepi processzió apró csengettyuivel. Ezúttal fel vagyunk mentve a jellemzés kötelessége alól, nem is kiáltunk fel a meglepetéstol, csak csendesen és örülve konstatálunk valamit. Azt, hogy egy író egyszínusége és egyhúrúsága mindig gazdagság és becsület, s az olvasónak (ez paradoxonnak hangzik) változatosság? Ez a felfedezés, hogy régi mesék új és friss gyönyört hoztak, a kötet szenzációja. Minden sornál elénk tolakodik egy érzés: az, hogy aki írta, költo. Kosztolányi Dezso

Mándy Iván a 20. századi magyar prózairodalom mára klasszikusává vált alakja, a próza- és drámaírás nagymestere.  Népszerű novellái és regényei mellett ifjúságnak szánt írások és  dramaturgiai munkájának köszönhetően számos hangjáték is gazdagítja életművét.

Ami az angoloknak Sherlock Holmes, az a franciáknak Arséne Lupin, azzal az aprócska különbséggel, hogy a legendás angol detektív kortársa kifogástalan gentleman ugyan, de mégiscsak egy zseniális betörő. Arséne Lupin szülőatyja Maurice Leblanc (1864-1941) kortársa volt Sir Arthur Conan Doyle-nak, és hőse, Lupin nagyjából húsz regényben és számtalan novellában bosszantotta az arra rászolgáló gazdagokat. A szociálisan érzékeny, sármos és szoknyabolond bűnözőt Leblanc egy Marius Jacob nevű anarchista betörőről mintázta, aki mintegy 150 alkalommal hatolt be fényűző palotákba – de sosem ártott a szerinte hasznos foglalkozást űző gazdagoknak, például építészeknek, tudósoknak vagy orvosoknak –, a zsákmány nagy részét pedig a rászorulóknak adta. Maurice Leblanc valamennyi regénye bő választékot kínál izgalmakban, váratlan fordulatokban, és emellett szellemben, kellemben is igen gazdag. Aki örömét leli a klasszikus detektívtörténetekben, ezúttal sem fog csalódni.

Rómer ?Flóris, Ipolyai Arnold és Fraknói Vilmos A XIX. század második felének kiváló historikusai közé tartoztak, munkásságuk jelentős hatással volt a történeti tudományok fejlődésére. Rómer Flóris a magyar régészet egyik megalapítójának, a tudományág hazai úttörőjének tekintik, aki történettudósként is értékes alkotásokkal hozzájárult a korabeli polgári történettudomány fejlődéséhez. Ipolyi Arnold a néprajztudomány magyarországi klasszikusai közé számít nagyszabású fiatalkori monográfiája, A magyar mythológia révén. A kötetünkben közreadott részletek elsősorban művelődéstörténeti írásait, egy összefoglaló magyar művelődéstörténet előtanulmányait tartalmazzák. Fraknói Vilmos jelentős életművet hátrahagyó történész volt, akinek gazdag irodalmi hagyatékából csak néhány kedvelt témájúból vett szemelvényre jutott hely e kötetben. Élete során foglalkozott Pázmány Péterrel, aki sok tekintetben példaképe volt, és szinte haláláig foglalkoztatta Martinovits Ignác személyisége, a magyarországi jakobinus mozgalomban betöltött szerepe.

Néhány cím a kötetbol: A romantikus Ady, A két forradalmi költo, A magyar protestantizmus problémája, A legfiatalabb irodalom. ?Nagyszeru csodák, predesztinált betegségek, keresett hóbortosságok: ez mind romantikus. A fogalom majdnem határtalanul szélesköru, a hozzátartozó jelenségek végtelenül sokfélék és gyakran ? legalább látszólag ? ellentétesek. Rajongói egy teljesen új valaminek, új vallásnak, új életnek tekintették. Mintha az ember lelki életének miképpje egyszerre megváltozhatott volna..? (részlet: A romantikus Ady c. részbol)

Van ?egy török példabeszéd, mely azt mondja, hogy magáról csak az ördög szokott beszélni. Hát bizony sok igazság van ebben a mondásban s hogy mégis hozzáfogtam önéletrajzom megírásához, arra két különböző ok indított. Először meg akartam mutatni a hazai olvasónak, hogy az a lelkierő és kitartás, melynek középázsiai viszontagságaim közben tanújelét adtam, szorosan összefügg ifjúkorom küzdelmével és szenvedéseivel, tehát koránt sem méltó arra a nagy bámulatra, melyet a művelt világban keltett. Az ember könnyen elviseli azt, a mihez gyermekkorában hozzászokott. Azonkívül tekintetbe kell venni a kort, melyben nevelkedtem és a hazánkban akkor uralkodó szellemet, mely a rendkívüli pályára serkentett és buzdított s a mely szellem, fájdalommal mondom, manapság tetemesen eltompult. Másodszor, e könyvem félszázadnál hosszabb idő eseményeiről emlékezik meg; olyanokról, melyek hazánkban s olyanokról, melyek az általam lakott idegen országokban folytak le, s ez események közt, tekintve a szoros és benső viszonyt, melyben a különböző népek társadalmával éltem, talán sok olyan adat van, melyet kár volna átengedni a feledésnek. És végezetül: pályafutásom rajzának közzétételével arra is számítok, hogy részletei bátorító hatással lesznek azokra, kiknek ifjúkora sorsban hasonlatos az én ifjúságomhoz. A szegénység és elhagyottság mindenféle nyomorúságával küzdő ifjúban, ha elolvassa e lapokat, talán felébred az a gondolat, hogy az ernyedetlen és becsületes munkát végre mégis csak siker koronázza s talán majd azt mondja magában: – „Ami sikerült Vámbérynak, sikerűlhet nekem is!”

Pártos Hédi, Végh Anna és Borbíró Franciska egy család három generációjának nőtagjai: nagymama, anya, unoka. Az ő életük legboldogabb pillanatainak, napjainak lehet tanúja az olvasó a népszerű írónő, Thury Zsuzsa három új kisregényében.Hogy melyek ezek az egész életre szóló percek, az öregkort is bearanyozó emlékek? Természetesen a szerelem élményei, a váratlanul és hevesen fellángoló vagy fokozatosan – barátságból, tiszteletből – kialakuló vonzaloméi, a mély és igaz, jellemet formáló és gazdagító érzeleméi.A három költőien szép, lírával és humorral átitatott szerelem, a bájos, légies lányalakok és rokonszenves férfiak hiteles atmoszférájú történelmi háttér előtt elevenednek meg. Az írónő a millenium „békebeli” csendjéből az utolsó kisregény végén egy más minőségű nyugalomba vezet el bennünket: Budapest felszabadulásának még romos, de boldog kiegyensúlyozottságába.

Nyolc év telt el azóta, hogy Kerényi Imre, a tehetséges, fiatal ügyész a legsúlyosabb büntetés kiszabását kérte egy közfelháborodást kiváltó gyilkosság elkövetojére. Minden, ami akkor egyértelmunek, világosnak látszott, annyi év után összezavarodik ? az ügyész élete eddigi legsúlyosabb dilemmája elé kerül. Ha a lelkiismeretére hallgat, újra meg kell vizsgálnia, valóban gyilkolt-e az életfogytiglanra ítélt Varga Béla. Magánnyomozásával ellentétbe kerül a közvéleménnyel és hivatali fonökei állásfoglalásával, de vállalnia kell azt is, hogy a régen lezárt ügy poros aktái tönkretehetik karrierjét, magánéletét. A már-már dokumentális hitelességu regény nemcsak megdöbbento gyilkosságok és izgalmas nyomozások története, az író arra keresett választ elsosorban, lesz-e ereje Kerényi Imrének, hogy szembenézzen önmagával, még akkor is, ha kiderülne, hogy az akták igazsága csak látszólagos, és a véletlenek furcsa összjátéka végzetes tévedéshez vezetett.

Az a türelmes Grizeldisz, akinek a történetét el akarjuk mondani, az olvasónak régi ismerőse.Mindenki hallott az esetéről valamit. El kell mondanunk tehát: miért elevenítjük föl ezt a régi históriát, és mi újat tudunk róla? De mielőtt erre a kérdésre felelünk, meg kell okolnunk azt is: mi jogon mondottuk a türelmes Grizeldiszt az olvasó régi ismerősének? A türel­mes Grizeldisz régi ismerőse az olvasónak - nem azért, mert hősnőnk az irodalom egyik legrégibb és legszívósabb életű alakja, akit a költők sok száz év óta mindig igen szerettek a feleségeknek például ajánlgatni. Nem azért, mert a türelmes Grizeldiszt már az ősrégi mesék is emlegették.Nem azért, mert Petrarca De obedientia ac fide uxoria címen, költőtársa, Boccaccio nyomán, latin nyelven írta meg Grizeldisz történetét, hogy ebben az olaszul nem tudók is gyönyör­ködhessenek. Nem azért, mert kisasszonyfalvi Istvánfi Pál Petrarcának ezt a Grizeldiszről szóló, latin nyelvű elbeszélését Historia Regis Volter címen magyar versekbe foglalta, és meglehetős szabadon átdolgozta. Nem azért, mert Grizeldisz históriája a magyar népnek is kedves olvasmánya volt, és mert Istvánfi alispán úr munkája több kiadásban járt kézről kézre. Nem. Mindettől még Grizeldisz tökéletesen ismeretlen maradhatott volna a szíves olvasó előtt. A szíves olvasó nem szokott a régi népmesékben búvárkodni, Petrarcának a puszta nagy nevével is megelégszik, tekintetes Istvánfi Pál alispán úr zamatos verseit is csak bölcs mérséklettel élvezi - a többiek meg éppen nem szá­mítanak.Hanem azért Grizeldisz mégis régi ismerőse, mert minden bizonnyal olvasta Boccaccio János mester száz vidám elbeszélését, s ezek között azt is, amely, ha nem is a legvidámabbak, de a legkedvesebbek egyike: a Griseldáról szólót. Talán mohón olvasta, talán már igen fiatalon olvasta.Grizeldisz tehát, meglehet, nem is csak régi, hanem egyik legrégibb ismerőse.De hát ha Grizeldisz történetét már sokan elmondották, megírták, sőt megírta maga Boccaccio János is, az elbeszélők nagymestere - akkor mi szükség volt ezt a régi históriát föleleveníteni? Csak nem képzeli a mai író, hogy ő majd szebben mondja el az esetet, mint ahogy maga Boccaccio mondta el?!... Nem, nem képzeljük azt, hogy szebben mondhatjuk el Grizeldisz történetét, mint ahogyan Boccaccio beszélte el. Csakhogy Boccaccio - mint mindegyik elődje és mindegyik utódja - Grizeldisz történetének csakis az első részét beszélte el, a második részét már elhallgatta.A történet első részét is kissé hézagosan beszélte el - alkalmasint azért, mert a hősnő alakja nem érdekelte valami különösen; mesélgető kedvét inkább csak maga az eset izgatta. Mi el akarjuk mondani Grizeldisz törté