Fapadoskonyv.hu strana 36 z 82

Mikszáth ?Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival című, 1908-ban megjelent regényének alapötletét hírlapi szenzáció szolgáltatta: a századfordulón egy milliomos bácskai polgár leányát megszöktette egy dzsentri fiatalember. Miután az ifjú hölgyet ily módon „kompromittálták”, az apa látszatra beleegyezett a házasságba, az esküvő napján azonban külföldre küldte leányát, s a hozományvadász hoppon maradt. Az ilyen néven nem létező, de nagyon is valóságos Bontó vármegyében (ahova Mikszáth szerint „a francia forradalom szele még mostanáig sem fujt be") élő, szerteágazó rokoni kapcsolatokkal rendelkező Noszty család egy szépreményű sarja, Feri is hozományvadászatra indul. Ez a "vidám, könnyelmű, eleven, pompás lovas és nagy kártyás” ifjú ember előbb nyalka huszár hadnagyként egy dúsgazdag felvidéki polgárlány kezét akarja elnyerni, ám egy váltóhamisítás miatt el kell tűnnie a színről. Másodjára az Amerikából multimilliomosként hazatért Tóth Mihály leányára veti ki a horgot. A dologba be van avatva a Noszty család összes öregasszonya, akik szövik-fonják a szálakat: minden részletében kimunkált haditervet készítenek, különös tekintettel arra, hogy Tóth Mari gyanakvó természetű, s az a rögeszméje, hogy mindenki csak vagyonáért akarja feleségül venni. Már majdnem sikerül nyélbe ütni a dolgot, amikor a véletlen – amely eddig mindig segítségükre volt – közbeszól: Feri egykori ezredparancsnoka leleplezi a könnyelmű, sőt a becstelenségtől sem visszariadó fiatalember múltját. S most, hogy a család praktikái csődöt mondtak, Feri is a „kompromittálás” bevált módszeréhez nyúl. A dzsentrivilág íratlan törvényei szerint immár szabad az út a milliókhoz. Tóth Mihály, a kemény gerincű polgár azonban közbelép, úgy véli, itt az ideje, hogy szakítson „ezzel a korhadt elvi tétellel…”

Tóth Árpád (Arad, 1886. április 14. ? Budapest, 1928. november 7.) költo, mufordító. ?Kevés vers maradt Tóth Árpád, után. Három kötete jelent meg életében: a Hajnali szerenád, a Lomha gályán, az Öröm illan és egy, a Lélektol lélekig, melynek már csak a korrektúráját láthatta. E négy kötethez fuzte Szabó Lorinc odaadó és lelkiismeretes filológiai kutatómunkájának eredményét: vagy 150 Tóth Árpád-verstöredéket, kis papírfoszlányokra ceruzával jegyzett remekmu- darabokat. Alighogy olvasni kezdjük oket, egy másik világba jutunk, valami egészen magaslati helyre, ahol nagyon tiszta és ritka a levego, és a kék ég olyan, mintha üvegbol volna. Végtelen frissesség, éteri könnyedség, alpesi tájak huvös és mégis mámorosító szelloje árad ezekbol a versekbol, különösen Tóth Árpád utolsó éveinek végsokig tisztult és nemesedett termésébol.? (Bálint György)

A szavojai herceg regénye hamisítatlan Dumas-alkotás.A mű alapötlete visszanyúl a XVI. századba és a Bourbonok hadakozásai, Richelieu uralma után föllépteti a Valois-kat.Egy talált gyermek kalandos történetének keretében sorra lépnek fel II. Henrik és gyenge kezű fiai, a nagyon befolyásos Guise hercegek, a kálvinizmus elleni küzdelmekben.Franciaországban daliás ideje elevenedik meg, melynek végén találkozunk a különleges gascognei legényekkel, kik a Valois család utolsó igaz védelmezői…Alexandre Dumas nálunk is igen széles olvasótábora bizonyára örömmel fogadja ezt az izgalmas és kalandos történetet.Szerelem, árulás, hősök és kalandorok lebilincselő kalandjai minden bizonnyal nem okoznak csalódást ezúttal sem.

Holub professzor nagy jelentoségu új gyógyszerét ? az FB-86-ot mindenáron meg akarják szerezni a nyugati hírszerzok. A professzor közvetlen munkatársát próbálják eszközül felhasználni a mindenre elszánt kalandok, de o élete kockáztatásával végül is megvédi a találmányt?

Aszlányi ?Károly a magyar irodalom nagy ígérete volt: a Nemzeti Színházban bemutatták egy vígjátékát, több regényét filmre vitték. A sok hűhó Emmyért főszerepét Szeleczky Zita és Jávor Pál játszotta. Humoros könyveiben és virtuóz detektívhistóriáiban talán egy elmélyültebb írói munkára készülődött, lehetett volna új Karinthy, magyar Swift. Fanyar iróniája, pompás stílusa férfikorában remekművek írására predesztinálta. Alig volt harmincéves, amikor riportútra indult a felvidékre, s a jeges úton megcsúszó autó tragikus véget vetett egy fényes életpályának. Sok élvezetes könyv, vígjáték, szórakoztató história maradt utána, köztük ez a bájos és hangulatos detektívhistória amelyet 1932-ben, huszonnégy évesen vetett papírra. (Furkó Zoltán)

A Roger Moore által megformált legendás ?Angyal? figuráját aligha kell bárkinek is bemutatni. A karakter megalkotója a félig kínai, félig angol származású Leslie Charteris (1907?1993) író, forgatókönyvíró volt, akinek a 30-as években megjelenõ történetei igen korán eljutottak hazánkba is. Érdekes példája ennek, jelen ?Angyal-történet? is, melynek fordítója a kalandregényeirõl ugyancsak ismert, fiatalon elhunyt nagyszerû író Aszlányi Károly (1908?1938). ?Simon Templar? ? akit a világ minden részében ?Angyal? néven csúfoltak és tiszteltek ? huszonhét éves volt. Magas, fekete hajú kék szemû férfi, éles metszésû arccal. Ez persze hiányos leírás. Nem tellett bele hosszú idõ: Baycombe észrevette õt. Legendák fonódtak magas alakja köré. Ez már ottlétének elsõ két napján történt és be kell vallanunk, hogy Simon elég alapot adott a suttogásra?

Cyrano de Bergerac regényes alakját a magyar olvasó elsosorban Rostand népszeru tragikomédiájából ismeri: a kötekedo, nagyszájú s sziporkázón szellemes párbajhost és költot, akinek harciassága gyengéd és érzelmes szívet, és önfeláldozó jóságot leplez. Valóban ilyen volt a történelmi Cyrano is, de még sokkal gazdagabb egyéniség: nemcsak félelmes kardforgató, hanem ismeretekre szomjazó szellem, a hagyományok ellen lázadó materialista gondolkodó, a 17. század elso felének egyik legtehetségesebb írója. Igazi halhatatlanságát Cyrano regényeinek, elsosorban a Holdbéli utazásnak köszönheti. Ez a mu nemcsak úti-, hanem filozófiai regény is, amelynek minden lapján játék és találékonyság, bizarr furcsaság és felvilágosult gondolkodás találkozik. A mindvégig szórakoztató és izgalmas regény engesztelhetetlenül állást foglal az egyházi hatalommal és a skolasztikus világfelfogással szemben. A mu a felvilágosodás egyik igen jelentos elokészítoje ? így kapcsolódik az emberi haladás állandó áramlatába ?, ez adja meg idoszeruségét a mai olvasó számára is.

Egy vidéki fiatalember felkerül a fővárosba. Túl érzékeny idegrendszere, különleges életfelfogása, hallatlan pénzvágya, szenvedélyes rajongó szerelme meghökkentő és kellemetlen kalandokba sodorja. Az író szinte félelmetes lélekelemzéssel fedezi fel, leplezi le a gondolatok, érzelmek, cselekedetek belsőő mechanizmusát. Felvonultatja kora társadalmának jellegzetes figuráit is: a regény bírálat, bírálata a pénz, a gazdagság után futó színes, kavargó tömegnek, amelynek méhében azonban már ott forronganak a tisztulást jelentő eszmék és áramlatok.

A lánggal égő tollú, csodálatos tűzmadár a szegény ember kertjének legszebb virágait cseni el éjjelente, amíg a szegény ember három deli fia meg nem szerzi a tűzmadarat és vele a tündérszép királykisasszonyt is. Vitézek, garabonciás diákok, bugyuta legények, hősiesen küzdő testvérek népesítik be ezt a felejthetetlen világot.

„Jó volna megérni a késő öregkort. Jó volna nagyszülő módjára hallgatni, mosolyogva, hogy a gyermekem a gyermekének meséli: «tudod, mikor én gyerek voltam, az akkori hadászati tudomány szerint ernyővel ugrottak ki a repülőgépből a katonák». S az unoka fitymálva kérdené: Ejtőernyő? Hát az minek? Olyan ócskaság? Ma már ki sem kell ugrani, ma már… Vajon, mit mondana?” – A Családi mondakör történetei, anekdotái ezek a mesék, a múlt értékes darabkái. Személyes vallomás, mely különös társadalmi és történelmi érzékenységgel mutatja be nemcsak a család történetét, de azt a világot is, mely Ignácz Rózsa szülőföldjét jelenti.

A lélektani elemzés módszerét kibontó regény a Színek és évek folytatása. Laszlovszky Mária történetét mondja el, aki már az állásban lévő modern nő szemével, más törvények szerint él és ítél, mint a korábbi nemzedék lányai. Diplomát szerez, tanári állást kap, önálló, szabadabb életre készül, de hamarosan rádöbben, hogy a kisváros nyomasztó légkörében nem sikerül saját lábán megállnia, magányos marad. Az álmokba kapaszkodó, magányos lélek a halálba menekül.

A ?kötetben olvasható novellák, elbeszélések, történetek mintha felnőttekhez szóló mesék lennének.Kezdetben a hős megpróbáltatásai pozitív irányba váltanak, csoda ugyan nem történik, de az emberiesség mégis sorsfordító erőként képes működni, a lopással gyanúsított cigányasszonyról végül kiderül, hogy becsületes, a vándorcigányról, hogy segítőkészebb a többieknél, a villany kikapcsolására kivezényelt szerelőről, hogy emberséges. Mesei világként érzékeljük az etikai normák pozitív működését ebben a szociális mélyvilágban, pedig csak az történik ezekben a novellákban, aminek a valóságban is történnie kellene. A posztmodern (szöveg)világot megelőző elbeszélői hangot idéző, tömör és csattanós elbeszélések adott szociokulturális miliőjét a folytatásban, miként a könyvben előrehaladunk, a mitikus erők munkálkodásának terepéig vezeti vissza a huszadik századot jelentő jelen és a mitologémák ős-dualisztikus, vagy egyenesen manicheista megnyilatkozásának megjelenítésében. Itt már nem idegenkedik a csodától, Jézus megjelenik a faluban, a névtelen Gonosz törekszik világhatalomra. Itt már nem babonáról, folklórról, szokásrendről beszél az elbeszélő, hanem jóról és rosszról, a világot és a világban élő embereket mozgató princípiumokról. A történetekben nincs leírás, csak monológ, szinte szünetmentes a jelzőtlen mesélés, csak, mint az élőbeszédben az időben kissé előre vagy hátraugró narráció, aminek berekesztése visszafelé is értelmezi az elbeszélést: a fiú, akiből ki akarták űzni a Gonoszt, azután meséli el különös kalandjainak sorát, miután közlekedési balesetben meghalt, teste elégett (És mikor eltelik az ezer esztendő). Ha Jónás Tamás ráhajtott volna, kerek horror-történetet is írhatott volna ebből a meséből, amit Stephen King is megirigyelne. (J. Fekete József)

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A szeretkezés kézikönyve – kuriózum és pikantéria. A szerző (1584-1659) nevét a törvényszéki orvostan megalapozójaként tartja számon a szakirodalom, pedig nemcsak orvostudománnyal és joggal, hanem költészettel, festészettel és zenével is foglalkozott. Fő műve 1621 és 1635 között folyamatosan, több vaskos kötetben látott napvilágot, s ez a korabeli orvos- és jogtudomány majd minden kérdését tárgyalja. A hatalmas munkából most a szexualitásról szóló fejezet jelenik meg. Válogatta, az előszót és a szövegmagyarázatokat írta: Magyar László András. A szöveget élvezetes magyarázatokkal bevezetett gazdag illusztrációs anyag – Horányi Ildikó hozzáértő válogatása – teszi teljessé.

Az író kultúrtörténeti csevegésnek nevezi új művét. Ez a közvetlen és könnyed műfaji megjelölés jól érzékelteti a könyv kötetlen jellegét. Az író szabadon csapong térben, időben és az ő egyéni modorán, csípős iróniával cseveg azokról a furcsaságokról, amelyeket innen-onnan, szorgos évek munkájával összegyűjtött. Közben tollára jön néhány csattanós anekdota s módját ejti, hogy azokat is elmesélje nekünk. Ezúttal tehát elsősorban mulattatni kívánja olvasóit az író, de aki a Ráth-Végh-könyvekben nemcsak szórakozást keres, az ebben a kötetben is sok tudni és megszívlelni valót talál.

1856-ban ?jelent meg Toldy Ferencnek az irodalmi arcképeit és beszédeit összegyűjtő kötete, melynek anyagából válogatásunk készült. Rövidebb tanulmányait és a régi magyar irodalom néhány vitás kérdését boncolgató előadásait Toldy Ferenc az eredeti kiadásban ezekkel a mondatokkal bocsátotta útjára:„…többnyire a futó óra művei; s így vázlatok inkább, mint részletesen kifestett képek: de jobbára hosszas ismeretség emlékezeteiből kölcsönzött vonásokkal, mik – úgy biztatom magamat – jellemzők is, valók is. Nem mind nagy nevek. De ország nemcsak büszke alapeszekből, hanem középmagasságú dombok és síkokból is áll; város nemcsak tornyok és paloták, hanem közszerű házak és kunyhókból is: s annak és ennek ismerete az egészben van. Irodalmunkban nem sokan ragyogtak, de sokan munkálkodtak hasznosan: s fénytelen, de hasznos munka is önismertetésre és hálára méltó. Mégis, éppen a tárgyak, de kétségkívül a tárgyalás különbségei szerint is – mert alkalom és idő nem egyformán szolgáltak – különböző becsűek e képecskék: az egykori irodalomtörténész azonban mindegyiknek fog találni adatokat és iránypontokat, miket fán csak e lapon őriznek meg; a hazafi olvasó pedig felismeri azon ikercsillagát az eszmének és érzésnek, mely valamikor minden Jónak, derűben s borúban, úgy szerzőnek is, hosszú pályáján, kalauza és lelkesítője volt.”