Fapadoskonyv.hu strana 35 z 82

?Egy földi ember ûrhajóján elrepül a Marsra, ahol egy próféta százezer éve letette a tökéletes társadalom alapjait, ahol gyökeresen irtanak ki minden egyéni megnyilvánulást. A földi ember veszélyesen van itt az egyéniségével."Két társadalmat ismerhetünk meg a könyvben. Az értelmetlen szórakozásba bódult Amerikáét, és a Mars életidegen, rideg rendszerét. A fõhõsnek mindkettõt meg kell ismernie, ahhoz, hogy saját életét normálisan be tudja rendezni, azáltal, hogy megszabadul az illúzióktól és az elõítéletektõl. A könyvben nem is annyira a társadalmi jelenségek fontosak, hanem az az út, amit a fõhõs végigjár, amíg a számára fontos felismerésekig eljut.

A két világháború közti időszakot méltán tarthatjuk a magyar ponyva aranykorának, amikor is több tucat kiadó százával, ezrével jelentette meg azon műveket, melyeknek az egyszerű szórakoztatáson túl nem igen voltak magasabb rangú célkitűzései. A zömében nyugati mintára íródott kalandregények között azonban időről-időre felbukkant jó néhány gyöngyszem, akik nélkül valljuk be, a magyar nyelvű irodalom szegényebb volna. A műfaj vitathatatlanul legnagyobb zsenije természetesen Rejtő Jenő volt, azonban az ő kortársai között nem kevesen vannak olyanok, akik e műfaj keretein belül a legmagasabb szakértelemmel „termelték” a western, idegenlégiós, detektív vagy épp szerelmes történeteket. E mindig is népszerű műfaj, mára klasszikussá vált darabjaiból állítottuk össze sorozatunkat.

A kötet Gárdonyi Géza négy kisregényét tartalmazza: Dávidkáné Julcsa kútja Leánynézoben Az a hatalmas harmadik

Az ?akkor már újságírói hírnevének zenitjén álló Falk Széchenyivel 1859 októberében került – az utóbbi kezdeményezésére – kapcsolatba, s ettől fogva hetente többször is ellátogatott hozzá Döblingbe. A pszichózisától föltisztuló Széchenyi élete utolsó három-négy évében minden energiáját az önkényuralom elleni küzdelem szolgálatába állította. 1859-60 folyamán (amikor a nemzetközi helyzet alakulása, Ausztria fokozódó európai elszigetelődése a birodalom belső reformjának lehetőségét is elérhető közelségbe hozta) aktivitása valósággal lázas méretűvé vált. 1859 végén és 1860 elején a döblingi gyógyintézetben egyfajta illegális ellenzéki sajtóközpont jött létre, ahonnét a Bach-rendszer ellen agitáló röpiratok és újságcikkek egész sora indult el útjára. Annak a fegyvertársi gárdának, amelyet Széchenyi az abszolutizmusellenes gerillaharc céljára maga köré toborzott, Falk az egyik legtevékenyebb tagja volt. Nemcsak információi és összeköttetései jöttek kapóra Széchenyinek; tanácsait és észrevételeit is gyakran figyelembe vette. E személyes kapcsolat ténye nyilván közrejátszott abban, hogy az Oesterreichische Revue című folyóirat szerkesztője 1866-ban egy Széchenyiről 300 lapnyi munka (amelynek eredeti német szövege egyedül az említett folyóiratban látott napvilágot) volt az első terjedelmesebb Szécheny-életrajz.

Kosztolányi Dezso az Édes Annában csodálatos erovel örökítette meg az ?ideális cselédet?, a naiv és odaadó falusi zsellérlányt, aki ?felkerül? Budára, az úri házhoz, mindenesnek, nincsenek felforgató gondolatai ? egyáltalán nem mer gondolkozni. Nem tesz egyebet, csak szolgál, minden erejével és becsületesen. Gazdái ?jó? gazdák: nem verik, enni adnak neki, unokaöccsük pedig ?demokratikus érzésében? a végsokig is elmegy: a kis mindenes ágyáig. Aztán egyszerre váratlan és érthetetlen tragédia történik. Édes Anna, a legjobb mindenes, megöli gazdáit.

Mit is ígér az olvasónak A szépirodalom műfajai? Mindenekelőtt útmutatást az irodalmi műformák élettelien burjánzó dzsungelében, amely gazdagságával és sokszínűségével vonzza, csábítja az olvasót, de áttekinthetetlenségével néha félelmet, szorongást is ébreszt benne.

Muveiben jutott hely a Nyírség tájainak, a magyar vidék költészetének, a város forgatagának is, a fiatal szoknyavadászoknak, a csinos noknek, akik elcsavarják a férfiak fejét, az irodalmi kávéházaknak, a gozfürdoknek, lóversenyeknek, a kártyának és a találkahelyeknek. Impresszionista képek, illanó percek sokasága korának Magyarországán, annak valóságából ellesve, ezek alkotják hasonlíthatatlan oeuvre-jét, egy világ és egy férfi képe. Nevezték ot ?magyar Proust?-nak, talán azért, mert hosei körül költészet, a múlt és jövo keveredése leng, s mert Krúdy Gyula is folytonosan szökik a saját élete elol, s egész muve során végig, mindenütt, az eltunt ido nyomában jár, amely azonban elillan és megfoghatatlan. Aurelien Sauvageot

Lola Inke? Egy húszéves német lány könyve a Kastély a tóparton. Csak nem a…? De igen, valóban az ő unokája, Inke László, volt kollégám a nagypapa. Inke Laci, akivel együtt játszottam a Kojak Budapesten című filmben, amire talán még ma is sokan emlékeznek.A könnyed cím mögött sokrétű probléma feszül. A szerelemről, fiatal orvosok elvándorlásáról és megint csak az örökké megoldatlan szerelemről. A Kastély a tóparton a legdrágább luxusklinika a németországi Starnberg-tónál. Oda készül néhány frissen végzett magyar orvos…A bestsellernek remélt, fordulatos sztori mögött azonnali megoldást sürgető problémák sejlenek fel. Ami nem csak húszéves lányokat, de talán másokat is érdekelhet Magyarországon.

Az utóbbi évek pályakezdő költői között egyre többen akadnak olyanok, akik a klasszikus versformák újjáélesztésével, költői rehabilitálásával keltenek megérdemelt figyelmet. Magyar László András közéjük tartozik, sőt talán legkönnyedebb, legelegánsabb művelője ennek az irányzatnak. Az antikvitás kultúráján edzett eredeti szemléletmódja, tudatossága, kiművelt és tiszta versbeszéde szerencsésen ötvöződik az ironikus, olykor groteszk ábrázolásra való hajlamával, a modern nagyvárosi élet többnyire hétköznapias élménykörével vagy éppen az erotikus idillköltészet újszerűen ódon változatával. Higgadt és szemlélődő alkatából következően költészetének centrumában a nem avuló emberi és művészi értékek védelme és tudatosítása áll. Ez végül is nincs ellentétben azzal, hogy jól meggondolt ambivalenciákban és dilemmákban fedezze fel az egyéni s költői hivatás, az ajándékul kapott létezés értelmét.

A hindu életbölcsesség ötös-könyve – s mint ahogy minden bölcsességet közvetítő műalkotás ez is – szól a gyermekektől kezdve a felnőtt korosztályig.La Fontain meséihez hasonlóan az állatok jelenítik meg az emberek világát és egy ilyen szimbólikus tükörben szemlélhetjük az élet sokszínűségét. Többek között a barátságok születését és – az intrika hatására – felbomlását, az ősi ellenségeskedéseknek mi rejtőzhet a gyökerében, a karma szálai miként szövődnek szőttessé életünkben, férfi és nő kapcsolatának melyek a buktatói s melyek a tövényszerűségei.A történetek szinte észrevétlenül igazítanak el az élet útvesztőjében és vezetnek a bölcs cselekedetek felismeréséhez.

…Dick kétszer lőtt, és az arab összeesett. Felfelé meredő arcából a fél szeme hiányzott. A puskatűz megkétszereződött, de „hurrá” kiáltások vegyültek bele. A rohamot visszaverték, s az ellenség menekült…A holttesten túl egy bokor csonkjain futtában elhajított széles pengéjű arab lándzsa hevert keresztben, mögötte a puszta beláthatatlan sötét síkja. A nap rásütött az acélra és bíborvörös koronggá változtatta azt. A háta mögött valaki azt mondta: „Pusztulj innen, vadállat!”Dick felemelte a pisztolyát, és a sivatagnak szegezte…Dick várta, mi lesz most. A fejében megakart pattanni valami egy pillanatra sötétben maradt – és ez a sötétség perzselt.Elsütötte pisztolyát vaktában, s a golyó süvítve repült ki a pusztába, míg ő magában mormogta:„Nem talált. A töltények elfogytak, most aztán rohanhatunk haza.”A fejéhez kapott, s a keze csupa vér volt, amikor elvette….

Bazarov ?a világirodalom egyik legismertebb regényhőse: annyit szinte mindenki tud róla, hogy „nihilista”, aki nem ismer el semmilyen tekintélyt, és megveti a szerelmet – aztán mégis őrülten, romantikusan szerelmes lesz. Bazarov azt vallja, hogy nekik, az akkori Oroszország bátor, tettre kész fiataljainak mindent le kell rombolniuk, amit az előző nemzedékek építettek és képviseltek, s aztán az új világ felépítése már egy új nemzedék feladata lesz. És abban az új, tiszta világban nem lesz bűn, mert a társadalom nem rontja meg az embert. Vagyis Bazarov alakjában Turgenyev mintha a majdani bolsevik forradalmárok prototípusát festette volna meg – profetikus érzékkel. De a regényt olvasva Bazarov alakja egyre bonyolultabbá válik számunkra: hol megvetjük a szélsőséges eszméi miatt, hol imponál a merészsége, hol együtt érzünk vele, hol már-már zseniálisnak érezzük a gondolkodását. Kiismerhetetlen és mélyen emberi – cinikusnak látszik, de tele van szeretettel. Nem, ő nem lenne bolsevik forradalmár, sokkal inkább az első áldozataik egyike. Vagy hát… ki tudja?

Boér ?Zsófi – akit a Körülményes ifjúság és a Tű a lemezen című regényekből már megismerhettünk és megszerethettünk – népszerű újságíró lett. Egy novelláskötete is megjelent, de közben eltelt kilenc év, s a hirtelen jött írói sikernek nem következett be az elképzelt folytatása; ötletszülte kis írásokra pazarolva tehetségét, máról holnapra él egyre keserűbb közérzettel, egyre bizonytalanabbul. Lázadása csupa dac, csupa esztelenség, csupa pótcselekvés. Ekkor ismerkedik meg Pálos Andris íróval, aki életét igazi tartalommal ajándékozza meg. A történelmi-politikai események azonban kegyetlenül próbára teszik Zsófi hűségét, emberségét. Világra döbbenésében gyanútlan apolitikussága szertefoszlik, választani kell a meghunyászkodó lemondás és a tudatos cselekvés között. Ez az igazi erőpróba Zsófi legnemesebb tulajdonságait hozza felszínre. A párjáért vívott harcban egyre több ember sorsába kapcsolódik az ő sorsa is, s ezek az igazi írói teljesítmény, az első regény évei is lesznek. Pálos Andrist lágerbe hurcolják, Boér Zsófi mégis visszavárja, mert úgy érzi, a benne rejlő erőnek le kell győznie a halált. Az önéletrajzi elemekből felépített regény, az írónő kitűnő arányérzékét, típusteremtő készségét igazolva, a korabeli magyar értelmiség hiteles rajzát adja.

Jármai átvette a levelet és olvasni kezdte."Miniszter úr!Mint olyan magyar, aki kényszerű okokból távol él a szülőhazájától, írom Önnek ezt a levelet, s csupán azért, mert szívem magyarul dobog. Nem nézhetem tétlenül, hogy egyes hazai és külföldi kalandorok miképpen lopják el és csempészik külföldre a pótolhatatlan magyar műkincseket és milliókat érő irodalmi emlékeinket. Tudomásomra jutott, hogy a magyar származású francia kalandor, Otto Dürfilger megbízásából egy Varga Zsolt nevű, többszörösen büntetett előéletű, volt amerikai katona meg akarja szerezni a híres Endrődy-kódexeket.Kérem a Miniszter urat, védje meg ezeket a pótolhatatlan értékeket a kalandoroktól.Bécs, 1962. márciusTisztelettel Egy magyar hazafi"

A századforduló körüli évtizedek legendás hírű írója Ambrus Zoltán. Félelmes színikritikus, népszerű regényíró. Novelláit, tárcáit előszeretettel közölték az újságok. Franciásan könnyed és elegáns íróművészetéről, klasszikus egyszerűségét és világosságot kedvelő művészetszemléletéről nemcsak elvi cikkei, de saját írásai is tanúskodnak. A kötet Ambrus legjobb elbeszéléseit tartalmazza. Az írások szemlélete rokonságot mutat: mindegyikben Ambrus humanizmusa, emberszeretete érvényesül. A válogató igyekezett a leghívebb képet nyújtani Ambrus egész munkásságáról, emberi és művészi értékeiről. A színvonalas és jó olvasmányt nyújtó kötet igazolja, hogy ez a törekvés sikerült. Bizonyítja, hogy Ambrus legjobb művei, immár a magyar irodalom klasszikus értékei közé tartoznak. Különböző témák, más és más történetek.

A Megtanulok latinul nehezen meghatározható mûfajú könyv: egy igen eredeti felfogásban megírt nyelvkönyvnek és egy nagy ívû kultúrtörténeti esszének az ötvözése. Révay József (1881?1970), a római kultúra és a latin nyelv kiváló ismerõje egy igen praktikus alap­helyzetbõl indul ki: maga elé kép­zel egy középkorú férfit, aki hajdanán tanult ugyan latinul, de már mindent elfelejtett, ám úgy érzi, mûveltsége nem lehet teljes némi latintudás nélkül. Az így el­képzelt olvasót a szerzõ ?ba­rátomnak? szólítja, tegezi, s szellemes csevegésbe kezd vele a latin nyelvrõl és az ókori római kultúráról, mintha meghitt társa­ságban lenne. A szerzõ mindenekelõtt sikerél­ményt nyújt olvasójának: a köz­nyelvben általánosan használt nemzetközi szavak és latin eredetû jövevényszavak csokorba gyûjtésé­vel bebizonyítja, hogy valójában már több száz latin szót isme­rünk, anélkül hogy egyáltalán ne­kiláttunk volna a tanulásnak? Egy kis tanulás után pedig örömmel nyugtázhatjuk, hogy pontosan értünk egy csomó latin szállóigét, s teljes sorokat eddig elérhetetlennek hitt latin költõk és írók mûveibõl.