Fapadoskonyv.hu strana 33 z 82

Gárdonyi ?Géza kisregénye, A lámpás 1894-ben jelent meg először. Személyes vallomás ez a könyv önnön pedagógiai és emberi küzdelmeiről, a korabeli hatalmakkal és hatalmasságokkal vívott harcáról. Arról a harcról, melyet azért vívott, hogy az egyszerű nép számára fényt sugározhasson, hogy lámpás lehessen. „Kovács Ágoston néptanító ötven esztendeig tartó szolgálatának ideje alatt minden erejével harcol az ismételten rákényszerített ,véka alá tett gyertya' szerep ellen, s megpróbálja legalább a gondjaira bízott maroknyi ember, tanítványok és szülők életét a maga szerény fénykörébe vonni” – írja előszavában Petrőczi Éva, majd így folytatja: „Számomra ez a könyv nem elsősorban a templom és az iskola minden esélyegyenlőség nélküli küzdelmének regénye. Sokkal inkább kemény hangú vallomás arról, hogy mifelénk a világítás veszedelmes mesterség volt minden időben. … Egy bizonyos: ha rajtam múlna, minden oktatásügyi vezetőt A lámpás egy példányával fölszerelve engednék csak hivatalba lépni, hogy látva lássa, hány lelket károsít meg, ha a magukat világításra szánók egyre gyérülő, egyre inkább a megbecsülés szélére szoruló táborától megvonja a világítás elemi jogát.”

Ez ?a rövid életrajz-regény a képzelet szülöt­te, noha úgyszólván minden hely és időbeli adata megfelel a történeti valóságnak. His­tóriai alakok vonulnak fel, akik éltek és való­ban kapcsolatban álltak Mikluho-Maklájjal, de az a mód, ahogy ezek felrémlettek, nem mindenütt felelnek meg egészen azok egy­kori valóságos jellemvonásainak, noha nem is különböznek egészen azoktól.„Esténként olvasni sem bírtam. Sokkal több ez, mintha, mondjuk, te mennél látogatóba Le­onardo da Vincihez, ugyanis Leonardo csupán nagyobb festő, mint te, de nélküle is volna fes­tészet. De nálunk ma minden tudás, minden célkitűzés kerülőút nélkül torkollik Darwinba. Mindaz, amit akarok, csupán meghosszabbí­tásai azoknak az utaknak, amelyeket ő jelölt ki. Szóval ő az, akitől minden kérdésemre vá­laszt remélhettem, tehát fogalmam sem volt, mit kérdezzek tőle. Izgatottan és tétovázva csöngettem be kertes kis házába. Erre oda­bentről kutyaugatás hangzott, és egy nagyon nagy szakállas ember jött kaput nyitni. Meg­mondtam, hogy kit keresek. A nagyszakállas megkérdezte, hogy én vagyok-e Mikluho-Maklaj. Mikor igent mondtam, megragadta a kezemet, és hosszan megrázva mondta:– Nagyon, nagyon örülök. Charles Darwin va­gyok. – Még mielőtt meghökkentem volna, egyenesen betuszkolt a kapun, és a kerten át vezetni kezdett a ház felé.”

A huszonegyedik utca egy egyetemista fiúról szól. Külvárosi utcák, bérházak, kocsmák füstös, kopottas világa tárul fel a regényben. A huszonegyedik utca pedig a főbérlőék kisfiának víziója: Ott aztán énekelhetsz, nem ver meg a rendőr. Nem kiabálnak, nem veszekednek veled, és ha reggel tovább akarsz feküdni, senki sem zavar. A boltos ingyen is ad narancsot, mert nem mindig van pénze az embernek, és a moziban nem kell jegyet váltani. Gábor, a főszereplő, akinek kóborlásairól és vergődéseiről naplójegyzeteket is olvashatunk, a regény vége felé így ír: – Az elhagyott kis mellékutcákban van a huszonegyedik utca.

Az elsodort falu szellemi hatása egészen a máig ér. Voltak idők, ami­kor a tiltott könyvek listáján szerepelt. Kevesen ismerik, s többnyire csak a róla kialakult-kialakított fantomkép nyomán, amely termé­szetesen késztetőinek felfogása szerint ilyen vagy olyan értelemben eltorzította a valóságos regényvilágot és írói mondanivalót. Szabó Dezső mindig is legfőbb munkájának tartotta Az elsodort falut, a magyar társadalom egészéről akart benne képet adni, hite szerint e művével egészen új korszakot kezdett a magyar elbeszélő irodalom történetében. Egyszerre törekedett arra, hogy regénye ala­pos szociológiai analízis és a magyar társadalom további fejlődését kijelölő eszmék panorámája legyen. Valóban összegző alkotás, amely számot vet a kiegyezés utáni korszak történelmi tapasztalataival, ki­fejezi a háborúba taszított magyarság szenvedéseit, és előkészíti azt a „magyar forradalmat”, amelyre a háborús összeomlást követő forra­dalmi átalakulásban csalódva Szabó Dezső oly nagyon vágyakozott.

Vernének ?ez a kései műve kaland regénybe oltott krimi, s persze múltszázadian és vernegyulásan tanulságos történet is: a testvéri szeretet és az igazság diadalának dicsérete. A távoli, egzotikus helyszíneken pergő cselekmény rémdrámára emlékeztető eseménysora egy új-zélandi kikötői kocsmában indul, ahol Flig Balt fedélzetmester és Vin Mod kormányos sűrű poháremelgetések között aljas tervet főznek ki a James Cook nevű vitorlás megszerzésére, melynek első lépéseként a derék Gibson kapitányt kéne eltenni láb alól. A lebujban mulatozó söpredék között nem soká kell keresgélniük vállalkozó szellemű és kalózkodásra hajló társak után, s már csak az alkalmat lesik az újdonsült cimborák a zendülés kitöréséhez. Az alkalmat azonban késlelteti egy hajótörés két életben maradobtjának – a címszereplőknek – a megmentése a talpig becsületes holland testvérpár jelenléte ugyanis rontja az összeesküvés esélyeit a Csendes-óceánon hajózó James Cookon. Az idegfeszítő várakozás után a tasmániai Port-Praslinban mégis végrehajtják gaztettüket az összeesküvés vezetői: a két testvér elveszettnek hitt tőrével meggyilkolják a kapitányt, majd a fegyvert Kip Károly és Péter poggyászába csempészik, ahol a nyomozó hatóság rá is bukkan, s mint cáfolhatatlan bűnjelet használja föl a tárgyaláson, ahol a testvéreket életfogytig tartó kényszermunkára ítélik. Innét kezdődik a történetben a testvéri összetartozás és az igazság mindenkori fényre kerülésének apoteózisa. A rettenetes körülmények és a nem kevésbé elrettentő rabtársak között híven őrzik a hollandok egymás hitét és becsületét, s a megpróbáltatások ellenére sem adják föl a reményt, hogy kiderül az ártatlanságuk. Verne egy, a korban divatozó természettudományi tévhittel oldja meg a csaknem rosszul végződő történet tragikumát. A századvégen Amerikában elterjedt hiedelem szerint a halott szemének recehártyája fényképezőgépként őrzi az élet utolsó pillanatában látott képet. Amikor a kapitányról készült utolsó fényképet barátja és üzlettársa, Hawkis úr kinagyítja, döbbenten fedezi fel a halott nyitott szemében a valódi gyilkosok képmását. Az izgalmakban bővelkedő történet természetesen kitűnő alkalom az író számára, hogy számos tudnivalót közöljön Ausztrália és Óceánia természetrajzáról, népeiről, kereskedelmi életéről, a gyarmatosítás históriájáról, miközben szö

A ?jó fiú családregény, a Zudor-família két nemzedékét mutatja be. Egy kisvárosi cukorgyár igazgatója az apa. Hal­doklik, amikor a regény kezdődik halálával megbillen a har­monikus életforma, a polgári kényelem és biztonság alapja. A család felköltözik Budapestre. A fővárosban a régi tekin­tély, a társadalmi rang tudata és a megmaradt kis vagyon ad alapot különben bizonytalan létezésüknek. Az anya, a származására büszke, személyi varázsát még idős korában is megtartó Szentgyörgyi Hanna fiában, Bélában látja a családi hagyományok folytatóját, a régi rend fennmaradásának illú­zióját is a fiú ósdi szemlélete táplálja. Az enervált, életkép­telen fiú morális hanyatlása, majd teljes züllése nem marad hatástalanul leánytestvérére, hármuk közül elsőnek ő talál rá, ha nem is könnyen, az új élet számára is változást bizto­sító útjára.Thury Zsuzsa regénye egy kivételes történelmi forduló sok jegyét feltáró mű, melyben a család ábrázolása kiszélesül máshonnan jött és máshova tartó emberek rajzával.

?...Bárdi kényelmesen elobbre lépett, tovább rágta a gyufaszálat. Robi bosszankodott, hogy miért boszíti fel Bárdi a fegyvereseket. ? ?Felesleges hosködés? ? gondolta. A géppisztolyos a szakállasra nézett, aki egy dossziéból papírlapokat szedett elo. Horváth ? arcán a részegek bárgyú mosolyával ? nekitámaszkodott az ajtófélfának, és dudorászott. A fegyveres férfi arcáról eltunt a mosoly. Ingerülten Bárdi elé lépett. A szakállas, mintha álomból ébredt volna, elfordult. ? Mi van, bajtársam? ? kérdezte halk, fuvolázó hangon. ? Ez a nyomorult már megint kötekedik ? válaszolt a géppisztolyos, aztán ismét Bárdi felé fordult. ? Köpd ki a szádból! Robi már nem bírta idegekkel. ? Százados elvtárs! Ne, minek csinálja? ezt? a? Bárdi a fiúra nézett, majd ismét a felkelo felé fordította fejét, s anélkül, hogy a szemét levette volna a fegyveres arcáról, a lába elé köpte a gyufaszálat? A fegyveres olyan mozdulatot tett, mintha meg akarná ütni, de a szakállas megfogta a karját...?

Hiszen vannak régi dolgok Sápvárott, volt itt egy, Mátyás-kastély is, azt mondják, csakhogy nehéz megtalálni a helyét. De minek jött akkor újságíró is?! Megírnivaló is akad (majdnem azt mondtam: a Hlavánszkyné esete, például? de nem szóltam semmit). De akkor minek jött a régész? Pedig hát itt volt mind a kettõ. S miért jöttek motorbiciklin, amikor vonaton is jöhettek volna?! Reggel is jöhettek volna, de õk délután jöttek. Félóra múlva róluk beszélt minden sápvári lakos, kivéve a súlyos betegeket és természetesen a siketnémákat. (Volt kettõ.) Csak vasárnap este láthat az ember olyan tömeget a Fõtéren, amekkora e napon összegyûlt. Pedig hát hétfõ volt. A babonásabbak azt mondták: ez a hét izgalmas lesz, mert izgalmasan indul.

Az evolúcióelmélet klasszikus műve. Az evolúciós gondolat iránt a társadalomtudományok különböző területein mind nagyobb az érdeklődés. Darwin kritikus olvasása számos, ma újnak tűnő gondolat helyenként meglepően árnyalt bemutatását fedi fel magában az eredeti forrásban.

Dayka Gábor (Miskolc, 1769. március 21. – Ungvár, 1796. október 20.) költő, pap, tanár

Cervantes híres regényével számtalan feldolgozásban találkozhatunk. Főhőse az évszázadok során egyetemes szimbólummá nőtt. Ki ne ismerné Don Quijotét, a temérdek lovagregény olvasásától meghibbant szegény és rátarti, vidéki hidalgót, aki nemes felbuzdulásában a gyengék és védtelenek segítségére siető középkori kóborlovagok példája szerint akar élni, és hűséges kísérőtársát, a paraszti sorból fegyverhordozóvá előlépett Sancho Panzát? Ezúttal a bús képű lovag történetének azon magyar nyelvő átdolgozását kínáljuk az olvasóknak, melyet nagyapáink és dédapáink ismerhettek és olvashattak apánknak, nagyapáinknak. Győry Vilmos értő kézzel és kiváló stílusban kelti életre a klasszikus történetet, melynek minden epizódja és fordulata a mai napig elvarázsolja az olvasókat.

"Jártomban-keltemben ?sok mesét hallottam – mondja el magáról a gyermekeknek az ifjúság körében is népszerű írónő –, volt olyan köztük, amit szinte készen találtam. Kaliforniában, a kővé vált erdőben, a szoborrá vált fák kísértő csendjében, a fák történetét hallani véltem, Dél-Amerikában, az óceán partján a delfineket figyeltem, és közben találtam ki a jó szokásból embermentő delfiek ismeretében a delfinleány történetét. Észak-Amerikában a kisunokám mesélte nekem a vándorló ház anekdótáját. Kelet-Afrikában volt egy jó barátom, fehér hajú néger, a neve Velike. Mennyi mesét mondott! »Mind az én meséim – jelentette ki, aztán hozzátette: –, lehet a tied is.«Kisgyermek koromban erdélyi hazámban nagyanyám talált ki számomra meséket, egy székely asszony mondott csodás történeteket meg egy román hegyi pásztor. Ezeket a történeteket nekem mesélték."Így vált Ignácz Rózsa kötete kép csoportra; a mesék egy részét a világot járva gyűjtötte, másik részét gyermekkorából hozta, valamennyit gyönyörű magyar nyelven, élvezetes stílusban mondja tovább gyermekolvasóinak. A páratlan színességű kötetet Szántó Piroska színes és fekete vonalas művészi illusztrációi díszítik.

Eppur si muove! Mikor Galilei ezt az emlékezetes mondást tevé, megdobbantá lábával a földet# éppen csak ezt a kis darabját a földnek felejté el megrúgni, ami itt a Kárpátoktól a Dunáig kikerekítve fekszik# az egész föld mozdult, hanem ez az egy darab állva maradt. Körülötte minden oldalon a nálánál boldogabb országok elore, a boldogtalanabbak hátrafelé, de valamerre mindnyájan csak haladtak# egyedül Magyarország állt egy helyben, és az volt a virtus, az volt az állambölcsesség, az volt a tudomány, hogy helyébol ki ne mozduljon. Életföltétele volt a vis inertiae# a tétlenség ereje: ?Aki jól alszik, annak jó lelkiismerete van# akinek jó lelkiismerete van, az jó ember: tehát aki jól alszik, az jó ember.? Azután akadtak nyughatatlan emberek, akik azt gondolták, hogy ez a mély álom mégis nagyon közel rokon a halálhoz, s megkísérték a fölébredést. Egy ilyen nyughatatlan embernek a történetét írom le, aki meg akarta próbálni, hogyan lehetne az álló földet mozdulásra bírni. E küzdelemben o maga összetört, semmivé lett, de mégsem tett le a hitrol, hogy ?eppur si muove!? Tisztesség adassék emlékezetének!

A regény cselekménye Mátyás királlyá választását követően és a nápolyi királyi családból származó Aragóniai Beatrixszal kötött házasságáig tartott. Történelmünk lapjairól megelevenednek a cseh hadjárat eseményei, a humanista főpap Vitéz János körüli összeesküvés bonyodalmai, a török ellen vívott harcok diadala. Az eseményeket átszövi Mátyás és a titokzatos boroszlói polgárlány, Borbála romantikus szerelme. Jankovich Ferenc színes képekben vetíti elénk a bonyolult, ellentmondásokkal teli kort, a hétköznapi ember – polgárok, jobbágyok és a királyt körülvevő udvarnokok, a pompás királyi palota lakóinak életét, a XV. század magyar valóságát.

Hőseink – úgymint Burián Károly főművezetőnek, az ő bájos és fiatal feleségének, két kicsiny gyermeke anyjának, Erzsike, kinek sötét pillák árnyalják mély tüzű, szürke szemét, az apátlan-anyátlan-szállástalan Göncöl Pálnak, volt alkoholistának és matematikai zseninek s a haladó szellemű hajadonnak, Maglódi Annamáriának, továbbá Angélának, Erzsike szomszédasszonyának és kedvenc barátnőjének s a többieknek, kiket helyszűke miatt nem áll módunkban fösorolni – sorsáról mindenkor pontos, tárgy- és dokumentumszerű leírást próbáltunk közreadni az itt következő lapokon, megkíséreltük föltárni az emberi csekekedetek rugóit és indítékait; fölkutattuk a múlnak ködbe vesző tájait, bebarangoltunk annak gazverte, kanyargós ösvényeit is, amidőn úgy látszott, hogy hőseink jelenbeli döntéseit a múltnak már-már feledésbe merülő eseményei, emlékei és élményei befolyásolhatták.

Kézcsók - Anyám férjhez megy - Vacsora a Mamánál - Karácsony este – Anyám - Fogadott gyermek. "Ketten laktunk egy hatalmas bérkaszárnya negyedik emeletén legesleghátul, a cselédfeljárat mellett: anyám és én. Ablakunk az udvarra nyílott, nagyon mély és nagyon szürke volt ez az udvar, a kanális körül szennyes víz állt, amelyben néha szivárványszínű körök képződtek. A földszinti lakások nyitott ajtajából vedrekkel öntötték ki a szappanhabtól sűrű vizet, amely vastagon rakódott le a köveken, a kanális vasrostélyán. Anyám azt mondta, olyan, mint a márciusi hó, amelybe likacsokat olvaszt a napfény. Anyám mindenről tudott valamit mondani, mindenhez fűzött egy megjegyzést, mindenről mondott egy történetet, amely rendszerint különbözött mindazoktól, melyeket másoktól hallottam. A hátsó lépcsőfeljáratról azt mondta, hogy csak minékünk szabad ott járni, meg annak, akinek mi megengedjük, s persze mi csak a szenesembernek engedjük meg és a mindig loholó kisinasoknak, mert azok megérdemlik, hogy külön lépcsőjük legyen, és ne kelljen nékik az öreg méltóságos Fittjének vakkantásait hallgatni és Huszárné indiai mákjának illatát beszívni, melytől a szenesember menten elájulna…" (részlet az Anyám férjhez megy című elbeszélésből)