Fapadoskonyv.hu strana 26 z 82

"1962-ben, ?tehát nyolc évvel ezelőtt kezdtem el írni ezeket műfajilag talán rapszódiának nevezhető, szabadhullámzású költeményeket, és annak is jó három esztendeje, hogy az egyes darabok – a közben kibontakozott terv alapján – összeálltak azzá az egységes vallomás-ciklussá, amelyet e kis kötettel kezében tart az olvasó.A megjelenés tehát, különösen, ha első elkészült részeit tekintjük, szinte-szinte betartotta a horatiusi bölcs tanácsot, amely sokévi kivárásra inti a költőt, hogy előbb a múló idő igazolja a mű érvényességét, és csak akkor kerüljön olvasó elé, ha újra elővéve sem tűnik avultnak vagy gyorsan avulónak. A gyakorló és gyakorlott író, akinek a költészet a lélek ünneplője, amelyben a legfontosabbnak tűnő mondanivalókat kívánja maradandóság igényével közölni, ebben a költői módszerekkel fogalmazott rapszódiaciklusban eddigi élete legfontosabbnak vélt tanúságait, alanyian megfogalmazott világképét próbált összefoglalni. És ez alighanem indokolja is a kivárást, amíg az idő próbája felhatalmazta, hogy közzétegye élete alapélményeinek lírai vetületét."

Illés Endre jelentős esszéinek és kritikáinak csupán a felét ismerjük. A másik fele töredezett, megfakult újságlapokon,s kéziratpapíron várta a földregnést. Pesdig a modern regény elméletéről és szerkesztésmódjáról, az idő felbontásáról és relativitásáról, az izmusokról, a történelmi regény divatjának elharapózásáról s annak miértjéről vagy a 20. századi írónemzedékek egymást követő és egymással perlekedő útjáról élete utolsó szakaszában közreadhatta volna rég megfogant, időtálló gondolatai,. Nem tette. Csaknem fél évszázad távlatából megismerve ezeket az írásokat, bevallhatjuk, nemigen tévedett. Ítéletei találóak, mércéje pontos.

  Zakariás, az Angol Nemzeti Múzeum leghíresebb és legértékesebb csontváza egy kis faállványra szerelten a sarokban állt és vajas kenyeret evett.Az ilyesmi csak ritkán fordul elő csontvázaknál. Úgyszólván alig. Amíg ember az ember, addig sok mindenfélét csinál, szeret vagy szenved, udvarol vagy regényt ír, esetleg vajas kenyeret eszik.

A kötet Móra Ferenc legjobb karácsonyi témájú elbeszéléseiből nyújt ízelítőt. Az író meseszép prózastílusban, szeretetteljes humorral villantja fel az ünnep fényeit, a karácsony misztériumát, amely emberi méltóságot adott ezeknek az egyszerű embereknek, akikhez a szegénység úgy tapadt hozzá, mint az ünnepi verset szavaló kisfiú talpa a templom márványpadlójához.A meghatóan szép történetek minden olvasó figyelmére számíthatnak.

Szerelmi történet, melyben kicsúfolják és megcsúfolják a szerelmeseket. #A helyszín töményen, elvontan olaszos, olyannyira, hogy már nem is olasz, nem is szicíliai Messina, hanem Szerelemország. És a foszereplok, a két jeles személy: Benedetto és Beatrice, a két halhatatlan shakespeare-i hos. Ok szerelmesek egymásba, de ezt nem vallják be, még saját maguknak sem, inkább végeérhetetlen párbajt vívnak egymással. Másik két hose a darabnak Claudio és Hero, egy romantikus szerelmespár# akik hamar egymásra találnak, mint boldogabb Romeo és szerencsésebb Júlia. Vagy ki tudja. A darabban megvan minden, ami egy szabályos Shakespeare-komédiához kell, és mégis minden másképp van, szabálytalanul.

Mi is a műfordítás? Mesterség-e vagy művészet? Mi a szerepe, jelentősége egy nemzet irodalmában? Van-e tökéletes fordítás? Hány nyelven tudhat a műfordító és milyen fokon kell tudnia az idegen nyelvet? Mit és milyen határig képes befogadni, adekvált formába önteni az anyanyelv? Miféle bűvölet ejti rabul a fordítót, nem kerget-e csalóka délibábot, amikor azt hiszi, hogy magyarul megszólaló műve egyenértékű lehet Dante, Shakespeare, Tolsztoj eredeti remekével? Szükségszerű-e, hogy a fordítás – ahogy Kosztolányi szellemesen bizonygatta – „ferdítés” legyen? Folytathatnánk még: ezernyi a kérdés, és mindenre könyvünk sem válaszolhat. Mégis: tán vakmerőnek látszó vállalkozásunk nálunk először próbál meg a „műhelytitkokra” is kiterjedő képet adni a műfordítás izgalmasan szép, művészi mesterségéről. Reméljük: élvezhető formában és némi haszonnal, tanulsággal azok számára, akik nemcsak a remekműveket, de azok nyelvi varázsát is szeretik.

Tatay Sándor ebben a regényében (a Meglepetéseim könyve és a Lodörgések kora folytatásaként) a harmincas évektol meséli el élettörténetét. Felidézi írói pályakezdésének éveit, amikor a fovárosba költözvén, írókkal, költokkel ismerkedett meg, sok barátra talált, s lapszerkesztoként, majd antikváriusként tevékenykedett. Közel került a filmhez: forgatókönyvet írt, s részt vett a filmforgatáson is, Badacsonyban. Itt ismerkedett meg feleségével, majd a háború után a szolohegy lett második otthona. Az önéletrajzi regényben itteni életérol is beszámol. Megelevenedik elbeszélése nyomán a varázslatosan szép környék, a Balaton, a badacsonyi hegy múltja és jelene. Az ötvenes évek nagy lendülettel indult, majd kudarcba fulladt átalakítási akciója mellett megismertet a jelennel is: a szolomuvelés gondjaival, de foglalkoztatja a Balaton-környék fejlodésének problémája is. Nagy szeretettel beszél az itt élo, dolgozó emberekrol, humoros epizódokban számol be a turisták kalandjairól, s meghatottan emlékezik két barátjára, Egry Józsefre és Jankovich Ferencre.

„A művészet mivoltáról nem sokat tudhatunk meg, ha nem a művészből indulunk, aki a művészetet alkotja. De maradjunk józanok, ha az értelemmel dolgozunk. A föllengző frázist, amelyre annyian kötelezve érzik magukat, ha a művészetről beszélnek, amely túlkiabálja az értelmet, tartsuk távol. A művészet bizonyára nagy, szent, hatalmas valami; ki nem csodálná? de azért eszünket is szóhoz juttathatjuk…”

A Pyreneus, fedélzetén Davenport kapitánnyal, szeretne kikötni Pitcairn-szigetén, ugyanis a hajója raktere lángokban áll. De sajnos, a sziget kikötésre nem alkalmas. McCoy, a sziget kormányzója felajánlotta a segítségét, hogy elkalauzolja a hajóját a Mangareva szigetére. Kiderül menet közben, hogy ez a McCoy azonos a Bounty McCoyjával. Az út tovább tart, mint sejtették, és rejtélyesebbnél rejtélyesebb dolgok történnek. A matrózok türelmüket vesztve lázadásra készülnek. Vajon megismétlodik-e a Bounty tragédiája?

Claire ?Kenneth három lüktetően izgalmas kisregénye választ ad arra a kérdésre, hogy miért zárta szívébe az olvasóközönség a világhírű írónőt. A regények színhelye Amerika – ám a történetek szálai sokfelé vezetnek. A Vesztett játszma New York-ban játszódik, egyik hőse Kapossy Károly, akinek tragédiájában az egyetlen támasza a lánya, Hanna. A másik főszereplő Jack Gordon, a híres businessman, aki imádja a feleségét, Ditát. Dita viszont a váltakozó szerelmi kalandokat imádja… Sorsuk furcsa módon kapcsolódik egybe. A rubin kereszt meglepő fordulatokat tartogat. Diana a felső tízezer fényűző életét éli, mígnem egy nap rájön a lappangó titokra. Kitartó munkával megleli a rejtély nyitját, s már háborgó lelkével is megbékélne, ám közbelép a döbbenetes véletlen.A Femme fatale hősnője, a végzet asszonya különös, csöndes, szerény, még csak nem is szép nő. De a Bettyre gúnyból ragasztott név mintha beteljesedne. Másképpen vajon miért veszi feleségül a nőfaló bankár, a gazdag és jóképű Martin Collins, miért hagyja ott miatta világszép feleségét, Pamelát és két kislányát? Miért? Három nő, három különös, oly más – ám talán mégis hasonló? – jellem… A három kisregény egyidejű bemutatkozásában ez a kötet a világpremier.

Elza pilóta címu regénye a háborútól, az örök harc világától való rettegés szorongató kiáltása a kultúra védelméért, az emberi érzelmek óvásáért. ??nem eshetek abba a gyanúba, hogy a valóságot plagizáltam? Szédületesen haladó korunkban a képzelet nem röpülhet oly messze, hogy a fejlodés pár év alatt túl ne röpülné. Megvalósulhat az örök harc világa is, rövidebb ido alatt, mintsem hinnok. De ez a könyv nem jóslat, hanem intés.?

A Mennyei Riport Karinthy legfantasztikusabb vállalkozása: erõteljes vonalakkal határolt alaprajza szerint Dante újraköltése a huszadik században. Ahogy a firenzei számûzött a kereszténységet megsejdítõ Vergiliusszal, az életen túli lét modern vándora, a Riporter, az újkor enciklopédistájával, Diderot-val járja végig a túlvilág köreit: a változtathatatlan múlt Poklát, a Purgatóriumot, azaz a szabadság (itt: a szubjektum, a vágyak és elképzelések szabadsága) birodalmát, hogy útja végén, túl gondolaton és cselekvésen, a mindent magába ölelõ Egyetlen Lénnyel találkozzon. A bergsonizus, a mélylélektan, a modern fizika eredményeit, a történelem friss tanulságait összeolvasztó új kozmológia természetesen nem születik meg a regény lapjain: a Dantééhoz hasonló egységes világkép a huszadik században nem élhetõ át. A Mennyei Riportban éppen a töredezettség az izgalmas, a koncepciót megtorpedózó ötletek szüntelen robbanása, a hol pátoszossá lendülõ, hol gúnyos, sõt alpárian újságírói hang: a nyugtalankodó ma közvetlen jelenléte az állítólag változatlan örökkévalóságban.

Eötvös Károly 1873-ban alapos kutatásai, levelezései, személyes beszélgetések és a róluk szerzett ismeretei alapján a Pesti Naplóban riportsorozatot írt a nazarénusokról, és ezt 1904-ben könyv alakban is megjelentette. Itt megjegyezhetjük, hogy a nazarénusokkal – vagy mondjuk így: a nazarénus jelenséggel – az irodalom több jeles alakja is foglalkozott, elég csupán Tömörkényre, Juhász Gyulára, Jókaira, Veres Péterre hivatkoznunk. Sőt az sem érdektelen, hogy Tolsztoj is behatóan tanulmányozta és naplójában megörökítette a hozzá hasonlóan pacifista nézeteket valló, a fegyverfogást elutasító magyarországi nazarénusokat.

A ?Tanár úr kérem Karinthy Frigyes egyik legnépszerűbb alkotása. Címeit ma is idézzük, tipikus eseteit a diákélet elmúltával is tapasztaljuk. Mindenki tudja, mit jelent az, ha Röhög az egész osztály, ha valaki azt mondja, Lógok a szeren, vagy magyarázza, sőt megmagyarázza a bizonyítványát, s ha akár a rossz, akár a jó tanuló felel. Bár az 1916-os első kiadást később maga az író bővítette néhány újabb krokival, megbontva, fellazítva ezzel az eredeti kötet szerkezetét, mégis érdemes visszatérni az első változathoz, hogy ismét régi egységében és jelentésében láthassuk a tizenhat írást.Az Utazás Faremidóba Gulliver utazásainak történetét meséli tovább. Faremidó lakói szervetlen anyagokból tökéletessé összeszerelt géplények, akik a romlandó testű emberiséget a Föld betegségének tartják, s zenei hangok segítségével „beszélve” valósítják meg az ideális társadalmat, a szépség és harmónia birodalmát. Az iróniával, humorral átszőtt, mégis kesernyés „útleírás” szerzője méltó folytatója a swifti életmű szemléletének.Együgyű lexikon – A Karinthy-féle lexikonírás lényege, hogy egy-egy közismert fogalmat (katona, asszony, irodalom, közlekedés, élelmiszer stb.) a lehető legtudálékosabb, leglexikonszerűbb módon határoz meg, természetesen úgy, hogy mind a fogalmat, mind a vele kapcsolatos köznapi elképzeléseket, mind a formális-lexikonszerű tudományosságot a lehető legnagyobb mértékben kicsúfolja, lehetetlenné teszi. E cél érdekében bőségesen él a paradoxon, a szó szerint vétel, az etimológia, valamint a primitivitásig való leegyszerűsítés eszközeivel. A speciális Karinthy-humor legszebb példái e szócikkek, a mű – minden vidám könyvet keresőnek ajánlható.

Jelen kiadvány a versek formáiról szól, egy művészet mesterségbeli részéről. Hangja a beszélgetéseké, nemegyszer a könnyed csevegéseké, de igénye mégis tudományos. A valóság egy meghatározott vetületét – a költemények technikai megvalósításának lehetőségeit – igyekszik fölmérni és megismertetni.

"URAIM! Két indítványt vagyok bátor a háznak tenni. E napokban a Közlönyben egy rendeletet bocsátottam közre, mely rendelet által tudtul adom, hogy az 5 forintos bankjegyek, a törvényhozó test határozata nyomán, kibocsáttatnak. Kérem a házat, hozzon határozatot, mely ezen rendeletemet helyesli, helybenhagyja s a törvényhozótest részéről is megerősíti.(Mindnyájan felállnak: Elfogadjuk! Halljuk a végzést!) (Elnök: Az ország jelen körülményeiben az 5 forintos bankjegyek kibocsátását rögtön eszközlésbe veheti a pénzügyminiszter.)"