Fapadoskonyv.hu strana 28 z 82

Tóth ?Béla azt a föladatot kapta 1882-ben, hogy tudósítson a tiszaeszlári perről. A mendemonda szerint azért esett rá a választás, mert megbízói azt remélték: tárgyilagosságával valamiképp ellensúlyozni fogja az elfogultnak, filoszemitának tartott Eötvös Károlyt. Nem is okozott csalódást. Már ami a tárgyilagosságot illeti. Leutazott a per színhelyére, Nyíregyházára, s első dolga volt, hogy megkeresse a vád tanúját. Erre így emlékezett maga Tóth Béla: „Fél órát beszélgettem a koronatanúval és a fejemet fogva szaladtam le a lépcsőn. Ilyen hallatlan rossz és hazug darabot játszani a világ előtt, Magyarország jó hírnevének rovására. És, hogy még én segítsek az ország ilyen megaláztatásában. Hát huszonöt Dariusnak sincsen annyi kincse, hogy én ezt megcselekedjem.” Visszajött Pestre, összeveszett megbízóival, állását is föladta. Máig szóló kemény leckét adva mindazoknak, akik saját hasznuk érdekében szakadatlanul kiárulják nemcsak a tényekre alapuló igazságot, hanem az ország érdekeit, keltve rossz hírét, hozzájárulva lejáratásához – júdáspénzért.Ez az életéből vett apró anekdota az ő anekdotagyűjteménye elé kívánkozik, hiszen jellemzi karakterét. Megfontoltság, körültekintés, ragaszkodás a tisztességhez, a magyar nemzet megbecsülése és érdekeinek szem előtt tartása, még saját előmenetelének kockáztatásával is.

A Körülményes ifjúság érdekes újítása a naplóformával való kísérletezés: Zsófi különféle alkalmakkor kelt följegyzései nemcsak az íróságért folytatott harcának dokumentumai, hanem egy lélek, mégpedig bonyolult, a „bűvös kör”-ből kiszakadni kész lélek fejlődésének történetét is hitelesen mutatják meg. Zsófi folytonos súrlódásokban tanul meg alkalmazkodni, s szerzi meg azt a végső bizonyságot is, hogy önmagát sosem szabad feladni. A kudarcok csak erősítik, jelleme aránylag korán megszilárdul, s így szinte törvényszerű, hogy sikerül elérnie célját: karcolata nyomtatásban is megjelenik, s átéli az íróvá üttetés mámorító pillanatát. Ekkor egy nagy utazásra készül. Ezen az úton, illetve ennek végpontjában, Párizsban játszódik folytatása a „Tű a lemezen” című könyv.

Berkesi András tudatosan vállalja, hogy társadalmi regényei mellett idonként ennek a ?láthatatlan világnak? a harcát, összefüggéseit is ábrázolja, és megismertesse az olvasókkal. Ebben a regényében is arra hívja fel a figyelmet, hogy a múlt mennyire szervesen összefügg a jelennel, s hogy a múltban elkövetett gyengeségeinket és hibáinkat ? ha nem számoljuk fel ? az ellenség szándékainak és céljainak megfeleloen felhasználhatja, s ebbol emberi tragédiák születhetnek. A Sello a pecsétgyurun kalandregény, de Berkesi sajátos, szenvedélyesen moralizáló írói alkata ebben a mufajban is megtalálja az új kifejezési formát. A sodró áradatú események, kalandok közben alakjait igyekszik minél árnyaltabban ábrázolni, cselekedeteik érzelmi és lélektani rugóit csakúgy, mint a társadalmi-politikai összefüggéseket minél világosabban feltárni. Ezzel a módszerrel nemcsak lebilincseloen izgalmas, érdekfeszíto olvasmányt nyújt regényével, hanem tisztán és világosan hangsúlyozza legfobb mondanivalóját, nevezetesen azt, hogy hite szerint a legnagyobb bun a nép, a társadalom ellen elkövetett buncselekmény, a szocialista haza elárulása.

,,HATVANY LAJOSNAK Érmindszent, 1908. dec. 22. Kedves, jó Barátom, Lajosom, levelezőlapodat megkaptam, de két levelem után. És senki se írta, hogy Berlinben vagy. Úgy hiszem, jan. 1-én Pesten leszek, s még ha ott vagy, s akarod, beszélgetünk. Volna a sok minden volt után és várható előtt veled beszélnivalóm. Fenyőnek mondd meg, hogy a Szini-cikk készül. Hihetetlenül különös, hidegülő az én belső életem. Nagy bajoktól félek, s legalább panaszkodni szeretnék Ignotusnak, neked, Fenyőnek. Itt a falu elvégezte rajtam még, amit el kellett végezni. Most már nincs egy félórás fix lelkiállapotom. Minden zaklat és gyűlölni késztet. (Még olyan semmiség is, hogy Sándor bá' csak a nevét írta alá a kártyád alá, semmi mást. Hát Sándor bá'-ban annyi se maradt a régiből, hogy sejtse, mennyire fájhat ez nekem?) A viszontlátásra (még írhatsz addig ide) ölel igaz híved Adyd"

Charles O?Hara, a fiatal angol újságíró meglehetõsen unta már a vonatutat Athénba, amikor a tekintete a világ legszebb kék szemével találkozott. Cynthia Doanidész, az athéni gyáros gyönyörû lánya volt a csodálatos szempár tulajdonosa. Sorsdöntõ találkozásuk egy romantikus szerelem kezdete, de sajnos a sors nem engedi, hogy boldog házasságuk hosszú életû legyen. A politika beleszól mindennapjaikba: a vérforralóan izgalmas keleti táncosnõ, Asurah gyilkosságra is kész, szélsõséges csoportot leplez# a Nílus-parti társaság fõ alakja Mr. Hughes, az angol titkosszolgálat vezetõje. Vajon Ronald, a daliás olajmérnök hová tartozik? Cynthia teljesen magára marad, ösztönösen kiutat keres, hiszen még apjával sem tud szót érteni, aki a ravasz, romlott erkölcsû Iréné hálójában vergõdik? Vajon hoz-e változást a nílusi éjszaka hõsnõnk életébe? A mindvégig izgalmas szórakoztató regény elkalauzolja olvasóit Athénba, Bagdadba, Kairóba, Londonba ? ahol meglepõ fordulatokkal tovább szövõdik a szereplõk élete. Claire Kenneth regénye, a Neonfény a Nílus felett a nagy sikerû trilógia elsõ kötete, amelyet követ a ?Május Manhattanben? és a ?Holdfény Hawaiiban?, ezekben tovább követhetjük Cynthia, Catherine, Ronald és a többiek sorsát, s az új tájak új szereplõkkel gazdagítják a regényfolyamot, amely mindig tartogat meglepetést olvasóinak.

Hordubal, ?a kárpátaljai parasztember nyolc évig dolgozott egy amerikai bányában, aztán hazatért falujába. Felesége és kislánya elidegenedtek tőle, és egy napon az asszony meg a szeretője meggyilkolják. A rendőri nyomozás mindent kiderít és elítélik a bűnösöket. Capeknek ez a regénye nem bűnügyi regény a szó szoros értelmében. Nem a gyilkosság momentuma és a nyomozás leírása a lényeges benne, inkább a falu légkörét, tragikus emberi sorsokat, az emberek lelkivilágát akarta ábrázolni az író ennek a történetnek a keretében.A Meteor a képzelet és a valóság regénye. A realitáshoz az a vékonyka, laza kapocs fűzi, amit a lezuhanó repülőgép egyetlen utasa zsebében találnak, s amire az orvosok csak a halott testi felépítettségéből következtethetnek. A képzeletből, a meséből feltörő valószerűségnek diadalát maga az író igazolja, amikor a lezuhant pilóta halála után érkező sürgöny tudatja, hogy a regényhős, akinek életregényét a vad Antillákra, cukornádplantázsok rabszolgatelepeire álmodta, valóban kubai volt. Sorsa, egyénisége útjai elől menekült az ismeretlen utas.Az Egy mindennapi élet hivatalnokának sima évei, szabályosan kiépülő pályafutása azt bizonyítja, hogy nincs hétköznapi élet, és nincsenek nyugalmas napok. A napok látszólagos egyhangúságát a pillanatok szenzációinak gazdag sorozata zavarja, s az élet megszokott zajlása mögött a tudat alatti ösztönökből érő, ismeretlen lelket megdöbbentésekkel, lidércfényekkel rejtelmes világ veszi körül. Egy rendes és rendszeresnek ismert ember halála előtt megírja élettörténetét, annak az életnek valóságát, amelyet külsőleg egy szép hivatalnoki karrier, boldog házasság és hű honpolgárság jellemeznek. A nyugodt hivatal, a példás házasság látszata mögött a korán ébredt gyermeki ösztönöknek azok az ősi nyomai kerülnek felszínre, amelyek idővel a valóságos és a tudat alatti élet közötti szakadékot okozzák.Karel Čapek regénytrilógiája az új európai regényirodalom nagy értéke. Világsikere bizonyítja, hogy a kis népek irodalma rést ütött a nyugati nagy irodalmak falán.

Consuelo tüneményes tehetségű énekesnő, de életét és a velencei társaságba való befogadását több ellentmondás is nehezíti: spanyol, részben cigány származású, de a velencei stílus hibátlan értője, szerelemgyerek, csúnya leány, akit a tehetség és jóság mégis valósággal gyönyörűvé varázsol, az opera csillogó világa éppúgy vonzza, mint az érzéki szerelem, de fokról-fokra megcsömörlik mindkettőtől, egyre inkább lelki, megnemesült vonzalomra vágyik, s a tetszés és a siker közegéből a jószolgálat és a társadalom-jobbítás övezetébe lép át. Az önéletrajzi ihletésű regény eltávolítva egy történelmi időegység viszonylatába beleszőve a 18. század közepének története. A hősnő Velencéből Csehországba jut, majd Bécsbe, Poroszországba; feltárulnak előtte fejedelmi paloták, paplakok, összeesküvők földalatti rejtekhelyei. Értelme és jósága választatja vele Albert grófot, aki huszita. Férje halála után Rudolstadt grófné lesz, de ez már a könyv második kötetében (Rudolstadt grófné címmel) olvasható.

Guy de Maupassant a modern novella atyja. Történeteit finom irónia kíséri végig, legyen szó szerelmi viszonyokról vagy családi perpatvarról, hivatali vagy baráti tréfákról, a rangért és a pénzért való törtetésről, képmutatásról. Miközben a XIX. század utolsó évtizedeinek Párizsában vagy Normandiájában járunk, Maupassant kortalan igazságokra világít rá, emberi érzések és kapcsolatok buktatóit mutatja be éleslátón és szórakoztatva.

Az ?újonnan alapított Heinemann könyvkiadó elsőként megjelentetett könyve volt 1890-ben a „The Bondman” amit Mikes Lajos „A vörös Jázon” címmel fordított magyar nyelvre. A könyv azonnali és figyelemreméltó sikert aratott, 11 nyelvre fordították le és az 1920-as évekig folyamatosan készítették az újranyomást. A könyv elképesztő fogadtatása alapozta meg az író, Hall Caine és a Heinemann Kiadó sikerét. A történet számunkra egzotikus tájakon, Izlandon és a Man szigeten játszódik, és két féltestvér tragikusan megható története, akik ugyanabba az asszonyba szeretnek bele. Mindkét féltestvér apjuk egykori bűneit kívánja megtorolni/jóvátenni, így konfliktusuk és összecsapásuk elkerülhetetlen. A zajos sikerek után, száz évvel később mit mondhatunk a műről? Évtizedek óta nem adják ki könyveit. Caine mai életrajzírói szerint megkérdőjelezhető minőségű, reménytelenül szentimentális és melodramatikus és nem is a legjobb Caine-mű. Mit lehet ehhez hozzátenni? Csupán néhány dolgot: lehet, hogy nem a legjobb Caine-mű, de aki felhőtlen kikapcsolódásra vágyik, és egy könyvtől nem vár mást, csak szórakozást, annak szívesen ajánljuk: bár a személyiségek „egydimenziósak”, a történetfűzés izgalmas, és pontosan azt kapjuk, amire számítunk: olvasással töltött, felhőtlen kikapcsolódást.

Szucs Boldizsár, a hajdan sikeres író, csalódik az emberekben, és a társadalmi igazságtalanságok elol menekülve önkéntes számuzetésbe vonul. Elzárkózva a világtól, szegénységben, de vállalt magányában mégis emelt fovel, saját értékrendje szerint él, s nincs is szüksége másra. Egészen addig, amíg egy árva kislány sorsa hull a kezébe. A másról való gondoskodás felelossége hajtja vissza az emberek közé, és ekkor kezdodik igazi kálváriája, melynek célja, értelme már túlmutat saját létén, így ki sem léphet belole többé. Az önéletrajzi ihletettségu regényben Szabó Dezso a 1930-as évek Magyarországának metszetét tárja elénk ebben a sok életbölcsességgel, iróniával, és nagyon sok emberséggel megírt könyvében.

Illés Endre új kötetében bebizonyítja, hogy a férfi semmivel sem kevésbé bonyolult lelki képlet. Az Ezüstpénz finom mívű írásai ilyen módon mintegy kiegészítik a Méhrajzás esszéit, novelláit, és „feleselnek” is azokkal. E válogatás Illés Endre gazdag kisprózai életművét új fénytörésben mutatja be.

– ?Bocsánat, uram, ha meg nem sértem… mennyiért pofozkodna egy kicsit?A kissé érthetetlen, sőt meglehetősen hülyén hangzó kérdést egy szmokingos úr tette fel, zöld vadászkalapban. És a Fekete Cápa elvigyorodott. A Fekete Cápa általában sokat vigyorgott, és ezek a vigyorok sohasem jelentettek jót. A mostani vigyorgásért nyugodtan kaphatott volna néhány hónapot, mert testvérek közt is felért egy életveszélyes fenyegetéssel…– Hogy volt ez? Hadd halljam még egyszer! Mintha nem értettem volna egészen tisztán!A külsőségekben furcsa és merész színösszeállítású fiatalember kamaszarcát még közelebb tolta a borostás archoz, és nyugodt fölénnyel mondta:– Ne vegye rossz néven a feltételezést, de azt hiszem, hogy kegyed vagy süket, vagy hülye. Mert én felelősségem teljes tudatában állíthatom, hogy egészen tisztán és szabatosan fejeztem ki magam. Ha süket, akkor jelekkel adom tudtára a kívánságomat!– Nem vagyok süket! – méltatlankodott kissé meglepve a Fekete Cápa.– Tehát hülye! Az más! Ebben a cseppet sem meglepő esetben körülírom, illetve részletezem kívánságomat! Tehát: Mondja, tisztelt úr… hajlandó volna ön bizonyos anyagi javadalmazások ellenében szépen fejlett, sőt bátran állíthatom, egész estét betöltő tenyereit nagyobb csattanások kíséretében odavágni az erre a célra leginkább megfelelő arcokhoz?

A regény története Néró félelmetes uralkodása idején játszódik, bemutatja a császár hatalmának utolsó éveit. Cselekménye több szálon fut. Vinicius, a gazdag patrícius beleszeret a gyönyöru szép Lygiába, a Rómában rabnoként élo királylányba. A lány Plautuis házában él, kinek felesége Pomponia, már keresztény, s keresztény Lygia is. Néró udvarába hívatja a lányt, s Viniciusnak ajándékozza. Boldog lehet-e egymással ez a két, olyannyira különbözo ember a keresztényüldözés korában? Az o személyükben megtestesülo kettosség jellemzi azt a világot, azt a kort, melyben élnek. Poppea, Néró felesége féltékeny a királylányra, s ezért bosszút forral a fiatal pár ellen. A regény többi része a császár környezetébe viszi el az olvasót. Megelevenednek a vad dorbézolások és a népszeruséget hajhászó, muvészkedo Néró pojácaságai. A mágikus császár felgyújtja Rómát, hogy a tuzvész lángjainál játszhassa el öntetszelgo színészi szerepét. Tanácsadói sugallatára az új vallás követoit teszi felelossé. Sokan áldozatul esnek a császár gyilkos tébolyának. A kivégzettek helyébe mindegyre újak lépnek, mert megérett az ido a változásra, s a történelem parancsát nem semmisíthetik meg az égo Róma lángjai sem.

Krúdy ?Gyula világa álom és valóság, múlt és jelen, költészet és látomás különös, varázsos elemeiből épült. Századunk magyar irodalmának egyik legszuverénebb költői világa ez, mely lélekrajzban, időkezelésben, nyelvileg és formailag sok mai prózatörekvést megelőzött. Csillogóan lírai, humorosan groteszk, ironikus és keserűen szatirikus, rajongással és lemondással teljes, szándékoltan ódivatú és merészen modern. Krúdy izgalmas szerepet teremt magának: az elkésett lovag vagy a huszadik században ittmaradt „utolsó gavallér” szerepét, biedermeier idillt játszik, s titkon dantei pokolkörökben jár, pénzzel, itallal, szerelemmel, halállal viaskodik, mint Ady. Képzelete arabeszkjeibe, bűvösen zsongító stílusába bújtatva hitelesen idézi a való életet is: A nyíri csend pusztuló dzsentrivilágát vagy a századvég-századelő korrupt, mulató-züllő éjszakai Pestjét. Hősei többnyire hajótöröttek, mélyen átérzik a kor minden nyomorúságát, s félmúltba süllyedő, réveteg jelenükben valami sohanemvolt életforma boldogságát keresik. Vitalitása, bohémsága, látszólag problémátlan termékenysége ellenére Krúdy íróként is gyötrődő ember, már-már zavarbaejtően bonyolult jelenség, s életében és művében annyi a vélt és valódi ellentmondás, hogy igazi megértéséhez és méltányolásához fokozott gonddal kell megnéznünk: honnét és hogyan indul, mit hoz magával, milyen tényezők alakítják életét és művészetét. Szabó Ede könyve ezzel a „fokozott gonddal” készült: pontos, alapos életrajz és összefüggő életműelemzés, nélkülözhetetlen dokumentumanyag és nagyszerű esszé.

Tatay ?Sándor A Simeon család című regényciklusának első kötete, A Simeon ház, részint a dunántúli Úrkúton, a család régi kúriáján, részint Budapesten játszódik. A család feje, József Úrkúton él, és élete egyetlen nagy szenvedélyének, a versenylónevelésnek hódol. Három leánya közül a legidősebb, Klára, egy tanító menyasszonya, de nem szereti jövendőbelijét, s mivel nem akarja hazugságban leélni életét, rokonai segítségével Pestre költözik – ahol is beleszeret földijébe, a gazdag Lupovics Ivánba. A férfi számára a szerelem azonban nem több futó kalandnál. Kitör a világháború: az író megdöbbentő képet rajzol a háború vámszedőiről, a hadiszállítókról, kufárokról, feketézőkről. A háborús évek zűrzavarában nő fel Viola, a kisebbik lány, aki tanítónő lesz egy bányászfalucskában, majd a Tanácsköztársaság idején minden erejét latba vetve dolgozik a népjóléti bizottságban a sokat szenvedett bányászasszonyok érdekében. A forradalom bukása után internálják. Ezzel a motívummal zárul A Simeon család első kötete.

A vörös liliom France életművében szinte egyedülálló helyet foglal el. Talán épp ezért váltott ki már több mint egy fél évszázada oly sokoldalú és szenvedélyes vitákat. Vajon az író csupán egy túlfinomult szellemi életet élő szobrász és egy gyönyörű, boldogságot kereső asszony balvégzetű szenvedélyeinek történetét írja meg? Vagy több ennél: a múlt század végi társadalom, politika és művészeti áramlatok mesteri tükörképét? Ma már bizonyos: Kevés író eleveníti meg számunkra ilyen fölényes könnyedséggel a párizsi szalonokban hivalkodó „előkelő” társaságot. A nagy író, az emberek barátja és a szépség szerelmese, ebben a kötetben is az emberi értelem és a harmonikus szépség hű szószólója marad.A Firenze kék ege alatt és a francia főváros nagyvilági környezetében szövődő szerelem csak még plasztikusabbá teszi Anatole France immár klasszikusá vált írását.