Fapadoskonyv.hu strana 60 z 82

Ányos Pál István (Esztergár, 1756. december 28. – Veszprém, 1784. szeptember 5.) pálos szerzetes, tanár, a magyar szentimentalizmus költészetének alakja.Nemesi családban született.Egy ideig Komáromban nagyanyjánál nevelkedett, később Győrben, Veszprémben, s Pápán végezte iskoláit.1772-ben lépett be a pálosok márianosztrai klastromába, ahol a Pál nevet vette fel.1774-ben került a nagyszombati egyetemre.1776-ban bölcsészdoktorrá avatták.1777- ben Budán folytatta teológiai tanulmányait.Ekkorra Ányos Pál neves költő volt. A szerveződő Tudós Társaság titkárává választották volna.1780-ban pappá szentelték.1781 novemberében Nyitra megyébe rendelték elöljárói.1782 őszén a székesfehérvári gimnáziumhoz helyezték át tanítani.1784 júliusában betegen Veszprémbe vitette magát, ahol szeptember 5-én meghalt.

?Ha a bestseller szó nem lenne pejoratív hangzású, szívesen neveznénk szatírikus-bestseller-írónak. Szatírikusnak, és nem komikusnak vagy humorosnak. És ez a különbségtevés rangot kívánna adni írásainak. Irodalmi rokonsága kiterjedt és változó értékû. Sok elõdjétõl tanult, különösen az angol humortól és az amerikai filmburleszktõl. Aszlányi jellegzetesen a harmincas évek írója. És tipikusan közép-európai jelenség, még pontosabban: pesti humorista? ? írta a szerzõrõl Szalay Károly. Aszlányi Özöngáz címû regénye 1936-ban jelent meg. A megromlott emberiséget az Isten újra büntetni kénytelen: ezúttal ? különös szeszély folytán ? víz helyett gázzal, vagyis az emberre saját fegyverével sújt le. De nem, senki ne gondoljon mérgesgázra: ez a gáz szelíd, s mint kiderül, ez nagyobb csapás mindennél. Az Özöngáz a ?Nagy Európai Gázháború? történetének monumentális regénye, amely nem utópia, hanem figyelmeztetés. Nevetés közben is gondoljunk olykor erre.

Az evolúcióelmélet klasszikus műve. Az evolúciós gondolat iránt a társadalomtudományok különböző területein mind nagyobb az érdeklődés. Darwin kritikus olvasása számos, ma újnak tűnő gondolat helyenként meglepően árnyalt bemutatását fedi fel magában az eredeti forrásban.

Dante Isteni színjátéka a világirodalom egyik legnagyobb költeménye, Babits fordítása pedig a XX. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb költői teljesítménye, sőt, a Divina Commedia talán legművészibb költői újrafogalmazása.

Ebben a könyvben gyerekkorom részleteit, az ötvenes éveket, ötvenhatot, egy kisváros, egy család, egy fiú életét írtam le, amikor már semmi sem fáj, amikor már minden csupa derű. Nem gyártottam hozzá előzetesen elméleteket, ami pedig a módszert illeti, az véges-végig az örömben rejtőzött, az öröm, a humor, a gyógyító irónia vezetett mindvégig. (Győri László)

Az erdélyi származású írónőnek ez a remeklése a csaknem másfél évszázad előtti múltat idézi vissza.Ekkor még az Ecsedi-láp mocsárvilága biztos menedéket nyújtott a darunak – meg a szabadságharc bukása után bujdosásra kényszerülő honvédeknek és a pandúrok elől rejtőzködő betyároknak is.A darucsapat élete a mesében összeszövődik az itt rejtőzködő emberek életével. Költői színekkel, érzelemmel teli madárregény született, melyben az érdekes történet során észrevétlenül természetrajzi ismereteket is kap az ifjú olvasó.

Úgy, ahogy a török által leíratott: lábai, szőrös tehénlábak, hátán összekötött bivalybőr, homlokaiból két hátrahajló szarv nőtt elő, mely vad, ijedelmes tekintetett adott különben oly szelíd arcnak, melynek vonásain e pillanatban még örömöt, még mosolyt, még emberi vágyakat is lehete látni. 

„Fehérváron már kisiskolás koromban rájöttem a háború alatt, hogy majdnem minden dal, amit a gyakorlatra kivonuló tizenhetes és hatvankilences honvédbakák énekeltek, Fehérvárról szól. Fülelő gyermek, mentem mellettük, menet iránt, így lestem el tőlük és tanultam meg az első világháborús, menetelő katonadalokat tucatszám. A Fehérvári gyerek vagyok, Fehérváron születtem, a fehérvári huszárok, a fehérvári bíró lánya, a fehérvári laktanya és Fő utca vissza-visszatérő szólamok ezekben az országszerte ismertté vált és énekelt népdalokban. Nagy dalforrás volt szülővárosom: napról-napra termette az új katonanótákat.”

Lényegében a Fenyő-gyilkosság története, írói ötletekkel kiegészítve. A nyomozás itt is sok buktatóval, megannyi kudarccal jár, s végül a bűntény felderítetlen marad. A cselekmény fontos mozzanata, hogy a nyomozást roma rendőrtiszt vezeti, így a magyar cigányság kérdése is – főleg a rendőrség, a bűnözés szempontjából – hangsúlyossá válik a regényben.

A Hetedik év olyan történetet mond el, mely csakis akkor és csakis ott történhetett meg, amikor és ahová Palotai Boris helyezte az időben és a térben. Egy múlt nélküli, a semmiből épülő városban (nyilvánvalóan Sztálinvárosban), az ötvenes években. Ahol a legkülönbözőbb emberek keveredtek el egymással a munkásszállások és az építkezés állványainak egyenlőségében, ahol nem lehetett tudni, honnan, miképpen került közéjük valaki. Ahol az, aki akarta, tökéletesen eltemethette múltját. Itt valóban megeshetett, hogy egy művelt polgári család féltett sarja, egy mérnök, házasságot köthetett egy segédmunkással, akiről elég volt annyit tudnia, hogy boldognak érzi vele magát, s elhessenthette a feltolakodó kérdést: hogyan élt ez a gátlástalan, jóvérű nő azelőtt. Megelégszik annyival, amennyit az asszony elmond mozgalmas életéről, s amit elhallgat, aláaknázza házasságukat.

Petofi Sándor összes költeményei, három kötetben.

A regény főhőse, Ágh Ernő kutató vegyész „a sugárzó anyagok vizsgálása közben érdekes fölfedezésre jutott, amely eladdig Currie asszony valamennyi követőjének figyelmét elkerülte”. A tudományos rejtély kutatása mellett azonban Ágh Ernő életében egy titokzatos lány, Mája is felbukkan, akinek megfejtése nem kisebb kihívással jár, mint azon elmélet bizonyítása, hogy „a világ láthatatlan”. Szini Gyula rendkívül eredeti, a magyar irodalomban szokatlan témájú kisregénye éppúgy kínál lélektani krimi jellegű izgalmakat, mint a korra jellemző, finoman, stílusosan ábrázolt romantikát. A kötetben a kisregény mellett Szini Gyula további öt elbeszélése is olvasható.

A szirakuzai óriás – Arkhimédész, az ókor egyik legkiválóbb tudósa. Nevét minden iskolás gyermek ismeri, híres törvényét kívülről tudja, de vajon tudja-e, hogyan jött rá a kiváló tudós az úszó testek törvényére? Vajon tudja-e, hogyan számította ki a kör területét, a gömb, a henger és más testek köbtartalmát, hogyan találta fel a vízikígyót? És azt tudja-e, hogy Arkhimédész nemcsak tudós volt, hanem nagyszerű hadvezér, aki hazája, Szirakuza védelmére kitűnő hadigépeket talált fel és az ő vezetésével két évig védte magát a kis Szirakuza a túlerőben levő római légiók támadásával szemben? Arkhimédész kora, az időszámításunk előtti III. század óta igen sok idő telt el. Sokat fejlődött és gazdagodott a tudomány. Ma, amikor már emberkéz alkotta űrrakéta kering a Nap körül, mégis érdekesnek és izgalmasnak fogják találni olvasóink Száva István regényét a tudomány egyik ősatyjának életéről és munkásságáról.

Sötét, kegyetlen világ a hemsőiek világa, önzés, hamisság határozza meg az emberek kapcsolatait. Strindberg mély megvetéssel és kegyetlen iróniával mond ítéletet a kispolgári kapzsiság és álszenteskedés világáról. Nemcsak az alakok élnek elevenen ebben a regényben, nemcsak az embereket ábrázolja Strindberg sokszor már visszataszító hitelességgel – elevenen lüktető nála a természet, az északi tengervidék, a magányos szigetvilág ábrázolása, sőt a tárgyak is szinte életre kelnek sötét tónusú képeinek fény-árnyék játékában.

?Az egész óra azzal telt el, hogy várakoztunk: majd csak megjelenik Ferkó a láthatáron, de hiába. Ez alaposan elkeserített bennünket, mert mindannyiunkat izgatott a galambházba rejtett puskák ügye. De nem szóltunk róla egymásnak. Az iskola kerítésén belül nem mertünk róla szólni, mintha attól tartottunk volna, hogy a falaknak is fülük van. De akadt másvalami, ami a lyukas óra vége felé izgalomban tartott bennünket. Mátis Zoli abbahagyatta velünk a golyózást, ami úgysem ért sokat, mert hang nélkül kellett csinálni, hogy ne zavarjuk a tanítást, és megint a hátsó palánkhoz hívott bennünket. Leült a két sarkára. Mi körülvettük és azt hittük, hogy megint valamilyen bölcselkedésbe kezd, de nem.?

Minden irodalmi mufaj s egyben minden voltaire-i mufaj közül a magánlevél látszik a legkevésbé igényesnek és a legkevésbé irodalminak, s mégis, a francia szellem és irodalom nagy géniuszát éppen levelezése teszi számunkra ma is elevenné és rokonszenvessé. Voltaire levelezésében az egész Voltaire-t megtaláljuk: az embert és az alkotót, a költot, a filozófust és az emberbarátot, egy egész hosszú, szenvedélyes, harcos életet. Levelei mindvégig kísérik és kiegészítik káprázatosan sokoldalú és szinte kimeríthetetlen tevékenységét, levelei tükrözik legtisztábban egész létét, jellemét, érzés- és gondolkodásmódját, irodalmi életmuve bennük kerekedik egységgé. Leveleinek világánál úgy látjuk ma is a nagy varázslót, ahogy kezében kis méccsel, a tiszta értelem fényességével megy elore merészen, gomolygó árnyékok, százada babonái között, oszlik a sötét, és az egyre terjedo világosság örök fénybe vonja törékeny alakját.