Fapadoskonyv.hu strana 67 z 80

Újból és újból fölfedezzük Sebők Zsigmondot és az ő emberi tulajdonságú állatfiguráit. Joggal, hiszen az 1861-ben született szerző, az ifjúsági és gyermekirodalom meghatározó személyisége komolyan veszi olvasóit. A millennium és az első világháború közötti - boldog békeidők - mindennapjaiban él Mackó Muki úr, a jómódú máramarosi erdőbirtokos és méztermelő, akinek, nem mellesleg, az utazás a szenvedélye, s aki, ahogy a pillanatnyi helyzet kívánja, hol emberi, hol medvei vonásaival kérkedik. Kalandjain keresztül nemcsak hazánk földrajzi, történelmi, építészeti, néprajzi nevezetességeihez kerülünk közel, de némi ironikus társadalomkritikát is kapunk a kor ábrándos nacionalizmusáról, hurrázó hazafiságáról. Mackó úr, akár a Tiszán tutajozik le az Alföldre, akár Esztergom várhegyéről pillant át Párkány felé (ez egyébként az író szülővároskája), minduntalan megállapítja, hogy a világon a legszebb hely Magyarország. 

...Hirtelen eszébe jutott egy nemrég hallott mondat, és megtorpant. Aztán visszafelé indult, és kopogtatás nélkül benyitott Kakassy szobájába. - Mi az?... Maga még mindig itt van?... Maga... - kezdte volna ismét az ezredes, de Talpas leintette: - Most nem énrólam van szó, kérem! Mit is mondott, méltóságos uram, kitől jött jelentés a holnapi támadásról? - Nem említettem a nevét... De.... - Akkor jól hallottam... Szabadna kérnem most a nevet? - A fedőneve pillanatnyilag Kertész Jenő... De... - Ezredes úr! Most, azonnal kérek egy repülőgépet! Kakassy megszokta, hogy az ügynökei néha a legfurcsább kéréssel állnak eléje, ezért szó nélkül fogta a telefont, és rövidesen közölte Talpassal, hogy a gép megvan, akár máris útra kelhet vele. - Hová is megy, fiam? - kérdezte az idős hadfi, meghatottan ennyi ügybuzgalom láttán, és kezét nyújtotta a harcba indulónak. Talpas azonban nem ért rá megszorítani a kezét, csak úgy futtában kiáltotta vissza: - A menyasszonyomhoz!... * Ezerkilencszáznegyvennégyben a német csapatok megszállták Magyarországot, és rövidesen elterjedt a hír egy Titkos Bázisról, ahol a háború kimenetelét eldöntő "valamivel" kísérleteznek. A szövetséges erők ügynökei lázas sietséggel igyekeznek megtalálni a Bázist, de nem ülnek ölbe tett kézzel a magyar kémelhárítók sem...

– ?Rendben! – mondta az őrmester, és bal kezével előrántva sípját, teli tüdővel belefújt. Jobbjával ugyanekkor a pisztolyát kapta elő, és a meglepett csapatra szegezte. – A wandorobók álljanak ide mellém, a többiek pedig oda, a falhoz! Gyorsan! Chapchap!… Aki nem engedelmeskedik, golyót kap!… Halljátok? Az aszkárik már körülvették az épületet; fölösleges minden ellenállás!A vadorzókat teljesen megzavarta az újabb fejlemény, s ha nem jön segítségükre egy wiszkysüveg, akkor talán minden úgy alakul, ahogy Yulu és Bob képzelte.A veszedelmes palack a nézők felől érkezett, és akkora erővel csapódott az őrmester kezének, hogy a fegyver kirepült belőle… Úgy látszik, az egyik vendég nagyon ellenezte a rendőri erőszakot, és nemtetszésének ily módon kívánt hangot adni; igyekezve megőrizni az inkognitóját is.– Kapjuk el a Mzeet! – üvöltött a magas pócser, a fegyvertelenné vált „öregre” mutatva. – Öljük meg a wandoróbokat is, mert az ő emberei!Senki sem kérdezte, miből jött rá erre. Három pócser a fegyvertelen Yulura rohant, a ruhájuk alól előrántott bozótvágó késsel, ketten pedig Bindura és Pelimbura vetették magukat.Az Orrszarvú-asszony néven ismert bandavezér áldozatai között nemcsak orrszarvúk és elefántok vannak, hanem emberek is. Connor hadnagy és Yulu őrmester, a nairobi rendőrség nyomozó-párosa, minden eszközt bevet a kegyetlen Bibi Kifaru elfogása érdekében.

Az ?USA bírói és közigazgatási rendszere tipikusan angolszász jellegű, és innen származtak át az egykori észak-amerikai angol gyarmatokba. Kisregényünkben „békebíróval” és „seriffel” találkozunk.A békebíró választott vagy kinevezett tisztviselő a bírói szervezet legalacsonyabb fokán. Kisebb polgári és büntetőügyekben mondhat ki ítéletet, elmaradottabb mezőgazdasági vidékeken rendőri és közigazgatási teendőket, is bégezhet. Némelyik államban az anyakönyvvezetői funkciót is ellátja.A seriff az angol igazságszolgáltatásban ősrégi intézmény: a megyék és a grófságok fő végrehajtó közigazgatási tisztviselője. Az első seriffeket régen a király nevezte ki, hogy a megyei közigazgatást irányítsák. Az Egyesült Államokban a városokban és vidéken egyaránt a seriff ügyelt a törvények betartására, végrehajtotta a bírói ítéleteket, rendelkezéseket és általában ügyelt a közrendre. Vidéken, különösképpen a nyugat felé előrenyomuló pionírok által épített új településeken, ahol nem volt békebíró, korlátozott bírói teendőket is végezhetett. A falvak lakói a közbizalmat élvező bátor és becsületes férfiak közül választották meg. A banditák és a marhatolvajok esküdt ellenségei voltak, de szép számmal akadtak közöttük olyanok is, akik aljas érdekből összejátszottak velük.

- Hol a menyasszonyom? - kérdezte Mike, semmibe véve az illendőséget. - Feleljenek végre, a kutya...! - Nyugodjon meg, kérem! - mosolyodott el az Öreg, talán most először életében, a beosztottak elõtt. - A menyasszonya a körülményekhez képest egész jól van, csak persze néhány hétig szó sem lehet holmi... holmi... Kérem, kapitány, tájékoztassa a fiút, mielőtt megőrül az izgalomtól! - fordult Douglas felé. - Miss Lambertnak semmi baja, úgy értem: él - kezdte a kapitány. -Valóban ő az Ördög legújabb áldozata, de a szokásos sanyargatáson kívül más baja nem esett. Az én ötletem volt, hogy holttá nyilvánítsuk, mert felépítettem egy tervet, melynek segítségével talán lépre csalhatjuk azt a "jóságos" szadista gazembert... - Látni akarom a menyasszonyomat! - szakította félbe a főnökét Foster, akinek erre pulykavörös árnyalatú lett a képe, de mielőtt megszólalhatott volna, az Öreg leintette. - Igaza van a hadnagynak...

Edith tudta, hogy meg kell halnia, és csak azt kívánta, minél előbb végezzen vele a vad, mert úgy érezte, képtelen elviselni az idegfeszültséget… A fogak azonban nem nyomódtak túlságosan mélyre a húsába, s amikor az állat észrevette, hogy nem tanúsít ellenállást, elengedte a nyakát, és rámeresztette izzó szemeit, mintha a kínjaiban akart volna gyönyörködni… Az orra és a szája környéke fekete volt, a feje homokszínű, fekete foltokkal; a fülei inkább hosszúkásak, mint kerekek, bár a végük le volt gömbölyítve.

„Európa ?csendes” – kezdte Guise Henrik herceg 1582. március 17-én kelt levelét azzal a franciás könnyedséggel, amely egészen természetesnek tartja, hogy ha a francia királyi udvarban nincs valami olyan hangos esemény – gyilkosság, lázadások, tömeges leszámolások például –, amely jelentősen eltérne a megszokottól, akkor egész Európát csendesnek, már-már unalmasnak tekintse…Ezervalahány kilométerre a királyi udvartól pedig semmi nem csendes. Báthory István lengyel király éppen békét kötött az orosz cárral, történetesen Rettegett Ivánnal, aki lemondott a Baltikumról. Báthory egy nagy törökellenes háborúhoz keresztény szövetségre lépett a cárral, és követet küldött Erzsébet angol királynőhöz is, hogy megnyerje jóindulatú támogatását.Ugyanebben az évben Habsburg Rudolf császár és király országgyűlést rendelt Pozsonyba, hogy a két év óta egyre elégedetlenebb magyar rendekkel találkozzék…A regény főhőse, Batthyány Boldizsár minden hírről egyszerre értesült, szinte ugyanakkor, amikor Gergely pápa Rómában.Európa tehát nem csendes. Szövetségek keresése, bonyolult gazdasági és hatalmi megfontolások tették zajossá, miközben az iszlám sötét árnyékától nagy területén nem látták a napot.A pelikán vérében főként még csak szemlélődő magyar főúr, Batthyány Boldizsár a történetnek ebben a harmadik, lezáró részében a 16. századi magyar krónikának minden fontos színterén jelen van. Az ő alakja is bizonyítéka annak, hogy Magyarország török által meg nem szállt részén ugyanaz az európai kultúra létezett, mint a kontinens szerencsésebb országaiban.„Sumonyi a történelemben talált magára. A történelmi ötletben. Az ötletnek mint olyannak még nem tapasztaltam akkora költői valőrjét, mint Sumonyi írásaiban.”

Sokan ?ugyan azt hiszik, hogy most kezdünk Európába menni, de az igazság az, hogy ez a hosszú menetelés már egy kicsit régebben kezdődött. A Diadal ízének főhőse, Batthyány Boldizsár például már az 1500-as évek végén nemcsak eredményesen harcolt a török ellen, hanem a francia királyi udvartól kezdve Báthori Istvánig a korabeli Európa számos meghatározó politikusával, tudósával és művészével is kapcsolatban volt.S ahogyan levelezése át- meg átszövi a tizenhatodik század végének Európáját, úgy szövi át Batthyány Boldizsár életét is a kor izgalmas történelme.A Mohács után három részre szakadt ország küzdelme a fennmaradásért, a drinápolyi béke, a francia hugenották Szent Bertalan-éji lemészárlása, Angliai Erzsébet és a gyönyörű skót királynő, Stuart Mária – akibe mellesleg Batthyány Boldizsár is szerelmes volt – vetélkedése, Habsburg Rudolf császárrá koronázása, a lengyel királyválasztás, mind-mind színes hátterét adja sorsa alakulásának.A szigetvári hős, Zrínyi Miklós lányának férjeként a csatatéren bátorság és ravaszság, a politikában türelem és kompromisszumkészség jellemezte. S mégsem valamiféle emberfeletti hős képe rajzolódik ki a regényből, hanem a tavalyi karácsonyi könyvvásáron már nagy sikert aratott A Pelikán vére folytatásaként a reményteljes ifjúból sikeres magyar főúrrá való Batthyány Boldizsáré, „korunk hőséé”.

Írhatnánk, hogy ez könyv a Batthyányak regénye. Azé a családé, amelyik a XVI. századtól a XIX. századig olyan sokszor alakította – vagy szerette volna alakítani – a magyar történelmet. Vagy esetleg csak névvel látta el a semmit, ahogyan azt Shakespeare megfogalmazta? Batthyány Boldizsár, a regény főszereplője szinte az egész család összes jellemvonását magán viseli. No meg a kor, a XVI. század összes búbánatának, bölcsességének és szennyének is – furcsa módon – a közelébe kerül: Franciaországban Medici Katalin környezetében látja a hugenották kiírtását, itt lesz reménytelenül szerelmes Stuart Máriába, és követi ezért nyomon a szerencsétlen királynő életének minden változását. Flamandföldön megismerkedik Brueghellel, képet vásárol tőle, vagyis ott van a történések közepében. Majd hazajön – és itt kezdődik számára a kaland, a törököktől vérző, nagy részében kihalt, Habsburg részében bosszúk és árulások, lázongások és megbicsaklások által megbékélni soha nem tudó Magyarországon.

Mi is a műfordítás? Mesterség-e vagy művészet? Mi a szerepe, jelentősége egy nemzet irodalmában? Van-e tökéletes fordítás? Hány nyelven tudhat a műfordító és milyen fokon kell tudnia az idegen nyelvet? Mit és milyen határig képes befogadni, adekvált formába önteni az anyanyelv? Miféle bűvölet ejti rabul a fordítót, nem kerget-e csalóka délibábot, amikor azt hiszi, hogy magyarul megszólaló műve egyenértékű lehet Dante, Shakespeare, Tolsztoj eredeti remekével? Szükségszerű-e, hogy a fordítás – ahogy Kosztolányi szellemesen bizonygatta – „ferdítés” legyen? Folytathatnánk még: ezernyi a kérdés, és mindenre könyvünk sem válaszolhat. Mégis: tán vakmerőnek látszó vállalkozásunk nálunk először próbál meg a „műhelytitkokra” is kiterjedő képet adni a műfordítás izgalmasan szép, művészi mesterségéről. Reméljük: élvezhető formában és némi haszonnal, tanulsággal azok számára, akik nemcsak a remekműveket, de azok nyelvi varázsát is szeretik.

Krúdy ?Gyula világa álom és valóság, múlt és jelen, költészet és látomás különös, varázsos elemeiből épült. Századunk magyar irodalmának egyik legszuverénebb költői világa ez, mely lélekrajzban, időkezelésben, nyelvileg és formailag sok mai prózatörekvést megelőzött. Csillogóan lírai, humorosan groteszk, ironikus és keserűen szatirikus, rajongással és lemondással teljes, szándékoltan ódivatú és merészen modern. Krúdy izgalmas szerepet teremt magának: az elkésett lovag vagy a huszadik században ittmaradt „utolsó gavallér” szerepét, biedermeier idillt játszik, s titkon dantei pokolkörökben jár, pénzzel, itallal, szerelemmel, halállal viaskodik, mint Ady. Képzelete arabeszkjeibe, bűvösen zsongító stílusába bújtatva hitelesen idézi a való életet is: A nyíri csend pusztuló dzsentrivilágát vagy a századvég-századelő korrupt, mulató-züllő éjszakai Pestjét. Hősei többnyire hajótöröttek, mélyen átérzik a kor minden nyomorúságát, s félmúltba süllyedő, réveteg jelenükben valami sohanemvolt életforma boldogságát keresik. Vitalitása, bohémsága, látszólag problémátlan termékenysége ellenére Krúdy íróként is gyötrődő ember, már-már zavarbaejtően bonyolult jelenség, s életében és művében annyi a vélt és valódi ellentmondás, hogy igazi megértéséhez és méltányolásához fokozott gonddal kell megnéznünk: honnét és hogyan indul, mit hoz magával, milyen tényezők alakítják életét és művészetét. Szabó Ede könyve ezzel a „fokozott gonddal” készült: pontos, alapos életrajz és összefüggő életműelemzés, nélkülözhetetlen dokumentumanyag és nagyszerű esszé.

Kőrösi ?Csoma Sándor 1833-ban írta meg rövid közleményét a Királyi Ázsiai Társaság folyóirata számára, amelyben közreadja Sza-szkja pandita A bölcsesség kincsestára című művének részleteit, összesen kétszázharmincnégy verset. A tibeti szöveg és angol fordítása csak halála után, 1855-ben és 1856-ban jelent meg. Sza-szkja pandita műve a tibeti világi szépirodalom talán legelső alkotása, az indiai bölcsmondás-irodalom egy új hajtása Tibet földjén. Maga is iskolát teremtett, több tibeti utánzata van, már a 14. században mongol fordítása született, századunkban pedig az összes nagy európai nyelvekre lefordították – franciára, majd németre először Kőrösi Csoma szövege alapján ültették át egyes részleteit. Legrégibb mongol szövegét Ligeti Lajos professzor fedezte föl Belső-Mongóliában 1929-ben, és tette közzé tibeti-mongol kétnyelvű kéziratát 1948-ban. Az ő értelmezésében szólal meg most Sza-szkja pandita műve magyarul Tandori Dezső fordításában – Kőrösi Csoma Sándor születésének kétszázadik évfordulóján.

Századunk ?egyik legkülönösebb és legrejtélyesebb magyar írójának művét tartja kezében az olvasó. Szathmári Sándort (1898-1974) eddig főként a Kazohinia című szatirikus utópiája révén ismerték, s csak a lexikonok említik egy, a harmincas évek elején írott művét, melynek kézirata csak 1989-ben került elő. Szathmári e művét 1932-ben írta, amikor a Szovjetuniótól nyugatra még senkinek sem lehetett reális képe a „megvalósuló kommunizmusról”, ám ő hihetetlen logikával és fantáziával megalkotta a kommunizmus rémtetteinek enciklopédiáját. A Hiába tehát jóval megelőzte Orwell Állatfarm-ját (1945) és 1984 című regényét (1949), s miközben Orwell művei világhódító útjukra indultak, Szathmárinak titkolnia kellett Budapesten, hogy van egy regénye, amely legalább olyan érdekes, mint a két világsiker. A regény cselekménye 2028-ban játszódik Magyarországon, egy képzeletbeli kisvárosban és Budapesten, ahol a Gellért-hegy új neve Lenin-hegy, tetején az ijesztő méretű forradalmi emlékművel, a Rókus Kórház még mindig létezik a sok lebontási javaslat ellenére, s a Thököly út végén, Zuglóban az „élproletárok” minden luxussal felszerelt palotanegyede látható. Megdöbbentő pontossággal határozza meg (1932-ben!) a második világháború kitörésének évét, megjósolva, mely országok háborúznak egymással. A háború után egy világforradalom következtében hatalmas szovjet köztársaságok (önkényuralmak) alakulnak ki, hogy aztán az 1980-as években lezajlott újabb forradalmakban kivívott „népjogokat” az új hatalom visszavonja, s – ismét a marxizmus nevében – kialakítsa saját önkényuralmát. Az egyetlen és mindenható filozófia itt a marxizmus, és Marx „látnok, mert előre megjósolta a proletariátus győzelmét. Az élproletariátust, a termelés vezetőségét Marx alapította.” A luxuséletet élő élproletárok mellett csak két társadalmi csoport van: a fejmunkásoké (szellemi dolgozók, a hatalom kizárólagos szolgálatában) és a gépészek (a társadalom páriái, az anyagi javak termelői). Ebben a társadalomban az élet minden jelensége kísértetiesen a közelmúlt szocializmusához halonló, s innen próbál kimenekülni Hajós, a regény főhőse, amikor – a szovjet engedélyével – megalapít egy független „önellátási telepet”, egy más élet megteremtésének reményében…

Swiftéval vetekedő, fanyar „angol” humorral megírt regényében a magyar szerző szinte mindenkit és mindent kifiguráz, ami korunk és világunk társadalmait jellemezheti. Kazohiniában a hinek uralkodnak – ésszerűen, gyakorlatiasan, tudományosan –, de elviselhetetlen lélektelenséggel, érzelmek, vágyak nélkül. Előlük a szerző – „Gulliver” – az elszigetelt telepen élő behinek közé menekül, akik között viszont rémülten döbben rá, milyen hajszálvékony a határ az érzelmek, hiedelmek, babonák logikátlan, irreális világa és az elmebaj között. Az események azonban – különösen a behintelep – félelmetesen idézik mindennapi tapasztalatainkat, egy zseniális író többszörösen görbített tükrében.

Ma a mesterséges holdak korában minden iskolás gyerek ismeri a Kepler-törvényeket, de felfedezőjük életéről nem sokat tud. Számunkra, mai technikai eszközeink és tudományos műszereink birtokában, szinte elképzelhetetlen, milyen teljesítmény volt szabad szemmel megállapítani a bolygók járásának pontos törvényeit Mert Keplernek hosszú ideig nem állt más műszer a rendelkezésére, és később is csak a legkezdetlegesebb távcsővel figyelhette az eget. De még a tudományos kutatás nehézségeinél is súlyosabbak voltak azok a viszontagságok, amelyeket az ellenreformáció és a harmincéves háború megrázkódtatásai miatt kellett elviselnie. Mégis ő állapította meg a modern csillagászat három alaptörvényét, amelyek ismerete nélkül a mai űrhajók sem tudnának útjukra indulni. Száva István ennek a zseniális matematikus-csillagásznak az életét mutatja be.

Semmelweis Ignác nevét a világon mindenütt ismerik. Magyarországon is, külföldön is kórházakat neveztek el róla. Budapesten szobrot emeltek neki, az emberiség jótevőjének, az anyák megmentőjének nevezik. Írtak róla regényt, készítettek filmet, tanulmányok, cikkek foglalkoztak munkásságával. Az olvasó mégis érdeklődéssel forgatja majd Száva István regényes életrajzát hazánk dicső orvosáról, Semmelweisről. A fordulatokban gazdag, érdekes könyv mindvégig hiteles adatokra épül, s így nemcsak szórakoztató, hanem hasznos olvasmányt is nyújt.