Fapadoskonyv.hu strana 66 z 82

  Kiscsoltói Mikszáth Kálmán (Szklabonya (1910-tol Mikszáthfalva), 1847. január 16. ? Budapest, 1910. május 28.) magyar író, újságíró, szerkeszto, országgyulési képviselo, az MTA tagja.   Mikszáth Kálmán ?A toll neki nem az íróeszköz, de egy kedves játékszer, amelybol feketén patakzik a tinta és a poézis, nem is játékszer, hanem egy része a nagy-nagy természetnek, egy termo ág, amelyen mindig mosolyogva ring a gondolat friss gyümölcse. Boldog, boldog, ezerszer boldog muvész. Boldog és azt hiszem, hogy az utolsó boldog író. Nemcsak azért, mert játék neki az írás, de azért is, mert az életet is játéknak tekinti. Reá mosolygott utoljára az adoma tündére.? (Kosztolányi Dezso)

A ?tabáni vendéglők kispolgári miliőjében kezdődik a történet, s ez a színhely a befejezésben visszatér, keretet alkotva Druzsba tanár úr elbeszéléséhez. A Fehér Pávát Jahodovszka asszony vezeti. Vendégeinek kedvence nevelt lánya, Sipsirica. A családias bensőségességet egy rejtélyes előkelőség felbukkanása bolygatja meg, majd Sipsirica eltűnése dúlja föl.„Szóval, jó, víg „spéci” volt, aki díszt és népszerűséget hozott a Pávának. A Páva most élte aranykorát. Mert másrészről a Sipsirica szórt rá fényt, aki megtelt vállban egy kicsit, de amellett nyúlánk és harmatos maradt. Lássa meg az ember, mi lesz a kis gubóból! Egy-két vonáson ide-oda igazított valamit az utolsó hat-nyolc hónap – nagy piktor az idő –, s a kecses, takaros leánykából rendkívüli szépség lett. Nem mehetett el anélkül az emberek közt, hogy minden szem meg ne akadjon rajta. „Mintha egy szarvas menne végig a Mályva utcán” – mondták a szomszédasszonyok, akik pedig talán sohasem láttak a Mályva utcán ele­ven szarvast végigmenni.”

Collier ?1921-ben íródott műve máig az egyik legalaposabb és a legtöbbet hivatkozott szakkönyvnek számít, amely a kínai és ázsiai eredetű kutyák eredetével, s azok kultúrtörténeti jelentőségével foglalkozik. A szerző klasszikus kínai és korabeli nyugati beszámolók hatalmas forrásanyagát, régészeti leletek dokumentációt feldogozva, tesz kísérletet arra, hogy az olyan kutyafajtáknak, mint pl. a pekingi palotakutyácska, a shi-tzu, a chow-chow, a mopsz, a tibeti masztiff, a japán chin stb. eredetét, kialakulását és európai megjelenését feltárja. Ma már páratlannak számító dokumentumok, történeti művek, úti beszámolók alapján elsőként tisztázza a kínai kutyák tenyésztésében elsődleges szempontnak számító oroszlánnal történő kapcsolatot, de szemérmesség nélkül tudósít a kínaiak kutyaevési szokásáról is, valamint a kutyákhoz fűződő hiedelmekről és babonákról. Jól lehet, a könyv címe csupán a kínai eredetű kutyákra utal, mindemellett Collier máig kiváló műve az ázsiai eredetű kutyák kultúrtörténetének is nélkülözhetetlen kézikönyve.

A párizsi előkelő köröket a \"nábob\" feltűnése tartja izgalomban, egy dél-francia férfi, aki hajdan a nyomor elől Tuniszba menekült, ott sikerült a bej bizalmában férkőznie, s hallatlan gazdagságra tett szert. De a gazdagság nem elégíti ki, társadalmi sikerekre vágyik, s ezért is jön Párizsba, az 1860-as évek Párizsának kavargó világába, ahol körülötte – a hatalmas vagyon körül – hamarosan különös figurák egész sora tűnik fel, s egymást követik a megdöbbentő sorsfordulatok. Itt látjuk a gazdagok pénzhajhász, sarlantánkodó orvosát, a gyönyörű, zseniális, de lelkibeteg szobrászlányt, találkozunk kiélt, unott s mindenható miniszterrel, kivénhedt, de páratlan önfegyelemmel rendelkező szerencsevadásszal, fiatalemberrel, aki családjával szakítva nyomorban készül első műve megalkotására… de a cselekmény középpontjában a nábob áll, ez a különös férfi, akinek arisztokraták, üzletemberek s politikusok átláthatatlan világában, hajdani gyűlölködők s új ellenfelek falkájával kell viaskodnia.

Bíró Lajos (1880-1948) regényei egyszerre társadalomkritikai és lélektani elbeszélő művek. A hanyatló magyar úri világ, a társadalmi elmaradottság, a talajtalan polgárság képei. Talán legjelentékenyebb közöttük az első világháború idején írt A Molitor ház, amely egy idegbeteg, háborúban megrokkant fiatalember családi körén és a főalak belső gyötrődésén keresztül ábrázolja a régi, az úri Magyarország szétesését.

Féltve ?őrzött kincse a Széchényi Könyvtárnak a könyv, amit az olvasó a kezében tart. R jelzés (reserve, tartalék) alatt tartják nyilván, fokozott védelmet élvez. Néhány évvel ezelőtt ugyanis botrányos lopássorozatot lepleztek le a Széchényi Könyvtárban: a tettes ezerszám lopta a két világháború között megjelent detektívregényeket, ponyvákat, vadnyugati és légióstörténeteket, s jó pénzért eladta az ócskapiacon. Az Ecseri úti piac a megmondhatója, mekkora keresletet tartott fenn évtizedeken keresztül a nosztalgia.Mert az olvasó nosztalgiát érez a húszas-harmincas évek lektűrirodalma iránt, annak ellenére, vagy talán éppen azért, mert időközben egy emberöltővel és sok történelmi és társadalmi leckével bölcsebb lett. Elnéző iróniával idézőjelbe teszi ezeket az olvasmányokat, amelyekben egyértelműen győz az igazság, és megkönnyebbülten nekilát a kikapcsolódásnak. Mellesleg nem is mindig lektűrről van szó, hanem klasszikus krimikről, kriminális klasszikusokról. A Nosztalgia Regények első kötete mindjárt meglepetés: nemigen tudta még maga a jogtulajdonos sem, hogy az egykor (s ma ismét) oly népszerű Aszlányi Károly Kirk van Hossum álnéven krimiket, krimiparódiákat is írt.

Dénes Zsófia – aki pár hónapon keresztül Ady menyasszonya volt – könyvében nemcsak a halhatatlan költőről, hanem az esendő emberről is ír, mégpedig olyan érzelmi közelségből fakadó őszinteséggel, ami csak egy egész életre szóló, eltéphetetlen belső kapcsolatból fakadhat.

  Egressy Gábor# Galambos (Sajólászlófalva, 1808. november 3. ? Pest, 1866. július 30.): színész, a Nemzeti Színház elso együttesének tagja, a Kisfaludy Társaság tagja (1863), Petofi Sándor barátja, Egressy Béni bátyja. Egressy Gábor Törökországi naplója (1849-1850) A szerzo 19. század egyik legmuveltebb, legjelentosebb színésze volt, Petofi barátjaként részt vett a szabadságharcban. Világos után Bemmel és Kossuthtal Törökországba ment emigrációba, majd - bár távollétében halálra ítélték - hazatért. Naplója, amelyet 1849. június 30-tól 1850. augusztus 23-ig írt, az emigrációban töltött ido eseményei mellett, elfogulatlanul szól a török emberekrol, szokásaikról, erkölcseikrol, vallásukról, családi- és szerelmi életükrol, fürdokrol, templomaikról, berendezési tárgyaikról, ételeikrol.

A három novér (Olga, Mása és Irina) egy vidéki városban él. Életük kusza, szerelmeik zurzavarosak, mindhárman boldogtalanok. A darab hangulatát a szenvedésnek ez a megfoghatatlan légköre adja, s ugyanilyen megfoghatatlan az ?optimizmus?, amely a mu végén fogalmazódik meg: ?? a mi életünk még nem fejezodött be? nemsokára megtudják, miért élünk, miért szenvedünk?? A darab, amelynek sem tragikus konfliktusa, sem tragikus szereploi nincsenek, a mozgalmas és az értelmes élet iránti enervált, meddo várakozást rajzolja meg.A három novér jellegzetes csehovi hosök, akiket a közös ? az élet elhibázott, a célokat, eszményeket az életbe átültetni nem tudó, akarat és tartás nélküli, de gazdag belso világot felmutató ? szellemiség tart össze.

Petőfi Sándor életregényét tartja kezében a tisztelt Olvasó, azét a költőét, akit valamilyen mértékben mindannyian ismerünk már. Tudjuk, hogy értékrendjében első helyet foglalt el szabadságvágya és hazaszeretete, valamint az is, hogy szerelméért képes volt áldozatot hozni. Ez a regény Petőfit, az Embert mutatja be vívódásaival, örömeivel, sikereivel, rövid életének minden kínjával. Barátai is, olvasói is a kiszámíthatatlan, de szókimondó zsenit tisztelték és tisztelik benne ma is.

És Keikiwai, a vizek gyermeke, jól értvén a cápák nyelvét, hallotta minden szavukat, és megértette, milyen összeesküvés készül ellene. Erre a cápák nyelvén Moku-haliihez, a cápák istenéhez imádkozott fennhangon. A cápák pedig minden szavát hallották, megértették, és macskaszemükkel összenéztek, mintha figyelmeztetnék egymást a vizek gyermekének szavaira. Keikiwai pedig így fejezte be imáját: "Most pedig belemerülök a vízbe, hogy rákot fogjak a király számára, és nem esik bántódásom, mert a legkisebb cápa barátom is védelmébe fogadott." Azzal egy darab lávatörmeléket tört le, és a tengerbe dobta. A szikla hatalmas csobbanással esett a vízbe. A negyven cápa pedig a törmelék után kapott, ezt az időt használta fel a gyermek, hogy beugorjék. Mire a cápák észrevették tévedésüket, Keikiwai már vissza is tért egy wahin rákkal.

Egy ember három szerepben, egy test három lélekkel.A cselekmény áttöri a realitás falait, elmosódnak a határok: minduntalan visszaszökkenünk a kézzelfogható valóságba, de voltaképpen már a regény elején sem lehetünk biztosak benne, az élet képeit látjuk-e, vagy egy szereplo képzeletének képei vesznek körül. Ebben a sokrétegu világban járja a háromlelku hos ? és járja az író ? veszélyes kötéltáncát.

Oda van dicsőséged hajnaltán támadott örömem is! Úgy fogy el, mint a leszálló napnak utolsó sugarai, midőn a tornyos borúlatok rajtok erőt vettenek. Visszarogyván bánatomba, fájdalmaim is visszatérnek. A szerelem, mely ezelőtt elkínzott s most tágulást engede, nem sokára, ah, érzem azt! kettőztetve fog reám rohanni, s tartok, igen, tartok tőle, hogy összeront. (részlet)

Krúdy Gyula (Nyíregyháza, 1878. október 21. ? Budapest, 1933. május 12.) író, hírlapíró.

A Híres magyar asszonyok kalandjai a Világjárók és Tudósok kötet hagyományait követve személyes sorsokon keresztül villantja fel a magyar történelem és művelődéstörténet legizgalmasabb korszakait. Olyan asszonyok sorsát ismerhetjük meg, akik meghatározói voltak Magyarország történelmének, akik sokszor nyújtottak követendő (vagy éppen elrettentő) példát. Megtudhatjuk, milyen következményekkel járt a „nőuralom” a középkori néhány nagyasszony hatalomvágyából. A számos kalandból, izgalmas történetéből az is kiderül, hogy miként és miért indult a legyek ellen, hogy valóban női Drakula volt-e Báthory Erzsébet grófnő, hogy ki volt az első magyar prímabalerina, vagy az első világbajnoknő, de értesülhetünk híres írók és színésznők családi botrányairól is.

A könyv megismertet a művészet és tudomány kincseivel, finomítja értelmünket, gazdagítja érzelmeinket. Több évezredes története során hű társa és kísérője volt az embernek. Történetének humoros oldalairól ad számot e művében Ráth-Végh István. Megismerjük a leghíresebb könyveket, a legszebb kötésűeket, a legnagyobbakat a legkisebbeket. Megtudjuk hogy melyek voltak a leghíresebb sajtóhibák, a leghírhedtebb és legfurcsább témák, melyekről vaskos köteteket írtak. A szórakoztató és szellemes stílus mindezt könnyed és színes formában, szinte csevegve meséli el.