Fapadoskonyv.hu strana 64 z 82

Inkább hírhedt, mint híres# öregember, amikor megírja emlékiratait. Ezekben sok a trágárság, szinte kifogyhatatlanul hömpölyög bennük végig a szerelmi kalandok elég vaskos leírása. Nyughatatlan kalandor, ki az emberiség minden rétegében járatos. A nép salakját éppen úgy ismeri, mint a császári udvart# a sok elfelejtett ember soraiban felbukkannak szinte halhatatlan nevek, melyek viselõivel elbeszélgetett. A sors élénken labdázott vele s hol fenn volt, hol lenn, de mindig törhetetlen akaraterõvel s nagy élnivágyással. (?) Hogy nem volt közönséges szélhámos, az bizonyos. Pádua híres egyetemének jogi doktora volt# pap és Acquaviva bíboros titkára# Dagadino szenátor nevelt fia# a San Samuele-színház zenekarában hegedûs# Berni bíboros gazdasági ügynöke# a spanyol Sierra telepítõje# az augsburgi békekongresszuson portugál meghatalmazott# Potsdamban kadett-nevelõ# Párizsban lottó igazgató, iparos és spekuláns, emellett folyton-folyvást: a hölgyek öröme. Moly Tamás

Conrad Ferdinand Meyer (1825-1898), svájci német költő, író. A Jürg Jenatsch a német parasztháborúk korának, háttérben a német reneszánsznak a remekmívű körképe.A mű egy népvezér útját és felemelkedését mutatja be mindaddig, amíg hatalomra jutva önkényúr lesz belőle, ami viszont bukását, pusztulását hozza magával. Általában ezt tartják a német realista történelmi regény nagy hatású kezdetének.

Hollywood, 1940 ? Pat Hobby, a letûnt némafilmek egykor hangos sikereiben fürdõzõ, ünnepelt forgatókönyvírója mára kiégett, csalódott kísértetként bolyong a filmstúdiók és díszletek között. Csak két évtizedes szakmai rutinjának, dörzsöltségének és életösztönének köszönheti, hogy napról-napra a felszínen tud maradni egy olyan, számára egyre idegenebb világban, amelyet már új producerek, fiatal írók népesítenek be, s olyan nevek fémjeleznek, mint Orson Welles vagy Douglas Fairbanks. A Pat Hobby történeteinek 17 novelláját F. Scott Fitzgerald 1939-tõl az 1940-ben bekövetkezett haláláig vetett papírra. A sorozatot eredetileg az Esquire magazinban közölték le, s majd csak 1962-ben jelent meg önálló kötetben. Az elbeszéléskötet alapján 1987-ben tévéfilm készült Tales from the Hollywood Hills: Pat Hobby Teamed with Genius címmel, melyben Pat Hobby karakterét Christopher Lloyd alakította, de jelentõsebb szerepet kapott Colin Firth is. F. Scott Fitzgerald utolsó novellagyûjteménye most elsõ ízben olvasható magyarul teljes terjedelmében.  

Mikor ?a függetlenségét súlyos áldozatok árán éppen hogy elért Kelet-Afrikában élhettem – néhány hónapon át – akkor érezhettem át mélységes megrendüléssel annak a sok-sok árván maradt, tanulásban mégis életrevaló fekete kisfiúnak a sorsát, aki szavannákon, havas hegyóriásokon, szabadon garázdálkodó nagyvadak , elefántcsordák, csuik, zebrák, zsiráfok serege között vándorolva kóborolta be Kelet-Afrika gyönyörűséges „Svájcát”, szülőföldjét: Kenyát. Kis hősömnek Kitongó-Kitendzsinek ősei még hatalmas afrikai fák tetejére lombok közé rejtett kis házikókban éltek, a kis kóborló fiú már egy gőz hajtotta kompra lopakodva, átkelő teherautók, buszok alá kucorodva indult kisgyermekfővel munkát keresni, csak azért is tanulni, szülőföldje szeretetétől elszakíthatatlanul értékes emberré válni. Kalandjait a mérges kígyóval, a kafferbivallyal, a kis kóborló-dolgozó tolvajnak is kikiáltó gonosz emberekkel, szabadulását a szenvedő gyerekkorból ebben a könyvben próbáltam elmondani a mi rendezett körülmények közt élő, boldog magyar gyerekeinknek.

  Kaffka ?Margit elbeszélésekkel kezdte prózaírói pályafutását, s a műfajhoz haláláig hű maradt. Elbeszéléseiben a korszakváltás nyugtalanságainak teljes térképét megrajzolja, s az új életérzéshez, mely egyidejűleg forradalmas újat-akarás és gyógyíthatatlan nosztalgia régi, semmibe-tűnt harmóniák után, a műfajt is hozzáigazítja. Írásai megtelnek színnel, fénnyel, hangulati elemekkel s az emberi nyugtalanság soha ki nem fejezett motívumaival. Kivételes írói érzékenyésge minden fontos külső és belső jelzést felfogott, s törekedett is az élet új törvényeinek és sorsszerű változásainak művészi fölfedezésére. Egyik méltó utóda, Kádár Erzsébet írja, hogy „az összefüggések fonalait követve a kor minden nagy kérdése felé a szerző és a nyugtalan lélek mohóságával kinyújtotta a kezét”. A változásokat mindenekelőtt az emberek életében és sorsában méri föl, beteljesült vagy beteljesületlen szerelmeken, felbomló vagy szövődő kapcsolatokon, elfojthatatlan lázadásokon vagy kényszerű megalkuvásokon, új vágyak hatalmán és emlékek vonzásán, válságok előtti és válságok utáni állapotokon, s mind azon, ami az életet gyötrelmes valódiságával és nyugtalanító szépségével teljessé teszi.A Csendes válságok Kaffka Margit elbeszéléseinek minden eddiginél teljesebb gyűjteménye.

Novák ?Antal világa a kívülállók számára egyszerű, szelíd, tiszta és titokzatos, mert ez a világ a magányé. Pontossága, rendszeretete, szorgalma, lelkiismeretessége legendás hírű, pedig nem több kitartóan végigélt szerepnél, melynek lelki hátországa a szorongó nyugtalanság. Felesége elvesztése után az évek lassú vonulatában a hitves falon függő, néma képe összeépült egy másik, egy élő, egy mind vonzóbb arccal – a Hildáéval, s mert a gyermek arca szinte egy az anyáéval, benne, általa él az egyiké és általa élet a másiké. Hilda mindebből semmit sem lát, csak annak poklát éli át. A kamaszok kegyetlen életrevalóságával tör magának réseket börtöne falán. Amikor apja rajtakapja Tibort Hilda szobájából való menekülése közben, szinte valódi vetélytársként néz vele, a tanítvánnyal farkasszemet. Hilda feszült párbeszéde apjával sürgeti a kimondhatatlant. Novák Antal itt, a Hildával való fájdalmas szócsatában találkozik először a teljes magánnyal, mely kínzóbb a nemlétnél. És ettől fogva, mintha megtébolyodott volna a világ. A diákok ellenségessé válnak, a kollegák egyre elviselhetetlenebbek. Hilda, Tibor, Liszner külön-külön, egyenként talán nem is rosszak, és mégis egy nagy, nyomasztó, ellenséges közösséggé egyesülnek Novák Antal alvajáró igazságkeresésének vízióiban. Öngyilkosságában a szenvedő ember ül diadalt a megaláztatással való kiegyezés felett. Az aranysárkány az ifjúság szimbóluma, a végtelennel, az egekkel kacérkodó fiatalság-láznak, mindent tipró indulatnak, féktelen szabadság-akaratnak a jelképe. „Szép”, mert fénylő, csillogó, dús a ragyogásban; és riasztó, mert sárkány-testű. Csodálni való, magával ragadó, úsztatja a tekintetet, és mégis gyűlöletes, mert jelzése, parancsoló istene az elmúlásnak.

A polihisztorként is ismert szépíró Móra Ferenc halála után összeállított kötet 1923 és 1934 között különböző lapokban megjelent cikkeinek gyűjteménye. Megírási módját és témáját tekintve egyaránt gazdag változatosságot mutat, de címéből következően mind a tudomány tárházából merít, a nyelvészettől, a pedagógián át egészen a botanikáig roppant széles skálán. Mint ő maga bevallja, amolyan „félbemaradt egzisztencia”, ifjúkorában mindenbe belekapott, de semminek sem járt a végére, így belőle csak kettő válhatott: író vagy múzeumigazgató. S valóban mind a kettő lett, s csapódott az irodalom és a tudomány partjai közt hol az egyik, hol a másik felé, véglegesen egyiken se kötött ki. Örök kíváncsiság hajtja, s a fáradsággal összehordott ténykupacot imponálóan sokszínű, szuggesztív nyelvi formában rögtön igyekszik megosztani olvasóival. Akár egy olasz érmekatalógusban fellelt magyar nevű énekesnő száz év előtti viszontagságos élettörténetét nyomozza, akár az 1875-ös esztendőről szóló statisztikai kimutatás még felvágatlan füzetének lapozgatására vetemedik – minden, mások számára érdektelennek tűnő, szürke adathalmazt élettel telivé varázsolja.

A ?madarak elhallgattak című kisregény egyszerre két síkon és két időben, a legközvetlenebb jelenben és 1944 nyarán játszódik. Nádai Gábor író balatoni nyári pihenője alatt felfakad egy másik balatoni nyár, az 1944-es nyár emléke. Egy mindmáig bevallatlan, s most sürgető erővel feltörő, regénybe kívánkozó szerelem fájdalmas emléke. Feltámad a papíron Ágnes, aki az író a Balaton mellett ismert meg a háború utolsó hónapjaiban, felragyog a múltból üldözött, a deportálás elől bujkáló lány szenvedése. Ágnesé, aki a szerelem találékonysága sem tudott megmenteni a rá leselkedő végzet elől. Ágnesé, akik „ha már meg kellett halnia, úgy akart meghalni… valamiért… mint aki vállal valamit” Nem egyszerűen azért, mert van, s ez már elég ok arra, hogy ne legyen. A másik kisregény, A férfi az emlékezés lírája és az erkölcsi biztonság nyugalma nélkül néz szemben nemcsak az elhurcolással, hanem az ezt végrehajtó vagy megakadályozni próbáló környezettel is. Kemény és keserű mű, a vad életvágy és a kegyetlen izgazságérzet párharca zajlik benne. Az asszony, aki gyermekei és férje nélkül tér vissza a haláltáborból, dermedt lélekkel és legyengült testtel, apró, észrevehetetlen, csikorgóan nehéz léptekkel kezd elegyedni az élőkkel, még azzal a régi tanítónőjével is, aki valóban sokat tesz érte, és gyengéd türelemmel ápolja. S amilyen nehezek voltak az első mozdulatok, olyan szédítően robban rá az élniakarás. Előbb csak a testté: csak a szeretkezés fűzi a férfihoz, aki útjába akadt. Aztán a lélek is felébred: szerelem lesz a kapcsolatból. S az asszony, aki túlélte már egyszer halálát, azt nem élheti túl, hogy meg kell tudnia: szerelme a legméltatlanabb érzés, amit csak érezhet, hogy öntudatlanul megbecstelenítette magát a férfival. Nem élheti túl, hogy megismerhette a férfi múltját.

Egy fiatal chicagói építész őrült tempóban tarolja végig négy világrész játékkaszinóit. Miközben zsebeli a dollárokat, egyre forróbb lába alatt a talaj. Menekül egyik kártyaasztalról a másikig, mindenkiben titkosrendőrt sejt. Egy ostoba alku következtében az is növeli gondjait, hogy saját csontvázát biztonságba helyezze egy őrült gyűjtő elől, aki mielőbb szeretné múzeumában látni a remek példányt. Lassan minden pénze elfogy, ráadásul a titokzatos Cardigan-sugár is cserben hagyja. Már-már feladja a reményt, hogy valaha is visszaszerzi becsületét és cége pénzét… Hol élnek a halottak?Egy isten háta mögötti szanatóriumban, ahol borsos fizetségért tartják „életben” őket. Mi van akkor, ha valaki feleségül akarja venni az egyik „halottat”? Szembe kell szállnia a szanatórium titokzatos vezetőjével, akiről nem tudni, hogy csodadoktor-e vagy boszorkány. Egy biztos: félelmetes, gyönyörű nő, akinek ördögi hatalom van a birtokában.

A ?könyv a varázsvesszőnek, ennek a páratlanul érdekes kuriózumnak a történetével kezdődik: hogyan kutatták vele régen a föld mélyének rejtett kincseit, sőt hogyan vadásztak vele régen a föld mélyének rejtett kincseit, sőt hogyan vadásztak vele gyilkosságok tetteseire is. A többi, csevegésszerű kis essay-ben az érdekességek tarka tömegét ontja az olvasó elé az illusztris szerző, mintegy jelképes varázsvesszővel tárva fel őket a századok rétegei alól. Néhány irodalmi ízű fejezetcím: Melyik régi író keresett legtöbbet? – A legunalmasabb műfaj – Restif de la Bretonne gránitnaplója – Tabarin – A csalások lexikona. Bolyongások kerülnek sorra a nyugati nagyvárosok bohémtanyáin. Mi volt a bécsi „Ludlambarlang”? Párisi bohémvilág. Mimi és Musette valódi története. Londoni tavernák. Hova járt Shakespeare és társasága? A régi Velence Márk-terének zenés, álarcos forgataga. Sor kerül a politikára is: A Népszövetség első terve 1713-ból. Divat és politika. A szélkakasok lexikona. Bizarr témák következnek: A gorombaság történetéből. A temetők mosolygó sírkövei. Az egyiptomi piramisok rejtélye. Milliós főnyeremények. Ötven elhangzott rádió-előadása közül a szerző hármat örökít meg: Lavater. Paracelsus. Mirabeau. A modern életből a művelt körök babonái érdeklik a szerzőt: Mi az igazság a „Fáraó átka” körül? A vészthozó gyémántok meséje. Fakírlegendák. A magyar származású genfi médium-csoda. A könyvet a maga nemében páratlan kis tanulmány zárja be: Az amazonok. Létezett-e a régi amazon-birodalom? Koronás amazonok. Kardforgató magyar és lengyel asszonyok. Török őrmester férjhez megy. A saragossai leány. Jeanne Hachette, a fejszés leány. Haarlem hős asszonya. Hivatásos asszonykatonák. Ross anyó. Hannah Snell. A francia forradalom hősnői és a Konvent évidíjai. Napoleon asszonykatonái és a becsületrend női tisztjei.

A ?Hiúság Vására 1847. január és 1848. július között jelent meg először, havi folytatásokban. Amikor Thackeray 1846 januárjában kiadójával megállapodott a regény közlésére, a mű címe még ez volt: Regény hős nélkül. Toll- és ceruzavázlatok az angol társadalomról. Ezzel a címmel az író nem volt megelégedve, de csak hónapok múlva – az éjszaka kellős közepén – ötlött fel benne a végleges cím. „Kiugrottam az ágyból – írja Thackeray –, háromszor körülszaladtam a szobámat, s közben ezt mondogattam: Hiúság Vására, Hiúság Vására, Hiúság Vására!” A cím sokkal találóbb, mint az első volt: a regény véglegesre érlelt formájában több és más lett, mint aminek indult: a „toll- és ceruzavázlatok” laza sorozatából szigorú fegyelemmel szerkesztett nagy körkép-regény alakult, a humoros, szatirikus ábrázolás pedig az erkölcsi tanítás eszköze lett.Szülőhazájában is, de még inkább külföldön az olvasók tudatában a Hiúság Vására forr a legszorosabban Thackeray nevével. Első magyar fordítása már 1853-ban megjelent, azóta is állandó kedvence a magyar olvasók számos nemzedékének – talán, mert átérezzük a mű „örök érvényű” mondanivalóját, amelyet az író a regény záró bekezdésében így fogalmaz meg: „Ó hiúságok hiúsága! Ki boldog közülünk ezen a világon? Ki kapta meg azt, amire vágyott? És ha megkapta, ki van megelégedve?…”

A hetvenes években föltűnt a katonai hatóságnak, hogy a szegedi tanyákról nem igen kapnak katonát. Nézik az anyakönyveket, hát, uramfia! esztendőkön át alig született egypár fiú, mind leány az valamennyi. Mit tehettek a katonai ügyosztálynál egyebet, megvakarták a fejüket és azt mondták, hogy:  Ez csudálatos! (részlet)

Egy , római-parti rejtélyes haláleset döbbenti rá Osze Miklós fiatal esztergályost arra, hogy ha a múltját nem számolja fel, élete zsákutcába jut. Erre azonban önmaga ereje nem elég, hisz gyermekkora óta hazugságra nevelték, és amikor a hullámok összecsapni készülnek feje felett, önkéntelenül is újra ehhez a módszerhez folyamodik. A tisztességes emberek közössége és elveszettnek hitt szerelme azonban utánanyúl, és nem engedi a züllés mélyére zuhanni.

Babits Mihály, Batthyány Ervin, Csizmadia Sándor, Garami Ernõ, Jászi Oszkár, Kunfi Zsigmond, László Jenõ, a Leopold fivérek, Madzsar József és Józsefné, Nagy Sándor festõmûvész, Schmitt Jenõ Henrik, Somló Bódog, Vágó Béla és a magyar századelõ sok más alakjának e gyûjteményében szereplõ levelei betekintést nyújtanak e nagy nemzedék gondolkodásába és életmódjába, politikai, tudományos és mûvészi törekvéseibe, barátságaiba, szerelmeibe és vitáiba. E kiterjedt és sokszínû levelezés középpontjában Szabó Ervin áll. Az õ emberi arculatáról, tudományos, politikai és nevelõi sokoldalúságáról is új, plasztikus képet nyújt az általa gondosan megõrzött és mások hagyatékaiból kiegészült levelezés, amely a széles baráti körön és a politikai kapcsolatokon túl Európa csaknem valamennyi országára, de még Amerikára és Szibériára is kiterjedt. A levelezés, a szükséges jegyzetekkel és mutatókkal ellátva fontos történelmi forráskiadvány mindazok számára, akik a korszak iránt érdeklõdnek.

Miközben a sajtó, rádió, tévé, közélet habzó gyűlölettel és sunyi lapítással hol máglyára küldené a volt (?) ügynököket, hol elmismásolná a puszta létüket is, Grendel megírja az ügynökök drámáját. Páratlan teljesítmény, még csak megközelítőleg sem vállalkozott senki hasonlóra. Holott mint minden nagyszerű dolog, ez is végtelenül egyszerű. Csak annyi, hogy akár Pilinszky, azt mondja: az ügynök lappangó démonitása, bármilyen sötét dolgokat művelt is, nem tevékenységében rejlik, hanem a sorsában. (Pályi András)