Fapadoskonyv.hu strana 71 z 80

Collier ?1921-ben íródott műve máig az egyik legalaposabb és a legtöbbet hivatkozott szakkönyvnek számít, amely a kínai és ázsiai eredetű kutyák eredetével, s azok kultúrtörténeti jelentőségével foglalkozik. A szerző klasszikus kínai és korabeli nyugati beszámolók hatalmas forrásanyagát, régészeti leletek dokumentációt feldogozva, tesz kísérletet arra, hogy az olyan kutyafajtáknak, mint pl. a pekingi palotakutyácska, a shi-tzu, a chow-chow, a mopsz, a tibeti masztiff, a japán chin stb. eredetét, kialakulását és európai megjelenését feltárja. Ma már páratlannak számító dokumentumok, történeti művek, úti beszámolók alapján elsőként tisztázza a kínai kutyák tenyésztésében elsődleges szempontnak számító oroszlánnal történő kapcsolatot, de szemérmesség nélkül tudósít a kínaiak kutyaevési szokásáról is, valamint a kutyákhoz fűződő hiedelmekről és babonákról. Jól lehet, a könyv címe csupán a kínai eredetű kutyákra utal, mindemellett Collier máig kiváló műve az ázsiai eredetű kutyák kultúrtörténetének is nélkülözhetetlen kézikönyve.

Vajda János (Pest, 1827. május 7. ? 1897. január 17.) magyar költo

Vajda János (Pest, 1827. május 7. ? 1897. január 17.) magyar költo

Vajta ?Gábor frissen megszerzett kandidatúrával, 1989-ben, 37 évesen hagyta el a patológiát és mondott le az orvosegyetemi oktatásról, hogy emberek helyett állatokkal, tetemek helyett embriókkal foglalkozzék. Lelkes kutatócsoportjával a gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpontban rövid idő alatt létrehozta a régió első lombikborját, és belevágott számos ambiciózus programba (embrióbiopszia, ivarmeghatározás, klónozás). Méltánylásképpen négy év elteltével fegyelmi indításával távolították el munkahelyéről. Egy év állás- és munkanélküliség után elhagyta Magyarországot. Dániában él, ahol az elmúlt tíz év alatt végleges állást, nagydoktori fokozatot és professzori címet kapott, Ausztráliában pedig állampolgárságot szerzett. Több mint húsz országban vett részt kutatásban, megalkotta Afrika első klónozott állatát, tanulmányait mind az öt kontinensen alkalmazzák. Jelenleg Skandinávia egyetlen klónozólaboratóriumának vezetője, és az EU által támogatott, az állatklónozás etikai kérdéseit vizsgáló nemzetközi munkacsoport tagja.

A Nagy Eretnek nem más, mint maga a szerző, Weiner Sennyey Tibor, aki persze teljesen más, mint maga az elbeszélő. Mert a szerző igenis lopta ezeket az elbeszéléseket, sunyi narrátorai pedig ebből születnek, ez élteti mindnyájukat: a bűn gyermekei.Ellopta őket Báthory Erzsébettől, Baudelaire-től, Békássy Ferenctől, Borgestől, Czóbel Minkától, Danyi Zolitól, Kempelen Farkastól, Marco Polótól, Marcus Aureliustól, Poe-tól, Rilkétől meg persze az Ördögtől is. Tagadhatatlan bűnlajstrom.A Nagy Eretnek tehát a szerző, aki ki mer adni a kezei közül egy ilyen kötetet, ami korától teljesen idegen. Most mit tegyünk? Máglyán égessük el? – Boldog Zoltán

„Ez a breviárium: kísérlet. Azzal próbálkozik, mint lehetne Goethe életének és művészetének nagy kincséből a mai magyar nagyközönségnek egy kis tájékoztatást nyújtani, nem abból a célból, hogy a világirodalom és emberi történet egyik legnagyobb mesterének a forrásoknál, saját írásaiban való tanulmányát, élvezetét pótolja, nélkülözhetővé tegye – hisz ez képtelen vállalkozás volna – hanem éppen ellenkezőleg, hogy emlékeztessen ennek szükségére, hogy mentől többekben kedvet ébresszen az emberi kultúra egyik örök, üde forrásának fölkeresésére. Mint általános tájékoztató, bevezető s útmutató nem lép föl azzal az igénnyel, hogy mentől több újat mondjon. Ez a Goethe-irodalom óriás és szakszerű munkássága után igen bajos is, de a kiadó és szerkesztő jelen céljával nem is fért volna össze. Így a szerkesztő inkább iparkodott a megbízhatóbb kutatás eredményének összefoglalására, bár helyenként eredeti megállapításoktól és ítéletektől sem idegenkedett…”

Sajátságos jelenség! Leány regéket ír, lapot szerkeszt, bírál, bölcselke­dik; leszáll az emberi lélek mélységeire, szenvedélyeket taglal, magya­ráz, s amellett lelkében oly szelíd s gyermekded, mint a panzióból ki­került leányka. Az emberi dolgokat mozgató rugók közönséges voltát, a szenvedélyekre való törekvés aljasságát, a gyűlölet és irigység förtel­meit nem ismerte – soha nem is tudta leírni. Eszményi volt világné­zete. „Virágregéi”-ben csak annyi költői van, mint „Aranyfüst”-jében. Az ő tehetségének ereje merész képzelmében, s előadásának férfias plasztikájában rejlik; s még valamiben: tág látókörében s tapintatában. Bátran állíthatjuk: nincs írónő Magyarországon – s külföldön is kevés van –, ki vele e tekintetben fölvehette volna a harcot.Gróf Zichy Géza

"Hát így vagyunk. Az a jó, ami rossz. Az az értékes, ami nincs. Érdekes. Mintha megint fogna az agyam. Mintha megint kezdenék megbölcsülni. Jaj, csak el ne múljék ez az állapot! Nézzük csak! A világ szép. Szép, mert vannak benne fák, és a fák szépek. A világ nagy. Nagy, mert a csillagok nagyok, de a csillagok láthatóan kicsik, s a nagy csillagok azért kicsik, mert messze vannak, s ha a világ nem lenne nagy, akkor a csillagok sem lehetnének kicsik. A világ illatos. Illatos, mert vannak benne virágok, és a virágok illatosak, tehát illatos a világ az illatos virágoktól" (Azután megdöglünk) "Csöngetnem kell, a saját házamba becsöngetni. Hát ez megalázó kérem, minden szempontból megalázó. Főleg ha valaki meglátja, hogy a saját házamba be kell csöngetnem, mint egy - mint egy idegennek - vagy ami még rosszabb, mint egy olyannak, akit kizártak a saját házából" Hát jó. Becsöngetek. (Becsönget.) Semmi. És senki. Ezek nincsenek itthon. Nos, azt nem firtatom, miért nincsenek itthon. Azt meg főleg nem, hogy hol vannak ilyenkor. Felnőtt emberek, lehet dolguk, magánszférájuk, ugye, azután elvannak valahol" 

„Hát így vagyunk. Az a jó, ami rossz. Az az értékes, ami nincs. Érdekes. Mintha megint fogna az agyam. Mintha megint kezdenék megbölcsülni. Jaj, csak el ne múljék ez az állapot! Nézzük csak! A világ szép. Szép, mert vannak benne fák, és a fák szépek. A világ nagy. Nagy, mert a csillagok nagyok, de a csillagok láthatóan kicsik, s a nagy csillagok azért kicsik, mert messze vannak, s ha a világ nem lenne nagy, akkor a csillagok sem lehetnének kicsik. A világ illatos. Illatos, mert vannak benne virágok, és a virágok illatosak, tehát illatos a világ az illatos virágoktól…”(Azután megdöglünk)„Csöngetnem kell, a saját házamba becsöngetni. Hát ez megalázó kérem, minden szempontból megalázó. Főleg ha valaki meglátja, hogy a saját házamba be kell csöngetnem, mint egy… mint egy idegennek… vagy ami még rosszabb, mint egy olyannak, akit kizártak a saját házából… Hát jó. Becsöngetek. (Becsönget.) Semmi. És senki. Ezek nincsenek itthon.Nos, azt nem firtatom, miért nincsenek itthon. Azt meg főleg nem, hogy hol vannak ilyenkor. Felnőtt emberek, lehet dolguk, magánszférájuk, ugye, azután elvannak valahol…”

A különböző népek meséiben rengeteg a közös elem. Nemcsak a mesei fordulatok, hanem maguk a történetek is vándorolnak egyik néptől a másikig. Mégis, az azonosságok ellenére, minden nép mesevilágának megvan a maga sajátossága, amely a nép életmódjának és történelmének hatása alatt, régről hozott szellemi kincseiből és átvett kultúrkincsekből építkezik.A Keletre a Naptól, Nyugatra a Holdtól mesegyűjtemény dán, norvég, svéd, lapp népmesékből nyújt válogatást. A történetekben a saját mesevilágunkból is ismert elemeket, a hármas próbatételt az okos szolgálólány alakját, az ideiglenesen elválasztott szerelmesek történetét, az északi népek hiedelemvilágának jellegzetes alakjai színesítik. Ilyen például norvég és svéd mesék ördöge, a hatalmas erejű troll, aki alakját is tudja változtatni, ért a bűvöléshez, szemfényvesztéshez is.A mesékben feltűnő istenek az Edda-dalok és a későbbi prózai Edda-történetek világát idézik.

Ezeket a történeteket a dán felfedező és etnográfus, KNUD RASMUSSEN (1879-1933) gyűjtötte össze Grönland legkülönbözőbb részeiről, közvetlenül az eszkimó mesemondóktól.Knud Rasmussen maga is részben eszkimó származású; Grönlandon töltötte a gyermekkorát, és újra meg újra visszatér Grönlandra – tanulmányozni, feltérképezni, átkelni belső részének jégsivatagán, egyedi gyűjteményeket létrehozni tapintható és „nem megfogható” anyagokból egyaránt, amelyek ennek a hatalmas és oly kevéssé ismert földnek más-más részeiről származnak. Felfedezőútjain szerzett eredményeivel sokak tiszteletét és számos tudományos társaság elismerését elnyerte.A jelen válogatás elsősorban nem gyerekeknek, hanem sokkal inkább az etnográfia, a távoli népek kultúrája iránt érdeklődő olvasóknak szánt gyűjtemény.

Huszonöt ?régi görög novellát kap ebben a kötetben az olvasó; mindegyik az antik világ irodalmának egy-egy gyöngyszeme. Mindenki tudja, mennyire alapvetően fontos szerepet játszott a görög széppróza a modern európai irodalom fejlődésében; de magukat a novellákat már annál kevesebben ismerik. Ez a kötet régi hiányosságot pótol a legszebb görög elbeszélések közreadásával. Meglepődve fogja látni az olvasó, hogy nem csupán színes, érdekes, kalandos és szellemes történeteket kap, hanem néhány modernnek, sőt huszadik századinak hitt műfajt is. Gondoltuk-e volna, hogy Lukianos, a borsos stílusú Csodaszamár szerzője – tőle merítette ötletét Apuleius is Aranyszamarához – a Hold meghódításának történetét is elmesélte már jó kétezer esztendeje: a derék görögök egy hajó alakú „holdrakétán” jutottak a Holdra, ahol tanúi voltak a naplakók és holdlakók rettentő tusájának. Még repülőgéppel is rendelkezett a furcsa sereg: ötvenezer „légi Szúnyog” hátáról szórták nyilaikat a gomba alakú Gombaszárvitézek. De meglepetés számunkra a Boldogok Szigetén Nagy Sándort, Homerost és egyéb nagyságokat meginterjúvoló görög utazó is, aki mintha valamelyik Karinthy-regény hőse lenne.A híres történetíróktól kezdve, mint például Hérodotos, minden kiváló szerzőt megtalálhatunk a könyvben: Plutarchost, a kalandregény-író Héliodorost és másokat.Révay József fordítását bevezető tanulmánnyal látta el, s ebben rövid, de alapos tájékoztatást ad a görög novellairodalomról és az egyes szerzőkről.

A szellemes, szatírikus regény főhőse Schenk I. János. A jó modorú, megnyerő fiatalember fizetéstelen szerkesztőségi gyakornokból laptulajdonos, képviselő, sőt született báró lesz, ilyen karriert még a „boldog békeidők” idilli éveiben is nehéz volt befutni. Vagy mégsem? Maupassant „Szépfiú”-jának pesti rokona – úgy is hívják: Szépember – hihetetlen szerencséjét rokonszenves jellegtelenségének és vonzó külsejének éppúgy köszönheti, mint a véleteleneknek. Hiszen Schenk véletlenül tanúja egy miniszter szerelmi légyottjának, véletlenül hagyja magát ezután megvásárolni, véletlenül lesz a miniszter kedvesének a barátja, s gyors politikai előrejutásában is véletlenül segíti keresztény mivolta. Az ötletes, mulatságos – és olykor szomorú – történet során megismerjük a ferencjózsefi kor közéletének számos színhelyét, a parlamentet és a budoárt is.

A legnagyobb tekintélyu ókori görög eposz, a világirodalom egyik legjelentosebb alkotása. Az Iliasz nem a trójai háború egészét, hanem annak csupán egyetlen epizódját beszéli el: Akhilleusz haragját és ennek pusztító következményeit.

Stendhal palástolt érzelmességében és értelmi fegyelmében két világ, a XVIII. és a XIX. század munkál, és talán ez a kettosség teszi, hogy ez az éles szemu katonatiszt és precíz tisztviselo, szenvedélyes, olaszos mukedvelo és gyanakvó diplomata olyan mélyen átéli, de egyszersmind kívülrol szemléli, és muvészetében hitelesen jeleníti meg kora emberi-társadalmi élményét.A Vörös és fekete foszereploje Julien Sorel, a szegény sorból származó, becsvágyó fiatalember, aki tudatosan egyházi pályára készül, de nem vallási meggyozodésbol, sokkal inkább érvényesülési vágytól vezérelve. A történet magvát Sorel szerelmei és lelki vívódása adja.

Azoknak a férfiaknak életében, akik a politikában, országok sorsa intézésében, a harcmezőn, a költészetben vagy művészetben az idők folyamán kimagaslottak, akiknek neve a történelem lapjain szerepel, bizonyára alig van érdekesebb mozzanat annál, amikor érző szívüket meg nem tagadva, olyan vonzalomnak adtak helyet bensejükben, amely kisebb-nagyobb, de mindenesetre maradandó hatással volt életük pályájára. A híres emberek szívvonzalma mindig érdekes tárgyát képezte a késõbbi idők kutatóinak, akik a rég letűnt idők nevezetes szereplői életfolyásának felderítését tűzték maguknak célul. És ez természetes, mert valóban csonka, fogyatékos lenne a történelmi alakokról bármily kimerítő részletességű rajz is, ha be nem mutatnánk őket arról az oldalukról is, mely leghívebben állítja elénk az embert: a szív megnyilatkozásában. Ez a lelkiállapotuk megmutatja őket nekünk a maguk legteljesebb valóságában, a szív minden kis rejteke feltárul előttünk. Ezért mondja egy francia író, hogy egyetlen bizalmas levélből, amit valaki igaz vonzalma tárgyához írt, jobban megismerhetjük őt, mintha húsz évig vagyunk mellette.