Fapadoskonyv.hu strana 71 z 82

Hegedüs Géza regénye az ókori Egyiptom világába vezeti el az olvasót. Főhőse Ehnaton, a nagy reformer fáraó, aki az egyistenhit bevezetésével forradalmi jelentőségű társadalmi változások lehetőségét teremti meg. Másik hőse a fáraó fiatal írnoka, az ő boldogulása az új tanok győzelméhez kötődik, mert szerelmét, egy gazdag pap lányát, csak úgy kaphatja meg ha a régi világ összeomlik, és romjain egy új, egészségesebb élet születik, Ez a regény egy antik kultúrtörténeti trilógia harmadik önálló darabja. Az első kötet, A milétoszi hajós, a görög, a második pedig, az Előszó a hőskölteményhez, a latin kultúráról ad képet. A most hetvenesztendős író e három, az egyiptomi, görög, latin ókorról írt regénye egységes keretbe foglalja kultúránk kezdeteit, és színes, érdekes képes fest egy hajdani világ embereiről.

Jókai méltatlanul feledésbe meno regénye több okból is érdekes a mai kor olvasói számára. Egyrészt leírja az 1848 utáni " rendszerváltozást", polgári átalakulást,ami a könyv olvasója számára sokszor a döbbenet erejével hat, olyan kísérteties hasonlóságot mutat a mi 1989-90-es rendszerváltozásunkkal. A könyv olvasása közel hozza hozzánk a 48-as, és azt követo hosi kort, megismerkedhetünk Petofi Sándorral, aki Pusztafi névvel a könyv lapjain él és mozog, a kortárs és közeli jóbarát szemével. Jókai önarcképet is állít Lévai Béla személyében önmagát írja meg, és romantikus szerelmét Laborfalvy Rózával.Figyelemre méltó Jókai Mór ékes szép magyar nyelvezete, ajánlom a könyvet a nyelvmuvelok számára is, továbbá mindazoknak, akik szeretnék Petofirol lehámozni az elmúlt százötven év által rárakott, mozdulatlan klasszikus imázst, a könyv igazi pihenést jelent szarkasztikus humorával minden kikapcsolódni vágyónak ,és igazi csemege az irodalmat szereto közönség számára.

Karinthy racionalista volt. Hitt a nagybetűvel írott ÉSZ-ben, a francia enciklopédisták utódának vallotta magát, Madách, Swift és Wells rokonának, fogalmak tisztázójának, az irracionalizmus és népbolondítás ellenfelének. Minden írása ebből a hitéből érthető. Ez rejlik szatírái, humoreszkjei, irodalmi karikatúrái mélyén, ez vibrál itt közölt novelláiban is. Rajongott a repülésért, sokszor írt a rádióról, a relativitás elméletéről, a radioaktivitásról, a modern lélektanról, a gépekről, a tudomány és technika új eredményeiről. Néhány „szabadalmát” itt közöljük a kötetben: az „anyag negyedik halmazállapotát”, az „inkarnátort”, a „lefotografált gondolatot”, a „delejes halált”.

A ?rulettkirály 1936-ban jelent meg első ízben; ez a kiadás könyvritkaság, ma már fellelhetetlen. Alcíme: Gály Lajos életregénye. Gály Lajos csakugyan élt, létezett, jellegzetes alakja volt a budapesti, majd a monte-carlói, párizsi, nizzai, velencei, ostendei kaszinóknak, játékbarlangoknak. Ő volt – a spanyol Garcia mellett – minden idők legnagyobb szabású és legszerencsésebb kezű hazárdjátékosa: a nemzetközi világ „rulettkirály”-nak keresztelte el. Kellér Andor az izgalmas, fordulatos regényben végigkíséri Gály Lajos életét – attól a perctől kezdve, amikor el kell utaznia – szinte menekülnie – Budapestről, az első káprázatos szerencsétől kezdve, sorozatos le- és feltöréseken keresztül egészen a végső nyomorig, hazatérésig. A rulettkirály betekintést nyújt az európai fővárosok egy sajátos rétegének életébe, a Monte-Carlóban rulettező orosz főherceg, francia grófok, magyar dzsentrik, nemzetközi szélhámosok kavargó világába; egyben tökéletes rajza a mindent felperzselő, gyilkos játékszenvedélynek, amely a hihetetlenül szerencsés Gályt is szegénységbe taszítja végül.

Krúdy Gyula (Nyíregyháza, 1878. október 21. ? Budapest, 1933. május 12.) író, hírlapíró.

Fiatal angol lord kutatja az egyiptomi piramisokat, s egy 4000 éves múmiára bukkan, egy nő múmiájára. Vérátömlesztéssel és hasonló mesterkedésekkel sikerül életre keltenie: a nő szépsége magával ragadja. Szerelmes lesz belé, nőül kívánja venni, ám titokzatos ellenségei mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák terveiben és úgy látszik, mintha a régi fáraók átka sújtana le a sírrablóra. A mű vitathatatlanul a ponyvairodalomhoz tartozik, ám e területen kiemelkedő. Pergő cselekménye, színes világa, néhol mulatságos, néhol rémtörténet-ízű jelleggel feledtetik a ponyvákra jellemző szegényes jellemábrázolást, és izgalmas, szórakoztató olvasásmányt nyújtanak.

"Végül, de nem utolsósorban az eljárás menetében és az ítélet végrehajtásában egyaránt kiemelten fontos szerepet játszó hóhérok javadalmazásáról is érdemes néhány szót ejteni. Franz Helbing közzétette a XVIII. századi hóhérok munkájának hivatalos tarifáit:– máglyát rakni 1 florin– létrát a cölöphöz támasztani 1 fl.– kötetekés zsinegek 30 kreutzer– hamvakat szórni 1 fl.– korbácsolásnál minden egyes ütés 8 kr.– segédek díja fejenként 30 kr.– csigázásnál felkötözés, egyszerű felhúzás 30 kr.– csigázsísnál súlyráakasztás 30 kr.– spanyolcsizma felillesztése 30 kr.– pellengérre állítás 30 kr.– tüzes fogóval szaggatás, fogásonként 15 kr.– templom elé állítás égő gyertyával 12 kr.– Boszorkányégetés 4 fl.E felsorolás is azt igazolja, hogy a hóhérok nagy precizitást igénylő szakmai tudását bizony alaposan meg kellett fizetni, hiszen jó szakembert már akkoriban sem volt könnyű találni."

A ?Horthy-korszak meghatározó női írója, aki egyébként rendkívül műveltnek számított a maga korában, s német, olasz, francia, angol és latin nyelven eredetiben tanulmányozta a világirodalmat, Itália szerelmese volt. Gyakran járt ott 1900 és 1914 között és több műve is táplálkozik tapasztalataiból és élményeiből, lsd. például az egy kötetben megjelent Virágok városa és Szirének hazája című kötetet. A három mű egyébként egykoron közös kötetben jelent meg a Tormay Cecile műveinek gyűjteményes emlékkiadása 5. kötetében (Budapest, Genius, 1937), majd a Tornay Cécile művei, 5. Útleírások Olaszországból (Budapest, Singer és Wolfner, 1939) című kötetben. A mű négy fejezete négy különböző olasz területtel és azok kultúrtörténetével foglalkozik. A Szent ház című fejezet a tengeri utazás után Anconába és a zarándokok városába: Loretóba kalauzolja az olvasókat. A Malatesták városa című fejezet Riminiről és az azt uraló családról, a Meghalt dicsőség Ravenna egykori hatalmáról szól, a zárófejezet, Egy lovagvár Ferrarában címmel pedig az Esték ősi várát, valamint Lucrezia Borgia meglehetősen összetett személyiségét mutatja be. Széles körben ajánlható kötet.

„Ez a költő, akit sátáni természetűnek igyekeznek beállítani, az irodalmilag vett rossz és az erkölcstelen szerelmesének, ez a költő a legnagyobb mértékben fogékony volt a szeretet és a csodálat érzéseire.”Théophile GautierA Palatinus új sorozatában világhírű írók, zeneszerzők és képzőművészek vallanak mestereikről, pályatársaikról. Minden kötet egy-egy olvasmányos, sokszor személyes emlékekkel, élményekkel színezett életrajzot tartalmaz a fontosabb művek bemutatásával.A ról-ről sorozat nélkülözhetetlen része minden művelődő ember könyvtárának.

Berci bácsi az ajtó mögött állt ezredesi egyenruhában, és minden szót tisztán hallott. Hát ezeket most megtréfálja, határozta el. Mert Borbásék is szeretnek tréfálkozni. Néha egészen vad tréfákat találnak. Kunhegyi mesélte, hogy az elmúlt télen valamelyik kávéházban voltak. Kunhegyi szórakozottságában elveszítette a ruhatári céduláját. Amikor kimentek a ruhatárba, magyarázkodni kezdett. A ruhatárosnő persze nem ismerte őt. Borbásék kicsit távolabb beszélgettek, de úgy, hogy a ruhatárosnő meghallja. Azt mondta Borbás: Nézzétek azt az ősz hajú szivart. Tegnap este ezzel a trükkel szerzett magának egy télikabátot a New Yorkban. Micsoda ravasz ürge! Ebből aztán akkora kalamajka lett, hogy rendőrt hívtak. Persze a végén jót nevettek. Most visszaadja a kölcsönt. Megtréfálja őket. Csak Polyákék vegyék a lapot. Így hát Berci bácsi máris azonosult szerepével, és ezredes lett.

Ady 1899 decemberében érkezik Nagyváradra és 1903 október közepéig marad ott. Évekkel később a Nyugatban így ír erről: „Nagyváradra mentem újságírónak. Ez a nyugtalan, zsidós, intelligens város sok mindent átformált bennem, amit a falu, Nagykároly, Zilah, Debrecen, tehát a falu formált meg.” "Búcsúzom a Nagyváradi Napló közönségétől. Nagyváradról rövid idő múlva távozom, s a Nagyváradi Naplónál már a mai napon más veszi át a tollamat. A dolgok rendje hozta ezt így, talán már régebben elmegyek, ha ezt a várost, ezt a közönséget s ezt a lapot olyan igazán nagyon nem szeretem. Most már még a megviselt fizikum, s a megegészségesedés vágya is siettetik a válást. Mennem kell tehát. Úgy érzem, az énemnek egy darabja marad itt. Több mint három év óta emlékekben, s mindig szeretetben és hálában adogattam át. Megtart magáénak – ha akar, ha nem – ez a csodálatosan ható, intelligens; modern Nagyvárad. Hazavágyódva és hálásan fogok gondolni ide…" – (Ady Endre)

Kalandos,érdekes történetével bizonyítja be Bródy, hogy nemcsak a felnőtteknek, hanem a gyermekeknek is tud irni. Érdekfeszítő mese keretében beszéli el a két ártatlanul kicsapott diák élményeit, akik Egerből Szatmárba vándorolván annyi viszontagságon mennek keresztül, hogy valóságos két magyar Robinzon lesz belőlük.

"A november 4-ei szovjet támadás egyik fő iránya a legnagyobb felkelőközpont, a corvinisták ellen irányult, akik az Üllői út, Nagykörút kereszteződésénél rendezkedtek be. E felkelő csoportok felvették ellenük a harcot, de bázisaikat rövidesen aknázni kezdték. Így az ellenállás ott reménytelennek tűnt, és ezért már 4-én este vagy 5-én fegyveresen elhagyták a körzetüket. Egy kb. 350 fős egység a Víg utcai rendőrkapitányságon és a mellette lévő épületekben gyűlt össze, egy másik, ennél jóval kisebb részleg pedig a szintén VIII. kerületi Jázmin utcai iskolába vonult. Többen a Corvin mozi környékén maradtak, és kis létszámú osztagokban folytatták a harcot (nem kis veszteségeket okozva a betolakodóknak), mások letették a fegyvert és hazamentek.(…)Nincsenek kellő bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy kinek a kezdeményezésére alakult ki ez az új bázishely, de nyilvánvalóan szervezetten, vezetőik irányításával kerültek ide a felkelők. Állítólag Pongrátz Gergely főparancsnok (agronómus) már 4-én hajnalban bejelentette, hogy a VIII. kerületi kapitányságra megy, ha a Corvin nem védhető tovább.A felkelők egy része a közeli Rákóczi téren folytatta a harcot. Mások a szomszédos csarnokot őrizték a tolvajok ellen (mérsékelt sikerrel). Az italozást úgy gátolták meg, hogy belelőttek hordókba.A parancsnokok a kapitányság épületében tartották a megbeszéléseiket, csak sejthetjük, hogy miről. Állítólag „a szétvert csoportok parancsnokai egymást okolták az ellenforradalom gyors összeomlásáért, ebből kifolyólag súlyos nézeteltérések és fenyegetések keletkeztek…” Több adat utal arra, hogy a budapesti fegyveres harc folytatását kilátástalannak ítélték. Ennek kapcsán szó esett Iván Kovács László (raktáros) „árulásáról” és ártalmatlanná tételéről is.”

A már-már elfeledett Gulácsy Irén történelmi regényeivel és sajátosan erdélyi elbeszéléseivel és nem utolsósorban Erdély jogán címmel összegyűjtött írásaival egykor országos népszerűségre tett szert, amellett a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom intézményrendszereinek létrehozásában és működtetésében jeleskedett. A Förgeteg az erdélyi földreform idején játszódó megkapóan idilli történet, ami a marosvásárhelyi Zord Idő pályázatára készült.

Gozsdu Eleket elbeszélései mind eszmei tartalmát, írói műveltségét és világnézeteit tekintve a magyar irodalom legkiválóbbjai közé emelik. Művei egyaránt elgondolkodtatók, tanulságosak, mindeközben olvasmányosak és helyenként szórakoztatóak; hol az élet nagy kérdéseit feszegetik témái, hol a részletekben merül el. Leveleit olvasva megismerhetjük az író belső értékeit, meglátásait és érzelmeit: magát az embert.

Guy de Maupassant (1850?1893) a XIX. század népszeru francia írója, számos novellát, regényt, színdarabot, és mesét írt. E regényében a nemesi származású Jeanne életét kísérhetjük végig: a boldog, romantikus leány, hogy változik meg évek alatt kiábrándult, szenilis idos asszonnyá. ?Édes, szabad élet várt most Jeanne-ra. Olvasott, álmodozott és magányosan kóborolt a környéken. Lassan imbolygott az utakon, gondolatai álomvilágába veszve, máskor meg kis szökkenésekkel futott le a parányi, tekergo völgyekbe - körülötte mint aranyhímes püspöki palást borult a dombokra a fürtös zanót cserjéinek gyapjas virága. Az eros, édes szag felforrt a tüzelo fényben, megrészegítette, mint az illatos bor, a partra verodo hullámok távoli zajában ot magát is valamilyen ismeretlen hullámzás ringatta. Néha bágyadtan végigfeküdt egy domboldal suru füvén, és néha - amikor a völgykanyarulatban, a tölcsérszeruen összeéro, gyepes lejtok mögött hirtelen meglátta a kék tenger napfényben szikrázó háromszögét, a távolban egy vitorlát - féktelen öröm kapta el, mintha a felette lebego boldogság közelítette volna meg titokzatosan. A tiszta táj gyengéd szépsége, a kerek láthatár nyugalma megszerettette vele a magányt. És oly sokáig ült egy-egy dombteton, hogy a kis mezei nyulak már ott ugráltak a lába elott.?