Fapadoskonyv.hu strana 70 z 80

Thury Zsuzsa új regényének hőse Domány Erika, egy középkorú, kedves és tehetséges grafikusnő, aki látogatást tesz Amerikába szakadt rokonainál. A kéthónapos amerikai tartózkodás élvezetes keresztmetszetet ad mindarról, amit egy magyar utazó tapasztalhat az Egyesült Államokban és az amerikai magyarok között. Thury Zsuzsa új műve regény és naplószerű útirajz keveréke, amelynek alaphangja a humoros rácsodálkozásé az Újvilág apróbb-nagyobb furcsaságaira. Ám a könnyed, vallomásos, intim élménybeszámoló hátterében nagyon is súlyos emberi tragédiákat mutat fel az írónő, s végső soron magyarázattal szolgál arra is, miért vágyakozik haza két hónap elteltével Domány Erika a szeretett óhazába. Thury Zsuzsa új regénye azoknak a műveknek a sorát gazdagítja, amelyek Amerikát magyar szemmel mutatják be, s ugyanakkor nemzeti önismeretünket is gyarapítják.

TAz írónő szinte valamennyi regényeben magát és családját írja meg. „A fivér alakja legidősebb bátyám, életének eseményeit önkényesen megváltoztatva; a regényben írói fantáziámnak nagy nagy szerepe van.” – Thury Zsuzsa

A ?regény középpontjában látszólag egy rövid házasság története áll. 1946-ban Lőtte Józsi vegyészmérnök, régi, illegális kommunista feleségül veszi hajdani szerelmét, Szűcs Dóri grafikust. A két ellenkező természetű ember házassága – bár szeretik egymást – pár év alatt válságba kerül. Dóri egy ideig a maga módján alkalmazkodni próbál férjéhez, 1949-re azonban elbizonytalanodik, s túlbuzgóságában megnyilvánuló félelme egész környezetével, még férjével is szembefordítja.A történet alakjainak alapos megismertetéséhez az író a múlt különböző rétegeit idézi fel, elsősorban Dóri gyermekkorát, a „bűvös kört”: a Szűcs család különös és vonzó légkörét, majd az idősebb Szűcs leánynak, a gyönyörű Vilmának a házasságát, azután a túl érzékeny Dóri életének szeszélyes fordulatait. A múlt szuggesztív erejű megjelenítése érthetővé teszi a házassági válságnak a jellemek különbségéből származó legapróbb tüneteit is, s ugyanakkor rendkívüli mértékben kitágítja a történetet. A házassági válság rajza tehát szinte észrevétlenül a Szűcs család regényévé szélesül, egymásba fonódó vagy egymástól távolodó emberi sorsok gazdag, eleven áradatává, amelynek sodra ellenállhatatlanul magával ragadja az olvasót.

Pártos Hédi, Végh Anna és Borbíró Franciska egy család három generációjának nőtagjai: nagymama, anya, unoka. Az ő életük legboldogabb pillanatainak, napjainak lehet tanúja az olvasó a népszerű írónő, Thury Zsuzsa három új kisregényében.Hogy melyek ezek az egész életre szóló percek, az öregkort is bearanyozó emlékek? Természetesen a szerelem élményei, a váratlanul és hevesen fellángoló vagy fokozatosan – barátságból, tiszteletből – kialakuló vonzaloméi, a mély és igaz, jellemet formáló és gazdagító érzeleméi.A három költőien szép, lírával és humorral átitatott szerelem, a bájos, légies lányalakok és rokonszenves férfiak hiteles atmoszférájú történelmi háttér előtt elevenednek meg. Az írónő a millenium „békebeli” csendjéből az utolsó kisregény végén egy más minőségű nyugalomba vezet el bennünket: Budapest felszabadulásának még romos, de boldog kiegyensúlyozottságába.

A ?jó fiú családregény, a Zudor-família két nemzedékét mutatja be. Egy kisvárosi cukorgyár igazgatója az apa. Hal­doklik, amikor a regény kezdődik halálával megbillen a har­monikus életforma, a polgári kényelem és biztonság alapja. A család felköltözik Budapestre. A fővárosban a régi tekin­tély, a társadalmi rang tudata és a megmaradt kis vagyon ad alapot különben bizonytalan létezésüknek. Az anya, a származására büszke, személyi varázsát még idős korában is megtartó Szentgyörgyi Hanna fiában, Bélában látja a családi hagyományok folytatóját, a régi rend fennmaradásának illú­zióját is a fiú ósdi szemlélete táplálja. Az enervált, életkép­telen fiú morális hanyatlása, majd teljes züllése nem marad hatástalanul leánytestvérére, hármuk közül elsőnek ő talál rá, ha nem is könnyen, az új élet számára is változást bizto­sító útjára.Thury Zsuzsa regénye egy kivételes történelmi forduló sok jegyét feltáró mű, melyben a család ábrázolása kiszélesül máshonnan jött és máshova tartó emberek rajzával.

A ?jó fiú családregény, a Zudor-família két nemzedékét mutatja be. Egy kisvárosi cukorgyár igazgatója az apa. Hal­doklik, amikor a regény kezdődik halálával megbillen a har­monikus életforma, a polgári kényelem és biztonság alapja. A család felköltözik Budapestre. A fővárosban a régi tekin­tély, a társadalmi rang tudata és a megmaradt kis vagyon ad alapot különben bizonytalan létezésüknek. Az anya, a származására büszke, személyi varázsát még idős korában is megtartó Szentgyörgyi Hanna fiában, Bélában látja a családi hagyományok folytatóját, a régi rend fennmaradásának illú­zióját is a fiú ósdi szemlélete táplálja. Az enervált, életkép­telen fiú morális hanyatlása, majd teljes züllése nem marad hatástalanul leánytestvérére, hármuk közül elsőnek ő talál rá, ha nem is könnyen, az új élet számára is változást bizto­sító útjára.Thury Zsuzsa regénye egy kivételes történelmi forduló sok jegyét feltáró mű, melyben a család ábrázolása kiszélesül máshonnan jött és máshova tartó emberek rajzával.

The writer of this book tells us that »here is no attempt to write the history of a revolution, nor is this the diary of a witness of political events.« Nevertheless the fact remains that it contains much more than the personal experiences of an actor in one of the greatest tragedies that has occurred in recent history. If it were only that, its value would still be very great, for it is so vivid and dramatic a human document, and yet its style is so simple and so completely devoid of all »frills« or straining after effect, that it will appeal as much to those who like good ,literature and a moving tale for their own sakes, as to those who desire to understand a chapter of history about which little is known, but which yet throws a flood of light upon the great world movements of to-day. (Northumberland)

Tormay Cécile (Budapest, 1876. október 8. ? Mátraháza, 1937. április 2.) íróno, mufordító. Középnemesi családba született. Tanulmányai magántanulóként végezte. Német, olasz, francia, angol és latin nyelven eredetiben tanulmányozta a világirodalmat.  1900?-1914 közötti külföldi utazásai nemzetközi ismertségét elosegítették. 1899-ben írta az Apródszerelem, 1905-ben az Apró bunök címu muveit. Elso sikeres regénye az Emberek a kövek közt (1911), melyben a kisemberek életét ábrázolta.  1914-ben írt A Régi ház címu családregényében, a biedermeier kori Pestet jeleníti meg. Ezzel a regényével a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi díját nyerte el. 1918. október 31-étol 1919. augusztus 8-áig terjedo idoszakról szól a Bujdosó könyv (1921?22) regénye.  1923-tól haláláig szerkesztette a Napkelet címu folyóiratot. Az 1918?-19 évek fordulóján létrehozta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevu szervezetet.  1930-ban a Corvin-koszorú tulajdonosa lett.  1935-ben a Népszövetség Szellemi Együttmuködés Nemzetközi Bizottságába választották.  1936-ban, 1937-ben Nobel-díjra jelölték. Több nyelvre lefordítva világsikert arattak regényei, elbeszélései. További muvei: A virágok városa (1935), Szirének hazája (1935), a Csallóközi hattyú (1933), a A túlsó parton (1934), A fehér barát (1939). A két világháború  közötti idoszak magyar irodalmának kiemelkedo írónoje, akit a Bujdosó könyv címet viselo naplója tett híressé majd hírhedtté, valódi irodalmi erényeket és értékeket leginkább a novelláiban mutatott fel. A Viaszfigurák címu elbeszélés-gyujteménye eloször a Singer és Wolfner kiadó gondozásában, nem sokkal az I. Világháború után jelent meg. Érdekes, hogy az elmúlt két évtizedben újra felfedezett íróno eme értékes novelláskötete máig nem olvasható modern kiadásban. A gyujtemény értékét növeli az eros kritikával végzett kiválasztás. Hosszú, termékeny alkotói éveknek csak a legértékesebb termése került bele a kis kötetbe: az itáliai reneszánsz korából származó mitológiai mesék, a lélek fájdalmas mélységeibol felbuggyanó sötét fantáziák és rapszódiák, háborús történelmi novellák, merész vonalú lélektani vázlatok. Tormay Cécile-nek ezekben a novellákban lehetosége volt arra, hogy A régi ház címu, legnívósabb regényében már megtalált és megcsodált erényeit tovább fejlessze, buján kivirágoztassa. Szerb Antal a következo szavakkal méltatta a Viaszfigurák darabjait: ?Novellái közt kis remekmuvek akadnak. Tormay Cecile muvészete akkor érte el teljes magasságát, amikor távoli dolgokat rajzolt, skandinávos, távolságos, kék és jég-fehér, hó-piros színekben. Ezért mesébe veszo novellái a legbiztosabb értékek.?

Torquato Tasso A megszabadított Jeruzsáleme a világirodalom klasszikus alkotásai közé tartozik, az európai eposzköltészet egyik remekműve, az olasz késő reneszánsz - prebarokk irodalom legmagasabb csúcsa. E hőseposz - noha témáját a történelmi múltból veszi, az első keresztes háború történetét beszéli el - hőseinek magánya, ellentmondásos lelkivilága, vívódása már a modern kor felé mutat, költészete pedig örök fényben ragyog, mint minden klasszikus művészet.Nagy hatással volt a világirodalomra és a magyar irodalomra is: Zrínyi Miklós Szigeti veszedelmének költői modellje volt, Arany János pedig Zrínyi és Tasso címmel írta meg akadémiai székfoglalóját, a magyar összehasonlító irodalomtudomány alapművét, és A megszabadított Jeruzsálem fordításába is belekezdett.

Torquato Tasso A megszabadított Jeruzsáleme a világirodalom klasszikus alkotásai közé tartozik, az európai eposzköltészet egyik remekműve, az olasz késő reneszánsz - prebarokk irodalom legmagasabb csúcsa. E hőseposz - noha témáját a történelmi múltból veszi, az első keresztes háború történetét beszéli el - hőseinek magánya, ellentmondásos lelkivilága, vívódása már a modern kor felé mutat, költészete pedig örök fényben ragyog, mint minden klasszikus művészet.Nagy hatással volt a világirodalomra és a magyar irodalomra is: Zrínyi Miklós Szigeti veszedelmének költői modellje volt, Arany János pedig Zrínyi és Tasso címmel írta meg akadémiai székfoglalóját, a magyar összehasonlító irodalomtudomány alapművét, és A megszabadított Jeruzsálem fordításába is belekezdett.

Tóth Árpád (Arad, 1886. április 14. ? Budapest, 1928. november 7.) költo, mufordító. ?Kevés vers maradt Tóth Árpád, után. Három kötete jelent meg életében: a Hajnali szerenád, a Lomha gályán, az Öröm illan és egy, a Lélektol lélekig, melynek már csak a korrektúráját láthatta. E négy kötethez fuzte Szabó Lorinc odaadó és lelkiismeretes filológiai kutatómunkájának eredményét: vagy 150 Tóth Árpád-verstöredéket, kis papírfoszlányokra ceruzával jegyzett remekmu- darabokat. Alighogy olvasni kezdjük oket, egy másik világba jutunk, valami egészen magaslati helyre, ahol nagyon tiszta és ritka a levego, és a kék ég olyan, mintha üvegbol volna. Végtelen frissesség, éteri könnyedség, alpesi tájak huvös és mégis mámorosító szelloje árad ezekbol a versekbol, különösen Tóth Árpád utolsó éveinek végsokig tisztult és nemesedett termésébol.? (Bálint György)

Tóth Árpád (Arad, 1886. április 14. ? Budapest, 1928. november 7.) költo, mufordító. ?Kevés vers maradt Tóth Árpád, után. Három kötete jelent meg életében: a Hajnali szerenád, a Lomha gályán, az Öröm illan és egy, a Lélektol lélekig, melynek már csak a korrektúráját láthatta. E négy kötethez fuzte Szabó Lorinc odaadó és lelkiismeretes filológiai kutatómunkájának eredményét: vagy 150 Tóth Árpád-verstöredéket, kis papírfoszlányokra ceruzával jegyzett remekmu- darabokat. Alighogy olvasni kezdjük oket, egy másik világba jutunk, valami egészen magaslati helyre, ahol nagyon tiszta és ritka a levego, és a kék ég olyan, mintha üvegbol volna. Végtelen frissesség, éteri könnyedség, alpesi tájak huvös és mégis mámorosító szelloje árad ezekbol a versekbol, különösen Tóth Árpád utolsó éveinek végsokig tisztult és nemesedett termésébol.? (Bálint György)

Trencsényi ?László, a pedagógiai kutató, az ELTE tanára négy évtizede egészen közelről követi azokat a színpadi megnyilatkozásokat, legyen az zenés, drámai vagy táncos, melynek vagy nézői vagy fellépő szereplői, megszólalói gyerekek. Akár falusi kultúrház színpada, akár fényes rivaldafények, akár országos, nemzetközi hírű produkció, akár kísérleti próbálkozás. Akár profik, akár amatőrök. Akár csetlő-botló elbotló vállalkozások, akár fényes sikerek. Ezen előadások gyöngysorából valóságos színháztörténet, koncertterem-történet kerekedik, csaknem fél évszázad hosszú, a modern magyarországi gyermekkultúra igen jelentős évtizedeiből. A szerző kritikái annak idején rendre megjelentek szakmai folyóiratokban, hírlapokban. A kronológiát követve e kritikák idézik fel a történéseket.

Trencsényi Lászlónak, a pesti egyetem tanárának, pedagógiai kutatónak a 2012-es ünnepi könyvhéten jelent meg Gyerekek színpadon, nézőtéren című gyűjteményes kötete. Ebben a kötetben a gyermekszínjáték, gyermekkoncert, gyermekek színháza, koncertterme körében lezajlott nevezetes történések szemléje, kritikája volt olvasható, melyet a szerző a hetvenes évek óta folyamatosan adott közre kulturális és pedagógiai szaklapokban.Jelen kötet akár folytatása is lehet az előzménynek. Ezúttal a gyermekirodalom áll a középpontban. A könyv szerkesztői elve hasonló. 1969 óta folyamatosan, azaz csaknem 45 esztendeje kíséri Trencsényi figyelemmel a gyermekekhez forduló, gyermekeknek szánt irodalom, könyvkiadás történéseit. A publikációk sora sajátos gyermekirodalom-történeti dokumentum a magyar gyermekkönyvkiadás közelmúltbeli történetéből. Nézőpontja sajátos, személyes: talán hangsúlyosabb a (manapság sokat vitatott) hetvenes-nyolcvanas évek bemutatása.

A ?kiadóval egyetértésben először ebben a kötetben azok a publicisztikai írások jelennek meg, melyek az én elbeszéléseimnek, történeteimnek alapjául szolgáltak. Emlékek emberekről, nevelőkről, alkotókról, szerzőkről. Találkozásokról. Történelmi elődökről, akiknek emlékét annak idején szívesen idéztem, kortársakról, akiktől sokattanultam, s fontosnak tartottam munka közben, jeles évfordulójuk alkalmából, elvesztésük idején, hogy elmondjam: mit is jelentenek szerintem a nevelésügy számára, mit is jelentenek számomra. Nem teljes ez a szubjektív pedagógiai ki kicsoda, de sok szempontból mégiscsak megrajzol egy korképet, a XX. század második felében eszmélő, nevelés ügye iránt elkötelezett pedagógusértelmiségi hivatkozás- és kapcsolatrendszerét. Aztán emlékek sorakoznak meghatározó külföldi tanulmányutakról, tanúsítványok az európai, a világ nevelésügyi szakembereinek gondolkodásmódjával való találkozásokélményeiről. E körben még nagyobb a szubjektivitás. Mennyi véletlenen múlott, hogy hová juthattam el!S mégis úgy vélem: ez a tabló is jellemez valamit.

Fieldingnek kevesen hódoltak tiszta szívvel az elmúlt két évszázadban. Műveivel halála után is számtalan ellenséget szerzett magának. S ami még különösebb: követői irigyelték a legsóvárabban.Talán nem is a tehetsége – korának levegője, lehetőségei és illúziói után vágyakoztak utódai vagy csodálói: Scott, Thackeray, Dickens, Bernard Shaw, vagy a mi Szabó Dezsőnk. A polgárság írói soha többé nem szemlélhették oly napfényes derűvel az életet, mint Fielding. Sohasem „szólhattak ki” a regényből azzal a kedves közvetlenséggel, amellyel Fielding. Hőseiket se ábrázolhatták már bátornak, győzedelmesnek. Mert ők a polgári korszak hanyatlásának voltak áldozatai és tanúi. Fielding, a szerencse fia, azonban ott volt az új rend alapjainak lerakásánál.