Fapadoskonyv.hu strana 69 z 80

William Makepeace Thackeray (1811-1863) A világirodalom egyik legjelentősebb írója. Dickens mellett az angol társadalmi regénynek a legnagyobb klasszikus művelője. A maga korában roppant népszerű művei a kapitalizmus életformájának, erkölcseinek kegyetlen szatírái. ,,Lelenc volt-e Thomas Newcome, ama falu menhelyén nevelt gyermek, mely nagy ipari várossá fejlődött, és jelenleg az ő nevét viseli? Ezt híresztelték róla a legutóbbi választás alkalmával, mikor Sir Brian a konzervatív oldalon indult harcba a kerületért; Mr. Yapp, az ízig-vérig liberális jelölt, városszerte plakátokat ragasztatott ki, melyeken a menhely képe szerepelt, s azt hirdette a Newcome család pályafutásának kiindulási pontjaként, továbbá ironikusan arra szólította fel a szabad polgárokat, szavazzanak Newcome-ra a céh.továbbá szavazzanak Newcome-ra az egyházkerület érdekében etcetera. De ugyan ki törődik az efféle helyi botrányokkal? Nagyon keveset számít ama szerencsések szemében, akik a meghívottak listáján szerepelnek Lady Ann Newcome estélyei alkalmával, hogy szépséges leányai csak nagyapjukig tudják-e visszavezetni a családfájukat, vagy legendás ősük, a borbélysebész révén hitvalló Edward király állához kapcsolódnak..."

William Makepeace Thackeray (1811-1863) A világirodalom egyik legjelentősebb írója. Dickens mellett az angol társadalmi regénynek a legnagyobb klasszikus művelője. A maga korában roppant népszerű művei a kapitalizmus életformájának, erkölcseinek kegyetlen szatírái. ,,Lelenc volt-e Thomas Newcome, ama falu menhelyén nevelt gyermek, mely nagy ipari várossá fejlődött, és jelenleg az ő nevét viseli? Ezt híresztelték róla a legutóbbi választás alkalmával, mikor Sir Brian a konzervatív oldalon indult harcba a kerületért; Mr. Yapp, az ízig-vérig liberális jelölt, városszerte plakátokat ragasztatott ki, melyeken a menhely képe szerepelt, s azt hirdette a Newcome család pályafutásának kiindulási pontjaként, továbbá ironikusan arra szólította fel a szabad polgárokat, szavazzanak Newcome-ra a céh.továbbá szavazzanak Newcome-ra az egyházkerület érdekében etcetera. De ugyan ki törődik az efféle helyi botrányokkal? Nagyon keveset számít ama szerencsések szemében, akik a meghívottak listáján szerepelnek Lady Ann Newcome estélyei alkalmával, hogy szépséges leányai csak nagyapjukig tudják-e visszavezetni a családfájukat, vagy legendás ősük, a borbélysebész révén hitvalló Edward király állához kapcsolódnak..."

Hauke Haien megrendítően szép, színes, emberi mozzanatokban páratlanul gazdag története a legtökéletesebb mintanovella, amelyen a múlt század klasszikus realista ábrázoló módszerét tanulmányozhatjuk. Az érzékletes megjelenítés, az alakoknak a fontosabb életmozzanatokkal való tömör, közvetett jellemzése, az egységes, részleteiben is finom, de mégsem aprólékos lélekrajz, az egyenes vonalú, határozott szerkesztés, a mesteri poentírozás, a kristálytiszta költői stílus - a lenyűgöző erejű természeti képek a téli morotváról vagy a viharról, a szökőárról, a felejthetetlen jelenetek sora, mint például az elbeszélő lovaglása a gáton, találkozása a kísérteties lovassal, a jégtekeverseny, a báli este, a szolgalegények kalandja a holdfényben életre kelő lócsontvázzal, a gátépítés és még annyi más: mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy a sodró lendületű mese folyamán Hauke alakja egyre nagyobbá és tragikusabbá nőjön, amint élet-halál harcát vívja a konok maradisággal. Storm egyes barátai - így Keller is - hibáztatták az írót a babonás elemek túltengéséért. Nem volt igazuk. A természettel, a tengerrel állandó harcban álló fríz parasztok rajzát - akik lelkük mélyén, a keresztyénség s a náluk korán teret hódító reformáció ellenére is, ,,pogányok" maradtak -éppen ezek az elemek teszik teljessé és hitelessé.Szabó Ede 

„Ez a költő, akit sátáni természetűnek igyekeznek beállítani, az irodalmilag vett rossz és az erkölcstelen szerelmesének, ez a költő a legnagyobb mértékben fogékony volt a szeretet és a csodálat érzéseire.”Théophile GautierA Palatinus új sorozatában világhírű írók, zeneszerzők és képzőművészek vallanak mestereikről, pályatársaikról. Minden kötet egy-egy olvasmányos, sokszor személyes emlékekkel, élményekkel színezett életrajzot tartalmaz a fontosabb művek bemutatásával.A ról-ről sorozat nélkülözhetetlen része minden művelődő ember könyvtárának.

Az 1942-ben megjelent regény témája ma, a jól ismert események okán igencsak aktuális. Thury regényének egyes sorai akár íródhattak volna ma is: „A japáni katasztrófáról sem a rádió, sem a telehor, sem a helyszíni híradások végtelen betűtengere nem adhatott megfelelő képet. Egy egész nemzet szörnyű tragédiája volt ez, amelyről csak azoknak volt teljes fogalmuk, akik átélték. Azok, akik a katasztrófa utáni órákban érkeztek meg a japáni szigetekre és már csak a romokat, a pusztulás képét látták, szinte tehetetlenül álltak az apokaliptikus végromlással szemben.”

A pártába fonnyadt Csajági Apollónia kisasszony balatonboglári úri lakába 1910 nyarán sudár-szép fiatal özvegyasszony érkezik négy eleven gyermekével. A féktelen temperamentumú süvölvények temérdek galibát okoznak, mígnem egy titokzatos fiatal ember bűvkörébe kerülnek, és egy csapásra megváltoznak. A gyermekek bálványa a mamára sincs hatás nélkül, de ekkor megjelenik a színen Angéla, a ragyogó, fiatal pesti színésznő! Hogy egymásra találnak-e két egymásnak teremtett ember, sikerül-e a gyerekeknek egyszerre anyát és apát találniuk, erről szól Thury Zsuzsa sok szívvel, gazdag kedéllyel és finom arányokkal megalkotott regénye.

A francia kislány regényhõse Jeanette Rosta, a késõbbi Rosta Annuska. A vadóc kislány egy francia bányászvárosból kerül egy budapesti általános iskola 7/b osztályába. Hogyan válik a gyanakvó és sebzett lelkű Jeanette felszabadult és vidám Annuskává? Erről szól Thury Zsuzsa kitűnő leányregénye.

A regény egyik főhőse egy édes, kicsi lány, akit elszakít szüleitől a történelem, de mindenütt mindenki szeretettel veszi körül.A másik Kabai Erzsébet, csaknem felnőtt nő. Ellentmondásos egyéniség. Saját és társai egyhangú, csaknem szürke életét gyakran pezsdíti fel különc magatartásával. Tüskés modora részben felvett póz, részben hányatott sorsának következménye.Amióta az eszét tudja, árva, nincsenek rokonai, nincs otthona. Mégis újra és újra elfogja a gyötrő érzés, hogy volt időszak, amikor ő boldog volt és szerették.Hol? Mikor? Arra nem emlékszik.

Senki se hinné, hogy a cím nem egy szokványtörténetet jelez. Hiszen sok kitalált és valóságos históriát hallottunk már amerikai nagynénikről és nagybácsikról, akik egyszerre csak megjelennek, akár a mesében valami varázsló, és bámulatos készséggel teljesítik ifjú rokonaik legtitkosabb vágyait is. Ezúttal azonban minden tekintetben fordított a helyzet. Az ifjak az amerikaiak, ők teremnek váratlanul Pesten, és az ő cseppet sem rejtett kívánságaik teljesülnek egy „amerikai nagynéni” szerepébe kényszerült magyar hölgy által. Ez a magyar hölgy ugyan nem milliomos, de rangos színésznő lévén, fölöttébb alkalmas rá, hogy a kicsit „csóró” amerikai egyetemisták gátlástalanul áradó igényét kielégítse. Thury Zsuzsa sok iróniával, egyéni bájjal és hallatlanul szórakoztatóan írja meg a nem mindennapi történetet, két különböző korosztály és világ sajátos találkozását.

Az ?írónő öt és fél esztendőt, 1930-tól 1936-ig Kolozsváron töltött mint az Ellenzék című lap munkatársa. „Csupán apró mozaikkockák egymáshoz illesztésére készülök – írja Thury Zsuzsa –, célom újságíróélményemen keresztül képet adni a harmincas évek Kolozsvárának.”Színes, eleven világ tárul fel az olvasó előtt a könyv lapjain, szerkesztőségi munka és barátságok, interjúk híres emberekkel és a város névtelen szegényeivel, a Németországból érkező egyre riasztóbb hírek és vidám kalandok, utazások. Vibráló változatossággal követik egymást az események, és hol komoly beszélgetések, hol oldott hangulatú vacsorák és kártyacsaták résztvevői között felvonul a kolozsvári irodalmi élet megannyi kiválósága: Gaál Gábor, Kuncz Aladár, Tamási Áron vagy a segítőkész Szentimrei Jenő és a hűséges barát, Gara Ernő. Bepillanthatunk a színház kulisszái mögé éppúgy, mint a kártyaasztalok újságíróbohémjainak társaságába vagy a korzó forgatagába.A „mozaikkockák” gazdag tablóvá rendeződnek, amely azonban korántsem merevedik statikus képpé. Thury Zsuzsa izgalmas egyénisége, humora, magát sem kímélő iróniája villódzó, örökké mozgásban levő világot állít elénk.

A Körülményes ifjúság érdekes újítása a naplóformával való kísérletezés: Zsófi különféle alkalmakkor kelt följegyzései nemcsak az íróságért folytatott harcának dokumentumai, hanem egy lélek, mégpedig bonyolult, a „bűvös kör”-ből kiszakadni kész lélek fejlődésének történetét is hitelesen mutatják meg. Zsófi folytonos súrlódásokban tanul meg alkalmazkodni, s szerzi meg azt a végső bizonyságot is, hogy önmagát sosem szabad feladni. A kudarcok csak erősítik, jelleme aránylag korán megszilárdul, s így szinte törvényszerű, hogy sikerül elérnie célját: karcolata nyomtatásban is megjelenik, s átéli az íróvá üttetés mámorító pillanatát. Ekkor egy nagy utazásra készül. Ezen az úton, illetve ennek végpontjában, Párizsban játszódik folytatása a „Tű a lemezen” című könyv.

Júlia, a húszéves bölcsészhallgató rajongásig szereti apját, a híres újságírót, aki mindenből kiábrándultan pusztul el az első világháború utáni években. A leány elfogadja a laptulajdonos javaslatát, s Münchenbe utazik tudósítóként. Ott riportot készít Thomas Mann-nal, megismerkedik a legkülönfélébb haladó művészeti irányzatokkal zenében, irodalomban, festészetben s férjhez megy egy igen művelt emberhez. Házasságuk azonban nem hosszú életű, Júlia rövidesen egy ott tanuló székely orvos felesége lesz, és férjével New Yorkba utazik. A társadalmi közállapotok és emberi viselkedésformák azonban mindkettőjüket riasztják. Vajon meri-e követni Júlia szerelmét az afrikai őserdők riasztó világába is? Erről szól ez a lenyűgözően érdekes, szép regény, amely színesen ábrázolja Júlia életútját az emberi kiteljesedés felé, s tájékoztatja a fiatal olvasókat arról, hogy milyen nehéz lehetett az 1920-as években kivergődni a női sors akkori szűk keretei közül.

A regény cselekménye 1954-ben játszódik. Főhőse Valenta Guszti, aki vergődve keresi a gyermekközösségbe vezető utat, melyet apja disszidálása talán örökre elzárt előle. Egy zalai táborozás után kerül közel Bodnár Angélához, a csepeli munkáscsalád lányához. Thury Zsuzsa kitűnő lányregénye – amelynek első kiadása Zalai nyár címen látott napvilágot – kettőjük bontakozó szerelmének, Guszti magára találásának és egy kis közösség összekovácsolódásának finom művű rajza.

Az Egy fedél alatt ismét mélyebbre hatol a valóság áb­rázolásában. Itt már az ellentétek nem csupán magánélet pólusai, hanem a társadalom rohamosan meginduló átala­kulásának sarokpontjai között feszülnek.A felszabadulás évében játszódik a regény, és a hősnőjében a faluról felkerült félénk és buzgó kis munkás-feleségből öntudatos munkásasszonnyá emelkedő Pálfi Vincénében mindenekelőtt a történelem-adta legnagyobb élményt, az emberi felszabadulást ábrázolja Thury Zsuzsa.

Boér ?Zsófi – akit a Körülményes ifjúság és a Tű a lemezen című regényekből már megismerhettünk és megszerethettünk – népszerű újságíró lett. Egy novelláskötete is megjelent, de közben eltelt kilenc év, s a hirtelen jött írói sikernek nem következett be az elképzelt folytatása; ötletszülte kis írásokra pazarolva tehetségét, máról holnapra él egyre keserűbb közérzettel, egyre bizonytalanabbul. Lázadása csupa dac, csupa esztelenség, csupa pótcselekvés. Ekkor ismerkedik meg Pálos Andris íróval, aki életét igazi tartalommal ajándékozza meg. A történelmi-politikai események azonban kegyetlenül próbára teszik Zsófi hűségét, emberségét. Világra döbbenésében gyanútlan apolitikussága szertefoszlik, választani kell a meghunyászkodó lemondás és a tudatos cselekvés között. Ez az igazi erőpróba Zsófi legnemesebb tulajdonságait hozza felszínre. A párjáért vívott harcban egyre több ember sorsába kapcsolódik az ő sorsa is, s ezek az igazi írói teljesítmény, az első regény évei is lesznek. Pálos Andrist lágerbe hurcolják, Boér Zsófi mégis visszavárja, mert úgy érzi, a benne rejlő erőnek le kell győznie a halált. Az önéletrajzi elemekből felépített regény, az írónő kitűnő arányérzékét, típusteremtő készségét igazolva, a korabeli magyar értelmiség hiteles rajzát adja.

Thury Zsuzsa született elbeszélő, az irodalmi divatoktól függetlenül alkotó realista író, aki mindig érzékenyen és pontosan ábrázol, akár anekdotázik, akár elmélkedik, akár ironikus, akár tragikus módon láttatja a világot. Elbeszélései az elmúlt fél évszázad belső, emberi történéseinek pillanatképei, akár önéletrajzi regényként is egybeolvashatók lennének. Elsősorban családi dolgokról szólnak a novellák, a gyermekkor szegénységéről, tragédiáiról, megaláztatásairól, de ugyanilyen tiszta és őszinte hangon szól az öregkor magányáról és veszteségeiről. A kötet erőssége a Tiszta helyzet című kisregény, amely a Mihelfi-Nagy család lassú széthullásának, képmutatásának és lelepleződésének groteszk és tragikus története. Thury Zsuzsa nagy hatásának titka kétségtelenül a személyesség varázsa és a realista jellemábrázolás: ez teszi lehetővé, hogy írói skálája az érzelmes emlékezéstől a maró szatíráig terjed. elbeszéléseinek e gyűjteménye erről a gazdagságról győzhet meg minden olvasót.