Fapadoskonyv.hu strana 76 z 80

Yves valójában nem igazi testvére az elsõ személyben megnyilatkozó szerzõnek. Inkább lelki társa, aki fölött atyai jóindulattal õrködik. Bár alig néhány év köztük a korkülönbség, a fiatal, fékezhetetlen breton matróz igencsak rá van utalva felettese jóindulatára. A regény a tengerészélet világába vezet, s ha semmit sem tudnánk írója, Pierre Loti életrajzáról, akkor is, az elsõ oldalak olvasásába belemerülve világossá válna elõttünk, hogy mélyen, belülrõl ismeri a hajósok mindennapjait, otthon van a világ óceánjainak különös, viszontagságos életében. Julien Viaud ? ez az alkotó eredeti neve ? Rochefort-ban született, 1850-ben, évtizedekig a haditengerészet kötelékében járta a tengereket, s legtöbb mûve ehhez az élményhez kapcsolódik. Bár a mai olvasó kevésbé találkozhat írásaival, a 20. sz. elsõ évtizedeiben elsõsorban az egzotikus tájak és erotikus szerelmi kalandok leírása alapozta meg népszerûségét. (Jellemzõ módon Isztambulban, ahová elsõ ilyen élményei fûzõdnek, park és szálloda is viseli a nevét.) Érdeklõdésének másik csomópontja a kegyetlen természettel mindennapos harcot vívó, tengeren járó emberek sorsa. Akárcsak másik híres regényét, Az izlandi halászok-at, a végtelen, zord szépségû természet képeinek leírása teszi Yves testvérem sorait is feledhetetlen élménnyé. &nbsp#

A széphistóriák azokról az avasi emberekrõl szólnak, akik ? saját és családjuk megélhetése érdekében ? napról napra a háátukra veszik a kast, benne a színes üveggyöngyökkel, a zöld-piros-kék bicskákkal, a porcelántányérokkal, a piros cukorral, a varrótükkel: mindazokkal a tárgyakkal, amik egy szegény, fütyülõ zsidó csereportékái közé tartoznak. Egész héten cipelték hegyen föl, völgyön le, házról házra a hátikast, hogy rongyot vagy ruhadarabot, málét vagy gubadarabokat kapjanak portékáikért.

Sanyi manó egy erdõszéli kis házban lakik. Szomszédaival jó barátságban él, bár megtörténik, hogy elveszi az üstfoltozó hat szem szilváját és a sárga sündisznó almáját, megzavarja darázs néni álmát, kérdezés nélkül elviszi Huhu varázsló létráját, fellöki a vargainast, aki egy hosszú deszkán a megjavított cipõket viszi, egyszóval számtalan csintalanságot követ el az erdõ lakóinak kárára. De ne gondoljátok ám, hogy Sanyi manó rosszindulatú! Csak vidám tréfacsináló õ, aki nem számol tette következményeivel, így hát a saját kárán tanulja meg, mi a jó és mi a rossz.Sanyi manót mindenki kedveli, már a nagymamáitok is az õ csínytevésevel szórakoztatták azokat a gyerekeket, akik a ti szüleitek voltak hajdanában.

?Michele Savonarola a fiát, nyilván nagy pártfogója emlékére, kitõl oly sok anyagi és minden másfajta jóban részesült, Niccol?nak nevezte el. Kistehetségû férfi volt, és hamarosan eltékozolta atyja tudással és fáradsággal szerzett örökségét. A mantuai híres Bonaccorsi család leányát, Elenát vette feleségül, kirõl Fra? Benedetto, Savonarola egyik barátja és tanítványa, mint magasztos érzelemvilágú s erõs-jellemû asszonyról ír. Ebbõl a házasságból született 1452. szeptember 21-én Girolamo, mint hét gyermek közül a harmadik. Október 4-én, Szent Ferenc napján keresztelték meg, a Santa Maria del Vaiotemplomban. Keresztvízre Francesco di Ribanore, a herceg udvari tanácsosa tartotta és tõle a Girolamo, Maria, Francesco, Matteo neveket kapta.??

Jellegzetes arcú, kissé dadogó beszédû konferanszié a függöny elõtt ? így él emlékezetünkben, a kezdetleges filmkockák jóvoltából Nagy Endre, a magyar ? pontosabban: a pesti ? kabaré atyja. Pedig õ nem csupán a színpadon, élõ szóval alkotott jelentõset. Író, újságíró, színpadi szerzõ, a Nyugatnak kezdettõl, 1908-tól munkatársa, Adynak, Biró Lajosnak Nagyvárad óta jó barátja. Elsõ kabaréját, a Modern Színpadot is épp ebben az évben indítja útjára, és elképesztõ sikereket ér el úttörõ mûfajával, ahol a szellemes, ironikus bevezetõt neves írók tréfás jelenetei, versei, kupléi követik. Cseppet sem emlékeztet Bécs, Berlin, sõt Párizs lokáljainak repertoárjára. Errõl is meggyõzõdik az író, mikor 35 évesen, már sikeres, családos emberként nekivág párizsi kalandjának. Majd egy évet tölt a francia fõvárosban, lakást bérel, feleségét, gyermekeit maga után utaztatja, csaknem kastélyt vásárol Malmaisonban ? miközben a felszínen csillogó estélyek, szalonok, opera világán túl minden erejével igyekszik beilleszkedni a város valóságos mindennapjaiba. Végül be kell lássa, hogy az ott élõk készséges udvariassága, könnyed modora másokkal szemben csak egy bizonyos határig tart. Ott egyszer csak fal emelkedik az ?idegen? elé, amin õ, a kívülálló képtelen áthatolni. Az izgalmas útirajz Párizs 1913 címmel, az élmények leülepedtével, 1935-ben az Újság hasábjain, folytatásokban lát nyomdafestéket.

Perlaky Lajos ebben a köny­vében a francia múlt egyik legragyogóbb diplomatájának, Mazarinnek portréját festi meg, a kolostorinasból Franciaor­szág szuverénjéé lett bíboros diktátorét, aki római simulékonysággal és nápolyi ravasz­sággal hajtja végre XIV. Lajos napkirályságának kiépítését. Mazarin kardinális élettör­ténete (aki nem volt pap, csak Róma bíborával díszített államférfiú) magában véve is kész és kerek regény. Perlaky drámai képekben bontakoz­tatja ki a kor és a környezet hatalmas gobelinné szítt hátterébõl a nagy barokk bíboros alakját, izgalmas feszültségû jelenetekben mutatva be a Fronde harcait, a párizsi barikádok napját, a nápolyi láza­dást, az angol forradalmat, az egész mazarini kor lényegét, mely elbûvölõ korkompozícióvá bõvül mesteri tolla alatt. Mazarinen, a politikuson kí­vül azonban van egy másik Mazarin is: a mûgyûjtõ, a színházi és társasági élet szerelmese, a hangsúlyozott ba­rokk pompa élvezõje, az olasz opera meghonosítója: Mazarin az életmûvészet francia Petroniusa. Perlaky a mélylélektan mo­dern módszereivel izgalmas dokumentum sorozatban mu­tatja be Mazarint, hogy végig­kísérve e páratlanul színes életzuhatag fordulóin elénk tárja ennek az élethez gör­csösen ragaszkodó nagy em­bernek végnapjait, legendaszerûvé vált halálát. Az esszéíró éleslátása, a ri­porteri leírókészség és a bio­gráfus kortörténeti felkészült­sége jellemzi könyvét.

Charles-Louis Philippe (1874?1909). Francia származású költõ, és író. Elsõ mûvei 1905 körül jelennek meg a Plume és a Bibliotheque de l?Association kiadásában. Stílusa teljesen egyéni, csodálatosan jellegzetes. Philippe mindössze kilenc könyvet írt, melyek közül a Bubu de Montparnassse a legismertebb.?Céltalan élet volt ez, amelyben a napok egyformán teltek. A megszokás következtében már semmi sem volt rossz, de mindamellett semmi sem volt jó. Azelõtt ismerte az esti pihenést, a vas kalapálása után, maga a leülés, az alvás célt jelentettek, ez különböztette meg a napot az éjszakától, ez tarkította az életet. A hosszú pihenés közben lustaság lopózott e tagjaiba, a teste elsatnyult a henyélésben. Az idõ úgy telik, múlik, mint a tengeri kagylókban, egyhangúan és ostobán, a tenger és a kavicsok emlékei közepette és az ember a fejében csak az ok nélküli zúgást érzi. Az idõ halad a maga, útján, gazdátlan ebre emlékeztet, amely lekonyult fülekkel szalad elõre.?

A viharos tenger akár jelképe is lehetne szerzõje életének. S ha a fõhõs, Axel Borg gondolatait próbáljuk kibogozni, Strindberg saját életérzése vetül elénk. Minden mûvében ? talán a történelmi drámák kivételével ? ott az önéletrajzi vonás, egyetlen mondanivalója önnön egyénisége, maga a skandináv individualizmus. Különösen a nõkkel való viszonya ambivalens: hol piedesztálra állítaná az asszonyt, de ha az nem felel meg az eszményített képnek ? rögtön sárba rántaná. Szélsõségesen hímsoviniszta. A nõt alsóbbrendû lénynek tekinti, aki csak átmenetet képez a gyermek és az ember közt# szemben az alkotó, az ?übermensch? férfival. Ugyanakkor sátáni gonoszsága a magasabb körökben mozgó elmét romlásba ? jelen esetben õrületbe, öngyilkosságba ? taszítja. Ennek az õrületnek a számlájára írhatjuk Borg különös ötleteit, melyek Svédország turistaparadicsommá tételére, jégmentes kikötõk, villámvonat-kapcsolat, kereskedelmi útvonal kiépítésére vonatkoznak. De kudarcba fullad legelképesztõbb kísérlete is: az ember mesterséges úton való létrehozása. &nbsp# &nbsp#

Babits Mihály, Batthyány Ervin, Csizmadia Sándor, Garami Ernõ, Jászi Oszkár, Kunfi Zsigmond, László Jenõ, a Leopold fivérek, Madzsar József és Józsefné, Nagy Sándor festõmûvész, Schmitt Jenõ Henrik, Somló Bódog, Vágó Béla és a magyar századelõ sok más alakjának e gyûjteményében szereplõ levelei betekintést nyújtanak e nagy nemzedék gondolkodásába és életmódjába, politikai, tudományos és mûvészi törekvéseibe, barátságaiba, szerelmeibe és vitáiba. E kiterjedt és sokszínû levelezés középpontjában Szabó Ervin áll. Az õ emberi arculatáról, tudományos, politikai és nevelõi sokoldalúságáról is új, plasztikus képet nyújt az általa gondosan megõrzött és mások hagyatékaiból kiegészült levelezés, amely a széles baráti körön és a politikai kapcsolatokon túl Európa csaknem valamennyi országára, de még Amerikára és Szibériára is kiterjedt. A levelezés, a szükséges jegyzetekkel és mutatókkal ellátva fontos történelmi forráskiadvány mindazok számára, akik a korszak iránt érdeklõdnek.

Babits Mihály, Batthyány Ervin, Csizmadia Sándor, Garami Ernõ, Jászi Oszkár, Kunfi Zsigmond, László Jenõ, a Leopold fivérek, Madzsar József és Józsefné, Nagy Sándor festõmûvész, Schmitt Jenõ Henrik, Somló Bódog, Vágó Béla és a magyar századelõ sok más alakjának e gyûjteményében szereplõ levelei betekintést nyújtanak e nagy nemzedék gondolkodásába és életmódjába, politikai, tudományos és mûvészi törekvéseibe, barátságaiba, szerelmeibe és vitáiba. E kiterjedt és sokszínû levelezés középpontjában Szabó Ervin áll. Az õ emberi arculatáról, tudományos, politikai és nevelõi sokoldalúságáról is új, plasztikus képet nyújt az általa gondosan megõrzött és mások hagyatékaiból kiegészült levelezés, amely a széles baráti körön és a politikai kapcsolatokon túl Európa csaknem valamennyi országára, de még Amerikára és Szibériára is kiterjedt. A levelezés, a szükséges jegyzetekkel és mutatókkal ellátva fontos történelmi forráskiadvány mindazok számára, akik a korszak iránt érdeklõdnek.

Babits Mihály, Batthyány Ervin, Csizmadia Sándor, Garami Ernõ, Jászi Oszkár, Kunfi Zsigmond, László Jenõ, a Leopold fivérek, Madzsar József és Józsefné, Nagy Sándor festõmûvész, Schmitt Jenõ Henrik, Somló Bódog, Vágó Béla és a magyar századelõ sok más alakjának e gyûjteményében szereplõ levelei betekintést nyújtanak e nagy nemzedék gondolkodásába és életmódjába, politikai, tudományos és mûvészi törekvéseibe, barátságaiba, szerelmeibe és vitáiba. E kiterjedt és sokszínû levelezés középpontjában Szabó Ervin áll. Az õ emberi arculatáról, tudományos, politikai és nevelõi sokoldalúságáról is új, plasztikus képet nyújt az általa gondosan megõrzött és mások hagyatékaiból kiegészült levelezés, amely a széles baráti körön és a politikai kapcsolatokon túl Európa csaknem valamennyi országára, de még Amerikára és Szibériára is kiterjedt. A levelezés, a szükséges jegyzetekkel és mutatókkal ellátva fontos történelmi forráskiadvány mindazok számára, akik a korszak iránt érdeklõdnek.

Babits Mihály, Batthyány Ervin, Csizmadia Sándor, Garami Ernõ, Jászi Oszkár, Kunfi Zsigmond, László Jenõ, a Leopold fivérek, Madzsar József és Józsefné, Nagy Sándor festõmûvész, Schmitt Jenõ Henrik, Somló Bódog, Vágó Béla és a magyar századelõ sok más alakjának e gyûjteményében szereplõ levelei betekintést nyújtanak e nagy nemzedék gondolkodásába és életmódjába, politikai, tudományos és mûvészi törekvéseibe, barátságaiba, szerelmeibe és vitáiba. E kiterjedt és sokszínû levelezés középpontjában Szabó Ervin áll. Az õ emberi arculatáról, tudományos, politikai és nevelõi sokoldalúságáról is új, plasztikus képet nyújt az általa gondosan megõrzött és mások hagyatékaiból kiegészült levelezés, amely a széles baráti körön és a politikai kapcsolatokon túl Európa csaknem valamennyi országára, de még Amerikára és Szibériára is kiterjedt. A levelezés, a szükséges jegyzetekkel és mutatókkal ellátva fontos történelmi forráskiadvány mindazok számára, akik a korszak iránt érdeklõdnek.