Fapadoskonyv.hu strana 68 z 82

E ?könyv különös szellemi kaland, megjelenése óta a házikönyvtárak féltett kincse, antikváriumokban reménytelenül előjegyzett tétel. Eredeti, s valószínű mai sikerét egyaránt az elfogulatlan megközelítéssel párosuló fölényes anyagismeret eredményezi.Szerzője Schmidt József (1868-1933) egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, aki tudományos, írói és műfordítói munkásságának jelentős részét szentelte a klasszikus indiai irodalom, filozófia és vallás bemutatásának. Könyvet írt többek között az ó-ind epikáról, a szankszrit irodalomról, önálló kötetben foglalta össze az indiai filozófia irányzatait, és egyebek mellet máig az ő fordításában olvasható a Pancsatantra.E kiváló művek sorába illeszkedik az 1920-ban megjelent Ázsia világossága című tanulmánya, amelyben közérhető és jól áttekinthető összefoglalását adja a buddhista vallásnak. Ír benne a vallásalapító életéről és tevékenységéről, ismerteti a buddhizmus tantételeit, fő parancsolatait, fontosabb irányzatait, és külön fejezetben mutatja be a buddhista egyház kialakulását és működését, a papi és szerzetesi élet kereteit, valamint a világi hívek vallási kötelmeit és szokásait.

Életrajzom e külön egészet jelento része betuhuséggel úgy jelenik meg, amint jobblétre szenderült füzeteim adták. Teljességgel nem tudom megérteni, ha egy író egyszer már megjelent muvén újabb kiadásnál változtat, javítgat, foltozgat. Mikor valamit megírok: azt az akaratom fölötti akaratom diktálja, logikai és ösztönös énem teljessége, és inkább belenyugodnék abba, hogy valamelyik muvem örökre feledésbe menjen, mintsem hogy csak egy betu változtatás is történjék rajta. Kiadó és közönség nem létezo tényezok a szellemi alkotás szuverenitása elott. A kiadónak, mint a színházi rendezonek is, vak huséggel kell követnie az alkotó Géniusz parancsát, s még csak gondolnia sem szabad arra, hogy közbeformáló véleménye legyen. Ami pedig a közönséget illeti: a Géniusz parancsolja meg muvével, hogy mi tessék neki, a Géniusz irányítja ot. Nem szellemi alkotó, hanem betuhetéra az, aki lesi, hogy mi tetszik a közönségnek és a szerint pojácáskodik ki mondatokat magából. Az viszont természetes, hogy mikor írtam ezt az életrajzot: engedelmeskedtem a mai idok fegyelmének, és nem vétettem a mindenkire kötelezo egyetemes tilalmak ellen. Meg is volt az az elégtételem, hogy az illetékes ügyészség soha egy betut sem kifogásolt életrajzomban. Enneka munek nem adhatnám franciául sem a Mémoires, sem a Souvenirs címet. Abszolút lélektani tévedés volna ezt az életrajzot visszaemlékezéseknek minosíteni. Kevés túlzással azt mondhatnám: hogy ez az életrajz egyáltalán nem visszabarangolás a múltba.

Vörösmarty Mihály 1830-ban játszódó, öt felvonásos színjátékának fo alakjai Csongor és Tünde. Számukra a szerelem a kincs, a hatalom, a tudás. El nem veszítheto kincs, örökre erot adó hatalom, bölcsességgé párlódott tudás. Így lesznek halandók halhatatlanok...

Tormay Cécile (Budapest, 1876. október 8. ? Mátraháza, 1937. április 2.) íróno, mufordító. Középnemesi családba született. Tanulmányai magántanulóként végezte. Német, olasz, francia, angol és latin nyelven eredetiben tanulmányozta a világirodalmat.  1900?-1914 közötti külföldi utazásai nemzetközi ismertségét elosegítették. 1899-ben írta az Apródszerelem, 1905-ben az Apró bunök címu muveit. Elso sikeres regénye az Emberek a kövek közt (1911), melyben a kisemberek életét ábrázolta.  1914-ben írt A Régi ház címu családregényében, a biedermeier kori Pestet jeleníti meg. Ezzel a regényével a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi díját nyerte el. 1918. október 31-étol 1919. augusztus 8-áig terjedo idoszakról szól a Bujdosó könyv (1921?22) regénye.  1923-tól haláláig szerkesztette a Napkelet címu folyóiratot. Az 1918?-19 évek fordulóján létrehozta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevu szervezetet.  1930-ban a Corvin-koszorú tulajdonosa lett.  1935-ben a Népszövetség Szellemi Együttmuködés Nemzetközi Bizottságába választották.  1936-ban, 1937-ben Nobel-díjra jelölték. Több nyelvre lefordítva világsikert arattak regényei, elbeszélései. További muvei: A virágok városa (1935), Szirének hazája (1935), a Csallóközi hattyú (1933), a A túlsó parton (1934), A fehér barát (1939). A két világháború  közötti idoszak magyar irodalmának kiemelkedo írónoje, akit a Bujdosó könyv címet viselo naplója tett híressé majd hírhedtté, valódi irodalmi erényeket és értékeket leginkább a novelláiban mutatott fel. A Viaszfigurák címu elbeszélés-gyujteménye eloször a Singer és Wolfner kiadó gondozásában, nem sokkal az I. Világháború után jelent meg. Érdekes, hogy az elmúlt két évtizedben újra felfedezett íróno eme értékes novelláskötete máig nem olvasható modern kiadásban. A gyujtemény értékét növeli az eros kritikával végzett kiválasztás. Hosszú, termékeny alkotói éveknek csak a legértékesebb termése került bele a kis kötetbe: az itáliai reneszánsz korából származó mitológiai mesék, a lélek fájdalmas mélységeibol felbuggyanó sötét fantáziák és rapszódiák, háborús történelmi novellák, merész vonalú lélektani vázlatok. Tormay Cécile-nek ezekben a novellákban lehetosége volt arra, hogy A régi ház címu, legnívósabb regényében már megtalált és megcsodált erényeit tovább fejlessze, buján kivirágoztassa. Szerb Antal a következo szavakkal méltatta a Viaszfigurák darabjait: ?Novellái közt kis remekmuvek akadnak. Tormay Cecile muvészete akkor érte el teljes magasságát, amikor távoli dolgokat rajzolt, skandinávos, távolságos, kék és jég-fehér, hó-piros színekben. Ezért mesébe veszo novellái a legbiztosabb értékek.?

Egy nő a férfi számára lehet maga az élet, vagy akár a rontás. Ugyanez három nővel háromszoros öröm – vagy netán háromszoros kín? Artúr magabiztos és sármos férfi, egy latin zenekar gitárosaként bohém életet él. Konformizmust és hétköznapokat nem ismer, szokva van a zűrzavarhoz. Azt mégsem gondolja, hogy a nők által sosem látott kavalkádba keveredik.

BBajkó ?Andris szerszámkészítő lakatost váratlanul őrizetbe veszi a rendőrség, s ő súlyos kövekezményekkel járó beismerő vallomást tesz. Vádolja önmagát, még csak meg sem keresi a módját, hogy a bíróság majdan enyhítő körülményeket találjon számára.Bajkóék régi barátja, az író, nem nyugszik bele ebbe a fájdalmas fordulatba. Jól ismeri a családtagokat, szereti, becsüli a fiút, és nem tudja elhinni róla azt a sok rosszat, amivel befeketítette magát a kihallgatások során. Nem nyugszik: vajon mi rejtőzhet e különös bűnügy hátterében? Nyomozni kezd, megkeresi a fiút, hogy tőle talán megtudja az igazat, Andris azonban barátságtalan és zárkózott, meglátogatja az idős nagyanyját, akit Andris eltart, Bajkó Béla egyetemi tanárt és másokat, akik együtt éltek, kapcsolatban voltak vele, mielőtt ez a szörnyűséges esemény bekövetkezett volna az életében.És a hétköznapinak látszó bűnügy hátterében kirajzolódik egy családi és történelmi dráma, mondhatni, tragédia, amelynek kései megszenvedője a fiatalember.

Válogatás Arany László népmese-gyűjteményébõl. Arany László megtartotta a mesék eredeti szerkezetét és mondanivalóját, és ízes stílusban, igazi mesemondóként "tolmácsolja" azokat.

?A legszebb feladat, amit el tudok képzelni, ebbõl a sziklából szavakat csiholni! Vajon mit mondhat, amikor õszinte? Vajon mikor õszinte? Most forró teát itatnak vele, hidegbe csavarják, aláíratnak vele ?&nbsp#szerzõdéseket és fényképeket&nbsp#?, rángatják ide-oda és nem hagyják lélegzetet venni.Érzem, hogy most engem figyel.Egy szõke fürtöm elõrehull, amint a papírra hajlok. Megdördül a világbajnok hangja, közvetlenül mellettem.? Hadd lássuk, mit írt rólam az újságnak, kisasszony?Vérvörös lettem és görcsösen szorítom a papirost. De mindenki rám néz és ha nem mutatom meg az interjút&nbsp#?&nbsp#kidobnak. Ha megmutatom, akkor is kidobnak.Corner elveszi a papirost. A papiroson ennyi áll:?Jemmy Corner. Jemmy Corner. Jemmy Corner.?Úgy tesz, mintha olvasná. Évtizedekig tartó másodpercek telnek el. Jeff bele akar nézni a papirosba. Jemmy durván ellöki. Durván? Nem. Gyöngyéden. Hozzám gyöngéden.Amikor visszaadta az ?interjút?, csak annyit mondott:?&nbsp#Szeretném, ha ezt leközölné a lapja, változtatás nélkül.?

Charlotte Brontë, és fivére, Branwell, 1834-ben ?alapította meg? Angria képzeletbeli királyságát, és az elkövetkezo öt év során folytatták az angriai történeteket. Ezek egyike az 1838-39-ben keletkezett Caroline Vernon. A történet elbeszéloje a cinikus, szószátyár Charles Townshend, a tizenöt-tizenhat éves, romantikus lelku kis Caroline életútjának krónikása ? aki azonban nem mulasztja el az arisztokratikus világ cselszövényeinek, botrányainak ábrázolását sem. A korosodó Northangerland gróf, a törvénytelen születésu Caroline apja örökös párharcban áll a szívtipró Zamorna herceggel, Angria uralkodójával. A számos érdekes mellékszereplot is felvonultató történet már megcsillogtatja a Jane Eyre világhíru szerzojének írói erényeit ? a nagy ívu romantikus meseszövést és a jellemek gyilkos pontosságú rajzát.

Charles Dickens, a XIX. századi angol realista regényirodalom legjelentosebb alakja. 1850-ben jelent meg Copperfield Dávid címu regénye, melynek központi témája a szegénység és a kiszolgáltatottság.Hose egy kisfiú, #akinek szenvedésein keresztül tárul fel a felnott-társadalom gonosz, embertelen világa.A történet felejthetetlen figurái ? Micawber úr, Betsey Trotwood kisasszony, a kedves Peggotty, és Urias Heep, a hazug gazember - igazi dickensi teremtmények.Az író alakjai sorsát részvéttel, felfokozott érzelmekkel, helyenként humorral ábrázolja.

A szerző ezt írja műve utószavában, magának regénye hősének, s több mint kétszáz éve jobblétre szenderült Mikes Kelemennek: „A mi szerencsénk, utókoraiké, mind férfiaké, asszonyoké, leányoké és más serdülő emberpalántáké, minden magyar szót olvasni szeretőke, hogy élt, él kijed, elménkben él, amellyel elgondolhatjuk, elképzelhetjük, képet formáhatunk magunknak Kelemenről. Bennem leginkább az a Kelemen képzett meg, s az él, aki az édesanyja hazatérésre ösztökélő levelét megőrzi, és mint utolsó kincséről egy kis rokoni szeretetért még arról is lemond, másnak adja. Kétszeresen özvegy édesanyját, árva Torma Évát annyira, annyiszor elképzeltem, hogy alakját, formáját látni vélem s hangját hallani. Próbáltam én őt ezeken a lapokon másokkal is láttatni és megbecsültetni.”

Mátyás, a magyar Napkirály pályája fénylik fel e regényben delelőjétől napnyugtáig. Ragyogó korszaka ez nem éppen felhőtlen történelmünknek. Mátyás, a messze jövőbe tekintő uralkodó energikusan valósítja meg nagy államkoncepciós terveit, s a nemzet pedig nemcsak kevesei jobbjában, de vezetőrétege nagy részben is együtt lélegzik Európával. Jankovich Ferenc a művészi ábrázolás sokrétűségével állítja elénk az udvari életet, Mátyás ravasz és konok ellenfeleit, az itáliai hétpróbás cselvetőket, a mézes ígéretű szultáni követeket, a kevély német gondolatokat forgató császári udvaroncokat, katonákat.De dühös szerelmi harc dúl szívében is: Borbálához való romantikus vonzódása, szerelme mellett lángra lobban Beátrixért, a kiismerhetetlenségével, hideg szépségével hódító olasz királylányért.Így szövődik egybe a férfi és uralkodó küzdelmes és eszméltető, de végnapjaiban mégis tragikus élete izgalmas regénnyé.

?Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem, s azt is tudom, hogy el kell mennem innen, de pattanó szivem feszítve húrnak dalolni kezdtem ekkor az azúrnak, annak, kirol nem tudja senki, hol van, annak, kit nem lelek se most, se holtan. Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak vendége voltam. ? (Hajnali részegség, részlet)

Ez a kötet a kitűnő írónő régi és új vidám történeteinek legjavát tartalmazza. Mit is mondhatnánk még Palotai Boris közismert és méltán népszerű írásművészetéről, amellyel jellemző csípős, olykor szeretetteljesen megbocsátó s az emberi gyengéket megértő, elfogadó történeteit papírra veti? Hiszen a „jó karcolat nem szorul rá arra a lenéző elnézésre – mondotta Komlós János éppen Palotai Boris vidám történeteivel kapcsolatban –, amelyet a rossz tanulmányok iránta tanúsítanak, és semmit sem tud kezdeni azzal a szokványos magasztalással sem, amely szerint az igazi karcolat az örök emberi gyengeségeket tűzi tollhegyre. Egyrészt azért nem, mert a tartalmas karcolat mindig konkrét és korszerű, és nem is a korra jellemző általában, de egyenest a napra, amelyen született, és sohasem az örök jelenséget mutatja, csakis az időszerűt, valamint azt, hogy az örök most éppen milyen…”

A győzelemittas római katonák túlerejük tudatában vad üvöltéssel rontottak Hannibál maroknyi testőrségére, hogy elfogják a karthágói vezért. Azonban a sátrak közül zúgás hallatszott, roppant méretű szürke alkotmány egy hatalmas ércmadár kerül elő, és amikor berregve a levegőbe emelkedett a rómaiak ijedten vetették a földre magukat….Repülők Hannibál korában? Miféle csoda révén kerültek oda? Van-e újjászületés? Térdre tudja kényszeríteni a pun vezért Rómát? Be lehet-e avatkozni a történelem menetébe?Ezekre és más elgondolkoztató kérdésekre ad választ Ráth-Végh István kalandos, lebilincselő olvasmányos regénye.

„Mindketten a függöny mögé mentek, és az, ami a lobogó gyertyafénynél Alberik elé tárult, olyan volt, hogy földbe gyökerezett tőle a lába. Üvegkoporsó, vagy inkább hosszúkás, ládaalakú múzeumi vitrin volt előtte és ebben az üvegládában mozdulatlanul, alvó arccal ott feküdt egy hosszú, szőkehajú és szőkeszakállú ember…” Vajon mit keres a Gellért-hegy egy titkos barlangjába, tíz éve tetszhalott álmát alvó „fehér fakír”? Miféle okok késztették ilyen mutatványra? Szerelem, kaland, párbaj és a keleti misztikum ötvöződik ebben a húszas évek Budapestjén játszódó izgalmas, romantikus regényben, amely a Nyugat nemzedékének méltatlanul elfeledett írójának nevéhez fűződik. A kötetben Szini Gyula további tíz novellája is olvasható.