Gondolat Kiadó strana 6 z 7

Az antik mediterráneum rózsatörténete után Géczi János most újabb monográfiával jelentkezik, amelyben a Földközi-tenger térségében kialakult s a hellenisztikus hagyományokon keresztül formálódott virágképzetek középkori változatainak összegzésére tet t kísérletet. A rózsát és a rózsás jelképek megannyi formáját a középkor keresztény embere is alkalmasnak találta életviszonyai bemutatására, jellemzésére és értékelésére. A kezdetben Jézus Krisztus alakjához és az általa képviselt erényekhez, majd i dővel Máriához kapcsolt, piros vagy fehér virágú növény a kereszténység egyik leggazdagabb, legtöbb információit hordozó jelképegyütteseként az európai kultúra sajátosságait is előtérbe állítja.

"Beszélj a szíveddel!" A jégkalapács végzi a dolgát. Felébreszti és szóra bírja a kiválasztottak szívét. Anyaga a Tunguz meteor nyomába eredő expedíció kitartásának köszönhetően, a vállalkozást elhagyó főhős látomásai és hányattatásai nyomán lesz hozzáférhető. A Magyarországon is nagy sikert aratott A jég című regény szerzője, Vlagyimir Szorokin a posztmodern orosz irodalom világszerte legismertebb és sokat vitatott alakja. E regényében tovább szövi a Fény Testvériségének mondáját. A Bro útja, bár másodikként íródott, A jég történetének előzményeit mondja el. A főhős a klasszikus családregények elbeszélő modorában járja be a 20. század első felének Oroszországát, majd az űrbéli anyag érintésére szíve felébred, s ő fokozatosan átalakul. Átváltozása nyomán újonnan szerzett társaival együtt apránként elszakad a föld lakóitól, az emberektől. Az emberek világát kívülről látja, célirányosan ténykedő robotokként észleli. Ugyanakkor kitartóan kutatja közöttük a Testvériség tagjait, hogy rátaláljon a Nagy Kör megalkotásához, azaz a világharmónia megteremtéséhez szükséges huszonháromezer kiválasztottra, akik a szív hangján szólnak egymáshoz.

Hogyan került a Napsugár fasor utolsó hatvankilenc métere a berlini Fal keleti oldalára? Hogyan kapjuk el a bluest egy lepusztult játszótéren? Hogyan hódítsuk meg a lányt, aki csak nyugatiakkal akar csókolózni? Micha Kuppisch, a kelet-berlini kamaszfiú fáradhatatlanul keresi a választ ezekre a kérdésekre, miközben egyetlen vágya, hogy családjával és barátaival együtt boldog legyen a diktatúra bornírt és olykor abszurd világában. A nagy sikerű Sonnenallee című film regényváltozata fergeteges humorral, szeretettel és nosztalgiával megírt anekdotákban mutatja meg, hogy az embertelenség és a politikai eszelősség szimbólumának, a berlini Falnak az árnyékában is lehetett emberi módon, értelmesen élni. Csak bátorság, élniakarás és humorérzék kellett hozzá.

"Anne Enright szövegei úgy humorosak, mintha tudnád, hogy valahonnan nevetést hallasz, de senki nem nevet, a száj még csak mosolyra sem húzódik... Létezik fájdalmasan konok komolytalanság. Ilyesmi az övé. (...) A hordozható szűzmária szokatlansága egyszerre szép, kihívó, izgató, mint az 'építész szerelmének háza'. A feltárásban szeretnivalóan egyszerű, független. Nyelvet talál, kifejezést követel magának az anyaság, a szerelem, a szexualitás, a vonzalom, a választás, a testiség női tapasztalatainak megragadására. És talán képes az ezekhez kapcsolódó feltáratlan, félelmetes elvárásoknak ellentmondó feszültségek természetes ábrázolására." (Bódis Kriszta)

Kötetünk tanulmányai a Kárpát-medence döntően magyarok által lakott, alapvetően történeti, néprajzi, közigazgatási, etnikai és kulturális jellemzők által leírható kistérségeivel foglalkoznak. Az írások alapjául szolgáló kutatásokat a szerzők az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet és az Arany János Közalapítvány által 2004. november 16-án, a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából szervezett Magyarlakta kistérségek – kisebbségi identitások a Kárpát-medencében című szimpóziumon mutatták be. A tanulmányok Szlovénia kivételével minden szomszédos országból foglalkoznak kistérségekkel. Ausztriából a burgenlandi magyar szórványt, Ukrajnából a kárpátaljai beregi tájegységet, a szerbiai Vajdaságból Zenta község településeit, Horvátországból a szlavóniai magyarok által lakott kistérséget; Romániából a székelyföldi Erdővidéket, a gyimesi Pogányhavas mikrorégiót, Kalotaszeget, Szilágysomlyó vonzáskörzetét és a bánsági magyar szórványvidéket, Szlovákiából pedig a Lévai járást, a mátyusföldi magyar településeket, illetve a Dudvág-menti és a Csermosnya-völgyi kistérségeket. A tanulmányok szerzői sokféle megközelítésben vizsgálják a Kárpát-medence magyarok által is lakott kistérségeiben a magyar identitás tradicionális és modern, etnikai, kulturális, politikai, gazdasági elemeit, a magyar intézményrendszer által megújított, újratermelt magyar identitás sajátosságait.

Mi történik akkor, ha az irodalmi fordítás kérdéskörének, illetve a fordított szövegeknek a vizsgálata során nem a hasonlóságra, hanem a különbségre helyezzük a hangsúlyt? Ha eltérő értelmezési módok és elméleti elgondolások felől közelítünk meg egy közös témát? Ezekből a kérdésekből indultak ki a kötetben szereplő tanulmányok szerzői. Ahhoz, hogy a fordítástörténetet és a fordításelmélet történetét az irodalomtörténet részévé avassa, a fordításértelmezés számára nem az irodalomértelmezés egyéb módszereitől eltérő alkalmazás kialakítása a cél, hanem annak feltérképezése, miként integrálható a fordításértelmezés és - kritika, illetve a fordítás diskurzusa az irodalomtörténet és -elmélet korszerű diskurzusai közé. Hiszen a fordított szöveg legfeljebb annyiban tér el - már ha egyáltalán különbözik - a nem fordított művektől, hogy intertextuális előfeltevései között jelentős szerepet kap egy másik nyelvű irodalomra, szövegre vagy szerzőre való utalás.

Társaságban mindig akad jó néhány olyan közös beszédtéma, amelynek mindenki "szakértője". Ezek a "szakértett" területek többnyire a foci, a politika, a nők és az autók, de az utóbbi néhány évben ez a sor kiegészült a reklámokkal. Divat a reklámokat szidni, egy-egy rosszindulatú, cinikus megjegyzést megereszteni a szakmáról és annak művelőiről. Pedig mindannyian foglalkozunk vele. Amikor névjegyet csináltatunk, vagy netán magunk készítjük el, amikor beszélünk önmagunkról, munkánkról, amikor fejléces levelet írunk, akkor is reklámot készítünk. De önkéntes reklámhordozók vagyunk, amikor bevásárlószatyrainkat lóbálva megyünk az utcán. A reklámok akarva-akaratlanul bevonultak mindennapjainkba, szófordulatai a köznyelvbe; értékeket, divatot közvetítenek számunkra. Hogyan készül a reklám? Milyen törvényszerűségeket célszerű figyelembe venni? Milyen lépésekből tevődik össze a reklámkészítés? Hogyan lehet a hatékonyságát, hatását ellenőrizni? Milyen technikai feltételeknek kell eleget tegyen? Erről szól Virányi Péter könyve.

Társaságban mindig akad jó néhány olyan közös beszédtéma, amelynek mindenki "szakértője". Ezek a "szakértett" területek többnyire a foci, a politika, a nők és az autók, de az utóbbi néhány évben ez a sor kiegészült a reklámokkal. Divat a reklámokat szidni, egy-egy rosszindulatú, cinikus megjegyzést megereszteni a szakmáról és annak művelőiről. Pedig mindannyian foglalkozunk vele. Amikor névjegyet csináltatunk, vagy netán magunk készítjük el, amikor beszélünk önmagunkról, munkánkról, amikor fejléces levelet írunk, akkor is reklámot készítünk. De önkéntes reklámhordozók vagyunk, amikor bevásárlószatyrainkat lóbálva megyünk az utcán. A reklámok akarva-akaratlanul bevonultak mindennapjainkba, szófordulatai a köznyelvbe; értékeket, divatot közvetítenek számunkra. Hogyan készül a reklám? Milyen törvényszerűségeket célszerű figyelembe venni? Milyen lépésekből tevődik össze a reklámkészítés? Hogyan lehet a hatékonyságát, hatását ellenőrizni? Milyen technikai feltételeknek kell eleget tegyen? Erről szól Virányi Péter könyve.

Az immár kultuszkönyvvé vált "Jég-trilógia" utolsó kötetének magyar fordítása lát most napvilágot. Az egyetlen számjegyből álló cím sokaságot takar, a Fény Testvériségének teljes létszámát jelöli. Tagjai a Szorokin trilógiájának első részében bemutatott ösvényen, azaz Bro útján haladnak - úgy, ahogyan a második részben, A jég című regényben is tették, hogy megleljék egymást szerte a világon. Egyben a végkifejlet felé is tartanak. Amely ezúttal egy emberrabló üldözéses rémálmán, döglött szukák barátnőinek kényszermunkáján keresztül közeleg, s két, hozzátartozóikat elveszített fiatal világméretű nyomozása kis híján fényt is derít rá. Akárcsak a lakott világot benépesítő lények mindegyike, a két fiatal is puszta eszköz a Testvériség átgondolt nagy tervében. A Testvériségében, amely utolsó tagjait gyűjti kitartó szorgalommal, emberi lények átalakításával, a remény köreinek megalkotásával. Majd amikor egybegyűlt a 23 000 kiválasztott, visszavonul mind, hogy kiküszöböljék a teremtés egyetlen, legnagyobb hibáját…

A magyar nemzetiszocialista, nyilas mozgalom történetének tárgyilagos feltárása 1945 után politikai okokból nem indulhatott meg. Ebből következően a fajvédő, náci, fasiszta, nyilas, nemzetiszocialista stb. fogalmakat és a hozzájuk kapcsolódó társadalmi folyamatokat Magyarországon nem a történettudomány definiálta és írta le tudományos eszköztárával, hanem a politikai ideológia, sőt a közbeszéd is döntő módon beleszólt. A történeti feltárás hiányosságaiból következett, hogy a Horthy-kor szélsőjobboldali pártjaival kapcsolatosan a szakirodalomban több tárgyi tévedés, illetve szemléleti torzulás tapasztalható, különösen az e kötet tárgyát képező korai nyilas mozgalmak esetében. Ez a helyzet napjainkig csak kismértékben változott, annak ellenére, hogy az utóbbi években több publikáció is foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, és tisztázott hamis beállításokat. Erre tesz kísérletet e könyv is, amely a szerző tízéves kutatómunkájának eredménye.