Greenlight Könyvek strana 10 z 10

Kosztolányi ?Dezső történelmi regényének középpontjában Nero, a dilettáns költő-császár áll, aki jó szándékú ifjúként kerül a trónra, hogy sokak reménye szerint a római birodalom kiegyensúlyozott, nyugalmat hozó uralkodója legyen. A szelíd és fiatal Nerót azonban az a vágya, hogy művészetéért ismerjék, szeressék, eltéríti eredeti célkitűzéseitől. Mindenkit irigyel, aki tehetséges, ezért a hatalom erejével kísérli kicsikarni a művészi sikert. Meggyilkolja féltestvérét, Britannicust, szembeszegül nevelőjével, Senecával, s mert bölcsebbnek érzi önmagánál – üldözi. Környezete retteg tőle, mert egyetlen nem tetsző mozdulat vagy szó miatt halál vár mindazokra, akik a szörnyeteggé, zsarnokká vált császárnak tapssal, dicsérettel nem hódolnak. A mű, bár varázslatos könnyedségével idézi fel az antik világváros életét s a kor történelmi szereplőit, mégsem pusztán történelmi regény. Az író Nero korának történéseiben és díszleteiben a saját korát festette le, a császár alakjában s a „véresen-fájó dilettantizmus” drámájában a hatalom és művészet viszonyának kérdéseit szólaltatja meg mély pszichológiai megértéssel és kaján iróniával.A mű első megjelenésekor azt suttogták, hogy Nero alakját Szabó Dezsőről, a korszak legnagyobb hatalmú író-politikusáról mintázta, s az is aligha lehet kétséges, hogy a Római Citerások Egylete nem a Via Appián, hanem egy budapesti kávéházban ülésezett.

Azokból a marketing módszerekből állítottam össze a könyvet, melyek kortól, társadalmi berendezkedéstől és gazdasági helyzettől függetlenül mindig is működtek és ma is működnek. A könyvben leírt eszközök, stratégiák és taktikák kipróbált módszerek, a saját vállalkozásomban is használom őket. Ajánlom tehát a hazai vállalkozásoknak, legfőképpen a feltörekvőknek, azoknak, akik mindig többre akarják vinni, akik soha nem elégedettek a piacon betöltött helyzetükkel, szerepükkel. – Tóth Tamás

"- Nagyon helyes, hogy a tetemet már előkészítették a boncoláshoz. Örülök, hogy végre rend van a kórházban. Fogjunk hozzá, uraim. A lelet szerint ez itt egy negyvenöt év körüli, anaemiás egyén, causa mortalis: előrehaladott atrophia… A kórboncnok felemelte kését, lehúzta a leplet, ám ekkor legnagyobb csodálkozására a halott felült, és mutatóujját figyelmeztetően kinyújtva, így szólt: – Pardon, a boncolás előtti illem előírja, hogy bemutatkozzam. A tanár szigorúan összevonta szemöldökét, és a meghökkent kórházi szolgára nézett. – Marcel! Hogy kerül ide egy jól nevelt női hulla a középkorúnak jelzett, negyvenöt év körüli egyén helyére? Uraim! – És az orvosokhoz fordult, választ sem várva: – Iménti kijelentésemet visszavonom: a kórházban még sincs rend. (…)"Persze hogy esküvővel végződik majd a történet, mert a szerelem sötét verem (különösen ha letakarják és ráülnek) és mert Rejtő a tündérmesék világának sajátos környezetbe ültetett változatát teremti meg itt is ahol az alvilág kétes figurái egytől egyig úriemberek, a koldusról többnyire kiderül, hogy álruhás koronaherceg, és ahol végül a szerelmesek mindig egymásra találnak.

Egy ?fiatal magyar tudós XVII. századi misztikusok után kutat a British Museum könyvtárában. Earl of Gwynedd, a Pendragon család feje meghívja várába, és Mrs. Eileen St. Claire, egy csodálatos fiatal nő, titokzatos gyűrűt küld az Earlnek az ifjú tudóssal. Így kezdődik Szerb Antal egyedülállóan izgalmas, nagyszerű szatirikus detektívregénye, amely a legendákkal teli, varázsos walesi tájra viszi el az olvasót, ahol a képzelet szülte kísértetvilág a kor valóságos kísérteteivel ütközik össze egy hatalmas örökségért folyó izgalmas hajsza keretében. A Pendragon legenda Szerb Antal sokoldalú tehetségének sajátos kifejezője. A homo ludens, a játékos ember, aki kirándul saját szférájából a tudománytól legtávolabbra eső könnyű, szórakoztató irodalom műfajába, és megtölti azt szellemének fényével, bebizonyítja, hogy fantasztikus és bűnügyi regényt is tud írni, sőt jobbat, mint ennek a műfajnak az iparosai. Mert ő közben magas színvonalú irodalmat is közöl, és bírálja, kinevetteti azt a sznob angol úri társaságot, mely oly nagyon fogékony a misztikumra. S ezzel tulajdonképpen ezeknek a műfajoknak a paródiáját adja.

“Curzon úr tulajdonképpen nem sikkasztott. Ha egész precízen akarnám jellemezni a helyzetet, akkor azt mondanám, hogy ez a szelíd, gyenge egyéniségű ember egyedül maradt húszezer dollárral, és a pénz kihasználva az őrizetlen pillanatot, elsikkasztotta a takarékpénztár egyik képviselőjét. “ A szürke ausztrál kispolgárt - aki cseppet sem regényhősnek való, így nevezzük inkább a regény gyávájának - a körülmények, a becsülete, húszezer elszabadult, bűnre éhes dollár, valamint saját esernyőjének könnyelműsége elindították egy úton, amely merőlegesen eltért életének addigi irányától… A regényből megtudhatja az olvasó, miféle bonyodalmak adódhatnak abból, ha a tetőtől talpig tisztességes Curzon úr szélhámosnak áll, s mi történik, ha edzett kalandorokkal (és kalandornővel) hozza őt össze a sors...

1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.6. És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.7. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.8. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.9. És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.10. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.11. Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.12. Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.13. És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.14. És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.15. És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.16. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.17. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;18. És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.19. És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.20. És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.21. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.22. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék

Kopjáss ?István egy nap arra ébred, hogy megválasztották Zsarátnok főügyészének. Kultúrtanácsnokként – más szóval utolsó senkiként – dolgozott addig a városházán, s most, hogy a jó szerencséje és a forgandó véletlen ilyen magas pozícióba juttatta, minden szebbnek tetszik körülötte: egyszeriben a felesége is vonzó szépasszonnyá válik, a városban mindenki előre köszön és gratulál neki, s kínban született frázisát – hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon – mélyenszántó bölcsességként ismételgeti boldog- boldogtalan. Kopjáss, ez a se okos, se buta, de a maga módján tisztességes és idealista gondolkodású ember nagy reményekkel vág neki új munkájának: a törvényesség őre lesz a városban, s kitartó munkával – ha a polgároknak mindig elmondják, mire költik a pénzüket – talán még azt is el lehet érni, hogy a magyar ember szívesen fizesse az adót, s önzetlen örömmel szemlélje a köz boldogulását. A hatalom édességét azonban hamarosan megkeserítik az innen-onnan előbukkanó rokonok, akik most mind Kopjáss pénzét s befolyását lesik, s még inkább az új főügyész előtt lassanként feltáruló igazság: a kéz-kezet-mos panamázások kibogozhatatlan szövedéke. Móricz először 1930-ban, majd átdolgozott formában 1932-ben megjelent regénye azóta klasszikus példázattá vált, amely örökérvényűen mutatja be a hatalom mámorát s az aljasító körülmények közé került egyszerű ember vergődését. Bár a Rokonok csak egy pillanatkép az 1920-as évek végének Magyarországáról, a kórképet ma is hátborzongatóan pontosnak érezhetjük. Kötetünkben a regény mellett a belőle készült színpadi művet is közöljük: a komor hangulatot Móricz itt derűs elemek sokaságával oldja fel, s a regényben sodró realizmussal ábrázolt gondolatot itt pörgő, komikus jelenetekkel, lenyűgöző dramaturgiai profizmussal közvetíti, bizonyítva, hogy a színpadi műfajnak is újító, nagy mestere volt.

Sír (a) feliratKi itt nyugtalankodik csendesen,Író volt és elköltözött az élők sorába.Halt harminchárom évig, élt néhány napot,S ha gondolkozott, csak álmodottNéhány lapot. S mikor kinevették:Azt hittem, hogy kacagtatott.Most itt fekszik e nehézTemetői hant alatt,Zöld koponyáján kiüt a csiraÉs azt álmodja, hogy él.Szegény. Béke hangjaira!Ámen.(Rejtő Jenő)Az utolsó szó jogán c. posztumusz novellás kötet Rejtő Jenő életművének egyetlen olyan alkotása, ahol az író neve mellett nem szerepel az annyira jellegzetes (P. Howard) név is. Ezekből a novellákból az az író szól az olvasókhoz, aki saját maga által költött sírfelirata szerint: "Halt harminchat évig, élt néhány napot / S ha gondolkozott, csak álmodott / Néhány lapot..."Ez a kötet tartalmazza tehát azt a "néhány lapot", amelyet Rejtő Jenő "néhány napig" tartó életében álmodott; csak ezeknek az írásoknak ismeretében lehetséges kellő tisztelettel adózni az író emléke előtt, aki az igazi alkotók alázatával képes volt arra, hogy emberi-társadalmi viszonylatokban oly fontos mondanivalóit, "álmait" álnév mögött, és olyan formába burkolva tárja az olvasók elé, amelyről az akkori kultúrpolitika hajlandó volt egy ideig tudomást nem venni.

„Az éjszakai hideg épp olyan fedetlenül talált, mint a nappali forróság. Élet, világ, morál, szív és értelem, mint egy öntudathasadás a jó és rossz között, régen leváltak a lelkemről: csak el ebből a pokolból: ez volt az egész szótáram, ha égtem, ha öltem, ha tovább vánszorogtam…” Az El a pokolból! című kisregény Rejtő kevéssé ismert műveinek egyike. Főhőse Fred Hartmann, Európa váltósúlyú bokszbajnoka, más nevén a Német Pampák Vad Bikája hamisítatlan rejtői figura, aki a Szidi Bel-Abeszben állomásozó francia légiósok táborából, vagyis a pokolból eszének és erejének köszönhetően végül sikeresen elmenekül.

Mi a különbség egy valódi és egy hamis bélyegsor között? A Talugi királyság ritkaságszámba menõ bélyegeire sokan pályáznak. Hol itt, hol ott tűnik fel egy rejtélyes bélyegtok, de hogy melyikben van a hamis, s melyikben a valódi, az a legvégsõkig titok marad…