Greenlight Könyvek strana 3 z 10

Ezzel visszafordultam a söntésasztalhoz a poharam felé és nem törődtem volna tovább az üggyel. Egyszerre azonban arra lettem figyelmes, hogy valaki hátbaszúr. Ez már felbosszantott! Az egyiket nyomban keresztülvágtam a söntéspolcon, hogy rázuhant a mennyezetes állvány vagy harminc üveggel. A másikat hasbalőttem, de a harmadikat, aki elfutott, csak az uccán értem utól, hogy jogos önvédelemből leterítsem. Ezalatt néhányan összeröffentek ásóval, kapával és mielőtt megmagyarázhattam volna nekik, hogy miért kellett ezt a három urat ennyire megdorgálnom, nekemrohantak. Bizony ott a tolongásban öt-hat ember megsebesülhetett a lövöldözéstől, de nekem védekeznem kellett és ez sikerült is. Örültem, midőn lovammal az országútra értem és a hátam mögött tudtam ezt a gaz fészket.

"Horn a Vörös Liliomot nézte, olyan döbbenten, hogy nem tudott szólni.Mit bámulsz?! rivallt rá a nő. Hallottad? Tudod azt a titkot, amiért ez az egész ország fegyverben áll. Megfogtad a szerencsét úgy, ahogy százezer ember közül egynek, ha sikerül az életben: Eredj, használd ki. Ne mondj semmit, ne ígérj semmit. Ha úgy érzed, hogy vissza akarsz menni a hazádba, mint gazdag ember, nem köt hozzám semmi. Eredj nyugodtan, és felejts el. Hála ne kössön hozzám.Akár szerencsésen, akár szerencsétlenül, mindenképpen visszatérek hozzád, Lys, mert szeretlek... De valamiről megfeledkeztél. Nekem van öt barátom, akikkel jóban-rosszban szövetséget kötöttünk. És ha megoszthattuk a légionistaélet nyomorúságát, akkor meg kell osztanom velük a pénzt és a dicsőséget is.Őrült vagy! sziszegte a nő. Mi közöd ezekhez a gazemberekhez. Akármelyik közülük szó nélkül zsebre vágná az egész szerencsét, és fütyülne rád.Ezt nem hiszem, Lys. De a titok a tied. Ha nem akarod, hogy beavassam a barátaimat, hallgatni fogok, és elfelejtem, amit ez az arab sátán mesélt.A Vörös Liliom hosszan nézett Horn arcába. Azután bólintott.Igen... Ő is ezt mondta volna... Éppen ilyen bolond, becsületes gyerek volt. Juste, comhoe tu es... Menj és mondd el nekik. A többieket nem ismerem, Rastignac és Thillmann ravasz, vakmerő emberek, ne félj, ők majd tudják, hogy kell ezt a legjobban csinálni. De egy kikötésem van:én vagyok a hetedik. Neked egyedül odaajándékoztam volna az egészet. De most már nem tudom, hogy mi lesz veled... és az övéké ne legyen egy rész... Ne beszélj! Nem ismered Afrikát, nem ismered a légionistát, ma az életét is feláldozza a barátjáért, és holnap, ha ideges vagy megbolondul, leüt egy csajka főzelékért. Tudni akarok mindent! Érted? Heten vagyunk a titokhoz. Csókolj meg!... A próféta óvjon..."

Mi a különbség egy valódi és egy hamis bélyegsor között? A Talugi királyság ritkaságszámba menõ bélyegeire sokan pályáznak. Hol itt, hol ott tűnik fel egy rejtélyes bélyegtok, de hogy melyikben van a hamis, s melyikben a valódi, az a legvégsõkig titok marad…

A Húsos Farkas kegyetlen, félelmetes martalóc volt, míg Holdvilág Teddy legendás bandita, a hegyek és prérik hőse. Jóval félelmetesebb a martalócnál, és mégis... az emberek elismeréssel bólogattak, ha róla esett szó. Nevada államban akkoriban teljesen megbénult az üzleti élet a mindjobban elszaporodó rablótámadások következtében. Marhakereskedő nem mert erre a vidékre jönni. Pénzes egyén messze elkerülte Nevadát, ahol a rablók az urak. Ekkor az elkeseredett lakosság elhatározta, hogy nagy körvadászatot rendez! Irtóháborút indítanak a rablók ellen!

„Az elveszett cirkáló” közmegbecsülést kiérdemelt kapitánya, Piszkos Fred ebben a kötetben új oldaláról mutatkozik be: érző szívű atyaként, aki a maga módján mindent elkövet, hogy isten kegyelméből trónörökössé lett fiát az uralkodói székbe segítse. Közben megismerjük Fülig Jimmyt is, aki bár Piszkos Frednek régi ellenlábasa, ez alkalommal úgy is mint szépíró, úgy is mint „beugró” trónörökös-herceg, Fred kapitány malmára hajtja a vizet, pedig szíve szerint csak kedves csontnyelű kését keresi, amit véletlenül mindig valaki hátában felejt.”

Ronald Kerryt Winstonban mindenki orgyilkosnak tartotta, gyakran került konfliktusba emiatt. Állítólag hátba lőtte hajdani barátját, szerelmi vetélytársát, Teddy Backet. A vádlottat az esküdtszék meggyőző bizonyítékok híján felmentette. Ronny egy újabb összetűzés után élt az alkalommal, amikor a városon átutazó George Lonsdale felfogadta intézőnek a birtokára. A számkivetett elindult a távoli Lonsdale-vár felé. Már a farm felé vezető úton is nehéz akadályokkal kellett szembe néznie, de a farmon zajló események közepette kellett igazán bebizonyítania, hogy nem akármilyen fából faragták a kitaszított és lecsúszott kitűnő céllövőt. Virginia, munkaadója nevelt lánya azonban hitt a férfi ártatlanságában, ez és a két Lonsdale (George és Owen) – nemzedékek óta tartó – viszálya alapjaiban megváltoztatták Ronny életét.

Körözvény! Ezer dollár jutalom annak, aki az állítólagos Texas Bill, középtermetű, fekete hajú, fehér fogú, Arizonában és néhány környező államban közismert csavargót ÉLVE VAGY HALVA kézrekeríti. Nevezett egy feltűnően szép asszony társaságában Kindlow felé szökött. Nevada Állam Kormányzója nevében A conneictedi sheriff Thompson Emberek! Texas Bill orvul rám lőtt, és elszöktette a feleségemet. Ezért megölöm. Aki befogadja, aki élelmet ad a szökevényeknek, vagy bármi módon kezükre jár, azt megölöm, házát felgyújtom, állatait elpusztítom. Isten engem úgy segéljen.

Agadesznél némi meglepetésben volt része a légiónak. Egy expedicióval találkoztak. És ez volt a legfurcsább expediciók egyike a világon. A tevehajcsárok és néger szolgák naphosszat a hasukon feküdtek és aludtak, mindenki akkor kelt fel, amikor akart, abból evett és annyit, amiből és amennyit megkivánt, az öszvérek száma aszerint váltakozott, hogy az expedició hajcsárai milyen sikerrel loptak új állatokat azok helyett, amelyeket tőlük hajtottak el, senki sem parancsolt senkinek, mindenki ordított mindenkivel és a táborozás formációja annyira nem emlékeztetett semmiféle hasonló pihenőállomásra, hogy a kapitány, midőn messzelátójával megpillantotta azt a szabálytalan, furcsa foltot, amit öszvérek, emberek és sátrak egymás hegyén-hátán alkottak, meglepetten szólt hátra az őrmesternek: „Mondja csak, mon chef, mi az istencsudája lehet az az izé ottan?”

Sába Királynője az asztalnál ült, és borotválkozott. De szokott káromkodni és pipázni is, ami királynőknél igazán ritkaság.Káromkodásra feltétlenül okot szolgáltatott a zsilettje. Ugyanis ez az egyetlen fegyver a világon, amely akkor veszélyes igazán, amikor elkopott az éle. Ilyenkor roncsolja, töri a bőrt, mindössze a szőr iránt nyilvánít némi kíméletet.A fentiek után bizonyára minden olvasó előtt kétségtelen, hogy Sába Királynője férfi.Hogyan lehet egy királynő férfi?Mondjuk, ha úgy hívják, hogy Sába István, és a Sába név eszébe juttatja csúfolódó ismerőseinek a róla elnevezett királynőt.Erről az ókori hölgyről még La Grenelle erődjében is hallottak.Sábának nem kellett volna a csúfolódást tűrnie, mert mindenki tudta, hogy tavaly Marokkóban megverte a kantinost, akit előtte még soha senki nem tudott megverni, csak az Úristen, mert a fél szemére hályogossá tette.Sába tehát alaposan rácáfolt a csúfnevére. Azonban kerülte a kötekedést, és egy gúnynév miatt nem mászott bajtársai képére. Valaha Sába István a kecskeméti színtársulattól érkezett egyenesen Brestbe, anélkül, hogy a Vízkereszt című előadást lemondta volna.Színész volt.Nagy csontú, mély hangú, jó kiállású fiatalember.Valamikor nagy jövőt jósoltak neki a pályáján. És most itt ül az idegenlégió egyik helyőrségében, a legénységi hálóterem hosszú asztala mellett, ahol néhányán borotválkoznak.Reggel bizottság érkezett Marokkóból Collidon kapitány vezetésével, hogy vizsgálatot tartson a tragikusan elhunyt Bradieux nevű közlegény ügyében. Ezért borotválkozott Sába. Ő is tanú, és még hárman.

A Vér és mahagóni örökérvényű igazságokat tár az olvasó elé, például azt, ha egy nő valamit a fejébe vesz, akkor azon változtatni nem lehet. Ezért aztán az angol titkosszolgálat minden erejére szükség van, hogy a bajbajutott, makacs leányzó kimásszon a ,,pácból".

A Grand Hotelben búbópestis miatt három hétre vesztegzárat rendelnek el, nagy rémületet okozva ezzel a híres kis-lagondai fürdőhely előkelő vendégei között. S nem elég a kór híre, a karantén kihirdetését követően gyilkosság is történik, majd furcsa, megmagyarázhatatlan, sokszor abszurd -s természetesen humoros – események sorozata veszi kezdetét… A gyilkossági ügyben folyó nyomozás során lassacskán a szálló gazdag és úri lakóinak, sőt, alkalmazottainak is szinte mindegyikéről kiderül, hogy takargat valamit. A vérontással, csalással, cselvetéssel, hazugságokkal átszőtt bűnügyi történet főszereplője egy pizsamás fiatalember, aki képtelen sokáig ugyanazon a helyen és ugyanabban a ruhában maradni, s aki a hotelben találja meg a szerelmet, melyért még meg is kell küzdenie a Banánoxid vegyi képletéért folytatott harc során…

Mi lehet az, amitől egy pávián meglepődik és egy papagáj több alkalommal is leszögezi, hogy: „ki-ráki?” Alapos okuk volt-e különös viselkedésre. Az erdő közepén, hátával egy fának dőlve nyugodtan aludt egy úr, szmokinban, lakkcipőben, fején szalmakalappal, gomblyukáról csüggő monoklival. Estélyi ruhája olyan kifogástalan, olyan frissen vasalt és ragyogóan tiszta volt, inge, keménygallérja olyan kifogástalanul sima és hófehér, mintha most lépett volna ki egy kaszinó kapuján. Megjegyzem, így is volt. A hely viszont, ahol most ébredezett, a Kongó őserdejének mélye volt. Theodor Emerson, becenevén „Petróleum Teddy”, elkényeztetett milliomos csemete, legjobb barátjába, Gordon kapitánnyal fogadást kötnek. A tét: milliók nélkül megélni úgy, ahogy van, egy szál szmokingban, a Kongó őserdejének közepén. Teddy azonban nem számolt néhány jelentéktelen dologgal: vadállatokkal, kannibálokkal, egyéb vérszopó fenevadakkal, na meg a rekkenő hőséggel sem…

A főhős, Robin eleinte - a maga számára is érthetetlenül - nagyon gyáván viselkedik, de amikor nevelőapja felvilágosítja, hogy ő az Államok-szerte rettegett rablóvezér, a "Tigris" fia, hirtelen sosem tapasztalt merészség költözik belé. Ezzel aztán működni kezd a kliséhalmozó gépezet; menetrendszerű vonattámadás és túszszedés, ököl- és pisztolycsaták, melyek Robin furfangjai révén végül meghozzák a civilizáció bajnokainak győzelmét a vadnyugaton.

Kicsoda ?Szindbád, az álmok vizén hajózó legendás hajós, akinek édes-bús hazudozásait „hitetlen mosollyal és elámult szívvel” hallgatta mindazon „százhét nő, aki viszontszerette”, kicsoda ez a folytonosan úton lévő, lányszöktető, a halálból is visszatérő és átváltozni tudó gavallér, aki, ha kell, fésű egy kacér asszony hajában, vagy ájtatos olvasó az ábrándos apáca kezében, garabonciás, vagy züllő dzsentri, magyar Casanova, vagy a költészet maga, amelynek varázsában felfénylenek a megkopott utcák és elkopott szívek, s hatására borba mártott ujjak írják az imádott nő nevét a kávéházak asztalának márványlapjára? Kicsoda ez a különös, több száz évet megélt bolyongó, aki „mindent szeretett, ami hazugság, illúzió, elképzelés, regény” és mégis „mindenért hiába rajongott, amit életében elérni óhajtott… hisz még százhétnél több volt azoknak a nőknek a száma, akik Szindbád ábrándvilágában piros karikákon hintáztak?” Immáron hatvan éve tűnődteti el olvasóit, s hódít meg új és új olvasógenerációkat, újból és újból megajándékozva őket a nosztalgikus álomvilágon is átsütő, elpusztíthatatlan életörömével életszeretetével. 

Pacsirta nagydarab, csúnya vénlány. Pacsirta Sárszegen él szüleivel, ahol egész évben hamuszürke por hull az utcákra, de a Magyar Király étterméből a pörkölt remek, paprikás illatát viszi a szél, és mulatás zaja, cigányzene veri fel az éjszakákat. Pacsirta szülei – kisvajkay és köröshegyi Vajkay Ákos és kecfalvi Bozsó Antónia – régóta elszoktak már e zajoktól. Maguknak élnek, csendesen. Áhítatos rajongással imádják, féltik egyetlen kincsüket: Pacsirtát, a csúnya lányt. Boldogok, elégedettek. Legalábbis ezt hiszik magukról. De egy napon, ennek a történetnek a kezdetén Pacsirta vidékre utazik a rokonaihoz. Egy hétig van távol a szülői háztól, és ez az egy hét elegendő arra, hogy könyörtelenül szembesítse Vajkayékat az igazsággal. Egy csúnya arcban felmutatni az emberi lét iszonyatos kegyetlenségét, az öreg házaspár néhány napjában a tömlöcbe zárt sorsok groteszk tragikumát – könnyű kézzel, halálos biztonsággal – ez Kosztolányi művészete, a Pacsirta halhatatlanságának titka.

Kosztolányi ?Dezső történelmi regényének középpontjában Nero, a dilettáns költő-császár áll, aki jó szándékú ifjúként kerül a trónra, hogy sokak reménye szerint a római birodalom kiegyensúlyozott, nyugalmat hozó uralkodója legyen. A szelíd és fiatal Nerót azonban az a vágya, hogy művészetéért ismerjék, szeressék, eltéríti eredeti célkitűzéseitől. Mindenkit irigyel, aki tehetséges, ezért a hatalom erejével kísérli kicsikarni a művészi sikert. Meggyilkolja féltestvérét, Britannicust, szembeszegül nevelőjével, Senecával, s mert bölcsebbnek érzi önmagánál – üldözi. Környezete retteg tőle, mert egyetlen nem tetsző mozdulat vagy szó miatt halál vár mindazokra, akik a szörnyeteggé, zsarnokká vált császárnak tapssal, dicsérettel nem hódolnak. A mű, bár varázslatos könnyedségével idézi fel az antik világváros életét s a kor történelmi szereplőit, mégsem pusztán történelmi regény. Az író Nero korának történéseiben és díszleteiben a saját korát festette le, a császár alakjában s a „véresen-fájó dilettantizmus” drámájában a hatalom és művészet viszonyának kérdéseit szólaltatja meg mély pszichológiai megértéssel és kaján iróniával.A mű első megjelenésekor azt suttogták, hogy Nero alakját Szabó Dezsőről, a korszak legnagyobb hatalmú író-politikusáról mintázta, s az is aligha lehet kétséges, hogy a Római Citerások Egylete nem a Via Appián, hanem egy budapesti kávéházban ülésezett.