Hermit Könyvkiadó strana 19 z 20

Benedek Elek a legszebb klasszikus magyar meséket válogatta össze az Óriások és a törpék kapcsolatáról. Olyan mesék elevenednek meg újra, mint a Fadöntő, a Babszem Jankó, a Zöld király, a Szélike királykisasszony.

Dr. Gardner könyvében, ahogy azt maga is írja, az első jelentése a rituáléról és a "boszorkány"-hit eredetéről és a "boszorkányságról". Miután még manapság is léteznek "boszorkányok", és ez nemcsak Angliában van így, fontosnak tűnt számomra, hogy egyszer ezeknek az embereknek az életének és gondolatainak a hátterét közelebbről megtapasztaljam... A "boszorkányság" mágikus hatóereje az ember és természet egységén nyugszik, melyet a kozmikus életerő egészen körbevesz. Ebben a lelki összefonódásban a jelenés egyidejűsége keletkezik, ami semmilyen távolsággal, semmilyen visszaverődés vagy okozatiság következtében sem hullik szét. A nagy kozmikus összefüggés minden élőt összekapcsol minden lény belső lelki térségében. Egy ilyen tükrözetlen összefonódottság, akik az egymásmellettiséget nem, hanem csak az egymással közöst ismerik, az olyan térség, melyben minden idők nagy misztériumait végzik, melyből - Dr. Gardner szerint - a "boszorkányok" rítusai és kultikus cselekedetei is erednek. Egy ilyen őstérben újul meg minden élet. Ezért van a szarvas isten hite - a halálistené vagy az "ördögé" -, a halál és a feltámadás a minduntalan újra megfiatalodó szarv jelképe. Dr. Gardnernek néhányan a szemére vetették, hogy a könyve néha túlságosan "tetszetős", ahogy azt Dr. Murray is írta. Valószínűleg a könnyed hangnem mögé akarta elrejteni az igazságot, amit nem akart leleplezni, mivel vele a boszorkányok hallgatási kötelezettségi esküt tetettek le a legmélyebb titkaikról. Az is lehetséges, hogy néhány szokásba tudatosan és szándékosan nem hatolt bele mélyebben, mint ahogy az ördög megjelenésébe se néhány szertartásnál, hogy a boszorkánykultusz kifejlődésének senki se tulajdoníthasson túlságosan nagy értéket. De egészében ez a könyv nagyon figyelemre méltó. Arra tanít minket, hogy még ma is - nemcsak a mítoszokban és a mesékben, hanem az ember tudattalan lelki rétegeiben is - az ősi vallások őstudása - Anyaistenség, áldozat, vérvarázs, szellemidézés és ehhez hasonlók - egy szerepet játszanak. Ezen felül az író meg akarja mutatni számunkra, hogy a mi tárgyias-célszerű világunkban még léteznek olyan emberek, akik titokzatos erők felett rendelkeznek, melyek egy racionális magyarázattól és akaratszerű uralástól elhúzódnak.

Ez az írás elmélkedésszerű formában ismerteti a világ és az emberiség életének ama részeit, amelyek akkor szemlélhetők, ha a szellemi megismerés átlép az érzéki világot a szellemvilágtól elválasztó határokon. Sem rendszeres leírásra, sem bármely vonatkozású teljességre nem törekszünk; csupán megkíséreljük szabad formában megrajzolni a szellemlét élményének néhány képét. Ilyen értelemben egészíti és bővíti ki ez az írásom egyéb írásaimat éppúgy, mint a múlt évben megjelent az Önmagunk megismerésére vezető út című munkám. Azért ez alkalommal is arra törekedtem, hogy értekezésem önállóan, a többi ismerete nélkül is érthető legyen. Aki csakugyan meg akarja ismerni a szellemtudomány területét, szükségét fogja érezni annak, hogy az élet szellemi birodalmát egyre újabb és újabb irányból szemlélhesse. Természetes, hogy minden egyes ilyen leírás valamennyire egyoldalúnak bizonyul. A szellemi terület ismertetése esetében ráadásul ez sokkal gyakoribb, mint az érzéki világéban. Ezért aligha foglalkozik komolyan a szellemi megismerés kérdésével az, aki e terület egyszeri leírásával is beéri. Efféle írásokkal, mint ez is, jó szolgálatot szeretnék tenni minden egyes olyan olvasómnak, aki a szellemvilág fürkészését és megismerését komolyan veszi. Ezért kísérlem meg, hogy azokat a szellemi valóságokat, amelyeket írásaimban bizonyos szempontok szerint már ismertettem, más szempontokból is újra és újra ismertessem. Az ilyen ismertetések kölcsönösen kiegészítik egymást, akárcsak azok a fényképek, amelyek más és más beállításban készültek egy-egy személyről vagy folyamatról. Minden egyes leíráskor, amely bizonyos szemszögből készül, alkalmunk nyílik olyan ismeretek közlésére, amelyek más szemszögből nem szerezhetők meg. Annak, aki maga is törekszik szellemszemléletre, ebben az írásban újabb információk kínálkoznak elmélkedése anyagául. Az olvasó észre fogja ezt venni, ha keresi ezeket, hogy a lelki életben megfelelő módon alkalmazhassa majd. München, 1913 augusztusa Rudolf Steiner

Most megajándékozzuk az elmés olvasót a hírneves Paracelsus Műveinek egy részével, melyben az Alkímia titkairól, az Okkult filozófiáról és az Égitesteknek a betegségek gyógyításában tapasztalt csodálatos hatásairól szól, mely utóbbi hatásokat ezen égitestek a megfelelően megválasztott nap- és évszakban készített és alkalmazott talizmánokkal és fémbe vésett jelekkel (karakterekkel) gyakorolják, megfelelő konstellációk alatt, ahogyan az a szerző utasításaiban is szerepel. Paracelsus (1493-1541), eredeti nevén: Aureolus Philippus Theophrastus Bombastus von Hohenheim a reneszánsz kor legjelentősebb és legszínesebb mágusa, alkímistája és orvosa. Az okkult tudományok követői benne tisztelik a mágikus gyógyászat terápiájának megteremtőjét. Páratlanul kalandos és hányattatásokkal teli életét emelt fővel harcolta végig és vált ezáltal a reneszánsz géniuszává. A legtöbb Paracelsust ábrázoló képen feltűnik jelmondata is: "Alterius non sit qui suus esse potest" vagyis "Ne legyen másvalaki, aki a maga ura lehet".

A Mágikus kézikönyv cím nem fedezi teljesen a könyv tartalmát. Az Amulettekről és talizmánokról szóló művének kiegészítése vagy folytatása, és ebben a könyvben ezt maga az író is közli. Ezidő alatt közlésein és a tényeken keresztül eltérő módon úgy megsokszorozta ezt a tárgyat, hogy tanácsosnak tűnt a továbbiakban azt terjedelemként kezelni. Nemcsak a talizmánlény kutatók érdekeit szolgálja ez a mű, hanem a pszichológiában és teológiában is nagy jelentőséggel bír. Ezenkívül számomra tudatossá vált, hogy ez a tárgy mennyire felelősségteljes minden olyan iránt, amivel ez az anyag foglalkozik, amikor nem ad elég információt, és erőszakkal kell kicsikarni, mellyel itt foglalkozni fogunk...

A kabbala a legteljesebb összefoglalása annak, ami számunkra fennmaradt az egyiptomi misztériumokból. A kabbala kulcs mindenki számára, aki életét ennek szenteli. Segítségével közelebb kerülhetünk az angyali rendek megértéséhez, a mágia gyakorlatához, a Tarot szimbólumrendszeréhez és nem utolsó sorban önmagunk és a világ teljesebb megismeréséhez. A kabbala ismerete megérteti azon szellemi gyakorlatok szükségességét, amelyek kapcsolódnak a valláshoz. Felvázolva az Életfa mintáját, amelyen keresztül önmagunk is elérhetjük a legmagasabb tudatszintet és azonosulhatunk Adam Kadmon - az Univerzális ember archetípusával.

Az úgynevezett pszichoanalitikus álomelmélet azt tanítja, hogy az álom nem egyéb, mint az éber állapotban elnyomott vágyainknak, kívánságainknak levezetését, kielégülését szolgáló eszköze. A pszichoanalitikus álomfejtő módszer segítségével minden álmot, még a legösszefüggéstelenebbnek és legzavarosabbnak látszót is meg lehet oldani, ami azért nagy fontosságú tény, mert ezáltal végtelenül sok olyan úgynevezett lelki gátlást, lelki betegséget, sőt lelki betegségből származó szervi bajt gyógyíthatunk meg, s nemritkán gyökeresen, melyek eddig életünk keserűségének, boldogtalanságának voltak az okozói. Azt hittük, hogy bajunkra nincsen orvosság, s azt számtalanszor, mint egy keresztet viseltük egész életünkön át, ahelyett, hogy a pszichoanalízis tanításait használtuk volna fel a magunk javára. Hányan kergetik délibáb módjára az oly forrón áhított boldogságot - hiába. Kapkodnak ide-oda, nem tudják, hol keressék azt, s a helyes útról mind jobban letérnek, a kívánt céltól mind jobban eltávolodnak. Az álom az a terület, melyből - helyesen következtetve - a legbiztosabban találhatjuk meg a boldogsághoz s a boldoguláshoz vezető utat.